Délmagyarország, 1966. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-17 / 40. szám

Mennyiség - minőségi feltételekkel i fdeslova egy évtizede, hogy erőteljes harcot indítot­tunk az egyoldalú mennyiségi szemlélet ellen és kö­vetelményként állítottuk magunk elé a termelés ún. minőségi mutatóinak teljesítését. Lényeges fordulat azon­ban nem történt, nem is történhetett, hiszen itt nem egy­szerűen „szemléletről" van szó, hanem az irányítási rend­szer természetéből fakadó következményről. A közvetlen tervutasítás például jellegénél fogva mennyiségi utasítás; ennek teljesítésére mozgósítanak az anyagi és erkölcsi ösz­tönzők, ezt támogatta a merev árrendszer. Továbbá: a há­nyadékérdekeltség ellentétben áll a költségesebb, de jobb minőségű, korszerűbb termékek gyártásával, inkább a régi gyártmányok egyre nagyobb mennyiségű előállításában te­remt érdekeltséget stb. A gazdasági mechanizmus napi­rendben lévő reformja ezért a mennyiség és minőség egy­ségének megteremtése szempontjából is nagyjelentőségű, A kérdésnek van azonban gazdaságpolitikai vonatko­zása is. Néhány évvel ezelőtt jelentős határozatok születtek az ipar szerkezetének olyan átalakítására, amely jobban megfelel hazánk adottságainak, amely jobban igazodik a kül- és a belföldi igényekhez, egyszóval: amely nagyobb hatékonyságú a korábbinál. Ágazati szinten történt is vál­tozás: csökkent a nagy áldozatokat követelő bányászat és viszonylag gyors ütemben növekedett a vegyipar aránya. Az észrevehető változások ott következtek be, ahonnan az állam beruházási eszközöket vont el és ahová beruházási eszközöket koncentrált. Természetes is, hogy egy nagyará­nyú szerkezeti átalakítás egyik fontos feltétele a beruházá­sok átcsoportosítása. Ilyen jellegű munkától azt várjuk, hogy lendületet ad az iparnak, gyorsul a fejlődés stb. Ám mit mutatnak a tények? A statisztikai adatok szerint az egész ipar évi átlagos növekedési üteme 1949—196-1 között 10.6, 1958—1964 között 9,2, 1960—1964 között 8,4 százalék volt, tehát egyre csökkenő tendenciájú. Míg 1961-ben — az állami ipar termelése az előző év százalékában — 12 szá­zalékkal, 1962-ben 8,9 százalékkal, addig 1963-ban 6,5, 1964-ben 8,4 és 1965-ben ismét csak 5 százalékkal nőtt Idei népgazdasági tervünk az ipari termelés 4—6 százalékos növekedésével számol. Az ipari termelés növekedési üte­mének lassulása tehát tendencia szerűvé vált Vajon mi ennek az oka? Sokat hallunk arról, hogy az ipar azt termelje, amire a bel- és a külföldi piacon szükség van. Csak azt és lehe­tőleg csak annyit. Hiszen — az ésszerű tartalékokon túl gyártott — felesleg importanyag, élő munka, energiapazar­Jás. Röviden — életszínvonal-csökkentés. Ezért teljesen helyes a kormányzatnak az a törekvése, hogy a rendelés nélküli „túlteljesítést" bünteti, hogy csak annyi termelést engedélyez, amennyire rendelés van. Ez azonban a dolognak csak az egyik oldala. Ugyanis az igényt, a tényleges rendelést. — például a külkereskede­lem részéről jelentősen befolyásolja, hogy mit és milyen minőséget gyárt az ipar, milyen korszerű a termék stb. Hiába a termelési kapacitás, ha az gyenge vagy közepes minőségű terméket állit elő, vagy éppenséggel régi, elavult konstrukciót. Ilyen esetben a vevő más termelőhöz fordul, ha lehet mással helyettesíti az eredetileg kívánt terméket, vagy elhalasztja vásárlását stb. A rossz, vagy az adott árszínvonalnak és kereseti színvonalnak nem megfelelő áru felhalmozódik, készletté válik. A felesleges készlet