Délmagyarország, 1966. április (56. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-04 / 80. szám

IGEN és NEM A pallerozodas tervjavaslata A könyvtárak polcain nemcsak az szunnyad, amit a költészet bájaként emlegetünk. Nem csupán regények váratlan fordulatait, útleírások szemléletességét rejtik a könyvtári polcok. A müvek sokaságában szétszórtan, fölhasználásra vár a könyvtárban mindaz, amit az emberiség tud. sejt, megállapított vagy álmodott. Nem szükséges bizonyítani, hogy korunk szédületes technikai fejlődése elképzelhetetlen volna a könyvtárak nélkül, hiszen például egy jó r> iszaki könyvtár a technikai tapasztalatok felbecsülhetetlen tömegét egyesíti. Azért jegyzem meg mindezt mert megismertem a Művelődésügyi Minisztérium könyvtári osztályán készülő tervjavaslatot, amely a közművelődési könyvtárak harmadik ötéves tervének Irányelveit és fő céljait öszszegezi. E ivaslat szerint az 1966—70 közötti tervidőszakban el kell érnünk, hogv az ország lakosságának 18 százaléka a tanácsi könyvtárhálózat beiratkozott olvasója legven. Kívánatosnak tekinti a dokumentum, hogy a tanácsi és a szakszervezeti könyvtárak olvasói együttesen az ország lakosságának egynegyedét foglalják magukba. Természetes, hogv ezzel karonfogva kell járnia a könyvállomány fejlesztésének is. Kívánatosnak tartja a tervjavaslat, hogy 1970-ra a tanácsi könyvtárakban 10UO lakosonként 1800 kötet álljon rendelkezésre. A javaslat sok vonatkozásban segíteni kívánja a külterületi — főként tanyai — lakosság könyvellátását. Csak egyetérthetünk azokkal akik növelni kívánják a könyvtári tagok számát; kicsinek találják a könyvet kölcsönző parasztok arányát; több gyermeket szeretnének látni a könyvespolcok előtt. Ám, hogy mindez ne csak becsülni való szándék maradjon, ahhoz nem kizárólag anyagi eszközök — könyvtárhelyiségek, művelődési autók. függetlenített könyvtárosok — szükségesek. Jelentősen javulnia kell az olvasás- — a könyv- — propagandának is. Kétségtelen, jó eredményeket hoztak az elmúlt évek ebben a tekintetben. Részint a könyvbarát mozgalom ióvoltából sikerül elérnünk hogv országos átlagban minden 1000 lakosra 1200 kötet könyv jut a tanacsi könyvtárakban. Az is vitathatatlan tény: ma már az ország minden községében lehet könyvet vásárolni, s ez nagv szó. Ezek a lények azonban korántsem jogosítanak fel bennünket. hogy szeme* hunyjunk a megoldatlan kérdések fölött. A könyv falun ma egy portéka a boltokban kapható áruejkkek tengerében. De azt is mondhatjuk: egyelőre kedvezőtlenebb helyzetben küzd a vevő érdeklődéséért, mint például a mindig főhelyen kiállított. boros- és pálinkáspalackok. a kozmetikai cikkek, vagy a bizsuk. Falun alig van még a könyvhöz igazán értő kereskedelmi dolgozó és különös anyagi érdekeltség sem szorítja rá a boltok alkalmazottait, hogy buzgóbban ajánlják a tízforintos könyvet, mint a hetvenforintos Hubertust. S ha a könyvtár oldaláról nézzük az ügyet? Hany könyvtári rendezvény mérkőzhet a vasárnapi bál reklámjával? Kialakult-e már nálunk olyan közvélemény, amely elmarasztalja azt a falusi vezetőt, aki minden táncos murin megjelenik, a helyi tekézőket a hatodik határba is elkfséri. de a könyvtálban — az avatóür*nepség óta — meg sem fordult? ... Sajnos még 'gyakran talá,; kozunk azzal a szemlélettel amely a könyvtárügyet mét hajlandó a