Délmagyarország, 1966. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-15 / 12. szám

A barátság és testvériség missziója (Folytatás ax 1. oldalról.) serény kézzel építik a szo­ciálist* Mongólia ÚJ nagy ipari központját. Befejezésül szívből jövő köszönetet mondott az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió kormányának és népének azért a felbecsülhe­tetlen segítségért és támoga­tásért, amelyet n szocializ­mus építésében nyújt Mon­góliának. Brezsnyev beszédében hangsúlyozta, hogy Darhan és vidékének ipari fejlődése a mongol nép nagyszerű ha­ladásának egyik ékes pél­dája. Itt vállvetve, egységes család tagjaiként munkál­kodnak mongol, szovjet, len­gyel és csehszlovák szakem­berek, munkások. A továbbiakban Brezsnyev a szovjet népnek a hétéves terv időszakában elért ered­ményeit vázolta, majd így folytatta: — Az SZKP és az egész szovjet nép életének fon­tos eseménye lesz idén márciusban az SZKP XXIII. kongresszusa. A kongresszus megvitatja a pártnak a XXII. kongresz­szus óta végzett munkáját, meghatározza országunk fejlődésének irányvonalait a legközelebbi Ötéves időszak­ra, valamint a kommunista társadalom építésében a pártra és a szovjet népre váró feladatokat. — Országaink lestvéri ba­rátságának fejlődésében fon­tos esemény lesz a Szovjet­unió és a Mongol Népköz­társaság új barátsági, együtt­működési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződésének küszöbönálló aláírása. — Most, amikor a nem­zetközi reakció és háború erői az amerikai imperializ­mus vezetésével fokozzák a nemzetközi feszültséget, ag­ressziót követnek el a sza­badságszerető vietnami nép és más olyan népek ellen, amelyek függetlenségükért harcolnak, különösen szükséges minden békesze­rető erő összefogása az ag­resszió elhárítására és a béke megőrzésére. Mi. szovjet emberek büsz­kék vagyunk arra, hogy a szovjet és a mongol néo, az SZKP és a Mongol Népi For­radalmi Párt más szocialista országok testvéri népeivel és pártjaival egységfrontban, aktívan harcolnak a szocialista közösség, a kommunista világmozga­lom egységének, az összes haladó erők egysegének megszilárdításáért, a békéért és a népek biz­tonságáért — mondotta nagy tapssal fogadott beszéde be­fejezéséül Brezsnyev. A szovjet párt- és kor­mányküldöttség pénteken látogatást tett a „Mongol— Szovjet Barátság" mezőgaz­dasági termelőszövetkezet­ben is, amelynek dolgozói szívélyes fogadtatásban ré­szesítették a szovjet vendé­geket. Johnson üzenete nem tanúskodik az amerikai „békekampány" őszinteségéről Koszigin Afganisztánban 9 Új-Dclhl (MTI) A UPI hírügynökség je­lentése szerint Koszigin szovjet miniszterelnök pén­teken találkozott Kama­radzs-zsal, az Indiai Kong­resszus Párt elnökével. A szovjet kormányfő részvétét nyilvánította Sasztri halálá­ra és hangsúlyozta, meny­nyire fontos a taskenti meg­állapodások végrehajtása. Ezt megelőzően a reggeli órákban Koszigin miniszter­elnök Husszein el Sa/i-val, az EAK Üj-Delhiben tartóz­kodó alelnökével ls tárgyalt. Koszigin még a nap folya­mán Kabulba (Afganisztán) utazott. Az afgán fővárosban tartózkodó Koszigin szovjet miniszterelnök pénteken este tisztelgő látogatást. tett Mohammed Zahir Sah af­gán királynál. A király és a szovjet kormányfő szívé­lyes, baráti megbeszélést folytatott. Koszigin szovjet minisz­terelnök pénteken baráti megbeszélést folytatott Mai­vandval afgán miniszterel­nökkel is. Alekszej Koszigin, aikinek repülőgépe az indiai fővá­rosból hazatérőben átrepült Pakisztán területe fölött, táviratot intézett