Délmagyarország, 1966. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-27 / 49. szám

I Külső csontváz - fémből A technikai fejlődés elkerülhetetlen velejárója a különféle emberszabású a.nt-> ropomorf gépek megjelenése és elterjedése. Nemrégiben beszámolhattunk lapunkban a pedipulátorról, az amerikai GE konszern lépkedő jármüvéről. A pedipulátornál a feladat a kiváló terepjáró képességű szállítóeszköz megalkotása volt. Néhány szokatlan felépítésű járművet készítettek B holdutazással kapcsolatban is. Most a Cornell-egyetem repülésügyi kutatólaboratóriuma, amely a repülésen és a rakétatechnikán kívül jókkal találóbb, mint az eredeti angeil elnevezés. Az erősítés szó ugyanis a szilárdítás és a felnagyítás fogalmait egyaránt fedi, lehát az embernél szilárdabb és nagyobb teherbírású szerkezetre utal, (Az angol man-amplifier csupán a mozgások cs a teheremelés nagyítását jelöli.) Az eddig elkészült szerkezetet külső csontváznak (wxoskeleton) nevezik, mert az emberi testre kívülről erősítik rá, ám feladatát tekintve a szervezetet tartja, támasztja, akár belülről a csontváz. A sok, csuklós fémszerkezet szorosan - : / 'TMMHBHISMHM A külső csontváz az emherre- szerelve csaknem korlátozás nélkül küveti viselőjének mozdulatait egész sor más műszaki feladattal ls foglalkozik, mutatta be „embererősítő"-nek nevezett furcsa szerkezetét. Tegyük még hozzá, hogy a magyar embererősitő szó követi az ember törzsét és végtagjait., s ha nincs is annyi csuklópontja. mint ahány ízület biztosítja az emberi test. kellő hajlékonyságát, mégis meglepő. Toronyváros Róbert Gábriel nyugatberlini építész tervezte ezt a különleges épületet, amely egy teljes kisvárost foglalna magában. Az épület 350 emeletes, 1250 méter magas lenne (háromszor olyan magas, mint a világ jelenleg legmagasabb épülete, az Empire State Building). Az acélváros 28 holdnyi területen nyugszik majd, felépítéséhez csupán acélból félmillió tonnára van szükség. Kereken 8000 — egyenként 100 négyzetméter alapterületű — lakás lesz az épületben. A lakók számát 25 ezerre tervezik. A tervek szerint a középületek, az üzletek, az orvoji rendelők, a mozik, a postahivatalok, az iskolák stb. épp úgy helyet kapnak a toronyvároaban. mint bármely hagyományos kisvárosban. Az épület tetején — igazi magaslati levegőn — szanatórium lesz. Olcsó villamos energiáról szélerőmű gondoskodik. A toronyváros közlekedését villamosok és .autóbuszok helyett 72 gyorsfelvonó, 2 expresszfelvonó és páternoszter bonyolítja le. A valóban szokatlan épületet a Taunus-hegységbeli Michelbach faluban szeretné megépíttetni tervezője. A falu elöljárói már bele is egyeztek a dologba, mivel úgy vélik, a gigantikus épület révén nagy hírre (és idegenforgalomra) tesznek majd szert. Az előzetes számítások szerint a toronyváios építéji költsége eléri a 2,5 milliárd márkát. A tervező részvénytársaságot kíván alapítani az óriási ház megépítéséhez. Nem ez az első ilyen gigantikus építészeti terv. Hogy megvalósul-e? Erre nehéz lenne választ adni... en nagy mozgékonyságot pyújt viselőjének. Ha a külső csontváz méréseit befejezték, tehát megállapították, hogy a* egyes ízületek mekkora szögelfordu lápokat végeznek és mek. kora lineáris elmozdulások is tartoznak a végtagok bizonyos jellegzetes mozdulataihoz, akkor keiül majd sor a terv második fázisának megvalósítására. Akkor ugyanis hidraulikus szervoerősítöket szerelnek be a kritikus forgási pontokhoz, és ezek valóban nagy erejű