Délmagyarország, 1966. május (56. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-22 / 120. szám

RÉSZLETEK A TÖMÖRKÉNY GIMNÁZIUM lll/B OSZTÁLYÁNAK JS1SZ NAPLÖOÁBŐL A KISZ Kdzpcntt BlzottsS&ának kSzéplskolal «s Iparitanuld niztálva pályázatot hirdetett »s Iskolát KISZ-izervezeteknek „Közös élményeink" rímmel, napldirásra. Nevezett a Hetedt Tömörkény irtván Gimnázium III/B osztálya is. A pályázatra beküldött naplóból közlünk részleteket. KIVEL VITATKOZZUNK? „Most majd megfigyeljük isten báránykóit!" — így kuncogtunk néhányan « Forum előtt, amelynek a vallás és a tudomány volt a témája. „Ugyan mit tudnak majd felhozni vallásosságukra?" Mert mi már jó ideje készülődtünk. Tudomány® könyveket olvastunk, de még a bibliát ts felhajtottuk, hogy a cáfolat hitelesebb legyen. Hat osztálytársunk is tartott kiselőadást, * az egész nagyon erdeke* volt, mert könyvek tucatjaiból gyűjtötték össze mondanivalójukat. Bár minden fórum ilyen erdeke* témával kínálna bennünket! Itt aztán lehet kendezni, diskurálni! Az eleje nagyon szép rendben ment. csak úgy peregtek az előadások. De amikor vitatkozni kellett volna, minden száj befagyott.. „Vajon mindenki egyetért aszal, amit Itt a többiek elmondtak?" — erre a kérdésre is néma csönd volt a válasz. Mi azonban nem akarFIATALOK FÓRUMA tunk ebbe belenyugodni, mert tudjuk, hogy néliányan el-eljarnak a templomba is. lgv történt, hogy egyiküket fei is szólítottuk: „Te mit szólsz? Hiszen te templomba jársz!" „Igen, kár volna tagadni... eljárok ... De miért? Mert otthonról elzavarnak. Nehogy azt higgyétek, vallás® vagyok!" S kérdezhetjük még azt a néhány templomos ®ztálytársunkat, ók is ezt mondják. Elhisszük nekik, mert nem buzog bennük az áhitat, de azért egv kis kétely marad: nem ezzel „takaródznák-e" a KISZ előtt? El kellene menni hozzájuk? Még nem tudjuk, miként, de nyíltabb színvallásra kellene őket bírni. !gv hát kivel vitatkozzunk a vallásról? Aki „gyanús", se nem oszt, se nem szoroz. Állaspontjukat nem i* tudják, nem 1* akarják megvédeni. A buzgó hívőségen már bizt®an túl vannak. Persze, a materialista injekciózást nem hagyjuk abba. Reméljük, egyszer otthon is megmondják vagv „meggyónják" majd: „Mama. én nem vagyok vallásos, ne küldjetek engem a templomba!" (1965. XII. 12.) GONDOK A FEHÉR FŐKÖTŐ ALATT Abban a csodalatos örömben volt részünk, hogy végre oly sok idő után. karunkon hófehérre mosott és_ ropogósra keményített főkötökkel. fényesre vasalt kötényekkel elmehettünk politechnikai gyakorlatra az I. sz. kórhazba. Farkasordító hideg volt ugyan, de ez sem hűtötte le lelkesedésünket. Nagyon régen vártunk erre az alkalomra, mert egy évben legfeljebb négyszerötször van módunk gyakorlásra. S addig minden rendben is volt. amig szét nem osztottak bennünket a különböző kórházi ®ztályokra, bár egy-egy kórterembe négyen-öten is kerültünk. Hanem mikor munkához akartunk látni... egyszerűen nem volt mit csinálni. A napi rutinmunkát a nővérek 8 óráig mér mind elvégezték, igv nekünk nem maradt egvéb. mint a bámészkodás, aildogálás. semmittevés. Egész délelőtt, csoportokban beszélgettünk a folyosókon, s a hasznunk annyi volt, hogy nem padokon ücsörögtünk, hanem kicsit megmozgattuk a lábainkat. A fehér fökötők alá nem kerültek új ismeretek, csak gondok, kérdések formájában. Ilyenek: minek jövünk ide, ha semmit sem tudunk csinálni?, feleslegesek é* lábatlankodók vagyunk a nővéreknek, betegeknek, orvosoknak?, így akarják velünk megszerettetni az egészségügyi pályát? Hiszen mi oly nagyon sze. rettünk volna