Délmagyarország, 1966. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-26 / 48. szám

Öt évig az első helyen Tanácskozás a könyvterjesztésről Eredményfelmérő és feladatkijelölő tanácskozásra hívta össze tegnap délután Csongrád megye és Szeged kulturális életének irányítóit a MÉSZÖV, hogy megvitassák a könyvterjesztésben az elmúlt ötéves terv során elért eredményeket és megbeszéljék a következő ötéves tervben sorra kerülő tennivalókat. A Hazafias Népfront megyei titkárságán megrendezett tanácskozáson — amelyen részt vett Katona Sándor, a Hazafias Népfront Csongrád megyei Bizottságának titkára, országgyűlési képviselő — Vass Imre, a MÉSZÖV igazgatóságának elnökhelyettese tartott tájékoztatót. Elmondotta, hogy az 1960-ban elért 4,5 millió forintról 1965-ben már 7,5 millió forintra nőtt a könyvforgalom, az egy főre jutó könyvvásárlás pedig az 1960-as 17,40 forintról, 1965re közel 28 forintra emelkedett Csongrád megyében. Holnap képviselői beszámoló Szőregen Holnap, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel Szőregen, a földművesszövetkezeti vendéglő (volt Rádó) nagytermében képviselői beszámolót tart a megye országgyűlési kéDviselői közül Komócsin ftoltán elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Győri Imre elvtárs, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának első titkára. A képviselői beszámoló nyilvános, és azon minden érdeklődőt szívesen látnak. rr KEPERNYO Különös indulat hevíti expresszívekké Cserhalmi Imre Törékeny boldogság című, csütörtökön este bemutatott Tv-játékának képeit: az írói igazságkeresés szenvedélye izzik a marokrafogott tárgyalótermi jelenetekben. Az igazság keresése — és szolgáltatása is a tiszták, az életkezdő bátrak számára, a múltból maradt konvenciók s olykor értelmetlenül korszerűtlen rendeletek hínárjában vergődő, igaz emberpár részére. E „lázadás" láttán egyre a költő sorai képzettek meg a néző előtt: a Tv-játék alkotói is „úgy lázadtak, mint a virág: tisztán, ragyogva s illatosan." Különösen a kis óvónőt remekbeformáló Töröcsik Mari szaván, mozdulatain, szemrebbenésein uralkodtak el a tiszta lázadás szuggesztív indulatai. Kétségtelenül ő tudott a legtöbbet érzékeltetni az író mondanivalójából, — annak ellenére, hogy első jeleneteiben — nyilván a forgatókönyv hibája ls ez! — kétségtelen mesterkéltség és szokványos gesztusok, rutinos megoldások ls helyet kaptak. „Nagy jelenetében", a bíróság előtti vallomástételnél viszont ennek már nyoma sem volt: töretlenül hiteles, tökéletes, líraian szép ezerepformálás jellemezte e pár percet — a játék csúcsát. Persze, a sablon itt-ott óhatatlanul kísértett a kitűnően elmélyült Kálmán György jeleneteiben is. hisz egy minden porcikájában tökéletesnek formált figura — nem kevés buktatót tartogat a legtehetségesebb jellemformáló művész számára sem. Az ő szavai, gesztusai is a tárgyalóterem villamosfeszültséggel terhes atmoszférájában hatottak a leghitelesebben. Dómján Edit és Avar István a szokottnál mintha indiszponáltabbak lettek volna — szürkén hatottak amúgy sem túlságosan árnyalt szerepükben, — „negatív figurákként". Kautzky József annál életesebben, árnyaltabban fogalmazta képernyőre a vagánykodástól sem tartózkodó, dörzsölt ügyvéd-barát alakját. Sajátos zamatú szerepfelfogást érvényesített fényes sikerrel — aprócska epizódszerepében is — Gobbi Hilda, mint özvegy Kovács Péterné. Zsurzs Eva különösen a tárgyalás jeleneteinél volt képes elválasztani a hangsúlyosat a kevésbé lényegestől, s ebben — érzésünk szerint — nagy segítségére volt néki s a szövegkönyv írójának is Dcme Gábor dramaturg, sok nagysikerű tv-játék avatott