Délmagyarország, 1966. március (56. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-22 / 68. szám

órlősi folt a napkorongon Hétfőn a naptányér közepe táján, valamint a nap egyen­lítő felett óriási napfolt-cso­port tűnt fel. Átmérője a va­lóságban, a Napon — dr. Ku­lin György, az Uránia Csil­lagvizsgáló igazgatója szerint — minden bizonnyal eléri a 120 000 kilométert, igy közön­séges kormos üvegen, vagy sötétre hívott filmen át sza­bad szemmel is látható. Ekkora napfolt megjelené­se önmagában is elég nagy ritkaság, de különösen annak számít ebben az Időszakban, amikor a naptevékenység erősödésének még csak a kezdeti szakaszánál tartunk. A Nap forgása következté­ben a folt most látszólag a napkorong jobboldali pereme felé halad. Útja odáig előre­láthatólag körülbelül hat na­pot vesz igénybe, a ritka égi tünemény tehát hozzávetőleg a hét végéig lesz megfigyel­hető. (MTI) KÉPERNVO G. Hauptmann, mint Isme­retes, a századeleji natura­lizmust új színnel gazdagí­totta: a humort ő alkalmaz­za először az ilyen Irányzatú drámákban, s ezzel megte­remti a naturalista vígjáté­kot. Két ilyen kiemelkedő al­kotása A bunda, s folytatá­sa, A vörös kakas. Mindket­tő hősnője Wolfné, a minden hájjal megkent mosónő, aki egy egész kisvárost vezet az orránál fogva, s lopásaival, rászedéseivel nevetségessé te­szi a stupid és egymásnak acsarkodó kisvárosi polgár­ságot, mindent a feje tete­jére 'állít mindaddig, míg szívszélhűdés nem éri, s ez­zel helyreáll a „nyugalom". Vasárnap este A bunda vas­kosan szarkasztikus fordula­tain mulathatott a tv közön­sége. Mindenekelőtt a legtel­jesebb elismeréssel kell adóznunk Kiss Manyi sokol­dalú, minden apró mozdula­tig hitelessé fűtött jellemáb­rázoló művészetének, ragyogó alakítása emlékezetes él mény marad, csakúgy, mint a karikatúra eszközeit hatá­sosan és látható jókedvvel alkalmazó Kállay Ferencé, Egri Istváné, Bánhidi Lász­lóé, Soóe Lajosé. Nyilván a tv-nézők ezrei kívánságának adunk hangot, amikor megkockáztatjuk ja­vaslatunkat: dolgozza föl a tv a folytatást, A vörös ka­kast is. Hasonló siker fogja kísérni... D. E. Esték a munkásszálláson Ahogyan a dutcuual lamos lassít « úttesten át jövet, az arra járók is meg­megállnak a Szegedi Textil­művek szép új munkásszál­lója előtt. Az üzem terüle­tén épült takaros kis leány­szállás még elég friss, janu­ár közepén költöztek be az ipari tanulók, akik előzőleg albérletben laktak — szám szerint 80-an. Mindannyian vidékiek. Papp Erzsi pél­dául a Debrecen melletti Nagyylétáról került Ide, de vannak a közeli Zsombóból is. A teljesen Ingyenes bent­lakás egyetlen feltétele: leg­alább közepes tanulmányi átlageredmény és jó magavi­selet. Ha valakivel problé­mák adódnak, összeül a hét­tagú vezetőség, a kollektíva önkormányzati szerve, s megvitatják; javaslatot tesz­nek Molnár Lászlóné igazga­tónőnek: maradhat-e tovább az illető, vagy kizárják. Szi­gorú rend van itt, mert rend a lelke mindennekl Házirend — feltételes módban Estére járt az idő, mikor szombaton benyitottam a külső üvegajtón. A belső már zárva volt! Hiába, a lá­nyokra vigyázni kell! — Egy évig laknak nálunk a szövő és fonóipari tanulók, míg az iskolát elvégzik — mondja Vass Józsefné, az ügyeletes nevelőnő. Lényegé­ben évente cserélődnek a szobák lakói. A lányok az iskola mellett először heten­te három nap 6 órát, később négy napon keresztül 7 órát dolgoznak — délelőtt,- dél­után felváltva. Ha nincs sem