Délmagyarország, 1966. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-26 / 21. szám

Moszkvát is megjárta (Somogyiné felv.) A Tisza Bútoripari Vállalat szegedi gyárának legújabb terméke a fémvázas irodabútor. Először tavaly, a moszkvai nemzetközi irodafelszerelési kiállításra készítettek minta­darabokat, most viszont már sorozatban gyártják. A fém­vázat az Első Szegedi Járási Ktsz készíti, de az íróaszta­lokat, szekrényeket természetesen a szegedi üzemben sze­relik össze. A fényképen Csúri Mihály szakmunkás egy gépíróasztal összeállításán dolgozik. Közjf£eefnk'j Prémium... prémium MAGYAR VEZETŐK' TÁVIRATAI INDIAI VEZETŐKHÖZ Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke és Kállai Gyula a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke India nemzeti ünnepe alkalmából táviratban fe­jezték ki jókívánságait dr. S. Radhakrishnan köztársa­sági elnöknek és Indira Gandhi miniszterelnöknek. A magyar vezetők távira­tukban további sikereket kívántak India kormányá­nak és népének AZ SZMBT KÜLDÖTTSÉGE SZÉKESFEHÉRVÁRON Kedden Székesfehérvárra látogatott az MSZBT kong­resszusán részt vett szov­jet küldöttség: J. V. Sikin, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Revíziós Bizottságának tagja, a Szov­jetunió Népi Ellenőrző Bi­zottságának elnökhelyettese, F. I. Oszkolov, a Szovjet— Magyar Baráti Társaság fe­lelős titkára, L. K. Kudr­javceva, a minszki városi tanács népművelési osztályá­nak vezetője. Kinek mennyit és miért? — IVines felső határ A kisbíró hagyatéka Másodízben keresem a la­kásán. végre elcsípem. — Kérem, három nap múlva bármikor... Most nem lehet Tanulmányi sza­badságon vagyok — tilta­kozóan emeli fel két kezét — Egyébként is pillanat­nyilag segítenem kell — mutat az udvaron álló sze­kér fara. Megváltom az interjú al­kalmatlanságát — gondolom és máris cibálom le a lovas­szekérről a gallykévéket és meteres fákat. A szobában nyári kániku­la és alkonyi csend. ÓcsaL József a maga természetes, közvetlen, nyugodt stílusá­ban magyaráz. Ezúttal is hivatása kelepcéjébe esett: mások (ezúttal egy újság­író) csipegetik el a tanulás­ra szánt idejét. Ügy érzem, megfeledkezett a zavarásról, hiszen életpályául választot­ta: mások ügyét intézni, má­sokért dolgozni. Községi ta­nácselnök. Az életút története olyan egyszerű ós olyan szép, hogy mesébe kívánkozna. A szegény kisbíró kis­fia, egy barna kíváncsi gye­rek gyakran bemerészkedett a községházára, ami a nagy­tiszteletű hivatalnokoknak egyáltalán nem tűnt fel, hi­szen — mondom — a kis­bíró fia volt. Olykor át­küldték a postára, vagy va­lamelyik beidézett paraszt­hoz, ahol egykedvűen fogad­ták, hiszen a községi elöljá­róságtót jött. . . Az apai irattárban" néha fontos pa­pírokra lelt, egyenesen a szolgabírótól érkezett: hogy milyen az utak állapota. Er­re titokban választ írt, hogy azok bizony nagyon elha­nyagoltak ... Persze, nem küldte el, hiszen csak ma­gának írta, játékból. Hiva­talnoknak, vagy éppen fa­lu bírájának álmodta magát a kisbíró kis fia. Aztán, alkalmas pillanat­ban. megleste, hogy mit is válaszoltak az utak állapo­táról a nagytudású hivatal­nokok. Hát bizony nem egyezett, az iratokban az utak jobbak voltak, mint amilyeneken ő gyakran elcsa­tangolt a sándorfalvi