Délmagyarország, 1966. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-22 / 44. szám

Kétmillió szőlővessző A Balaton környéki szőlőtermelő gaz­daságokban — többek között a Balaton­bogiári Állami Gazdaságban is — már •v elején elkezdték a szőlőmetszést. Az eddig kimondottan tavaszinak minősített munka előrehozása, az eddigi tapasztala­tok szerint nem árt a szőlőnek. Munka­szervezés és munkaerőgazdálkodás szem­pontjából viszont nagy előnyt jelent a gazdaságnak. A „tavaszi munkák" mel­lett tipikus téli munkát is végeznek a gazdaság dolgozói. Kétmillió szőlő vesz­szőt dolgoznak fel oltványkészítéshez, amelyből másfélmilliót saját céljaikra használnak fel. (MTI Foto - Balkor József felvétele) Á felszabadító hadsereg ünneplése Baráti találkozó a szegedi Fegyveres Erők Klubjában A szovjet hadsereg megalakulásának 48. évfordulója alkalmából tegnap, február 21-én, ünnepséget rendezett a Magyar—Szovjet Baráti Társaság szegedi intéző bizott­sága és a szegedi Fegyveres Erők Klubjának parancs­noksága a klub nagytermében. Az ünnepi esten megjelent Csukás István, az MSZMP Szegedi városi végrehajtó bizottságának tagja, Katona Sándor országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottságának titkára, továbbá az MSZBT megyei és városi vezetői. Résztvett az ünnepsé­gen az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet kato­nai alakulatok képviseletében A. V. Pomazan gárdaezre­des is. Az ünnepség szervező bizottsága vendégül látott munkásmozgalmi veteránokat és a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalomban részt vett szegedi harcosokat. Szóród János alezredes megnyitó szavai után dr. Bc­retzk Péter főorvos, címzetes egyetemi tanár emlékezett meg a szovjet hadseregről és méltatta történelmi jelentő­ségét. Az ünnepi beszéd elhangzása után a Szegedi Nemzeti Színház művészei: Bókay Mária, Mucsi Sándor és Szabó Kálmán, valamint Szalatsy István karnagy színvonalas műsorral szórakoztatták a megjelenteket. korinai, ismerőssel tartják fenn a kapcsolatot, olyanok­kal is, akiket a felszabadu­lás idején ismertek meg. A baráti találkozó részt­vevői felidézték a múltat, elmondták egymásnak élmé­nyeiket, életüket, amely an­nak a szovjet hadseregnek a segítségével lett teljes, amelynek ünneplésére össze­gyűltek. A szegfűk „vallomása A szovjet pártmunkásküldöttség szegedi látogatásáról A hazánkban tartózkodó öttagú szovjet pártmunkás­küldöttség M. O. Szladkovszkij elvtársnak, az SZKP Köz­ponti Bizottsága külügyi osztálya helyettes vezetőjének ve­zetésével — mint jelentettük — szombaton a késő dél­utáni órákban Szegedre érkezett, s a megyei páltbizott­ságon baráti eszmecserét folytatott a megyei és a városi pártbizottság vezetőivel. Vasárnap a delegáció Szegeddel ismerkedett, és az újszegedi Haladás Tsz-be látogatott Komócsin Zoltán elvtársnak, az MSZMP Politikai Bizott­sága tagjának, a Központi Bizottság titká­rának, Gyenes András elvtársnak, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztálya helyettes vezetőjé­nek, dr. Komócsin Mihály és Siklós János elvtársaknak, a megyei pártbizottság titkárainak, Perjést László elvtárs­nak, a Szeged városi pártbizottság első titkárának és Papn Gyula elvtársnak, a városi tanács vb elnökhelyettesének társaságában. Délután a delegáció visszatért Budapestre, hétfőn pedig elutazott hazánkból. a földgáz szerepét a jövő fejlődésében. Sem a vendé­geknek, sem a kíséretükben levőknek nem tetszett vi­szont, hogy az Odessza-ne­gyedben egy-egy ház külső vakolata már megkopott, „kisír" a környezetből. Az Odessza-negyed házai­nak