népművelés részeként fölfogni, a könyviterjesztést és az egyetemes könyvpropagnndát viszont „adok-veszek" kapcsolatként kezeli. Ennek a következménye az, amikor falun lényegében senki sem felelős azért, ha a boltban háborír lattanul porosodnak az eladó könyvek. Ebben ludas az a sok helyütt még elevenen élő vélekedés is. hogy az olvasás a tétlenség egy neme, a legjobb esetbén is csak vidám időtöltés". Ezt. ma máinem divat így mondani, de nem egy intézkedést ilyen hátsó gondolat diktál. A gondolatok talán kissé messzire; szaladtak a készülő, tervjavaslat számaitól. Mentsen az igazság, amely szerint nincs az a csekély, dc felismert és ióvátett hiba ami föl ne érne egy átlagos ..teremtő tettel". BAJOR NAGV EHNÖ — Búza terem ebben a táblában már harmadéve. A -.Kocka-dülön" túl meg kukoricát vetünk mindig. Megálltunk. Nagyapám kézfejével megtörölte bajuszai Végignézett a táblán, nagy komolyan kijelentette. — Itt lesz a földed, fiam. Egykedvűen vettem tudomásul. Föld, föld. Ha már adjak, legyen. Ö nem mozdult. Belerúgdosott ba' ancsava' a földbe, nézegette a színét, morzsolgatta ujjai között. — Mert a tiéd lesz, ón már nem sok hasznát veszem apad se. Dc neked bőven terem majd. A Kápolnánál tolongott az egész falu Rézpiku. Stuka is eljött. Vártunk. Kis asztalt hoztak elő, olvasták a neveket es hogy kinek, hány hold föld jár. Később mérni kezdték a földet. Ügyefogyottan álltak ott az emberek, de fényesen csillogott a szemük. Amikor ránk került a sor. nagyapám levette a kucsmáját. Fából csinált karókat vertek a földbe. Az emberek tovább haladtak. Nagyapám elővette bicskáját. Odalépett a karóhoz és jó darabot lefaragott. belőle. Tintaceruzát halászott elő zsebéből. Nagy_. ákom-bákom betűkkel írta rá: Petrás Aron. — Jegyezd meg. fiam. Ez már a mi földünk. Megszámolta, hányat lép a másik karóig Fénylett a? arca — Tegyél zsebre egy marékkal — parancsolt rám. — Minek? — Hazavisszük Rézpikuék is abban a táblában kapták a földet. Együtt Indultunk a faluba. — A földhöz ló is kell — súgta nekem —, azt honnan vesztek? — Nekünk még sohasem volt lovunk — mondtam határozottan. Otthon az asztalra kellett tennem a földet. Anyám, nagi anvám i.s odajött. — Jó föld. — Az. Lelke föld. — Megélünk belőle. Éhes voltam. Megrántottam anyám szoknyáját. — Éhes vagyok. — Hallgass, mihaszna — förmedt rám nagyapám. Később anyám egy bögrét hozott. Belesöpörte tenyerével a földet. A szekrény aljából papírba csavart masot.a' mi elő Néhánya' beledugott a bögrébe maid vizet öitt-r- rá Az ablakba tette — Ebből még lesz valami. Igaza lett. Az új földben megragadt a mag, s virágot eresztett. Szép piros virág volt. Olyan, mint a Micu sírján ... , WÜRTZ ADAM RAJZA SZEGEDI KÖLTÖK VERSEI FAPP LAJOS Harminc év S az éj. amikor derengéssé enyhült s halványodtak a tükrös csillagok; Fogyó olajú lámpaként virrasztván megriadtam: — hogy mily magam vagyok! Sűrű a hajam. Vállam is töretlen. De hol van régi, vad kamasz-hevem? A• lázadások szomjúsága hol van? S a fölégető vágy, a szertelen? Harminc év! immár végleg elvetettem illúzióim, tejfog-hiteim. Kötött mértékek falai közt élek s dolgozni lát, ki hozzám hetekint. Homlokom mögött gépek zakatolnak. .Tol szervezett gyár lüktető agyam. A selejt kihull. Az marad, mi pontos Aminek tervvé higgadt célja van. rt, hát micsoda sajdulós ez mégis? elveszettért, ami elmaradt? ' visszatartó torpanás mivégre? v e borzongatón fájdalmas szavak? 