Ajub Khán pakisztáni elnökhöz. Távira­tában szívélyes üdvözletét és legjobb kívánságait küldte az elnöknek és Pakisztán népének. A nemzeti felszabadító mozgalmak a forradalmi erők segítségét kérik A havannai értekezlet határozataiból 9 Havanna (MTI) Csütörtökön nyilvánosság­ra hozták a havannai tri­konlánentális szolidaritási ér­tekezlet bizottságainak több határozatát. A gazdasági bizottság egyik határozata felhívással fordul a forradalmi erőkhöz, nyújtsanak segítséget, bele­értve a fegyvereket is, a nemzeti felszabadító moz­galmaiknak. Egy másik ha­tározat a Dél-vietnami Nem­zeti Felszabadítása Front megsegítésére szólít fel. Az értekertet egy másik határozata követelte az ame­rikai csapatok visszavonását Latin-Amerikából, az Egye­sült Államok katonai tá­maszpontjainak felszámolá­sát A határozat elftélte az intervencionlsta nemzetközi fegyveres erők létrehozására irányuló amerikai mesterke­dése ket. A közzétett határozatok az értekezlet támogatásáról biztosítják a VDK kormá­nyának négypontos javasla­tát, a rhodesiai nép harcát Angola. Mooambique és Portugál-Guinea népeinek küzdelmét továbbá elítélik a nyugatnémet militariz­must. A hírügynökségek jelenté­se szerint csütörtökön az a vélemény vált uralkodóvá a trikón ti nentális értekezlet köreiben, hogy az új, három földrészt összekötő szolida­ritási szervezet székhelye Havanna legyen. Santo Domingóból érkező hír szerint a dominikai kor­mány úgy rendelkezett hogy nem térhetnek vissza az or­szágba a dominikai balol­dali pártok képviseletében a havannai értekezletre uta­zott küldöttek. Köztük vam Gutierrez Félix, aki részt vett Caamano kormányá­ban is. Csütörtökön az értekezlet politikai bizottságában vi­ta alakult ki arról, hogy az értekezlet záróokmányában szerepeljen-e a „békés együttélés" kifejezés. A vi­tát szavazás zárta le: 31 küldöttség a „békés együtt­élés" Idézése mellett, ki­lenc pedig ellene szavazott. A javasiat ellen szavazó küldöttségek a következők voltak: Kina, Észak-Korea, VDK, Dél-Vietnam, Japán KP, Indonéz KP, Venezuelai Felszabadítás! Mozgalom, Guatemalai Felszabaditási Mozgalom. Wilson lagosi szereplése csalódást keltett A TASZSZ hírügynökség ismerteti a Pravda tudósító­jának kommentárját a lagosi konferenciáról. Eszerint Wilson lagosi szereplése csalódást keltett az afrikai közvéleményben. Az angol miniszterelnök nem java­solt határozott intézkedése­ket a fajüldöző rendszer le­törésére. Smith-ék újból időt nyertek és megerősít­hetik helyzetüket — állapí­tották meg Afrikában. Erre mutatnak a Wilson-ellenes tüntetések is, amelyek Lusa­kában játszódtak le, amikor Wilson elhagyta a sajtókon­ferencia színhelyét. • ŰJ-Dclhl, Washington, Kóma (MTI) í Humphrey, az Egyesült Ál­| lamok alelnöke csütörtök este Űj-Delhlből hazaindult Washingtonba. A repülőté­ren újságírók kérdéseire vá­laszolva kijelentette, hogy a szovjet kormányfővel folytatott tárgyalás „fontos feladat" volt. s találkozásukat konstruktív és barátságos találkozónak minősítette. Az AFP a Viet­nammal kapcsolatos diplo­máciai lépésekről szóló egyik jelentésében külön kiemeli, hogy Koszigin hivatalba lé­pese óta ez volt az első magasszln­tű találkozó felelős ameri­kai és szovjet vezetők kö­zött. Johnson amerikai elnök csütörtökön a Fehér Házban váratlanul sajtóértekezletet tartott és ezen néhány kér­désről nyilatkozott. Előző napi beszédéhez ha­sonlóan Johnson ismét az amerikai ..békekampány" őszinteségét bizonygatta, és közölte: az idén is elküldi megbízottait több országba, hogy