tetején sorjázó tv-an­tennák is szembetűntek. Ez­zel kapcsolatban mondta el M. O. Szladkovszkij, hogy a Szovjetunió az elkövetke­ző években megvalósítja a televízióközvetitést óriási tá­volságokra is, a szputnyikok segítségével. A Széchenyi téren, a most még lombruhátlan vén pla­tánok alatt járva, s később, az egész városnéző sétán fá­radhatatlanul kérdezősköd­tek szovjet vendégeink Sze­gedről, életéről, az itt folyó munkáról. A magyarul is be­szélő Ivanov elvtárs gyakran vállalkozott még a tolmács szerepére is. Lelkes barátja. Szegednek. Eléggé ismeri is a várost, mert már járt itt. Idézgette — mintegy meg­erősítést vagy ellenvetést várva — a város történeté­nek egy-egy mozzanatát is. A Széchenyi téren, a Ká­rész utcán meg-megálltak röpke beszélgetésre egy-egy járókelővel. A szabadtéri já­tékok színhelyén elismerően állapították meg, hogy a já­tékoknak már nemzetközileg is rangja van. A megáradt Tisza partján lépkedve a gépkocsigyártás is szóba került. Ekkor újsá­golták a küldöttség tagjai, hogy a Szovjetunió a szocia­lista országokkal együttmű­ködve a következő idő­szakban éveként 500 ezerrel, majd egymillió­val több személyautó gyár­tását tervezi. „A Szovjetunió idén kezdődött ötéves tervé­nek egyik célja az is, hogy az autógyártás nagyot lép­jen előre". R Túl a Tiszán az Odessza­lakónegyed különösen tet­szett a vendégeknek. Fon­tosnak ítélték a hévíz fel­használását fűtési célokra, s Fehér asztalok mellett, jobbára fehérhajú emberek idézték fel a régmúlt emlé­keit. László Sándor elvtárs, aki ma 79 éves, 1918 elején lepett be a Vörös Hadsereg­be, amelynek nyolc hónapon át volt harcos katonája. Megsebesült, kórházba ke­rült, majd felgyógyulása után hazajött. Hiába jelent­kezett azonban régi munka­helyén, a vasútnál, itthon akkor már az ellenforrada­lom állta útját minden be­csületes ember érvényesülé­Halász József elvtárs ha­difogolyként már 1917-ben egyik szervezője lett a Vörös Hadseregnek. Orenburgban századnyi magyar egységet hoztak létre, amely azután a különböző frontokon 1919 május végéig harcolt. Akkor sokadmagával ő is hazain­dult, de mire megérkezett, itthon megbukott a Tanács­köztársaság. Horváth Béla elvtárs Szi­bériában harcolt a forrada­lomért. 1921-ben jött haza. s élettársat is hozott magával. Számos szovjetunióbeli ro­Megkétszereződött a javító szolgáltatás öt év alatt 40 százalékkal nőtt a kisipari szövetkeze­tek össztermelése, a javítás-szolgáltatások értéke megkét­szereződött, tavaly négyszer annyi építkezést végeztek a lakosság számára, mint 1960-ban — mondta Erdős Jó­zsef. az OKISZ elnöke a Magyar Sajtó Házában hétfőn megtartott sajtótájékoztatóján. A szövetkezetek működé­séről elmondta, hogy összvagyonuk 2,2 milliárdról 4 mil­liárd forintra emelkedett. Az ország különböző részében működő 1142 ktsz-ben az elmúlt hetekben zajlottak le a vezetöségválasztá60k és a következő hónapokban kerül sor a területi és szakszövetségek, majd ezt követően az or­szágos szerv, az OKISZ tisztségviselőinek újjáválasztá­sára. (MTI) 1968-ig: automata interurbán magyar városok között Közvetlen kapcsolás Moszkvával, Berlinnel, Prágával, Varsóval — A híradástechnikai ipar mind a szocialista, mind a tőkés piacokon túlteljesítette 1965-ös tervét. Az idén, lé­nyegében, a múlt évben megkezdett munkák tovább­fejlesztésén dolgozunk — mondotta Budai Lajos, a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár telefontechnikai fej­lesztés' osztályának vezetője. — Ezek közé tartozik egy nemzetközileg nagy jelentő­ségű feladat. A KGST-ben Csehszlovákiára bízták, hogy országok