Délmagyarország, 1966. április (56. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-10 / 85. szám

P

ARTUNK Kőzpowff Bizottsaganak határozatai általában aagy érdeklődésre tartanak Bámot, széles körben visszhangot keltenek és többnyire a dolgozok egyetértésével találkoznak. Ez nem véletlen, hiszen a határozatok hazánk, népünk életének legfontosabb problémáit, fejlődésünk menetét, eredményeinket és hiányosságainkat veszik bonckés alá. Mindazok, akik szivükön viselik az ország jelenét és jövőjét, alkotó részesei építömunkánknak — párttagok, vagy pártonkívüliek — figyelemmel kísérik e határozatoknak nemcsak megjelenését, hanem végrehajtását, az életben való megvalósulását is. Vitathatatlanul az utóbbi időszak legnagyobb visszhangot és politikai vitákat is kiváltó belpolitikai eseménye volt a Központi Bizottság 1965. december 8-i határozata. Ennek néhány részlete — a nyilvánosságra hozatalkor — meglepetést keltett a párttagok körében, de a széles közvéleményben is. Nem kevesen voltak, akik nem értették, sőt olyanok is, akik helytelenítették. Nem kis kérdésekről volt abban szó. Ár 1965. évi népgazdasági terv eredményeinek számbavétele, egyben annak vizsgálata is, hogy az 1964. december 4-i határozattal elindított új irányzat mennyiben érvényesül gazdaságunkban. Az elmúlt év gazdálkodásának elemzése hivatott volt választ adni, mennyiben sikerült megállítani a negatív tendenciákat, miben értünk el előrehaladást, hol van további erőfeszítésekre szükség. A határozatnak ez az értékítéletet adó része ismeretes. nem kíván itt most részletesebb magyarázatot. Az előremutatás azonban — melyet a határozat az 19fi6-os év feladatainak megjelölésében nyújtott — jelentőségében sokkal nagyobb horderejű. Idei esztendőnk nem szokványos tervév, hiszen kezdete a harmadik ötéves tervnek. mely gazdaságunk minőségileg új fejlődési szakaszát jelenti. A minőségileg újat több vonatkozásban is érteni kell. Tervgazdálkodásunkban ez az öteves időszak az első, amikor már teljesen szocialista alapokon nyugszik a magvar népgazdaság. Ennek a folyamán kerül sor a gazdálkodásunkat, mélyrehatóan átalakító reform végrehajtására. A határozatból azonban a legnagyobb izgalmat és vitát — sajnos — nem ezek, a fejlődésünk szempontjából leglényegesebb tételeket tartalmazó részek váltották ki. A közvélemény figyelme sokkal inkább az ár- és bérügyi, valamint azokhoz kapcsolódó néhány egyéb intézkedésre összpontosult. Az ellenérzések és ellenvelemények ezek hatására keletkeztek. Négy hónap telt el a határozat meghozatala óta, Ügy gondoljuk, megyénk lakossága joggal igényli, hogy átfogóbb tájékoztatást kapjon a határozat végrehajtásának legfőbb tanulságairól. Mielőtt akár csak a főbb részleteket is vizsgálnánk, egy általános megállapítást kell tennünk. Ismét bebizonyosodott, hogy bizni lehet pártunk helyzetmegítélésében. az élet által megérlelt tennivalók meghatározását illetően is. Az eltelt hónapok tapasztalatai bizonyítják, valóban szükség volt a határozatban foglaltak kimondására. Ismét bebizonyosodott, hogy pártunk a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit tartja szem előtt még akkor is, amikor egyes rétegeket — átmenetileg — kellemetlenül érintő intézkedésekre szánja el magát. Az utóbbi hónapok tapasztalatai tanúsítják, nem a rémhirterjesztöknek és pánikkeltöknek volt igazuk. Nem az életszínvonalat csökkentő intézkedés végrehajtására került és kerül sor. hanem elkerülhetetlenné vált rendszabálysorozat megkezdésére. Ez kétségkívül — míg az egész ár- és anyagi ösztönzési rendszerünk megújítása és a szükséges egyensúlyi állapot kialakítása meg nem történik — gondokat és többletmegterhelést jelent egyes