roűizmok segítenek a teher emelésében. Ez a teher elérheti a 900—1000 kilogrammot is. A hidrauüka mozgatásához egy kb. 40- kilós hajtóeeyseggé öszszeépitett 20 lóerős benzinmotort is leszerelnek a furcsa öltözékre (ha nem lenne pontosabb emberre húzott daruról beszélni). Maga az ember mitsem érez ebből a teherből, mert a külső csontiáz hordozza az egészet. S ez a motoros külső csontváz csaknem 200 kilogramm súlyú lesz! Nem csoda tehát, hogy az egyig legnagyobb probléma, miként lehet az. egész együttes kellő stabilitását úgy biztosítani, hogy a véletlenül felbukó vagy eldűlő embert (ekkora teher alatt egyensúlyban maradni sem könnyű) megóvják attól, hogy saját műcsontváza agyonnyomja. A többi között. egy olyan pillanatkapesolón dolgoznak, amely egy gombnyomásra alkatrészeire oldja szét az egész szerkezetet. Amint az egyszerű csuklós szerkezetű exoskeleton nem túlságosan torzítja el az ember alakját, addig a hidraulika hengerekkel teletűzdelt motoros változat már nem mondható a műszaki esztétika, a formatervezés diadalának. Am a szerkezet célszerű és hasznos. Az erősítővel felszerelt ember teheremelő képessége nagyban megnő. Nincs szüksége az emelő- és szál-litóeszközök, az anyagmozgató berendezesek sokféle uttrmm'iMMv HUAMtoyeoév Hiba, tévedés, helyreigazítás változatára. (Tulajdonképpen ezért is lervezték és építették meg. egyelőre ugyan közvetlenül katonai megbízásból, de máris egész sor polgári, békés alkalmazási lehetőséggel.) S ha- csakhamar lehetővé válik, hogy az ember ne Ha a kiilsfi csontvázat hidraulikus rrfisitóvel cs szprvomotnrokkal is ellátják, akkor villában cmbrrcrO-iVivc válik: viselfije tttbh mázsás terhrt is könynyeden szállíthat karokkal, hanem egyszerűen izmainak bioáramaival vezérelje a szerkezetet (úgy, amint a Szovjetunióban kidolgozott művégtagokat), akkor valóságos emberautomatákat lehet majd építeni, amelyek a technika sok-sok területén válhatnak az ember hasznos segítőtársává. Ultrahang a reaktortechnikában 200 kilométeres sebesség? KCp a közeljövőből a Párizsi Orlyvalw összekölö Bcrtiil-sonst makettje. A napok ben próbautat tett null-sz ériája A radioaktív szennyeződések eltávolítása a reaktortechnika egyik legbonyolultabb feladata. Számos olyan eset adódik, amikor a tisztítandó tárgyakat különféle okok miatt nem lehet megfelelő tisztító fürdőbe meríteni, folyadékaugatas módszerrel pedig igen körülményes és nem egy esetben szinte teljesen lehetetlen a vékony hasadékokból, furatokból eltávolítani az esetleges radioaktív szennyeződéseket, Nyomjelző technikát alkalmazva ui. kiderült, hogy folyadéksugaras mosásnál ilyen esetekben a, szennyeződés 92 százaléka távolodik el. Az ultrahangos módszerrel viszont lényegesen rövidebb idő alatt, a szennyeződés 99,5—100 százaléka volt eltávolítható. Ezek a vizsgálatok vezettek azután az úgynevezett ultrahangos mosószlvaes kidolgozásához. Az ultrahangos mosószivacs lényegében egy műgumiba ágyazott. 