Délmagyarország, 1966. március (56. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-02 / 51. szám

V Érdem ezüstben elbeszélve Akik hatodszor nyerik el a szocialista címet Három olyan munkacsapat van Szegeden, amely már Hatodik eve őrzője a szocia­lista brigád címnek, s így a SZOT tavalyi rendelkezése értelmében, idén már az ezüstkoszorús jelvény elnye­résére eselyes. Persze, ezek a brigádok „visszamenőleg" megkapják a bronzplakettet, a négyszeres szocialista cím­mel járó kitüntetést is. A Kenderfonó- ós Szövő­ipari Vállalat jutaárugyárá­ban dolgozik Szabó Ferenc­né, Ambrus Béláné, Bokor Andrásné, Ocskó Antalné és Takács Ignácné. Brigádjuk, a Gagarin nevét viselő mun­kacsapat a három emiitett brigád egyike. Az első helyen A hat esztendő alatt ran­got, elismerést vívott ki magának a kis szövődéi kollektíva. Polyvás Csaba művezető szerint nemcsak a „partiban", hanem az egész üzemben is a legjobbak kö­zé tartoznak. S ha a műve­zető nem mondaná, akkor is nyilvánvaló volna ez a versenyeredményekből. A Gagarin nyerte meg a brigá­dok versenyét 68 pontos tel­jesítménnyel, de tagjait egyé­nileg is a kiváló dolgozók közt tartja számon a nem­rég közzétett kimutatás. A brigádvezető 111,2 százalé­kos, Ocskó Antalné 110,1 szá­zalékos teljesítménye az egész gyár viszonylatában is kiemelkedő. A brigád három szövőinője 12 szövőgépnek parancsol. Zsákszövetet gyártanak, egy gépen átlag 130 méter ké­szül el naponta. Ocskó An­talnét éppen nagy gondban találom, négy gépe közül le­állította az egyiket, s míg a többi tovább szaporítja a szövetgöngyöleget, a szakadt fonál két végét keresgéli a számtalan szál között. Szabóné, a brigádvezető — lelke, motorja a közösség­nek. Mivel betegsége miatt éppen hiányzik, helyette Ocskóné mutatja be a zajos szövőbirodalmat. A brigád­vezető után ő itt a legré­gibb „jutás" dolgozó. Apró termetű, törékenynek látszó asszonyka, de olyan fürge, olyan eleven és vidám, mint aki semmit sem érez a hu­szonhárom évi munka nehe­zéből. — Az a legfontosabb, a jó megértés, összedolgozás, egy­más segítése — magyarázza. Hárman vagyunk „négygé­pes" szövők, Takács Ignácné a tártöltőnő, ő is mindig ott terem, ahol valami szakadás, vagy egyéb probléma adódik. Öt asszony egy akaraton — Hogy milyen volt régen? — áll meg Ocskóné keze a fonalak között. — Hát bi­zony nem is lehet egy na­pon említeni. Nemcsak azért, mert sokat változott az üzem, a gépek! Sokszor mondjuk mi, idősebbek, milyen jó ezeknek a fiatal szövőlá­nyoknak. Most megbecsülik a munkást, nem úgy, mint egykor. Mi még örültünk, ha munkát kaptunk, de resz­kettünk is érte, jaj, nehogy elbocsássanak. Csütörtökön, a fizetéskor mindig izgul­tunk: most, most adják ki a pénzünket, mondják meg, hogy nem kellünk. A tártöltőnő, Takács Ig­nácné is jó ideje, már 15 éve járja ugyanezt az utat a zajos, kattogó masinák mellett. Babos kendője hol itt, hol ott tűnik fel a gépek közötti „folyosón", végzi a tárák töltését, adagolja a „muníciót" a szövéshez, és mindenütt ott terem, ahol pillanatnyi fennakadás vam a munkában. ö is ebben az együttes szorgalomban, egymás támo­gatásában látja a brigád eredményeinek titkát. Szövü­dei hasonlattal élve, ők már annyira összetartoznak, mint a szövetet ailkotó fonalak, s éppen ez az összetartozás teszi erőssé közösségüket. — öt asszony egy akaraton — ez lehetne tetteik és ered­ményeik