Délmagyarország, 1966. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-22 / 44. szám

Űj árak az étlapon Körséta éttermekben, cukrászdákban Februárt azok is érdeklő­déssel várták, akik rendsze­resen vagy gyakorta vendé­gei az éttermeknek, cukrász­dáknak. Találgattak, hogy az egyes nyersanyagok árának emelkedése, a zsír árának csökkenése, illetve a ha­szonkulcs mérséklése követ­keztében ezentúl mennyiért étkezhetnek. Az Állami Ke­reskedelmi Felügyelőséggel közös tapasztalatszerző útra indultunk mi is a napokban néhány szegedi vendéglátó­helyre. Csak bordából áll a sertés? A Hági II. osztályú étter­mében néztük meg először a februári és az azelőtti ét­lapokat. Megállapítható, hogy a sertés- és marhahúsból készült ételek ára 6—12 szá­zalékkal emelkedett, ez a változás 8—10 ételféleséget érint. Viszont körülbelül ugyanennyi készítményhez a januárinál olcsóbban lehet hozzájutni. Változatlan anyagmennyiség felhasználá­sával készül minden étel, de kevesebbet kell fizetni a halból, baromfiból és a to­jásból készített ételekért, ol­csóbbak lettek a levesek, fő­zelékek és a főtt tészták. Feltűnő azonban, hogy a Hágiban — és több más ét­teremben is — két hét óta szinte teljesen eltűntek az étlapról az alacsonyabb alap­árú sertéshúsból készülő és közkedvelt rántott szeletek, egyéb sültek. Helyettük csaknem kizárólag bordás sertéshúsból előállított sze­leteket lehet kapni. (Tudva­levő, hogy a sertéskaraj ki­lónkénti fogyasztói ára 44 forint, de sült szeletet lehet készíteni 39 forintos és 42 forintos húsból is.) A Hági konyhája február első felé­ben többször is kapott fél sertést, étlapján mégis csu­pán bordáshúsból készült rántott szeletet kínál. A fő­szakács és az üzletvezető tá­jékoztatása szerint nem a rendelési igények szerint kaoják a húst. Viszont a MÁV Utasellátó ugyancsak II. osztályú étter­mének vezetője szerint feb­ruár 1 óta sokat javult a húsellátás, mindig olyan vá­lasztékban kapják az árut, ahogyan kérik. Ebben az ét­teremben is több ugyan a bordás hússzelet, de leg­alább két-három fajta ol­csóbb húsból készült sültet is lehet kapni. Itt viszont furcsa, hogy nem készítenek szárnyasállatokból ételeket. Első: a fogyasztók érdeke Szeged közkedvelt bisztró­ja a Boszorkánykonyha. A kitűnő üzleti érzékű vezetők hamar röjöttek, hogy a ba­romfiból készített olcsóbb ételekkel növelhetik fogyasz­tóik számát. Ez annál is in­kább lehetséges, mert ba­romfihúsból bőséges és vá­lasztékos az ellátás. Törzs­vendégeik már tudják, hogy a hét melyik napján lehet finom újházi tyúklevest és paprikás csirkét kapni. Ezek­ből az ételekből — csakúgy, mint a pénteken-szombaton dömpingelő halételekből — minden mennyiség elfogy a Boszorkánykonyha éttermé­ben. „Újításaik" eredménye­ként már eddig is több mint hét százalékkal nőtt a be­vételi forgalmuk. A Hungária étterem. Sze­ged egyik reprezentatív ven­déglátó helye. Az új árak hatályba lépése óta hatféle kisadag ételt ajánlanak fo­gyasztóiknak: készételeket, frissen sülteket, húsfélesége­ket. (Azelőtt háromféle kis­adagot árultak.) A zónázó­ban ugrásszerűen megnőtt a fej-lábpörköltet kedvelők száma. (Érdekes, hogy pél­dául ennek az ínyenc étel­nek a készítésétől is meny­nyire vonakodnak más, még alacsonyabb osztályba sorolt éttermek vezetői is!) A Hun­gáriában az első napok vá­rakozása után minden visz­szatért a rendes mederbe: az előbb megszokott, s most drágább ételeket is szívesen fogyasztja a közönség. A Virág cukrászda és a Korzó eszpresszó vezetőinek tájékoztatása szerint csök­kent a briós, a pogácsák, a fonott kalács ára, emelke­dés van a vajjal készült sü­teményeknél, s a fogyasztás is ennek megfelelően válto­zott. A Széchenyi tej ivóban viszont arról panaszkodtak, hogy a készítő üzemtől az utóbbi időben kisebb süte­ményeket kapnak (1—1,5 de­ka