Délmagyarország, 1966. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-27 / 22. szám

Az a bizonyos motor... Azt hiszem, ha ezentúl Jjárhol szóba kerül az a fo­galom, hogy: tartalék, én mindig a csepeli példára gon­dolok majd. Csepelre, mégpedig a motorkerékpárgyárra, ahol is így adták fel a leckét: egy óráért egy motor! Vagyis ha valaki a gyártási időből lefarag egy órányit, kap érte egy vadonatúj Pannóniát, vagy ha úgy tetszik, a motor árát, a tizenhatezer forintot viheti haza. Szó se róía, nehéz ügy, mert nem könnyű dolog az elosztott és precízen kiszámított időből másodperceket vagy perceket lenyesni, hogy végül is egybe legyen az óra. De, hogy mégis lehet, arra bizonyíték; az első Pannónia árát már nemcsak hazavitték, el is költöttéK. A tartalékok ebben az esetben percekben nyerik él megfogható alakjukat. Mert eléggé elvontan és általános­ságban szokás nálunk a gazdálkodás, a termelés kiakná­zatlan. de előbányászható kincseit emlegetni, olykor hi­vatkozni is rájuk, hogy — mennyire ismerős a mondat! — „nagy lehetőségeink vannak a tartalékok feltárásá­ban ..." De hát melyek ezek a tartalékok, hol rejtőznek? A köztudatba bevonult a tartalékok olyasforma ér­telmezésének kizárólagossága, amely a hulladékok fel­használásában kereste a termelés e fontos forrásait, s talán abban, hogy a munkás kezdjen tíz-tizenöt perccel előbb, készítse ki szerszámait. Tartaléknak mondtuk, ha sikerült növelni az időt egy-egy gép karbantartásai kö­zött, s a tartalék fogalomkörébe került az egész vagy ti­zed százalékkal csökkentett selejt. A csepeli példa azonban arra figyelmeztet, hogy a tartalékok legértékesebbike a fejekben, a gondolkodás­ban, a figyelemben van. Miből gyűlt össze a motort érő első óra is? Okosabban csoportosították a megmunkálás sorrendjét, kisebb újításokkal módosították az eszközö­ket: itt három perc, ott öt, így gyarapodott a megtakarí­tás a hatvanadik percig. A tanulság, amit most. s ebből az esetből levonhatunk, világos: a tartalékok feltárásának értelme csaknem azonos az ésszerű munka értelmével és tartalmával. Mi az ésszerű munka? Az, amelyben a munkát végző gondolkodik, s tevékenységét értelmesen megszervezi. Mert miért kell — például — a legkézenfekvőbb sorrend­től eltérő beosztásban munkálni az alkatrészeket, miért kell várakozni szerszámra, rajzra, anyagra, amikor a jó­zan ész azt diktálja, hogy aki esztergál, annak minden hozzávalója egyben legyen, ha a géphez áll? És éppen az ésszerű munka értelmi körében mozogva válik világossá, hogyha a termelés valódi, nagy tartalékáról beszélünk, ha ezt kutatjuk, a keresést a munka szervezettségének vizsgálatával kell kezdeni. Nem vitás: ma és holnap eb­ben rejlenek legnagyobb lehetőségeink. Nem becsüljük le az anyagtakarékosságot és más, régebben ismert módsze­rek sem veszthetik értelmüket, de a nagy lehetőség, az igazi ígéret mégsem ez, hanem a munkaszervezés. Amíg — népszerű szóval — külterjesen gazdálkod­hattunk — s ez iparra, mezőgazdaságra egyaránt érvé­nyes —. gondjainkat új munkaerők ezreinek ós tízezrei­nek felvételével oldottuk meg, vagy enyhítettük. Ma már ez a lehetőség megszűnt, az addig .,tartalék"-nak vélt forrás kiapadt. A figyelmet tehát más, valódibb lehető­ségek felé kellett fordítanunk. így került mindjobban az érdeklődés középpontjába a szervezés. Azért is, mert: a kényszerűség figyelmeztetett rá, s azért is, mert gazdál­kodásunk elérte a fejlődésnek azt a fokát, amelyen már menthetetlenül a szervezettség magasabb szintjét feltéte­lezi a továbblépés egyetlen elfogadható