dolgozó, főleg magasabb keresetű rétegeknek, összhatásukban azonban már e rendszabályok is előre és nem visszafelé mutatnak, visznek bennünket. Ugyanakkor egészséges folyamat számára teremtenek kiinduló alapot. Bár a határozatnak az 1966. évi iervre vonatkozó tételei a lényegesebbek, mégis tekintsük át előbb az ar- és bérintézkedések legfőbb tanulságait, mivel azok váltották ki a nagyobb érdeklődést. j^JlT MUTATNAK tapasztalataink az árintézkedéseknél? A textíliák árleszállítását általában természetesnek, magától értetődőnek találták a vasariók. Ennek ellenére voltak előzetes hangulati megnyilvánulások, melyek bizonyos, indokolatlan kételyeket fejeztek ki. Sokan nem hitték, hogy tartós lesz az árleszállítás. Afféle rövid lelegzetü kiárusításnak tekintették és siettek kihasználni a ..kedvező" alkalmat az őket érdeklő cikkek megvásárlására — „mielőtt kifogyna". Így különösen ágynemüféleségek, női fehérnemű és néhány más árucikk nagyobb méretű felvásárlása kezdődött el. Kereskedelmi szerveink megfelelő áruátesoportosításokkal, gyors importbehozatallal rövid idő alatt levezették e feszültséget. Ma már kiegyensúlyozódott a forgalom ezen a területen is. A néhány cikk iránti nagy érdeklődést látva, voltak ijedelmek, hogy a pénztartalékkal rendelkezők felvásárolnak mindent és a leszállított árucikkekből nem fog jutni azoknak, akik normális szükségletük arányában — amikor pénzük lesz NÉHÁNY FONTOS TANULSÁGRÓL Irta: dr. Komócsin Mihály — akarnak vásárolni. A kezdeti roham azonban nem vált felvásárlási lázzá. Jellemző. hogy a takarékbetét-állomány nem csökkent, hanem növekedett ez év elején is. Akadtak olyanok is, akik lebecsülték az árleszállítás mértékét. Csupán néhány számadatot tekintsünk át és máris látni fogjuk, mennyire nem jelentéktelen ez az intézkedés. A Csongrád megyei kereskedelmi vállalatok február 1-i készleteiben 17 millió forintos összegű különbözet jelentkezett a régi es az űj árak között. Ha ehhez még számba vesszük — a korábbi évek tapasztalatai alapján — az év közben forgalomba kerülő árumennyiséget, akkor körülbelül 31 millió forint összeget takarítanak meg megyénk lakói a texlilcikkek árleszállítása következtében. Az élelmiszereknél sem jelentéktelen — zsír, szalonna — az árleszállítás mértéke (körülbelül 6—7 millió forint évente), de ezen a területen a domináló az áremelkedés. A korábban forgalomba hozott mennyiség alapján számítva, ez 40—50 millió forint többletkiadást jelenthet megyénkben a vásárlóknak. Ez azonban várhatóan kisebb lesz. Egyrészt már most jelentkezik bizonyos eltolódás az élelmiszer-vásárlásról a textil- és vegyes iparcikkek javára, másrészt az élelmiszer-forgalmon belül az olcsóbb cikkek, valamint a tej- és tejtermékek a korábbinál keresettebbek. Néhány figyelemre méltó tapasztalat az élelmiszer-árváltozásoknál is mutatkozott. A vásárlók többsége rendkívül fegyelmezetten fogadta ezt az intézkedést. Voltak, akik aggodalmaskodtak, hogy a határozat korai nyilvánosságra hozatala felvásárlási lázt. ellátási zavarokat fog eredményezni. Az aggodalmaskodók szerint a bevezetés időpontjáig titokban kellett volna tartani az intézkedéseket. Pártunk joggal számolt a magyar nép fejlődő szocialista tudatával. A február elseje c-lőtti élelmiszer-vásárlás nem sokkal haladta meg a korábbi hasonló időszakét. Jellemző, hogy az élő sertés ára sem változott lényegesen. Ez lehetővé tette, hogy a városi dolgozók közül a korábbi évekhez képest többen töltötték fel éléskamrájukat hústermékekkel. A változás bevezetése utáni napokban a forgalom zsilszalonnából ugrásszerűen emelkedett, tőkehúsban és húskészítményekben csökkent. A hűskonzerv, szalami és gyulai kolbász