Délmagyarország, 1966. május (56. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-04 / 104. szám

A lakásgondok megoldásának útja: az építés iparosítása Lakásépítési konferencia kezdődött Budapesten r A Technika Házában ked- mint a többlakásos társas- azokat a műszaki fejlesztési den megkezdődött a II. la- házhoz. Nem mindegy tehát, irányelveket, amelyek egyéb kásépitési konferencia négy- hogy a nehezen gyártott és módszerekkel is tovább fonapos tanácskozása. Mintegy az ország szűk szállítási ka- kozzák a magániakás-épít350 hazai szakember, továb- paritását jelentősen terhelő kezések iparosítását. Az álba 13 országnak csaknem 00 építőanyagokból mennyi képviselője vesz részt a ta- kás épül. lami lakásépítkezés fejlesztésében továbbra is a házlálkozón. A magvar és a A magániakas^pítkezések építő kombinátok hálózatákülföldi szakemberek 20 elő- korszerűsíté9éhez a szoc adás és 23 előre felkért hozlista építőipar hozzájárul azzászólás alapián vitatják 7a, ho,v eiváHalia a társasmeg. illetve összegezik a la- házak épftését_ A harmadik kárépítés legújabb eredmé- ötéveg ,erv második feiében nveit és meghatározzák a további feladatokat. Dr. Rados Kornél, az Építőipari Tudományos Egyesület elnöke nyitotta meg a konferenciát. Ezután dr. Trautmann Rezső építésügyi miniszter tartott bevezető lehetőség nyílik arra. hogy ezeket a társasházakat már blokkos módszerrel építsék. Ki kell dolgozni azonban nak kialakítása a cél. Így négy-öt év múlva már évente 16 000—20 000 lakás épül fel a korszerű házgyári termékekből. A konferencia részvevői szerdán öt előadás megvitatásával folytatják munkájukat. (MTI) Közéletünk hírei NÉPFRONTKÜLDÖTTSÉG AZ NDK-BÓL A Hazafias Népfront meghívására Budapestre érkezett a Demokratikus Németország Nemzeti Frontjának küldöttsége: Herbert Ott képviselő, a Nemzeti Front elnökségének és titkárságának tagja, valamint Günther Kolt, a Nemzeti Front berlini bizottságának titkára. A delegáció a fővárosban, továbbá Békés és Csongrád megyében tanulmányozza a népfront tevékenységét. SZOT-KüLDÖTTSÉG UTAZOTT SZÓFIÁBA Karakas Lászlónak, a SZOT titkárának vezetésével szakszervezeti küldöttség utazott Szófiába. A küldöttség a magyar szakszervezetek képviseletében részt vesz a bolgár szakszervezetek VI. kongresszusán. előadást. Hangsúlyozta. hogy a lakáskérdés megoldásának egyetlen reális útja a lakásépítés iparosítása. A hazai lakásépítés iekintélves része azonban még kisipari módszerekkel dolgozó magánlakás-építés. Ezért lényegesen csökkenteni kell az állami és a mapánlakásépí1 Kezések technikai színvonala között fennálló nagv különbséget. A munka termelékenysége ugyanis — a nagyobb szervezettségből és koncentráltságból adódóan •— az állami építőiparban 70 •— 80 százalékkal magasabb, mint a szövetkezeti építőIparban és kétszer annvi, mint a magánkisiparban. Rendkívül jelentős megtakarítást eredményezhet a koncentráltabb telekbeépités is. A földszintes családi házak lakásaihoz átlagosan ötszörhétazer akkora telek szükséges. mint a többszintes társasház lakásaihoz. Építőanyagból pedig kétszer anynyi kell a családi házhoz. Virágos utcák A szegedi III. kerületi tanács területén is minden esztendőben kedves jelenség az utcákon a parkosítás, a viréeosítás. Különösen ott, ahol ú.i aszfalt gyalogjárdát kapott az utca. A lakosság esztendők