mottója. — Én vagyok a legfiata­labb, meg a leggyengébb köztük — szerénykedik a sorban utolsó gépcsoport gazdája, Ambrus Béláné, holott teljesítménye alapján igazán nincs oka panaszra, sem neki, sem másnak. Mint ipari tanuló, 12 éve kezdett ismerkedni a szakmával az újszegedi „kenderben", de már nyolc esztendeje itt dolgozik. — Szeretem ezt a munkát — vallja magáról —, és na­gyon sokat köszönhetek a többieknek. Sokatmondó napló A fiatal laboráns, Bokor Andfásné vezeti a brigád naplóját. Sokatmondó napló. Hétköznapokról és ünnepek­ről vall, egyszerű, de lelkes szavakkal. A törekvés, hogy minden, ami a brigád szá­mára fontos, belekerüljön, egyszer részletes gyári kró­nikává, máskor szubjektív hangú elbeszéléssé változ­tatja a füzetoldalakat. A névadó Gagarin űrrepülése, a gyermeknap megünneplése, a szakadékony fonal, vagy a szövöde lemaradásának gondjai, egy újítás, egy név­nap, egy szakszervezeti gyű­lés, egy kirándulás épp olyan fontos téma a szá­mukra, mint egy közös tévé­nézés emlékei, vagy egy együttes üdülés terve. A brigádszerződés sokat vál­lal: nem lesz 100 százalékon aluli teljesítés; 97 százalék­ban első osztályú árut gyár­tanak; késés, igazolatlan mu­lasztás nem fog előfordulni. Részt vesznek politikai ok­tatásban, szakmai előadáso­kon; kihasználják a munka­idő 480 percét, módszereiket, tapasztalataikat átadják a fiatal dolgozóknak. S a célkitűzések értékelései is ott sorjáznak a naplóban, havonként bizonyítva a ma­radéktalan teljesítést. Már nincs messze április 4-e, amikor ünneplőjükre tűzhetik az ezüst- és a bronz­plakettet. Azután, mint Ocs­kóné mondja: majd az arany következik. S. M. Érettségi tétel elvszerűségbol A bordányi Munkásőr Tsz titkárától Dudás Imre, a egyik szerződéses munkása bordányi Munkásőr Tsz el­kérte: hadd nézze meg tel- nöke: belátja-e, hegy meg­jesítményeit a munkalapon, gondolatlanul, önkényesen A tsz bérelszámolója, Hor- cselekedett? A „vizsgabizott­váth Lajosné készségesen ság" előtt, pontosabban a megmutatta. Ezért a tsz-el- bordányi egységes pártve­nök szigora lesújtott rá: zetőség előtt nyugodt han­— Holnaptól a mezei bri- gon, tényekkel érvelve in­gádban dolgozol — utasítót- dokolta tettének helyességét sek árán tudta kimosni ma­gát. Visszafojtott dühe rob­bant ki ebben a furcsa áthe­lyezésben. s Dudás elvtárs. Állította hogy Horváth Lajosné bér­elszámoló egy olyan „klikk" hírszerzője, mely a tsz-ve­zetők és a közös gazdaság ellen intrikál. Ugyanakkor munkáját hanyagul végezte. A vita során kiderült, ta. A „hivatali titok" megsér­tése jó ürügynek látszott, hogy két család többéves gyűlölködésének áldozzanak. Az önkényes intézkedéssel azonban a családi haragtar­tás kilépett a magánügyek bűvköréből. A tsz-elnök tet- hogy mindez jórészt feltéte­te a tsz-demokráciát és a lezés, megalapozatlan gya­pártdemokráciát egyaránt núsítás. A falu kommunistái sérti. Hiszen Horváthné tsz- rendes, megbízható asz­gazda és ugyanakkor a köz- szonynak ismerik Horváth­ségi egységes vezetőség tag- nét. Ám, Dudás Imre konok ja is. meggyőződéssel kitartott vé­leménye mellett. Benső igaz­ságérzete súgja — hangoz­tatta. Emberileg megértem, hiszen az alaptalan gyanú­sítgatásokból hosszú vizsgá­ÜJ Később kommunista „érett­ségi tételként" kapta a sze­gedi járási pártbizottság első lat és idegtépő kikérdezgető­Ez magánügy? Hősömet egy nagyválla- hová menjek? Nem volt túl csak az egyetemi végzettség. latnál pillantottam meg. A nagy a választék, csak a vi­nyolc, egyforma íróasztal dék jöhetett számításba. Egy egyikénél ült, és egy papír- bajuszos, csizmás gépállo­halmaz fölött rágcsálta ce- más-igazgató lehívott Z.