közötti távválaszto (távkapcsoló) automata rend­szert építsen ki. Ennek ered­ményeképpen Berlin, Prága, Moszkva és Varsó között már félautomatikus telefon­összeköttetés létesült. így például, a prágai telefonköz­pont kezelője, a moszkvai központ megkerülésével köz­vetlenül a moszkvai hívott számra tudja kapcsolni. — A csehszlovákok most hozzánk is eljuttatják eze­ket a berendezéseket és a magyar híradástechnikai ipar elkészíti a hozzájuk szüksé­ges kapcsológépeket. A posta tervei szerint 1968-ig mi is fokozatosan lét­rehozzuk ugyanezt a félauto­mata rendszerű kapcsolatot Berlinnel, Prágával, Moszk­vával és Varsóval. Ugyan­csak 1968-ig több városban vezetik a hazai távválasz­tást: a kapcsolt városok elő­fizetői egymást automatiku­san — központ segítsége nél­kül — hívhatják. A most lezárult kísérleti szakasz során először Pápa, Veszprém. Miskolc és Buda­pest között alkalmaztak köz­vetlen automatikus kapcsoló­rendszert. S ma már például a miskolci előfizető este tíz óra után, az interurbánköz­pont kezelőjének beavatko­zása nélkül, közvetlen feltár­csázhatja budapesti ismerő­sét, Budapestről egyelőre még nem hívhatók ugyanígy a pápai, veszprémi és miskol­ci számok. Ez évben a rend­szert tovább fejlesztik és né­hány év múlva a posta már több várost is bekapcsol így az országos helyközi telefon­hálózatba. — Idén még csak kisebb mértékbén, jövőre azonban már fokozottabban látják el a kisebb helységeket is auto­matikus telefonközpontokkal. Ez megszünteti majd az ed­digi visszás helyzetet, hogy a falusi postahivatalok be­zárása után nem lehet a köz­ségekkel telefonkapcsolatot teremteni. Az újszegedi Haladás Tsz­ben Fodor István tsz-elnök, Szécsi József, a tsz párttit­kára, Bortliaiser Antal fö­agronómus és Hegedűs Gyu­láné főkönyvelő fogadták a vendégeket. Fodor István tá­jékoztatott a tsz életéről. — Ha nem ..államtitok'' — mondta tréfálkozva, de­rültség közben M. O. Szlad­kovszkij — akkor arra ké­rünk választ, hogy mennyit keresnek ebben a tsz-ben a tagok? Meg: vannak-e kilé­pők a tsz-ből? Á gyors válasz: átlagosan egy-egy tag évi jövedelme 17 ezer 177 forint volt a leg­utóbb. Ehhez jön még a ház­táji gazdaság jövedelme. Senki nem akar a tsz-ből elmenni, sőt új és új jelent­kezők vannak. A Haladás Tsz-ben szor­galmasan és nagy szakérte­lemmel dolgoznak a tagok. Esztendőkkel ezelőtt, 1949­ben neve); kertészemberek szövetkeztek itt. Ma korszerű gazdaságuk van. s őszintén vallják, hogy jobban, köny­nyebban élnek, mint egyéni gazda korukban. A vendégek végigjárták az üvegházakat, ahol bim­bóznak a csodálatos szép szegfűk. Megállapították: — A szép szegfűk, virá­gok is a tsz-gazdálc hozzá­értéséről, gondos munkájá­ról vallanak. A szegfűcsokor pedig, amit a búcsúzásnál a tsz-gazdák képviselői nyújtottak át a vendégeknek, az irántuk és az egész szovjet nép iránt érzett szeretetről vallottak. Morvay Sándor Nyugdíjpótlék A Szeged és Vidéke Körze­ti Földművesszövetkezet nyúltenyészto társulásában hetven kistenyésztő egyesült korábban. Azóta is tapasz­talják: érdemes volt szervez­kedni. A főldművesszövetke­zet igen jó árat fizet: Tizen­öt forint áll a szerződésben kilónként, azonban február 1-től június l-ig minden év­ben kiemelt árakat, 17—19 forintot kapnak. Ugyanakkor az állománynak megfelelően takarmányjuttatásban is ré­szesülnek. Boros Mihály új­szegedi nyugdíjas banktiszt­viselő továbbtenyésztésre ál­lít elő német nagyezüst faj­tákat. Tíz anyanyula van, s egy ivadékért háromhóna­pos korban 80 forintot kap. Mint mondotta, eredeti cél­ja az volt, hogy nyugdiját kiegészítse annyira, mint