gaz­dasági konzekvenciája igen súlyos: lassítja a befektetett élő- és holt munka megtérülését, vagyis anyagi eszközöket von el a népgazdaságtól, feleslegesen terheli a szűkös rak­tárkapacitást is. M indebből az következik, hogy a termelés növekedési üteme nem azért csökken, mert nincs igény, fizetőképes kereslet. Van, csak iparunk jelenlegi gyártmányössze­tétele (ami a minőség fontos ismérve), korszerűsége, megbíz­hatósága nem felel meg minden tekintetben a követelmé­nyeknek. Ezért, a termelés növekedési ütemének csökkené­sével egyidejűleg igen nagy kielégítetlen kereslet mutatko­zik a termelési eszközök és egyes fogyasztási cikkek pia­cán. Egy régebbi vizsgálat pl. kimutatta, hogy amíg 1961­ben a gépkivitel 46 százalékkal meghaladta a gépbehoza­talt. addig 1963-ban már csak 4 százalékkal volt több kivi­telünk a behozatalnál. Ez arra utal, hogy egyre nehezebbé válik számunkra a gépkivitel, miközben a hazai piac igé­nyeit fokozódó mértékben kell importból kielégítenünk. A probléma lényege tehát az, hogy éppen a termelés minőségi oldalának elhanyagolása (a korszerűség, az élet­tartam, pontosság, a választék stb. szempontjából) emel gátat a termelés mennyiségének gyorsabb ütemű emelke­dése elé. A minőségi követelmények elhanyagolása egyéb módon is hátrányosan befolyásolja fejlődésünket. Mégpedig abból a szempontból, hogy befektetett eszközeink mennyi idő alatt térülnek meg; hogyan alakul a termelés és a termelő állóeszközök egymáshoz viszonyított aránya. Az utóbbi 4—5 évben az állóeszközállomány növekedési üteme meghaladta a termelés növekedési ütemét. Ismét az előző kérdés: talán több kapacitást hoztunk létre, mint ameny­nyire szükség lett volna? Aligha! Arról van szó, hogy az adott gyártmányösszetétel, az adott minőségi és korszerű­ségi színvonal mellett ezeket a kapacitásokat nem lehe­tett megfelelően kihasználni. (Más kérdés, hogy az üzem­be helyezett űj kapacitások mennyire korszerűek, megfe­lelő-e az összetételük stb.) A gazdasági növekedés — és ezen keresztül az élet­színvonal emelésének — kulcsa most a termelés (széles értelemben vett) minőségének a javítása. Az, hogy meny­nyit fejlődünk, mennyit növekszik évről évre az elosztható jövedelem, attól függ elsősorban, hogy mit és milyen mi­nőségű terméket állítunk elő. Jó minőségű termékek elő­állításával az ipar nemcsak a meglévő keresletet elégítheti ki, hanem új keresletet, új igényeket támaszthat, új pia­cokat hódíthat meg és ezzel kétségtelenül jelentősen hozzá­járulhat a gazdasági növekedés ütemének meggyorsításá­hoz. DR. VARGA GYÖRGY | ff a/ VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! mYKimm A MAGVAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 56. évfolyam, 40. szám Ára: 50 fillér Csütörtök, 1966. február 17. Küzdelem a vízzel Saigon az infláció szorításában Nagyító alatt a CIA Az üzemi balesetek az SZtöT-ülés napirendjén Az egyetemi és tó iskolai felvétele król Továbbjutott az U. Dózsa Csongrád megyében újabb területek szabadultak fel — Veszélyeztetett még Csomorkány vidéke — Tíz nap múlva tetőzik a Tisza Szegednél A Fehér és Fekete Körös szögében továbbra is ke­mény küzdelem folyik a vízzel. Az ideiglenes lokali­zációs gátakat, sajnos, átlép­te a víz, amelyet négy napon át sikerült késleltetni. A Fe­kete és Fehér Körös közötti térségben az Országos Víz­ügyi Főigazgatóság tájékoz­tatása szerint — előreláthatólag 14 ezer holdnyi terület kerül víz alá, A veszélyeztetett magyar te­rületen levő