Délmagyarország, 1966. március (56. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-20 / 67. szám

Beszélgetés a farmernadrágról pflHl és az életformáról Ki ismeri .jobban? partner nadrágban jár manapság elég sok fiú az is­kólába, a .munkahelyre, még az esti randevúra is. Nem csinos, nem elegáns ez a daróc, csak lötyögni lehel benne. De hiába, az a sikk, ami ..lezser". Eleven farmert viszont aligha látott az a fiatal, aki a farmerek munka­ruháját még táncestére is felveszi. Ügy örökölték a far­merektől. hogy sem RZ életüket, sem a munkájukat nem ismerik közelebbről. A felszínes utánzás, a szokatlan, az úinak képzelt dolgok szeretete, gondolom, minden idő­ben hozzátartozott a fiatalsághoz, s a „nyugati hatások­kal" sem vagyunk mádképpen egy bizonyos határig. Az újságíróklub most azért adott otthont néhány sze­gedi fiatal beszélgetésének, hogy részben megkíséreljük tetten érni a hatásokat, másrészt, hogy az ellenük foly­tatott küzdelemről váltsunk szót Én azokra gondolok, akik alapjában véve nem rossz­indulatú emberek. A KISZ még sokat tehetne azért, hogy kifogja a szelet az ő vitorlájukból — mondja Molnár Zsuzsa. — Nálunk az osztályban is vannak rajongói a vad dzsessznek. olykor elég szél­sőséges nézetek is elhangza­nak — veti közbe Tánczos Etelka. — Hát ami azt Illeti, a jó zenét a mi társaink is szí­vesen hallgatják — csatlako­zik Rózsa Zsuzsa. Rónyai Balázs belevág: — Az előbb elhangzott az a kérdés, hogv kik azok a Nytigat-rajongók. Majd én megmondom! Azok. akiknek műveltsége. intelligenciája nem éri még el azt a szintet, hogy el tudjanak igazodni a világ dolgaiban. Akiknek nincs semmiféle nyelvisme­retük. akik minden elvi meg­gondolás nélkül bevesznek mindent, ami Nyugatról jön. Azok! — Már megbocsáss — mél­tatlankodik Molnár Zsuzsa —, nálunk a IV/A-ben nincs ilyen fiatal. — Nem mondom — toldja meg társa, Róma Zsuzsa —. szeretik a gyerekek a jó „cuccokat", hogy a most fel­kapott szóval éljek. Van köztünk, akinek imponál a a lezserség, rajong a divatért s a tanulásnál is el tud kép­zelni jobb elfoglaltságot, de ez minden. Egyiknek sem jut eszébe hogy inkább Washingtonban élne, vagy efféle szamárság. Azzal együtt, hogy hallgatják a dzsesszt végeredményben rendesek. — Azt hinnem, mégis hely­ben vagyunk — csap le Ró­nyai Balázs — Eredendően a hatásokról volt szó, % amit elmondtál, nem más. mint részben ilyen Nyugatról jött hatás. Bevezetőül agy kis statisztika, annak kimuta­tására. hogy azok. akik a beszélgetésben részt vesznek, milyen ..sze­mélyes kapcsolatban" állnak Nyugattal. Hármuknak Ang­liában él rokona: testvére, nagynénje, egyiküknek az USA-ban lakik az unoka­bátyja, másikuknak nagy­bárója járt Angliában. Töb­büknek van ismerőse Svájc­ban. Ausztriában, de csupán egyetlen kislány járt tőkés­országban. A levelezés nyil­ván nem pótolja a személyes élményeket. * családi kap­csolatok nem nyúlnak le szükségszerűen társadalmi mélységekig. Ismereteik, bát­ran mondhatjuk, nem na­gyobbak és nem is kisebbek a szokásosnál. — Nekem meggyőződésem — mondja mégis Tánczos Etelka, a cipész ktae ipari tanulója. — hogy mi jobban ismerjük a fejlettebb tőkés­országok lakóinak életét, mint ók a miénket. A nyá­ron ,árt itt nálunk, Szegeden egy angol nő. Tanár le«z, most végez majd. Mint ahogy gyakran olvashatunk is ilyesmit, odakint „felkészí­tették" erre az utazásra, mindent mondtak neki, csak azt nem, hogy itt kulturált, szorgalmasan dolgozó nép él. Tapasztalatai azután elragad­tatásra késztették. Nem az en véleményem, az övé, hogy Magyarország néhány éven belül