Délmagyarország, 1966. március (56. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-24 / 70. szám

RVwmterfn ZWtSn elmeeiSíaí hogy a szocialisia hazafiság, a munkás nemzetköziség, valamint a naejonatózmus és a kneznopol i ti ztmis moffnyi l-vivraakisa >nnk sokoldalú, mélyreható elemzése ideológiai munkánk egyik legfontosabb, legidőszerűbb feladata. A továibbrakban elemezte, hogyan alakul a szociafcSa hazafiság napjainkban, majd teljes részletességgel kifejtette, hogy mi az igazi nemzeti érdek, mi a proletár i.n ter nacKwvaiiamu.s. A szocialista társadalomban a kizsákmányolás és elnyomatás megszűntével, a kibékíthetetlen osztályellentétek felszámolásával megszűnik az anyagi alapja annak, hogy egyik nép a nemzeti érdekét egy másik nép nemzeti érdekeinek ellenére, annak figyelmen kívül hagyásával érvényesítse. Ahogyan a szocializmus szükségszerűvé teszi a nemzeti egység kialakulását az egyes országokon belül, ugyanúgy szükségszerűvé teszi a szocialista országok nemzetközi méretekben megvalósuló gazdasági, politikai egységének, eszmei és érdekközösségének kibontakozását. Az egyes szocialista országok nemzeti érdeke ma az. hogy megvalósítsák nemzetközi méretekben az ..egy mindenkiért — mindenki egyért" elvet. Ezt a célt szolgálják a két- és többoldalú gazdasági, állami, kulturális, tudományos egyezmények. E cél gyakorlati megvalósításának segítésére hozták létre az európai szocialista országok a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát és a varsói katonai szerződést. A szocialista országok kél- és többoldalú szerződései és együttműködése a történelemben eddig nem ismert, újfajta kapcsolatok megvalósítását teszi lehetővé. Egybefoglalja és segíti az egyes országok nemzeti és nemzetközi érdekeinek, céljainak érvényre juttatását A Magyar Népköztársaság részvétele a szocialista országok két- és többoldalú együttműködésében, szerződési rendszerében amellett, hogy teljes mértékben megfelel nemzeti érdekeinknek, egyúttal a hazafias öntudatnak semmi mással nem pótolható erőforrását is jelenti. A magyar nép nemzeti erejének, képességeinek megsokszorozását biztosítja a szocialista országok közösségéhez való tartozás. A szocialista társadalom építése a Szovjetunióién csaknem fél évszázada folyik, a többi testvéri országban két évtizede vagy annál is kevesebb idő óla. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a szocializmus eddig olyan országokban győzött, amelyekben a termelőerők fejlődése, a gazdasági és társadalmi viszonyok rendkívül el voltak maradva a legfejlettebb tőkés országoktól. A proletárforradalom győzelmével ezt a történelmi elmaradást egycsapásra megszüntetni nem lehet, csak huzamosabb erőfeszítések árán. Mincs elvont nemzeti érdek Az igazi nemzeti érdek megfogalmazása egy adott országban meghatározott viszonyok között mindig konkrét kérdés, elvi és gyakorlati szempontból egyaránt. Nem lehet tehát elszakadnunk sem az elvektől, sem a realitásoktól. A valóság azonban szükségszerűen rejt magában ellentmondásokat. A szocialista országok történelmi fejlődése, gazdasági helyzetük alakulása sok tekintetben azonos. Nem szabad azonban tagadni, hogy az egyes országok között sok különbség is van. Ezek az eltérések is szülhetnek ellentmondásokat. A marxista—leninista elvek nagy ereje és jelentősége éppen abban van, hogy képes a gyakorlat szülte ellentmondásokat feloldani. Valamennyi szocialista ország érdeke és célja azonos. Ennek ellenére előfordulhat — mint ahogy elő is fordult —, hogy az egyes testvéri országok nemzeti érdekeinek követése ellentétbe kerül a többi szocialista ország közös érdekével. Ilyen esetben kölcsönös megértéssel és segítőkészséggel az összeütközés elkerülhető, az érdekellentét feloldható. De nem oldhatók fel tartósan az érdekellentétek, és nem valósítható meg az igazi nemzeti érdek sem, ha egyesek az elveknek hátat fordítva. csak addig vesznek részt az együttműködésben, amíg