Délmagyarország, 1966. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-13 / 10. szám

Villamosítás hatezer tsz-ben A mezőgazdaság villamo­sításáról rendez konferen­ciát január 17-én és 18-án Budapesten a Magyar Elek­trotechnikai Egyesület és a Magyar Agrártudományi Egyesület. Szerdán a Tech­nika Házában tájékoztatták a konferencia rendezői az újságírókat a tanácskozásról. Amint elmondották, az 1963­ban befejeződött faluvilla­mosítással párhuzamosan ha­talmas lépésekkel haladt elő­re a mezőgazdaság villamo­sítása is. Ma már az összes 1250 állami gazdasági üzem­egység — major — közül 1200, a 7500 termelőszövet­kezeti major közül pedig több mint 6000 kap villa­mosenergiát. Az év végére gyakorlatilag minden jelen­tősebb mezőgazdasági üzem­egységben lesz villany. Ezzel a gyors fejlődéssel azonban nem tartott lépést a villamosenergia felhasználá­sa. E téren még az európai átlagot sem értük el, és a szocialista országok nagy ré­sze is megelőz' bennünket. Amint a szakemberek el­mondották, helyes lenne né­néhány mezőgazdasági min­taüzemet létesíteni. A konferenciára körülbe­lül 450 hazai és néhány kül­földi szakembert várnak. Kinek az érdeke ? Feljegyzések egy üzemi pártnapon garancia? Az idén — a mű­vezetők fizetésemelését nem számítva — csupán a fő­ként nehéz szövödei gépe­ken dolgozó szövőnők fize­tésének emelésére 700 ezer forintot fordítanak. Az újszegedi szövőgyár, csedt? Feltétlenül! Ez azt amelynek művelődési ter- is mutatja, hogy a nyereség­mében több mint félezer részesedés a központi gyár­ember gyűlt össze tegnap ban bizonyosan eléri a két­délután a párt-napra, im- heti keresetet, vagy talán már 80 esztendős. A helyt- még ennél is többet, állás gazdag hagyományait A munka további tökéle­orzi, s a szegedi munkás- tesítése - összegezte a párt- De mit felelt a pártnap k^tertte^tetSn^ nap ^ltozatlanul alapja arra, hogy az ár- & bér­annak, hogy több legyen az rendezés kinek az érdeke, örömünk, kevesebb a gon- mukáspolitika-e? A tömör dunk. válasz: az ár- és bérintéz­_ kedések — aminek összefüg­~ gésed nem egyszerűek és Mit ad az újszegedi szö- nem is várható, hogy egy­vögyár az idén? Maximáli- ^apásra megerteék —, ko­sán kihasználják a dolgozók zos erdeket szolgálnak. Meg ^ a gépeket, ehhez műszaki tottok, meg a *fiatalak, akik feltételeket teremtenek, és itt akarják munkáséveiket & 500 ezer négyzetméter­től teni. re! több ponyvát gyártanak, A pártnapon munkánk, mint tavaly. Üzembe állíta­életiink kérdései kerültek nak 20 új nehéz szövőgé­szóba. őszintén és nyíltan. Pet, ós ezekkel további 100 . ... „ , Örömök és gondok, mögöt- ezer négyzetméter ponyvát Syar falu. A kozos gazda­tünk maradt nagy eredmé- készítenek. S továbbra is Ságokban az átlagos életkor előtérben a minőség, a gaz­daságosság és a termelé­kenység fokozása. ként tartják nyilván. Akik a pártnapra érkez­vén a székeken, padokon ül­tek, vagy éppen álltak, köz­vetlenül a munkatermekből jöttek. Többségük munkás, de ott voltak a műszaki ér­telmiségiek, tisztviselők is. A gyár öregei, akik jóban és rosszban egyarán t ki tár­ákkor is, ha kétségtelen, hogy az ismert áremelkedé­sek nem egyértelműen lel­kiesítőek. Miért közös érdek? Ag­gasztóan elöregedett a ma­nyck, megszüntetendő hibák. Célok, amelyek eléréséért az itteniek ós az egész dol­gos nemzet nagy családiként fáradozik. A második öt­éves tervben mind az ipar, A munkások kérdezték, és a pártnap felelt arra is; ki­mind a szocialistává lett nek érdeke az ár- és a 54 év. A mezőgazdasági ter­melőárak számos vonatko­zásban alacsonyak, s ehhez viszonyítva drágán kapja a mezőgazdaság a gépeket A különbséget állami dotáció­ból fedeztük, ami nyilván­mezőgazdaság növelte a ter- bérrendezés? Meg az is fel- valóan a nép közös kasszá­méiért, javultok az életkö- „^t némelyek részéről, rulmenyek. Ehhez jo mun- , . .. . ,, ltot adott a Kenderfonó- és hogy 02 intézkedés a pa­Szövőipari Vállalat, s