dolgozni, valami hasznosat tenni, és ennek a napnak valami hasznát venni! (1965. XII. 13.) EREDJ, ÉS KAPÁLJ TE IS! A Fórum harmadik vitáját a KGST-ről terveztük eredetileg. Jelentkezők bőven akadtak a vita vezetésére, de egyszerre minden igyekezet leállt, összejártuk a könyvtárakat, kerestük az irodalmat, de összefoglaló munkát nem leltünk. Ennek ismerelében valaki azt kezdeményezte; „Minthogy erről a témáról egyelőre nem tudnánk még komolyan vitatkozni, keressünk egy szabadon választhatót, például beszéljünk az ár- és bérintézkedésekről!"' „Ügy van, úgy van, otthon is ez m®t a téma!" Így is történt. De érdek® modon nehezen indult a beszélgetés mégis. Ilyenekkel kellett hát „megmozgatni" az osztályt: „Kinek a családjában lett magasabb a jövedelem?" Hárman álltak fel. „ötven forinttal több anyukám özvegyi nyugdíja." „Apukám 170 forinttal keres többet elsejétől." „A családi pótlék emelése jelent többletet." Erre aztán elindult a lavina. „M®t is a parasztok jártak jól! Még be sem vezették a rendelkezéseket, máris fölverték az árakat a piacon!" „Volgán hordják a káposztát!" „Tudok olyat, akinek két autója i.s van!" „Árleszállításkor meg nem lehet tőlük bemenni az üzletbe. úgy vásárolnak!" Csak úgy röpködtek az éles, gúnyos, de komoly érieknek szánt megjegyzések. De a „parasztjaink" se maradiak szótlanok. Felvették a „kesztyűt", és vissza is dobtak. „Eredj, és ka piálj te is!" „Kelj hajnalban, és dagaszd a sarat! Azt hiszed, csak piacból áll a paraszt élete?" „Hajaj. nem olyan nagy dolog az sem. Csináltuk mi is a nyáron!" „Meddig? Két hétig." „Ha olyan jó a parasztnak, miért nem megy egyiktek se mezőgazdasági tanulónak, kertésznek, állatgondozónak, traktorosnak? „Csak ne ugráljatok! Ti panaszkodtok legtöbbet, de olyan jól senki sincs eleresztve hazulról, mint éppen ti!" „Ezt is csak képzeltekMert azt hiszitek, hogy minden parasztnak őszibarackosa van Szgtymazon! Hogv mind úgy él, mint aki Volgával hozza a káposztát! Ismerek én olyat is. aki hat tojással jön be a piacra." „Aztán hét forintra tart egy pulykatojást." „Nincs itt mese. a statisztika is mutatja, hogy a parasztság átlagjövedelme alat. ta van a munkásokénak, alk al ma zotta kén ak." A vita azóta sem zárult, le megnyugtató módon. A parasztgverekekben maradt egy adag sértettség, a vár® siakban pedig ugyanannyi kételkedés. (1966. II. 16.) HELYREIGAZÍTÁS Ez az a rovat, amit mindig mindenki elolvas az újságban. Mi is rátaláltunk egy helyreigazításra az Élet és Irodalomban. De még milyenre! Azt. a rajzpt, amelyet előző számában közölt, m®t megfordítva nyomtatta ki, mondván, hogy a múltkor elhibázta !!• Hát mi már megint, vagy még m®t se értünk a művészethez. Így megfordítva sem tudjuk kisillabizálni, mi akarna ez lenni. Nézzük messziről és közelről, hunyorítva és tágra nyitott szemmel, és megállapítjuk: ezt aztán semmiképpen sem lehet helyreigazítani. De komolyan: valaki magyarázná már meg egyszer, mitől olyan igazándi művészet az, aminek végeredményben mindegy, hogy a talpán áll vagy a fején! Mert a helyreigazításban az is benne volt, hogy „a szerző kívánságára közöljük". Más talán észre sem vette? Ha így is lehet, néhányan mi is művészkedésre adjuk a fejünket! (1966. IV, 10.) MI, LÁNYOK ÉS A FIÜK Tegnap névtelen közvélemény-kutatást csináltunk — a fiúkról. Mindenki leírta, mit tart róluk, hogy s mint van velük. Mikor az egészet összeolvastuk, magunk is meglepődtünk. Kiderült, hogy az ®ztály nagyobbb része nem jár fiúkkal. Az ismeretségek vagy csak futólagosak, vagy már „kozmásak". Az indoklás meg ahány, szinte annyi' féle. Néhányat fel is jegyzünk közülük mutatóban. „A fiúk... általában túlságosan önzők, nagyképűek, néha pimaszok. De vannak közöttük rendesek is. Utálom a tróger tagokat. Szerencsére nem sokat ismerek." „A csin® és elegáns fiatalemberek szimpatikusabbak. Persze, ez attól is függ, kinek milyen fiú csin®. Láttam például olyat, a'ki legalább 80 centiméter szárbftségű, kopott, eléggé piszkos ti'apéznadrágban járt, azzal söpörte a földet, s egyes lányok mégis csinosnak tartották. Az ilyen nem az én esetem." „Helyes, ha a lányok a fiúkkal barátkoznak, és esetleg igazi barátok is lesznek. Ehhez nem kell feltétlenül szerelem. Sokszor többet ér egy fiú barátsága, mint egy lányé. De az ilyen fiúk. rettenetesen ritkák." „Javasolnám, hogy egy délután. amikor mindenki-ráér, szervezzünk egy olyan öszszejövelelt, ahol őszintén beszélnénk a fiúk és a lányok kapcsolatáról." „A mai fiúk huligánok." „A fiúk azt hiszik magukról, hogy ők találták l'el a spanyolviaszt — pedig én!" „A korunkbeli fiúk nincsenek olyan érettek, mint a lányok, sőt komolytalanok. Szórakozni, mint partnerek megfelelnek, de nem kell őket komolyan venni." „Ha újra beiratkozhatnék a gimnáziumba, semmiképpen nem jönnék tiszta leányosztályba. Megszokjuk a magunk társaságát, és nem tudunk fiúkkal viselkedni.'' „Amilyen a lány, úgy viszonyul hozzá a fiú." „A velünk egykorú fiúk csak szórakozni szeretnek a lányokkal, és átvágni őket. Ugyanakkor jót nevetnek." „Gyámoltalanok és buták a velünk azon® korú fiúk, az idősebbek pedig nem foglalkoznak velünk." Hogy kerek legyen a kőzvéleménykutatásunk. végére hagytuk a legeredetibb feljegyzést. „Természet®nek tartom, ha egy 17 éves lány komolyan jár fiúval. Én például szeretek csókolódzni, de nincs rá alkalmam. Mindig az a fiú tetszik, aki ram sem néz, és az jön utánam, akire rá se nézek." (1966. IV. Iá.) EGY KIS LELTÁR Utoljára még valamit a számok nyelvén ... Nem csináltunk ugyan ok® statisztikákat, szigorú táblázatokat, de összeszedtünk néhány adatot önkéntes „bevallás" alapján, s fellapoztuk a KISZ nyilvántartásait is, hogy lássuk: milyen az ®ztály egészben, hogyan él, hogyan öltözködik, mit olvas, mivel szórakoz.ik stb. A családok átlagkeresete 2811 forint. Ez az összeg úgy jött ki, hogy egybe számoltuk azokat a családokat is, ahol csak egy kereső van. „Bekukucskáltunk" a ruhatárakba, s az derült ki, hogy egyikünkre-másikunkra 14 ruha jut. A legkisebb bejegyzés 6 volt, a legnagyobb 20. Cüpö 7 darab jut átlagosan egy IlLB-sre. Szellemi táplálékunk az iskolai és KISZ-munkán kívül is elég változatos. Napilap és folyóirat egy-egy családba atlagosan 4—5 jár, saját könyveink száma a családi otthonban egyenként átlagosan 51 darab. Moziba havonta 3—4 alkalommal megyünk, leginkább közösen, színházba pedig egyszer-egyszer. Kedve® szórakozásunk a tánc is, de erre nem sok alkalom van. Rendszeresen tíz ®ztálytársunk jár táncolni (közöttük Kiss Gyöngyi a megyei társastánc-versenyen szép helyezést ért el partnerével). A kötelezőn felül kilencen tanulunk választott idegen nyelvet. A legfrissebb orientációk a pályaválasztásban a következők: orv®nak készül 8, más egészségügyi pályára 12 társunk. Tanár szeretne lenni 7, mérnök 1, óvónő 2, vegyész 1, mezőgazdasági technikus 1, grafikus 1. Tanulmányi munkánkra és szervezeti életünkre némi fényt vetnek a következő számok: — Osztályunk tanulmányi átlaga félévkor 3.09 volt, a magatartás 4,27, a szorgalom 3,75. — A KISZ-alapszervezet taglétszáma: 39. — Az