életre-ajnározója. A Törékeny boldogság tiszta emberségével, etikai emelkedettségével, „életszagával" s hitelével, finom, mértéktartó lírájával méltán sorolható a meleg sikerű játékok közé e műnemben. Különösen örömünkre szolgált, hogy a szerző épp Cserhalmi Imre, aki éveket töltött Szegeden a Népszabadság munkatársaként, s aki ismét bebizonyította kivételes érzékenységét a drámai szituációk művészi megragadása iránt. Mintha a problematika társadalmi vonatkozásait sokkal tudatosabban iparkodtak volna érvényrejuttatni az alkotók. mint a Tiszatáj című szegedi folyóiratban megjelent változatban. Dér Endre így Csongrád megye az elmúlt öt év alatt mindig első helyen állt a könyvterjesztésben. A következő ötéves tervben hasonlóan nagy feladatokat kell megoldani. A könyvforgalmat 50—60 százalékkal akarják emelni, az egy főre jutó könyvásárlás értékét pedig 42—45 forintra. Gombos Pál, a SZÖVOSZ főosztályvezetője a földművesszövetkezetek könyvterjesztési tevékenységének kiszélesítését ismertette, amelynek értelmében a könyvterjesztést ezután zömében már a földművesszövetkezetek fogják végezni. A forgalom megnövekedése csak a többi művelődésügyi szervvel való összefogással érhető el, ezért felhívta a figyelmet a fokozott együttműködésre. Közölte továbbá, hogy nagymértékben bővítik a választékot, és megkönnyítik a könyvesboltok cseréjét a megyei raktárakból. Feladatként jelölte meg a tsz-ek szakkönyvtárának kialakítását, s azt, hogy a könyvterjesztők jelezzék a kiadóknak az olvasói igényeket. A két beszámoló után számos hozzászólás hangzott el, amelyek a könyvterjesztés gondjait és a tennivalókat elemezték. Különös utas A minap az egyik megállónál tulajdonosával hatalmas farkaskutya szállt fel a villamosra. A kutyán szabályos szájkosár és rövid póráz volt. Gazdája érte is fizetett, s így, mint rendes jegytulajdonos tartózkodott a kocsin. Az emberek elhúzódtak a kutya mellől és kíváncsi szemmel mustrálták a különös utast. — Biztosan tele van bolhával — affektált egy hölgy. — Nincs kérem ebben egy szem bolha sem — válaszolta halkan a gazdája. Az állatot láthatóan nem izgatta a róla folyó tert-fere. s egykedvűen hasalt a sarokban. Ekkor jegyezte meg egy 60 év körüli ősz hajú bácsi: — Milyen rendes kutyus, nem tülekedik, nem tapossa mások lábát. Szavamra mondom, különben viselkedik, mint sok utas. Varga Miklós Lőwy Sándor Szü etésének 60. évfordulójára 4 z út kezdete egy Zemplén megyei kisközség volt és a nyomor. Az első állomások pedig egy bőrkikészítő mester, akit azonban a durva bánásmód miatt elhagyni kényszerült. Aztán egy pékműhely, ahol úgy ismerte meg az életet és a nagyvárost — mint később maga mondta el —, mint a konflislovak: kocsit húzva. Hajnaltól késő estig szállította ugyanis a ropogós vajaskiílit és a frissen sült kenyeret. Ebből a környezetből sokfelé vezethetett volna életútja. Egészen más irányba, ha gyenge ember. De mert Lőwy Sándort a szülői ház és a barátok azokba a körökbe vezették el, amelyek már a század első évtizedeiben is, az üldözés és a kegyetlen rendőrterror ellenére, fel merték emelni szavukat a kizsákmányolt munkásság érdekében, a fogékony, nyílteszű fiatalember — érettségi és magasabb iskolai végzettség nélkül is — rádöbbent a valóságra, ezután tenni is akart ellene. Nyílegyenes ettől kezdve életútja, emberi fejlődése. Előbb Kassán lett a szlovákiai ifjúsági mozgalom egyik legismertebb vezetője, majd — miután Berlinben végzett pártiskolát — azt a feladatot bízták rá, hogy Budapesten Papírgyűjtők, hercegnők és cowboyok Rekordforgalom a szegedi jeJmezkölcsönzőben Csillognak a fiitterek, suhognak a selymek. A szegedi