az teljes mértékben összhangban áll a külön nemzeti érdekükkel, s mihelyt ennek lehetőségeit kimerítették, elfordulnak a közösségtől, és a látszólagos vagy pillanatnyi előnyök útján próbálják képviselni nemzeti érdekeiket. A problémák, bármennyire bonyolultak legyenek is, az igazi nemzeti érdeknek megfelelően csak akkor nyerhetnek megoldást, ha szigorúan ragaszkodunk az elvi politikához, és a pillanatnyi érdekek helyett a nagyobb távlatra szóló nemzeti érdeket tartjuk szem előtt. Mi a biztosítéka annak, hogy a nemzeti érdekek szem előtt tartása, e hazafiság ne váljon nacionalizmussá, illetve sovinizmussá? Erre az a biztosíték, hogy egyszerre vagyunk proletár internacionalisták és hazafiak. A hazafiság összekapcsolása a proletár Internacionalizmussal nem sérti és nem kisebbíti annak jelentőségét. Sőt, amint az történelmi és mai példák egyaránt bizonyítják, teljes mértékben és következetesen szocialista hazafi csak az lehet, aki proletár internacionalista. A proletár internacionalizmus próbaköve 1917 októbere óta a testvéri szolidaritás a szocialista forradalom elsőszülöttjével, a legidősebb, a legtapasztaltabb testvérrel,, a Szovjetunióval. Proletár internacionalista egységünk a Szovjetunióval megmásíthatatlan történelmi tényeken. a szocialista forradalom, a mai világhelyzet objektív realitásán alapul. A világ kettészakadása kizsákmányoló és Nemzeti érdek éi ne m i etköziség Komócsin Zoltán elvtárs előadása az MSZMP politikai akadémiáján A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Politikai Akadémiáján Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szerdán előadást tartott Nemzeti érdek és nemzetköziség címmel. Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában rendezett előadáson megjelent a párt Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak es a kormánynak számos tagja, politikai és társadalmi életünk sok ismert képviselője. Komócsin Zoltán előadását az alábbiakban ismertetjük. kizsákmányolástól mentes társadalomra a Szovjetunió létrejöttével vette kezdetét. A Szovjetunió a legnagyobb szálka a szocializmus ellenségeinek szemében. A nemzetközi imperializmus fő ellenségének a Szovjetuniót tekinti, tőle retteg legjobban, bár tudja jól, hogy a béke szilárd hívével áll szemben. Egyetlen magyarázata ennek, hogy az ellenség is jól tudja, a nemzetközi munkásosztálynak a világbékéért, demokráciáért, függetlenségért és szocializmusért harcoló népeknek legbiztosabb és legnagyobb támasza a Szovjetunió. A mai kor történelmi szükségszerűsége — bármely nemzethez is tartozzék valaki —. s a proletár internacionalizmus próbaköve a Szovjetunióval való testvéri szolidaritás. Sikereink és a nemzeti büszkeség Ez a megállapítás nem mond ellent annak, hogy a proletár internacionalizmus fogalma, követelménye napjainkban kiszélesedett. Összefüggésben van ez korunk fő jellegzetességével. Azzal, hogy korunkban a kapitalista világrendszer mellett már létezik a szocialista világrendszer, létrejött az úgynevezett harmadik világ, a volt gyarmati országok imperialislaelllcnes. a szocialista országokkal egységre törekvő, a nem kapitalista fejlődés útját kutató országok egész sora. A proletár internacionalizmus ismérve napjainkban már magában foglalja a Szovjetunióval való szolidaritással együtt a szocialista országok közösségével és a nemzetközi munkásmozgalommal való szolidaritást is. Olyan eszmei, politikai, történelmi szükségességről van szó, amelyet a nemzetközi kommunista mozgalomban jelenleg létező elvi nézeteltérés és vita átmenetileg ugyan megzavarhat, de soha meg nem változtathat. A világpolitikai helyzet, a nemzetközi munkásmozgalom, az egyes szocialista országok mai helyzete olyan, hogy sok bonyolult probléma adódik mind a proletár internacionalista, mind pedig a szocialista hazafiság elmélyítésére irányuló munkánkban. E nevelő, felvilágosító munkát hátráltatta az e kérdésekben különösen gyakran