tárgyaljanak a vietna­mi béke megteremtésének lehetőségéről. Hozzáfűzte, hogy az amerikai „béketa­pogatózásokra" még nem ka­pott választ. Az elnök megemlítette, hogy Viet­namban csökkent a harci cselekmények száma. A New York Times pén­teki száma üdvörti Johnson elnök kongresszusi beszédé­nek vietnami vonatkozású részeit és azt a véleményt fejti ki, hogy „rugalmasabbá vált az amerikai álláspont". A lap vezércikke figyelem­re méltónak tartja ugyanis, hogy Johnson kifejezte haj­landóságát, hogy „bármiiyen konferenciaasztalhoz leül és kész fontolóra venni bármi­lyen csoport nézeteit". Az Unitá, az Olasz Kom­munista Párt lapja megálla­pítja, hogy Johnson elnök kongresszusi üzenete nem tanúskodik az amerikai bé­kekampány őszinteségéről. Az elnök ugyanis félreért­hetetlenül kijelentette, hogy az amerikai csapatokat nem kivánja kivonni Dél-Viet­namból, holott Dél-Vietnam lakosságának többsége ellenzi az Egye­sült Államok katonaságá­nak ottlétét. Az Unitá hangoztatja azonban art is, hogy nem szabad feladni a békés ren­dezés reményét, amelyre töb­bek között lehetőséget nyújt Az elnöki üzenet visszhangja A dél-vietnami kormánycsapatok veszteségei Újabb amerikai repülőgépet lőttek le a VDK felett Humphrey és Kosrtgin ta­lálkozója Üj-Delhiben. A dél-vietnami Felszaba­dulás hírügynökség egyik csütörtöki közlése szerint a szabadságharcosok december 29-én és 30-án két nap alatt 60 dél-kbrcal katonát tettek harcképte­lenné Binh Dinh tartományban. Egy dél-vietnami katonai szóvivő közlése szerint a dél-vietnami hadsereg 1965­ben 11 256 halottat vesztett, továbbá 9049 katonát eltűnt­ként vettek jegyzékbe. • Az Üj-Kína jelentette ha­noi értesülés alapján, hogy Ha Bac észak-vietnami tar­tomány felett lelőttek egy pilóta nélküli amerikai felderítő repülő­gépet. A hírügynökség hozzáteszi, január 1. óta ez volt a har­madik ilyen amerikai repü­lőgép, amelyet Észak-Vlet­nam felett lelőttek. 4 kínai rizsszállítmány csökkentése súlyos nehézséget okoz Kubának Kubai vblasz a kínai nyilaikozalra Háyel József, az MTI kü­löntudósítója jelenti Ha­vannából: A kubai lapok közlik a kubai külkereskedelmi mi­nisztérium válaszát arra a kínai nyilatkozatra, amely­ben a Kínai Népköztársaság igyekezett megindokolni a Kubába irányuló rizs szállí­tásának csökkentését. A kubai válasz kategori­kusan visszautasítja Kíná­nak a rizsszállításra vonat­kozó összes megjegyzését, s hogy „ne maradjon a legki­sebb kétség sem" azoknak az adatoknak igazságát ille­tően, amelyeket Fidel Cast­ro hangoztatott január 2-án mondott beszédében, a ku­bai külkereskedelmi mi­nisztérium minden állítását statisztikai adatok tömegé­vel támasztja alá. Ezekből világosim kitűnik, hogy a kínai fél alaptalanul vonta kétségbe Fldel Castro megállapításának igazát. amely szerint a Kubába irá­nyuló kínai kivitel értéke mélypontra süllyedt. A továbbiakban a nyilatko­zat a kínai állításokkal el­lentétben aláhúzza: a kubai félnek a legkisebb oka sem volt annak feltételezésére, hogy a kínai fél csökkente­ni fogja szállításait, ugyanis erre semmiféle jel nem mu­tatott. Azzal a kínai kérdéssel kapcsolatban, hogy a kubai félnek miért kellett a nyil­vánosság elé tárni az egész ügyet a három földrész szo­lidaritási értekezletének elő­estéjén, a nyilatkozat meg­állapítja: a kubai gazdaságot ért ke­mény és váratlan csapásra nem csupán a szolidaritá­si értekezlet előestéjén ke­rült sor, hanem olyan időpontban is. amikor az amerikai imperializmus fokozta blokádját Kuba ellen, amikor a világpiacon a