óta társadalmi munkában vállalta a Földmű"®. a Sárkány, a Pál fi és a Pásztor utca gondozását. viragosílását. Ma már szinte ahg van ház. amely előtt elhan' agolt lenne a gyalogjárda és a vizesárok közötti terület. A hosszú Pásztor utcában például alig találni olvan portát, ahol ne kezdtek volna még hozzá a munkához. Az 1., a 7., a 12., a 28. ós a 30-as számú házakat esetleg még megszólják az arraiárók. mert a napokban még nemigen látszott nyoma a virágos,'(ásnak. Bizonyára ezek a házak sem akarnak maid elmaradni a többitől. Nemcsak Alsóvároson, hanem Moravárosban is haevománvossá vált a házak előtti utcarész gondozása. Eze.-c közé tartozik a Katona és a Remény utca. s hozzájuk csatlakozik majd a Színek és napok Négy emlék az ünnepekről Elmúltak a tavaszi ünnepnapok. már csak emiékükben kísérnek to\ á'ob bennünket. Maradlak a noteszlapokon Ls olyan apró színek, melyek nem fértek bele beszámolókba. Közülük írtam ki négyet, szintén emlékül. mérnök-képzés színvonala. Frázis-e a példa? m Gyakran mon.l.uk hogy i. mi eredményei "A például szolgálnak a gyár mali sorból nemrég szaoavd*. fejlődő országok r.éjK'i számára. Néha kissé még frázisnak is hat. Pedig, Hogy mennyire nem frázis, azt a műegyetemen tanuló külföldi diákok szij'bói hallhattuk a gyarmati ifjúság napján, itt a Szegedi Tanárképző Főiskolán elhangzott baráti beszélgetésen. — Nyaranként, antikor hazamegyünk — merélte Hadad Nacer a Véviai diak — aki Budapesten tanul, egy kicsit magyarként, aki Moszkvában, az oroszként érkezik. Higgyétek el, ez nem túlzás. Egymásnak es az otthoniaknak is kimondjuk. hogyan élünk, mit latunk. mit tapasztaltaik. Még vitatkozunk is, ha kell. — Én egy évig Párizsban tanultam — mondta a marokkói Labiad Abdel Ke—, csak azután kerültem Budapestre. összehasonlítva a két ország egyetemi oktatásának szintjét, állítom, hogy Budapesten sokkal magasabb az elektroSok szép sikert értek már el az idén is a munkaversenyben a szegedi üzemek, vállalatok, nekem talán mégis az a szerény beszámoló tetszett legjobban, amely az olajbányászok termelési tanácskozásán hangzott el. elméleti köpenyben, köténnyel, be a fényes terembe, az elegánsan öltözött munkatársak közé. Előbb Minyó József, de hát ő férfi, jobban állja az ilyesmit. Még szerencse, hogy Kádár Györgyné kötényén két olyan nagy zseb volt, hogy akár tíztíz akkora ököl elférne benne, mint az övé. Odasülylyesztette hát zavarában, s onnan kapta elő. amikor a , vállalat vezérigazgatója ke- Vincéné és Pintér Józsefné zét nyújtotta, hogy gratulál- g0ndozzák a virágokat. jon: ő is elnyerte a Köny- 1 ii.vüipar kiváló dolgozója Nemestakács utca is. amely most kapott aszfalt gyalogjaidat. Tavaly a III. kerület lakói közel 160 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek virágosítással, az utcák gondozásával. Ez a társadalmi összefogás is hozzájárult ahhoz, hogy a keA megbecsülés visszája A megbecsülésnek is van színe és visszája. A színé^ ről általában többet beszélünk és többet is írunk: hogy a vezetők miként becsüljék meg és hogyan tiszteljék a hozzá,juk beosztott dolgozókat. Gyakran kerülnek ne'lengcrre azok a vezetők, akik valamilyen formában megsértik az ide vonatkozó normákat, akik gorombasággal, durvasággal, sőt olykor törvénysértésekkel próbálják vezetési gyakorlatukat ..színezni''. Az ilyen esetek