Délmagyarország, 1966. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-16 / 39. szám

Egyenjogúságon alapuló szilárd lóviszony Magyar közéleti személyiségek a szovjet­barátságról -magyar A szovjet—magyar barát­sági szerződés 18. évfordu­lója alkalmából a TASZSZ tudósítója interjút készített Szirmai Istvánnal, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjával, a Központi Bizott­ság titkárával, Kristóf Ist- ténelmében először vánnal, a Magyar—Szovjet ki egyenjogúságon Baráti Társaság főtitkárával, valamint Erdei Gruz Tibor­ral, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárával. A magyar közéleti személyisé­gek nyilatkozataikban mél­tatták a szovjet—magyar ba­rátság történelmi gyökereit és a szovjet—magyar gazda­sági, valamint kulturális együttműködést. Hangoztat­ták, hogy Magyarország tör­alakult és köl­csönös segítségen alapuló szilárd jóviszony a kis Ma­gyarország és egy nagyha­talom — a Szovjetunió kö­zött. (MTI) SZÜNTELEN VIZSGA... Á könnyűgumiipar központja Nyíregyházán Néhány évvel ezelőtt ala­pította meg nyíregyházi fióküzemét az Országos Gu­miipari Vállalat budapesti Palma gyáregysége. A nyír­egyházi gyár gyorsan fejlő­dött, s ma már számos fon­tos gumicikket készít. A fej­lesztés során ebben az évben három új üzem építését kez­dik meg csaknem egyszerre. Elsőként kéthajós nagy­csarnokot építenek és kem­beruházás ugyancsak az idén kezdődik: 95 millió forint költséggel hozzáfognak egy közszükségleti és egészség­ügyi gumicikkeket termelő üzemrész építéséhez. Ezt az üzemet is 1968-ban adják át a termelésnek. A harmadik nagy jelentő­ségű üzemet használt gépko­csiabroncsok újrafutózására építik, 55 millió forintos be­ruházási kerettel. Az össze­pingcikküzemet rendeznek sen majdnem kétszázmillió be benne. Építésére és be- forintos beruházással az or­rendezésére 48 millió forin- szág legnagyobb könnyűgu­tot irányoztak elő. miipari üzemévé fejlesztik a A második, még nagyobb nyíregyházi gyárat. (MTI) A párttitkár, a tanácstag, a pénzügyi csoportvezető és a magánember egy személy­ben testesül meg Szécsi Im­rében. Munkahelyén, a sze­gedi III. kerületi tanácsnál beszélgetünk vele — a ke­rületi tanács pártszervezeté­nek( munkájáról. Hivatali tízegynéhány fős pártszerve­zetben a kommunisták mun­kája igen bonyolult és összetett. A tanácsülések ha­tározatai, a végrehajtó bizott­ság majd az egyes szakigaz­gatási csoportok tevékeny­ségében változnak át kézzel fogható valósággá. Az ügyviteltől kezdve — A pártszervezet tagjai­nak munkája, kezdve az egyszerű ügyviteltől az egész városrész fokozatos fejlődé­séig, minden esetben jelenle­vő hatóerő — mondja Szécsi Imre, majd így folytatja: — A III. kerületi tanács eredményei és megoldásra váró problémái egyben a pártszervezet sajátjai is. A kerületi tanács célkitűzései­nek elérése, megvalósítása viszont annyira közös, hogy ennek kell áthatnia az ap­parátusban dolgozók munká­ját. S hogy ez érvényesüljön is, arról a kommunisták gondoskodnak a pártonkívüli dolgozókkal együtt. A beszélgetés előtt már tudtunk arról, hogy a III. kerületi tanács mintegy 40 dolgozojanak mindegyike részt vesz alacsonyabb vagy magasabb képzettséget nyúj­tó politikai oktatásban. Ki milyen fokon, de mindenki tanul itt. Vajon miért? — A vezetés és a hivatali ügyvitel marxista szellemű korszerűségének érvényesíté­se a mndennapi munka leg­fontosabb alkotórésze. A ke­rület lakosainak