ko­rábban a fizetése volt. S mindez sikerült. (Somogyiné felv.) A könyv és a tapasztalat együtt jó Mezőgazdasági könyvkiállítás Ottömösön A két kis asztal körül, ahol Ács Kovács Árpád is­kolaigazgató és Muskó Ist­ván boltvezető kínálja a legfrissebb mezőgazdasági szakkönyveket, néhány pa­rasztgazda vallatja a rög­tönzött könyvkiállítást. — A szőlőtermesztésről és telepítéséről van-e vala­mi? — kérdezi Katona Il­lés, az öttörnösi Magyar László Tsz brigádvezetője. — Nekem meg olyan ké­ne, ami az általános nö­vényvédelemről szól — bo­gaiassza a szép könyveket Kovács Gyula bácsi. Olyan ember, akinek ar­cára van írva dolgos, pa­raszti sorsa. Ám a tudo­mánya nem. Pedig — amint a könyvesek megjegyzik — kis házi könyvtárravalót gyűjtögetett össze Gyula bá­csi. Mégpedig a gyümölcs­ös szőlőtermesztéshez köl­csönzi a könyvek tudását, hiszen több mint tíz éve egyholdas kertjében e szak­ma tanulójául szegődött. Hogy mire jó a könyv? .. . — Több fejben több ész van, ugye... — már így mondják. Nahát a könyv is valami ilyenféle. A gya­korlatban sokszor olyan kérdésekbe ütközünk, ami­ben csak a szakkönyv se­gít ki — magyarázza, s hangján érzem, az arcán lá­im, hogy van e fejben isztes oltára a tudomány­iak. Valami ugyanis átfűti I lényét, mikor erről be­szél. Persze nem alázatos­kodással, hiszen nyomban hozzáteszi: — A gyakorlat azonban erősebb; mi, akik hosszú évek óta a gyümölccsel ve­sződünk, olyan dolgokra is rájöttünk, amit a nagy szak­emberek se tudnak . . . De hát ez se megy elmélet nél­kül. Valahogy a kettő együtt jó — így elmélkedik, miköz­ben gyülekeznek az embe­rek a művelődési otthonban, hogy meghallgassák a ba­racktermesztés tudós szak­értőjének előadását. Nos, itt az alkalom, hogy a me­zőgazdasági könyvhónap öt­törnösi rendezvényén is ösz­szemérjék erejüket a gya­korlat emberei és a tudo­mány viselői. 2 A brigád vezető már a pad­sorokban üldögélő emberek között várja az előadás megkezdését. Katona Illés kissé szabódik a riporteri kíváncsiskodás miatt, mert olyan ember ő. aki nem szereti, ha „az újságban pel­lengérezve van". De hát bri­gádvezető, s nemcsak a ma­ga, hanem a keze alatt dolgozó emberek munkáján is lemérheti, milyen segít­ség a szaktudás; amannak megszerzésében pedig a könyv. — Az emberek kicsiben tudipak bánni a gyümölcs­csel, de nagyüzemi módon már nem. Olykor beszél­getünk a brigádban, hogy mit is mond erről a szak­könyv .. . Meg, ugye, a nö­vényvédelem szinte új és ál­landóan változik. Könyv nélkül sohasem érheti uvol magát benne a parasztem­ber — magyarázza halkan, mert az előadó már az asz­talnál foglalt helyet. A me­zőgazdasági könyvhónap al­kalmából sok szakkönyv gazdára talált Ottömösön; az iskolaigazgató mintegy 3600 forint értékű könyvet adott el. Az előadó, Klausz József — aki életét a barackter­mesztés tudományának szenteli és külföldi orszá­gokat is bejárt, hogy ki­fürkéssze a baracktermesz­tés titkait — egyszerűen, közérthetően magyarázza: hogyan kell biztosítani a fa életének egyensúlyát a gyö­kérzet és a korona össz­hangjának megteremtésével, hogyan kell tiszteletben tar­tani a fa „egyéniségét" a koronaalakításban, milyen nagy tudomány (erre a ta­valyi év is példa) a lombo­zatot megőrizni szakszerű növényvédelemmel... Min­den arc, minden szem me­rő figyelem. Száraz tudo­mány? — latolgatom; szá­raz a hozzá nem értőnek! De akiket sokéves gyakor­lat intett a tudomány sza­vának tiszteletére, azoknak izgalmas előadás, akár egy felfedező út. B. Ö. Kedd, 1966. február 32. DÉL,MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Thumbnails
Contents