jelmezkölcsönzőben vagyunk, s a vezetővel Kúszó Imrénével beszélgetünk a farsangi forgalomról. — Az idei farsang az elmúlt hét végével, szombattal, vasárnappal „tetőzött". Csaknem minden ruhánk kint volt, pedig mintegy 3 millió 800 ezer forint értékű kis- és nagyestélyivel, s egyéb alkalmi ruhával rendelkezünk. Négyéves kortól egészen Idős korig bezáróan egyaránt nagy az érdeklődés ruháink, kellékeink iránt. Csapódik az ajtó, fiatal marna érkezik óvodás korú szőke, göndör hajú kislányával. — Az óvodában lesz a gyermekeknek farsangi bál, valami szép gyermekjelmezt szeretnénk — mondja a mama, s a kislány is közbeszól: — Olyat tessék adni, amin sok fodor ós csipke van. A vezetőnő mosolyog, és máris egymásután rakják ki a szebbnél szebb nylon-tüll és csipkekölteményekct. A kislány arca felderül, s boldogján válogat a sok szép holmi között. — Érdekes, hogy a kislányok mennyire szeretik a fodros, csipkés ruhákat, a fiúknál viszont a cowboy jelmez hódít — mondja a vezetőnő. — Csaknem minden héten van nagyobb csoportos megrendelésünk is. Most például Makóra és Kistelekre kértek társastánc- bemutatóhoz hasonló fazonú kisestélyi nylon-tüll ruhákat. Szerencsére az évek során Igen szép ruhákat kaptunk, egyegy ruha értéke meghaladja a kétezer forintot. A közönség pedig, illetve a bálozó nők, férfiak — mert szmokingokat és egyéb alkalmi öltönyöket is kölcsönzőnk — rájöttek arra, nem érdemes egy alkalomért ilyen sok pénzt kidobni. Inkább kölcsön veszik. Egy estélyi ruha kölcsönzési díja 130 forint, s ez annál is inkább megéri, mivel nem egy napra kölcsönözzük. Aki például szombaton akar bálba menni, az már szerdán elviheti magával a ruhát, s a kiválasztott kellékeket. A viszszahozás ideje hétfő. Érdekes dolog, hogy az iskolákban, KISZ-szervezetek bon rendezett farsangi összejövetelek alkalmából egyre inkább az ötletes jelmez hódít. Sokan viszik a sárkány, a papírgyűjtő, a béka és egyéb ötletes jelmezeket. A farsang még tart. A ruhák ideiglenes gazdái estéről estére cserélődnek, de a szép emlékek, egy-egy jól sikerült báli éjszaka élményei megmaradnak. H. M. Mongol gida-kabötolc Végére jár a szezon a szűcs szakmában, de a szegedi Szűcsipari Kisipari Termelő Szövetkezet gondoskodik arról, hogy tagjainak állandó és kifizetődő munkája legyen. Idén ismét többletexportot . vállaltak — 400 ezer forint értékben úgynevezett glda kabátok bélelését. A terven felüli vállaláshoz Mongóliából érkeznek a kabátok; a béléssel ellátottj kész terméket pedig a TANNIMPEJt bőr- és szőrme külkereskedelmi vállalat viszi piacra. A többletexportból adódó többletnyereséget speciális szűcsipari importgépekre költi a fejlődő, gyarapodó szövetkezet. vegye át a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége és a Magyarországi Szocialista Munkáspárt ifjúsági osztályának vezetését. A kommunista párt 1925 májusában legalábbis szocialista ifjúsági szövetséget akart létrehozni. Minthogy a belügyminiszter a szövetség alapszabályait nem hagyta jóvá, átalakult az MSZMP fiatalmunkás alosztályává. E szervezet révén sikerült a KIMSZ-nek az ellenforradalom hatalomrajutása után első ízben kitörnie a föld alól és elindulnia az osztályharcos tömegszervezet megteremtésének útján. Az MSZMP szervezetei mellett ifjúsági csoportok alakultak szerte az egész országban. S ezek a szervezetek a párt hatalmas segítőivé váltak abban a harcban, amelyet a létminimumnak megfelelő munkabér, a nyolcórás munkanap, a botbüntetés megszüntetése, a munkanélküli segély, az egyesülési és sajtószabadság, a politikai üldözések megszüntetése érdekében vívott. A húszas évek végefelé egyre fokozódott azonban á rendőri terror. így került a KMP és az MSZMP több más vezetőjével együtt statáriális bíróság elé Lőwy Sándor ls. A statárlálts bíróság halált jelentett. Ha a nemzetközi közvélemény nyomására sikerült ls ügyüket rendes bíróság elé áttétetni, s bár ez a tanács három és fél évre ítélte el. Lőwy Sándor sohasem hagyta el többé büntetése letöltésének szfnhelyét: a váci fegyházat. 