Délmagyarország, 1966. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-26 / 48. szám

Befejeződött a falusi fiatalok parlamentje A KISZ Központi Bizottságának, továbbá a Magyar Rádió és a Magyar Ifjúság szerkesztőségének rendezésében pénteken a Parlament Vadász-termében tartották a falusi fiatalok parlamentjének idei záró tanácskozását. A tanácskozáson élénk vita bontakozott ki a falusi fiatalok helyzetéről. A legkülönbözőbb területeken dolgozó fiúk és lányok beszámoltak szűkebb hazájuk, munkahelyük dolgairól és gondjairól és segítséget kértek az illetékesektől ahhoz, hogy vonzóbbá tegyék a falvak életét, jobban kamatoztassák a fiatal szakemberek tudását, és gazdagabb, sokrétűbb szórakozási, művelődési lehetőségeket teremtse- ' nek. Mongol—magyar barátsági est Szegeden Harmadszor látogatott Szegedre tegnap este Magalzsavin Zsamzsan elvtárs, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövete. Két ízben Szeged vendége volt, tegnap pedig "vendéglátóként érkezett Dasceren elvtárs, a nagykövetség első titkára és Füredi József, a Külügyminisztérium tanácsosa kíséretében. A mongol nagykövet a Szegedi Orvostudományi Egyetem művelődési otthonában mongol—magyar baráti est keretében fogadást adott Szeged párt- és állami vezetőinek és az orvostudományi egyetem képviselőinek tiszteletére. A fogadáson megjelent Perjési László elvtárs, az MSZMP Szeged városi bizottságának * első titkára, dr. Szabó István az alkalomból is szeretettel köszöntjük mongol barátainkat. Magalzsavin Zsamzsan elvtárs válaszában a következőket mondta: — A mongol—magyar barátság napról napra, évről évre erősödik. Ezt mutatja a két ország állami és pártvezetőinek, Cedenbal és Kádár elvtársnak a közelmúltban lezajlott kölcsönös látogatása is. A magyar és mongol kommunista pártnak igen nagy szerepe van országaink barátságának fejlődésében. A továbbiakban rámutatott arra az óriási méretű fejlődésre, mely Mongóliában végbement az elmúlt 45 év alatt. Hangsúlyozta, hogy az utóbbi években megnövekedett Mongóliában a szakemberek száma, s ebben jelentős része van a szegedi orvostudományi egyetemnek is. Ezután Annus János, az orvostudományi egyetem KISZ-bizottságának titkárhelyettese köszöntötte a mon- Ha valaki csak pénzért És tették is, amit lehetett, lom újjáteremtésében. Pedig vendégeket, majd leveparttitkár, akkor még arra M.g cselédsorban élt, csak a neki is felesége és gyereke) títették a Daloló Mongólia című színes filmet. elvtárs, a Csongrád megyei pártbizottság osztályvezetőhelyettese, Árvái József elvtárs, a Szeged városi tanács vb elnökhelyettese, dr. Bogáts László, az orvostudományi egyetem pártbizottságának titkára, az orvostudományi egyetem professzorai, oktatói, néhány szegedi üzem vezető képviselői, s az egyetem meghívott külföldi hallgatói. Az egybegyűlteket a külföldön tartózkodó dr. Tóth Károly rektor nevében dr. Szontágh Ferenc, az általános orvostudományi kar dékánja köszöntötte. Bevezetőjében hangsúlyozta: néhány nap múlva, március elsején ünnepli a Mongol Népi Forradalmi Párt megalakulásának 45. évfordulóját, s ebből Belső meggyőződésből Milyen emberek a kommunisták? sem érdemes, hogy egyszerű basáskodó gazda ellen lázadt van párttag legyen - Vass Vil- fel olykor a fiatal Jójárt An- Vass elvtárs nagyon elfogmos zakanyszeki pedagógus ti. Mikor szabad ember lett lalt ember: a köiségi KISZ, Az ünnepsée után Maealalapgondolatát: aki érdek- első zákányszéki tszcs-t. So- tanító A fiatalabb nemzedék bői, vagy tévedésből párt- káig elnökhelyettes volt, hez tartózta űV íaTs a tag, inkább ne lenne az... 1956-ban megfenyegették a kommunisták seregébe^ kozos miatt. B ' ö Jójárt bácsi eleven, kicsi ember. Bár 64 éves. igen Nem holmi kiagyalt ötlet mozgékony, a