Délmagyarország, 1966. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-14 / 11. szám

PariíaSÜsn lovag Új film A XVI. század végén Franciaországban vallási köntösbe bújtatott trónviszály dúlt. Politikai gyilkosságok, udvari intrikák bonyolult szálai szőtték át az uralkodóosztály csoportjainak a koronáért folytatott különbözö manővereit. Három Henrik háborúja néven nyugtázza ezt a kort a francia történelem. Michel Zavaco regénye a Szent Bertalan éji. hugenotta mészárlás, valamint a protestánsok és katolikusok megbékélésének okmánya, az 1598-as nantesi edictum közti időt ragadja meg az esztelen háború szellemének érzékeltetésére. A rettegett hírű gasconi legény, Pardaillan alakja lényegében a harcok forgatagából szándékosan kinagyított lovag torz figurája. Küldetése, hogy nevetségessé tegye ezt a buta mészárlást, kinevesse a történelmet. Az elgondolás tehát ötletes, s ami a nevetést illeti, filmünkben is maradéktalan. A két André: Haguet és Legrand átírásában, valamint a rendező Bernard Borderie elgondolásában azonban Pardaillan sokkal többet nevet, mint amennyit kellene. Így aztán olcsó, mondhatnánk giccses „Ludas Mátyás" lett belőle — lovagi álarcban. Az ellenfiguraként szereplő Maurevert dühös, hirtelen mozdulatai pedig inkább úgy tűnnek, mintha csak szúnyogokat kapkodna. Szinte minden sablonos ebben a filmben. Még az epizódszerepben feltűnő udvari szakács is kövér! Ha legalább az sovány lett volna? ... Csodálatos a szegedi filmszínházait műsorpolitikája. Egyszerre két moziban is játsszák. Mit is mondhatnánk? Giccses film, giccses műsorpolitika. N. I. A munka becsülete ! törvSósági a munkaegység becsülete Qdosltásai ~ Traktormodellek Mezőgazdasági Múzeumnak D ~ Miniatűr traktorokat — minden típusban — és mezőgazdasági munkagépeket készítenek a 601-es Makói József Attila Iparitanuló Intézet fiataljai, szakoktatóik segítségével. A tökéletesen kidolgozott modelleket — amelyek a szántóföldeken dolgozó gépeknek élethű másai — részben szakköri foglalkozásokon csupán hasznos időtöltésből, részben pedig vizsgafeladatként állítják elő. Hat éve csinálják a kis remekműveket, s több olyan kitűnően sikerült, hogy belőlük tucatnyi került már a Budapesti Mezőgazdasági Múzeumba, gazdagítani a gépesítési kiállítás anyagát. Ezek között egyaránt szerepelnek DT lánctalpas és gumikerekű univerzális Maulwurf traktorok. Az utóbbihoz mindenféle munkagépet csatoltak: a fűkaszától a kultivátoron keresztül a permetező-porzó berendezésig. Saját használatra —szemléltető célra — már készül a legújabb típusú szőlő- és komlóművelő traktor kicsinyített példánya, valamint egy korszerű csatornanyitó eke. Ezenkívül a Dél-alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet két munkatársa találmányának, a Brúder—Kovács-féle hagymamindenes gépnek a modelljén dolgoznak. Ennek legkorszerűbb típusát készítik el, amely egy „gépcsaládot" ölel fel. A tanulók mestermunkáit helyi és országos kiállításokon is bemutatják és valószínű, hogy a legszebb darabok ugyancsak múzeumi tárgyak lesznek. R pénzügyminiszter rendelete a gépjárműadóról A pénzügyminiszter a belügyminiszterrel és a közlekedés- és postaügyi miniszterrel egyetértésben rendeletet adott ki a gépjárműadóról. Eddig három jogszabály intézkedett a gépjárműadó kérdéseiről, az új rendelet ezeket a jogszabályokat egységbe foglalja. Pontosan meghatározza, hogy mely gépjárművek után kell adózni, s