Délmagyarország, 1966. március (56. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-20 / 67. szám

r SIMON MIKLÓS NÓI ARCKÉP ÚJ KÖNYVEK Minden rendben DESNOES REGÉNYE Kék az ég és kék a tenger, Havanna pedig felkínálja minden szépségét azoknak, akiknek pénzük van. Az i,életművészek" eldorádója ez a földi paradicsom és Batis­ta, a zsarnok, gondoskodik az „életművészek" biztonsá­gáról. Ebben az álomszép környezetben él egy ifjú ku­bai férfi. Élvezi a perc min­den örömét. Félvér szerető­je. Norma, aki a maga zabo­látlan érzékiségével a déli nők egy bizonyos fajtájának típusa. Nem lehet szabadulni tőle, rabul ejti • férfit, ma­gával ragadja. De ugyanek­kor feltűnik az unatkozó jenki rő is. akinek viszont pénze van és ennek jogán birtokába vesz mindent, amit megkíván. Forró éjsza­kái egyébként épp oly zabo­látlanok, mint Normáé — csak kevésbé őnszinték. Desnoes azt ábrázolja elra­gadó elbeszélő művészettel, mi történik Sebastiánnal, az ifjú kubaival, amíg szenvedé­lyes jelenetekben gazdag, de fülledt életéből eljut egy új világ peremére, ahonnét megpillantja azt a valamit, amiért valóban érdemes élni: a szabad emberek tiszta rendjét. Mindössze néhány szereplője van ennek a könyvnek. Lebilincselő azon­ban az Izgalmassága. A for­dulatos történet és a monda­nivaló korszerűsége konge­niálisan találkozik. Desnoes megmutatja miként válik forradalmárrá egy olyan em­ber, akit osztályhelyzete ép­pen nem predesztinál forra­dalmi tettek vállalására. Desnoes írói eszközei erőtel­jesek, frissek és a célnak megfelelők. Abban a nagy perben, amely az emberiség szemelát­tára folyik a kapitalizmus és a szocializmus között, ez a mű — hiteles tanúvallomás. Sartre szavaira utalva — a nagy kaland egy rokonszen­ves fejezete Desnoes könyve. Rokonszenves, mert kímélet­lenül igazmondó. Vergődő, utat kereső hősei igazi embe­rek. Nem retortában szület­tek, hanem a társadalmi va­lóságban. Az Európa Könyvkiadónál megjelent Minden rendben alapvető nagy erénye az. hogy olyan légkört teremt, amelyben az újnak meg kell születnie. A „törvény" vélik érthetővé e könyv lapjain s ez teszi az olvasmányt mara­dandó hatásúvá. Gazdagitja életélményeinket. F. M. írja ala. Azt mondja, nem tud írni. Sejtettem rögtön, hogy miről van szó. Mondom neki, ha öreg volna, elhinném, de a fiataloknak már kötelező iskolába járni. Azt mondja, hogy ő nem járt iskolába. Másnap jött egv nyomozó, hoz­ta magával a fiatalembert. Hát ilyen veszélyeknek van kitéve az ember! A tisztviselő mogorván nézett maga elé: kár voli vele az elején bizalmaskodni, gondolta, majd azzal nyug­tatta meg magát, hogy legfeljebb megmondja az igazat, hogy mire kell a pénz. az öreg is volt fiatal, meg fogja érteni, s ha más megoldás nem lesz. elsején visszaváltja a kabátot. Ettől a gondolattól egy kissé mef* önnyebbült, s egy árnyalattal magabiztosabbnak érezte magát. Max végignézett a tisztviselőn: kár, hogy az adóhiva­talban dolgozik, szegény, pedig rokonszenves fiú — tűnő­dött — felállt és szétnyitotta maga előtt a tisztviselő téli­kabátját. — Uram, én azelőtt sohase gondoltam volna — mond­ta, — hogy az emberek mennyit tudnak hazudni. Az egyik jön egy pár cipővel, meg egy ruhával, hogy nincs neki senkije, egyetlen nagynénje volt, az is meghalt, annak a temetésére utazna, de nincs pénze... Szavamra mon­dom, sokszor megsajnálom, nem is kell a holmija, de megveszem. Fogadkoznak, hogy majd ha lesz pénzük, kiváltják. De ahogy maga nem látja őket, én sem... Felnézett. — És van, akitől félni kell. Sose tudom, hogy miféle ember állít be ide hozzám. Nincs igazam? Megforgatta a télikabátot, „szezon végi áru ez", saj­nos, morogta, de elég hangosan ahhoz, hogy a tisztviselr ls mindent megérthessen, azután az ablakhoz lépett, még egyszer alaposan szemügyre vette a télikabátot, majd s tisztviselőre nézett. — És mit tud ezért kérni, uram7 — kérdezte s furcsár pezetL mintha