Délmagyarország, 1966. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-07 / 5. szám

Szegénylegények Cj filmek Betyártörténet? Az. Csakhogy egészen más, mint amilyet eddig írásban olvastunk és filmen láttunk. Jóformán mindaz, amit e tárgykörből ismerünk, regényes és romantikus; diadala csúcsán ábrázolja a betyárt. a kalandok hősét, a szegények barátját és a gazdagok ellenségét. Ez a film viszont egészen más hangvételű. Betyárok ennek a hősei is, de életüknek az a darabja, amit a film bemutait, nem a diadalmas kezdet és nem a csúcs, hanem a szomorú vég. A történet a múlt század hatvanas éveiben játszódik egy alföldi pusztán épült alkalmi sáncban és környékén, abban az időben, amikor a császári önkény eltökélten nekilátott a negyvennyolcas szegénylegények befogásának. A régi dicsőségnek itt már nyoma sincs, megtiport, megtöretett embereket látunk a filmen. Jancsó Miklós, a rendező mindenféle hamis hagyománnyal és konvencióval szakított új művében. Most utólag bevalljuk, amikor először olvastuk, hogy történelmi — pláne ilyen rassz tradíciókkal telített — téma feldolgozásához kezdett hozzá, őszintén meglepődtünk. Jancsét eddigi filmjeiből, az Oldás és kötésből, valamint az Így jöttémből nem úgy ismertük meg, hogy különösképpen kedvelné a történelmi témákat A kész film azonban mindenre magyarázatot adott, úgy érezzük, teljesen megértettük a rendező szándékait A film csele-keménye — akárcsak Jancsó többi filmjében is — nem bonyolult, nem szövevényes, nem fordulatos, minden romantikus regén yességet messzire elkerül. A történet arról szól, hogyan keresték ki a császári önkény embered az összefogott pusztai emberek közül az árulót, s hogy aztán milyen durva csellel választották ki a többiek közül a negyvennyolcasokat Az egész film színhelye a pusztai sánc, dísztelen és egyszerű, mentes a romantikus történelmi kellékektől, a jelmezek és a környezet megszokott „feldíszítésétől". Az ahogyan ennek a pusztai sáncnak az élete ás alakjai, a rabok és a csendőrök megjelennek, az előadási módjában pontosan beleillik abba a stílusba, amelyet eddig Jancsó Miklóstól megszoktunk. Ha valaki ezt a téma és az előadási mód ellentétének érezné, tévedne; pusztán a régebbi rossz filmek rossz hagyományai miatt keletkezhet a nézőben ilyen érzés. Mindezek után is joggal merül fel az a kérdés, hogy má köze mindennek a mai nézőhöz? Mit mond ez nekünk? Bármennyire is meghökkentően újszerű ugyanis a film előadási módja, egész kompozíciója, kérdés, vannak-e olyan öszszefüggések benne, amelyek kimondottan a mához szólnak. A film erre is világos választ ad. Jancsó megtalálja azt a szálat, amely ezt a kort, ezt a történetet a mával összeköti. Nemcsak azzal természetesen, hogy a film izgalmas. A Szegénylegényekben cselvetéseket látunk; nincs néző, akit ne izgatna, hogy ezek a nagyon óvatos pusztai emberek beleesnek-e a felállított csapdákba, ki tudják-e kerülni a cselvetéseket? A film maiságát mégsem ez az izgalmasság adja. A film problematikájának lényege az erőszak rajza, annak bemutatása, hogy ez az erőszak sokszor milyen furfangos utakon és módokon érvényesül. Ez az amivel a fikn a mai néző számára is érdekessé tud válni; a mai ember — háta mögött a második világháborúval, a koncentrációs táborokkal és sok más szörnyűséggel — felindultan veszi észre, hogy az ezerarcú erőszak, amelyet e század sajátjának