iskola, sem munkaidő, akkor rendszerint itthon vannak, méghozzá megszabott házi­rend szerint. Ebédtől délután 4-ig szabadfoglalkozás, 4-től 6-ig tanulás, majd 8-ig ismét szabadfoglalkozás; 9-től pe­dig alvás. Ha kinn vannak a városban, este 8-ra mindig be kell érniök, különben egész héten nincs kimenő. Ha rossz jegyeket szereznek az iskolában, szombaton nincs hazautazás. Sok a „ha" ebben a házi­rendben. Sütnek, főznek Szabadidő tehát gyakorla­tilag este 6 órától 9-ig van. Hogy mit - csinálhatnak ezek a fiatal lányok ilyenkor? Mosnak, vasalnak, főznek, kézimunkáznak, horgolnak. A társalgóban olvasnak, be­szélgetnek, rádiót hallgat­nak vagy a televíziót nézik, II munkaverseny győzteseinek anyagi ösztönzése A Szovjetunió új ötéves tervének sikeres teljesítése érdekében, még szélesebben kibontakoztatják a szocia­lista munkaversenyt, meg­javítják annak szervezettsé­gét, biztosítják a legjobb ta­pasztalatok általános elter­jedését A vállalatok ösztönzésére, a győztesek számára beveze­tik a Szovjetunió Miniszter­tanácsának és a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának vándorzászlaját. A vándorzászlóklkai együtt a legjobb kollektívák pénzju­talmat kapnak a verseny résztvevőinek anyagi ösztön­zésére. Negyedévenként 1786 vállalat tüntethető ki ilyen­képpen. (MTI) H különleges oszléty r film Talán csak az a különleges ebben az osztályban, hogy zöld tábla van és sárga kré­tával írnak rá. Na meg a lányok, akik válogatottan csi­nosak és talpraesetten ko­médiáznak: komolykodnak és sírnak — egyszóval élnek. Életük apró mozzanatait sű­rítette ebbe a csehszlovák filmbe Josef Pinkává rende­dő, akinek célja nem is volt több, mint egy olyan szóra­koztató ifjúsági filmet alkot­ni, amely objektív szemmel néz az érettségi előtt álló diákokra, nem ítéli el paj­kosságaikat, hanem igyek­szik megérteni őket. Ez si­került is. Pinkává jó érzékkel válo­gat az ifjúság életének leg­érdekesebb pillanatai közt. Apró portrékat alkot: taná­rokét és diákokét egyaránt. A pikkelő tanár tökéletes típu­sát teremti meg Krivka sze­A betűszedés mestere Kner Imre volt tanító­mestere, akinek a keze alatt a kódexek, a korabeli kül­földi ós hazai nyomdász­hagyományok tanulmányo­zásával nem csak értőd, ha­nem művészei is lettek a szakmának. Az országhatá­rokon túl is ismert nevű tipográfus emberi példaképe volt a felnövő nyomdász­nemzedéknek, köztük Kon­dor Gyulának is. Később a fiatal Kner Mi­hályt már ő oktatta a be­tűszedésre, s még sok-sok kezdővel szerettette meg a foglalkozás szépségeit. Ma­ga is saját nyomdász­dinasztiát szándékozott fel­nevelni: hat gyermeke kö­zül négy sajátította el a szakmát, s közülük ma is hárman végzik ezt a nemes munkát. Kondor Gyula 23 évi gyo­mai működése után 1951­ben került át Szegedre, az itteni nyomdához. Szenvedé­lyes kutatója a tipográfia klasszikus és modern út­jainak, állandó működési területén, a kézi betűszedé­sen túl keresett plakát-, könyvcímlap-, ex libris-, oklevél- és művészáemblé­ma-tervező. Grafikái, ólom­metszetei révén országos pá­lyázatokon is Ismerik a ne­vét. S ami talán egyik leg­jobb emberi tulajdonsága, tudását, tapasztalatait ma is lelkesedéssel adja át a fiata­loknak. A nyomdászok szakszer­vezete ós a Könnyűipari Minisztérium első ízben adott mesteri oklevelet az ország tizenöt legjobb szak­emberének, köztük a szege­di Ko-ndor Gyulának is. „A szakmafejlesztés és a művé­szi tipográfia területén