an- rasztságtnak kedvez, pedig ők nak újszegedi, központi gyá- gazdagok, hiszen autóval ra is. Az 1965. évi tervet az járnak a piacra, ujszegediek december 18-án teljesítették, és az esztendő Az ár- és bérrendezés végéig 314 ezer négyzetmé- érthetően igen foglalkoztat­terrel több műszaki szöve­tet adtak a népgazdaság­jából volt kiadás. Az intéz­kedés alkalmas arra, hogy a mezőgazdaság a maga lá­bán álljon meg; hogy növe­kedjék a mezőgazdasági ter­melés biztonsága, fokozódjék a parasztemberek termelési kedve, s ezáltal több legyen a mezőgazdasági termék. nak. Leszedlk-e ennek gyümöl­Havonta négy nagyjavítás A magyarországi forgalomban résztvevő szovjet gyárt­mányú GAZ—51 és GAZ—63-as gépkocsik nagyjavítása a szegedi XI. számú Autójavító Vállalathoz tartozik. Ahogy szaknyelven mondják: a vállalat a GAZ-kocsik nagyjaví­tásának profilgazdája. Az autójavítónál a múlt évet szép sikerrel zárták: a szervizállomások országos versenyében második helyezést értek el. Közelebbről: három nagyja­vítást végeztek naponta, sőt az évi tervet 94 nagyjavítás­sal túl is teljesítették. 1966-ra ez az eredmény mégis ke­vésnek bizonyul. Elsősorban azért, mert a GAZ autók száma hazánkban az utóbbi időben elérte a 6 ezret. A megnövekedett igények kielégítésére a vállalatnál átszervezték az egyes termelési ágakat, fejlesztették a technológiai folyamatokat. A fődarabszerelő műhely telje­sítményét napi 6 motor javításáról nyolora növelték. Ré­gébben három kocsit javítottak, 1966-ban már négy kocsit adnak át a megrendelőknek naponként De további fejlődést jelent ebben az esztendőben, hogy Hódmezővásárhelyen új szervizállomást helyeztek üzembe. Ezzel csökken majd a szegedi szerviz túlter­helése Azokat a gépkocsikat, amelyeket Makóról, Szen­tesről, Csongrádról és más helyekről javításra hoztok Szegedire, ezentúl majd a hódmezővásárhelyi állomáson javítják meg. ja az embereket, köztük az Mert a mezőgazdasági ter­- j- _ - j , • meles novelese nelkul nincs újszegedi gyar dolgozott is. nemzeti előrehaladás, fej­Részletintézkedések még lődés. Egyszerűen: ezért is nem ismerték, ezeket most került sor a mezőgazdasági dolgozzák ki. A számítások felvásárlási árak és egyes , ,. , , ., fogyasztod árak korrekcioja­azonban a csaladoknal meg- Meg azért, h(>gy ne kezdődtek és tartanak, hogy néptelenedjék el a falu. vajon pluszt, vagy mí- _ nuszt hoz-e az intézkedés. Ismeretes: vannak cikkek, amelyeknek az ára emel­kedik; vannak cikkek — például a ruházat és a ci­pő —, amelyeknek az ára csökken. Rendezik a peda­gógusok, az egészségügyi dolgozók, az alacsonyabban kereső munkáskategóriák fi­zetését. Valamelyest emelik az alacsony nyugdíjakat is. Bizonyos kereseti határon belül progresszívan emelke­dik a nyugdíjpótlék. A pluszok és a mínuszok népgazdasági szinten ki­egyenlítik egymást. Minden családnál azonban már ki­egyenlítődésről nem lehet szó. A társadalmi tehervi­selésnek és igazságosságnak megfelelően a nyugdíjpótlék emelése szinte kizárólago­san a nagyobb keresetűeket érinti, a munkásokat nem, vagy alig. Az intézkedések végrehajtásával az egyenleg a családoknál változó lesz: nulla, plusz vagy mínusz. Nem lehet figyelmen kí­vül hagyni, hogy a párt és a kormány politikája válto­zatlan a tekintetben is, hogy munkánk újabb ered­ményeivel egy-egy tervidő­szakban együtt kell járnia az életkörülmények további javításának. Ennek megfele­lően országosan a reálbér 1966-ra tervezett növekedé­se 1,5 százalék, míg a reál­jövedelem tervezett emelke­dése 3,5 százalék. Nő-e például a reálbér az újszegedi gyárban, van e rá Autós piacozó parasztok? Vannak ilyenele, de nem ez az átlag. A bérből élőkegy főre jutó évi személyes ren­delkezésű jövedelme — amit pénzben kapunk kézhez, s nincs benne a közétkezteté­si, az óvodai, a bölcsődei hozzájárulás, a munkaruha, a táppénz, a segélyek, ame­lyek havonta személyenként 500 forintot jelentenek —, 1964-ben 12 ezer 762 forint volt Ezzel szemben a pa­rasztok átlagos évi jövedel­me ugyanebben az évben alig haladta meg a '10 ezer forintot, s ebben a háztáji­ból származó .