20 kHz frekvencián dolgozó elektroakuszti kai átalakító. A műgurnitárcsa kettős peremű; külső széle tapadókoronghoz hasonlóan működik. A tárcsa belső szélén lyukak vannak, amelyeknek egy részén állandóan beáramlik a tisztító folyadék — ez biztosítja egyben a jó akusztikai csatolást —, míg a többi lyukak egv csőrbe torkolianak. amelyen át, a szennyezett folyadék egy tartályba jut. Ezzel a megoldással biztosítják. hogy a radiosktivan szennyezett folyadék közvetlenül a tárolóedénybe jusson. Ezt az ultrahangos szivacsot úgy képezték ki. hogy akár kesztyű formájában a kézre lehessen húz.ni. Ultrahangos olajégő. Teljesítménye 0,1—5 liter óra között folyamatosan szabályozható. Jól megfigyelhető Az újságíró és lapszerkesztői munka felelősségének illusztrálására gyakran emlegetjük magunk között: a mi újságunknak százezernyi önkéntes népi ellenőre van. Ennyi ember között —elvileg ennyien olvashatják a 33 ezer példányban megjelenő Dél-Magyaroszágoi — mindennek akad szakembere és szemtanúja, amiről írunk. Ha egy cím, egy adat, egy összefüggés sántít, az sosem marad titokban. Ami a tudósító, a rovatvezető, a szerkesztő figyelmének résén átsiklik, fennakad az Olvasó éberségén. Mentséget keresni? Nem, nem azt akarunk. Arra elég lenne egy frázis is, például az; a sajtóhibák és a: újságírói tévedések, elírások egyidősek a sajtóval. Voltak, vannak és lesznek, amig emberek és gépek „csinálják" az újságot. Mégis ez a leg| sajgóbb seb a céhbelieknek. Vpiamit elírni, helytelen összefüggésbe állítani —• a szerkesztőségi élet törvényei szerint ..halálos bűn". Olykor bűnbe esünk — igaz. Azt írtuk például, hogy egy. északi városban mínusz 63 fokra süllyedt a hőmérőhiganyszála. Egy kis fizika és máris világos a képtelenség: higany hőmérő vei ilyen hidegben már nem lehet dolgozni. A fogalmazás, rutinja vitte „bűnbe" a szerzőt. Leszállított árú cikkek helyett leszállított árucikkek szerepelt egy közelmúltbeli címünkben — a köznyelv pongyolasága belopódzott az ólomszérűre. A nevek, a számok dzsungele is állandóan „k'inálja" a h'íbézás lehetőségét. S jól tudjuk, ezeket a hibákat sem menti semmi- Az a cikk, amelynek részleteiben hibát talál az olvasó, tartalmával sem számíthat nagy bizalomra. Hógy mégis hibázunk? Mindezek megértéséhez viszont hozzásegít a mankajolyamat ismerete. Az újságíró beszerzi az információt. az értesüléseket más helyütt Ls ellenőrzi, a cikket megszerkeszti, megírja, vagy lediktálja. Inn^n a rovatvezetőkhöz, a szerkesztőhöz és a nyomdába vezet az út. S ahogy a „végállomáshoz", a kész laphoz közeledünk, egyre gyorsul az iram. Bizonyos esetekben az egész folyamat fél óra, egy óra. Közben egy sereg nyomdagép — a sajtóhibák új forrása. Egy melléütés a billentyűzeten vagy egy rosszul leesett matrica és a hibából huba lesz; az alelnökből elelnök; egy kis fáradtság, s kimarad egy szó a szövegből, hogy' ellentétes értelemre váltsa a mondatot. iMSZBT-ből szednek olykor MSZMP-1, hiszen a mondat úgy is értelmes marad. Máskor szerzői tévedést vélnek szavakban — így lesz a kifejletből kifejlett, vagy a bécsi Ring-bői' szorító —így: ring. Pedig'az újságíró és a nyomdász szeme már rájár a hibára. Egy kézbevett kinyomtatott lapban azt veszi észre legelőbb. Selejt mégis aikad. A hibák súlyuk szerint „értékük" ls van. Az olvasó i.s látja, hogy rossz helyre került betűről van-e szó (erekről füzérnyi anekdotát mondhatnánk el, valóságos viccértékű cseleket), vagy többről. Nekünk is jobbap sajog, .amikor szerzői vagy szerkesztői tévedésről, melléfogásról van szó. Akkor már helyreigazítás-ban beszélünk. Ez kötelesség. Minden olyan hibát, tévedést, amely kárt, félreértést okoz. igazságtalanságot tartalmaz, helyre kell tenni. Ha ez. nyilvánvaló. nem is késlekedünk vele. Máskor meg az olvasó követeli — hol jogosan, hol jogtalanul. Ennek módját és folyamatát törvény szabályozza, s akár a bíróságig el lehet menni, a sajtóperig. Azonban egy a lényeg: jogos helyreigazitási kérelemtől a szerkesztő