el­ért kimagasló eredményeiért a betűszedés mestere" meg tisztelő címet viseli ezen­túl a szerény, már csaknem fehér hajú nyomdász, a kul­túra eddig ..névtelen" har­cosa U. J. mélyében (Karel XJrbanek játssza), aki nem hajlandó belátni igazságtalanságát és a konkurrens osztállyal szem­ben, a saját osztályát része­síti mindig előnyben, de ép­pen ezért többször is pórul jár. A lányok közül a legtö­kéletesebb alakítás Helga Cocková nevéhez fűződik, aki kedves természetességgel kelti életre Drahuse, az osz­tály csínytevőjének alakját és Natalia Maslovováé, aki az osztálytitkárt, Pavlinát alakítja. Megjelennek egy­egy pillanatra a szülők ls a férjüket lányuk kedvéért ez iskolai bálon táncra nógató mamáit, és az igazgatónő felkérése helyett titokban iszogató családapák. S ha mindehhez olyan jó zene járul, amelyet ezek az érettségire készülő lányok az osztálybálon hallgathatnak, akkor különlegesen jól szóra­koznak azok is, akik kicsit elkedvetlenednek a végig kinevettetett gyakorlati okta­tás fi lm végi indokolatlan megdicsőítésén. V. M. mások elmennek a városba. Valamikor a szövőlány cuk­ros ételekről álmodott, ők azonban Inkább krumplit sütnek, levest főznek estén­ként a konyhában. A va­csorát mindig maguk készí­tik, csak ebédet kapnak. De megtelnek a szabadfoglalko­zás Ideje alatt a vasaló- és hajszárító helyiségek ls, a mosóteremben pedig két mo­sógép és ugyanennyi centri­fuga áll a rendelkezésükre. „Keveset járunk ki" A nevelőnő mikrofonon keresztül hívja őket a tár­salgóba. Nem olyan nagy szoba, de roppant barátságo­san berendezett, rádió, tele­vízió, a falakon festmények. — Lányok, mondjátok el. mivel foglalkoztok itt a szál­láson esténként Benne lesz az újságban! Egymásra és a földre néz­nek, kuncognak, elpirulnak. Aztán Molnár Rozália meg­szólal: — Nagyon szeretek kézi­munkázni, most is díszpár­nákat varrok ki. Ezen kívül gyakran olvasok. Jó, Izgal­mas könyveket. Különösen Cooper indiántörténetei tet­szenek. Aztán beszélgetni szoktunk itt a társalgóban. Megvitatunk egy-egy jó tv­darabot megbeszéljük az is­kolában történteket. Április­ban közös színházlátogatást szervezünk, a Szegény kis betörő-re. Különben keveset járunk ki... — Voltak már Szegeden színházban? — Nem. — Moziban? — Ott sem! — Hát máshol? — Ellátogattunk a füvész­kertbe, az újszegedi kender­gyárba, néha csoportosan ki­rándulunk a közeli töltésol­dalba. Gonda Maii vasárnap a múzeumban volt barátnőivel, de szabadidejükben ők is jobbára benn tartózkodnak a szálláson. Vajda Julit a sport érdekli leginkább. Ké­zilabdázik, atletizál, a tár­salgóban mindig az újságok sportoldalait bújja. Az aszta­lokon képes folyóiratok, na­pilapok, a szomszédos üzem­ben pedig könyvtár van, ahol a lányok gyakran megfordul­nak, s a kihozott könyveket itt olvassák. Majd a művészbrigádok Lassan 9 óra. A lányok szétszéledtek a szobákban. Megköszöntem hát a vendég­látást, elbúcsúztam. Hazafelé menet aztán eszembe jutott, hogy egy ilyen munkásszálláson így azért mégiscsak kevés lehe­tőség van a szabadidő hasz­nosabb felhasználására. A lányok is mondták, milyen szívesen hallgatnának ki­sebb műsorokat. Jó lenne, ha népszerű irodalmi összeállí­vásokat szerveznének. A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa hasonló elképzelések alapján a közeljövőben mű­válzbrigá dókat szervez, hi­vatásos és műkedvelő együt­tesek közreműködésével. Ezeknek a 45—50 perces műsorai minden bizonnyal