-be. ruzája végét. Azt hiszem, A falu a legközelebbi vá­az arckifejezésével hívta ma- rostól is vagy negyven kilo­gára a figyelmet. Megkér- méterre volt, minden kultu­deztem a főkönyvelőt: ki ez rális lehetőség egy ronda a feltűnően unott fiatalem- mozira és egy düledező ber? kocsmara korlátozódott. A — Nem ismeri? — nézett közlekedést pedig kizárólag rám csodálkozva —, hisz csak csizmában lehetett el­egy fél éve mindenki róla kepzeini. Én a gumicsizma beszél. Mérnök létére jött lat^ól is viszolygok! A el bérszámfejtőnek. Ha JÜT ^^^ll akarja, bemutatom, de nem hiszem, hogy meggyőző vá­laszt kapna kérdéseire! Lélektelen lelkizés Így azon sem meditáltam sokáig, hogy a városban eset­leg nem tudok a szakmám­ban elhelyezkedni, az elha­tározás egyáltalán nem esett nehezemre. — Volt haszna az ötévi tanulásnak? — Igen. Nem vittek el ka­tonának. Az úi beosztás elfinve — Legalább keresne egy Űt év haszna II barátság hullámhosszán (Tudósítónktól.) Az úttörő­házban most zajlott le az ál­talános iskolások vetélkedő­je, amelynek témája volt: mit tudunk a Szovjetunióról. A résztvevők képzeletbeli utazást tettek a Szovjetunió­ban. Széleskörű ismeretet igénylő kérdéssorozatra ad­tak választ az úttörők tör­ténelemből, földrajzból, va­lamint orosz nyelvből. A vetélkedőn 15 általános iskola hat-hat tanulója vett részt. Az első helyet a Ság­vári Endre gyakorló általá­nos iskola, a másodikat a Mező Imre általános iskola, a harmadikat pedig a Ta­nárképző Főiskola Il-es számú gyakorló iskolájának tanulói szerezték meg. A verseny kiesési rendszerű volt Az iskolai versenyek, majd a selejtezők utón ke­rültek a tanulók a döntő­be. Az első három helye­zetten kívül bejutottak a döntőbe a Madách utcai és a rókusi iskola tanulói is. A zsűri tagjai között szov­jet vendégeket is üdvözöl­hettünk, akik nagy elismerés­sel szóltak az úttörők fel­készültségéről. Különösen tetszettek a szovjet dalok, verseik. Kiemelkedő sikert airatott egy orosz nyelvű távirat, amellyel a képzelet­beli repülőút végén a ven­déglátást megköszönték a kis pajtások Az iskolák kollektív jutalomként díszes albumot kaptak, az úttörők pedig egyéni díjazásban ré­szesültek. A díjakat a Ma­gyar—Szovjet Baráti Tár­saság adományozta a nagy­szerű eredmények jutal­mául. Berkes Miklósné tanárnő — Ez kizárólag az én dol­gom. Senkinek semmi köze hozzá. Különben, itt nagyon jó helyem van- Szépen, nyu­galmasan elszámolgatok, hét­főn lottózok, pénteken meg totózok. Egyszer majd csak nyerek és akkor még pén­zem is lesz. Tudja, ennek a beosztásnak az az előnye is megvan, hogy nem nyaggat­nak szaktanfolyamokkal, meg efélékkel. Valóban, ennél a vállalat­nál nem nyaggatták sokáig barátunkat. — Osztályunkat átszervez­ték. Értékeltük munkatársa­inkat. Úgy láttuk X. János munkáját hiányolnánk legke­Rágcsálás helyett most a körmeit kezdte el vizsgálgat­ni nagy figyelemmel. 