szolgálata mind a vezetőktől, mind a beosztottaktól megköveteli az élet teljes ismeretét. Vi­szont nem elég csak kerüle­tünket ismerni. A nagy ösz­szeíüggéseket is látni kell, hogy kerületünkért többet tehessünk. A szakmai és a politikai műveltség megszer­zése tehát előfeltétele a szín­vonalas vezetésnek. Érdemben és gyorsan számot kell adni a tanácsta­gi munkáról. Ennek eredményességével mérik a II. kerületi tanács tevékenységét, benne a párt­szervezet munkáját is. Ez a munka eddig mindig komo­lyan esett a latba, minden mérlegelésnél. Nem volt mi­ért restellkedni, háttérben maradni. A bizalom ugyanis kölcsönös. Szécsi Imre már nyolcadik esztendeje párttit­kár, s ez önmagában is bi­zonyítvány, amelybe az élet írja be az osztályzatot. L. F. Szevje! államférfiak köszöni) távirata L. I. Brezsnyev, a Szov­jetunió Kommunista Pártja KB első titkara, N. V. Pod­gomij, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke és A. N. Koszi­gin, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke táv­iratban mondott köszönetet Kádár Jánosnak. Dobi Ist­vannak, Káiiai Gyulának a Luna—9. automatikus űrál­lomás Holdra történt sikeres leszállása alkalmából kife­jezett jókívánságaikért. (MTI) Egy év termése Zárszámadás a balástyai Móra Tsz-ben A vásárlók érdekében Nagyobb húsválasztékot! — Miért nincs sertésháj és belsőség? — Javítani kell a tejellátást! — Emelkedett a textiláruk forgalma Két hete már, hogy — február l-től — az egyes ru­házati cikkek, valamint a zsír és szalonna árát csökken, tették, a tőkehúsok, húskészítmények és a tejtermékek árát pedig felemelték. Hogyan alakult az eltelt idő alatt a forgatom a szegedi üzletekben? Milyen az ellátás a leszállított cikkekből, van-e elegendő választék az olcsóbb húsokból, készítményekből? — ezekre a kérdésekre ke­restünk választ a városi tanács kereskedelmi osztálya munkatársaival együttesen a szegedi boltokban. Mert nem rendeltek A húsárudákat járva min­denütt élénk, de nem túl nagy forgalmait tapasztal­tunk. A vevők inkább az ol­csóbb húsokat, a fej lábat, a birkahúst, a sertés és marha­belsőséget keresték. Sajnos több hentesüzletben — fő­leg a délutáni órákban — hiába, mert a drágább ser­tés és marhahúsokon, fa­gyasztott baromfin kívül egyebet nem találtak. Egye­dül a Széchenyi téri központi húscsarnokban volt viszony­lag megfelelő a választék. Itt sem lehetett azonban kapni például sertéshájat, amelynek az ára pedig az árrendezés során 24 forintról 20 forintra csökkent, s így érthetően a vevők szívesen vásárolnák. De — tűrhetetlenül — azért nincs, mert a kereskedelem nem rendelt. Van viszont bőségesen miden igényt ki­elégítő zsírszalonna. A lakos­ság él is ezzel a lehetőséggel, s így az eltelt két hét alatt ugrásszerűen megnövekedett a szirszalonna forgalma. A Széchenyi téri húsáru­dában megragadta a figyel­münket, hogy — igen helye­sen — a fagyasztott marha­húst, amely olcsóbb a friss húsnál, teljesen külön keze­lik, cédulával ellátva árusít­ják. Így biztosítottnak lát­szik, hogy a vevőt nem ér­heti károsodás. Ezt a példát kötelező követni valamennyi hentesüzletben! Zs ír — hínárért Szóvá tették ellenőrző kör­utunkon a háziasszonyok azt is, hogy míg az árrendezés utáni első héten csodálato­san szép, sovány, rózsaszín, friss húsok kínálták magukat a kirakatokban s az üzletek­ben, addig most mindenütt túl zsíros és gyakran friss­nek egyáltalán nem mond­ható