erdők­be. A felszabaduláskor a 17 éves fiú „játéka" komolyra fordult A hivatalnokok el­menekültek és Ócsai kisbíró fiát berendelték az irodába. Hi vatal nok nak! ruárjában a községi elöljá­rósághoz került és ma is ott dolgozik, mint községi ta­nácselnök. Az elöljáróság „aranyalmáját" ajándékként kapta, de kemény küzdelem árán bizonyította, hogy mél­tó rá. önmagában kellett legyőznie a szegényekre tuk­mált „ellenséget" — a tu­datlanságot. összesen 11 esztendeje ta­nuL — 1948-ban Sándorfalván, a parasztdolgozók gimnáziu­mának kihelyezett tagozatán négy osztályt végeztem. Majd 1959-ben háromhóna­pos pártiskolán voltam, köz­ben beiratkoztam a könyve­lői tanfolyamra. Szakképesí­tett könyvelő vagyok. 1960­bain kétéves tanácsakadé­miára javasoltak, onnan — az igazgatóság javaslatára — felvettek a jogi fakultás második évfolyamára. Most negyedéves vagyok, éppen vizsgadrukkban — magya­rázza. Hány éjszakába tor­kolló tanulás, egyetemi pad­ban töltött este, hány el­maradt kirándulás, nyara­lás, gondtalan rádiózás-té­vézás, hány elmaradt ölelés bánja mindezt. Azaz hogy ... nem bánja, hiszen Ócsai nemcsak a népi közigazga­tással kötelezte el magát, de a velejáró tudás megszerzé­sének nagy fáradságával is. öt éve tanácselnök, idén jogi diplomát szerez hozzá. gátunk: vajon megenge­dik-e? .,, Közben hazaérkezik fele­— Uram, gratulálhat — nevet. — Sikerült a vizsga? — csókolja meg asszonyát. — Kérem, ez egy tanuló csa­lád, feleségem a politikai középiskolában tanul — for­dul felém. Észrevétlenül ér­kezik egy idŐ6 anyóka; tö­pörödött, megviselt paraszt­asszony, mint a mesékben. Az egykori kisbíró felesége megcsókolja fiát, menyét, unokáját Q Későre jár, búcsúzkodom: — Ne haragudjon, hogy nem hagytam „lerázni" ma­gam. — Semmiség. Vasárnap is felkeresett egy ember, pe­dig nem is rám tartozott az ügy. A zavarás kissé bosz­szantott. a bizalom meg jól­esett. Hát így élünk, ellent­mondások közt. Balogh ödön Az 1965-ben a kifizetett prémiumok összege az álla­mi iparban megközelítette az 500 millió forintot. A prémiumfeltételeket telje­sítették, tehát csak azok kap­tak prémiumot, akik valami­lyen előírásnak valóban ele­get tettek. Ha azonban a fel­tételeket vizsgáljuk, akkor már felmerül a kérdés, va­jon a prémiumfeladatok mindenhol, mindig valóban a szűkebben értelmezett munkaköri kötelességnél na­gyobb erőkifejtésre ösztö­nöztek-e, a vállalati jöve­delmezőséget valóban előse­gítették-e? E kérdések vizs­gálatakor már kiderülhet, hogy a prémiumtényezőként kitűzött feladatok megoldá­sával nem produkáltak min­den esetben egyértelmű, ál­talánosan jó eredményt. Sőt, helyenként a prémiummal ösztönzött munka esetleg egy más területen, a nem ösztönzött munkát is hátrál­tatta. Ezért vált szükséges­sé a prémiumrendszer mó­dosítása. Az új prémiumrendszer­rel kapcsolatban Bánki Pál, a Munkaügyi Minisztérium bérgazdálkodási főosztályá­nak vezetője válaszolt la­punk kérdéseire. 