12 órát jelentett; az udva­ron temérdek lerohadt trak­tor állt. — Az őszi munkánál szükség van minden gépre! — Mit bánom én az őszi Először szokásos dolgokról munkákat, gyűlölök minden beszélgettünk. A szavak mö- olyan helyet, ahol az utcán gött próbáltam rájönni tit- nincs aszfalt, és nincs 8-tól kára, de a konkrét kérdés 4-ig tartó munkaidő. Egy csak a számra tolult: hónapig bírtam, azután ki­— Ha diplomája van, mi- léptem, ért nem mérnökként, s mi­ért nem a szakmájában he­lyezkedett el? — Más gépállomást kere­Arcáról azonnal eltűnt az sett? ünottság. Réveteg tekintete — A fenét! Elegem volt is valami meghatározott ki- a trágyaszagú műhelyekből, fejezést öltött. Mindeneset- ahol normális iroda sincs, re kiköpte agyonrágott ceru- eSy elfogadható kinézetű zája végét, s fojtottan be- titkárnővel. Én mindenáron vésbé — mondta néhány nap szélni kezdett: városba akartam kerülni. múlva a főkönyvelő, amikor Na, jó. Látom, már — Nem mindegy, hogy hol összeszaladtam vele az utcán. magától' sem szabadulhatok íavít gépeket? Szakmáját No lám-! Ügy látszik, a ki­egy kis lelkizés nélkül 86111 szereti? sebb képzettségű, de szorgal­— A hivatásérzetről tet- masan és becsületesen dolgo­szik beszélni? — üres hum- 250 bérszámfejtők még min­bug az egész. Higgye el az dig többet érnek egy szkep­— Annak idején egy emberek kizárólag pénzért flaszterkoptató mér­olytan egyetemre jelenthez- melóznak. Az én célom is, nok umal­tem, ahová tudtam, bizto- h°gy minél több pénzt ke­san bekerülök. Jól számítót- resni, de nem akárhol. Főleg — tam, felvettek, s öt év múl- nem az isten háta mögött, va mérnök lettem. Még va- Mindig kinevettem a hiva­lamit: jó, azaz négyesered- tásérzetről képzelgőket. Én ménnyel végeztem, ebből azért iratkoztam be az egye­iáthatja, nem vagyok sö- temre, hogy diplomás le­tét. Sajnos, már későn kezd- gyek. Értelmiségi- Nem ér­tem el gondolkozni, hogy dekelt, hogy mit tanulok, Nemzetközi autóstalálkozó Kőszegen A Magyar Autóklub ezenkívül autóstúrán vehet­szombathelyi csoportja és a nek részt a kőszegi hegyek­Vas megyei Idegenforgalmi ben. Hivatal ez év április 9-11- A Szegedi Autóklub már én rendezi meg Kőszegen a megkapta a prospektusokat, Húsvéti Nemzetközi Autós- a klubtagok itt igényelhetik találkozót. A találkozó iránt a meghívókat is. A jelent­nagy az érdeklődés. Mind kezési határidő március 10. belföldről, mind Ausztriá- Nevezési díj kocsinként 25, ból és Jugoszláviából sok részvételi díj személyenként résztvevőre szarmtanak. Au- ,,n ,„A . ., , J tós ügyességi versenyen, 140~190 fonnt- Részletes nemzetközi autósbálon szó- felvilágosítást a Szegedi Au­nakozhatnak a vendégek, tóklub ad. Az érvek-ellenérvek egé­széből különös, idegen vi­lág tárult elénk, mintha a veronai Capuletek és Mon­taguk értelmetlen rivalizá­lása kísértene a bordányi Dudás és Horváth család körül kavargó vetélkedésben. Meggondolkoztató, hogyan juthattak idáig kommunis­ták — hangsúlyozta Csá­penszki István, a járási párt­bizottság első titkára a gyű­lésen. A gyűlölködés nem­csak az illetékes családokat, de a tsz-közösséget is bom­lasztja. Széthúzást, ellensé­geskedést szít. Ebben bizo­nyára mindkét fél ludas, de ez semmi esetre sem jogosít­ja fel a tsz-elnököt arra* hogy önkényesen éljen ha­talmával. Itt, az egységes pártveze­_ tőség megbeszélésén a „vizs­7 gatétel" csupán — a mód­' szer. Mészáros Károly párttit­kár — akit rokoni részre­hajlással vádoltak Horvá­thék — sérelmezte, hogy a tsz vezetőire büntetlenül szór­nak rágalmakat. Gallai And­rás tanácselnök azt furcsál­lotta, hogy a nagy barátság­ból