sertéshúst árulnak. Ez pedig a vásárlók becsapását, a burkolt árdrágítást jelenti, mert a vevő a húson levő sok zsírért a drága húsárat fizeti meg. Ezen a megenged­hetetlen helyzeten azonnal változtatni kell. Kérjük is az ügyben Állami Kereske­delmi Felügyelőség szigorú intézkedését! Jogosan kifogásolták a vásárlók, hogy hiába keresik a sertés- vagy marhamájat. Az árrendezés óta eltelt több mint két hét alatt egyetlen hentesárudéban sem találtak májat. Vesevelőt nagyritkán lehet kapni, de ebből sem zavartalan az ellátás. Hason­ló panasz hangzott el a fel­vágottakat illetően is. Főleg a külső városrészekben mű­ködő boltokban nem elegen­dő az olcsóbb s igen keresett kenőmájas, disznósajt, bács­kai stb. A családi költségvetés ki­egyensúlyozására keresik az asszonyok a viszonylag olcsó élőhalat is. Sajnos ez igen ritka csemege a Marx téri halüzletben. A Szegedi Élel­miszerkiskereskedelmi Vál­lalat tájékoztatása szerint az élőhal helyettesítéseként gondoskodtak nagymennyi­ségű tonhalról. A tejüzem győzné, de... A tejtermékek árának ren­dezésével mint a számok bizonyítják, megcsappant a kereslet a vaj iránt. Helyette viszont több tejet vesznek, illetve vennének a vásárlók, ha volna. Sajnos a legtöbb szegedi üzletben már a kora délutáni órákban sem lehet tejet kapni. Pedig a szegedi tejüzem győzné az igények kielégítését. Joggal panaszkodnak tehát a háziasszonyok, s ezért az kell, hogy a kereskedelm itt is javítsa az ellátást, s az üzletek rendeljenek elegendő tejet, mert van. Van bőségesen olcsóbb textiláru, cipő Felkerestük a szegedi ru­házati boltokat, s a Tisza Állami Áruházat is. Az Ál­lami Áruházban minden pultnál sokan vásároltak. Áru a tapasztalatok szerint volt bőven, csak a hely bi­zonyult szűknek. Melyek a legkeresettebb cikkek, ame­lyeket érintett az árleszállí­tás? — kérdeztük az állami áruház igazgatójától, Dózsa Páltól. — A legtöbben kész ágy­neműt, ágyneműanyagot, női habselyem árut, nylonharis­nyát. és egyéb szintetikus szálból készült zoknit, puló­vert vásárolnak. A rendelke­zést szigorúan betartjuk, s így minden olyan árucikk: lextil és cipő kapható áru­házunkban, amelynek az árát február 1-el leszállították. Meg kell azt is mondani, hogy már az első naptól je­lentősen emelkedett a forga­lom s február első hetében 1 millió 100 ezer forinttal növekedett bevételünk ép­pen a leszállított áruk révén. Most különösen nagy a zsú­foltság nálunk, mert meg­kezdődött a szezonvégi ki­árusítás is. Győzik Az Aranypók Áruházban egy mama éppen pulóvert pórbált kislányára — ez is olcsóbb lett az árrendezés­sel. A választékkal azonban nem volt elégedett, mert 5-ös nagyságban mindössze két, azonos fazonú pulóvert tudott mutatni az elárusító­nő. Probléma van a habse­lyem női nadrágokkal főleg méretben. Varró László, az üzlet vezetője közölte, hogy náluk mintegy 45—50 száza­lékkal emelkedett a forga­lom a február 1-i árrendezés óta. Ha időnként előfordul is néhány cikkből hiány, azt rövid időn belül megszünte­tik Növekedett a vásárlás a cipőüzletekben is. Különösen sok lakkcipőt és egyéb női körömcipőket vásárolnak, amelyeknek az ára lényege­sen olcsóbb lett. Választék és utánpótlás van megfelelő­en. Horuczi Mária Emberek és ügyeik ... Eb­be a körképbe fogható össze i kezeti a III. kerületi tanács kom­munistáinak és pártonkívüli dolgozóinak munkája. Ter­vek, viták. Pro és kontra vélemények hangzanak el egy-egy