jelentkező elvi-politikai bátortalanság. Ezt a bátortalanságot nagymértekben táplálja az az aggodalom, nehogy nacionalista hibába essünk. A mai helyzet sok tekintetben ellentéte az ötvenes években elkövetett túlzásoknak. Jelenleg ellenkező végletként, szinte általános stílussá vált a szkepticizmus vagy az annak határát súroló magatartás. Ma nálunk gyakran olyan a hangulat, hogy a tényleges sikerek és jogos nemzeti büszkeség alapján sem tartják ildomosnak az örömet, és különösen nem a lelkesedést. Lehetetlen nem látnunk, hogy az ellenforradalom ideológiai zűrzavarának maradványaiba ütközünk még ma is léptennyomon. Nem arról van szó, hogy egyesek ugyanúgy kétségbe vonnák a szocializmus vívmányait, mint 1956-ban, de arról igen, hogy stílussá vált, ami jó, ami eredmény, fejlődés, az természetes, magától értetődő, és említésre méltóak csak a hibák, a negatívumok, a megoldásra váró problémák lehetnek. Meg kell végre találnunk a helyes arányokat, végleg magunk mögé utasítva az ötvenes évek sokszor üres, tartalmatlan lelkendezéseit, reálisan szembe nézve a mai hiányosságokkal, a feladatokkal is, de számon tartva és őszintén örülve építőmunkánk sikereinek, hazánk fejlődésének. A munkásnak, a parasztnak és értelmiséginek, az alkotó művésznek és tudósnak, de még a munkájából élő kispolgárnak is mi adjon örömet, megelégedettséget, ás igenis nemzeti büszkeséget, a jól végzett munka fölött érzett öröm és az egász társadalom munkája nyomán fejlődő, minden baj és nehézség ellenére előrehaladó szociabsta társadalmunk nemzetközileg is jelentős sikerei. Néha azonban a hazafiság kérdésében megnyilvánuló bátortalanság átcsap egyfajta. igenis nagyfokú bátorságba. Megengedhető dolog-e például, hogy míg a magyar nép döntő többsége becsületesen, öntudatosan dolgozik, addig akadnak emberek, olyanok, akik az építőmunkában eddig még nem sokat tettek — a saját egyéni bánatukat, kiábrándultságukat, vagy vélt sérelmeiket az egész nép hangulatának igyekeznek feltüntetni? Vannak emberek, akik külföldiekkel (természetesen, elsősorban Nyugatról jövőkkel) úgy beszélnek az itthoni viszonyokról, az eredményekről, hogy az enyhén szólva nem egyeztethető össze sem a tényekkel, sem a nemzeti öntudattal, és sérti a hazafiságunkat is. Nyíltan és határozottan mondjuk ki: nem tűrhetjük szótlanul, hogy egyesek hamis tények és szemléletek alapján gúnyt űzzenek népűnk nemzeti tudatából és sértegessék önérzetét. Amennyire örvendetes,, hogy az élet minden területén utat törtünk az anyagi érdekeltség, a szocialista elosztási elvek érvényesülésének, ugyanennyire káros, hogy az utóbbi években megerősödtek a kispolgári anyagiasság tendenciái. Ennek egyik velejárója, hogy eszmeileg és politikailag gyenge lábon álló emberek arra a kozmopolita álláspontra helyezkednek, hogy „ahol az egyéni anyagi jólétem — ott a hazám". Amikor a disszidált vagy azt megkísérelt emberek anyagi-társadalmi körülményeit vizsgáljuk, kiderül, hogy nem politikai okok és az esetek többségében nem is valamilyen súlyos anyagi-társadalmi körülmények késztetnek ma valakit disszidálásra, hanem a legtöbb esetben a pénzszerzési vágy. (Ez alkalommal nem érinthetjük egyéb vonatkozások alaposabb vizsgálatát, mint például a kalandvágy, a világ megismerésére való törekvés, nyelvtanulás, vagy más egyéni törekvések, amelyeket önmagukban véve nem kellene elitélnünk.) Viszont társadalmi méretekben szembe kell szállnunk a nemzeti érzésekkel szemben álló kozmopolita felfogásokkal. A kérdés lényege tulajdonképpen nem is az, hogy egyik vagy másik magyar állampolgár élve az alkalommal esetleg disszidál, hanem a lényeg a nemzeti, eszmei-politikai-társadalmi szempontból felvetődő és visszautasításra váró szemlélet, gondolkodás. Hol van a hazához való hűség, a nemzeti öntudat ós büszkeség azoknál az embereknél, akik megengedhetőnek tartják, hogy miután valaki lett belőlük — szakmunkás, mérnök vagy orvos —. akkor