Délmagyarország, 1966. május (56. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-22 / 120. szám

í STMAI MIHÁLY BELSŐ TARLAT HABOSÁN A virág akkorát kacag, habosan széttárva magát, hogy felkönnyül a súly alatt, s meleg mennyekbe hajlik az ág. REGGEL Szirénabögés gömbje emelkedik, mint a nap. Már-már kivörösödne, de nincs ideje rá. ALMA Rámosolyogtam, s lám, visszaharsog pirosan. Mint pázsiton a szarvasok szája, ugy jar boldog húsában a fogam. TÖPRENGŐ Lehetnék s leszek is táltosabb, de most lábamnál lassú magány. Állok a világ domboldalán, s a vén csönd tehén-fogai sárjan kérődzik kiáltásomat. A RÉSZEG .-1 csorba vörösbor fölött már hiába csattogtatja szarvait, a szódásüveg bolond kecskéje mint a világ, üresen ágaskodik. DOBSZÓLÓ Ez a dob, ez a négerek ingoványa; forró, feszes és néha beszakad fekete ütéseik alatt, hogy fölrázkódik a múlt-sivatag meg a jövő, a pokoli gyémántbánya. TISZTULÁS Elszállt a hétvülámú gyémánt, s a zápor, a vonuló üvegűstökös. A szivárványt vetkőző mennybe néhány vakító galamb köröz. TÜKÖR Szép vagy. hadd csodáljanak, csodálkozz te is; amit tőlem kaptál, e halálig-érő nagy tükörben bámuld magad. IDŐ Ragyogás üldöz. Szusszan. Utolér. A befagyott pocsolyákba fehér hal-hólyag füzéreket hurkol a tél. ZIZEGŐ Zizegő fehér szénát, havat lendítenek, villás akácok. MESE Másztak az ég felé a tüskék, s megalltak, apró cstgaszarvak, az ág hegyén — már tavaszig nem jut eszükbe, mit akartak. SZALAY FERENC TÁNCOLÓK SÍK MIHÁLY Csonttollú madár A téli erdőn látom, amint röppen Fenyőről a japdnakdcra sziXl. A száraz ág alatta tzélütőtten mozdul. Hintázó nyugalmat talál a ringatásban, mint anyai ötben a nyűgös gyermek. Szárnyain a nyár színeit őrzi. Fütyörész fölöttem. Aztán rámnéz a csonttollú madár. Mozdulok. Surran. Eltűnik a ködben. Láttam, s nem látom. Éppoly érthetetlen^ mint az élet, melyet magába zár az ember, míg eszmélettől gyötörtem bolyongván a csodák titkára döbben: hogy nincs teljes, csak részleges haldL Népköltészet és irodalom A Szegénylegények és a Barbárok A népköltészetről két szélsőséges vélemény kristályosodott ki századunkban a néprajztudomány, az irodalom, a művészet teoretikusai és alkotói körében. Gorkijé az egyik: ő azt tanította, hogy nemcsak minden anyagi érték termelője a nép, hanem forrása a szellem, a kultúra kincseinek is. Sőt így fogalmazta: „egyetlen és kiapadhatatlan forrása." Szögesen szemben áll vele a hitleristává züllött Hans Naumann, a gesunkenes Kulturgut, a „lesüllyedt szellemi javak" elméletének kifundálója, aki már 1921-ben azt tanította, hogy csak a „geistige Oberschicht", a szellemi felsőréteg teremt, s ennek alkotása hull le az alkotásra képtelen „Unterschicht", a nép körébe — s ez a népköltészet John Meier hasonlatában a nép szegény Lázár a gazdagok lakomáján: morzsáikból tengődik. Hoffmann-Krayer tétele kimondja: „Das Volk produziert nicht; es reproduziert." Csak szajkózik, visszhangozza a hallottakat, reprodukál. Joseph Bédier egyenesen kimondja, hogy a folklór az irodalomnak „degenerált formája". Kinek van igaza? A néprajztudomány „a tárgyak élete" címszó alatt sok megfigyelést közöl arról, hogyan vált nemesi óítözetböl népviselet, főúri kastélyok berendezési tárgyaiból parasztszobák bútora; a népköltészeti gyűjtés meg arról, hogyan lett Petőfi verséből