differenciát is kimutattak a próbamérések!), s főleg a süteményeket megtöltő krémek mennyisége lett fel­tűnően alacsonyabb. Teendők Tájékozódó utunkon még több vendéglátó helyet meg­vizsgáltunk. Tapasztalatunk szerint sokat lehetne javí­tani az éttermi szolgáltatá­sokon úgy, hogy az alacso­nyabb árakat kedvelő fo­gyasztók igényeit is kielé­gíthessék. Elsősorban az ala­csonyabb osztályú éttermek­ben, kisvendéglőkben, biszt­rókban kellene bővíteni a kisebb ételadagok (a Búza étteremben egyáltalán nem kapható kisadag), a halból és szárnyasokból, a birkahúsból készült és a húspótló ételek választékát. Nagyon feltűnő, hogy egyetlen étlapon sem találkoztunk birkapörkölt­tel (pedig birkahús bőven kapható). Nyilván van javítanivaló az áruellátáson is: a legtöbb helyen elmondották, hogy csak egyfajta tavi halat kap­nak, pedig a pontyon kívül más halak után is állandó az érdeklődés. Segíteniök kell az ellenőrző szerveknek is. hogy a jó kezdeményezé­sek megvalósulhassanak, a visszaélésekre pedig ne le­gyen mód. Támogatni kell a vendéglátásban is az egész­séges verseny fellendülését a fogyasztók megnyeréséért. Kondorosi János A tánczenei fesztivál második fordulója A májusban Salgótarján­ban megrendezésre kerülő országos tánczenei fesztivál válogató versenye a szegedi elődöntőbe jutott 4 zenekar számára március végén lesz. Közülük a győztes képviseli majd városunkat a döntő­ben. Ez a négy zenekar — a textiles Angels. a Sárga­ingesek. a Móra Ferenc Mű­velődési Otthon zenekara és a Kristály-együttes — lépett immár másodszor közönség elé vasárnap délelőtt a Vö­rös Csillag moziban. A mű­sor célja az volt, hogy a bírálóbizottság és a publi­kum meggyőződjön a fiata­lok felkészültségéről, s a hallottakat értékelve hasznos tanácsokkal lássák el a részt­vevőket. A zenekarokon kívül szólis­ták is szerepeltek a műsor­ban: Mary Zsuzsa, Halász Tamás és Garai Márta, akik szintén az országos fesztivál­ra szeretnének eljutni. A program szerint mind a négy együttes kötelező számként Bernstein West Side sfory-jából a To might kezdetű dalt adta elő. A négy szabadon választott da­rab már sokkal jobban ment a fiatal zenészeknek, s a te­remben szinte állandóan zú­gott a ritmikus taps. Különö­sen a Shandows, a Rollin­gstone, a Beatles és a hazai Atlantis együttes műsorszá­mainak előadása hozott nagy sikert. Országos küldöttgyűlést tartott az eszperantó szövetség Vasárnap, február 20-án Budapesten, az építők mű­szaki klubjában országos kül­döttgyűlést tartott a Magyar Eszperantó Szövetség. A kül­döttgyűlés résztvevői megvi­tatták a szövetség 1966. évi munkatervét. A vita után a SZOT képviseletében Keszei Károly kitüntetéseket adott át. Többek között kitüntet­ték Tombácz Imrét, a Haza­fias Népfront szegedi váro­si bizottságának elnökhelyet­tesét, a MESZ Csongrád me­gyei Bizottságának társelnö­két, és Szekeres Vincét, a MESZ Csongrád megyei Bi­zottságának elnökét. A ki­tüntetettek több évtizedes munkásmozgalmi és eszpe­rantista tevékenységükért a Szakszervezeti Munkáért érdemérem arany, illetve bronz fokozatát kapták. Százhúsz ItilowaKos távvezeték A százhalombattai Duna­menti Hőerőműben szerelik és hamarosan üzembe helye­zik az első 150 megawattos gépegységet. A roppant ener­giamennyiséget, amelyet az óriás gép fejleszt majd, az erőműből kiágazó vezetékek egymaguk nem bírnák to­vábbítani az országos rend­szerbe, ezért a teljesítmény­többletet a 120 kilowattos Százhalombatta—Kőbánya távvezeték juttatja majd a X. kerületi transzformátor­állomásra és onnan az orszá­gos hálózatba. Művészbrigádok a munkásszállásokon Az SZMT új kezdeményezése — A budapesti Egressy-klub tapasztalatai — Az első szegedi bemutató: március közepén A Csongrád megyei és a szegedi munkásszállások kulturális ellátottsága, mint ismeretes, általában