bizottság sohasem zárkózik el. Az újságíró humorosan azt szokta mondani: a tévedés jogát biztosítja számára az íratlan újságíróalkotmány. Ennek az éremnek a másik oldala viszont a helyreigazítás kötelessége. Sok esínja-bínja van ennek a munkának. Évtizedenként az ls megesik, hogy két cikk címét elcserélik a nyomdában; egy-egy kisebb írás két helyen is megjelenik a lapban; kimarad a szokásos napi rádióműsor stb. Jelent már meg cikk a Dél-Magyarországban is elmaradt rendezvanvrol. mart az újságíró „előre" dolgozott a meghívó alapján és elfelejtkezett az ellenőrzésről. S bár az ilyen esetek sohasem maradtak következmények nélkül — az olvasó es az egész lap szempontjából ez már mellékes. A hiba menthetetlen. Még akkor is ha nem minden hiba nn hibánk! Hiszen már megírtuk, hány és hány hírforrásból gyűlik össze egy-egy száin anyaga. S ki tudná például Szegedről ellenőrizni az AP hírügynökség bostoni jelentését a négyes ikrekről? így vagyunk mi a hibákkal; örök harcban. S korántsem akarjuk lebeszélni olvasóinkat addigi szokásukról, hogy megcsöngessék a telefont, ha figyelmük rostáján fennakad egv elvétett számadat, vagy hamis beállításba kerül egy tény, esemény stb. Sőt, egyenesen kérjük rá, mert törekedni lehet hiba nélküli munkára, s ezt a törekvést szorgalmazzuk, erősítjük is állandóén, méais a teljesen hiba nélküli „újságcsinálés" lehetősége körülbelül olyan elméleti ügy. mint hogy a párhuzamos egyenesek a végtelenben talalkoznak. Javítani viszont mindig lehet. Ezért igényeljük olvasóink észrevételét. Hiszen ha megvizsgáljuk, hol fakad bizonyos hibák forrása, ismételt elkövetésük lehetőségét el tudjuk zárni. Tgy aztán már egyre inkább csak újabbakat produkál a fáradó figyelem, a gyors megoldások kötelessége, a gép kiszámíthatatlan botlása il költő öccse az elektromechanikai transzformátor végére ragasztott ólom cirkon ti tanát kerámiatárcsa; az utóbbiból az a kis cső nyúlik lefelé, amelyen át az olajégő rezgés közben az olajat felszivattyúzza. Szombaton délelőtt a belvárosi temetőben örök nyugalomra helyezték a szegedi költő öccsét, Juhász Endrét. Az újszegedi szövőgyár — ahol mintegy négy évtizedet töltött tisztviselőként — dolgozóinak küldöttsége, tisztelői és sportbarátai állottak a sírjánál. Juhász Endre 1897-ben született, tizennégy évvel volt fiatalabb bátyjánál, Juhász Gyulánál. Mint viszszaemlékezéseiben maga megírta, gyermekkorában ő volt a költő kedvence, ö vitte postára a frissen elkészült verseket. Neki, a szemtanúnak, köszönhetjük a szemléletes leírást Juhász Gyula. alkotási módszeréről. A Beetboven-ódát 1920-ban ő szavalta a Tisza szállóban a Szegedi • Dalárda ünnepi hangvot-senvén. S egy leölte ményében bátyja halhatatlanná tette öt. 1913 tavaszán az olasz háborús uszító költőnek, Gabriele (TAnnt/Tiziónak címzett versében Juhász Gyula a békéért emelte föl szavát, elítélve minden gvilkos szándékot. Huszonegy éves öoscse az olasz fronton harcolt. Reá kellett gondolnia, amikor a halál képeivel szemben a diadalmas élet látomásait vonultatta föl hatalmas versében, s minden strófája végén refrénként ezt a sort kiáltotta oda: S te meg akarnád ölni az öcsémet? Az irodalomtörténet megjegyezte. hogy a vers eljutott Gabriele d'Annunzióhoz. De eljutott az utókorhoz is. mely ebben a versben a béke örök emberi himnuszát kapta. Szeretteinek. barátainak emlékezetén kívül ez a vers is őrzi Juhász Endre emlékét. P. L. Vasárnap, X960. február 27.DÉL-MAGYARORSZÁG ré 1 ÁJ