lehetőségeként. A tartalékok azonban maguktól nem bújnak elő rejtekük­ből. Természetrajzukhoz tartozik az a tulajdonságuk is, hogy a mobilizálás előtt kutatni kell, felderíteni a lehe­tőségeket, a módokat, az eszközöket. Ez pedig fejtörés­sel, magasabb igényességgel jár, ezért meg kell mozdí­tani az állóvizet, fel kell érte cserélni a megszokottat a szokatlannal. S mert többet kell érte adni, vállalni és kockáztatni — többet is kell kapnia annak, aki ezt cse­lekszi. Magyarán: a tartalékok feltárására ösztönözni kell. Legyen az ösztönző erkölcsi vagy anyagi, ha helyesen él­nek vele. ha jól használják, alapjában, lényegileg a tar­talékok feltárását kell szolgálnia. Ügy, mint Csepelen. Mert a tartalék nem elvont fogalom. Megtakarított perc, okosabb munkarend, feszesebb és logikusabb szer­vezettség, megelőzött idő-, munka- és eszközpazarlás, vé­gül és összesen mindaz, amivel s aminek révén körülte­kintőbben lehet gazdálkodni, többet és főleg jobbat lehet adni a népgazdaságnak, a fogyasztóknak. A feltáratlan tartalék: elhanyagolt lehetőség, az országtól elvont érték. Ha felkutatják, besorolják a hasznos javak közé, ha szol­gálhat rendeltetése szerint: haszna a közösségnek. Ez áll egyenletünk innenső oldalán, a másikon pedig az, hogy a közösség javára végzett ésszerűbb tevékenységet külö­nös megbecsülésnek kell elismernie. Ilyen elismerés a csepeli motor, s ilyen lehet a forint, egy fénykép a tab­lón, lehet bármi — csak legyen. Mert mi más a helye­sen használt ösztönzés, mint maga is egy fontos, értékes — tartalék. LANTOS LÁSZLÓ Tanácskozik az olasz pártkongresszus Az olasz főváros egyik új lakónegyedében emelkedő modern kongresszusi palotá­ban tartja tanácskozását az Olasz Kommunista Párt XL kongresszusa. A szerdai ülé­sen beszedet mondott Mihail Szuszlov, az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára, a szovjet pártkül­döttség vezetője is. A kong­resszus tegnapi üléséről la­punk 2. oldalán közlünk tu­dósítást. .Teleloio MTI Kuliuldi Képszolgálat) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! mmmm a magyar szocialista munkáspárt lapja 56. évfolyam, 22. szám Ara: 50 fillér Több szállítanivalő gépkocsival ugyanannyi ÖT ÜJ IKARUS A SZEMÉLYFORGALOMNAK — BÖVÜL-E A TAXIALLOMANY? — AUGUSZTUSRA ELKÉSZÜL AZ AKÖV ŰJ TELEPÉNEK ELSŐ ÜTEME Ha egészében véve pozitív is az autóközlekedés múlt évi mérlege — teljesítették a megye szállítási igényeit — egyes területeken keve­sebb esik a latba a szám­vetésnél, mint a tavalyi terv mutatói előírták. Ahogyan tegnap a 10. AKÖV műszaki konferenciáján megállapí­tották, nem volt könnyű a tavalyi év, már csak azért sem, mert az „árvízi" hát­rányt is fokozatosan helyre kellett hozni az év folya­mán. Lemaradásnak számít az úgynevezett gurulókölt­ség túllépése és a műszaki fejlesztési keret meghaladá­sa, bár ezek az összegek részben az idén hozzák meg eredményeiket a műszaki ál­lapotban és színvonalban. A 10. AKÖV gépkocsijai­nak 1966-ban még nagyobb súlyt, több személyt kell majd szállí­tani, s nagyjából változatlan esz­közállománnyal és személyi feltételekkel. Tavaly három­millió tonnát fuvaroztak, idén 380 ezer tonnával többet fognak szállítani. A személyforgalom is jelen­tősen emelkedik majd, 18 millió utas elszállításával számol a terv. Férőhely te­kintetében javul a helyzet: 5 új Ikarus kocsit állíta­nak üzembe, de ez sem lesz elegendő, hi­szen a közönség igényei messze meghaladják. így van ez Szegeden, de a megye többi iparosodó városában is. Sajnos, a taxiállomány is elmarad az igényektől, több