0 Miben különbözik az új prémiumrendszer a régitől? — A régi rendelkezés ér­telmében egy-egy vállalat prémiuma több tényezőtől függött. A következmények többségét a felettes hatósá­gok írták elő. A prémium­keret nagyobbik része egyes iparágakban az önköltség alakulásától, az exportterv teljesítésétől, a műszaki fej­lesztés eredményeitől füg­gött. így a vállalatok érde­keltségi köre megoszlott. Bizonyos fokig pedig válo­gathattak, s a könnyebb fel­adat teljesítésével is megta­lálhatták számításukat. Pré­miumot például az a válla­lat is kaphatott, amelyik csak exporttervét teljesítet­te, vagy csak az önköltségi tervét. A már eleve megsza­bott követelmények válla­laton belül azt is eredmé­nyezték, hogy az igazgatók kénytelenek voltak olyan kifizetési feltételeket szabni a dolgozóknak, amilyenektől a vállalati prémiumkeret függött. Ebből következően ezek a feladatok nem min­den esetben voltak „testre szabottak". Vagyis: a régi prémiumrendszer elsősorban a prémium elérésére ösztön­zött és nem a vállalat egész munkájának javítására, fej­lesztésére. Az új szabályzat értelmé­ben a vállalat az 1965-ös keretnek mintegy 70 szá­zalékát kapja meg feltételek nélkül. Ez a keret az elért nyereségtől függően növeked­het is. Ezután bizonyos mér­tékű, napokban kifejezett nyereségrészesedés elérése­kor (ez iparáganként és vál­lalatoknként eltérően, le­het például 15 nap, de leg­feljebb 24 nap) — a feltéte­lekhez nem kötött keret 80 százalékát is megkaphatja még pluszként a vállalat, tehát így elérhető a tavalyi keret mintegy 130 százaléka is. A nagyobb feltétel nélküli keret lehetővé teszi, hogy a vállalat igazgatója döntse el, mire ösztönzi a szak­embereket. Így a reális helyzetből indulhatnak ki, s ők is tudják a legjobban, milyen területeken kell ja­vítani ok a munkát. 0 Miként változik az új prémiumrendszerben a vezetők személyi érde­keltsége? — Az igazgatók, helyette­seik, a főkönyvelők, főmér­nökök csak év végén kap­hatnak prémiumot, s csak a felettes hatóságoktól, ha az a vezetők egész évi jó mun­káját — a vállalati össz­eredmények alapján — ki­elégítőnek találja. Eddig a vezetők két-három előzetes feltételt is kaptak, és eze­ket túlságosan szemmel tar­tották, más — ugyanolyan fontosságú tényezőket eset­leg másodrendű kérdésként kezeltek. Elbírálhatjuk egy vezető munkáját néhány szempont alapján? Nem, hi­szen a vezetők a vállalat egész munkájáért felelősek. Az új prémiumrendeletben a munka, komplex szemléle­te, s értékelése érvényesül. 0 Milyen változások várhatók a vállalaton belüli premizálásban? Változik-e például a premizáltak köre? — A vállalatok önállósá­ga megnőtt azáltal, hogy nőtt a feltételekhez nem kö­tött keret, s így az igazga­tóknak lehetőségük nyílt ar­ra, hogy munkaköröknek teljesen megfelelő feladato­kat írjanak elő. Az új rend­szerben a vállalatok nem­csak abban érdekeltek, hogy az irányító szerveknél meg­Több mint hivatás 3 Az álom beteljesült, s így a mese végére pontot tehet­nénk. Az élet azonban foly­tatódott, s mivel a riporter éppen erről tudakozódik, komolyra fordítja a szót. Tehát Öcsai József 1945 feb­Sorolja, hogy milyen gon­dokkal, bajokkal keresik fel a sándorfalvi emberek. A háztáji földre, részeges fér­jekre, összeférhetetlen szom­szédokra, adókra, rossz szak­igazgatási ügyintézőkre pa­naszkodnak, vagy álláskere­sésben, bölcsődei felvétel­ben, utak és járdák javítá­sában kérik segítségét. Azon kívül a községfej lesztésd, a hivatali gondok, gyűlések és rendeletek. Mindezek közt megmaradni egyszerű, köz­vetlen, mindenkit