Délmagyarország, 1966. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-12 / 9. szám

Megújul Szeged egyik dísze Szeged jellegzetes műem­lék-épülete a városi tanács­háza, amelynek építése 1883-ban fejeződött be. Az időtől megkopott tanácsháza felújítása — mint ismeretes — 1964-ben kezdődött és je­lenleg is tart. A belső- és a külső munkák elvégzésével megújul a város egyik dísze: a tanácsháza. Szép és meg­kapó az épület középpontjá­ban elhelyezkedő tanácste­rem, melynek eredeti sze­rinti helyreállítását most végzik. A mennyezeti fres­kót már restaurálták, de jócskám van itt még munka. Képünkön: a tanácsterem­ben dolgoznak a festők és a díszítők. Sokmilliós megtakarítás a kutatások eredménye A villamosenergia-ipar fejlesztésében nagy részük időszakban sor kerül 100— 150—200 megawattos óriás van az iparág kutatóinak, gépegységek, óránkénti 320 Eredményeseknek bizonyul tak a tüzelés-technikai ku­tatások. A kutatások ered­ményeként az oroszlányi, a borsodi, az inotai és az aj­kai erőműben olyan tüzelés­technikai salakosodási hibá­kat hárítottak el, amelyek veszélyeztetik a folyamatos, gazdaságos üzemeltetést. A : hibák elhárítása erőműven- i ként két-hárommillió forint évi megtakarítást hozott. A négy erőműben szerzett el­méleti és gyakorlati tapasz­talatokat a Dunamenti Hő­erőműnél is felhasználták, most pedig a bővítés alatt álló bánhidai. később a harmadik ötéves tervben fel­épülő Gyöngyösi Hőerőmű kazánjai tűzterének kialakí­tásánál, égőinek elrendezésé­nél szintén érvényesítik. Sok munkát fordítottak a kuta­tók egy új. nagy teljesít­ményű, barnaszenek és lig­nitek őrlésére alkalmas szénőrlő malom kifejleszté­sére. Az új szénőrlö mal­mot a 100 megawattos gép­egységgel bővülő banhidai erőműbe építik be első íz­ben. A külföldi malomterv 100 000 dollárba került vol­na. a hazai konstrukció tehát nagyösszegű importot taka­rít meg. Az olajtüzelésű ka­zánokhoz jó hatásfokú olaj­hevítőt fejlesztettek ki. Igen hasznosnak bizonyul­tak azok a kísérletek, ame­lyekkel kidolgozták a 32 megawattos és 50 megawat­tos turbinák gazdaságos, biztonságos. az előírá­sokhoz képest gyor­sabb indításának módszeret.. Az új módszert az orosz­lányi és a Dunamenti Hő­erőműben vezették be. A Pécsi Hőerőműben pró­baüzembe helyezték a digi­tális elven működő, távmé­résre és táv-működtetésre al­kalmas, Fétis l-nek elneve­zett berendezést. A Villamosenergia-ipari Kutató Intézet összeállította a harmadik ötéves terv ku­tatási feladatait. Az új terv­—500—620 tonna gözteljesít­ményű kazánok beépítésére. „Póliiyugdíj4' az idős tsz-tago k nak Követésre méltó — orszá­gos viszonylatban is úttörő — kezdeményezést valósí­tottak meg Csongrád megye egyik mintaszerűen gazdál­kodó szövetkezetében, a mindszenti Tiszavirág Tsz­bem. Az a törekvés vezette a közös gazdaság tagjait, hogy minél jobb életkörül­ményeket teremtsenek a munkából kiöregedett tagok­nak. A szociális és kulturá­lis alapot másfél százalék­kal emelték azzal a céllal, hogy a kétszázhatvan forin­tos öregségi járulékot száz­negyven forinttal kiegészít­hessék. így együttesen most mái­négyszáz forintot kapnak az érdekeltek. Külön gondos­kodnak azokról a nyugdija­sokról, akik öt évnél többet dolgoztak a szövetkezetben, s azután kerültek nyugdíj­ba. Részükre háromszáz fo­rintig terjedő kiegészítést állapítottak meg. A most zárult gazdasági évben jelentős összeget, há­romszázötvenezer forintot áldozott a szövetkezet az idős emberek járulékának pótlására. Ezenkívül — természetesen — fél hold háztáji földet is kapnak, amelyen a géppel végezhető munkákat a termelőszövet­kezet magára vállalta. Felnőttek az iskolapadban A mint az országgyűlés legutóbbi ülésszakán elhangzott beszédek­ből kiderült, az oktatási­nevelési problémák közül mindenekelőtt a középfokú oktatás, valamint a