ellen harcolni és szót emeini elemi kötelességünk, s ezt megtettük eddig és megtesszük ezután is. Azonban a megbecsülés visszájáról is érdem® néhány szót ejteni, mivel e tekintetben feltétlen kölcsönösség órvény®ül. Az igaz, hogy a hatalmi jogkörök a vezetők kezében vannak és csakis az képes viaszaélni hatalmával, jogkörével, akinek van ebből valami birtokában. De kérdés, hogy fordítva lehetség®-e a visszaélés, lehet-e gorombának, durvának, ®etleg törvénysértőnek lenni? Hatalmi és jogköri visszaélésről általában kevésbé lehet szó, de feltélenül lehetséges a kialakult normák megsértése visszájáról is. Elmondok egy példát, s ezzel egyben megkövetem a Szegedi Sütőipari Vállalat igazgatóját, illetve vezetőit is. Egyik cikkemben védelmembe vettem Tóth Bcla sütőse* gédet, oki többször járt nálam és előadta, milyen embertelenül jártak el vele felettesei, amikor a felesége beteg volt és neki kellett \olna kisgyermekeit gondoznia. Kérte, hogy néhány napra engedjék cl szabadságra, hogy az otthoni problémákat megoldja. A vállalat vezetői állítólag nem értették meg gondjait és ő emiatt kénytelen volt elhagyni régi munkahelyét. Benyújtotta felmondását, amelyet a vezetőség elfogadott, s 15 napi munkájára igényt tartott. Tóth Béla azonban ezalatt a felmondási idö alatt nem jelentkezett munkahelyén, csak nyolc nap múlva kopogtatott a munkakönyvéért. Ezek után a vállalat mint kilépőt kezelhette volna, de mégsem így cselekedtek, hanem felajánlották Tóth Bélának, hogy maradjon régi, begyakorlott helyén, úgymond „elsimítják"' a hiányzó napokat. Majdnem könyörögtek neki, saját érdekében. Vagyis nem a vállalat vezetői dobtak vándorbotot Tóth Béla kezébe, hanem ő saját maga nyúlt érte. V/"olt itt megbecsülés, talán még több is. mint amenynyit az általános normák megkövetelnek. Azonban e megbecsülésnek éppen ilyenkor jelentkezik a visszája, a kölcsönösségi viszony. Magyarán mondva: a vezető is elvárhat valamennyi megbecsülést cserébe azért, amelyet ő maga is megad társainak, beosztott dolgozóinak. Enélkül nehéz élni, nehéz vezetni. Előfordult olyan eset az egyik szegedi gyárban, hogy a művezető két rakodómunkást utasított, hogy a tetőn levő eltört cserepeket cseréljék ki, mivel esőre áll az idő és félő, beázik az épület. A művezetőt gyorsan kielégítették azzal a megjegyzéssel, hogy az nem tartozik rájuk, a cserepezés nem az ő asztaluk. Vitatkozni valóban lehet ezen az állásponton, de sok értelme nincsen: egyszerű munkáról volt szó, amelyhez nem feltétlenül szükséges cserepes szakmunkásnak lenni, hiszen két darab cserepet bárki kiraerél szakképzettség nélkül is. Inkább hiányzott itt a köl®önösségi alapokon nyugvó megbe®ülés. A megbecsülés színe és visszája egyúttal önbecsülés is, mert csakis ebből táplálkozhat mások megbecsülése, tisztelete, legyen az ember vezető, vagy beosztott, teljesen mindegy. Nem is elsősorban beosztásbeli fokozatok a determinálóak, hanem inkább emberi, jellembeli arculatról van szó, amely ha fogyaték®, akkor ®orbát szenved az egymáshoz való viszony elvárható normája. Hosszan beszélgettem erről a kérdésről több gyári munkás ismerősömmel. Volt egv idősebb ember, aki példákat sorolt fel a múltbeli és a mai viselkedésről: „Nem becsülik meg egyesek a vezetőiket, van aki meg a cigarettáját se v®zi ki a szájából, ha az igazgatója beszél