meghall­gató embernek, nos. valahol itt van az a láthatatlan aranydiploma. — Sajnos, túl sok a pa­ragrafus. Akár egy sűrű er­dő, annyi tilalomfa köti gúzsba a tanácsi vezetők ke­zét. Alkotóképességének ki­bontakozását gátolja. Bármi­ben dönteni kell, már csak a jogszabályok közt lapoz­Petőfi- és Fodortelepről sok asszony és lány talált munkát és élethivatást Sze­geden a Selmeci utcai egész­ségügyi gyermekotthonban. Hetvenöt egészségügyi dol­gozó, köztük 45 szakképzett ápolónő gondozza a rájuk bízott, az önhibájukon kívül bezárt életeket. A velük való törődés, értelmük nyitogatá­sa, eszméltetése több mint kötelességszerűen végzett munka. Hivatás és elhiva­tottság. Szülői szeretettel Ezért is jellemző erre az intézetre, hogy az itt dolgo­zók többsége hosszú eszten­dők óta ismerik egymást. Szándékuk, céljuk közös, a lehető legjobban igyekeznek ellátni a gondjaikra bízott gyermekeket, akik a szülői házról, szülői szeretetről mitsem tudnak. Az intézet vezetője, dr. Molnár Lajos főorvos az együttérzés hangján beszél a vele dolgozó nővérekről, egészségügyi dolgozókról. Üj­ra és újra hangsúlyozza, hogy a környezeten, a nővérek odaadásán múlik, hogy ápolt­jaik. akik kis koruktól fog­va itt élnek, mindazt meg­kapják, amit államunk biz­tosít a számukra. S a na­gyon is differenciált munka erősen igénybe veszi a szí­vet és az idegrendszert, hi­szen a beteg gyermekekkel nehezebb bánni. Türelmetle­nek, ingerlékenyek, s min­den cselekedetüket 'ilyen szemszögből kell nézni és megérteni. Másfél évtizede Kovács Antalné osztályve­zető nővér közel másfél év­tizede dolgozik ebben az in­tézetben. Annak idején egy szomszédjukban lakó asszony vitte be magával az intézet­be, hogy ott segítkezzen a konyhán. Alig egy év múl­va élethivatásul választot­ta a gyermekek feletti gon­doskodást. Azóta egy egész osztály vezetését bízták rá. Munkája, életmódja példa­mutató. Ott vettek nemrégen telket a gyermekotthon szomszédságában, s úgy ter­vezik, hogy a tavasszal hoz­zákezdenek a kis családi ház építéséhez. Mások jóval messzebbről járnak be reggelenként dol­gozni. Van aki Algyőről, Sándorfalváról vagy Újsze­gedről. Olyan lemondással is számoltak előre, amely más munkahelyen nem adó­dik. A hétvégi pihenőnapjuk nem mindig esik vasárnapra. Miért a panasz? / A főorvos és Csizik Vin­céné vezető főnővér viszont panaszként emlegette, hogy másfél millió forint értékű beruházást évek óta nem tudnak elvégeztetni, mert egyszerűen nem kapnak rá kivitelezőt. Az Építő Ktsz­nek sok lenne ez a vállalás, az állami építőiparnak pe­dig kevés. Az új épületek tervei készen vannak, az épületek azonban önmaguk­tól nem épülnek fel. A tervekben pedig szere­pel, hogy az új épületek lét­rehozásával az itt dolgozó egészségügyiek szociális ellá­tottságát, munkakörülménye­it javítani lehetne. Nem is beszélve arról, hogy a férő­hely, a nagyobb foglalkozási termek nagyon kellenének a gyermekeknek is. Remélhető, hogy ez a probléma megoldódik a jö­vőben, már csak azért is, mert a Selmeci utcai egész­ségügyi gyermekotthon ja­nuár elsejétől átkerült a Szeged megyei jogú városi tanács egészségügyi osztályá­nak hatáskörébe. A pénz az építkezésre megvan, csak most már kivitelezőt kell találni a beruházásra, amely­re