cu­kor ára a legutóbbi húsz év legmélyebb színvonalára süllyedt, amikor a sziget­országnak az évszázad leg­nagyobb szárazságával kel­lett szembenéznie. A trikontinentális konfe­rencia köreiben úgy látják, hogy az a ktnai vád, amely azért rója meg a kubai fe­let, hogy a trikontinentál előestéjén pattantotta ki ezt a problémát, eléggé erőtlen, mivel ezt a vádat azonnal visszájára lehet fordítani: miért csökkentették a kí­naiak éppen a konferencia előtt a szállítandó rizs mennyiségét? A két eljárás megítélésénél tehát figyelembe kell venni egyrészt az időrendi sorren­det, másrészt azt, hogy ten­ni valamit súlyosabban esik latba, mint mondani róla va­lamit. Koholmányok a szovjet gazdasági politikáról 9 Moszkva (TASZSZ) A Pravda pénteki száma szerkesztőségi cikket közö' s szovjet gazdasági politi­ka és a kommunizmusért vívott harc összefüggései­ről. — A szovjet dolgozóit határozottan elutasítják a burzsoá ideológusoknak azt a rágalmát, hogy a Szov­jetunióban a gazdálkodási módszerek megjavítása cél­jából sorrakerülő intézke­dések a kapitalista viszo­nyok visszaállítására ve­zetnek. A szovjet dolgozókban meglepetést keltett, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetősége is így értékeli pártunk politikáját. Minta Pravda már közölte, a Renmin Ribao című lap és a Vörös Zászló című folyó­irat kijelentette, hogy az SZKP Központi Bizottsá­gának tavaly márciusi plé­numán hozott határozatok „a kapitalizmus falun való kibontakoztatását", a szep­temberi plénumon hozott határozatok pedig „a kapi­talizmusnak a Szovjetunió­ban való visszaállítását" je­lentik. Országunk dolgozói csak provokációs célzatú koholmánynak minősíthe­tik ezeket a ki jelentéseket. A Pravda szerkesztőségi cikke rámutat, hogy dur­ván eltorzítja a szocialista épités céljait és a kapita­lizmus privilégiumává te­szi az anyagi kultúra fej­lesztését az, aki a szegény­séget úgy tekinti, mint a dolgozók mellőzhetetlen kí­sérőjét a szocializmus egész időszakában, aki szinte fel­magasztosítja, valamiféle jónak tünteti fel a sze­génységet. A kommunisták nem azért harcolnak, hogy a most élő aszkéta önmeg­tartóztatása árán tegyék boldoggá az elkövetkező nemzedékeket, hanem azt hirdetik, hogy jobb jövőt keli teremteni utódaink­nak, de mindent el kell követni, hogy kortársaink élete már ma is szebb és gazdagabb legyen. Az angol munkáspárt dilemmája p j i. cikket közölt a „Tribu­LrdeKeS ne" című hetilap, amely az angol munkáspárt úgynevezett „balszárnyának" álláspontját tükrözi. Ez a cikk annak a felhívásnak vissz­hangja akart lenni, amelyet Nagy­Britannia Kommunista Pártja nem­régiben lezajlott kongresszusa az ösz­szes baloldali erőkhöz intézett. A „Tribüné" egymással homlok­egyenest ellenkező nézeteket fejt kl cikkében, kezdve azon, hogy oszlas­sák fel a kommunista pártot és vé­gezve azon, hogy a „baloldali" párt­tagok szakítsanak a munkáspárttal, amely „eladta magát az esztelen po­litikát folytató Egyesült Államok­nak". A cikkíró annak a véleményé­nek is kefejezést ad, hogy a baloldali erők összefogása sokkal jobb lenne, mint a jelenlegi megosztottság. Annyi bizonyos: Anglia haladóerői­nek komoly gondokat okoz, hogy a munkáspárti kormány politikai irány­vonalával zsákutcába jutott. Meg vol­na a haladó erők összefogásának ked­vező talaja, tekintettel az atomlesze­relés közös jelszavára, valamint arra a követelsére, hogy vessenek véget az Egyesült Államok vietnami agresszió­jának, s ahhoz az angol kormány ré­széről nyújtott támogatásnak. Csak az a baj, hogy