színesebbé teszik majd a munkásszállások estéit... Nikolényi István Űj jelvények a szocialista brigádoknak A SZOT termelési osztálya bejelentette, hogy a szo­cialista hrigádok és brigádtagok részére rendszeresített új kitüntető jelvényeket és plaketteket első ízben 1966. április 4-e és május l-e alkalából adják át a kitünte­tetteknek. A plaketteket az állami pénzverő március 30-ig ki­szállítja a dekorációs áruháznak (Budapest, V., Fehérhajó utca 12.), ahol azok a jogosult brigádok és brigádtagok részére beszerezhetők. A SZOT elnöksége 38/1965. (V. 29.) számú határo­zata értelmében a dekorációs áruház a többfokozatú plaketteket és jelvényeket csak az adományozást igazoló értesítés bemutatása esetén szolgáltatja kl, s ezt a tényt az értesítésre fel is jegyzi. (MTI) Obsitosok búcsúztatása Szegeden vasárnap délelőtt a MÁV művelődési otthonban a szegedi járás tartalékos hadköteleseit — akik a felső korhatárt elérték — ünnepé­lyesen búcsúztatták a nép­hadseregből. Szentandrási Pál a megyei kiegészítő parancs­nokság, Huszka Márton a já­rási pártbizottság, dr. Berecz­ki János, a járási tanács, Ko­lapis István pedig a nép­front járási. bizottsága nevé­ben köszöntötte az 50 éves férfiakat. Hangoztatták, hogy ezután is számítanak rájuk a fiatalok haza- és munkasze­retetre nevelésében. A kiegé­szítő parancsnokság képvise­lője külön megköszönte az obsitosoknak azt az odaadó szolgálatot, amit a néphad­seregben teljesítettek. Megkapó volt, amikor aa obsitosok nevében a tisza­szigeti Kiss András átadta a fegyvert a tényleges szolgá­latukat töltő katonák képviJ selőjének, Nyilasi Antal ör­vezetőnek. A sorkatona tár­sai nevében megígérte, hogy becsülettel forgatják a nép és a haza javára a fegyvert, amit az idősebbektől vettek át Az obsit átvétele után még sokáig együtt maradtak az ünnepség résztvevői, s kelle­mesen töltötték az időt. „Veszek egy új kalapot!" Kétmillión felül nyertek a pitvarosi iskola lottózói Nagy Izgalommal kezdték a napot a múlt hét pénte­kén-' a pitvarosi általános is­kola tantestületének tagjai: a felettes minisztériumból jeleztek nekik látogatókat. Igaz, szép eredményeik van­nak, mióta körzeti központ lett az iskola, az ilyen ritka vendégjárás mégis megmoz­gatja az idegeket. Különö­sen, amíg meg nem érkez­nek, akiket várnak. Megérkeztek, megtekintet­ték a tanítást egy-két osz­tályban, aztán az igazgatói irodában telepedtek le be­szélgetésre. Alig kezdték, valaki berobbant, s kihívta az igazgatót. — Ejnye, kolléga, miért zavarnak ilyenkor? — mél­tatlankodott Juhász Imre, de követte a hívót. Pár pillanat múlva kipirult arccal ma­gyarázta meg a látogatók­nak, amit akkor már min­denki — valamennyi peda­gógus és tanuló egyaránt — tudott az iskolában: — ötös találatunk van a lottón! Gyors telefonok, hogy el­lenőrizzék a hírt, aztán a gratulációk, s hamarosan arról beszélt az egész falu, hogy az iskola tizenhét tagú lottózó kollektíváját milyen nagy szerencse érte. Tóth Mátyás hivatalsegéd, aki pár hete társult a brigádba, földhöz csapta kopott föve­gét: — Veszek egy új kalapot! — rikkantotta. — Meg egy házat az ócska helyett — tette hozzá megfontoltabban. Kik a legjobbak? Vasárnap délelőtt Szege­den a Fegyveres Erők Klub­jában értékelte a Csongrád megyei rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztá­lya, valamint a megyei Köz­úti Balesetelhárítási Tanács az 1965. évi „Vezess baleset nélkül!" versenymozgalmat