1929. október 21-én, a tűrhetetlen viszonyok miatt és a törvényben biztosított jogaik kikövetelésére a politikai foglyok a KMP irányi* tásával Magyarország összes börtöneiben éhségsztrájkba kezdtek. Felsőbb utasításra a börtönigazgatók fegyelmivel, szigorúbb rendszabályokkal akartak véget vetni az éhségsztrájknak. A váci fegyházban a hatodik napon, miután másképpen nem tudtak eredményt elérni, lekötözték a sztrájkoló foglyokat, és erőszakkal, gumicsövön keresztül mesterségesen táplálták őket. Lőwy Sándornak és egyik fogolytársának azonban nem a gyomrába, hanem a tüdejére engedték a tejet és ez halálukat okozta. Lőwy Sándor fiatal élete így ért véget, példát adva a forradalmárok bátorságára. De halálának évfordulóján most mégsem a halottat gyászoljuk, hanem — mint e harcok eredményeiként a szocializmust építő ország polgárai — a rendíthetetlen, élete utolsó pillanatáig munkálkodó pártmunkásra emlékezünk, aki töretlen hittel és elszántsággal kiáltotta gyilkosai arcába: „Mi nem világmegváltók, hanem a társadalmi rendet megváltoztató kommunisták vagyunk, és én büszke vagyok arra, hogy ide tartozom". O. Gy. TRÉFÁL AZ IDŐ TÖMÖRKÉNY ISTVÁN A parasztember — hivatásos meteorológus. Tömörkény, aki gondolkodásmódjában, érdeklődésében is annyira azonosult parasztalakjaival, ugyancsak gyakran elmélkedik írásaiban az Időjárásról. Különösen a furcsaságok, a rendellenességek késztetik évclödéare. Többször szóvá teszi, hogy 1899-ben, Január első hetében. Háromkirályok napján délután kint a tanyán klskabátban a zöld mezőre mentek sétálni, 1901 karácsonyán pedig nyitott ablaknál ebédeltek, szivárványt láttak, és onnan nézték a naplementét. 1902 februárja is szokatlanul enyhe volt: az orgonahokor Tömörkény udvarában rügyet vetett, sőt két apró levele bújt ki. „Az idők járása cltolódot" — írta 1914-ben az Író, s 1916-ban meg ezt: „Néha azt sem tudjuk már, hogy mikor van tél. s mikor van tavasz vagy ösz. Néha annyi a vlz, mintha az egész világ el akarna üszni, utána meg olyan szárazságok vannak, hogy még a fű is ki akar veszni." Fölveti a kérdést: „Igazuk van-e azoknak, altlk azt mondják, hogy ezt a fejő tetejére állított időjárást az esztendők óta tartó sok ágyúzás csinálta?" Ebből a tanulság, hogy semmi új a nap alatt: amit most az atomrohbantásra fog a hiedelem, az első világháborúban az ágyúzásra hárították. S az sem üj, hogy időnként az emberek elfelejtik a régi rendkívüli meleget, szokatlan hideget, s azt hiszik, megváltozott az időJárás rendje. .. Pedig hát nem. Időnként, ciklikusan, vissza-visszatérnek c furcsaságok. Ezért lett e napokban újra Időszerű Tömörkénynek ez a kis írása ls, mely kötetben eddig nem jelent meg, csak annak idején, a Szegedi Napló 1911. február 28-1 számában. Igaz, most hő volt Jócskán januárban, s a Tisza is magas, de a februári tavasz éppoly szokatlan, mint mikor 55 esztendeje Tömörkény e tárcát írta. (P. L.) 11 át csakugyan űz.i játékait az idő. Annyira űzi, olyan gyakran csinálja, hogy már szinte megszoktuk, hogy ellopja a telet. Hova lettek a régi téli idők, mikor sírtak a szekérkerekek az utcán a havon, amikor a mezőn a hó olyan keményre fagyott, hogy nem szakadt le a ló lába alatt, s a kocsit is elbírta? Mikor nekünk, gyerekeknek, borzasztó nagy öröm volt, hogy