milyen összeget, intézkedik az adómentességről és ismerteti az adózási kötelezettségekkel kapcsolatos egyéb tudnivalókat is. Az adózás összegében változás nincs. A szövetkezeti gazdák anyagi érdekeltségének fokozására tavaly újabb utakat keresett a gyálaréti Komszomol Tsz vezetősége. Célprémiumokkal és más juttatásokkal serkentették a termelőket. Eredménye meg is mutatkozott. A szorgalom „szószólója" Tizenkét hold burgonyájuk átlagtermése csaknem megkétszereződött, éveken át nem haladta meg a holdanként! 40 mázsát, míg idén 79 mázsa volt. Hat hold uborkájuk 120 ezer forintot hozott a közös kaszszába (bár csak 38 ezer forintra számítottak). Harminc hold cukorrépaföldjük 195 mázsa (15-tel többet a tervezettnél) átlagtermést hozott. 213 hold kenyérgabonájuk 17 és fél mázsás átlagtermése szintén rekord, ekkora területen enynyi sosem volt a tsz történetében. S még sorolhatnám a tényeket. A számok arról tanúskodnak: a gondos, lelkiismeretes munka leghatékonyabb ..szószólója" az anyagi érdekeltség helyes érvényrejuttatása. A Komszomol Tsz-ben idén a terven felüli termés értékének 50 százalékával jutalmazták a szövetkezeti gazdákat, néhány növényféleségnél (például kendernél, uborkaszedésnél) célprémiumot tűztek ki. A tsz öt vagonnal több kenyérgabonát adott el a felvásárló szerveknek, mint amennyire eredetileg szerződött Gabonából 590 ezer forint, azaz 170 ezer forinttal több bevételük volt, mint tervezték. Zöldségkertészetükből 1 millió 115 ezer forintot árultak, itt 160 ezer forint többlethez jutottak. Az asszonyok dicsérete Persze, mindez nem az ég áldásaként hullt ölükbe. Csorba Mihály tsz-elnök tavalyi számvetését éppen a hullámtéri 50 holdnyi terület elpusztult vagy gyenge terményeinek felsorolásával kezdte. A károk ellenére is kedvező az évi mérleg. A növénytermesztési sikerek különösen az aszszonyok munkáját dicsérik. Hiszen a három szántóföldi csapatban 60 nő (és mindössze 20 férfi) dolgozik. Neveket említenek: Kószó Béláné 220, ifj. Kiss Mihályné 220, Mészáros Lászlóné 290 munkaegységet dolgozott. Persze a férfiak is kitettek magukért. Káity Ferenc, Almásd Péter, id. Gál Gábor, Vecsernyés János elszámol ólapján 270—390 munkaegységet jegyeztek ( fel. Gyuris József 560 mun-' kaegységgel (s természetesen az érte járó keresettel) büszkélkedik. A gyálaréti tsz állatállománya nem jelentős, ennek ellenére tavaly 826 ezer forint bevételük volt állathizlalásból. 244 darab sertést, 28 hízómarhát és 40 mázsa baromfihúst értékesítettek. Biztos aranyfedezet A Komszomol Tsz-ben becsülete van a munkának, sőt a munkaegységnek is. A szövetkezeti gazdák szorgalma, a gazdaságvezetők lelkiismeretes tevékenysége biztos „aranyfedezete" volt tavaly is a munkaegység értékének. A zárszámadási előkészületek eddigi tapasztalatai szerint legalább 58 forint lesz. Ha hozzáadjuk a prémiumként kiosztott öszszegeket, akkor 62 forinton felül van egy munkaegység pénzértéke. Szépen kerestek tehát a szorgalmas szövetkezeti gazdák. A rekorderek, Farkas Mihály és felesége 725, ifj. Kiss Mihály és felesége pedig 840 munkaegységet szerzett. Farkas házaspár egész évi keresete (a háztáji jövedelmen kívül) mintegy 45 ezer forint, a Kiss házaspáré pedig több mint 52 ezer. Persze, alá arra gondol: milyen jól megy ezeknek a parasztoknak — próbálja meg és dolgozza le azt az 560, illetve 620 munkaegységet, ami a Farkas és Kiss gazda munkalapján szerepelt. Kétségtelen, szépen