Csiszár Károly, a 10-es AKÖV igazgatója, a Baleset­elhárítási Tanács elnöke megnyitó szavai után Szabó József, a Csongrád megyei rendőr-főkapitányság közle­kedésrendészeti osztályának vezetője tartott beszámolót. Hangsúlyozta, hogy tavaly már több vállalat vett részt a mozgalomban jóval na­gyobb számú gépjárművel, mint a megelőző esztendőben. Csongrád megyéből és Sze­gedről tavaly 34 vállalat és intézmény 1792 gépjárművel nevezett a versenybe. A. nagykategóriájú gépjár­művek versenyében első he­lyezést ért el a Szegedi Pos­taigazgatóság szállítási üze­me, amely 191 gépjárművel nevezett, 2 millió 167 ezer 783 kilométert tettek meg a gépkocsik, s mindössze egyet­len jelentéktelen koccanásos baleset volt. A Csongrád me­gyei rendőr-főkapitányság ép­pen ezért a vándorzászlót a Szegedi Postaigazgatóságnak adta. amelyet Török József igazgatóhelyettes örömmel át is vett Csiszár Károlytól, a 10-es AKÖV igazgatójától. Második helyezett az Alsó-ti­szavidéki Vízügyi Igazgatóság, harmadik a Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat, negyedik a 10-es AKÖV, ÉRTÉKELTÉK A „VEZESS BALESET NÉLKÜL!"­MOZGALOM EREDMÉNYEIT ötödik pedig a DÁV. A kis­kategóriában a vándorzászlót továbbra is megvédte a szen­tesi BARNEVÁL. Második helyezett a Csongrád megyei Húsipari Vállalat, nyolcadik helyen a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat végzett. A Szegedi Közlekedési Vállalat három gépkocsival és 30 villamosszerelvénnyel vett részt a versenyben, 1 millió 624 ezer 646 kilomé­tert teljesítettek, s egyetlen balesetet okoztak. A tanácskozáson oklevele­ket és pénzjutalmakat nyúj­tottak át a versenymozga­lomban résztvevő legjobb gépkocsi-vezetőnek. Végül a közlekedéssel kapcsolatos kisjátékfilmet vetítettek. Másnap már hivatalosan is tudomást szereztek a sze­rencséről, s azóta tizenhat családban szüntelenül ter­veznek, mi lesz a váratlanul érkezett pénz sorsa, ha fel­veszik. Azért tizenhat csa­ládban, mert az Igazgatónak és feleségének, aki az óvoda vezetője, külön-külön szel­vénye van. ök mondják el aztán lot­tózásuk történetét. — Hatvanhárom őszén he­lyeztek Pitvarosra — így Juhász Imre —, akkor ala­kult ez a lottózó kollfektíva: tanárok, tanítók, az óvoda alkalmazottai meg a hiva­talsegédünk. Mindenki egy szelvénnyel vehetett részt. Több kisebb nyereményünk akadt már, voltak, akik ab­bahagyták közben, ezek he­lyére mások léptek: mindig tizenheten voltunk. Havi elő­fizetéses szelvényeken ját­szottunk. — És most? — teszem fel a banális kérdést — Mit mondjunk? Száztí­zenkilencezer forinton felül fizetnek egy-egy résztvevő­nek. Nagyon jól Ismerjük egymást, az anyagi körülmé­nyeket is. Alighogy elcsitult a fizetésren dezések öröme, jött ez a szerencse! Jól jött Igen, mindannyiunknak jól jött Juhász Imre több mint két évtizedig tanított Nagy­éren, két és fél éve kicsit vonakodva fogadta el az át­helyezést Most azt mond­ják a pitvarosiak: — Na lánv ugye érdemes volt idejönni? Kondorosi János Komszomol-oklevél KISZ-kollektiYának A magyar és a szovjet fiatalok közötti barátság el­mélyítésében évek óta vég­zett munka elismerésekónt a Debreceni Ruhagyár KISZ­bizottsága és ifjúsági kol­lektívája megkapta a Kom­szomol Központi Bizottságá­nak díszoklevelét. Ezt a ki­tüntetést első alkalommal nyújtották át a Szovjetunió határain kívül eső terület ifjúsági kollektívájának. Kedd, 1966. március 22. DÉL-MAGYARORSZÁG 5

Next

/
Thumbnails
Contents