^jövedelmek is benne van nak. A mezőgaz­daságot 1960 óte 300 ezer ember hagyta el, s vállalt az iparban munkát. Ha olyan jó a mezőgazdaság­ban, miért mennek el on­nan? Kádár János megálla­pította: „Mert a jobb, biz­tosabb életkörülmények vonzzák őket Ez így van, s ha így vain, reálisan kell nézni ezt a dolgot is. A munkásosztálynak alapvető érdeke, hogy a magyar fal­vak lakossága ne ritkuljon, és a falu átlagos életkarban ne öregedjen tovább." S a pártnap tanulsága az is: úgy helyes számvetést készíteni, hogy lássuk, mi­ként lesz jobb mindannyi­unknak. Morvay Sándor Szocialista nemzeti egység és szövetségi politika A szocialista nemzeti egység politikáját úgy kell tekintenünk, mint a munkásosztály, s a párt szö­vetségi politikájának sajátos megnyilvánulását. A szövetségi politika min­den társadalmi, politikai harc természetes velejárója. Az az osztály, az a politikai erő vagy párt, amely célját elérni törekszik, szükségkép­pen együttműködik, szövet­ségre lép olyanokkal, akik­kel közös az ellensége, vagy — akár átmenetileg — kö­zös a célja. Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy a szövetségi politikának nincsenek objektív megha­tározói. Az objektív alap: az egyes osztályok, rétegek ér­dekeinek időleges vagy tar­tós egybeesése. Ez szabja meg a szövetség tortalmát, összetételét, esetleges válto­zásait is. Példákat a történelemben bőven találunk. A fasizmus és háború elleni küzdelem­ben, a fasiszta megszállás elleni harcban hazánkban a munkásosztály együtt ha­ladt az egész parasztsággal, a kispolgársággal, sőt a bur­zsoázia egy részével is. Ké­sőbb, a háború után, a szo­cialista forradalom szaka­szában a szövetség egy ré­sze felbomlott, mert az ér­dekek szétágaztak, sőt szem­bekerültek, hiszen a harc már a burzsoázia, a kizsák­mányolás ellen folyt. Hazánkban a szocialista termelési viszonyok uralko­dóvá válása kihatott a mun­kásosztály szövetségi politi­kájára is, hiszen ez szerves része a párt általános poli­tikájának. A munkásság és az önálló kisegzisztenciák szövetsége például azon alapul, hogy e rétegek tevékenysége kiegé­szítő jellegénél fogva hasz­nos, arra még sokáig szük­ség lesz. Nem követjük azt a korábbi politikát, amely adminisztratív eszközökkel csökkentette ezek tevékeny­ségét, ugyanakkor megaka­dályozzuk spekulációs, nye­részkedő törekvéseiket. Ez a szövetségi kapcsolat hosz­szabb időre szól. A z értelmiség korábban nem mindig kapta meg a kellő megbecsülést. Bár egy kisebb részük tevékeny­sége elismerést kapott, más részük munkáját — részben polgári származásuk miatt — bizalmatlanság kísérte. E hi­bák az elmúlt évtized során kiküszöbölődtek. Emellett megváltozott e réteg össze­tétele is. Az alapvető érdekazonos­ság a munkásság és az ér­telmiség között — a szocia­lizmus építése jegyében — fennáll. Belső, nem alapvető ellentmondásoktól azonban ez a viszony sem mentes, hiszen még a munkásosztály egyes rétegei között is van­nak részleges érdekellenté­tek. Másfelől: sok más réteg mellett az értelmiségiek kö­rében az utolsó években kü­lönösen észlelhető a kispol­gári ideológia, gondolkodás­mód, életszemlélet felélénkü­lése. Ez olykor kihat mun­kájukra is. Az ilyen jelen­ségek előtt természetesen a szövetségi politika jegyében sem lehet szemet hunyni, A minőségjavítás éve a bőriparban (Somogyiné felv.) GAZ-leherkocsik a nagycsarnok szerelőbakjain Szerdán kibővített ülést tartott a Bőr­ipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége. Az elhangzott beszámolóban Turzó László főtitkár áttekintést adott a szakszervezethez tartozó iparágak második ötéves tervének", illetve a múlt év terv­feladatainak végrehajtásáról. Az elmúlt tervidőszakban egymilliárd forintot for­dítottak a bőr, cipő- és a szőrmefeldolgozó gyárak