kerestek, de nehéz munkával szerzett jövedelem ez. B. ö. Az Akadémiai Kiadó az első negyedévben több olyan tudományos és szépirodalmi művet ad közre, amely a szakközönségen kívül az olvasók széles táborának érdeklődésére számíthat. Űj kötetekkel gyarapodnak a klasszikusok — Jókai, Mikszáth, Vörösmarty — kritikai és népszerű kiadásai. Az Ady-sorozat most megjelenő kötete első ízben mutatja be a nagy költő legtermékenyebb újságírói korszakában, 1905 januárja és októbere között irt cikkeit. Az év első hónapjaiban kézhez kaphatják az érdeklődők „A magyar irodalom története" című nagy összefoglaló munka hatodik kötetét. Kossuth Lajos összes munkáinak hatodik kötete az ifjúkori iratokat és a „Törvényhatósági tudósítások"-at foglalja magában. Köpeczi Béla a Rákócziszabadságharc és Franciaor-. szág kapcsolatait ismerteti eddig ki nem adott diplomáciai levelezés alapján. Rézasszonyok kovácsa Műteremlátogatás Mészáros Dezsőnél Lehetne garázs — hatalmas vasajtaján még egy teherkocsi is beférne —, lehetne lakatosműhely — a fal melletti satupadfélén ott a kalapács meg a hegesztőpáka —, de lehetne akár tornaterem is — az egyik sarokban hatalmas, kettős öklű súlyzó lapul. Ez a garázs-műhely-tomaterem azoinban egészen más célokat szolgál. Emelet magas fala mellett szobrok sorakoznak. Fehér testű, simára csiszolt gipszalakok, ráncos arcú bronzfejek, az egyik hosszanti falnál meg három, vörösrézből kalapált rézasszony magasodik. A különös helyiség gazdája, egy szerelőnadrágom, széles kezű, vállas-derekas fiatalember éppen az egyik rézasszony rézszoknyáján igazgat, stílusosan — kalapáccsal. Üt még egyet, aztán hátrább lép. a fejét félrehajtja, s úgy mondja: — Na, ez lassan készen is lösz! Az ízes ö-betű árulkodik: a rézasszonyok jól megtermett kovácsa szegedi. Mészáros Dezsőnek hívják, az Alsóvárosban született, s mint az eddigiekből már kiderült, foglalkozására nézve szobrászművész. Műterme Budapesten, a Máglyaköz egyik művészházában található, s a háromalakos rézdombormű, amely hamarosan készen „lösz", a Debreceni Dohánygyár homlokzatát fogja díszíteni. Még egy apró suhintás, aztán a mester egy sóhajtással leül. Tessék, lehet kérdezni! Vágjunk mindjárt a közepébe: — Hogyan lett az egykori alsóvárosi, majd fodortelepi inasgyerekből Derkovits-díjas szobrászművész? Még egy sóhaj, majd egy fanyar félmosoly: — Hát elég nehezen! Szó szerint értve Ls nagyon mélyről jöttem. Egy vizes M. Ny. Jemeljanovics EGY FALUSI párttltkárrót A közelmúltban a Moszkvai Rádió munkatársainak egy csoportja látogatott Magyarországra és megfordult Szegeden is. M. Ny. Jemeljanovics, a ."Moszkvai Rádiónak a szocialista országokkal foglalkozó főosztályának főszerkesztő-helyettese ls itt járt a küldöttséggel. Az alább következő cikkét a Dél-Magyarország számára irta. Moszkvától 140 kilométerre van a Lenin kolhoz, a kalugai malo-jaroszlávli kerületben. Munkám a kolhozba szólított, és feltétlenül szerettem volna találkozni a párttitkárral, Valentyin Perevoscsikowal, ezzel a magas, vállas, nyílt tekintetű, kedves fiatalemberrel. — Valentyin Ivanovicsot keresi? — válaszolt kérdésemre kérdéssel az egyik kolhoztag, akitől felvilágosítást kértem, merre találom a párttitkárt — itt lakik a patakparton, de nem találja most itthon, mert reggel Moszkvába utazott. Mégis bekopogtam a házba, ahol felesége, Vera Perevoscsikova fogadott. Tőle tudtam meg aztán, hogy