minden szempontból többet tud felmutatni, mint a nyugati ..jóléti" államok. — Az előbb azt állítottad, hogy rrvi jobban ismerjük a vezető kapitalista országok életét, mint ők a miénket — szól közbe másik ipari ta­nuló barátunk, Rónyai Ba­lasz. — Miből gondolod ert" — Azt. hiszem, hosszú tör­ténelmi előzményei vannak — Ügy van _ helyejel Molnár Zsuzsa, a Tisza-parti gimnázium diákja —, Nyu­gat-Európa gazdasági-társa­dalmi fejlődése sokáig meg­előzte a miénket. A század­forduló táján Amerika az ígéret földje volt a félgyar­mati Magyarország számára. Szerintem a mai fiatalok ér­deklődése jórészt a felszaba­dulás előtti idők öröksége: kapitalista örökség. S ha el­felejtjük számításba venni azt az óriási társadalmi vál­tozást, ami közben történt, bizony vakvágányra futha­tunk. — Ismeretei nknek van még egy igen egyszerű forrá­sa. az. hogy mi sokkal töb­bet tanulunk az iskolában, teszem azt .Angliáról, mint egy angol diák tanul Ma­gyarországról — teszi hozzá Rózsa Zsuzsa, aki szintén a Tisza-parti gimnázium tanu­lója. — De éppen azért, mert mi többel tanulunk, tudni is többet illik róluk. Általában és többségben nincs is baj ezzel. Iskolatársaim között, környezetemben nemigen akad ..Nvugat-imádó", ezt állíthatom, — Vegyük azonban a má­sik oldalt — töri meg saját gondolatmenetét. —, a kapi­talista országokban nemcsak azért nem beszélnek, írnak rólunk sokat mert mi nem vagyunk nagyhatalom: nem akarják, hogy az emberek igazán megismerjenek ben­nünket. — Valóban így van, de ér­demes azt is megnézni, hogy itt kik vannak annyira odáig értük' Most nem azokra gondolok, akik a rendszer nvflt vagy titkolt, ellenségei. Keveawi vannak, s most. n«m is róluk akarunk beszélni. As > haj. hogy koszos. — Nézzük csak meg, milyen környezetben élő gyerekek ­nek tetszik, s miért tetszik olyasmi, ami a mi társadalmunkból kivetni­való. Én nem akarom a fel­nőtteket hántani, de olykor a szülők ludasak benne, mert túlságosan szabadjára enge­dik gyerekeikot — mond in Király Piroska, a harmadik gimnazista lány a Tisza-parti­ból. — Nem érnek rá foglal­kozni velük, vagy ha ráér­nek. nincs türelmük hozzá. Gyakran egégz ee- szerűen nem érdekli őket. mit csinál­nak. merre járnak — helye­sel Tánczos Etelka. -- A rossz családi viszo­nyok sok fiatal életét ron­tották már el. Higgyétek el. nem is olyan kis probléma ez. Osztálytársaim több mint kétharmadának nincs meg mind a két szülője. De ná­lunk szerencsére nem szár­mazott még ebből különö­sebb Imi. Az iskola is sokat segít, MáSJÜJ azonbnn a rossz körülmények eltaszít­ják a gyerekeket, nem ta­nulnak. nem fejlődnek, vi­lágnézetük kialakulatlan marad, legjobb esetben kö­zépszert emberek válnak belőlük — fűzi tovább a gondolatot Molnár Zsuzsa. — A kettős nevelés is so­kat ronthat — mondja Ró­nyai Balázs. — Nagyon rossz, ha a fiatal mást hall otthon, t márt az iskolá­ban, a KISZ-ben. Elbizony­talanodik. — Az ilyenek fogékonyak azután a legprimitívebb ha­tásokra Is. — Persze, azért mert va­laki nem tudja szabatosan kifejezni világnézetét, azért még lehet világnézete. En az űjszegedi szövőgyárban dolgozom — meséli Piroska Mária —, s jól ismerem az ifjúmunkások életét, gon­dolkozását. A lányok szá­mára legfeljebb az öltözkö­dés az, ami vonzó. — Az öltözködés nemigen tartozik ide. Hogy valaki csinos, elegáns akar lenni, nem égtáj, nem társadalmi rendszer kérdése — véleke­dik Király Piroska. — Csak az a btii, hogy aki koszos farmernadrágban jár, s ki­tőrt szélű műbőrdzsekiben, az minden, csak nem csinos meg elegáns. — Az a baj, hogy a tévé meg az újságok