nem megfelelő. Időnként ugyan felkeresik őket műkedvelő csoportok, szavalók, színját­szók, énekesek és énekkarok, sőt néha hivatásos művé­szek is, de ez az egyébként nem kis munka — alkalom­szerűsége, rendszertelensége miatt — nem eléggé haté­kony. Nem is beszélve ar­ról, hogy az eldugott, távol­eső helyekre, állami gazda­ságokba, a vízügy és a vas­út munkásszállásaira tulaj­donképpen e! sem jut Ezért aztán a munkásszállások la­kói szabad idejüket nem tudják elég tartalmasan el­tölteni; még mindig nagy szerepet kap benne a kocs­ma, az italbolt. A televízió — amióta és ahol van — segít valamit ezen, de nyil­vánvalóan nem képes pó­tolni, helyettesíteni azt az intenzív hatást, amit a sze­mélyesen megjelenő művé­szek produkciója jelent. Háromezer műsor A Szakszervezetek Megyei Tanácsa elhatározta, hogy változtat ezen a helyzeten és egy nagyszabású vállal­kozással jelentősen javítja a munkásszállások kulturális ellátottságát. Művészbrigá­dokat szervez, amelyek jól kidolgozott, tartalmas mű­sorokkal rendszeresen fel­keresik a Csongrád megyei és szegedi munkásszálláso­kat. Hogyan lehet ezt megcsi­nálni? Hány tagú brigádok­ra, s milyen műsorokra van ehhez szükség? Mindezt, s ennek a mun­kának számtalan más rész­letkérdését a budapesti Eg­ressy-klub már kidolgozta. Hét esztendővel ezelőtt kezdték meg munkájukat, s azóta háromezer műsort adtak különböző munkás­szállásokon ; évenként 50 ezren, összesen tehát 350 ezren látták ezeket. Ilyen ta­pasztalatokra lehet építeni. Az SZMT tapasztalatcsere jellegű bemutatóra, meg is hívta Szegedre az Egressy­klub egyik múvészbrigádját. Az együttes szombaton dél­után meghívott közönség — színészek, írók. népművelési szakemberek előtt — tartot­ta meg bemutatóját a Ju­hász Gyula Művelődési Ott­hon klubjában. A megjelenteket dr. Nagy Lászlóné, az SZMT kultu­rális felelőse köszöntötte, majd Horváth Árpád, az Egressy-klub rendezője is­mertette a klub múvészbri­gádjainak eddigi munkáját. A többi között elmondotta, hogy kezdetben filmvetíté­sek elé, illetve után adtak rövid versműsort a munkás­szállások lakóinak a klub brigádjai, később tematikus versösszeállítások következ­tek, s csak ezután alakult ki a mai forma: a zenés irodalmi klubműsor. Ennek célja az irodalmi ismeret­terjesztés és a szórakozta­tás. A brigád műsorok négy­öt művészre épülnek, közü­lük egy a zenekíséret fel­adatait látja el. Tekintve, hogy a munkásszállásokon általában nincs zongora, gi­tárral, bendzsóval, tangóhar­monikával kísérik műsorai­kat. A bemutatók terjedel­me általában egy óra; en­nél terjedelmesebb műsoro­kat nem szabad adni. Zenés {eldolgozások E bevezető után a mú­vészbrigád tagjai — Éber Pálma, Takács Márta, Koz­ma Gusztáv, Tihanyi Pál és Rajcsányi Pál. aki gi­táron kísérte az együttest — bemutatót tartottak műsora­ikból. Először zenés-venses összeállítást mutattak be, majd Jan Drda Magasabb szempontból című népszerű novellájának dramatizált feldolgozását, végül egy tel­jes egyórás műsort adtak elő, három dramatizált Mau­pa.ssant-novellát A rendjelt, a Gömböcöt és Az esernyőt. E feldolgozásokban már a szín játékos elemek uralkod­tak, néhány kelléket is fel­használtak, sőt még a dísz­letek helyettesítését is meg­kísérelték. Ezeket nagymé­retű novellaillusztrációk pó­tolták, s a játéktér közepén helyezték el őket. Nagy sze­repet kapiott a feldolgozá­sokban a muzsika, nemcsak mint kísérő, hangulatkeltő elem, hanem mint ének is. Musicalszerű dramatizált no­vellafeldolgozások; kis túl­zással talán ezzel jelölhet­nénk legszemléletesebben a produkció műfaját. Szegedi brigádok Az érdekes, tartalmas be­mutató után a résztvevők megbeszélték a tapasztalato­kat. Az SZMT elképzeléseit dr. Németh Lajos mb. ve­zető titkár vázolta. Ezek szerint Csongrád megyében, illetve Szegeden is több