Május 1. Tszcs ez, a mindennapi tapaszta- kőműves mestere. Házibrilat sugalmazta Vass Vilmos gádjával sok jó és olcsó épüszavait. letet készített a közösségnek | - A tszcs alapszervezeté- A községi tanácselnöknő ben eppen azza van legtöbb a bajunk, aki peldamutatassal tartozna. Régebben párttit- ~ Az utobbi tanácsülésen kár volt, most meg a gyűlé- néhány ember zúgolódott, sekre sem jön el. Persze hogy a tszcs-k űj alapszamegígéri, hiszen annyi rutint bályzata, valamint a lóadó és CS3iv s76r^ctt Vajon miért ilyen? - töp- a boradó megrövidíti a gazrengtünk. Talán már nem ér- dak.at.' A b™zoast ko. vető feszült hallgatas kozgül a meghívottakat, míg a nagyteremben zenés-táncos összejövetel kezdődött. N. I. 3 Magyar—román belkereskedelmi választékcsere-megáliapodás Pénteken a Bel kereskedett dö cserepet, kátránypapírt, mi Minisztériumban Tausz ágynemyanyagot, kreppJános belkereskedelmi mi- nylon zoknit kapunk televíniszter és Mihail Levente, a zió- és rádiókészülék. házRomán Szocialista Köztái'- tartási vegyicikk, olajfesték, saság belkereskedelmi mi- sportcikk, fotocikk stb. elleriisztere aláírta a két ország nében. ,.., .. , mezőgazdasági könyvbarátok zeppontjaban a mezőgazda- köre> amely máris mintegy sági szakmák ismertetését, a 10 000 tagot számlál. (MTI) ÚJ HÁZAK UTCÁJA A mezőgazdasági könyvhónap sikerei ötszáz író—olvasó találko- fiatalok pályaválasztásánál; zót, ankétot és szakmai elő- segítését állították, adást tartottak eddig a feb- A mezőgazdasági kiadó és ruar elején megnyílt mező- az agrártudományi egyesület gazdasági könyvhónap kere- több közös ankétot szerveiében. Sok helyütt rendeztek zett a mezőgazdasági könyvösszefüggő előadássorozatot kiadas masodik ötéves tervédeke a gyűlésbe járás, hi- ^ÍT "?usalas KOZ- j a vidék legfontosabb mező- nek tapasztaltairól es a harszen nem kan honoráriumot k*"- vartuk a kommunisták d utK leglon'osaD° 111020 madik ejteves tervenek íran^JaPmeg°Knv~r0őí állásfoglalását. Jójárt bácsi ! gazdasagi problémáiról, s űj nyáról. aligha lehet szó Mondiuk ki" Volt az elso' aki felszólalt és I kezdeményezésként több A mezőgazdasagi könyvhóaz ilyen ember nem korm -lemén* | könyvhónapi esemény kö- ^^^t^vSLtf •Hu nisua. A zákányszéki egységes vezetőség párttitkára, Csépi László még említ néhánv párttagot, akik nem méltók A imánál kisfiú tanulja rá. Közömbösségük, farizeus- a betuvetest. A tanító visszakodásük csak árt a párt tartotta, hogy a betűk összepresztizsének. Véleményem lra-sat gyakorolja, szerint az érdekhajhász, ma- Milyen apróság ... Miért gának élő párttag csupán lét- vesződik ezzel Vass Vilmos, számban jelent plusszot az a zákányszéki Lázár-tanyai alapszervezet számára, morá- iskola tanítója? Mert a lellisan azonban inkább mi- kiismerete a mindennapi apnuszt. A falusi emberek róságokban is alaposságot paugvanis egy-egy méltatlan rancsol. Csupán pedagóguspárttag emberi gyengéit munkája jellemzőjeként jekönnyen rásütik — helytele- gyeztem fel ezt. A tanácselnűl — a párt-alapszervezetre, nöknőtől és a községi egysémondván: ilyenek a kommu- Ses vezetőség párttitkárától nlsták. hallottam, hogy Vass elvtárs Nos. ismerkedjünk másfaj- lelkiismeretes, példás ember, ta emberekkel. Azzal a ki- Kommunista, váncsisággal: milyenek is a A tanyai tanító nemcsak kommunisták? kisiskolásait oktatja, de a ta, nyalakó nép nevelését is m'a| 2 | gáénak vallja. Ügy vélem, ez már hivatásféle ... Másként Egyszerű falusi ház, a miért vesződött volna a taszobakban rend és tisztaság, nvai ifjúsági mozgalommal. Á gazda, Jójárt Antal bácsi Igaz, később belefáradt, hiszerény ember. 