hitt, hogyan fejlődött ki a történelemből. Jancsó filmjének érdeme, hogy ez a problematika nem valami elvont elemzés eredményeképpen A híd van a televízió szerdai adásában faggatott Szemes Mariann dokumentum-film rendezőnek: az embernek a „háborús" filmek vetítésekor sokszor kedve lenne lekattintani a készüléket — vagy messze elkerülni azt a mozit, amelyikben ilyesmit vetítenek ... Gyakran hallani a mozilátogatók véleményekónt: „Én az életben annyi borzalmasat láttam, hogy nem vagyok hajlandó mégegyszer végigszenvedni a moziban ifjú- vagy gyermekkorom tragédiáit..." Emberileg érthető álláspont ez — magam is úgy vagyok vele olykor, hogy fenntartással tekintek egyegy háborús film bemutatója elé, mondván; ugyan mi újat mondhat számomra egy-egy ilyen alkotás, melyhez hasonlót bőven volt alkalmam látni —, s ifjú éveimben bizony átélni is ... Ennek ellenére, mégiscsak a vetítővászon vagy a képernyő elé kényszerít valami — mint ahogyan minden, a második világégéssel kapcsolatos kiadványt, tanulmányt is mohón végigböngészek minduntalan ... Mert az én nemzedékem számára mégiscsak a fasizmus és az ellene való harc, az állattá aljasító szadizmus és az emberség küzdelme, élethalálharca a legmegdöbbentőbb. életreszólóan húsbavágó élmény... Mohó kívánsággal ültem be a moziba a Híd című, Bernhard Wicki által rendezett, nyugatnémet film vetítésekor is. Annál is inkább, mivel világszerte az a vélemény alakult ki a kritikusok körében, hogy a „német lelkiismeret" ébresztgetése ihletett, maradandóan művészi, töretlenül hiteles és újszerű megfogalmazást kapott benne. Mi az újszerű ebben az alkotásban, mi az a plusz, ami kétségtelenül a hasonló témájú filmek fölé növeszti? Véleményem szerint elsősorban az. hogy a sok-sok látszatra véletlenszerű mozzanat — mesterion hangsúlyozza az élet tárgyias törvényszerűségeinek érvényét — nagy sorsfordulók vonatkozásában. Látszólag milyen esztelen értelmetlenség, hogy el kell pusztulniok a film katonaruhába bújtatott kamaszainak —, s mégis milyen szuggesztív igazságot — a fasiszta háború abszurditásának tényét sugallja a nézőknek minden egyes filmkocka... „Ez történt 1945-ben, április 27-én. Olyan jelentéktelen esemény volt, hogy egyetlen hadijelentés sem emlékezett meg róla" — fejeződik be e szenvtelennek tűnő tárgyilagossággal fogalmazott szavakkal a film. Mégis döbbenetes csend támad utána a nézőtéren. Akik a filmet végignézték, e remekül felépített, bravúros szerkesztésű, mégis közérthetően ábrázoló alkotást, azokat nem kell hangzatos szavakkal meggyőzni a fasiszta háború asztelenségéről. .. A rendező, Bernhard Wicki nevét méltán kapta szárnyra a világhír a Híd egykori bemutatása után. D. E. tárul fel a néző előtt, hanem konkrét történelmi anyagba ágyazva. A szép és igényes film minden eszköze, a különös zene, Somló Sándor remek képei, a jelmezek és az egész apparátus munkájának minden részlete arra szolgál, hogy ezt a problematikát megértesse és elfogadtassa a nézővel. Ez a kifejező egyszerűség uralja a színészek játéfkát is, akik közül mindenekelőtt Görbe János, Molnár Tibor, Agárdi Gábor és a kettős szerepet játszó L atinovics Zoltán nevét kell említenünk. ö. L. Nyári bolondságok Sokan írták ezt a történetet. Age, Scarpelli, Benvenuti. De Bemardi és Mario Monicelli szedett csokorba néhány jellegzetesen nyári sztorit. A rendező Luigi Zampa láthatóan nem sokat