Délmagyarország, 1966. április (56. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-13 / 86. szám

SZIRMAI ISTVÁN ELVTÁRS KITÜNTETÉSE A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Szirmai Istvánnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának több évtizedes munkásmozgalmi tevékenysége, politikai és társadalmi munkássága elismeréséül 60. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendje I. fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Kisházi Ödön. az Elnöki Tanács helyettes elnöke nyújtotta át. * Szirmai István elvtárs tegnap este Budapesten, az újságíró klubban, a kamerák előtt válaszolt az újságírók kérdéseire, a Magvar Televízió „Mai vendégünk" című műsorának keretében. Kiegészítések a szovjet ötéves tervhez Szegedi háztetők felett A kongresszusi irányelvek közzététele után a Szovjetunióban most kezdődik az 1966—1970-es évekre szóló ötéves terv végleges összeállítása; egy bizottság bírálta el, hogv milyen kiegészítő ós módosító javaslatokat vezessenek át az irányelvekbe. Az ötéves terv fő feladatait összegező fejezetbe például felvették az orvostudományi kutatás speciális fejlesztését. Javasolják az önálló gazdasági elszámolás meghonosítását a tudományos intézmények munkájában. Az ipar fejlesztésével foglalkozó fejezetben hét kiegészítés van. A legjelentősebb kiegészítéseket a népjóléti fejezetben találjuk. Itt szerepel az az utalás, hogy a népgazdaságban a minimális havi keresetet 60 rubelben kell megállapítani, egyidejűleg emelni a közepes béreket és fizetéseket. Különböző dolgozó kategóriáknál tovább kell csökkenteni, illetve meg kell szüntetni a kereseti adókat. Az új irányelvekben szerepel a nyugdíjminimum emelése, a dolgozó nak nyugdíj-korhatárának bizonyos munkakörökben 50 évre való leszállítása, a kolhozparasztok és a munkások azonos nyugdíjellátási rendszerének bevezetése. Érdekes az az utalás, hogy tetszetősebbé kell tenni az épületek, a lakónegyedek. a városok külső arculatát. A nemzetközi gazdasági kapcsolatokról szóló fejezetben új a szabadalmak nemzetközi adás-vételének bővítésére vonatkozó javaslat. (MTI) Ki kit győz le Tápén ? Vass Lajos, a tápéi Tiszatáj Tsz elnöke sok keserűseggel a hangjában mondta március Sí-én: Ma ismét: megkíséreltük új szarvasmarha-telepünk átvételét. de megint nem sikerült. Pedig R hónap múlt el tavaly augusztus óta, az építési határidő már akkor lejárt. Az új telepen két, egyenként 108 férőhelyes tehénistálló. korszerű tejház, takarmány előkészítő és egy 125 férőhelyes borjúnevelő épület, áll. S ha az építők betartották volna a határidót, tán már akkor is késő lelt volna. A borjakkal együtt közel 900 darab a közösség szarvasmarha-ál lomány a. ugyanakkor rendes férőhelye csupán 170 jószágnak van. Minden állásna két tehén jut. Az egyik borjú pihenőben 6 négyzetméternyi területen 14, a másik ugyanekkora helyen 11 borjút számoltam össze. A gazdaság régi kis birkahodályában 86 egymás hegyére-hátára kötött hizó bikát, üszőt találtam. A hodály mellett áll egy tyúkól, alacsonyra építették, a tyúkok termetéhez mérten. Most mégis 54 nagy jószág van benne. Egy nyári kacsaólban is marhák kuporognak. egyreszük nem fér oda etetéskor a jászol mellé. A régi lóistállóban mostanában is több újszülött borjút agyontapostak az anyaállatok, elkülönítő hely hiján. Rosszindulat? fis még mindig nem tudhatjuk: végülis mikor lesz teljesen készen az új telep. Az építők most ismét kész állapotot jelenleltek, azonban 8 hónapos késésük miatt kényszerűen elkésett a Hódmezővásárhelyi Gépjavító Vállalat is, mely a gépi technológiai berendezéseket szereli az épületekben. s még nagyon sok munkája van. Szögi László építésvezető ezt mondja: merő rosszindulaton múlott (a tsz-én) az. hogy nem tudták átadni a telepet. Mert ami kifogást találtak (feltört a beton az egyik istálló előtt, hiányzott a borjúnevelő karámja stb.) azt. az átvétel után is pótolhatták volna. Szerinte a tsz