Délmagyarország, 1966. május (56. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-22 / 120. szám

Az ismeretterjesztés legfejlettebb formái A tudományos ismeretter- mi szervek, intezmények Jeszt.es jelenlegi legmaga- együttműködése; sabb es legszervezettebb 4. a közönségszervezésben formai a szabadegyetemek, szakítottunk az olyan szer­Jelenlegi forumjukban az vezési stílussal, hogy csak ismeretterjesztő társulat altalában propagáltuk ren­1954-ben hozta létre őket es riezvényeinket. helyette feladatait_ így határozta konkrétabban alkalmaztuk a meg; „Elóadasainak téma- személyekhez szpló propa­iikaja azokat az alapisme- sandát, a figyelemfelkeltés reteket ölelje fel, amelyek a módszerét. szocializmust épitö emberek általános műveltségének f® ... , ,, , vábbfejlesztcséhcz szükségé- Előadok es előadasek sok". A szabadegyetemi előadá­Azöta nehánv e.setben sok megtartásához valóban újabb határozatok születtek azokat a szakembereket si­a szabadegyetemi forrnak került megnyerni. akiktől kifejlesztéseitek elősegítése erdekében. Azonban tartós­ba mégiscsak Budapesten fejlődtek ki: József Attila Szabadegyetem immár több mint egy évtiezedes múltra tekinthet vissza. Hogy mas varasokban e vállalkozás mért nem lett. tartós es tö­megméretű. annak számta­lan oka van. Szerepet ját­szottak ebben anyagi és szervezeti okok is, aztán az 1956-os elenforradalom esz­mei kar tevése. Ai első lépesek A tudományos ismeretter­jeszt es ben a hely® és alkal­mas formák megválasztása mindenkor nagy jelentősé­gű. Ilyen hasznos formá­méi tán elvárhattuk — ® ebben nem is csalódtunk —, hogv mondanivalójukat a tudomány® ismeretterjesz­tés legkorszerűbb követei­menyeinek megfelelően tol­mácsolják. Nem a teljesség igényével, de elmondhatjuk, hogy a tudományok olyan ismert kiváló művelői iép­tek a közönség elé, mint többek között Stmi/b F. Brúnó, Törö Imre, Kalmár László akadémikusok. Ki­szelt/ György. László Gyu­la, Halász Előd, Vajda György Mihály egyetemi ta­nárok. A jog. a közgazdaság, a pedagógia és a művésze­ti tagozatokon minisztériu­mok. ország® főhatóságok resn =VaL\ aZ beosztású szakembe­1960-as evektől azakadenua­datában vagyunk annak, hogy nem a szabadegyetemi forma a tudományos ism® retterjesztés egyedüli és ki­zárólagos formája. Tevé­kenységünket továbbra ls sok irányban kell szervez­nünk. De azt akarjuk, hogy már a közeljövőben necsak Szegeden és Csongrádon, ha­nem a megye valamennyi városában a szabadegyetem, mint a tudományos ismeret­terjesztés jelenlegi legfejlek tebb formája, a rangjanak kijáró helyet foglalhassa el. Előrehaladásunkban lelke­sítenek bennünket a tud® mányos ismeretterjesztés ed­digi eredményei, amelyre hivatkozni annál is inkább aktuális, mert ez évben ke­rül sor társulatunk fennállá­sa 125. évfordulójának meg­ünneplésére. Szalontai József, a TIT Csongrád megyei szervezetének titkára Pártnapok Szegeden Május 23, hétfő: A Csöng- rendeltsége, a Neon kiren­rád megyei Gyógyszertár dellség. és a Háziipari Szö­központban a központ és a vpíkezet dolgozóinak. Dél­_ . . utan 4 orakor. Eloat Kohászati Alapanyagellátó Vállalat dolgozóinal-. Dél­után 4 órakor. Elő adó: Dr. Szél Éva. Előadó: dr. Horuezi László. Május 25, szerda: A ruha­gyárban. Délután fél 3. Elő­A MAV