múvészbrigád alakulna. Egyik hivatásos színészek­ből, másik kettő p>edig mű­kedvelő együttesekből, töb­bek között a Kerpely Judit vezette Modern Színpad tagjaiból. A brigádok mun­káját Sándor János, a Sze­gedi Nemzeti Színház fiatal rendezője irányítja. Az együttesek az első bemuta­tót már a közeljövőben, március közepén megtarta­nák, s azután rendszeresen felkeresnék műsoraikkal az építőipari, a textiles, a víz­ügyi és vasutas munkás­szállásokat, az állami gaz­daságokat, valamint mind­azokat a helyeket, ahol a különböző intézmények munkásszállásokat tartanak fenn. nagy csarnokban információt kaptunk arról is, hogy dacára a nagy távolságnak, melyet meg kell tennie a szovjet vasércnek, és dacára a szállítási nehézségeknek, a vasmű nagy bőségben termeli az acéllemezeket, ame­lyek nagy mennyiségben vannak felhalmozva a hengermű oldalsó részeiben. Mint vezetőnktől értesültünk, ezeknek a lemezeknek jó részét itthon használják fel a különböző üzemek, de sokat exportálnak az európai államokba és a tengerentúlra is. A vasmű megtekintése után Székesfehérváron néze­gettük a ragyogó tiszta utcák szélén pompázó virágsző­nyegeket, a magyar történelem hőskorára emlékeztető épületeket, a pompázó kertekkel ós gyümölcsösökkel öve­zett városszéli villákat, s az óriási embertömeget, amely éppen akkor áramlott ki a televízió-gyárból. Székesfehérváron először a város szélén épült Bori­várat tekintettük meg. Ezt a szép épületet, amely formá­jánál, hangulatánál és a magyar múlt lelkét lehelő szer­kezeténél fogva érdekes, eredeti és maradandó, Bori Jenő szobrászművész építette, mégp>edig, mint a család tagjai­nak az elbeszéléséből megtudtuk, nagyrészt úgy, hogy maga volt a kőműves, a kubikos, az ács, a malterkeverő, a mester és az Inas. A Bori-vár a maga egészében rendkívül impozáns, kéttornyú, nagy épület. A két torony kőzött van az ösz­szekötő híd, és felette egy láncon függ a régi vár-világra emlékeztetve, az ítéletet osztogató pallós. A várnak a leg­érdekesebb része a nemzeti galéria, ahol két sorban egy­más alatt és fölött a magyar történelem hősi alakjait mintázta meg a minden szépért, minden jóért lelkesedő, önzetlen és tisztalelkű művész. Dísze és értéke a Bori­várnak a műterem. Ez, az egész épületrendszeren végig­húzódó hatalmas terem, amelybe kisebb-nagyobb oldal­termek torkollanak. Az egész tele van művészi képekkel, amelyek közül sokat maga a mester készített, sokat a fe­lesége festett, aki festőmúvésznő volt, de vannak igen értékes képiek, amelyek idegen, nagy nevű festőknek az alkotásai. A képek mellett sok különféle szobor és a mindenféle műemlék, amely egy hosszú, lelkes élet mun­kájának, szívének és önzetlenségének a ragyogó eredmény­sorozatát tárja a szemlélő elé. A várat egy a hegyoldalon kiképzett, változatos, színes, kissé talán túlzsúfolt, alakok­kal, virágokkal és fákkal ékesített park veszi körül. An­nak, akinek érzéke van a szép iránt, a magyar múlt iránt, és aki meg tudja becsülni az emberi elme és az em­beri kéz alkotásait, érdemes elmenni erre a tájra, és el­nézegetni ezt a gyűjteményt, amely ma a Nemzeti Mú­zeum tulajdona, de amelyet a család ott élő leszárma­zottai gondoznak, az érdeklődőknek készségesen megmu­tatnak, s a látottakhoz megfelelő történelmi magyará­zatokat adnak. Utunk ezt követően Veszprémbe vezetett, s ott a várba hajtattunk. Ez a városiész szinte teljes épségben maradt reánk. Itt van a bástya, rajta I. István és Gizella szobrával, s a bástyasétány, amelyről gyönyörű kilátás nyílik a városra és a környező vidékre. A várban van a nagy székesegyház, közvetlen szomszédságában a Gi­zella káptolna. Az óvároshoz, amely nagy részben hegyen épült, csatlakozik modern palotasora/ival az újváros és ehhez, az erősen épülő és fejlődő egyetemi város. Veszp­rém levegője egészen