oly gyorsan nagy harag­ra váltottak át a felek. A személyes indulat sugall­mazta az elnöknek ezt az el­hamarkodott intézkedését. Igaz, hogy két vezetőségi ülés között a tsz-elnök egy­maga határozhat a gazdaság halaszthatatlan ügyeiben. De miért volt oly sürgős Hor­váthné eltávolítása az iro­dából? m Matkó István Késő estig tartott a vita. A tsz-elnök szívósan kitar­tott a maga igaza mellett. A sok ellenérv a gyűlés vé­gefelé mintha meggyőzte volna: talán helytelen volt, hogy sem a tsz párttitkárá­nak, sem a tsz igazgatósá­gának a hozzájárulását nem kérte, mielőtt döntött. Majd utólag beszélik meg ezeken a fórumokon, hogy mi a megoldás. Egy azonban tény: a tsz­elnök személyes érzelmeinek nem rendelketi alá egyetlen gazda munkájának elvszerü elbírálását sem. Nem csor­bíthatja meg azokat a jogo­kat, melyet a tsz-demokrá­cia biztosít a tagoknak. A feladott „érettségi tétel" to­vábbra is marad a kommu­nista tsz-elnök nagy próba­tétele kommunista magatar­tásból. Balogh Ödön Bírósági ítéletek TANGÓ 1-2 ÚÍ:... ragyogj parkett linoleooi gaaii p.v.c. padlófaoz . HASZNÁLATA GYORS EGYSZERŰ lERISZKOLODÍS UTÓN KÍRNYEN FELMOSHATÓ LOPOTT, ÜZÉRKEDETT A Csongrád megyei bíró­ság most vonta felelősségre Rozinszki Tamás Szeged, Pe­tőfi Sándor sugárút 72., Joó József Szeged, Pálfi utca 96. és Rácz Pál Szeged, Re­mény utca 6. szám alatti la­kosokat közösen elkövetett bűncselekményük miatt. Ro­zinszki volt munkahelyéről, a Dél-alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetből számbe­ütő szerszámot lopott, s ez­után rávetette magát Szege­den az őrizetlenül vagy le­záratlanul hagyott motorke­rékpárokra. összesen hét motorkerékpárt lopott el, azoknak „űj" számozást adott, s így adta el. Ugyanígy tett több lopott kerékpárral is. Egy alkalommal Joó Jó­zseffel megleptek Szatyma­zon egy idős embert. A ta­nya előtt megálltak a gépko­csival és javítást mímeltek. Az idős embert az autóhoz csalták, s addig Rozinszki bement a tanyára, s ellopott 1200 forintot. Bútorral és paprikával is üzérkedett. Harmadik társuk, Rácz Pál bűtorgarnitúrával üzér­kedett 23 esetben. Anyja ipar­engedélyét használta fel bűn­cselekménye elkövetésére. Munkahelyéről, az újszegedi kendergyárból pedig ellopott egy nagyértékű szerszámot. amelyet eladott cinkostársá­nak, Rozinszkinak. A Csong­rád megyei bíróság Rozinszki Tamást jogerősen 3 évi, Joó Józsefet 8 hónapi, Rácz Pált pedig másfél évi szabadság­vesztésre ítélte. Az utóbbit arra is kötelezték, hogy ko­rábban felfüggesztett szabad­ságvesztését is letöltse. DISSZIDÁLNI AKART A BÜNÖZÖ Német József 30 éves, Asotthalom, VII. kerület 177. szám alatti lakos szegedi munkahelyéről azzal lépett ki, hogy a Mosonmagyaróvá­ri Gépgyárban helyezkedik el. Ott a portán megmutatta magát, aztán tovább utazott Hegyeshalomig. Éjjel meghú­zódott egy erdőben, majd át akart szökni Ausztriába. A határőrök elfogták, s akkor derült ki, hogy Német József ismert bűnöző. Vagyon elle­ni bűncselekmények miatt eddig 6 esetben ítélték el összesen 11 évi szabadság­vesztésre. A tiltott határát­lépés miatt a szegedi járás­bíróság 8 hónapi szabadság­vesztésre ítélte. A büntetést azonban 1 évre felemelte a Csongrád megyei bíróság, ugyanakkor két évre eltiltot­ta Német Józsefet a köz­ügyek gyakorlásától. Az ítélet jogerős. Szerda, 1966. március 2. DÉL-MAGYARORSZÁG 5

Next

/
Thumbnails
Contents