népdal, iskolai olvasmányból mese. Tömörkény kedves története klasszikus példája a folklorizáció e jellegzetes folyamatának: hogyan született újjá Homérosz hősének, Achillésznek históriája a szegedi tanyák szőlőmunkásai között — mint Ag Illés nevezetű huszárgye röké ... Ám az ellenkezőjére is van példa bő— Kérem, van egy tantu- Dóri szerencsére más. Telje- találkoztam. Telefonálni sza? sen egyetért vele; kór az em- akart... £iy szakáliás — Szerfát megnézte. A járda ber életét kockáztatni. Rá- tette hozzá kicsit később, feszélén, autója mellett állt adásul, aki vezet, egy pohár lesége különben nem érti, eddig, azért nem vette észre, sört se ihat soha, néznie kell hogy egyáltalán mért beszél Az övé a kocsi, semmi két- a többieket. Remélni se mer- róla. Sok autóssal lehet taség, nyitva az ajtaja, világos te korábban, hogy Dóri ezt lálkozni, valószínűleg telefovan benne. Kocsija van, te- a kocsiügyet ennyire józanvl nálnak is. De ha már szalefonja nincs — jutott eszébe, fogja fel. Kicsit el is szé- kállas ... Az utcára jön telefonálni, gyellte magát az előbbi... _ Szakállas? — emelte föl Nem erre lakik, a környék tervezgetésért. a hangját Dóri. - Hol találvalamennyi kocsiját ismeri. Egyáltalán nem biztos, j^oztál vele? A tulajdonosokat is, látás- hogy nincs telefonja. Ha va- , fniuanAi bol. lakinek az utcán jut eszébe, LT „í — Nincs, nincs kérem. Sa- hogy fel kell hívnia a fele- *nök J? ját telefonom van. nem szok- Régét, nem szaladhat haza, £L„t „Ali. tam magamnál hordani. Tan- ha van is telefonja. Miért eaviklTtol^ ismtlmKél' A-,*™ 7T--,. - Az eByiKet jol ismerem. Kertuszt. ugv ertem. Vagy a gondolta vajon, hogy nincs „ . eevszer tőle nem munkahelyemről, vagy ott- neki? .. .Érdekes, még sose TróknéP UaSan honról telefonálok. alakult úgy a helyzet, hogv- akadaly * Jj™' Észrevette, milyen sokat az utcáról kellett volna a ^elte, erdeikesnek találják, beszél, ügyetlenül és felesle- feleségét felhívnia. Pedig gesen. alakulhatott volna. nagyon - Engem ugyan nem érde— Köszönöm, elnézést a könnyen úgy alakulhatott kel - vágott közbe az aszzavarásért. akkor tovább volna... szony, mintha rá célzott volmegyek. Akad itt a közelben Már az előszobában hallót- na 3 férle- Megrándította a trafik, nem tudja? ta a felesége hangját. Tele- vállát. - Engem ugyan — Hogyne, alig pár lépés — fonált éppen. (5 is. Ahogv nem ... kinyújtotta a karját — erre észrevette hazaérkezését, — Én adtam neki tantuszt a.. gyorsan befejezte. Sietett megszólított. Akkor jutott eszébe, hogy éiéje. _ Te adtál neki tantuszt? van tantusza. Aprópénz he- — Később jöttél. lyett adták vissza. Még - Gyalogoltam egy kicsit. ~ iS^T-V mondta is, mire használja ő olvan jó a levegő... Telefo- ™giepouve. ezt. nem szokott utcáról tele- náltál? Az asszony csaknem dadofonálni. — Igen, anyukával beszél- ÍOtt. — Várjon! Micsoda vélet- tem. — Neked nem. „ nem szolén. Tessék!... Szerfát fölkapta a fejét. kott tantuszod lenni... Amikor visszanézett. a — Te az anyádnak úgy be- — Igaz. De most volt, véférfi már tárcsázott. Csak szelsz rólam, hogy ..a férmozgó arnyékképét látta az jem"? Mióta? Azt mondtam? üvegen keresztül... Kocsi. Észre se vettem. Nem szokErre az előbb nem gondolt, tam valóban. Véletlen leheDe csak árért nem, mert tett. azt venni se akar. Alkalma Szerfát mintha zavart lálett volna rá. kínáltak hasz- tott volna felesége arcén. Mit náltat is. újat ls. Ettől az terveznek ezek ellenem — egytől fél. Az autószerencsét- kérdezte magában mosolyoglenségtől. A nőknek pedig va. letlenül. Az asszony egv ideig hallgatott. a férjét figyelte. — És minek neked az a tantusz? — kérdezte aztán élesen. Szerfát meglepődött, a hang ütötte meg. Zavart csodálkozással nézett az aszrendkívül Imponál. Az autó. — Az utcán egy autóssal szonyra.