nevelőintézetben adó: Perjési Lasz16­a Gagarin, a Hámán Kató, és a siketek általános is­A belvárosi 2-® pártszer­vezetben. a fémfeldolgozó és kólája és a Ságváritelepi ál- finommechanikai vállalat dolgozóinak. Délután 3 óra­kor. Előadó: dr. Bödő Ist­ván. A Hungária Szállóban a szálló, a szálloda és Étte­rem vállalat, és a Csongrád talános Iskola pedagógusai­nak. Délután 6 óra. Előadó: Havasi Zoltán. Május 24, kedd: A Ju­hász Gyula művelődést ott­honban az I., II., és a III. kerületi tanács, a városi ta- Me8ye' Vendéglátóipari Vál­nács és az idegenforgalmi lalat dolgozóinak. Délután hivatal dolgozóinak. Délután 4 óra. Előadó: Ozvald Imre. 4 óra. Előadó: Dr. Biczó György. Május 25-én, szerdán: A A Fegyveres Erők Klub- Haladás Tsz-ben déli m jában a téglaipari vállalat, egykor. Előadó: Balassy a GELKA, a Fogtechnikai Sándor. Vállalat, a Víz- és Csator- . . , , „ . . namú, a Hídépítő Vállalat A Marosi 2-es partszer­szegedi építésvezetősége, a vezetben a Csemegekereske­Közúti Üzemi Vállalat ki- delmi Vállalat és a Tisza rendszerű ismeretterjeszt®. De az ennél magasabb szin­tű ismeretterjeszt® sem varathatott sokáig magára. Ezért került újólag Ismét napirendre a szabadegyet® mi formák felújítása. A kezdő lépésre 1962. decem­bereben került, sor. amikor a TIT Ország® Elnöksége ismételten állást foglalt a szabadegyetemi formák fel­rei léptek az elóadói emel­vényre. köztük Szilbereky Jenő. Keserű Ján® minisz­terheiyett®ek. Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója, Mez­nerics Iván, az MNB jogi fó®ztályának vezetője. A szabadegyetemeken meg­tartott közel 300 előadás újítása mellett. A határozat előadói között 70 egyetemi eredményeként már 1962- ^ föiskoiai tanár, Illetve 63-ban, de fokent 64-65- , , ben a budapesti József At- oktato; ,Uö,.^öknak a sza­tlla Szabadegyetemen kívül ma. akik Budapestről utaz­16 megyei TIT-szervezet tak Szegedre, vagy a me­fogUlkozott kisebb-nagyobb ^ városaiba a vél­meretekben a szabadegvete- , , .... , mi formák szervezésével. lalt p'oadasok megtartására. Csak a köszönet hangján A Csongrád megyei siker A szabadegyetemek szer­vezése Csongrád megyében az 1064—65-ös ismeretter­jesztő évadban került újó­lag előtérbe. Méreteit te­kintve akkor még nagyon kis részét jelentette az elő­adás® ismeretterj®ztésnek. Gyökér® fordulatot az 1965 -66-® évad jelentett. Ek­kor mór 33 szabadegyetemi tagozat keretében közel 300 elóada.st. tartottunk. F,z az ismeretterj®ztó előadások­nak közel 10 százaléka. De nemcsak a tagozatok szamának növekedése érd® mel figyelmet* hanem — ami még ennél is font® sabb — a hallgatóság ér­deklődése is. A szabadegye­temi tagozatok hallgatósá­gának túlnyomó többsége egy-egy sorozat valamennyi előadásának meghallgatásá­ra „elkötelezte" magát: az egész sorozatra bérletet vál­tott Az úgynevezett „nehe­zebb" témákat magában foglaló szabadegyetemi ta­gozatokon is, mint például a biológiáin, a közgazuaság­tudománj 'on stb. a beiratk® zott hallgatói létszám el­éri. sót meghaladja a 100 föl A népszerűség okai Mindezek aiapjan kérdés­ként merül fel: mivel ma­gyarázható ezen ismeretter­jesztő forma iránti érdek­lődés? A tapasztalatokat több pontban lehet össz® gezni; 1. önmagában az a tény, hogy a szabadegyetemi forrna