ISZP-ben résztvevők száma: :)9. Az iskolai KISZ VB-ben négy, a bizottságban öt osztálytársunk dolgozik. mint választott tisztségviselő. Szakköri munkában 33-an v®zünk részt, könyvtárba 37-en iratkoztunk be. (1966. IV. 22.) itoMSUqéiM Kép és rajz Régi olvasóink még bizonyóra emlékeznek arra az esetre, melyet mi már anekdotaként emlegetünk a lap műhelyében: megjelent egy hosszú fekete folt az újságban, amely fölött ott hivalkodott a cím: Ez aztán harcsa!" Hót ma már erről is merünk beszélnL A képekről és a rajzokról... Mert hiszen akkor ls hiába látszott a fényképen a szenzációs ; harcsának még a bajusza is. ha az olvasó csak íestekmaszatot talált a helyén. A nyomdai technikai berendezéssel volt bajunk. Nem iszunk előre a medve bőrére: bizonyára megesik még máskor is. hogy nehezen lehet felismerni, mi van a lapban közült képen, de már bátrabban merünk ígérni, mert azóta felújították a nyomda rotációsgépét. S ha már itt tartunk, hadd mondjuk el: hogyan is kerül a lapba ?gyegy fénykép vagy rajz?_ A kiválasztott fényképeket a nyomdai cinkográfia a kívánt méretben fényérzékeny fémlemezre fényképezi és különleges vegyi eljárásokkal maratja. A kép sötétebb részein magasabban, világosabb részein mélyebben hat a vegyszer, így lemezen kapjuk meg a fényképet, amit nyomtatáskor a hengerre ragasztanak. A fémpontok sűrűbb és ritkább csoportjai más-más arányban veszik fel a festéket és aszerint nyomtatják a rotációspapirra a képet. Ez így elmondva roppant egyszerű. De mint minden szakmának, ennek is ezer csínja-bínja és érdekessége van. Mi azt tartjuk ezek között legtöbbre, hogy már néhány éve a szegedi nyomdának is van cinkor/ráf iá ja, s itt helyben készülnek a lemezéW-ífcy a'Z esti Eseményeket még másnap tudjuk képpel is illusztrálni.' Azelőtt a képek előbb megjártuk Budapestét, s csak kéthárom napos késéssel tudtuk őket közölni. Ott tartunk már, hogy például egy déli moszkvai vagy párizsi eseményt is fotóval tudunk másnap színesíteni, mert a képtávíró szolgálat is kiépült Magyarország és számos más állam között. A képtávírón, telefotón vagy rádiófotón érkező képeket — melyek egyenkénti ára 1200 forint — Budapestről a legkülönbözőbb utakon hozatjuk le Szegedre. Hozta mór a friss képet az űrhajósokról, vágy más szenzációról mozdonyvezető és antő» buszsofőr, ma gangepkocsivezető, s nemegyszer munkatársunk járt fent értük. A kliséüzem dolgozóinak segítségével nemegyszer jelent meg olyan külföldi, hazai, vagy szegedi kép a másnapi lapban, amely este 11 órakor érkezett. A frisseséget még tovább fokozhatjuk majd, ha kiépülhet a fővár® és a nagyobb vidéki központok között is a képtávíró szolgálat. Tegnapi lapunkban több képet láthattak olvasóink a BNV-ről. Az első oldalon Kádár János . elvtársat láthatták egy komlói bányászszal,. a harmadik lapon pedig egy kedve,* kis epizódot a szegedi kisdobos- és úttorőavatüsrqir Ezek a képek mind a pénteki nap eseményeiről készültek, s az . említett módon kerültek a szombati lapba. S a régebbi technikai állapotokkal szemben ez a gyakorlat szépen példázza a fejlődést: képekkel éppen olyan friss tud ma már lenni a Dél-Magyarország, mint cikkekkel. Rajzból kevesebb kerül a lapba. leginkább vicc«k» szemléltető ábrák, illusztrációk ós címek. Gyakorlatilag ezek is hasonlóan készülnek, de van egy nagy előnyük: könnyebben és gyorsabban „szállíthatók", A rajzokról készült klisét matricázni lehet (elvileg a fényképekről készült klisét is matricába préselhetik). A rajz vonalait hőálló és jó tartású papírba