— ven, s Gorkijt ls igazolja az irodalom és a folklór története. Csodálatos összefüggéseknek lehetünk itt tanúi. Kondoroson mesélte pár éve Kovács György Rózsa Sándor szarvasi orgazdájának, a kisnemes Ruzicskának történetét. Veszelka, az alvezér menekült a tanyájába, s a pandúrok elől a szárkúpba rejtőzött. „Ruzieska kilencéves fia — jegyezte föl a szájhagyományt Szabó Ferenc — a tanyához érkező pandúroknak elárulta volna Veszelkát, de annyi ideje sem volt, hogy kimondja, hol rejtőzik Rózsa Sándor jobbkeze. szándékát sejtve, apja egy csapással agyonütötte. A pandúrok Ruzicskát azonnal vasra verték, Veszelka ezalatt meglépett. „E szörnyűség vagy megtörtént, vagy se. ám annyi bizonyos, hogy nemzetközi folklórmotívum, melynek valamely korzikai változatából merítette iProsper Mérimée, a Carmen írója, Mateo Falcone című komor elbeszélését. A tízéves Fortunato ezüstóráért mutatja meg a szénaboglyát, melyben a bandita meghúzódott, s apja utóbb, társa elfogását követően lövi agyon áruló fiát. A világirodalom, a népek mese- és dalkincse számos hasonló, meglepő kapcsolatot ismer. Ahogy a vízből pára, ebből felhő. belőle ismét eső lesz: ez a szellemi értékek csodás körforgása is népköltészet és irodalom között. Mára csupán az marad kérdéses: vajon ez a kölcsönhatás időszerű-e még, merithet-e még ma is alkotó a néphagyomány évezredes kincsestárából? A költészetet illetően többnyire az a nézet, hogy Petőfi és Arany nálunk már fölszivta mindazt a folklórból, ami a lírában hasznosítható volt. Mai költő, író, elég, ha hozzájuk fordul, a népköltészettől közvetlenül nincs már mit tanulnia. Sok nagy költőnk életműve bizonyítja e sznob fölfogás terméketlenségét. S íme, még a legmodernebb művészet, a film is kamatoztathatja a néphagyomány már-már feledésbe merült, érdektelenné vált mozzanatait. Csak értő szemekkel kell tudni az aranyat kiemelni a sárból, megtisztítani, új összefüggésbe ágyazni, s akkor ragyogása frissnek hat, megtévesztően modernnek. A véletlen hozta úgy, hogy ennek az évnek első negyedében egymást követően mutatták be a mozikban Jancsó Miklós Szegénylegények című filmjét, a televízióban pedig a Móricz Zsigmond novellájából készült tévé-játékot, a Barbárokat. Senki nem vette észre, hogy a két film főmotívuma azonos. Két változat egy dallamra. S a dallam forrása: a nép. A történet komor és kegyetlen. Egy Juhász, Gajdor János, megölte a másikat, Bodri Pétert és hasonló nevű fiát Ráday Gedeon híres, sőt hírhedt vizsgáló biztosa. Laucsik Máté fortélyos lélektani vallató módszert talált ki. A kötőféket, mellyel a gyilkos áldozatát megfojtotta, a konokul tagadó Gajdor nyakára köttette: mindaddig rajta lesz. míg bűnét be nem vallja. A babonás, a meggyilkolt szellemétől rettegő kegyetlen ember, amint az éj sötétjében magára maradt az égető bűnjellel, összeroppant. Bevallotta tettét. Az