tudott vele kezdeni. Nyár, tengerpart, strand, barnára sült formák, szexbombák, szerelem — és természetesen erotika, perverzitás. Igen, eltalálták, olasz —francia filmbohózatról van szó. Nálunk nyáron egyszerű, Viareggióban bolondságos. Furcsa embertípusok és tipikusan olasz „temperamentumok" nyüzsögnek ebben a strandvárosban. Ami történik velük, az nagyon sematikus lenne, kivéve egy valamit... Nardoni kapitánnyal történik meg az az érdekes eset, melyre — ahogy mondani szokás — mindenki odafigyel. A sokoldalúságáról híres Vittorio Gassman alakítja azt a katonát, aki egy lokálban nőknek preparált férfiak attrakciója során különös vonzalmat érez az egyik „táncosnő" iránt. Az epizód csattanója természetesen az, hogy az idézőjeles bárkisasszony valódi nő. Persze mire ez kiderül, addigra már a Szép Antonióból is ismert probléma, az impotencia vádja alól a házasságba menekült. S csak az utolsó filmkockán kimerevített csodálkozó tekintetéből érezhető: ezt a lehetőséget bizony elmafláskodta. A nagyon sablonos nyári történetek összehordásából tehát csak a ferde erotika problémáinak feszegetése felé tudja a rendező kimozdítani az érdeklődést. Ez persze önmagában véve olcsó módszernek tűnik, de Vittorio Gassmannal eljátszatva — és tegyük hozzá, Somogyváiy Rudolffal szinkronizálva — ez a figura rendkívül szórakoztatónak hat. Különben a hivalkodó veszekedések, egy-két olasz szám és a csinos nők filmbeli társasága jó szórakozást ígér — legalább húsz éven felüliek számára! N. I. Február: a mezőgazdasági hónapja könyv Tegnap délelőtt ülést tar- lyen tartanak ismeretterjesztőit a Könyvbarát mozgalom tő előadásokat, s több hemegyei akcióbizottsága, lyen rendeznek szakíró—olKirschner Márton, az akció- vasó találkozókat is A helyi bizottság elnöke, a megyei igények, kívánságok figyekönyvtár igazgatója ismertet- lembevételével február 10te a bizottság idei munka- én Zákányszéken az őszitervét, amely a többi között barack termesztéséről renazt is kimondja, hogy Tő- deznek filmvetítéssel egybemörkény István születésének kötött ankétot. Február 12100. évfordulóját az akció- én a szatymazi gazdák találbizottság is megünnepli. koznak neves szakemberekEzután Várhelyi Flórián, a kel, hogy a mezőgazdasági Csongrád megyei tanács mű- kártevők elleni védekezésről velődésügyi osztályának mun- tanácskozzanak. Egy később katársa ismertette az idén is meghatározandó időpontban megrendezésre kerülő mező- pedig az öttömösi Magyar gazdasági könyvhónap ter- László Tsz tagjai beszélgetveit. A februári könyvhónap nek majd neves szakírókkal előkészítésére a járásokban, a homoki gazdálkodás proba városokban és a falvakban lémáiról. mindenütt bizottságok alaTeljesen új feladat az idén a mezőgazdasági könyvbarátok körének megszervezése, e mozgalom elterjesztése a megyében. Ezeknek a köröknek a megalakítása növeli majd a könyvhónap rendezkulnak, amelyek kidolgozzák majd a részletes programokat. A cél változatlan: a mezőgazdasági könyvhónapnak az idén is a szakkönyvek terjesztéséhez kell hozzájárulnia. Ahhoz tehát, hogy v^einek"srfnvonaíát a szakmai kepzes novelésevel segítséget nyútson a termelési feladatok jobb megvalósításához. Ennek érdekében a már hagyományosan i bevált módszereket használják fel az idén Csongrád megyében is. Sok helyen rendeznek szakíró—olvasó találkozókat, mezőgazdasági szakkönyv-kiállításokat és megszervezik