vásárlása egészen minimális lett. Néhány hétig a vásárlás összetétele erősen hullámzó volt. Ez kereskedelmi szerveink munkáját nagyon megnehezítette. Hol jelentős készletek maradtak ki, hol átmeneti hiány volt tökehúsban, vagy baromfiban, ami az utóbbinál áremelkedest idézett elő. Esetenként, helyenként apróbb visszásságok is mutatkoztak a kereskedelmi és vendéglátóipari szervek munkájában. Az élelmiszer-forgalom az utóbbi hetekben mindinkább normalizálódik. A baromfi- és tojásárak — bár a felhozatal arányában hullámzóan — csökkenést mutatnak. A normális áralakítást könnyítené meg. ha nem volna — az indokolatlan — idegenkedés az úgynevezett „nyloncsirkétől". Az ellátás folyamatosságát zavarja a fagyasztott húsoktól — nem mindig indokolatlan — idegenkedés. VI A |ÉG KORAI VOLNA méricskélni a hús. húsáru és tejtermék árrendezésének tervezett pozitív hatását, de máris mutatkozik több ígéretes jelenség. A szabadpiaci felhozatal általában növekszik. A lermelőszövetkezetek körében mind nagyobb az érdeklődés a tsz-közi kereskedelmi vállalkozások, a piaci elárusítóhelyek letesítése iránt.. A bővülő értékesítési tevékenység bizonyosan a termelés fejlesztésére is serkentően hat majd. Ez a tulajdonképpeni célja a mezőgazdasági felvásárlási árak emelésének. melyeknek a végrehajtót! fogyasztói ármódosítások bizonyos mértékben fedezetül szolgálnak. Az eddigi tapasztalatok alapján indokolt néhány tennivalóra felhívni a kereskedelmi és a kereskedelmet ellátó szerveink figyelmét. A lakosság jobb. zökkenőmentesebb ellátása és az élelmiszerek termelésének serkentése rugalmasabb tevékenységet követel a kereskedelem vezetőitől, dolgozóitól. Néhány példa erre. Kereskedelmi egységeink közvetlen szerződéskötése és felvásárlása eddig is hozott eredményeket. Ami azonban eddig esetszerű volt. azt ezután rendszeressé kell tenni. Az élőbaromfi-árusítás az élelmiszer-kiskereskedelmi árudákban jár bizonyos kényelmetlenséggel. De ha a szabadpiaci árak szabályozása és a lakosság ellátása indokolja, ezt sűrűbben is vállalni kell. Azt az elhatárolási elvet, hogy a városokban elsősorban az állami, a falvakban a földművesszövetkezeti kereskedelem működik, nem szabad mereven kezelni. A mezögazdasagi termékek gyorsabb eljuttatasa a városi fogyásotokhoz, és az egészséges verseny a lakosság jobb ellátására megkívánja a földművesszövetkezeti bolthálózat fejlesztését városainkban. Nem rontaná városaink külső képét se olyan új színfoltoknak a megjelenése. mint állami gazdaságok, tsz-közi kereskedelmi vállalkozások árudéi. Tejtennék, baromfi, mezőgazdasági nyersáruszakboltok nyitása ls hasznos lenne. A vendéglőkben, éttermekben is növelni kellene az olcsóbb ételek, vagy például a tejes ételek választékát. összegezve az eddigi végrehajtott árintézkedések tapasztalatait, már most megállapítható, hogy hosszabb távlatra meghozzák pozitív hatásukat. Ma már azok is megnyugodtak, akiknek körében a legnagyobb izgalmat váltották ki az intézkedések. Jellemzően mutatja ezt, hogy az április elsejével bevezetett tüzelöszer-árrendezés semmiféle izgalmat nem váltott ki. Meggyőződhettek arról, hogy nem az életszínvonal csökkenése, a fogyasztás visszaszorítása volt a cél. A fő tanulság tehát: bizni lehet pártunk és kormányunk politikájában akkor is, amikor az látszólag hátrányos, kellemetlen intézkedésekben jelentkezik. BÉRINTÉZKEDÉSEK lényegesen kisebb izgalommal jártak annak ellenére, hogy egy tételük — a progresszív nyugdíjjárulék — egyes dolgozó kategóriákat kellemetlenül érintett. A bevezetett bér-, nyugdíj-, családipótlékemelések és egyéb juttatások szolgálták ugyan az áremelkedések ellensúlyozását is, de nem ez volt a kizárólagos