már megint nem lehet iskolába menni, mi-' velhogy a hófúvás betemette a kapuajtót. Mikor a Tisza nem az összetorlódott jégtágiák nyomón állt be. hanem megfagyott a teteje simán, mint a tó, és meszszire elkorcsikáztunk rajta, ki boltban vett fakorcsolyával, ki pedig egy magafaragású olyan fával, amelynek az aljába a konyhából csent kés pengéjét beleverte, ki pedig ökörcsonttal meg szegesvégű gusztonnyal haladván sebesen. Ezeknek már hírük sincsen. A tanyai ember már csak a hideg elől jól bele tud bújni csizmába, subába, sipkába, de ha kocsin haladt be a város felé hajnali hidegben, csak megfagyott az orra, és odafagyott a szemöldökcsontjához a bőr. A borpincékben úgy kellett vasedényben tartani a parazsat, akár a török a mangálon, hogy meg ne fagyjon a bor. s a tanyán a kutyák a szokott téli élelmét, a megfagyott lóhúst, fejszével kellett darabolni. De a városon sem volt különb világ. A prémes bunda ma inkább teher, de akkor nagyon járta. Ki emlékszik még azokra a furfangos, posztóból való félpapucsokra, amiket gumiszalagokkal erősítettek az emberek a cipőjük fölé, s jártak benne az utcáin, s ez feltűnően előkelő viseletnek tartatott. Az ám. Akikor hidegek jártak, minélfogva a külvárosi deszkapadlókat tavaszig arányosan ellopkodták fűteni, de a hideg néha altkora volt, hogy a temetőkből is lopkodták a régibb fakereszteket fűtenivalónak, így adván holtak meleget eleveneknek. Most azonban Tél apó már csak a majkkdisznón melegszik, helyét egyebütt nem találván. A mező zöld, mint nyáron, s a szélnek már illata van, az ébredő föld szagát viszi a szárnyain. Hó nincsen. Azelőtt a hó leesett novemberben, azután ott maradt a földön februárig. Szóval tavalyi termés volt. Ha márciusban hó esett, kergették ki a leányokat a házból márciusi havat szedni, mert aki annak a levében megmosdik, világéletében Tündérszép Ilona marad. Ma meg nem esik valamirevaló hó se novemberben, se januárban, hanem áprilisban esik — ha esik. Nem tudni ugyan, esik-e. A vízparti embereknek az a nézete, hogy nemigen gondolják, hogy még tél lenne ebből az időből. Lecsaphat ugyan néhány napra, egy hétre valami hidegség, de nem lesz az sem állandó. A hajózat mehet. Szúnyog ls van, légy is van. Továbbá talán mindössze eddig csak két éjszaka fújt északi szél, máskor mindig déli szél járt a vízen. Ebből azt vélik, hogy a hegyekben is kevés a hó. Amiből az következik, hogy nem lesz nagy víz. Ne higgyünk azonban föltétlenül a vízi tudósoknak. Nézzük meg, mit mond a tanyai magyar, aki a vizektől meglehetősen távol esik. Erre igen alkalmas Urbán István szomszéd, mindjárt itt a zákányi kapitányságban. Nem messze van, csak két óra járás, föltéve, hogy nem csinált úton megy az ember. A csinált úton ugyanis három óra járás. De hiszen nem is kell érte menni, mert bejött a hetivásárba. — Hát furcsa idő van, bátya. — Az ám — véli. — Csakugyan furcsa. Ugyan a nyúl szereti az Ilyent. — Nono. De lehet azért még hideg. Majd márciusban adja ki a mérgit. , — Nem — mondja. Nem lössz már tél az idén. Hacsak majd decemberben nem. Mert tudja, három rossz embör van. A szept ember, a nov ember, mög a dec ember... — Jó, jó. De most, talán, hogy majd a tavasz helyett kapunk telet. Az keserves világ lesz megint. Ügy járunk majd a szőlővel, mint tavaly. Hogy minden hektó bor helyett egy garaboly szőlő. Az öreg Urbán csendesen legyint a kezével: — Nem köll félni — szólt. — Az idén nagyon korán kezdtek enyelögni a kutyák. Így most már a gyertyaszentelő medvéje mellé bevonult az időjóslók közé a kutya is. Ami nem is baj. Annyi neki is lehet, mint a többinek. Szombat. 1966. február 26. DÍL-MAGYARORSZÁŐ 5