csoportvezetői érte­kezleten, amikor fontossági sorrendbe veszik a következő időszak teendőit. Az erők és lehetőségek bizony sokszor mérlegre kerülnek, és Szécsi Imre nemcsak pénzügyi cso­portvezetőként latolgat, ha­nem párttitkárként is. Szám­baveszi pártszervezete erőit, hogy együttesen mire is ké­pesek. S mindig egy a fon­tos: kerülni az aktahalmazt, hogy érdemben és gyorsan öltsenek testet a valóságos tennivalók. A lényeges ne keveredjék a lényegtelennel, mert fé­kezi az erdményes munkát. A vezetés helyes módszerei­ből ugyanis itt napról napra kell vizsgázni, mint ahogy az élet minden területén. Itt talán még fokozottabban, hiszen minden ügy és akta mögött emberek vannak. A szakigazgatási szerveknél napról napra megfordulnak és fordítva, amikor egy-egy csoport képviselője intézke­dik a helyszínen, a kerület valamelyik pontján. A kerület állami vezetői építenek a pártszervezet munkájára. Minden tanács­kozásukra meghívják a párt­titkárt is, noha azon a meg­beszélésen talán mint pénz­ügyi csoportvezetőnek nem kellene jelen lennie. A mun­kának, a döntéseknek ez az összhangja csak eredménye­ket hozhat. Számot kell adni! S a párttitkár — mint már említettük — tanácstag is kerületében. A tanácstagok pedig a nép ezerszemű kép­viselői az államigazgatásban. Hozzák a megoldásra váró problémákat, és keresik azokra a megoldást. Minden tennivalót egyeztetni a le­hetőségekkel, bizony nem kis dolog és felelősség, hiszen a választóknak időről időre A balástyai tanyákról ké­sedelmesen érkeztek a szövet­gazdák a művelődési otthonba, hiszen nemcsak a távolság, de a dűlőkön, lapo­sokon ólálkodó talajvíz is feltartóztatta őket. A Móra Ferenc Tsz zárszámadó köz­gyűlése azonban nem sinylet­hangsúlyozta, hogy a Móra tsz az egymilliós vízkár elle­nére is tavaly 7 millió 247 ezer forint bruttójövedelmet (vagyis 1 millió 400 ezer fo­rinttal többet, mint 1964-ben.) ért el. Építkeztek, erő- és munkagépeket vásároltak. A te meg a „marasztalót": a tágas kultúrterem már csak tsz vezetői jól hasznosították állóhellyel kínálhatta a későn az államnyújotta dotációs érkezőket. A Móra Tsz közgyűlésére eljött Kiss Károly, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának titkára, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, akit évek óta idehív valami- kedve közismert. Tóth Mi lyen lelki rokonság, illetve rendszer lehetőségeit, 2 mil­lió 72 ezer forint került ez­úton a közös kasszába. Az itteni gazdák szorgalma és nagy gyümölcstermesztői hály megjegyezte: „Szőlője tsz-elnök egyszerű' szavú, a van minden balástyai pa­tények logikájával érvelő be- rasztnak? ... Van, mert ml számolója egyöntetű megelé- még a virágcserepekbe is gedésre tótólt. sz616t ültetünk». Nos_ a tez •••i is folytatja ezt a gazdai ha­gyományt: 157 hold gyű­li^ 5 } csendes közgyű- mökstelepítésben és 116 hold les kerekedett a tsz zarszam- •„,, ... , .. , . , adásából. A gazdák észre- szolotelepitesben bimbózik a vételeit, javaslatait hiányoló közös újabb pénzforrása. Ge­tsz-elnöknek így válaszolt az ra Péter bácsi és Tóth Géza egyik gazda: „A beszámoló olyan érthető volt, ahhoz nincs mit hozzátennünk." Ámbár — úgy vélem — a nagy „érthetőséget" jórészt attól nyerte, hogy a közös munka jól fizetett a tagok­nak. Hiszen a napi (10 órai) paraszti munka értéke átlag 71 forintot tesz ki. Részes művelés okozta bonyolult számitások ellenére, a tsz könyvelői