férje tapasztalatcserére utazott a Moszkva közelében levő Vlagyimir Iljics kolhozba. Valentyin Perevoscsikov nem idevalósi. Pár évvel ezelőtt a kerület Komszomol-titkára volt, majd osztályvezető lett a kerületi pártbizottságon. Egy éve helyezték ide a kolhozba, saját kérésére. A kolhozban jól ismerték, hiszen gyakran járt ide. Ezért is választották meg egyhangúlag a pártszervezet titkárává. Beszélt a kolhozban tehenészekkel és traktorosokká!, növénytermesztőkkel és ácsokkal, de mindenki elismeréssel beszélt a titkárról. — Nagyon rendes ember — mondta Marija Szaharova. a tehenészet egyik brigádvezetője. Soha nem íelejtem el, milyen készségesen segített nekünk. Tavasszal történt, elfogyott a zöldtakarmánytartalék, és csökkent a tejhozam. Persze a fejőnők nem akartak belenyugodni ebbe. Marija Szaharova azt javasolta, próbálkozzanak meg a szeszgyár melléktermékével. Igaz, ezért fizetni kellett a gyárnak is, meg 12 kilométerről el is kellett szállítani. — Hogy verjük költségbe a kolhozt, amikor még azt se tudjuk, hogy ad-e ez jövedelmet, lesz-e magasabb tejhozam? — így érvelt a kolhoz főkönyvelője. — Csak annyit tudunk, hogy kiadásunk lesz vele. A kolhozelnök is egyetértett a főkönyvelővel. Elutasította tehát a kérést. — Akkor fordultunk a párttitkárhoz — meséli tovább Szaharova —. Ott derült ki, hogy már hallott is az egészről és megígérte, hogy segít nekünk. Nem tudom mit mondhatott, hogyan érvelt, de megkaptuk a szeszfőzdétől a mel'ékterméket és a tejhozam is emelkedett. Bárkivel is beszéltem, mindenki úgy kezdte, hogy a párttitkár „azt tanácsolta"..., „gondoskodott arról, hogy" ... A párttitkár munkájában első pillantásra nincs semmi különleges, kiemelkedő. Véleményem szerint azonban éppen ebben rejlik a pártmunkás egyik legfőbb erénye, hogy semmit sem intéz el kézlegyintéssel, ami foglalkoztatja az embereket. A kolhoztagok pedig tudják róla. hogy mindig szivesen, figyelmesen hallgatja meg azokat, akik ügyesbajos dolgaikkal felkeresik. Ebben rejlik népszerűségének titka. Választ kerestem arra is, hogyan segíti a gazdaság fejlesztését Valentyin Perevoscsikov és a pártszervezet. Ez a kolhoz elsősorban állattenyésztő gazdaság. Jövedelmének kétharmadát adja ez a gazdasági ág, bár igaz, hogy sok és nehéz munkával jár. Amikor tehát megnövekedett az állatállomány, nem nagyon tülekedtek a kolhoztagok, hogy itt dolgozhassanak. A taggyűlésen Perevoscsikov napirendre tűzte a tehenészet munkaerőgondjait. Elmondta, hogy évről évre növekszik maid a tehénállo-' mány, és mind nagyobb szükség lesz fejőnőkre, tapasztalt állatgondozókra. Nekünk, kommunistáknak példát kell mutatnunk. Gondoljuk meg hát közösen, kit küldjünk a tehenészetbe. Mindenki tudta, hogy szükség van emberekre, segíteni kell. Elsőnek Vera Szaveljeva tagjelölt, a falusi üzlet elárusítója jelentkezett fejőnőnek. Iván Gremjacskin fogatos vot. elvállalta, hogy brigádvezető legyen a tehenészetben. A kommunisták példáját mások is követték. Nyolcan jelentkeztek, így megoldódott a munkaerőgond is. A párttitkárnak azonban van más gondja is. A kolhoz gazdaságilag megerősödött, de az embereknek nagyon sok munkát kellett kézi erővel végezniük. Újra összehívták a kolhoz párttagjait. Arról tanácskoztak, hogy a rendelkezésre álló anyagi erőkből hol tudnak önitatót felszerelni, hol van leginkább szükség drótkölélypályára az istállókban, és hol lehet a legolcsóbban felszerelni az