Délmagyarország, 1966. április (56. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-02 / 78. szám

Folytatja munkáját az SZKP kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) országoknak, kommunista pártjaiknak, a független nemzeti államoknak, a nemzeti felszabadító mozgalomnak, a világ békeszerető és szabadságszerető népeinek. Hasonlóképpen hálásak vagyunk az amerikai nép haladó elemeinek azért a nemes harcért, amelyet a Johnsonkormány dél-vietnami agresszív háborúja ellen vívnak. A moszkvai kongresszusi küldöttek egy csoportja válaszul egy Lenin-képpel díszített vörös zászlót ajándékozott Nguyen Thi Binhriek. A kongresszusi küldőt tek felállva, hosszan tartó tapssal köszöntötték DélVietnain népének képviselő jét. Magabiztosan őrizzük népünk békés munkáját Rogyion Malinovszkij marRali a péntek délutáni ülésen jelentést tett a XXIII. pártkongresszusnak a szovjet fegyveres erők magasfokú harci készenlétéről. Kijelentette: kétségtelen, hogy ha az Imperialisták háborút lobbantanak ki, akkor a mi csapásaink megsemmisítőek lesznek a háború szervezőire. — Nyugodtan és magabiztosan őrizzük népünk békés munkáját, különösen niost, miután államunk védelmére megteremtettük a „kék övezetet" — hangoztatta a Szovjetunió honvédelmi minisztere. Malinovszkij marsall közölte, hogy az SZKP XXII. kongresszusa óta eltelt időszakban növelték az összes fajtájú nukleáris lőszerkészleteket, továbbfejlesztették a stratégiai rakétaalakulatokat és a rakétahordozó atommeghajtású tengeralattjárókat Létrehoztak egy sor teljesen új rakétahordozó fegyverfajtát. Rövid idő alatt rendszeresítették a különböző stratégiai harci eszközök egész komplexumalt. A Szovjetunió rakétahordozó búvárhajó flottája amely víz afól indítható ballisztikus rakétákkal van felszerelve. egyaránt képes stratégiai feladatok megoldására. valamint szárazföldi és tengeri célpontok leküzdésére. Malinovszkij marsall bejelentette, hogy egy atommeghajtású búvárnaszádcsoport néhánv nappal ezelőtt befejezte világkörüli víz alatti útját. Az utóbbi Időben ötszörösére növekedett a szovjet tengeralattjárók távoli útjainak száma: az útvonalak az Északisarktól a Déli-sarkig húzódnak. Sikeres partizántámadás amerikai szálloda ellen Időre és erőfeszítésekre van szükség A következő felszólaló, Alekszandar Rankovlcs, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Végrehajtó Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság alelnöke beszédében hangsúlyozta: „A Jugoszláv Kommunisták Szövetségét mélységesen nyugtalanítja n nemzetközi munkásmozgalomban kialakult helyzet — mondotta —, időre ós erőfeszítésekre van szükség, hogy meg lehessen oldani a nemzetközi munkásmozgalomban kialakult jelenlegi helyzetet". Msztyiszlav Keldis, a szov jet tudományos akadémia elnökének felszólalása után Luts Oorbalan, a Chilei Kommunista Párt főtitkára üdvözlő beszédében kijelentette, hogy „senld és semmi, sem az ellenség fondorlatai, sem a nacionalizmus mérge, semmiféle nyomás, semmiféle történelmi fordulat" nem képes megbontani a chilei és a szovjet kommunisták egységét. Ezzel az SZKP XXIII. kongresszusa munkájának negyedik napja véget ért. Szombaton a kongresszus küldöttei folytatják a Közr ponti Bizottság beszámolójának vitáját (MTI) • Saigon (Reuter, AFP) A dél-vietnami partizánok pénteken kora hajnalban támadást intéztek egy tízemeletes saigoni szálloda ellen, amely amerikai katonák szálláshelyéül szolgál. A támadás során aknákat és gránátokat dobáltak az épület alsóbb emeleteire és a szálloda elé állítottak, majd fel robbantottak egy teherautót, amelyre körülbelül 90 kilogramm robbanóanyagot raktak. A robbanás következtében az épület alsó öt emelete erősen megsérült, ezekből az emeletekből jóformán csak a megrongált betonváz maradt meg. Első értesülések szerint hat halálos és 149 sebesült áldozata van a robbanásnak. A támadó partizánok — akiknek száma nem ismeretes — előzőleg tűzharcot folytattak egy közelben levő rendőrőrssel. Az elmúlt • négy hónapban ez volt a negyedik támadás, amelyet saigoni amerikai szállás ellen Intéztek. A VNA Dél-Vietnamból érkezett értesülések alapján jelentette, hogy a felszabadító hadsereg március 29-én és 30-án az amerikai légierő nyolc gépét lőtte le. Az amerikai gyorshadosztály majdnem két századát semmisítették meg Plei Me-től nyugatra. • Belgrád (MTI) Pavel Gregorics, a vietnami nép támogatására alakult jugoszláv bizottság elnöke felszólította az ország társadalmi-politikai szervezeteit, hogy pénz-, vérplazma- és gyógyszeradományokka] siessenek a vietnami nép segítségére. • Washington (AP) Washingtoni hivatalos közlés szerint március hónap folyamán 15 000 fővel növelték a Dél-Vietnamban tartózkodó amerikai katonák számát, amely ezzel együtt most 230 000 fő. Bonn vezető szerepre tör a NATO-ban # Berlin (MTI) Bonn vezető szerepre tör a NATO-n belül, s Franciaországnak a NATO megreformálására irányuló tervei folytán kialakult zavaros helyzetet a maga javára Igyekszik kihasználni — mutatnak rá az NDK fővárosának mértékadó politikai körei. Bonni politikusok kijelentéseit és nyugatnémet lapok cikkeit elemezve, a demokratikus Berlinben a következőket hangsúlyozzák: O

A Bundeswehrt, amely már ma is a legnagyobb NATO-kontángenssel rendelkezik Nyugat-Európában, további három hadosztállyal akarják megerősíteni. O

A bonni tervek szerint a nyugatnémet légierőt teljesen átszervezik olyan értelemben, hogy e légierő birtokában kizárólag atombombázó repülőgépek legyenek; Bonn azt követeli, hogy a nyugatnémet légierő vegye át Nyugat-Európa „atomvédelmét". O

Bonn olyan irányban is nyomást gyakorol a NATO-ra, hogy létesítsenek atomfegyverrel felszerelt közös tengeralattjáró flottát, s ennek számos vezető tisztségét engedjék át Nyugat-Németországnak. O

A NATO-főhadiseállás „átköltözés!" költségeinek egynegyedét Bonn magára vállalja abban a reményben. hogy így még inkább Washington fő szövetségesévé rukkolhat elő. A nyugatnémet kormánynak ezek az újabb törekvései még nagyobb éberséget követelnek meg az európai népektől, s egyben újabb bizonyítékát szolgáltatják annak, hogy az európai béke legveszedelmesebb ellensége: a nyugatnémet militarizmus — hangsúlyozzák az NDK fővárosában. INDONÉZIA Ujabb politikai perek kezdődnek # Djakarta (AFP) Még áprilisban megkezdődik az októberi puccskísérlet két tisztje, Ngadimo hadnagy és Latief ezredes perének tárgyalása. A palotaőrség volt hadnagya és a djakartai katonai körzet ezredese ügyében ugyanaz a katonai különbíróság dönt, amely februárban halálra ítélte Untupg)ot és Njonot. Ugyanez a bíróság folytatja majd le a Subandrio volt külügyminiszter elleni per tárgyalását is. Nincs még értesülés arról, Sukairno beleegyezik-e abba, hogy egykori közeli munkatársa ellen a hírhedt bkóság indítson eljárást A katonaság egyébként hevesen cáfolja, hogy a különbírÓ6ág által halál ítélt Njonót és Untungot kivégezték volna: azt állítják, hogy az elítéltek őrizetben várják, hogy Sukamo elnök döntsön kegyelmi kérvényükről. A Jomiuri című japán lap pénteki számában interjút közöl Adam Malik indonéz külügyminiszterrel. Malik a japán lap tudósítójának kijelentette, hogy az új indonéz kormány folytatja az ország előző vezetőinek baráti politikáját Kínával szemben. A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy Indonézia kész jószomszédi politikát folytatni minden országgal, köztük az Egyesült Államokkal és a Szovjetunióval is. Wilson bebiztosította hatalmát 0 London (MTI) Pénteken estig 626 választókerületben hirdették ki a szavazás eredményét, négy választókerületben még nem fejeződött be a szavazatok összesítése. A megközelítően végleges eredmények lényegesen már nem változnak, bizonyosra vehető, hogy a Munkáspárt átfogó többsége 90—101 mandátum között