eset — ez is: vagy megtörtént, vagy se — a nép száján vált legendává. Máig is él még, a szegedi tanyákon nemrég jegyezte föl Nagy Jenő. De az irodalomba, a történelembe is bekerült. Szeged történetírója, Reizner János, valamint a Sötét idők betyárlegendáinak elbeszélője. Béke/t Antal dolgozta föl először. De följegyezte a halála után közzétett emlékirataiban Edvi Illés Károly is, és az ő nyomán beszélte el a szegedi vár Ráday-Korszak& nak krónikása. Nagy Czirok László. Kétfelé ágazik innen az út. Közvetlenül vette át a motívumot a Szegénylegények forgatókönyvének írója, s hozzá még azt is, melyet a kritikusok ugyancsak Jancsó leleményeként, a középkori és modern vallató metódusok kombinációjaként nyugtáztak: ha Gajdor magánál nagyobb bűnöst talál, megmenekszik a haláltól. Ez utóbbit Móricz már fölöslegesnek ítélte. Ö Békefi novelláját szuverénül teremtette újjá. Az átvételt nem titkolja, sőt a helyszín megjelölésével hitelesíti: az özvegy juhászné „Szögedébe" megy a vizsgálóbíróhoz. Adatszerűen ls bizonyítható a fogantatás: Móricz 1930 őszén járt Szegeden és a tanyavilágban, s a Barbárok 1931 elején jelent meg a Pesti Naplóban. Novellájában „a nagy veres ember" és társa bottal veri agvon áldozatait, de a meggyilkolt juhászt saját rézveretes derékszíjával vonszolja gödrébe. Az ő vallatója a kilincsre akasztatja a szörnyű bűnjelet, s a tettes akkor törik meg. amikor a meddőnek látszó vallatás után megkönnyebbülten fordul hátat, s indulna kifelé. Ragyogó pszichológiai ábrázolás mind a kettő, Békefié is, Móriczé is. Kár, hogy mind a két filmben erőtlenül hat. A Barbárok tévé-változatában szükségtelen változtatás, hogy az özvegy tartja kezében a szíjat, ezzel a babonás-mágikus hatás nem tisztán, hanem a feketébe öltözött juhászasszony vádló tekintetével együtt érvényesül. Ez pedig több is, kei esebb is az írói szándéknál, a folklór szándékánál: ok nélkül megváltoztatja az alapvető motívumbt. A Szegénylegényeknél más a baj. Részint az idő múlását nem erzékeljük, részint pedig az „apró realizmus" elleni nagyvonalú vétés — mely a külöben kiváló film általános hibája — bosszulja meg magát. Elfelejtik lekötni a gyilkos kezét, mellyel ledobhatna magáról az irtóztató nyakravalót. így érthetetlenrfé válik a kötőfék szerepe, a jelenet erőtlenül, hitetlenül hat. Edvi Illés leírja még a szintén nem lényegtelen lélektani hatást, melyet Laucsik az éjféli kihallgatáson az asztalra tett feszülettel, a mellette égő két gyertyával ért el. A film túlzó puritánsága, hivalkodó díszlettelensége, Kelléktelensége szintén visszaüt: ez is a fömotívumot erősítő megoldástól fosztja meg a filmet „A szó művészetének kezdete a folklórban van" — hirdette Gorkij. Íme. még ma Is születnek műalkotások, a művészetek legfiatalabb ágaiban, a filmben és a televízióban, melyek közvetlenül vagy az irodalom közvetítésével a néphagyományhoz fordulnak témáért, ihletésért. A művészet Antheusként táplálkozhat a folklórbóL A kiapadhatatlan forrásból. PÉTER LASZLO BEDE ANNA Távolból Merre járhat most örök-egy szerelmem? Lát-e távolból, havasok havában? Szól-e hozzám? s lomb ha lehull, jajában hallja-e hangom? úgy, amint én öt viszem utaimban, látom arcát zárt, hideg ablakokban, szólítom, s nyüzsgő kerekek neszében hallom a hangját. Tasárnap. WW, má*w 22. Ött-M AGYARORSZÁG 7