préselik, melyről ólomöntvénnyel „elő lehet hívni" a vonalakat. A nyomdai munka során azután ezek mégegyszer matricára kerülnek, már egy-egy teljes oldal b® tűanyagával együtt, hogy aztán a kívánt hengeres felületű ólomoldalt kiönth®sék a teljes matricáról. Többszöri áttétellel így is megjelenhet n rajz, de természetesen. helyben készült kliséről is. Régebben azért kockáztattuk meg a képeket lapunkban, hogy „hátha sikerül". Manapság azért adunk minél több fényképet, hogy szemléletesen is bemutassuk olvasóinknak a világ, az ország, a szűkebb haza újdonságait, eseményeit, érdekességeit. S ebben a különbségben benne van már kézzelfoghatóan annak az igyekezetnek a gyümölcse. hogy minél frissebb, minél sokoldalúbb, minél szemlél "sebb legyen a tájékoztatás írni) olvasóinknak nyújtunk Egy hét múlva: EPILÓGUS Ilyenek vagyunk ... Mai ifjúság. Sokat halljuk az idősebbektől, hogy „bezzeg a mi időnkben". Mi Ls ezt mondjuk majd a gyerekeinknek. Mór a hangsúlyt is megtanultuk. De m®t hadd kérdezzünk valamit. Minthogy az idősebbek ezzel azt ismerik el, vagy azt magyarázzák, hogy szüntelenül romlik az ifjúság, kiből lesz az a sok derék felnőtt? Kiből lesznek a kiváló munkások, szorgalmas parasztok, kitüntetett tanárok és áldozat® orv®ok. akikre tisztelettel ts megbecsüléssel nézünk fel? A mindig romló ifjúságból? Nem stimmel az egyenlet. Klóiról kell kezdeni a számítást. Mi így számolunk: rend®., komoly fiatalokként akarunk* felnőni, hogy ivndes, komoly" felnőttek legyünk. Ez pedig körülbelül ügy halad a szándéktól a megvalósulásig. ahogy naplónkban írva vagyon. (1966. IV. 26.) Mint lapunkban beszámoltunk már róla. az idei évben május 28-tól június 5-ig rendezik meg az Ünnepi Könyvhét eseményeit Szegeden. Szombaton, 28-án délelőtt 10 órakor lesz az ünnepélyes megnyitó a Klauzál téren, vasárnap periig ugyancsak délelőtt 10 órakor a Somogyi Könyvtárban rendeznek irodalmi matinét Benjámin László, Komlós János és Bárdos Pál közi® működésével. Ugyanezen a napon nyílik meg a Móra Ferenc Múzeum kupolacsarnokában és az emeleti folyosón a Somogyi Könyvtár reprezentatív kiállítása. Tizenkét tárlóban zömmel az idei könyvhétre megjelent műveket állítják ki. de helyet kapnak más szépirodalmi, politikai. közgazdasági. művészettörténeti é-s egyéb vonatkozású díszes kiadványok is. A Szegedi Nyomda erre az alkalomra mintegy 20 tonna 'könyvet készített., s ezeknek legszebb példányai ugyancsak megtalálhatók majd a múzeumi kiállításon. Az ünnepi könyvhéten az Állami Könyvterjesztő Vállalatnak négy, a Magyar Könyvkereskedelmi Vállalatnak. illetve a K®suth Kiadónak egy-egy pavilonja áll az érdeklődők rendelk® résére a Klauzál, illetve a Széchenyi téren. Ez utóbbi helyen az ifjúsági könyvek pavilonját állítják fel. Hatvannégy új mű, mintegy 835 ezer példányban kerül az olvásók elé, jó részben magyar szerzők: Dckány András, Fehér Klára. Gergely Márta, Mezei András, Palotai Boris, Vészi Kndre, Rab Zsuzsa, Sánta Ferenc, Szabó Pál, Csanády Ján®. Tamási Áron. Veres Péter, 111® László, Molnár Gábor, Illés Béla és Illés Laj® alkotásai. Ebből az alkalomból adja ki a Szépirodalmi Kiadó Juhász Gyula összes verseit a Magvető pedig Kassák Lajos Egy cmlier élete című munkáját. Május 30-án. hétfőn este 6 órakor az ifjúsági könyvtár klubhelyiségéber) Thury Zsuzsa találkozik oL vasóival, június 2-án. csütörtökön pedig a mihálytelekí művelődési otthonban rendeznek este 6 órakor íróolvasó találkozót Oraveez Paula és Simái Mihály részvételével. iafi«- »áJüa 22- DÉL-MAGYARORSZÁG 9