lesz az alsóházban. A 626 mandátum megoszlása a következő: Munkáspárt 362 (1964-ben 317); Konzervatív Párt 252 (304); Liberális Párt 10 (9); egyéb 2. A nagy munkáspárti többség bebiztosította Wilson hatalmát a következő 4—5 évre. Havemaon akadémiai tagságának törlése # Berlin (ADN) A Német Tudományos Akadémia elnöksége pénteken közleményben jelentette be, hogy Róbert Havemann professzort törölték az akadémia tagjai sorából. A közelmény megállapítja, hogy az akadémia levelező tagjaként Havemann professzor az NDK-val szemben ellenséges sajtó számára adott nyilatkozataival tudatosan megszegte a hazája iránti lojalitást. Ezért az akadémia taémia—geológiai és biológiai osztálya javaslatot terjesatett az elnökség elé, amelyben egyhangúlag indítványozza Havemann profeszszór kizárását. Az elnökség a kérdésben titkos szavazást tartott: az állandó tagok 70 százaléka szavazott a javaslat mellett Néhány ellenszavazat és több tartózkodás miatt a javaslat nem kapta meg a határozathoz szükséges háromnegyedes többséget. Az akadémia alapszabálya azonban előírja, hogy minden tagja valamelyik osztályhoz tartozzék. A Német Tudományos Akadémiának egyetlen osztálya sem kívánta azonban, hogy Havemann professzor tagjai körében folytassa tevékenységét Egy felszabadító harcos emlékeiből NylkolaJ Ivanovlcs Zabelkln, a Szovjetunió Hflse, a Novosztyl Hírügynökség s*orialiHta országokkal foglalkozó főszerkesztősége aajtó- ós rádlóosztályának felelrta szerkesztője Is tagja volt a napokban Szegeden Járt szovjet úJságlró-kOldóttségnek. Zabelkin elvtárs felidézte a huszonegy évvel ezelóttl Időket, amikor a szovJet hadseregben a gárdaaknavetök (katyusák) ütegparancsnokaként 6 is harcolt Szeged, majd az egész Magyarország felszabadításáért. Akkori élményeit eleveníti M a Dél-Magyarország snámára Irt alábbi cikkében. Jól emlékszem arra a reggelre, az első. magyar földön töltött reggelünkre. Jobbra tőlünk közvetlen a közelünkben ágyúlövések dördültek, géppuskák és géppisztolyok kattogtak. A németek a Tisza másik oldalára vonultak vissza. Szeged alatt nem volt olyan elkeseredett ütközet, mint Budapesten vagy Székesfehérvár közelében, Gépkocsioszlopunk csaknem megszakítás nélkül haladt előre. November volt. És ahogy ebben az évszakban gyakran előfordul, a nap váratlanul felhőkbe burkolódzott, és esni kezdett az eső. A város határában egyik teherautónk egy hatalmas tüzérségi löveg vájta gödörbe csúszott. Ml a földre ugrottunk, feltűztük köpenyünk szélét és hátulról nekifeküdtünk az autónak. Minden igyekezetünk hiábavaló volt; a kerekek egyre mélyebben csúsztak a gödörbe. Körülnézve az egyik falusi ház előtt 20 év körüli fiatalembert láttam. Jelekkel magamhoz hívtam. Ismét vállunkkal próbáltuk kiemelni a kocsit. Az eredmény ugyanaz volt. Új Ismerősünk gyorsan mondott valamit, kezével oldalra mutatott és gyorsan a házak felé indult. Na. volt egy segítségünk és most az is meglépett — jegyezte meg valaki a fiúk közül. Azonban, amikor néhány perc múlva nyakig sároson körülnéztem, nagyobb csoportot láttam a falu felől közeledni. Nem telt bele két perc, autónkat szinte kirántották a gödörből. Az eső egyre erősödött. Gyorsan fölpattantunk járművünkre és a "többiek után indultunk. Új ismerőseink az út közepén maradtak. A fiatalember elöl állt. Kopott, foltos kalapja a füléig fejébe húzva, lecsüngő szélein patakokban csorgott alá a víz. Amíg meg tudtam különböztetni alakját az autónkról, láttam, hogy az úton áll és integet felénk. Még most is magam előtt látom alakját... v. Ütegünk az ostromlott Budapest felé haladt. A hóval borított út milliónyi szikrát szórt. A napsugárnyalábok fénye a havon visszaverődve milliónyi apró csillagra bomlik, s mindegyik megismételhetetlenül sajátos ragyogással tűz szemünkbe. A gépkocsi leeresztett ablakán keresztül jól behallatszik az elválaszthatatlan két jó barát: Vologya Anyiszimov „Katyusa"-irányító tüzér és Szergej Drozdov beszélgetése. Vologya nemrégen ismerkedett meg egy magyar kislánnyal. — És milyen a szeme! Nem, Szerjózsa, te nem láttál ilyen szemeket. — Hogy-hogy nem láttam! Tán én nem ismerem a te Rózsikádat? Az egész üteg belehabarodott. — Mégsem ismered — jelentette ki határozottan Vologya. — Figyelj csak Szergej — szólalt meg néhány perces szünet után —, rövidesen vége a háborúnak, most már biztosan nem tart sokáig. Békés élet kezdődik és én visszajövök. Magyarországra. Végigjárom az ismerős helyeket, ismerősökkel találkozom . . . Érdekes lesz mindezt néhány év múlva ismét megtekinteni. Nem igaz? — különösen Rózsikát — jegyezte meg rosszmájúan Szergej. — Hogy gondolod? Eljöhetek én Magyarországra a háború után is — folytatta Vologya fel sem véve barátja ingerlő hangját. — Nem. nem — jelentette ki magabiztosan Drozdov —, békeidőben nem engednek téged ide. — Miért nem? — csodálkozott Vologya. — Hogy magyarázzam meg neked — próbált komoly képet vágni —. te vörös hajú vagy. és a vörös hajúakat it' nem szeretik. — Te már megint tréfálsz — sértődött meg Vologya. — Persze, hogy elengednek. Föltétlenül elengednek — szólalt meg hirtelen barátja vállát átölelve Szergej. Ea nemcsak hogy elengednek, szépen fogadnak is. Elöl a te Rózsikád jön majd, nagy virágcsokorral és azt möndja...' — Elegem van belőled, nem lehet veled komolyan beszélni. Nem tudsz meglenni örökö6 bolcmdozásaid nélkül. — Hallgass meg barátocskám, és ne sértődj meg. Qsak azért tréfálok, hogy ne aludjunk el. A háború után pedig én is szeretnék erre járni. Most, úgy látszik, megérkeztünk. Talán egy kicsit még aludni is lehet majd. Valóban mindannyian elfáradtunk. Bicske és Tata vasúti állomások közelében folytatott hosszan tartó, csaknem szüntelen harcok alaposan próbára tették ütegünk erejét, de a legfontosabbat elvégeztük: a németek nem tudtak áttörni az ostromlott Budapest Irányába. A németek dühödt tankrohamai megtorpantak a szovjet harcosok ellenállásán. Mind szorosabbra és szorosabbra feszült a szovjet seregek gyűrűje. Előbb a város előterében, majd pedig közvetlen Budapesten. Sem a szokatlanul hideg tél, sem a városban megszoruló fasiszta csapatok elkeseredett ellenállása — semmi sem tudta megállítani a szovjet egységek támadását. Különösen elkeseredett harcok folytak az ostrom utolsó napjaiban, amikor a fasiszták megérezték, hogy nincs menekvés. Ezen a februári éjjelen nem sikerült kialudnunk magunkat. Talán ez volt a legnehezebb az utolsó éjszakák közül. Nemcsak azért, mert kegyetlen idő tombolt. A fasiszták haláluk előtti utolsó perceikben még egy kísérletet tettek, hogy kitörjenek a gyűrűből. A szél a kopár dombok felett süvöltve szaggatta a fák csupasz ágait, és mindenkinek, aki megjelent az utcán, félmaréknyi szúrós havat hordott az arcába. Húsz méternyire semmit sem lehetett megkülönböztetni. És ezen az éjszakán a fasiszták ellentámadásba indultak a Várhegy irányából. Talán egy óráig, talán kettőig folyt a harc: nem mértük az időt. Most már nehéz lenne a részletekre emlékezni, még a mi kis frontszakaszunk eseményeire is alig emlékezünk vissza. Szüntelenül géppuska- és géppisztolygolyók húztak mellettünk, gránátok robbantak, ágyú dörrent, szél süvített. Nehéz lenne akárcsak valakit is megjelölni a katonák között. Mégis mindannyian az üteg első ágyújának sofőrjét, Duskin Pjotrot vélték a leginkább kitűnt harcosnak. Amikor a harc tetőfokán géppuskásunkat megölték, a közelben fekvő Pjort megragadta géppuskáját és olyan eszeveszett tüzelésbe kezdett, mintha nem is egyedül lenne, hanem egyszerre 3 géppuskából lőne. Reegel. amikor minden véset ért. az üteg egyes számú géppuskái® ®iőtt mintegy 70 hitlerista holttesté' =7edt<v ös^zo. Egy narn múlva B-H®o®st teljesen felszahad>'l< ni tovább haladtunk nvueatra. NY. I. ZABELKIN 2 DÉL-MAGYARORSZÁG Szombat. 1966. április 2.