pályavá­lasztás és a felnőttoktatás sokágú problémái jelenleg a legfontosabbak. Utóbbival kapcsolatosan több javaslat hangzott el. Ezekből maris megállapítható, hogy a kö­zépiskolák és a felsőoktatási intézmények esti és levele­ző oktatásának jelentősége tovább nő a közeljövőben, s mind a közép-, mind a fel­sőoktatásban több ésszerű, a gyakorlatiasság elvének meg­felelő változásra is sor kerül. Erősen megnőtt a dolgo­zók tanulási igénye az utób­bi 3—4 esztendőben. Ugrás­szerű változás volt tapasz­talható 1963—64-ben. Eb­ben az évben a létszám­emelkedés a dolgozók kö­zépiskolainál mintegy 80 százalékos lett Szegeden is — az előző tanévhez képest. Ennek a tanévnek a szint­jén mozgott megközelítően az 1964—65., valamint az 1965—66. tanévi létszáma is. A fejlődós érzékeltetése cél­jából hadd említsük meg, hogy az esti és levelező ta­gozatra a Radnóti gimnázi­umban például összesen több mint 900-an, a Köz­gazdasági Technikum Ipari Tagozatára csaknem hat­százan jelentkeztek. Per­sze, a lemorzsolódás és a bukások száma sem jelen­téktelen — azonban ennek ellenére is, a levelezők szá­ma már ma alaposan meg­Folyamatosan termel a hajdúszoboszlói földgázüzem A hajdúszoboszlói földgázüzem megkezdte folyamatos termeléssel egybekapcsolt próbaüzemét. A berendezések ja­nuár 8-a óta termelik üzemszerűen a propán-bután gázt. A garanciális próba még hónapokig tart, de a berendezé­sek ez alatt is tervszerint adják a földgázt Borsodnak meg Budapestnek és ugyancsak tervszerinti mennyiségben állít­ják elő a propán-bután gázt. Ebben az évben a terv szerint kilencszázmillió köb­méter földgázt juttat az üzem a borsodi iparvidéknek és a fővárosi gázműveknek, 60 000 tonna propán-butánt a lakosságnak. Teljes kapacitását 1967-ben éri el, egymilli­árd köbméter fölötti földgáz és 77 000 tonna propán-bután gáztermeléssel. Az erdők öregapja Máskor is mond­tam már: nem hi­szem. hogy vannak emberek a világon, akik jobban szeret­nék mesterségüket, mint az erdészek. Ez a gondolat teljesen bizonyossá vált ben­nem a minap, amikor az ásotthalmi erdé­szeten megismerked­tem Muskó Jenő pa­pa val, az itteni egyik kerület — vezető er­désszel. Tulajdonkép­pen csak egy kis hírt akartam tőle arról, hogy mikor kezdődik a kerületben a fenyő­mag-pergetés és mennyi tobozt gyűj­töttek már eddig. Percek múltak csu­pán, s máris majd­nem mindent tudtam az üzemről, az összes ásotthalmi erdőkről, az erdei meg a feke­te fenyők közötti kü­lönbségről. Például az üzem 1951-ben épült, a szárítótérbe pont 143 cserény (nagy fakeretes szá­rítórosta) fér be. Egy­szerre 30 mázsa to­boz nyiladozik a jó meleg hatására. S minden futószalagsze­rűen történik. A per­geté&sel még nincs kész a munka, ezután szabadítják meg az apró fenyőmagocská­ltat a hártyaszerű szárnyaktól. Ilyen kö­rülmények között er­re már ugyanis nincs szükségük. Nem kell szelek szárnyán re­pülniök, mert az em­ber gondoskodik ró­luk. összegyűjti, meg­szárítja a magokat, azután elviszi az apró szemecskéket a sivár homokra, ahol már nem él meg se fű, se szőlő, se krumpli. És a komisz homokhá­tak a parányi szürke fenyőmagocskákból óriásokat szülnek. S hogy születnek az óriás fenyők? Jenő bácsi erről olyan so­kat és olyan szépe­ket tudott mondani pillanatok alatt, hogy irodalmi tömörségét egyetemen lehetne tanítani. Szavaiban valami jóságos, me­sebeli tündérré ma­gasztosultak az erdők, melyeket nem lehet nem szeretni. S erre a szerelemre nagyon­is rövid egy ember élete. Maga 37 évvel ezelőtt az apjától vet­te át az erdészmes­terséget s erdészként élte végig hosszas éle­tét már az öregapja is. A Muskó dinasztia alighanem azóta él itt az ásotthalmi er­dőkben. amióta Ved­res István, a szegedi földmérő ide álmodta az erdőket, Kiss Fe­renc pedig, az Alföld nagy íásítója megva­lósította az álmokat. Az