hozzá. Hát milyen ember az?" Volt fordított példa is: „Végig megy az üzemben, de még azt se mondja, hogy jó napot. Hát milyen igazgató az ilyen?" Apró dolgok ezek nem vitás, de mégis jellemzőek és bosszantóak is egyben, mert valóban hiányzik a megbecsülés mind a két fél részéről. Volt aki azt a taná®ot adta, hogy ne írjak ilyen témáról, elég volt régen a hajbókolásból, a kalap kinthagyásából. A vezető is éppolyan ember, mint akárki más, nincs szükség megkülönböztetett tiszteletadásra. jVem szeretnék félreértést: hajlongásra, kalap kinthagyásra egyáltalán nincs szükség. Ez nem is lenne rületi tanácsok versenyében I összeegyeztethető a szocialista erkölcs normáival. De a a III. kerület érdemelte ki j mi normáink sem egyoldalúak a megbecsülés és a tisztelet m,. „ tekintetében, ennek is van színe és van visszája is. S ismét a tarsadalmi munKas . .... .... , , meg annyit: a vezetők kozott is meg lehet számlálni könnyen azokat, akik elfelejtkeznek magukról és sok mindenről munkájuk során, s megsértik a normákat. Szerencsére a be®ztott dolgozók között is könnyen meg lehet számlálni azokat, akik szintén megsértik a normákat és azt hiszik, hogy a megbecsülésre kizárólagos joguk van, minden viszonosság nélkül. GAZDAGH ISTVÁN szervezéséért az elsőséget. * Képünkön: A Pásztor utca 15. számú ház előtt özv. Túri - Ez az olyan ne- Kivaio oo gvedev a szeged: medence- mmdzteri kitüntetést, ben — mondta a fomernok —, amikor nem elmaradó- j sokról, hanem eredményekről számolhatunk be. Osztályülések az Akadémia közgyűlésén Nagy szó ez, több, mint amit így hirtelenében mutat. Nemcsak azt. jelenti, hogy itt. a körtöltéstől nemsokkal m®szebb 14 200 helyett 16 200 métert fúrtak le a kutakban a föld mélye felé. Többet! Látunk mi még a saját szemünkkel szegedi olajmezőt! A textilművek ebédlőjét foly®ó választja el az üzemtől. Az ebédlőben a jó munkát ünnepelték, élüzemavató volt az üzemben a délután® műszak dolgozott. A b®zédeken már túl voltak az ünneplők, a jutalmak ®ztása kezdődött. Az egyik szólított a széksorok közül kelt fel és sietett az elnökség asztalához, a másik az. üzemből jött át. Ügy, ahogy oda kell öltözni, Már reggel zsúfolt volt a Tiszán átívelő híd május elsején. Sajnalom, hogy sietni kellett a gyülekezőre, nem volt időm jobban szemügyre venni azt a két idős szakit, akik nagy nyugalommal battyogtak a tömegben a Széchenyi téri gyűlésre. Közben b®zélgettek: — Nálunk a 6-® anya, meg a 4-® megy a legjobban. Hát nálatok? A választ már nem csípte el a fülem, megnőtt a távolság köztünk. Bizonyára raktárosok voltak. Az is lehet, hogy nyugdíjban. De hogy nagyon szerethetik a szakmájukat, az bizonyos, hiszen még ünnepnapon is arról beszélgettek. Na persze: május elseje a munka ünnepe! Fehér Kálmán Kedden, az. Akadémia közgyűlésének második napján folytatódott az osztályülések sorozata, amelven megvitatják az egyes tudományterülete* helyzeté* és összegezik a feladatokat. A beszámolókat élénk vita követte. A matematikai és fizikai tudományok osztályának illésén Budó Ágoston akadémikus. szegedi egyetemi tanár a távlati tudomány® kutatási tervben az Akadémia gondjaira bízott szilárdtest-fizikai kutatásokkal foglalkozott. Képünkön: Rusznyák István, az Akadémia elnöke átadja az. aranvérmet ErdeyGruz Tibornak. Szerda, 1966. május 4. QÉL-MAGYARORSZAG 3 L