a könyvek házról házra való árusítását is. Az akcióbizottság megbeszélte a megye járásainak és A vegyipar újdonságai A vegyiparnak a második ötéves terv idején bekövetkezett nagyarányú fejlődéséhez hatékonyan hozzájárult az iparági tudományos kutató intézetek munkája. A vegyipar, a kőolaj- és földgáz-, valamint az alumíniumipar kutató intézetei öt év alatt 622,5 millió forintot fordítottak kutatásra a műszaki fejlesztési alapból. A gyógyszeripari kutatók öt, világviszonylatban is számottevő, eredeti új magyar gyógyszert kísérleteztek ki és adtak át az iparnak gyártásra. A vegyiparban, a kőolajés az alumíniumiparban összesen 719 új gyártmányt vezettek be a kutató intézetek vagy a vállalati kutatórészlegek munkájának realizálásaként a második ötéves terv időszakában. A harmadik ötéves tervben is olyan gyártási technológiákat dolgoznak ki, amelyeket hazai gyártmányú gépekkel, berendezésekkel lehet megvalósítani. (MTI) Hatvanezer dolgozó általános iskolás az 1965—66-os oktatási évben 61 439 felnőtt tanul a dolgozók általános iskoláiban, esti és levelező tagozavárosainak programját. Ezek i ton. A hallgatók közül 18 245 A Művelődésügyi Minisz- éven felüli, a fizikai munkátéri um tájékoztatása szerint sok száma 53 289, s közülük 14 692 mezőgazdasági dolgozó. A középiskolák esti és levelező hallgatóit is hozzászerint a szegedi járás községeiben a mezőgazdasági könyvhónap idején sok henő. ami 29,7 százaléknak felel meg. Az összes hallgatók 51,5 százaléka harminc számítva, az idei tanévben a dolgozók iskoláiban több mint 230 000 felnőtt gyarapítja ismereteit Kik rútítják a szegedi utcákat? Szeged utcái és közútjai most a téli hónapokban nem olyan tiszták, mint tavasszal és nyáron. Ennek az is oka, hogy a sáros utakról felszedett sarat behordják a járművek a Belvárosba. Az ősz elmúltával viszont a városgazdálkodási vállalat már nem mosatta locsoló kocsijaival az utcákat. A járművekre ugyanis felszerelték a hódúrókat. Várták a havat, amely egyre késett, így maradtak mosatlan ul az aszfaltos utak. „OWeejíetl" sóder A város arculatát azonban az is rontja, hogy több utcában kőtörmeléket, sódert, s egyéb építési maradványt tárolnak különböző szervek a járdán, az úttest mellett, tehát közterületen. Nem is kell messzire mennünk. A Belváros kellős közepén a Dózsa György utca 2. számú ház előtt a gyalogjárdán nagy halom kőtörmelék vár elszállításra. A szomszédban, a Deák Ferenc utcában a Juhász Gyula Művelődési Otthon portája melletti gyalogjárdán és az úttest egy részén sódert rakatott le még tavaly novemberben a Sándorfalvi Általános Ktsz építő részlege. Ennek következménye nem is marad el. Az I. kerületi tanács építési- és közlekedési csoportja már intézkedett, hogy a ktsz művezetőjét, Bellér Jánost szabálysértésért feljelentsék és megbírságolják. Jogtalan hözteriiletfoglalás László Iván, az I. kerületi tanács építési- és közlekedési csoportjának vezetője elmondotta, hogy a város közterületeinek tisztántartására, A szegedi Textilművek 1966. február 1-én beinduló fonó-szövő ipari tanuló-iskolára felvételét megkezdte. Jelentkezhetnek 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezők. akik 15. életévüket 1966. április 15-ig betöltik. Vidékieknek tanácsi igazolás szükséges. Jelentkezni lehet a textilművek személyzeti osztályán 1966. január 20-ig xS. 28 728 az utcák és parkok rendezésére