vélt vagy tényleges anyagi érdekek reményében hátat fordíthatnak népünknek, hazájuknak. önmagukat, családjukat, népüket csapják be és lopják meg azok, akik számára a haza ott van, ahol az elképzelt egyéni, anyagi érvényesülésük. Elég csak arra utalni, mi tenne a hazából, ha minden fia így gondolkozna. Az elmúlt húsz év alatt azért emelkedhetett magyar hazánk a mai magaslatra, mert a leghűségesebb fiai — és ebből áll a nemzet többsége — azt tették, amit tenniük kellett. Amivei ma még a fejtett tőkésországok kecsegtetik a disszidálókat — a magasabb életszínvonal — holnap már kiegyenlítődik. holnapután pedig magunk mögé utasítjuk. Századok „öröksége" A szocialista hazafiságnak, a proletár nemzetköziségnek gyökeres ellentéte a nacionalizmus. Figyelmünket elsősorban a „hagyományos", történelmileg kialakult és különösen az idősebb korosztályok fejében ma is tovább élő irredenta megnyilvánulásokra kell fordítanunk. A Horthy-fasiszta rendszer eszmei, politikai maradványáról van itt szó. Arról a sírva vigadó, frázist pufogtató nacionalizmusról, amely negyedszázadon át ós még ma is felszínre bukkan. Számunkra, magyar nemzeti és proletár internacionalista szempontból egyaránt az a fontos, hogy a második világháború befejezésével új társadalmi helyzet alakult ki hazánkban, és valamennyi szomszédos országban, Ausztria kivételével. Ennek a lényege az, hogy a magyar nép és a szomszéd népek is a szocialista forradalom útjára léptek. Attól kezdve, hogy ez bekövetkezett, a népeink és független államaink közötti kapcsolatok minden részlete, így a nemzetiségi kérdés is, valamennyi testvéri országban folyó szocialista építésnek van alárendelve, és minden probléma a szocialista építés perspektívájához kapcsolódik. Magától értetődő azonban, hogy olyan századokba visszanyúló problémát, mint a nemzetiségi kérdés, húsz év alatt teljesen nyugvópontra hozni még nem tehetett. A jelenlegi problémák közül a legnagyobb gondot az okozza, hogy erősen élnek a nacionalista maradványok nálunk is. A proletár internacionalizmus egyik alapvető követelménye. hogy minden nemzet elsősorban a saját nacionalizmusa ellen harcoljon, mert ezzel nyújtja a legnagyobb segítséget más nemzetek nacionalizmusa elleni harchoz. Mi, a magunk részéről ehhez tartjuk magunkat. A szocializmus építésének perspektívájából szemlélve látni kell, hogy a nemzeti kérdés el fogja veszíteni a mai és különösen tegnapi jelentőségét. Ez akkor is így van, ha még a szocializmust építő országok népeire is általában a nemzeti érzések erősödése a jellemző. Valamennyi szocialista országban a termelőerők fejlődése. a gazdasági színvonal, az életszínvonal emelkedése, és ennek nyomán a kulturális, politikai és ideológiai fejlődlfis tofiioeafcsan meggrW! tt wa még tezó különbségek, esetleges megszüntetését. A nacionalizmus eszme-társa * Amióla létezik a Szovjetunió, azóta ac ögész világra kiterjedően a nacronaHamus velejárója a szovjeteflenesség. A Horthy-fasiszta rendszer születésének e4aő percétől kezdve a leghangosabb swwjetellenes platformra helyezkedett. A szovjet ellenesség maradványai ma is hetők az eszmeileg, politikailag elmaradott emberek gondolkodásában. Napjainkban, amikor a bclsö és külső ellenségnek nincs semmiféle néven nevezendő tömegbázisa, és nincs lehetősége a nyílt politikai fellépésre, különösen a kultúra és a sport területén kísérletezik sz»v jeteftenes hangulatkeltéssel. Ezzel kapcsolatban álláspontunk a következő: ideológiai nevelés és politikai felvilágosítás mellett, amely a legdöntőbb eszköz, meg feaH mondani azt is, hogy konkrét esetekben adminisztratív eszközökkel is fel kell lépnünk a szovjetellenes elemekkel szemben. A nacionalizmus és az ezzel egrfRfcjáró szovjeteltenesség forrását nemcsak a múlt maradványaiban kell keresnünk A példák sokaságával bizonyítható, hogy a szocializmus építésében elért eredményeink eltúlzása is nacionalizmushoz, aaoa jetellenességhez