többször adnak hírt az ilyen ruhában járó nyugati fiatalok „hős­tetteiről", mint azokéról, akik rendesen öltözködnek es élnek — jegyzi meg Ró­nyai Balázs. — fin is csak úgy. vélet­lenül bukkantam rá a KISZ egyik kiadványában arra, hogy Berkeleyben milyen nagy diáktüntetés volt — em­líti fel Molnár Zouaoa. — Pedig az ilyesmivel nekünk agitálni kellene. — S hogy megtudtad, el­mondtad valakinek? — El. Sándorfalvén a köz­ségi KISZ-szervezetben poli­tikai kört vezetek. Nyilván nem hagytam ki ozt a Jó ziccert. — Nem is szólva arról, hogv azok a motoros, vagy motor nélküli huligánok, akik Londoniján és az ame­rikai nagyvárosok bon canr­dáha verődve pusztítanak mindent, ami elébük korul, nem valami túlságosan bol­dogok a tőkés, kizsákmá­nyoló társadalmi rendben — kanyarodik kissé viasza Ró­zsa Zsuzsa. — Rombolási őrületük tulajdonképpen lá­zadás. Persze nem tudatos, nem haladó irányú, de még­iscstk a*. S nem gondol­nám, hogy koszos-rongyos ruhájuk, csapzott frizurájuk valami nagy jólétet jelelne. Hazai utánzóik bizonyára sürgősen elrohannának a borbélyhoz, ha közelebbről megismernék őket — Nines, ami lekösse, fog­lalkoztassa őket — jegyzi meg Rónyai Balázs, — Már­mint az utánzóikat. — Az ám! Elkezd zsibbad­ni a kis agyuk, s azt hiszik magukról, hogv zsenik — jellemez Rózsa Zsuzsa. — No de miért lehetséges ez? — háborog Király Pi­roska. — Azért, mert gyak­ran iohban ..feldobja" a sajtó a beatlesekről szóló híreket, mint azokat, melyek olyan smerlkat fiatalokról szólnak, akik a vietnami ag­resszió ellen tiltakozva el­égetik behívójukat. Pedig ez»k is. azok ls nyugati fia­talok. Nem igaz? — Valljuk be őszintén, hogy tulajdonképpen nagyon keveset tudunk mi a tőkés­országok fiataljainak hét­köznapi életéről. Nem kell nagy fantázia annak elkép­zeléséhez, hogy a többség ott is korán kel, indul a mun­kába. keményen végigdől. gozza a munkaidőt satöbbi... Az a baj, hogy csak a rend­hagyó esetek híre jut el hoz­zánk. — Ezek aztán megkavar­nak néhány ifjú titánt. Em­lékszetek, hogy az előbb már szóba került a KISZ. Kár, hogy elkanyarodtunk tőla, mivel elsősorhan mégiscsak az ifjúsági szövetség dolga, hogy nevelje azokat a fia­talokat. akik arra rászorul­nak. Tudom tapasztalatból, hogy ahol a KlSZ-szervezot jól dolgozik — fejti ki vé­leményét Molnár Zsuzsa —, ott kevesebb baj van a hu­ligánkodókkal. . — Igen, sokszor gyenge a KISZ, s még gyengébb a meggyőzés — teszi hozzá Ki­rály Piroska. — Meg kell találni azo­kat a módszereket, melyek hatni képesek — mondja Piroska Mária, aki üzemé­ben alapszervezeti ágit.­prop. felelős. — őszintén szólva, az előadások csak rit­kán érnek célt. Alig várjuk már. hogy legven ismét klu­bunk, mert a klubéletnél jobbat el sem lehet képzelni a fiatalok szabadidejének hasznos eltöltésére, a szóra­koatatva nevelésre. Sok múlik a KISZ-en — Ez szó sze­rint így van. Régebben ná­lunk se ment a politikai oktatás. De mi­óta kéthetenként klubestet rendezünk, s az alapszerve­zet tagjai jól megismerhet­ték egymást, összemeleged­hettek. azóta szívesen vejé­nek részt a kör foglalkooá­m'n — érvel Molnár Zsuzsa is. — Azóta ismertem meg áz Ilyen véleményeket is, hogy „érdemes elmenni", „hiteles", „hasznát látni". — Baráti körben minden­ről könnyebb beszélni — he­lyesel Rózsa /-suzsa. — Mi is olyam módszerek kialakítására törekewünk, melyek közel hozzák egy­máshoz a fiatalokat. Persze nem könnyű ez a feladat —• vélekedik Piroska Mária. — Pedig a KTSZ-nek kell segítségére sietni a fiatalok­nak, erről nem mondhatunk le semmi wdn alatt — mzól Tánczos Etelka. — Nem is olyan rossz módszer a „munkaterápia". A mi KIS7,-szervezetünk el­ismerten akkor forrt össze, amikor négv hold kukori­cás köz.