minden évben több millió forintot ford'tanak. A közterület mindenkié. Ennek tisztelete viszont sajnos nem él egyformán mindenkiben, mert akkor nem fordulnának elő olyan rendellenességek, hogy hetekig, hónapokig ott hagynak az utcákon különféle építési maradványokat. A Szegedi Nyomda Vállalatnál is építkeztek. A Kárász utcán napokig akadályozták a forgalmat a különféle építési anyagok lerakásával. A nyomda esetében használt a felszólítás, s nem került sor bír.r4golásra. Az akták azonban arról is beszélnek, hogy az I. kerületi tanács építési- és közlekedési csoportja a szigort is alkalmazza a közterület megsértőivel szemben. Koós Sándor, Szeged, Zrínyi utca 5. szám alatti lakost pénzbírsággal sújtották, mert a háznak az Eötvös utca felőli részén cserépkályhához szükséges anyagokat rakatott le. s azt többszöri felszólításra sem hordta el. Judik Istvánt, az IKV művezetőjét 150 forintra bírságolták, mert a József Attila sugárút 8. számú ház előtt tetőjavítás miatt teljesen lezáratta a gyalogjárdát. A járókelők kiszorultak a villamos sínekre, s méltán panaszkodtak az engedély nélküli közterületfoglalás miatt. d feleifist büntetik Az I. kerületi tanács építési- és közlekedési csoportjának újkeletű intézkedése, hogy adott rendellenesség esetén nem X vagy Y vállalatot bírságoltatja meg, hanem az ott dolgozó felelős vezetőt, akit a mulasztás terhel. Így a bírság összege nagyon is zsebbevágó, s nem lehet kifizetni az igazgatói alapból. Így történt ez Újvári József, a Szegedi Víz- és Csatornaművek termeltetési osztálya vezetőjének esetében is. Különféle javítások miatt az I. kerületben egyidőben 18 helyen felbontották engedéllyel az úttestet és parksávokat. A többi között a Lenin körút 77, a Révai utca 3. és a Lengyel utca 25. számú ház előtt. Az útburkolatot hónapok múlva sem állíttatták helyre, s ezzel veszélyeztették a biztonságos közlekedést. Üjvári Józsefet ezért, mint a munkák felelősét, 500 forintra bírságolták. Ha hö lesz Most már jól benn vagyunk a télben, s ha csak egy napig is, már láttunk havat. Minden bizonnyal a kutya most sem eszi meg a telet, mint ahogy a közmondás tartja. A kerületi tanácsok ügyelnek arra, hogy havazás esetén mindenütt és időben takarítsák majd el a gyalogjárdákról a havat. A korábbi évekből ugyanis az a tapasztalat, hogy több közintézet előtt ls napokig hó borította a gyalog járdát. A tanácsnál úgy ígérik, hogy ez „nem megy" többé büntetlenül. L. F. Vietnami műsorra készül a KISZ szegedi irodaimi színpada Az aktuális politikai problémákkal való foglalkozás alapvető célkitűzésként szerepel a KISZ Szeged városi bizottsága frissen alakult irodalmi színpadának programján. Ennek megfelelően január végéin üzemekben mutatják be vietnami összeállításukat Szabó Jenő rendezésében. Keretjátékot Matkó István írt a színpad részére. A műsorban elhangzanak vietnami költők versei. Xuan-Dieu, To-Huu, Nguyen-Thi-Khiem, Giang Nam, Che Lan Vien és Te Hahn egy-egy költmémyét a Nagyvilág, a Tiszatáj és vietnami költők antológiájából válogatta össze Szilágyi János. Az összekötő szöveg is hiteles forrásból készült: Wilfred Burchett Dzsungelháború Dél-Vietnamban című munkájából válogatták össze. Építészmérnököt vagy több éves gyakorlattal építésztechnikust keresünk meós és művezetői munkakörbe. Jelentkezés írásban. Postafiók 2. XS. 28 812 Péntek, 1966. Január 7. qÉL-MAGYARORSZÁG 5