a jelenlegi kormány politikájával szembenálló munkáspártiak semmit sem tehetnek. Aggódnak amiatt, hogy élesebben kor­mányellenes álláspontjuk új válasz­tások kiírását hozhatná magával, amelyek ismét a konzervatívokat jut­tatnák hatalomra. ... . annak idején tá­A Dalszarny mogatta Harold Wllsont, mert azt ígérte: kiáll az Egyesült Államoktól független Euró­pa eszméje mellett, „részben" elisme­ri a Német Demokratikus Köztársa­ságot és semmi körülmények között nem engedi meg, hogy Nyugat-Né­metország hozzájusson az atomfegy­verhez. Azt bizonygatta: angol rész­ről kezdeményezi a leszerelési tár­gyalásokat, még abban az esetben is, ha Anglia álláspontja szembekerül az Egyesült Államok politikájával. Azt is mondta, hogy jelentősen csökken­teni kell a katonai kiadásokat. De egyik ígéretét sem tartotta be. Sőt: a Wilson-kormány teljes mértékben helyeselte az Egyesült Államok viet­nami agressziójának politikáját. Nem sokkal a parlament karácso­nyi szabadsága előtt, összeült a mun­káspárti képviselők parlamenti cso­portja. Gyűlésükön Michael Stewart külügyminiszter és Donnl Healey had­ügyminiszter igyekezett megvédel­mezni a kormányt, nem csupán a balszárny, hanem egyes „középpárti­ak" éles bírálatával szemben ls. A minisztereknek azonban nem sikerült meggyőzniük a gyűlés résztvevőit. Johnson amerikai elnök továbbra is erős nyomást gyakorol Angliára, s azt követeli, hogy a kormány leg­alább „jelképes" egységet küldjön Vietnamba. Amennyiben Wilson be­adja a derekát, szakadás következhet be a Munkáspártban. Az NSZK vezető körei mind sürge­tőbben követelik, hogy adjanak a ke­zükbe atomfegyvert. A nyugatnémet militaristák nem akarnak tovább vár­ni. Ha Wilson meg akarja tartani hatalmát, szilárd álláspontot kell el­foglalnia ebben a kérdésben, akkor ís, ha ezt engedetlenségnek minősítik az Egyesült Államokban. A legcseké­lyebb engedmény az atombombát haj­hászó bonni vezetőknek azzal a kö­vetkezménnyel Jár, hogy szertefoszlik az európai kérdés békés megoldásá­nak utolsó reménysége. Wilson komoly döntés elé került Dél-Rhodesia kérdésében is: vajon hajlandó-e nem csupán szavakkal, hanem tettekkel Ls szembeszállni a fajgyűlölőkkel? Jelenlegi politikája lehetőséget biztosit a NATO-hatal­maknak arra, hogy Portugáliát támo­gassák, amely védelmébe vette Smith rendszerét és segítséget nyújt a Dél­afrikai Uniónak. Már pedig a DAU támogatása nélkül a dél-rhodesiai faj­gyűlölők kudarcot vallanának „füg­getlenségi" politikájukkal. Wilcnn lívei még mindig abban nllSOQ . hiszemben vannak, hogy a munkáspárti vezető nem állhat el­len az Egyesült Államok nyomásának, tekintettel Anglia bizonytalan gazda­sági helyzetére. Azt mondják: a bal­szárnynak ki kell tartania a parla­mentben a kormány mellett, abban a reményben, hogy Wilson megváltoz­tatja politikáját. Fö érvük: Edward Heath a konzervatív kormány élén sokkal rosszabb lenne Wilsonnál. A Munkáspárt balszárnyának ezzei a dilemmával kell szembenéznie. Ez an­nak következménye, hogy a Munkás­párt, igen oktalanul, támogatta a ,.hi­deebáború" politikáját, amelv egvütt­működést jelent az egész világ reak­ciósaival. élükön az amerikai impe­rialistákkal. A baloldali erőknek meg kell ol­dinuk ezt a kérdést. Feltétlenül szem­be kell helyezkedniük a „hideghábo­rú" politikájával és konkrét lépéseket kell tennünk a béke érdekében. Ez a feladat pedig megköveteli ' alameny­nyi haladó erő összefogását Gordon Sharfer angol újságíró 2 DÉL-MAGYARORSZÁG Szombat, 1966. január 15

Next

/
Thumbnails
Contents