megbántották volna. VIETNAMI KÖLTÖK A vietnami nép sokesztendős torténelmenek leg­régibb, ködbe vesző korszakait, népköltészetének re­mekei idézik. Szájhagyományok útján a nép még ma is őriz olyan meséket, legendákat, melyek a világ teremtéséről, a tűz eredetéről, a rizs meghódításá­ról szólnak és az istenekről, akik fűben, fában, er­dőkben, vizben és minden élőlényben laktak. E mesék világában olyan jószívű óriások élnek, kik leszálltak az égből a földre; az egyik kiszárí­totta a tengert, a másik megszámlálta a csillagokat, a harmadik a folyók vizeinek medret ásott, a negye­dik elültette a fákat, az ötödik hegyeket és dombo­kat hordott össze, és igy tovább... Vietnam néprajzának tanulmányozása sokban hozzájárul irodalmának megértéséhez. Minden nép irodalma őrzi a nagy nemzeti események történetét. Igy a vietnami népé is. Már időszámításunk előtt 300 évvel megkezdődött a vietnami nép élet-halál harca a feudális, imperialista Kínéval és független­ségét csak L u. 930-ben sikerült kivívnia. Am a francia kolonializmus 1885-ben Vietnamot M esz­tendőre hatalmába kaparintotta. A XI. századtól kezdve a buddhizmus mellett e confucianlzmua is állami vallás lett, és 1070-ben, Hanoi-ban megépítik az Irodalom Templomát, majd háromévenként irodalmi, Illetve filozófiai versenyt rendeznek. Az irodalmi művek egyelőre a klasszikus kínai irodalmi hagyományokat követik, és az Írás­tudók a XIX. századig a kínai klasszikusok nyelvén írnak. Igaz, a XIII. században Hán Thuyén vietnam nyelven írta verseit, de követőre nem akadt Így aztán a XIX. századig tisztán vietnami írásos próza nem is létezett S az írástudók — mint annak idején, nálunk, a középkorban — lenézték a nép naiv és hozzájuk .méltatlan" meséit Az első írásos, kinai nyelvű vietnami irodalmi nyelvemlék 1010-ből való. Az idegen nyelvű műköltészet mellett a népköl­tészet virágzott hosszú évszázadokon át És ebből a népköltészetből teljesedik ki a vietnami modem irodalom, melynek központi témája: a felszabadító mozgalom, a szabadság kivívása. A behódolt királyi udvar ragaszkodik ugyan feudális hagyományaihoz, így a klasszikus kínai nyelvhez is, ám a független­HO Sl MINH 1690-ben született. Már Ifjúként részt vett as írástudók a ina mozgalmában, mely Vietnam felszabadítására irányult. Évekig élt Párizsban, és a Francia Kommunista Párt egyik alapító tagja. 1925-ben megalapítja a vietnami forradalmi if­júság szövetségét, 1930-ban hazájában a kommunista pártrt. , ugyanekkor a IIT. Internacionálé Irányításában ls közre­működik. A n. világháború Idején létrehozza a Vietnam) Nemzeti Frontot, mely egyszerre harcol a Japán fasizmus é» a kolonls Uzmus ellen. 1946-ben a Vietnam) Demokratikus Köz­társaság megalapítása alkalmával ót választják meg elnökük­nek. Az alábbi verselt 1942-ben Irta, mikor a Csang KaJ-aek rendőrsége letartóztatta és börtönbe vetette. Rab-étel Maréknyi dohos rizs a napi étek itt; Hozzá se só, se kotyvalik, se lötty. Kinek künn van még barátja, az ehetik, Kinek nincsen, anyja után üvölt. A Hold és a költő Piszkos, sötét börtönében mit tehet a rab, Ha jő az éj, s illatfergetege rászakad? Bámulja a Holdat s a csillagok sorát, .4 Hold meg nézi a költőt a rácson át. Ütőn Bár lábamon béklyó van, bilincs a kezemen, Hallom a madárdalt, Í a föld szagát érezem. Ki veheti el tőlem ezt az örömet, Mely magányom s btís utam igy könnyíti meg? THANH HAI A forradalom utáni generáció kóltöjs. .Jelenleg Del-Viet­namban él. Vörös rózsák L Tegnap megöltek. Tested ott hagytak Kunyhód küszöbén. Mielőtt elmentek volna, Tigris-szemekkel Fenyegették meg a falu lakóit: Kommunista volt! Jaj annak, ki földet mer Húzni rá. Am, alighogy elcsattogtak ,4 gyilkosok, Testvéreid vérvörös koporsóba Tették testedet. a temetőbe kikísért s«g kivivasara törekvő intellektuelek rádöbbenne,, a nefiizeti nyelv szűkséga&segere, és arra az igazságra, hogy a néphez szólni csak saját nyelvén lehet A XX, század elején kezdődik el a vietnami nemzeti, a népet is magába fogadó irodalom. A francia ko­lonializálók azonban hamar észreveszik az űj iroda­lomban rejlő veszélyt, és létrehozván a kollaboráló költők-írók gárdáját, a rájuk nézve veszélyaa for­radalmi és a nemzeti irodalmat száműzik, mely kül­földön vagy illegalitásban tud csak tovább fennm;, radni, de fennmarad. Az első világháború idején a helyzet megvál tozik a forradalmi nemzeti irodalom javára. 