céljuk. Az intézkedések elveinek ismételt megmagyarázása nem indokolatlan. Még napjainkban ls találkozunk ugyanis azzal a kérdéssel, hogy miért nem minden alacsonyabb keresetű dolgozó számára ellensúlyozták az árintézkedéseket béremeléssel. A bérintézkedések elösorban nem szociális célok érdekében születtek. Az áremelések kapcsán jelentkezett szociális problémák megoldását elsősorban a családi pótlék és a nyugdíjemelés célozta. A bérrendezések alapvetően néhány, már régóta megért problémát kívántak megoldani. (A pedagógusok, az egészségügyi középkáderek és egyéb dolgozó kategóriák időszerűvé vált béremelése.) A legfőbb cél a termelés serkentése. mivel csak ezen az úton tudjuk biztosítani az életszínvonal-emelkedés megfelelő anyagi alátámasztását. Ezért részesültek főként a dolgozók olyan csoportjai béremelésben. akiknek munkája közvetlenebbül befolyásolja az anyagi javak termelésének növelését, a termelési folyamatok jobb megszervezését. (A teljesítménybérben dolgozók és művezetők.) Indokolt volt néhány népgazdaságikig fontos terelet munkaerő-problémájának megoldása is, de legalább csökkentése azáltal, hogy arányba hoztuk ezeken a területeken a béreket és egyéb juttatásokat a munka nehézségével, veszélyességével, egészségre ártalmasságával és néhány egyéb kellemetlen kísérőjével. A progresszív nyugdíjjárulék bevezetése a terhek egyrészét a magasabb keresetűekre hárította. Ez átmeneti szükségintézkedés, amely egyensúly megteremtése érdekében történt. A további fejlődésünk során ahogyan megteremtődnek a lehetőségek a termelés, a nemzeti jövedelem növekedésének oldaláról, úgy fokozatosan meg kell szűnnie az így kialakult aránytalanságnak. A

HELYES KÉP kialakításához hozzátartoznak a bérintézkedések összesített megyei adatai is. A béremelések kapcsán már ez év folyamán (tehát 11 hónapra) körülbelül 37 millió forinttal többet kapnak üzemeink és intézményeink dolgozói. Családi pótlékként 22 millió forinttal több kerül kifizetésre és 5 millió forinttal több nyugdíj formájában. összegészében körülbelül 64 millió forint pluszt jelent erre az évre. Ezt hozzávetőlegesen 15 százalékkal csökkenti a nyugdíjjárulék emelkedése. Ha összevetjük a bérintézkedésekből eredő többletbevételt, a textil-, zsír- és szalonna-árak csökkentéséből eredő megtakarításokat az áremelkedésekkel és nyugdíjjárulék emelkedéséből adódó jövedelemkieséssel, még mindig lényeges pluszt találunk a dolgozók költségvetésének jövedelmi oldalán. E számadást még némileg módosítja a tüzelőszer-áremelés és a közlekedési díjszabás rendezése. Ezek az adatok azonban kétségkívül csak az általános összesített képet adják. Ezen belül többségében azok vannak, akiknek életkörülményeire az intézkedések kedvezően hatottak vagy nem befolyásolták. Szép számmal (annak azonban olyanok is — különösen a magasabb jövedelműek —, akiknél észrevehető jövedelem kiesés mutatkozik. Több egyedi tapasztalat alapján azonban megállapítható, hogy itt. sem egyöntetű a kép. A magasabb jövedelműek textilvásárlása é« az ebből adódó megtakarítás lényegesen nagyobb arányt képvisel, mint a kisebb jövedelműeknél. A termelés területén dolgozók már az év első hónapjaiban sok helyen o teljesítmények növekedéséhez kapcsolodó keresetemelkedéssel ellensúlyozni tudták a családi költségvetésre negatívan ható áremelkedéseket. Sajnos, sok helyen nem élnek a fix fizetésűek számára a tartós létszámcsökkentésből adódó béralap növelési lehetőségekkel. A dolgozók tudják, hog.v megfelelő munkaszervezéssel ugyanazt a munkamennyiséget kevesebben el tudnák sok helyen végezni és az így felszabaduló létszámmegtakarításból adódó bér nagyobb része a munkavállalók között elosztható lenne. összegezve is újólag azt, kell aláhúzni, hogy a végrehajtott bérintézkedéseknek a termelés, a gazdálkodási színvonal növelését és ezáltal a további életszínvonal emeléséhez szükséges alapok megteremtését kell szolgálniok. A