községet, Gyu­lavárit körtöltés védi. A kö­zeli tanyák kiürítéséről vi­szont már korábban intéz­kedtek. A kitört víznek a Fehér Körösbe való vissza­vezetésére a határ közelé­ben megnyitották a folyó jobbparti töltését, s Kállai Gyula megérkezett Kuwaitba Kállai Gyula miniszterel­nök és a magyar küldött­ség tagjai szerdán este meg­érkeztek Kuwait Állam fő­városába. Itt csatlakozott a küldöttséghez Nagy Lajos, hazánk kuwaiti nagykövete. A repülőtéren Dzsabir Al­Ahmed El-Szabah miniszter­elnök-sejk, Szaban Al-Ah­med El-Dzsabir külügymi­niszter és a főváros veze­tői köszöntötték a repülő­gépből kilépő Kállai Gyu­lát. Kuwaiti gyerekek virág­csokrokkal kedveskedtek a vendégeknek. A két kormányfő a ma­gyar küldöttség szállására, az Asz-Szalam palotába haj­tatott. Itt Kállai Gyula rö­vid, szívélyes beszélgetést folytatott a vendéglátó or­szág kormányfőjével. Csütörtökön Kállai Gyu­la a program szerint felke­resi Sza bah El-Szalem El­Szabah emírt, Kuwait ál­lamfőjét. Kállai Gyula miniszterel­nök szerdán az IL—18-as különrepülőgépről Tanzánia elhagyása után táviratban üdvözölte Kádár János és Fock Jenő útján az MSZMP Politikai Bizottságának és a kormánynak tagjait, tájé­koztatta őket a küldöttség munkájáról. A gép Szaúd­Arábia végeláthatatlan ho­moksivatagja felett járt, amikor délután Kádár Já­nos és Fock Jenő aláírásá­val választávirat érkezett. A párt vezetői jó egészsé­get, eredményes munkát, további szerencsés utat kí­vántak Kállai Gyulának és a küldöttség minden tagjá­nak. Az üzenetet a Kuwait felé tartó magyar utasok nagy örömmel fogadták. Magyar—tanzániai közös közlemény az átvágással sikerül majd a vizet visszavezetni. Erre a területre az Alsó­tiszavidéki Vízügyi Igazga­tóság is nagyobb segítséget adott. Kotrókat és szállító­eszközöket, valamint világí­tóberendezést. Forgó László igazgató elmondotta, hogy ezeket a berendezéseket és eszközöket tudják nélkülöz­ni a maguk helytállása mel­lett. A tegnap kapott érte­sülés szerint Csongrád me­gyében néhány nappal ez­előtt még 78 ezer hold el­öntött területből 23 ezer holdat sikerült fel­szabadítani a víz alól. Napokkal ezelőtt 36 ezer hold vetés is víz alatt állt Csongrád megyében, s ebből 12 ezer holdról vezették el a vizet. A Kurca és a mel­lékágak vízgyűjtőiben a Pankota, Cserebökény. Eper­jes térségben tartották visz­sza a vizet, hogy lakott te­rületet, például a szentesi kórházat ne veszélyeztesse. A Kurcán dolgozó szivaty­tyútelepek éjjel-nappal üzemben vannak, s Mindszentnél még egy újabb nagy teljesítményű szivattyút szerelnek fel, hogy a kapacitást másodpercen­kent mintegy 15—16 köbmé­ter víz átemelésere biztosít­sák. Legsúlyosabb a helyzet a hódmezővásárhelyi puszta­széli területeken és az úgynevezett csomorkány! vidéken. Itt is elrendelték a vízvisz­szatartását, mert a nagyfai és a györpölési szivattyúte­lep együttes kapacitása nem elégséges az itt levő nagy­tömegű víz gyors levezeté­sére. A csomorkúnyi részben több tanyát is elöntött a víz. Ezt megelőzőleg azonban gondoskodtak az ott élők biztonságos elhelyezéséről. A Tisza jobb partja ked­vezőbb helyzetben van, mert ezen a területen hamarabb megindult az olvadás és ke­vesebb is volt a hó. E terü­letnek a fő vonala, az al­győi főcsatorna napokkal ez­előtt még másodpercenként 12 és fél köbméter vizet szál­lított a sándorfalvi útnál. Tegnapra ez a mennyiség már alig volt fölötte a má­sodpercenkénti 8 köbmé­ternek, tehát az apadás jelentős. A Sándorfalvát veszélyeztető vízmennyiséget