4 biztonság mért csüggasztőbb a zajnál" Az értelem mért dermed s hidegül? Hogy ostobácska játékokra vágyom s józanságomon átég áthevül ••z a bvta vágy. ez a megalázó? Hempergözöm és cigánykereket hányok, gyermeki visongások közben s magam csiífolva. bukfencet vetek. Harminc év?... Ímhol, vén-mohos fák öltíi magukra harju-ágak díszeit. Oly bohákásak így. fölékszerezve megifjult-vévek!.. . 5 kapkodják-szed-' a levegőt, a fényt, az életet még és friicolnnk és futnak és merész ugrással át-átröppe nnek egy árkon. Majd elszáradnak .. • Ez vár, ez a vég" Te, ki mellettem naponként öregszel, nézem: álmod hogy milyen nyugtalan. Hozzam kötötted volt-lest sorsod egyszer s válaszul hoztad kötöttem magam. Hát karunk körét méri kell újra fönnt kulcsolni-kötni egyre, szüntelen? Nézem: ó. mennyi meghitt-közös holmi vesz körül minket. S otthont ez terem' e; a környező biztos magyarázat. A szó: ..szerellek" nevet ennek ad A földobbanó nyugtalanság fékét kezünkben tartjuk. Te tartod, maga A benvem-zsongó szorongások téged mint lámpa fényét, rajzanak köri'O Alszotok ketten. Kislányom cicájat lopja magához. S reggel, ha fölül. hív mindkettőnket. Mily nagy hutaion követel s tart meg együtt minket az. hogy ö itt van, a kettönkból-lett 'körben! Hogy véle minden teljes és igaz. írtam. A hajnal halványkék-szelíden már irt suhog, a háztetők felett. Dolgoztam. Kelnek és dolgozni mennek együtt az együtt-erős emberek. Nem hiszek már a semmiből-virágzó csodákban, mint rég, gyermek-naivan. A csillagot mind megnéztem, közelről. Nagyítóm alatt fickándoz vígan s elérhetően, mint a szék, vagy asztal, a mikrokozmosz: rend, rend mindenütt. Atomok rendje, szépséges, világló gomolygás ... Tudom rangjuk és nevűk Jövök az úton. Törvények a zúgó jegenyék s köztük cél és eredet. Megyek az úton. Lépteimmel mérem lenn a főidet és ott fenn. az eget. AVDRASSY LAJOS Redakciáhan Síi itt bolond a naptól elvonulva s az éjszakáim elárulva sorra gyűröm a gépelt flekkeket — a másét. Kit érdekel, hogy csillagokba szállnék, hogy álmaimat apróztam fel érte, szemembe vághatják: ugyan ki kérte?! S flegma fölénnyel asztalhoz bilincsel ki mindennapi versével kilincsel S ha egybeállt a lap, agyam, az izzó akadozik, kihagy s az egyre kinző szülési fájdalom ránt görcsbe, mig remeg Vt üvöltök fel az úszó fellegekre: megálljatok, időm ne hordozzátok' széjjel, még nem végeztem mindent tisztességgel! Koraszülött fiamnak apja lá-ad szivemben, mint a kényszerű alázat s elfulladok, mint fáradt lana salakban míg szétosztódva tán. betű alakban arcomra sem talál utódom végül s az a kevés, mit őrzök önmagamban, még álmaimból: szűk lesz. menedékül KELEMEN JA NOS i Csepel Az ég kifeszítet; száritókötelén '•vg a füst, mit fehérre súrolt a fény. A kémény gólyalábon all a gyár udvarán, kutat mélázva felhőbékák után. Tollászkodik a tűz. száll fekete pihe -thongó műhelye' fészkeire. fölül ragadozók, vijjogó emelők: hull acélcstbe-vévas nyöszörög. Burjánzó vastenyészet, szorító rozsdagally, tócsákban vízi rózsa a hűs olaj — fem-nyirokércsomós szivattyú, cső-eres vad gépcsikó, mi értő kéztől kezes — 11 szén--nbot emészt ó kemence-has, •tt vasat szül az ember, s embert a vas. J Hé«ö, 1966. április 4. DÉL-MAGYARORSZÁG 9