korszerűsítésére, bővítésére. Több új gyártástechnológiát vezettek be, s a könnyűiparhoz tartozó gyárak az 1960. évi 16 millió párral szemben tavaly már húsz­millió pár bőrcipőt állítottak elő. Az ex­port négymillióról hatmillió párra emelke­dett. A költségszint alakulása nyomán évente átlagosan tíz-tizenöt napi bérnek megfelelő nyereségrészesedést osztottak az üzemek. A beszámoló hangsúlyozta, hogy még nem mindenütt vezetett teljes sikerre az a törekvés, hogy a gyártmányok kifogás­talanok legyenek. Ez évben változatlanul nagy feladatot jelent a cipők minőségének további javítása. 1966-ban a cipőipar termelését 4—4,5 százalékkal, a bőripar termelését 3,5—4 százalékkal kell növelni. A cipőipar ez évi tervében különös hangsúlyt kap az ex­port. Az export mennyiségét csupán négy százalékkal növelik, azonban lényeges vál­tozást kell elérni a termékek minőségénél, hogy magasabb árakat érjen el az expor­táló Tannimpex Vállalat. (MTI) azok ellen éppen a nemzet! egység szocialista jellege alapján kell fellépni. Nem egyezik, hanem el­lenkezik a szocialista nem­zeti egység célkitűzésével a szakemberk olyan előtérbe állítása, amely „eltekint" az illetők politikai beállítottsá­gától, nem követeli meg a szocializmus iránti teljes hű­séget, lojalitást. Nem nehéz belátni, hogy a szövetségi politika olyan értelmezése, amely ragaszkodik a politi­kai egyetértéshez és lojali­táshoz, nem gyengíti, hanem erősíti a szocialista nemzeti egységet. A szocialista nemzeti egy­ség politikája a szövetsége­sek egymáshoz való további közeledését szolgálja a szo­cialista építés talaján, a még meglevő ellentmondások fo­lyamatos csökkentése útján. A cél: az egész társadalom egyre inkább szocialista ar­culatú legyen. Itt azonban rendkívül fontos, hogy te­kintettel legyünk a szövet­ségesek eszmei-politikai fej­lettségének különböző foká­ra. Nem szabad türelmetle­neknek lennünk: a szövet­ségi politika további kibon­takoztatásának íő eszköze az okos, meggyőző szó. U a ennek, a szövetségi politika és a szocia­lista nemzeti egység szem­pontjából egyaránt igen fon­tos mozgalomnak az útját vizsgáljuk, azt kell megál­lapítanunk. hogy több év út­keresése után kialakította azokat a működési formá­kat, amelyekben feladatát be­töltheti. Ma az országban közel há­romezer népfrontbizottság dolgozik. Mire terjed kl te­vékenységük? Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy a tár­sadalom életének szinte va­lamennyi lényeges kérdésé­re. A nagy, országos fontos­ságú kérdések mellett jelen­tős szerepet töltenek be te­vékenységükben a kisebb­nagyobb helyi kérdések. Ezek megoldása közvetlenül elősegíti az egyes társadal­mi rétegek közötti közele­dést. A terveket kidolgozó tudósok, szakemberek, a vég­rehajtást irányító mérnökök, technikusok egészen a két­kezi munkában közreműkö­dőkig a közös cél érdeké­ben vállvetve tevékenyked­nek, közelebb kerülnek egy­máshoz, felismerik közvetlen egymásrautaltságukat, ér­dekközösségüket. A népfrontmozgalmákat Magyarországon és külföl­dön is elsősorban kommu­nisták kezdeményezték. Ami­kor a munka áldozatokat kí­vánt — a kommunisták az elsők között vállalták azokat. A népfront célja, feladata a szocializmus építésében való közreműködés! Ez pedig csakis a kommunisták rész­vételével, a párt irányításá­val lehetséges. A z elmondottak érzékelte­tik: a szocialista nem­zeti egység politikája fejlő­désünk szerves része, s mint követendő irányvonal, érvé­nyes a szocializmus építésé­nek hosszú időszakára. A te­endők a társadalom egysé­gének fejlesztésében igen sokrétűek. Az egységes szo­cialista társadalom kialakí­tásának legelején vagyunk. Mind az objektív viszonyok tekintetében, mind a tudat­formálásban igen sok fel­adatot kell még megolda­nunk ahhoz, hogy a szocia­lista nemzeti egység teljes megvalósulásáról beszélhes­sünk. FARKAS SANDOR Csütörtök. 1966. január 20. DÉL-MAGYARORSZÁG 5

Next

/
Thumbnails
Contents