viszont a fe­hértói halastóba vezetik, amelynek befogadóképessége 10 millió köbméteren felül van. Szegedet a Szilléri csator­na mentén sem érinti már belvízveszély. Most már a Felszabadulás Tsz-nek a vas­úttól északra eső területei­ről is halad a víz lecsapolá­sa. Gyálaréten a Holt-Tiszá­ra kapcsolt két nagy telje­sítményű szivattyútelep to­vábbra is teljes erővel dol­gozik. Itt kiegyenlítettek a viszonyok, sőt a Matyéren keresztül tehermentesítik az algyői főcsatornát ls. A Tiszán Szegednél is első­fokú árvízvédelmi készültsé­get rendeltek el. Ez azt je­lenti, hogy állandó az őr­szolgálat a töltéseken és a védekezési központ a belvíz elvezetése mellett az árvíz­védelmet is irányítja. A Tisza Szegednél is min­denütt elöntötte a hullám­teret. A szemmel látható áradás előreláthatólag február 26 és 27-e között éri el a tetözést Szegednél, s akkorra mint­egy 7—8 méter közötti víz­állást várnak. Ez a maxi­mumnak mintegy két méter­rel alatta marad. A Kállai Gyula miniszter­elnök vezette magyar kor­mányküldöttség február 11— 16 között hivatalos látoga­tást tett a Tanzánia Egye­sült Köztársaságban. Ebből az alkalomból magyar—tan­zániai közös közlemény t ad­tak ki. A közlemény a többi kö­zött leszögezi: a felek tár­gyalásokat folytattak és megállapodást írtak alá mű­szaki-tudományos, valamint kulturális együttműködésről. A két vezető február Iá­én hivatalos tárgyalásokat folytatott és véleményt cse­rélt a Magyar Népköztársa­ságot és a Tanzánia Egye­sült Köztársaságot kölcsönö­sen érintő különböző kérdé­sekben. A magyar minisz­terelnök és Nyerere elnök újólag hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a Ma­gyarország és Tanzánia kö­zötti kereskedelmet a fenn­álló kereskedelmi egyez­mény keretei között növelni kell. Ennek érdekében a közeljövőben a magyar fél szakdelegációt küld Tanzá­niába. Megállapodtak abban is, hogy egy megfelelő előké­szítés alapján érvénybe lép­tetik a műszaki-tudomá­nyos, valamint a kulturális együttműködésről szóló meg­állapodásokat, amelyeket a mostani látogatás során ír­tak alá. Ezzel kapcsolatban a magyai- fél kifejezte kész­ségét, hogy tanzániai állam­polgárokat tudományos, mű­szaki és kulturális képzés­ben részesít. A felek véleményt cserél­tek különböző nemzetközi kérdésekről is, és kölcsönö­sen kifejezték a békés egy­más mellett élés elveibe vetett bizalmukat. A rhode­siai és a vietnami válság beható elemzése után né­zetazonosságukat nyilvání­tották mindkét kérdésben. Mindkét fél egyetért abban, hogy Vietnamban azonnal abba kell hagyni a bombá­zásokat, és a problémát a vietnami nép kívánsága és érdekei alapján az 1954. évi genfi megállapodással össz­hangban kell megoldani. Látogatásának végén a magyar miniszterelnök meg­köszönte Tanzánia kormá­nyának és népének azt a meleg és baráti fogadtatást, amelyben kíséretével együtt részesült, és a Magyar Nép­köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, valamint a kor­mány nevében meghívta Nyerere elnököt, hogy te­gyen hivatalos látogatást Magyarországon mindkét ország szempontjából egy­aránt megfelelő időpontban. Nyenyere elnök a meghivás.t elfogadta. Csipkekötő (MTI Foto — Balassa Ferenc felv.) A korszerűen felszerelt Hab­selyem Kötöttárugyárban íz­léses női, férfi műselyem és nylon fehérnemű készül, amelynek 80 százalékát a belföldi szaküzletekbe szál­lítják, 20 százalékát exportálják. A termelést nagymér­tékben fokozza a nemrég üzembe helyezett csipkekötő gép í A,

Next

/
Thumbnails
Contents