21 éve párt- szen a Délibáb tszcs akkori tag. Latolgatás nélkül írom vezetői nem támogatták. Két neve után: kommunista. Éle- éve. junirtta a tszcs párttitte örökös munka, az utóbbi kárává választották. ismét 20 év kenyérkeresete egyben szárnyai alá vette a fiaíaloa közösség szolgálata. kat. Most a műkedvelő cso— Mi, kis emberek mindig porttal „vesződik". Farkas azon törtük a fejünket, hogy János párttagielölt kiváló sevalamit tennünk kellene. gitőtárs az ifjúsági mozgaMiahil Leventét, a román belkereskedelmi minisztert közötti 1966. évi belkereskedelmi választékcsere megál lapod ást. A megállapodás értelmé- itt-tartózkodása alkalmával ben egyebek között gáztűz- fogadta Fock Jenő, a Miniszhelyet, kályhát, bükkfa-par- tertanács elnökhelyettese, kettát, ajtót, ablakot, tetőfe- (MTI) (Somogyiné felvétele) Üj'abban a szegediek kedvenc vasárnapi sétahelye lett a Roosevelt tér, Oskola utca környéke. Gazda szemmel nézegetik a már felépült és az épülő külsőleg is tetszetős üj házakat. A Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói december végén adták át a képünkön látható bérházat, s most a háztömb lakóinak. gyermekeinek impozáns udvart alakítanak ki Mi mindent szeretnénk m? agy szerencséje az embernek, hogy képzelőerővel áldotta meg a természet. Hiszen a dúsan áradó fantázia formálta meg először az alkptandót, az egyiptomi piramisokat, a görög szobrászat és építészet klasszikus remekeit, s a XX. század mérhetetlenül gazdag és szép civilizációját. Az értelem, a lobogó fantázia ismerte fel a társadalmi sorsok változandóságát és megváltoztathatóságát, azokat az objektív körülményeket, amelyeknek a léte a felismerés előtt is hatással volt az emberi közösségek mozgására. S ha végiglapozzuk a különböző korok irodalmát — különösen líráját — az ember legszebb tulajdonsága, a szárnyaló értelem és érzelem ötvözete' tárul elénk, mely az első kőbe írott betűtől napjainkig az ember szebbik, jobbik nagyságáról tanúskodik. De ha prózai hétköznapjainkra vetítjük a szárnyaló értelem fantáziáját, semmivel sem szürkébb itt a képzelőerő, mint „fenn" a múzsák világában. Nem szürkébb, csak kevésbé maradandó, s köre kisebb sugarú, mert legtöbbször az egyéni lét nagyonis húsbavágó kérdéseihez tapad. Gyerekkorunkban a hétfejű sárkány és a zoldnadrágos fickó vadölő harcának meséin aludtunk el, álmunkban és másnap krumplihámozás közben azt éreztük magunkban, hogy majd mi is olyan rettenthetetlen bátorságú erős férfiak leszünk, mint a mesebeli sárkányölő. De a krumplihámozás, meg a disznóetetés alantas foglalkozása sehogyan sem illett mesebeli jövendőnkhöz és ezért igyekeztünk elkerülni ezt a primitív napi foglalkozást. Nemcsak gyerekek járnak így a fantáziával. Néha mi felnőttek is mesebeli szépségek és a prózai valóság közötti botladozásunkban átkozzuk a sorsot. A felnőttek is állítanak néha maguknak fantáziájukból teremtett csapdát. S milyen keservesen, szomorúan néznek a világra, ha önnön csapdájukba kerülnek. Különösen az utóbbi években gyakori az öncsapda fogságából nyögni az értetlen világra, mert a prózai valóságtól elrugaszkodva, ábrándos fundamentumra építgetnek fel valóságnak vélt ködvárat. Sokan azt hitték, hogy a szocializmus olyan életforma, amelyikben keveset kell dolgozni, mégis sokat lehet keresni rajta ós benne. Valamiféle terülj asztalkám. A tőkés társadalom kizsákmányolásának viszonyaitól való tudatos, vagy ösztönös menekülés (és harcolva szabadulás) sikerének jogos örömében elfeledkeztek idősebbek és fiatalabbak arról, hogy a kizsákmányolás legyőzése nem a munka legyőzését jelenti. Ellenkezőleg: a szabadság a munka becsületét és értékét, anyagi használatának növelését segíti el: ön termékeink elosztását önmagunk között, akik előállították. Százszor és ezerszer elmondtuk és leírtuk ezt a megváltoztathatatlan gazdasági és társadalmi igazságot az elmúlt húsz