ásotthalmi mag­pergető üzem kemen­céibe hamarosan is­mét befűtenek. Négy­száz mázsa feketefe­n.yő és vagy 80 mázsa erdei fenyő tobozból pergetik ki a magot. Lesz talán összesen 20 mázsa a tiszta ter­més. S ez a valóság­ban nagyon sok. Ha minden második szem nagy fenyő lehetne, talán a fél Alföldet be lehetne erdősíteni ezzel a maggal. Azon­ban a fáknak sok az ellenségük. Pusztítja a parányi sarjadást az idő, a vadak, a ro­varok és nagyon sok kart. tesz bennük az ember is. Az erdők mégis szaporodnak. S azt hiszem, azért vannak az erdőknek ilyen egész életüket odaadó szerelmesei, mint Jenő bácsi, mert olyan sok a vesze­delmes ellenségük is. Talán ez is beletarto­zik a természet nagy harmóniájába. Csépi József közelíti a délelőtti tagoza­tos tanulókét. Az esti és levelező for­ma a közeljövőben még en­nél is nagyobb fejlődés előtt áll a középiskolákban. Ugyanis szakítani fognak azzal a helytelen gyakorlat­tal, mely szerint minden ál­talános iskolát végzett ta­nuló lehetőleg nappali ta­gozaton végezze el a közép­iskolát. Azt jelentené ez, hogy módosítunk a VIII. pártkongresszusnak azon a célkitűzéséin, mely a közép­fokú oktatás általánossá té­telét hangsúlyozta? Ennek a helyes elvnek a módosításá­ról nincs szó, ez továbbra is perspektivikus ós megvaló­sítható célkitűzés marad. Az élet, a gyakorlat csupán azt követeli meg, hogy ahol a személyi és tárgyi feltélelek nem adottak, azokon a he­lyeken ne törekedjünk min­denáron, minden fiatallal a nappali tagozaton elvégez­tetni a középiskolát. He­lyesnek látszik annak az egészséges gyakorlatnak mi­nél inkább érvényt sze­rezni. mely szerint a szak­munkástanuló-iskolákba irá­nyítjuk a fiatalság jelenté­keny részét, s az iskola el­végzését követően biztosít­juk a szakma birtokába ju­tott és a termelőmunkába bekapcsolódott fiatalnak a középiskola levelező úton való elvégzését. E zzel egyúttal az esti és levelező középis­kolai tagozatok jelen­tékeny „lemorzsolódása­in" is segítünk; hiszen a szakmunkástanuló-iskolát végzett fiatalok legtehetsé­gesebbjeinek a szakközépis­kolák esti és levelező tago­zataiba való rendszeres be­kapcsolása széles és szilárd bázist teremt majd a tago­zatoknak. A szakmunkástanuló-isko­lák jelenleg két nagy cso­portra sorolhatók óratervi szempontból: a gyakorlat- és elméletigényesek csoportjá­ba. Az elmélet és gyakor­lat aránya 25:75 a gyakor­latigényes szakmák órater­veiben, az elméletigényes szakmákéban pedig 30:70. Mármost — főként a szak­munkáslanuló-iskolák tan­anyagának közeles korszerű­sítése segítségével — feltét­lenül szükségesnek látszik, hogy megkönnyítsék a fiata­lok számára a szakmunkás­tanuló-iskola elvégzése után a továbbtanulást. Ez a táv­lat biztosítottnak látszik, hi­szen a korszerűsítés iránya jelenleg így határozható meg: a szakmunkásképzés há­rom esztendeje alatt sajátít­sák el a tanulók a szakma teljes gyakorlati anyagát, a szakmai — illetve szakmai profilú — középiskola tel­jes, vagy megközelítően tel­jes szakelméleti anyagát, valamint a szakmai jellegű középiskolák I—II. évfolya­mának közismereti — első­sorban természettudomá­nyos — anyaga jelentős ré­szét. Ilyenformán az elmélet és gyakorlat aránya 35:65­re módosulna az új tan­anyagban. Ez egyrészt azt teszi majd lehetővé, hogy a szakmunkásképzésnek még jó ideig fő bázisaként szá­mon tartható szakmunkás­tanuló-iskolák a fiatalok szempontjából vonzóbb is­kolatípusokká emelkednek, másrészt jelentékenyen meg­könnyítjük számukra a kö­zépiskola elvégzését — hi­szen a középfokú oktatásba való átmenet az eddiginél sokkal zökkenőmentesebbé lesz számukra. Minden bi­zonnyal megnő majd azok­nak a fiataloknak a száma, akik — immár anyagilag biztos alapokon állva, szak­mával a kezükben — ter­melőmunkájuk végzése mel­lett középiskolai végzettség­re fognak törekedni. E