évekkel ezelőtt is nagy szükség volt már itt. Lődt Ferenc adott mutatókat teljesítsék, liainem az eredmény növe­lésében is. Ez azt jelenti, hogy a jobb, gazdaságosabb munkához vezető utat a vál­lalat határozhatja meg. A premizálásra kijelölt mun­kaiköröknél tehát ezzel kell számolni. Elvileg valameny­nyi műszaki és adminisztra­tív dolgozó részesülhet pré­miumban — gyakorlatilag azonban azokat érdemes premizálni, akiknek a vál­lalati eredmény kialakítá­sában számottevő befolyá­suk van. Az eddigi gyakor­lat kialakította azok körét, akik rendszeresen kaptak prémiumot. Ezt a kört érde­mes most felülvizsgálni. S ott, ahol a premiumok ke­resetkiegészítéssé váltak, s ahol a premizálás az ered­mény alakulását lényegesen nem befolyásolhatja, indo­kolt megszüntetni a prémiu­mot. Persze, ha a vállalat bérhelyzeté megengedi, mél­tányos, hogy — az éves bér­fejlesztés keretében — egyes munkakörökben az eddig prémiumként adott összeg egy részét alapbérré vál­toztassák. Ebből következő­en a kör szűkülhet —ám ugyanakkor a prémium dif­ferenciáltabbá válhat, ez­által ösztönzőbbé, és érté­kesebben felhasználhatóvá. (Az újságíró megjegyzése: Eddig ez volt a számítás: fizetésem 2000 forint. Ehhez jön 500 forint prémium, te­hát keresek 2500-at. Ez most így változott meg: fizetésem 2000 forint — de kereshe­tek 4 ezret is —; és most ebben a „feltételes mód­ban" a társadalom hasz­na is tükröződik. Igaz, ez­után nincs prémiumos ál­lás — de lehet a kimagasló teljesítményért illő honorá­rium.) 0 Mit várhatunk az új prémiumrendszertől, annak gyakorlati al­kalmazásától? — A módosítás több le­hetőséget nyújt a vállalatok­nak az eredmények fokozá­sára, a differenciáltabb ér­dekeltség megteremtésével, azzal, hogy a vezetők figyel­mét nem osztja meg előre rangsorolt feladatokkal. E le­hetőségekkel persze élni kell. Ez azzal kezdődik, hogy például a feladatokat úgy kell meghatározni; azok címzettjei területükön va­lóban jelentős befolyással bírjanak, vállalati szintű fel­adatot csak vállalati ha­táskörrel rendelkező dol­gozó kapjon. A részletmun­kát végző dolgozót valóban a saját területére vonatkozó " prémiumfeladattal bízzuk meg. Azt is várjuk, hogy ezután a prémiumkifizeté­sek ne csak a naptári idő­szakhoz kapcsolódjanak, ha­nem a feladatok teljesítésé­nek időpontjához. Legyenek olyanok, amelyekért csak év végén fizethető prémium (ezek általában azok legye­nek, amelyeknek erős a ha­tásuk a vállalat egész ered­ményére, s éppen ezért csak év végén értékelhetők pon­tosan), de legyenek olyan részfeladatok is, amelyek­nek elvégzéséért azonnal járjon prémium. Az új rendszer annyiban is ösz­tönzőbb, hogy a prémium­nak most csak alsó határa van: 500 forint — felső ha­tára nincs. Ezzel is élni kell, hiszen lényeges, hogy a feladatok súlyától, a mun­ka színvonalától függően ér­zékelhető differenciálást va­lósítsunk meg. Ne az em­berekhez keressük a felada­tokat, hanem a feladatokhoz az embereket. Tehát először elemezzük, vizsgáljuk meg pontosan, mi a teendő a na­gyobb eredmény eléréséért, s utána azt ls elemezzük pontosan, hogy ki az, aiki munkakörénél, beosztásánál fogva valóban a legtöbbet teheti. G. F. Vasárnap, 1966. január 23. DÉL-MAGYARORSZÁG §

Next

/
Thumbnails
Contents