kocsit kell kiselejtezni, s pótlásuk egyelőre kérdé­ses. Van ugyan egy lehető­ség. az Országos Tervhivatal gondolt a szakma gondjai­val, s úgy tervezi, hogy bi­zonyos városokban teljesen kicseréli a taxiállományt, új kocsikat ad. s a régieket el­osztja a többi szűkölködő város között. De hogy Sze­ged „szerencsés nyertes" lesz-e, az még eldöntetlen. Mindenesetre a szabadtéri játékok rendezése, a város nagy idegenfor­galma emellett szól. Tavaly óta épül a 10. AKÖV és a Xl-es Autójavító Vállalat közös forgalmi te­lepe. December 31-ig három­millió 200 ezer forinttal több munkát végeztek el az építkezésen a tervezettnél, idén 40 millió forint ér­tékű munkát végeznek rajta, s augusztusban átadják az első ütemet. Véglegesen 1968 nyarára készül el a te­lep. A helyes vállalati gazdál­kodás megkívánja, hogy mindenki valóságosan gaz­dának érezze magát saját munkaterületén. Vonatkozik ez vezetőkre-dolgozókra egy­aránt. Mostantól kezdve az úgynevezett gurulóköltséghez tartoznak a felújítások is, tehát nem akármilyen ösz­szegekről — mint például alkatrészek cseréjéről —, ha­nem 80—100 ezer forintos tételekről is döntenek az il­letékes szakemberek. Felelő­sen kell hát végiggondolniok a merész, de nehéz felada­tokat. Éppen a személyes felelős­ség előtérbehozását, a tár­sadalmi tulajdon megóvását szolgálja az új, nevezetesen a kötött vezénylési rendszer bevezetése a teherfuvarozás­ban. Lényege, hogy „egy ko­csi — egy ember" vagy „két kocsi — három ember"' ala­pon a dolgozókat mindig ugyanahhoz a gépkocsihoz, osztják be, így sokkal inkább lesz gaz­dája az autónak, jobban tö­rődik vele, vigyáz rá, hiszen saját érdeke is ezt kívánja. Más közlekedési vállalatok­nál, különösen Szolnokon, már eddig is jól bevált ez a módszer. Csongrád me­gyében is vannak már bizo­nyos előzményei, február 1­től pedig fokozatosan, elő­ször a szegedi, majd a többi főnökségen is végérvényesen bevezetik. A nagy szállítási feladatok megoldásáért nemcsak a vállalatokon belül töreksze­nek jobb kooperációra, ha­nem a rokonszakmával, a MÁV-val is. Értékes kezde­ményezés például a Tisza­pályaudvaron tegnap kezdő­dött új rendszerű, közös ok­tatás, amelyen a két szállí­tási vállalat dolgozói, szo­cialista brigádtagjai együt­tesen vesznek részt. Csütörtök, 1966. január 27. Küldöttség a Finn KP kongresszusára A Finn Kommunista Pár! Központi Bizottságának meg­hívására Komócsin Zoltán, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Győri Imre, a Csongrád megyei pártbizott­ság első titkára szerdán el­utazott a Finn Kommunista Párt 14. kongresszusára. A lakosságért — magasabb színvonalon A ktsz-ek évi IS milliárd felett termelnek A kisipari szövetkezetek számára eredményekben gaz­dag időszak zárult le a má­1 sodik ötéves terv utolsó évé­vel: az elmúlt öt év alatt évente átlagosan az egymil­liárd forintot is meghaladta di forgalomba kerülő termé­kek minőségét, választékát. Ezenkívül a szövetkezetekre csakúgy, mint a népgazda­ság valamennyi ágára, az a feladat vár, hogy a munka hatékonysága fokozódjék. A termelés szerkezetének a szükségletekkel összhangban a kisipari szövetkezetek ter- történ"' rugalmas változtatá­melésének növekedése és a sa abban jut kifejezésre, teljes termelési érték 1965- hogy mintegy 13—16 száza­ben már több mint 15,3 mii- lékkai több vegyi-, gumi-, liárd forint volt — mondot- műanyag- és fémipari ter­ta Erdős József, az OKISZ méket kell előállítani, mint elnöke az MTI munkatársá- az elmúlt évben. A terv a ruházati cikkek készítésénél nyolc, a bútorgyártásnál pe­nak