kimutatták, hogy egy munkaegység értéke el­éri a 64 forint 50 fillért. A közösből származó jövedelem egy tagra számítva 10 ezer 200 forint (2,052 forinttal több mint 1964-ben.) A közös vagyon tavaly 5 millió 60 ezer forinttal sza­beszélt a szőlőtelepítések sor­sáról. Az egyik gazda azt mond­ta: az eredményt a közösben is akarjuk, de otthon, a konyhán is ... Ez helyes. Több hozzászó­ló vitatta a háztáji gazdaság problémáit, jogosan vagy pusztán önös érdekből. Va­lahányszor erről szóltak, egy­re inkább hiányoltam: mint­ha kevesebb javaslat, ötlet hangzott volna el a közös „konyha" gazdagításáról. Igaz, hogy egy nagy tapasz­talatú. idős szakember. Dr. Baskai Gyula az állattenyész­tés és takarmánytermesztés további szakmai tennivalói­ról, a talajerő pótlás lehető­... . , , „„ .,,.. ségeiről beszélt, mégis hia­porodott, s jelenleg 20 millió nyoltuk a gazdák apró, hasz­168 ezer forint. Az egy tag- nos észrevételeit. A tsz szak­ra jutó tiszta vagyon értéke emberei nem nélkülözhetik a tavaly 3 ezer 250 forinttal fokszemű és sok gondolatú több volt, mint egy évvel korábban. 1965 nehéz gazdasági év közösség e segítségét sem. A zárszámadó közgyűlés a balástyai Móra Ferenc Tsz tavalyi gazdasági eredmé­nyeit elégedetten fogadta. Kiss Károly elvtárs üdvözlő volt a balástvai szövetkezeti •szavaiban hangsúlyozta: Évek volt a oalastyai szövetkezeti óta egyszer.kétszer köszönök gazdak szamara is. Kiss Ist- be ebbe a faluba, de öröm­ván, a járási pártbizottság mel látom, hogy megbecsü­propaganda- és művelődés- lendő eredmények ezek. ügyi osztályának vezetője B. ö. Komplett szarvasmarha-tenyésztő telepek A mezőgazdaság fejlesztésében az idén az eddiginél nagyobb szerepet kap a belső ellátás és az export szempontjából egy­aránt egyik legfontosabb ágazatnak szá­mító szarvasmarhatenyésztés. Beruházá­saira. ebben az évben több mint egymil­liárd forintot fordítanak. Az állami gazdaságban, ahol a tehén­állomány, s a férőhelyek száma néhány év alatt mintegy 50 százalékkal növeke­dett, új tehénistállókat már alig építenek. Előtérbe került viszont a komplett, vala­mennyi szükséges járulékos létesítmény­nyel is rendelkező szarvasmarhatenyésztő telepek kialakítása. Az idén 54 telep komplettírozásán dolgoznak, ezek közül 47-et ebben az évben be is fejeznek, s ez­zel megkétszereződik az állami gazdasá­gok komplett szarvasmarha-telepeinek szá­ma. Egy-egy ilyen telep 23 féle létesít­ményből áll, közülük 10 magasépület: a tehénistállókon kívül többek között ellető istálló, borjúnevelő, tejház, valamint a szociális helyiségeket is magában foglaló irodaépület. A termelőszövetkezetekben 28 000 tehén részére épül új férőhely, 5500-al több, mint tavaly. Ennél is jóval nagyobb arányban. 60 százalékkal nőtt a járulékos beruházásokra előirányzott összeg, a közös gazdaságokban is mind több komplett szarvasmarhatenyésztő telepet hoznak lét­re. Egyebek között 8000 borjú és 11 000 növendékmarha részére nevelőt, illetve is­tállót, napi 77 000 liter tej szeperálására alkalmas tejházat, valamint számos el­különítő istállót és takarmányos helyisé­get építenek. Az új járulékos létesítmé nyek zöme az új tehénistállók mellé ke­rül, kisebb részükkel a régebbi, hiányos telepeket egészítik ki. A termelőszövetkezetek az idén 778 mil­lió forintot költenek szarvasmarhatenyész­tési épületekre. Szerda, 1966, február 16. DÉLTMAGYARORSZAG 3

Next

/
Thumbnails
Contents