szervezeti és tartal­mi vonatkozásban eltért az úgynevezett. hagyomany® formáktól, jobban felkeltet­te a közönség érdeklődését: 2. a közönség várható érdek löd esét. figyelembe ve­vő tématerv ®szcállitása, valamint e témákhoz a leg­jobb előadók kiválasztása: 3. eredmenycsen valósult meg e munka szervezésében erdekeit állami és társadal­emlékezhetünk meg áldoza­t® közreműködésükről. A jövő Az 1965 őszén Indított sza­badegyetemi program lénye­gében befejeződött. Tekinte­tünket már a jövőbe vetjük. Van alap, amire építve ter­vezhetünk az 1966—67-es ismeretterjesztő évadra. Tu­Ezen a kongresz­szusen nem vesznek részt tudósok. és nem is hangzanak el tudomány® elő­adások. A televízió tánckon gresszusá n táncolnak és énekel­nek: a könnyű mú­zsa legkiválóbb mű­vészei mérik össze erejüket. Kedves han­gulat. vidámság szö­vi ót a kongresszus „plenáris ülését", amelynek elnökségé­ben ott ül Kiss Ma­nyi, Lórán Lenke, Márkus László, I® hoczky Éva és Rá­thonvi Róbert. A Vo­gel Eric által terve­zett díszletek között megelevenednek az egy® korszakok kor­hű környezetben, a Szegő és Pető kore­ografálta táncok. Bá­gya András kitűnő muzsikájára. A kong­resszus szétágazó te­vékenységét. Horváth Tivadar fogja össze. A Tánckongresszus című nagyszabású ze­nés tv-revű felvételei a napokban fejeződ­tek be. A tv 2. számú stúdiójában m®t ké­szül a „Kongresszus" riportereinek daláról a felvétel. A színpad előterének szélén a két főriporternó: Sá­Tánckongresszus a televízióban rosi Katalin és Toldi Mária a mikrofonba búgjak a kongresszus dalos beszámolóját, amelyet harmonikus dallamú ritmusban kísér a riporternök kórusa, az öttagú Harmónia énekegyüt­tes. A kongresszus a napirend szerint rendben folyik, de egyszeresek a kong­resszus tiszteletre méltó tagsága meg­rettenve figyeli, ahogy betörnek a b® atlesek, és fenekestül felforgatják a kong­resszus munkáját. És milyen beatl® sek! A torzonborz üs­tök, a hosszú sörény azért mégsem takar­ja el telj®en Bodro­gi, kis, .Latyi, Garas Dezső, Kósa András arcát. Üj ritmus pezsdíti fel a tanács­kozás részvevőinek vérét. Mit határozott ez a lánckongresszus, mi­lyen döntés született a dal és a tánc mesi tereinek e nagysza­bású összejövetelén? Kiderül május végén, amikor a Televízió teljes egészében köz­vetíti e rendhagyó kongrrasizus minden napirendi pontját. S. I. Állami Áruház dolgozóinak; Délután fél 7 óra. Előadó: dr. Dudás Béla. Május 26, csütörtök: A Minőségi Cipőgyár szegedi üezmében délután 2 órakor. Előadó: Sárvári Mihály. A konzervgyárban, a NI­VÖ Faipari Játékkészítő Ktsz dolgozóinak. Délután fél 3. Előadó: Nagy Pál. A húsipari vállalat szalá­migyárában a gyár. a KO­HUSZ és az ecsetüzem dol­gozóinak. Délután 4 óra. Előadó: Bódi. László. A nyomdaipari vállalatnál a nyomda, a Papír és Iro­daszer Nagykereskedelmi Vállalat, és az Állami Könyvterjesztő Vállalat dol­gozóinak. Délután fél 4-kor. Előadó: dr. Komáromi László. A Felszabadulás Asztal® Ktsz-ben a ktsz és a szőr­mekikeszítő Háló utcai üzemegysége dolgozóinak. Délután 2 órakor. Előadó: Balog István. Az l-es számú városi kór­ház művelődési termében az l-es és a 2-es kórház, a gyermekkórház, a KÖJÁL orvosainak, egészsegügvi dolgozóinak. Délután fél 3. Előadó: Dr. Márta Ferenc. A rókusi