adott nyilatkozatában. A kisipari szövetkezetek 1966-os terve a következő fő célokat tartalmazza: maga­sabb színvonalon kell kielé­gíteni a lakosság igényeit, fokozni kell a gazdaságos ex­portot, javítani kell a belföl­Tizenöt új benzinkút Az ÁFOR az idén tizenöt 1967-ben fejeződik be, ked­új és egy kibővített kút vezö esetben azonban lehet­üzembehelyezését tervezi. Vi- séges, hogy egyet-kettőt még déken Balatonfüred, Eszter- az idén üzembehelyeznek, gom, Tapolca, Kiskunlélegy- A nemzetközi kempingek haza, Miskolc-Hejőcsaba, Bé- üzemanyagellátását is tovább késcsaba. Békés, Sá'oraljaú.i- javítja ez évben az ÁFOR. hely, Mátészalka, Kunszent- Már tavaly három, úgyneve­miklós, Dombóvár kao új töl- zett versenyszolgálatos gép­tőállomást. Az idegenforgalmi kocsi (tankautóval összekap­gócokban épülő kutakat az Or- csolt utánfutó, amelyen két szágos Kőolaj- és Gázipari kútoszlop van) járta ezeket Tröszt, meg az ÁFOR ki- a táborhelyeket, az idei nyá­emelt beruházásként kezeli ron pedig legalább hatot he­és mindent elkövet, hogy a lyeznek forgalomba. Terve­nyári idegenforgalmi idényre zik. hogy esetleg törpe ben­valamennyi elkészüljön, s zinkutakat is felállítanak a enyhítse a kutak előtti torló- forgalmasabb sátortáborok­dást. Különösen nagy súlyt ban. (MTI) helyeznek a balatonfüredi új ,. . kút üzembehelyezésére. Ezenkívül húsz új töltő­állomás építése kezdődik meg ebben az évben. Építésük dig hat százalékos termelés­növelést ír elő. A szövetkezetek a tava­lyi exporttervüket 470 millió forinttal túlteljesítették. A tervek szerint 1966-ban a szövetkezetek 3,3 milliárd forint értékű terméket ad­nak át a külkereskedelmi vállalatoknak. Tovább fejlesztik a szö­vetkezetek műhely-, illetve üzlethálózatát. Vidéken az év első felében Baranya, Zala, Nógrád, Komárom, Pest és Veszprém megyében kezdik meg működésüket a különböző tevékenységet végző szolgáltató házak. A gazdaságosság, a beru­házásokkal való takarékos­ság, a munkafeltételek javí­tása érdekében növelni kí­vánják a szövetkezeti ipar jelenlegi hatvanezres bedol­gozói létszámát is. Tisztább víz, jobb levegő HÉTSZÁZMILLIÓ FORINTOT FORDÍT A VEGYIPAR SZENNYVÍZ- ÉS LÉGTISZTÍTÁSRA A HARMADIK ÖTÉVES TERVBEN A harmadik ötéves terv az első olyan tervidőszak, amelyben a Nehézipari Mi­nisztérium vegyipari ágazata külön beruházási keretet irá­nyoz elő szennyvíz- és lég­tisztításra. A következő öt évben mintegy hétszáz mil­lió forintot költenek a vegy­ipar. a gyógyszeripar, a kő­olaj- és a földgázipar, az alumínium-, valamint a gu­miipar szennyvíz- és lég­tisztító berendezéseire. A nagy fontosságú munka előkészítése egy évvel ezelőtt a Nehézipari Minisztérium vegyipari vízügyi szolgálatá­nak megalakításával kezdő­dött. A szolgálat a trösztök, országos vállalatok segítségé­vel tavaly pontosan felmérte, hol milyen víz- és légszeny­nvezés fordul elő a vegyipari üzemekben és intézkedési tervet dolgozott ki a szeny-' nyezések csökkentésére, illet­ve teljes megszüntetésére az 1966-70. évi időszakban. Magyar—szovjet akadémiai együttműködés Szerdán délután Budapes­ten aláírták a Magyar Tu­dományos Akadémia és a Szovjet Tudományos Akadé­mia közötti tudományos együttműködés 1966—1967. évi munkatervét. A munka­tervet a Szovjet Akadémia részéről B. E. Bihovszki j akadémikus, a Szovjet Tudo­mányos Akadémia elnöksé­gének tagja, a biológiai osz­tály osztálytitkára, az állat­tani intézet igazgatója, ma­gyar részről Bognár Géza akadémikus, a műszaki tudó­mányok osztályának osztály* titkára írta alá.

Next

/
Thumbnails
Contents