várható folyamattal egy időben fokozott gondot kell majd fordítani az esti. il­letve levelező középfokú oktatás korszerűsítésére. E kérdéssel foglalkozó szak­emberek szinte egyöntetű véleménye szerint ugyanis még mindig nem kristályo­sodtak ki teljes mértékben a felnőttoktatás területén al­kalmazandó, megfelelő mód­szerek. A módszerekben igen sok helyen mindmáig a nappali iskola atmoszférá­jának hatása az uralkodó, holott ezeken a tagozatokon szegedi viszonylatban is túl­nyomó többségben felnőtt emberek tanulnak, vagy leg­alábbis olyan dolgozók, akik feltétlenül közelebb állnak a „felnőtt", mint a „gyer­mek" fogalomhoz. A felnőtt embert pedig nyilvánvalóan akkor sem lehet gyermeknek minősíteni, ha megint az iskolapadba került... Vilá­gos dolog, hogy a dolgozók­nak bokros élettapasztalata­ik, kijegecesedett szemléle­tük, bizonyos mértékig rend­szerezett ismereteik, érett­nek nevezhető magatartás­beli sajátosságaik vannak — s e tényezőket metodikailag erőteljesen figyelembe kell venni, s építeni szükséges rájuk. Bár vonatkozó módszerta­ni tanulmányok alig-alig je­lentek meg, több helyesen alkalmazott módszer dívik az életkori sajátosságok fi­gyelembevétele, a nevelő­tevékenység hatékonyabbá fokozása, az osztályoknak igazi közösségekké formálá­sa terén. Ismeretes a Sze­gedi Tanárképző Főiskola Neveléstudományi Tanszéke vezetőjének és tanárainak úttörő erőfeszítése e téren. A Radnóti gimnázium igaz­gatóhelyettese is hosszú évek óta tudományos igény­lyel foglalkozik a levelező­oktatás problémáival. Kez­deményező tevékenységük országosan is ismert szak­körökben, s a felnőttoktatás jelentős növekedésével re­mélhetőleg tovább teljese­dik. Nem is történhet ez másként, hisz az élet, a fej­lődés nap-nap után újabb és újabb kérdések elé állít bennünket ezen a területen is. Égető probléma példá­ul az otthoni tanulás és a konzultációs foglalkozások metodikája, a korszerű — audiovizuális és kísérleti — eszközök bevezetésével ösz­rzefüggő kérdések — a be­járással összefüggő nehézsé­gek, a családi problémák, a katonai szolgálatra való be­hívásokkal kapcsolatos ne­hézségek —, hogy csak ta­lálomra, s hevenyészetten markoljunk fel néhányat a bokroződó kérdésekből. A levelező felsőoktatás területét sem hanya­golta el a legutóbbi országgyűlési ülésszak. Ta­nulságos és nem csekély iz­galmat keltő észrevételek, javaslatok hangzottak el például a nappali tagozatok, valamint a levelező és esti felsőoktatási tagozatok kö­zötti fluktuáció irányításá­ról. Többen hangsúlyozták: nem ártana a felsőoktatási intézmények „rendes" hall­gatói közül a termelőmun­kába irányítani azokat, akik nem „rendesen" végzik fel­adatukat, akik elhanyagol­ják tanulmányaikat. E fia­taloknak természetesen mó­dot lehetne nyújtani arra, hogy idővel, a termelő­tevékenységben való ered­ményes részvétel után to­vább folytathassák tanul­mányaikat, azonban feltét­lenül méltányosnak látszik az a javaslat, mely szerint a hanyag nappaliak helyé­re szorgalmas, tehetséges, becsületes, s komoly „volt" levelezőket kellene állítani nappali hallgatóként... E kísérletnek természetesen sok gazdasági természetű „hátulütője" van egyelőre, azonban nem lehetetlen, hogy gazdasági szakemberek bevonásával e problémákat is sikerülne megnyugtató módon megoldani... M indenesetre az élet meg nem áll, az idő, a fejlődés arra kész­tet bennünket, hogy új és egyre eredetibb módszerek alkalmazásával, a gyakorlat­ból levont helyes elvi kö­vetkeztetésekkel felvértezet­ten segítsük azokat, akik nemcsak a termelőmunkából veszik ki példamutatóan ré­szüket, hanem szívvel-lélek­kel vállalják emellett a rendszeres tanulással, a korszerű továbbképzéssel együttjáró nem közönséges mér"" áldozatokat is. DÉR ENDRE Szerda, 1966. január 12. qll-magyarorszag 3

Next

/
Thumbnails
Contents