a kötbérre „utazik". Eddig 290 ezer forint kötbérigényt jelentettek be a bírósághoz. Ezi a pénzt — mondta — a tagoknak akarják kiosztani, ezért van a per. van kevesebbje a tsz-nek, mint lehetne akkor, ha az ÉM Csongrád megyei Építőipari Vállalat tartotta volna a vállalt határidőt. Szögi László objektív akadályokra hivatkozik. Hat hónapról már van igazolása, miszerint a Tisza nem engedte folytatni a munkát. Nagy volt a víz. télen nem járt a komp. elbontották a hidat is. a telep pedig túT van a Tiszán. A bíróságra tartozik ennek az igazolásnak az értékelése. Azonban szerény véleményünk szerint kei lene még egy másik írás is. arról, hogy a Tisza 1964 szeptemberében az építés kezdetén nem volt ott. ahol most is oly szelíden folydogál. így lenne igazán alibi az alibi. Embereket adtak A szövetkezet vezetői bizonyítják. hogy ök megértették az építők téli nehézségeit. A lesmarkosabb embereket küldték segítségükre. Őket azonban olyan rosszul fizették, hogy ott akarták hagyni a munkát. A tsz — jószándékkal — bérpótlékot biztosított nekik. Ezután dolgoztak volna már örömmel, csakhogy amint szaporodtak az építkezésen, a vállalat úgy vonta ki saját embereit innen. Végül még irányítók sem voltak, akik megmondják: mikor mit kell csinálni. Erre a tsz-nek is be kellett látnia: egyszerűen lehetetlen segíteni a vállalaton. Most ismét félnek a Tiszatáj Tsz vezetői. Akár megnyerik a kötbér-pert, akár nem, attól tartanak: újabb szerencsétlenség szakad a nyakukba. A többi között a telepen nincs még egyetlen egy szolgálati lakás sem. Tanya sincs a közelben. Kellene még két istálló, újabb borjúnevelő és sok egyéb. Pénz van rá, az építőipari vállalat is megkapta az újabb megbízást. Ügy akarták eredetileg. hogy az első „lépcső" átvétele után a vállalat automatikusan tovább foly- ; tatja a munkát. Az építők azonban haragszanak, s most pakolnak és mennek. Egyéb- [ ként Szögi László építésvezetőnek teljesen igaza van abban. hogy erről ő nem tehet. Csupán azt cselekszi, amire az igazgatósága utasítja. Tehát a medvetáncoltatás, a „ki kit győz le"-játék tovább tart. Ki tudja meddig? Törődik-e azonban valaki azzal, hogy esetleg milliós veszteségek keletkeznek? Több hús, tej, tejtermék kellene az üzletekbe és exportra. Ügy látszik azonban, ez itt nem számít. Csépi József Neve: Csizmadia József. Foglalkozása ezzel ellentétben: tetőfedő szakmunkás. Munkaadója: a Szegedi Építőipari Vállalat, munkahelyét azonban folyton változtatja ég és föld között a magasban. Hol itt, hol ott, egyszer épülő másszor rozzant régi tetőkön tűnik fel zömök, erőteljes alakja. Az öttagú brigád, amelynek vezetője, sok szegedi háztetővel ismerős már. A szegediek azonban ritkán látják őket: csak lenn, a figvel meztető táblák utalnak rá hogy „a tetőn dolgoznak". Séta lábzsákban Mint itt is, a Széchenyi tér 17-es számú ház udvarán. Hosszú kötelet lógat földig a padlástérből kinyúló csiga. Ez a kötél az „utánpótlási vonal", rajta kúsztatják felfelé a „muníciót"; cserepet, habarcsot. Az óriáspadlásrói — a régi házaknál mind ilyenek, csupa hatalmas gerenda, széles, erős szarufák, és persze: vastag por mindenütt — egy kibúvónyíláson tornássza magát a tetőre a brigád vezető. Alakja belenyúlik a tavaszi égbolt kékjébe. Kopott, fakó ruháját eddig szimpla munkásöltözéknek néztem, most azonban látom a megkülönböztető befejezést a cipót is. Azaz. hogy nem cipő ez, hanem lábzsák, vastagon a lábfejre tekert, féllábszárig csavarodó jutavászon. Ebben a szakmában ez a bakancs, és többet is ér mindennél: nem csúszik, megtapad a cserepeken, támasztékot talál még az apró törmelékeken, szemcséken is. A mély akna A tető túlsó részén galambok sétálnak, tipegnek. Azok is vigyázva. Innen nézve mély aknára emlékeztet az udvar. — Nem fél? — Nem. Megszoktam. Valahogy úgy vagyok vele, hogy az utcán könnyebben elüt egy autó. Csak egy kis figyelem kell, megérzés, tudni, hogy hova lép az ember. Eddig még komolyabb