évben. S most újra ide írom: csak annyit lehet elosztani, amennyi rendelkezésünkre áll, más szóval: amennyit előteremtünk, megtermelünk a földeken, üzemekben, laboratóriumokban stb. A ködvárat építő munkás, paraszt, érteimiségi, alkalmazott megértette ennek az igazságnak vastörvényét, de rendszerint a másikra gondolva, hogy majd az... az nekiveselkedik és abból az eredményből neki is jut bőven. De ez nem megy ám így! Hamar kiderül, hogy ennyi van és nincs több — az igény is csak addig terjedhet, amennyi rendelkezésre áll közszükségleti cikkekből, élvezeti cikkekből stb. Az igények nagynagy asztalához legalább akkora asztalnyi javak szükségesek ... ha ez nincs, akkor az igényekkel a valósághoz kell igazodnia mindenkinek. Ez persze csalódást okozhat, hiszen a jobb életmód, kicsit szebb ruha, cipő. jobb lakás, gazdagabb szórakozás több mint hétmillió felnőtt számára roppant nagy menynyiségű társadalmi javakat igényel. S ha e kívánságok csorbát szenvednek, mert a fantázia túlment a lehetőségeken, kevesebb lesz a becsülete anrtak is, amit elért a társadalom és az egyes ember. Pedig a társadalom, s benne az egyes családok nagyon sokat elértek az életigények kielégítésében, amihez az elmúlt húsz év nyitott ajtót. B

ajos a dúsan áradó fantázia és napi (nyolc órai munka helyetti) három-négyórás effektív tevékenység közötti ellentmondást kiiktatni. Nem érdemes munkakörökre kivetíteni ezt az ellentmondást, de egész műszakot fél műszakkal helyettesíteni és ugyanakkor többet várni közszükségleti, elvezeti cikkekből, enyhén fogalmazva is túlmegy a józan fantázia határán. A fé) napokat bóbiskoló tisztviselő és az értékes órákat elténfergő munkás az általa igényelt javak termelését veti el, miközben egyre többet kíván magának és a családjának. Most az iskolagondok hínárjában kószáló szülő azt latolgatja, hogyan tudná a gyei-eket valamilyen magasabb tanulmányi lehetőséghez juttatni. A túlfűtött fantázia szinte kényszeríti, hogy szellemi pályát fogjon a gyerek, még akkor is, ha a szellemi foglalkozásból nem szükséges annyi az ország számára. S így építi meg tudatostudatlanul a maga és gyereke fantáziacsapdáját, amelyből aztán sértetten, szomorúan néz az életre, a gonosz világra a gyerek. Mennyivel egyszerűbb volna, ha a valósagismeretböl merítene többet a szülő, s életrevaló ipari, mezőgazdasági pályát ajánlana a gyereknek. A fizikai munkát úgy emlegetné a tájékozódó serdülő előtt, hogy az éppen olyan becsült, tisztességes és egyéni gyarapodás szempontjából is hasznos jövő, mint a szellemi pálya. Sőt, biztosabb jövő. Az ipari és mezőgazdasági szakmát kitanult gyerekből még lehet szellemi foglalkozású, hiszen ha kiváló tehetség, tanulhat a munka mellett, felfigyelnek rá. Nem kallódik el. De ha szellemi pályára készül és nem lát mást csak valamilyen szellemi foglalkozást és ezt nem éri el, akkor csalódott emberként jár-kel a közösségben, nehezen találja helyét. Nem is ő az oka, hanem az apja és az anyja. E két példával próbáltam bizonyítani, hogv a képzelőerő visszájára is fordulhat, Pa az élet tárgyi valóságának mellőzésével párosul. Amilven nagy szerencséje az embernek, hogy képzelőerővel áldotta meg a természet, olyan szerencsétlensége is lehet az egyénnek, ha nem a földön állva próbálgatja képzelőerejét. A hamis illúziók — gonosz ellenséggé fajulnak a lelkek mélyén. Egyéni és közös ellenséggé. A józan képzelőerő, a derűs élet, tehát a lelki egyensúly forrása. Hogy mi mindent szeretnénk, azt a realitásokkal egybevetve fogalmazzuk meg. akkor kevésbé tévedhetünk. S jobban tudunk örülni minden kis eredményünknek, közösségi és egyéni sikereinknek. De csak így, a valóság talaján képzelődve. C. I. Vasárnap, 1966. február 20. DÉL-MAGYARORSZÁG 11