ös művelésére vállal­koztunk — meséli Rónyai Balázs. — Az energiákat le kell kötni, en is hozzátarto­zik a küzdelemhez. Nem vé­letlenül adta ki a KISZ Köz­ponti BiaotUjége :w .,500 if­júsági klubot!" jelszót, az. a fiatal, aki jól érzi magát a KISZ-ben, akinek az ifjú­sági szövetség biztosítja szó­rakozását, művelődését, an­nak eszébe sem jut a teena­ger-partyt hallgatni, mert egész egyszerűen nem ér­dekli. — De ehhez több segítsé­get is kellene kapnunk — mondja Molnár Zsusza. — Több lehetőséget ahhoz, hogy mi, akik már nem va­gyunk teenaserek. megtalál­juk a nekünk való szórako­zást. tanulást, elfoglaltságot. Fogalmazásán jól derül­nek a beszélgetés résztvevői, s egyúttal helyeselnek is. ,4 ki farmernadrágban szeret járni, s táskarádiót sé­' (áltatni, tegye csak nyugodtan. A KISZ, sem, be­szélgetésünk résztvevői sem ellenük vannak, tulajdon­képpen senki ellen sincsenek személy szerint, Arról van szó, hogv mint eddig sem néztük tétlenül, azután sem fogjuk hagvni, hogy az a néhány fiatal, akit felfogága, életkörülménye esetleg befolyásolhatóvá tett a kapita­lista társadalmi életformák, ideológiák Iránt, a célta­lanság kátyújába kerüljön, elvesszen számunkra. A Kom­munista Ifjúsági Szövetség tagjai öntudatos, becsületes fiatalok, társaik nevelését lelkiismereti, politikai kérdés­nek tartják. Ehhez keresik a módszereket, formákat, s nem is sikertelenül. A magyar fiatalokra elsősorban a szocializmus építése van hatá-ssal, ennek az építésnek ak­tív részesei. Érzelmeik, világnézetük talaján bátran áli­ják a harcot. Fehér Kálmán Hétköznapi esetek Patikusnö falun — Géza hazakísért a tárgyalásról. Mit mondjak? Jobb lett volna egyedül. Otthon szembenézni az üres könyvespolcokkal, s a fotelba ülve figyeltem volna a csendet. Idéztem volna, mint menyasszony koromban: „Kint megre­meg a nyírfa-ág — és ab­lakomra koppan — úgy érzem, most a kerten át — te jössz felém titokban —." A hűvös szobában emlékek karjain oly gyakran szen­deredtem el egv esztendő óta már. ... Kint azon a télen minden estén csikorgott a hó a Péter léptei alatt. Jött sietősen, hóna alatt az irkacsomaggal. Aztán szét­szórta az asztalomon, „na patikus, segíts, ha gyorsan kijavítjuk a dolgozatokat. Eminescut olvasok noked." Mikor virágba borultok a fák és mi naponta válto­gattuk hol csókolóztunk a barack, a mandula vagy a cseresznye alatt — már csak a vizsgákat kellett megvárni az esküvői a. Aztán a boldog-boldog nyár. Bükkalján a fele, maid utána a Tisza-parton, „Te méregkeverő!" — így köszönt rám tréfásan esténként, aztán arról me­sélt, milyen értelmesek a nebulói az iskolában, „A tanítóbácsi felesége olyan orvosságot adott nekem . ." — rajongva áradozott, mennyire szeretnek a bete­gek. „Te, ha a miénk meg­születik!". Miskánk született. Feke­te purdé!. „Cigány nz apád" — mondtam nevetve még ötéves korában is. Hízel­gett é6 szilajkodott egy­szerre. Tetszett viharzó terméssete. A. apja. az w Péterem hamisíthatatlan mása volt. Akkor -már rsak a gye­rek juttatta eszembe »z emlékeket, Mert a versei­mestere, a Julisok, Margi­tok, Andrisok. a kisiskolá­sok lelkes tanítója egv­szercsak arra ébredt, hog fiatalkori meggondolatlan­ság volt a mi szerelmünk „A világ tágahh a mi fa­lunknál, az élet itt " csak vergődés". A központ sző­ke asszonya mondta neki: „Maga itt e«ak elszürkül, jobb helyre vinnénk". Járt járt jobbra-balra, s a spk út aztán elvitte tótom. A fiától is. Géza. aki hazakísért