baleset nem történt sem a munkatársaimmal, sem velem. A fiatal művezető. Félegyházi Ferenc, meg a szaktárs Keller Lajos is így vélekedik. Valóban. Szegeden nem esett még eddig súlyosan egyetlen tetőfedő sem. Illetve..., az emlékezésből végül mégis kialakul egy szomorú kép, egy segédmunkás tragédiája. A túloldalt kihajtó csigaszerkezetre mutatnak. — A csigájuk valahogy leszakadt — mondja Csizmadia József —, utánakapott, hogy megfogja, de hát nincs ember, aki azt ilyen körülmények között meg tudja tartani. Vele zuhant, azonnal meghalt. Mi azt valljuk: ha esik valami, hadd essen, itt nem lehet kapkodni, nagyon kell vigyázni az egyensúlyra. A legkisebb tériszony, és... — Az egyik fiam — három van — most végzi a nyolcadikat — folytatja a brigádvezető. — Nos, az a gyerek úgy jár-kel a tetőkön, akár a macska, ö tetőfedőnek készül, pedig nem hívom, inkább küldenem máshová. Mert piszkos, poros szakma ez. errefelé sohasem söpör senki, csak a szél. Aztán meg a fiatalok szerelnek virtuskodni. itt pedig nem lehet. A legkisebb térAktív nyugdíjasok Aktív nyugdíjasok vagy nyugdíjas aktívák? Az ember nem is tudja, hogyan tisztelje őket, de hogy méltók a tiszteletre, az bizonyos. Kiérdemelték, s nemcsak korukkal, dolgos éveikkel, hanem azzal a változatlan aktivitással is, amelyet mindmáig tanúsítanak. ök a kapcsok a kenderfonógyár nyugdíjasai között. Az ősz, szemüveges, agilis Ördögh Péterné, a nyugdijasok csoportjának elnöke, a kistermetű, eleven Báló Piroska a „szocpolos", a csöndes szavú Péter Lajosné a gazdasági felelős. Velük működik együtt ebben a mozgalmi „utómunkában" Bodarik Istvánné ás Gyömbér Ferenc is, mindketten egy-egy tízes nyugdíjas csoport vezetői. A volt kenderfonóbeliek közül sokan most élik a nyu-, galom esztendeit a becsüle-1 tes, dolgos, szorgos évek után. De az öregség, a betegség meg-megzavarja ezeket a békés „őszi" napokat. > A rászorulók részére segélyösszeget biztosított a gyár igazgatósága. Javaslatot pedig a tízes csoportok vezetői meg a „szocpolos" tehetnek az üb-nek; kinek is van rá legnagyobb szüksége. S ha valaki otthon nyomja az ágyat vagy kórházba kerül, azt felkeresik az idős aktívák. A csoport ajándékával kedveskednek neki, elhessegetve az elhagyatottság nyomasztó érzését. Hol rendezvényeken, ünnepségeken, hol a szakmaközi nyugdíjas otthonban, de viszonylag gyakran találkoznak egymással a gyár régi munkásai, munkásnői. Ilyenkor sok mindenről, hajdanvolt dolgokról is szó esik, olyan szomorú emlékekről is, amilyenekre Péterné és Báló Piroska emlékeztek. Egyiküket huszonnégyben fél évig kitiltották a gyárból, mozgalmi tevékenység miatt. Csak azzal a feltétellel jöhetett vissza, ha szerződésben igéri, többé nem vesz részt semmiféle mozgalomban. Az aláírás az éhség kényszere miatt megtörtént ugyan, de az ígéret csak ígéret maradt, a fiatal munkásnőt semmi sem tántoríthatta el a közös ügytől. Báló Piroska, mint szakszervezeti vezetőségi tag, ugyancsak utcára került huszonkilencben, a nagy héthetes sztrájk idején. Példás életük alkonyán ma is teszik, amivel valaha kezdték: cselekszenek — másokért. S. M. iszony, és úgy érzi ta. ember) mozog a tető, dől a kemény. Ugye, van, aki nem bírja; •íogy lenézzen. Nyugodtan kihajol a bádogperem fölé, lepillant. Én most is mély aknának látom az udvart, ahogy pillantását követem. — És maga még nem érezte? — kérdem, amint visszafordítja nyugalmas arcát. — Még nem. Persze — a tetőn ültében le is kopogja az idő ette cserepeken —« beteg sem voltam, a vérnyomásom sem akadékoskodott. Mert akinek magas a vérnyomása, azt fogja el legkönnyebben a tériszony. Meg ha valaki néhány féldecit megivott. Ugye, Lajos? A szépszól ember nevet, rezegnek derekán a biztonsági öv hurkai. Nem, inni aztán igazán csak vizet szabad, abból van bőven, ott áll a habarcsosvödrök mellett a teli kanna, kissé félrecsapott fedővel. A brigád vezető egyszer, régen, nem sokkal a háború után megpróbálkozott a