pártszervezet­ben délután 6 órakor. Elő­adó: Kóbor László. Május 27, péntek: A MÁV Művelődési Otthon­ban, a MÁV üzemi vállala­tok és a MÁV Igazgatóság dolgozóinak. Délután 4 óra­kor. Előadó: Molnár Béla. A postaigazgatóságon délJ után háromnegyed 5-kor. Előadó: dr. Csikós Ferenc. A MESZÖV-nél a MÉ­SZÖV és a MÉK dolgozói­nak. Délután 3 óra. Előadó: Szabó G. László. A népfront helyiségében a TÜZÉP és a göngyölegellá­tó vállalat dolgozóinak. Dél­után 5 óra. Előadó: Ozvald Imre. Az alsóvár®! pártszerve­zetben a Tisza-matom és a szerszámkovács és redőny­készítő ktsz dolgozóinak.' Délután fél 3 órakor. Elő­adó: Csádon Gyula. A Tömörkény GimnáziJ umban a gimnázium, a közgazdasági és statisztikai^ az építőipari technikum a gyors- és gépíró iskola, az építőipari és a Majakovsz­kij kollégium pedagógusai­nak. Délután 3 órakor. Elő-j adó: dr. Serfőző Lajos. Jegyzetek a közízlésről Érdeket, színes viták kerekedtek néhány könyv, bemutatott film, színdarab és képző­művészét! alkotás kapcsán. A Húsz óra című könyv, a Rozsdatemető, a Piros tövű nád cí­mű tv-játék, a vásárhelyi földmunkás mozga­lom emlékére emelt szobor stb. femielzik e viták fő vonulatát. A cím tehát leszükitetten irodalmi, képzőművészeti alkotások által ki­váltott közönségvisszhangra (nem szakmai kö­rökre) vonatkozik. E közönsegvisszhang ugyan­is valami fele közízlés kifejeződése. Sokszínű, elutasító és pártoló, közömbös és bizonytalan, ezért érdemes és szükséges is elemezni a kö­zönség véleményét. A műalkotások megítélése — tetszik, nem tetszik alapon — már nem egy szúk Intellek­tuális körön belül történik. Minden olvasó, tár­latlatogató, tv-nezö nemcsak műélvező, de egyben kritikusa is a művészetnek. Nem egy­forma képzettseggel, érdeklődéssel és igénnyel, és nem is azonos nézőpontból jelentkeznek a vélemenyek. De összességükben mégis csak egy-egy társadalmi réteg ízlését, esztétikai vé­leményét fejezik ki. A munkások, parasztok izlésformálásának legjelentősebb eredménye, hogy amíg húsz ®ztendővel ezelőtt ritka volt a műélvező munkás és még ritkább a műél­vező paraszt, ma az Irodalom és képzőművé­szei otthonra talált a két vagy társadalmi osz­tály szellemi életében. Fölösleges ezt a könyv­kiadós számadataival, tv-készülékek számóval, a tárlatlátogatók statisztikájával bizonyítani: közismert a kultúra e térhódítása Annak elle­nére, hogy egyáltalán nem lehetünk elégedet­tek _ elsősorban — a parasztság jelenlegi kul­turális igényével; olvasottságával, művészeti alkotasok iránti érdeklődésével. Ez egy másik — nagvon lényeges — téma. Eltekintve a természetszerű szakmai, elvi vi­táktól — amelyek szellemi-szakmai fórum® kon esztétikai, művészetpolitika!, sajn® gyak­ran azonban politikai jellegűek — van tömeg­méretű vita is, amelyeket nem rögzítenek fo­lyóiratok és napilapok; ez a vita szóbeszédben folyik. Persze a szakmai vitáknak a hatása re­zonál a tömegek körében folyó vitákban is. A művészeti körökben folyó viták elősegítik a közízlés formálását is. De a mértéktelen viták, a „sok hűhó semmiért", ami sajnos kezd ná­lunk honossá válni művészeti életünkben, in­kább zavart eredményeznek a közönség kö­rében, mintsem esztétikai nevelésüket segíte­nék. Gyakori, hogy könyveket filmeket kép­zőművészeti alkotásokat e