e tárgyalásról, a főnököm Tíz évvel Idősebb nálam. Ketten vagyunk a gyógy­szertárban. Az ő feleségét gyermekszülés vitte ol. Há! senkije sincs. Egy éve, mi­óta Péter nem jár haza. Géza többet törődik velem. Saját bajával vigasztalgat. Tisztel, talán szeret. A ma­ga módján. Hűségei társ válna belőle. Hogy hazajöttünk a oé­lóperom után, megkérdes­tc. hol talál fát, szenet. Be­fűtene, „Olyan rideg ez a lakás, Margit" — így mondta. Akkor berohant a fiam Miska. Tenyerén egy béka, úgy, hogv a hasát horeá­vapengével metjweUe tt. s az arcom elé tartva így szólt: „Látod, nem A, vé­ge. a lábai mégfe mgang­nak.!" — Felmondtam aa dó­somat. HarakftltÖB&tt Se­mogyba. Kondorosi CcUUeihU uisszUang-ia A vásárlók érdekében A Dél-Magyarország feb­ruár 10-i számában „Cipó­fűzö, mint hiánycikk", majd február 16-i számában „A vásárlók érdekéhen" cím­mel cikkeket közölt. Ezek­ben H Szegedi Élelmlíöser­kiskepuskedelmi V a Iktat több bolti aban tapnoxUiH, hiányosságokkal és rend­ellenességekkel foglalkoc.­tunk. A felvetett problé­mákkal a Csongrád megyaj tanács kereskedelmi osztá­lya — mint az éJelmi.szer­Uú»kePftsikedel.iTü vállalat irá­nyító szerve — foglalkozott. A vizsgálatról Deák Ferenc, a Csongrád megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője egyebek között n következüket közöl te: „A cipőfűzőAru-sítás való­ban nem lehet probléma, mivel e cikk nem tartozik az úgynevezett hiánycikkek közé, s emellett az. élelmi­szer-kiskereskedelmi válla­lat központja a bplvárosi csemesejellogű szaküzletek kivételével majd minden élelmiszerboltjában elrendelte — már két évvel ezelőtt —. a cipőfűzők árusítását. El­lenőrzésünk során a meg­vizsgált — s a cipőfűző­árusításra kijelölt — élelmi­szerboltok mindegyükében találtunk cipőfűzőt. Sajnos azonban akad még hiánycikk a kereskedelem­ben. amiről — mint példá­ul a Hypo esetében is — nem a kereskedelem tehet. A Hypo-ellátásban átmene­ti javulást sikerült elérnünk a múlt év második felében, a keresletet azonban forya­matfwnn azóta sem tu4$a kielégíteni a taerewkedetem. Jellemző «z e cikknél mu­tatkozó nuMvs áruellátásra, hogy a gyártást végső Sze­gedi Mag feldolgozó és Ve­gyészeti Vállalat erre « negyedévre 140 eser üveg Hypo leszállitását vél lattá a megye kereskedelmének, s ezzel nemben januárban mindossz* csak 10 eser üveget szállított le. Hl«n­órzeviürvk worrtn sem volt ezen oki síi Hypo az Április 4. útján levő M-a* átólrru­NKerboltban sem. A narancsellátás az Im­port függvénye. A most be­fejeaődő téli idényben a rendelkezésünkre álló áru­mennyiség nem érta ol a mogelőz.ő tőli időm*két. Az el Hí I ás egyébként — tapasz­talhatóan — nz idény vécé­re javult. Tavaly miniszteri utasí­tás foglalkozott a játékára­sítás növelésével és kiter­jesztésével, Ennek téve* ér­telmezése miatt as élelmi­szer-kiskereskedelmi válla­lat több olyan őrletében bevezették e cikkek árusítá­sát, amelyeknek orré sem helyük, sem adottságuk nem volt, s amelyekrs a minisztert utasítás n*m is terjed ki, A megyei tanács kereskedelmi osztály* fog­lalkozott e témával. Intéz­kedett a vállalatnál, hogy ne árusítsanak játékokat titokban nr üzletekben, ahol ez nem indokolt. Fgy fu var fűrészpor (mennyiségtől függt" Witull 20,- Ft-ért k»nhatn «z Oiszegedi Ladasydrbsn. 1866. már­cius 31-1*. x. K. 164 V«d»l»nyo* 1 ószibarackollYáay Cígléd »7cpe, Aro MlK»o Vl**inis leorsi kaphátft « furintns áron darnbnnkár DtL-ALirÖLDI MVZOCAZ OARACJI Ktsr.RbETl INTE ZET Üjsietcd. AIs6kilc»t' sor 1. S. M f.t Vasárnap, 1966. március 211. DÉL-MAGY AROKilA* f|

Next

/
Thumbnails
Contents