veszedelemmel: törkölyös fejjel kapaszkodott a magasba. Nem is akármilyen tető volt az. hanem a fogadalmi templomé, az pedig mindenképpen „meredek" munka volt. Meg is érintette akkor a veszély, bizony igyekezett lefelé, ahogy csak tudott. Hiába, italosan. nem dolgozhat az ember, úgy van ez. mint a sofőröknéL Léclépcsőkön fölfelé A tető oldalában széles seb, onnan már felszedték a hibás cserepeket. Kilátszanak a meztelen bordák: a lécek. Ezeken közlekedik felfelé Csizmadia József, mint valami lépcsőn, de alaposan elórehajlova ám, az egyensúly-biztosító, megszokott szögben. Arra — mondja — mindig vigyázni kell, hogy a fölfekvéshez a szarufához közel lépjen az ember, akar cserepeken, akár lécbordákon mozog. így biztonságos. Jó néhányszor meg is kell tennie ezt az utat. két kézbe fogva a cserepeket. Azután hozzáfog a foltozáshoz, gyorsan. ügyesen tünteti el a padlás sötét hátterét, az egészséges cserepek engedelmesen állnak össze tetővé. A körülbelül méter szélességű, két és fel méter „magas" rés gyonsan fogy. de a cserép még gyorsabban. — Lajcsi! Lajos! Gyere adogatni! — hallom még a kiáltást elmenőben. Lentről, az udvarról még visszanéznék, de a csatornaperem eltakarja a tetőfedőt. Talán ez is az oka. hogy olyan keveset tudunk róluk. Pedig sok szép és jó munka dicséri hozzáértésüket, dolgos kezüket a város magasában. Simái Mihály Apatitkészletekre bukkantak A tsz kára Miklós Pál elnökhelyettes szerint azonban szó sincs ilyesmiről. A tsz-nek ennyi kára van a késés miatt, ha nem tobb. Tavaly 1 millió forintjuk volt marhavásárlásra és 880 ezer forintot vissza kellett adni a banknak) mert az ég alá nem állíthatták a jószágokat. S most mintegy 100 hizó marhával TALÁLKOZÓ „A háborús bűnök nem évülnek el" — ez a jelszó és ] i jogos követelés jutott eszembe, amikor a húsvéti ünnepek | alatt a szegedi Tisza Étteremben megrendezett húszéves j találkozó hírét meghallottam. Nem. egészen pontos volt ez a találkozó, kissé elkésve sikerült a 105/6 munkásszázad életben levő tagjainak öszszejövetele a felszabadulást követő húsz év után. Itt voltak Jugoszláviából. Újvidékről, Szabadkáról, Zomborról — Budapestről, .Kiskunfélegyházáról és természetesen a vendéglátó szegedi bajtarsak. Tulajdonképpen nem is a találkozó az érdekes — habár az ilyen irányú összejövetel is ritka —. az elmúlt húsz év alatt számos büntetőszázad szörnyű körülményeit mar feltártuk, hanem az a tény, hogy a bajtársak meghívták a volt századparancsnokot is. Nem azért, hogy számonkérjélc háborús bűneit. — hanem azért, hogy a háborúban tanúsított nemes emberi lyigatartását utólag megköszönjék! Mert Zsoldos Andor. aKkori százados emberséges volt a század valamennyi tagjához — vállalva ennek veszélyét! — egészen a felszabadulásig. íme, nemcsak a háborús bűnök — a háborúban tanúsított humanista magatartások sem évülnek el. M. T. A Tien-San-hegység északnyugati részében, a Karatau medencében mintegy 200 km hosszúságú apatit réteg húzódik. Az eddig feltárt apatit készletet körülbelül másfél milliárd tonnára becsülik. Egyelőre még senki nem ludja pontosan megmondani, milyen új dolgokkal örvendezteti meg a geológusokat ez a, sokat ígérő medence. Karatauban sok minden megváltozott azóta, amióta rábukkantak az apatit készletekre. Az akszaji és a mologvezsnyij bányák már több millió tonna ércet adtak. Működik a dzsambuli szuperioszfál-gyár. a szuperfoszfát finomító, üzembe helyezték a csimkenti szuperfoszfát-só gyárat. A jelenlegi tervidőszak alatt a karataui természeti kincsekre hatalmas vegyipari komplexumot telepítenek. Még három-négy év és a Karatau medence 13—14 millió tonna apatitot ad évente. Az iparvidék igen sok gépet kapott: 250 lóerős buldózereket, termelékeny fúrógépeket helyeztek munkába. A Tien-San hegység lábnál, a A képen: apatit bánya Kabányák tőszomszédságában, zahsztán déli részében, a új város épül. Dzsambuli területen. Szerda, 1966. április 13. DÉL-MAGYARORSZÁG 3