vezet A szocialista hazafiság és a proletár ir»ternacionalizmus ellenpólusaként jelentkeznek még mindig hazánkban a fasiszta fajelmélet, az antiszemitizmus maradványai is. Itt élnek közöttünk azok az emberek, akik fasiszta múltjukka! végieg nem számoltak le, sőt, torz gondolkodásokat egyes esetekben fiatalokra is átviszik. A fasiszta, antiszemita megnyilvánulásokkal szemben kíméletlen eszmei, politikai harcot és határozott adminisztratív intézkedéseket kell foganatosítani. Ezután az előadó a nemzetközi poWSkában, a volt gyarmati országokban megnyilvánuló nacionalizmusról beszéit., majd a nemzetközi munkásmozgalomban jelentkező nacionalista jelenségekkel foglalkozott — Ismételten hangsúlyoznunk hefl, hogy a szocializmus építésének útjára tért népek szükségszerűen átmennek a nemzeti érzés, a hazafias öntudat megújulásán. Nagy baj azonban, ha egy szocialista országban a nemzeti érzések erősödésévé nacionalista, szovjetellenes tendenciák jelentkeznek. Ennek okát és magyarázatát több-kevesebb pontossággal megtaláljuk az egyes országok történelmi múltjában. A nemzetközi kommunista mozgalomban jelenleg jelentkező nocionalizmus és szovjetellenesség összefügg a mai világhelyzet sajátosságaival is. A nemzetközi monopoltőke ideológiai és poKttkai nyomása a nemzetközi munkásosztályra, a szocializmust építő országokra és a világ dolgozó tömegeire sem inairadhait hatás nélkül. Ez alól egyes szocialista országok párt- és állami vezetői, egyes nyugati kapitalista országok kommunista pártjainak vezetői úgy akarnak szabadulni, hogy lazítanak a Szovjetunióhoz, a szocialista országok közösségéhez és a nemzetközi munkásmozgalom egységéhez fűződő kapcsolataikon. Azt remélik, hogy önállóságuk. szuverenitásuk hangsúlyozásával, esetleg túlhangsúlyozásával, poHtikcW irányvonaluk szovjetellenes tendenciába! saját tömegeik körében és a nemzetközi politikában olyan előnyökre tehetnek szert, amelyek igazolják ezen törekvések helyességét. A nacionalista, szovjetellenes koneepeWk közül az egyik leglényegesebb az úgynevezett önerőre támaszkodás elve. Hangsúlyozni kell, hogy ebben a koncepcióban az igazságnak van egy racionális magja. Helyes elgondolás az, hogy a szocialista építés útjára tért országok ós a gyarmati elnyomatás alól felszabadult népek elsősorban a saját gazdasági lehetőségeiket, társadalmi erőforrásaikat kutassák fel, hozzák felszínre és annak lehetőségeivel élve teremtsék meg az előfeltételét az. új, magasabb rendű társadalom építésének. Valójában a szocialista országok mindegyike és mind több felszabadult ország népe ezt is teszi. A hiba az önerőből való építés jelentőségének és lehetőségének eltúlzásában van. Abban, hogy ezt az elvet szovjetellenes, nacionalista céllal hangoztatják. A történelmi tapasztalatnak, a józan észnek ellentmond az, ha a szocialista oszágok összefogásában, egységében, közös erőfeszítésében rejlő nagyobb lehetőségekkel az önerőből építés elvét szegezik szembe. Á hazafias tudat ápolása A magyar dolgozó nép jelenleg a szocializmus teljes felépítésén munkálkodik. E cél elérése óriási gazdasági, műszaki, technikai feladat, de nem kevésbé kulturális. művelődési, szakképzési, tudatformáló feladat megoldását ls igényli. A dolgozók részvétele a szocialista építés munkájában fejleszti öntudatukat, az öntudalosabb dolgozó pedig, megértve a reá háruló feladatokat, mind jobb, mind eredményesebb munka elvégzésére válik képessé. A szocialista építőmunka és a tudat fejlődése szoros kölcsönhatásban állnak egymással. A dolgozó emberek tudatának fejlesztése szempontjából hatalmas szerepe van a szocialista hazafiság. a proletár internacionalizmus eszméjének. A szocialista építés feladatai között ezért elsőként hangsúlyozzuk a hazafias, proletár internacionalista tudat ápolását, fejlesztését, megtisztítását a nacionalizmus minden szennyétől, visszahúzó hínárjától. Csütörtök, 1966. március 31. DÉL-MAGYARORSZAg 3