192 elején Ngo Duc Ke, Huynh Thuc Khang es mások kik száműzetésben éltek addig, visszatérnék hazá­jukba, és a forradalmi világnézetnek lesznek E propagálói. A Gen-bai 1930-as felkelés bukása után a pol­gári demokratikus irányzat is elveszti híveit, s a for­radalmi mozgalom Irányítását a kommunista párt veszi áit. A vietnami írók a szovjet és a nyugati ha­ladó írókat olvassák: Gorkijt, Solohovot, Barbusse-1 Romáin Rolland-ot, és a szovjet Irodalom hatásá a szocialista realizmus lesz az elérendő cél. A század elejétől napjainkig a vietnami nemze irodalom csodálatraméltó és megható remekei szói nak egy magára ébredt nagy nép hősiességéről é önfeláldozó készségéről. A vietnami költők ma szivük vérével írják in. történelmüknek talán legsúlyosabb korszakát. Ver­seikben annyi jövőbe vetett hit lobog, annyi erő olyan tántorithatatlanság, önfeláldozókészség, mely­hez foghatót alig ismer a világirodalom. Nem hisz­szük, hogy a világ bármely részén akadjon ember kiben csak egy parányi tisztességérzet lakozik. v ítélje el azt a szörnyű bűnt, melyet az amerikai imperializmus elkövet e nagy múltú, szabadságsz rető nép országában, én ne forduljon rokonszenvvé azok felé, akikre rászabadult az amerikai civilizáci minden pokla. Alábbi versfordításaim a szenvedéseiben nagg; lett nép egységét és töretienségét tükrözik. MADACSY LASZL' Az egész falu. Nagyok és kicsik. Fiúk és lányok. .4 gyászmenet mennél Előbbre haladt, Annál hosszabb lett Kísérőid sora. Es mennél hosszabb lett a sor, Annál tömöttébb a gyászoló tömeg. Sirod fenn van a domb tetején. Ezt a virágot egy kiesi lányka tépte, Azt a koszorút a nénje fonta. Es e rózsatövet en ültettem A szived fölé. A domb magasában fenyegető Sírodat vörös rózsák szőnyege Borítja. A fájdalom nehéz illatát viszi a szél, S az erdőn túl, ha gyilkosaid megérzik, A félelem száll le szivükre. TO HUU 1929-ban született Hué-ben. Kora legnagyobb kfiltóje. ElsA versel már gimnazista korában az indokínai demokratikus front újsáf Jalban Jelennek meg. 1939-ben letartóztatják, bün­tetötelepról büntetótelepre hurcolták, 1942-ben megszökik. Fe­jére vérdíjat tűznek kl. 1945-ben Hué forradalmi bizottságának elnöke. A vietnami költészetben fi teremtette meg a népkölté­szeti hagyományok és az ÚJ forradalmi tartalmú líra szinté­zisét. Ma ót tartják a vietnami forradalom egyik legjelen £ sebb költőjének. A kis Huom Hué lángokban állt. Hanoibol jöttem épp. Ream villantja az Úton tekintetét Egy ökölnyi fickó. Ej, ez az en öcsém — Mit keresel itt az Arnyak mezején? Kis satyakja ferdén, Batyuja a hátán — Óh, ha mintha most is. Még mostan is látnám Bátyám, Te katona. En meg futár lettem ... Mang Ca: tűz előttem, Mang Ca: füst megettem. Kis arca csupa pir, Es nevetve néz rám — Mennem kell bátyácskám. S ment a maga útján. Mentem én is, merre Lángokban állt az ég. S egy este megkapom Egy barátja levelét. Luom: egy reggelen. Levellel zsebében, Ütrakelt vad harcol Kellős közepében. Suhant át a fronton Vijjogott az ólom. Nehéz a feladat, Valahogy megoldom Néma rizsföldeknek Millió kalásza Luomot golyóknak Felhője vadássza. Villámok villáma • unm felett villan, Kiömlő vérével Elete elillan. Zizeg a rizsföldek Millió kalásza ... Soha többé senki A kisfutárt ne vái A satyakja ferdén .. Haj, az az irr. öcsém Ott futkos örökre Az árnyak mezején oroKre * mezején Vasára &d. 1966. március 20. DÉL-MAGYARORSZÁG 7

Next

/
Thumbnails
Contents