viták kapcsán ..föl­fújnak", s néha „lefújnak" a vitázok, kritiku­sok, és ennek kapcsán a műértés előszobájá­ban járó nagyközönség nem tudja, mit fogad­jon el és mit tekintsen jónak és mit rossznak. A felesleges és gyakran szubjektivitással spé­kelt viták nem használnak a közönség ízlé­sének. Politikailag sem jók. A százszor agyon­kritizalt, valóban rossz mü rangon felülivé lép elő és néha felárral jár kézről kézre. S ezáltal r®sz mű, rossz művész olyan tiszavirág életű rangot kap, ami gyakran a politika síkján nö­vi ki magát teljesen feleslegsen és szükségt® lenül. A közízlés nálunk nem egységes. Sok té­nyező hat a magas szellemiségű egység® köz­ízlés formálása mellett Irodalmunkban és kép­zőművészetünkben is az eszmei meghatározó tényező a marxista világnézet, s ennek meg­felelő alkotó módszer — a szocialista realiz­mus — részesül előnyben. A művészeti alk® tások ára európai méretekben is igen alacsony, kiskeresetűek által is megfizethető. Figyelem­be veendő azonban, hogy művészeti életünk képviselői között sokan — érthetően — még nem dolgozták fel önmagukban a marxista világ­felfogást és ezért alkotómunkájukban más né­zőpontot és alkotó módszert érvényesítenek. Ez a körülmény teszi indokolttá, hogy lehető^ séget kapjanak nem szocialista realista, de né­pünk törekvéseihez hű, az imperializmus ellen ható, a béke mellett szóló alkotásaik megje­lentetéséhez. Fenntartva azt a jogunkat, hogy marxista kritikánk véleményt mondjon ezek­nek az alkotásoknak erényeiről és gyengesé­geiről, esztétikai, művészeti, eszmei értékéről. Innen buzog egyrészt a széles körű vita, amelyben marxista kritikánknak van — és lenne — nagyobb szerepe. De ez nem az álta­lános politika „asztala", s kár, hogy néhány művész esetenként éppen erre az asztalra sz® retné „letenni" a vitát. Ez a fajta „asztalcse­re"-törekvés nem jó és nem is lehet megen­gedni. De ellenkező előjelű indíttatásból sem haszn®. például úgy. amikor közéleti emberek — valóban hamis művészi alkotások kapcsán* tájékozatlanságból vagy félreértésből — a po­litika rangjára emelnek egy-egy könyvet, fil­met. képzőművészeti alkotást Ez a marxista kritika területe, súlyosabb ®etekbén a kultúr­politikáé és nem az általános politikáé, amely­nek a kultúrpolitika csak része és nem meg­határozója. O* egységes közízlés hiánya összefügg történelmi múltunkkal is. A két évtized telje­sen megváltoztatta ugyan a helyzetet. A kul­túra, művészet a tömegeké. De két évtized nem volt elegendő arra, hogy olyan magasfo­kú közízlést teremtsen, hogy a közönség egye­dei önálló ítéletalkotással bírálják el: vajon az olvasott vagy látott mű valóban jó, gyenge vagy rossz. Ebben szerepet játszott az ötvenes évek elején kialakult hibás kultúrpolitikai koncepció, amelyben a kispolgári ízlés és fel­fogás konzerválódott Az önálló véleményfor­málás hiányát lehet, érezni azon, hogy leg­gyakrabban az értékítélet a „tetszik, vagy nem tetszik" alapján történik. Hozzáteszem, hogy ezt nem is lehet másként elképzelni, hi­szen egycsapásra nem lehet egységes közízlést teremteni. Az egységes közízlést befolyásoló tényezők egész komplexumáról kell beszélnünk. Ehhez 4 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1969. tnáfes 2K

Next

/
Thumbnails
Contents