különleges, benne keveredik a rég­múlt, a közelmúlt és a jelen. A sok régi, de szép formájú ház, a meredek utcák engem a skóciai Edinburgra emlé­keztettek, a vár pedig az edinburgi sziklára, amelyben az első és második világháborúban hősi halált halt skót ezredek számára emelt, csodálatosan megkapó és könnyekig megható emléket az életet értékelő ós a múltat megbe­csülő hálás utókor. Alighogy elhagytuk Veszprémet, a bakonyi dombok között egy kisebb-nagyobb településekkel megrakott zöl­dellő rétekkel, helyenként tölgyerdővel övezett völgyön keresztül hamarosan Zircre érkeztünk. Akkor, amikor az itteni régi rendház megtekintését programba vettük, az volt a célunk, hogy megnézzük a könyvtárat, amelynek gyönyörű berendezése ós ritkaságszámba menő könyvei nap-nap után sok látogatót vonzanak ide. A könyvtár­helyiségben sajnos nincsen világítás. Egy hosszú zsinóron hordozható elektromos lámpa halvány fénye mellett volt módunkban elgyönyörködni a csodálatos szép intarziás íróasztalban, a művészi szekrényekben, s a szépen elren­dezett és tisztántartott fóliánsok hatalmas tömegében. A könyvtártól jobbra állították fel a tájmúzeumot. Ebben helyet kaptak a Bakony állatai, növényei, a paleontológiái leletek, s a különböző háztartási és ipari eszközök. A mú­zeum ragyogó tiszta, minden a helyén van, és hogy főleg a szakmánk területére eső részt dicsérjük meg. az álla­tok igen szépten vannak preparálva, környezetük okosan megkonstruált, és helyük is jól kijelölt. Nagyon okosnak találtam a tájmúzeum létesítését, és helyénvalónak tarta­nám, ha máshol is, föeleg a jellegzetes hegyi, vagy al­földi tájakon létesülnének, ilyen múzeumok, mert ma az atom- és benzinkorszakban hihetetlenül gyorsan változik minden. Változik az állatvilág, változnak az utak, változ­nak a közhasználati eszközök, főleg piedig azok, amelyek a földművelés és a háziipar területén voltak használatosak. Győr érintésével Sopronba, s innen a Sopronkőhida szomszédságában levő Fertőrákosra mentünk, ahol már a rómaiak idejében művelés alatt álló híres kőbányát te­kintettük meg. Rendkívül érdekes ez a kőbánya. Lényegé­ben egy óriási, mesterségesen elkészített barlangrendszer, amely hatalmas oszlopaival és az oszlopok között elterülő titokzatos helyiségekkel valóságosan Aida sírjára emlé­keztet. A faiak, amelyek őstengeri üledék származékai, évmilliókról beszélnek, főleg azok a különböző növényi és állati maradványok, amelyek a falakból és az oszlopokból mindenünnen felénk tekintgetnek. Aki fogalmat akar sze­rezni magának a természetben működő hatalmas erőkről, az idők végtelenségéről, s az emberi ész és kéz világot formáló erejéről és készségéről, nézze meg ezt a csodá­latos üregrendszert, amelyhez foghatót nem sokat rejte­get magában az öreg Föld méhe. Fertőrákostól Sopronba visszatérve a fenyves fölötti Károly kilátóhoz mentünk. Utunk gyönyörű, főleg lucfe­nyő-erdők között vezetett fel a gerincre és innen egy egészen keskeny, valóságos cikcakkban futó utacskán a széfjén megépített, magas kilátótoronyhoz, amelynek tete­jéről Sopronra és környékére ragyogó kilátás nyílik. A toronytól lefelé, mindössze 10 percnyi járásra, 30 millió forintos költséggel most készült el a Fenyves Szálló. Ha­talmas, szép, modern épület, gyönyörű fenyőerdő közepén, ellátva minden kényelemmel. Ez a szálló sok embert fog vonzani erre a valóban szép vidékre, ahol a lomb­hullásban ós a fenyő susoságásábam, a virágnyílásban és a hervadásban, a levésben és az elmúlásban nyugtot, örömet talál az, aki szereti a természetet és érti azt a csodálatos nyelvet, amelynek zamata az élet, szine a harmónia, s iránya a végtelen... (A II. — befejező — rész kővetkező számunkban.) Szerda. 1966. február 22. DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Thumbnails
Contents