z 1966-os NÉPGAZDASÁGI TERV a Központi Bizottság 1965. december 8-i határozatának legfontosabb tétele. Ennek vállalatokra való lebontása sok vonatkozásban eltér az eddigi gyakorlattól. A következő években végrehajtásra kerülő reformintézkedések néhány — bár még kisebb jelentőségű — része már idén érvényesül. Közülük talá l a legjelentősebb, hogy csökkentették a tervmutatók nagy számát, mely a vállalatok munkáját sokszor merev korlátok közé szorította, meggátolta az élet által felvetett kívánalmakhoz való rugalmas alkalmazkodást Legtöbb vállalatunknál felülről mindössze három-négy jogkövetkezményes tervmutatót adtak meg kötelezően. A vállalatok vezetői, bár örömmel üdvözölték ezeket a könnyítéseket, mégsem mindenhol tudtak megfelelően élni velük. Több oknál fogva az adminisztrációt terhelő bonyolult tervmutatórendszer alkalmazása a vállalaton belül továbbra is érvényben maradt. Vannak vállalatok, ahol erre a felsőbb szervek adtak kötelező utasítást. mondván, hogy számítási és ellenőrzési anyagként változatlanul alkalmazni kell. Más helyeken maguk a vállalatok vezetői ragaszkodnak a megszokott, bár terhesen sok mutató alkalmazásához. Az is tapasztalható, hogv vezetők, akik felfelé rendszeresen bírálnak az őket sújtó megkötöttségek miatt, lefelé a vállalati egységekkel szemben változatlanul ragaszkodnak a szigorú megkötöttségekhez. Az elkészített vállalati tervek tanulmányozása néhány figyelemreméltó jelenséget. mutat.. Ipari üzemeink egy része nem az országosan előírt elveknek megfelelően növeli a termelést. Ismeretes az országos célkitűzés, hogy a termelésnövekedés százalékát termelékenység növekedésből, 20 százalékát létszámemelkedésből biztosítsák. Megyénk üzemeiben ez az arány 50—50 százalék. Ez pillanatnyilag könvnyebb megoldást, jelent, de később ennek károssága megmutatkozik. Sajnos az exporttermelés növelésére sem fordítanak olyan figyelmet, vállalatainknál. mint ahogyan ez kívánatos volna. Ellenállást tapasztalunk a helyiipari vállalatoknál is a kereskedelmi vállalatok közvetlen igényeinek kielégítésére, holott a szükségletre termelés egyik legfontosabb szempont a termelési tervek meghatározásában. Tapasztalatok szerint alábbhagyott vállalatainkban azoknak a kezdeményezéseknek a továbbvitele, melyek a forgóeszközökkel való gazdálkodás javítását, az elfekvő készletek, az adminisztráció csökkentését célozták. Nem egy gazdasági vezető várakozó állásponton van. mondván, hogy egy-két év múlva a mechanizmus reformja megvalósításra kerül, s ez minden problémát csodaszerként megold. Ezt a csodavárást minél előbb meg kell szüntetni, mert a reformintézkedések is csak akkor hozzák a várt hatást, ha azok nem valami automatikusan lépnek életbe, hanem a vállalatok vezetőinek aktív közreműködésével. az adott terület specialitásaihoz igazodva. Már ma is tömegével vannak lehetőségek, melyek kihasználása vállalatainkat sok gondtól, problémától mentesítené. , S5ZEGEZVE: az 1966-os tervre vonatkozó irányelveket sokkal nagyobb gonddal és rugalmassággal. kell kezelni, hogy a célzott fejlődést, gazdálkodásunk színvonalának emelését már ebben az évben is minél jobban tudjuk szolgálni. A. fentebb vizsgált kérdések legfőbb tanulsága, hogy a Központi Bizottság 1965. december 8-i határozata népgazdaságunk további fejlesztését, dolgozó népünk életkörülményeinek javítását célozza — s Ilyen felelősséggel kell azt kezelnünk. Ö vasárnap, vm. április H>. DÉL-MAGYARORSZÁG 3