elektromos fejőgépeket. Könnyebbé vált a munka a tehenészetben is, és magasabbra emelkedett a termelékenység. A Lenin kolhoz messze van a várostól. Van persze rádió, televízió, van klub és filmvetítő is, de vajon hogyan pótolhatná mindez a művelődés közvetlen élményét? A 140 kilométerre levő fővárosban pedig ott vannak a színházak, a múzeumok, a kiállítások. A párttitkár azon gondolkodott, hogyan vihetné be a fővárosba a kolhoz legkiválóbb dolgozóit. Havonta egyszer autóbuszt rendelnek. így a kolhozból már sokan megismerkedtek a legjobb fővárosi színházakkal, ismerősként járnak a Tretyakov kéntárban, ismerik a Népgazdasági Kiállítást. Azóta még jobban ég a kezük alatt a munka. A kolhozokban aszerint ítélik meg a tehenészetben dolgozók munkáját, hogyan alakult a fejési átlag. A traktorosok munkájának értékelésénél azt veszik számba, mennyi földet szántottak fel, mennyit vetettek be. De hogyan mérhetnék a párttitkár munkáját? Gondolom, nem tévedek, ha azt mondom, hogy munkájának mércéjét ott kell keresnünk: hogyan dolgoznak a tehenészetben, a földeken, a kertészetben, a műhelyekben? Hogy jól végzik munkájukat a gazdaság minden ágában a kolhoztagok, legyen az nagyjelentőségű, vagy kevésbé lényegesnek tűnő. Hiszen mindebben benne van a kolhoz párttitkárának és pártszervezetének akaratereje, energiája, céltudatos törekvése. Az az igény, hogy ne legyen idegen tőle és tőlük semmi, ami foglalkoztatja az embereket. (Fordította: Paranv! pincelakásban élt a család. A fodortelepi erdő különös színei, a felsővárosi templom ablakán besugárzó napfény ragyogása — ezek voltak nekem az első és kitörölhetetlen élményeim a világból. Egyszer otthon tapasztáshoz készülődtek. A Baktóból hozott agyag megrészegítette a kezét Gyúrta, formálta naphosszat az életének azóta is értelmet adó anyagot. Az első „Igazi" szobra a szomszédasszonyról készült. Aztán családtagok, barátok következtek ... Az első szegedi képzőművészeti kiállításon már több szoborral szerepel. Aztán Pátzay Pál biztatására a Derkovits Kollégiumba jelentkezett, ahol hátizsákban, szatyrokban felvitt munkáit előbb „elrontottnak" találták, de a helyszínen rögtönzött rajzai alapján mégis felvették. 1948-tól főiskola, 1956-ban Derkovits-díj. Majd a hazai sikerek után külföld: Franciaországban, a Szovjetunióban, az DNK-ban mutatják be szobrait — S mit tud minderről, meg a fővárosban, Kaposvárott, Leányfalun, Szentendrén, Egerben, Berettyóújfalun felállított köztéri szobrokról s a kiállításokon elért sikerekről a szülőváros. Szeged? Alig-alig ... De most már. s legalább ha az első önálló tárlata Szegeden lenne! — Nagyon örülnék neki! Akár kint Fodortelepen egy szabadtéri kiállítás, vagy Újszegeden, vagy a múzeum előtt... Azután a műterem végében sorakozó szobrokra figyel. Karcsú, nyúlánk, tekintetében. tartásában is félénk, riadt lányalakja. a Vízbenézó, éppen olyan, mint egy hirtelen magasba szökkent, zsenge lombú, védelemre váró kisfa. A X. Magyar Képzőművészeti Kiállításon sikerrel szerepelt szobrait sorolja — „Leány gerellyel". „FHatal pár" —. de közben továbbra is mindketten a riadt-törékeny Vízbenézőt figyeljük. Ö mint az anya, a legkedvesebbet, én meg mint a nagyon szépre, s nagyon jóra született gyermeket a rokon, vagy a látogató, aki ezt az igaz szerelemben foaant újszülöttet végre már Szegeden szeretné — otthon látni. Akáez László Fenlek, 1966. január n. **c.L-MA(I Í ARORSZÁG b