Délmagyarország, 1966. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-20 / 16. szám

A melléktermék: arany KÖnVVtárak Veté/fcec/ése KIVÁI.ASZTJAK-E A 15—20 TONNA NEMESFÉMET ^ w em -mm KIVALASZTJAK-E A 15—2 0 TONNA NEMESFÉMET A DUNAI KAVICSBÁNYÁBÓL? Érdekes beszámolót tűzött köbméterenként átlag 0,01 vitára a Magyarhoni Föld- gramm aranyat, mégpedig tani Társulat: Csalagovits igen tiszta, 23—24 karátos István geológus tájékoztató- aranyat tartalmaz. A talaj­sót a Mosonmagyaróvár és Komárom között, elsősorban a szigetközi Duna-ártéren végzett kutatásainak ered­ményeiről. Ezen a Duna- 18—20 tonnára szakaszon a rómaiak idején, arany rejtőzik, sőt még a középkorban is. Ez az aranykészlet a régi jelentós arányú és eredmé- módszerekkel és csupán ön­nyes aranymosás folyt. A hú- magában csakugyan nem szas években egy kitűnő ma- lenne gazdaságosan kiter­gyar geológus, Pantó Dezső melhető. Csakhogy a kavi­megvizsgálta mór, érdemes csot amúgy is kiemelik az lenne-e kitermelni azt az építőanyagipar számára, s aranyat, amelyet Itt a jég- ennek a költségeit csupán korszakban és azóta ide hor- kisebb mértékben növelné az dott kavicstömeg közé rakó- aranynak, valamint a kavics dott le. A vizsgálat akkor az- között szintén jelenlevő mag­vízszint fölötti, átlag 15 mé­teres réteget számítva ebben a 100—150 négyzetkilométe­ren elterülő kavicstömegben becsülhető zal a megállapítással zárult: nem lenne rentábilis, leg­alábbis az akkor módszerekkel. A Mecseki Ércbányászati Vállalat megbízásából zett mostani kutatás némileg eltérő következtetés­netit- ós gránáthomoknak — e két kitűnő csiszolópornak ismert — a különválasztása. Részint ezért, részint pedig, mert ma már jóval olcsóbb és gazda­vég- ságosabb kitermelési módok ettől is vannak, mint a hagyomá­nyos „szérelés", amivel Pantó re vezetett, bár Pantó Dezső Dezsőnek számolnia kellett. adatszerű megállapításai tel­jes mértékben igazolódtak. Való igaz, hogy ez a kavics­Időszerűnek • látszik újra megvizsgálni a szinte mel­léktermék számba menő tömeg, amelynek vastagsága aranyszemcsék kitermelésé­meghaladja az ezer métert, nek gazdaságosságát. Még folyik az értékelése az latot, végül a könyvkölcsön- fejlődik a népfronttal, a kul­elmúlt ötéves terv alatt le- zőkben. ahol hetente egy- túrotthonokkal, a KlSZ-szer­bonyolított könyvtárverseny- '. ,, , .. , . . vezetekkel való viszony? nek a Városi Somogyi szer' J0Düafa tarsaaaimi végü, „y^ gazdasagi jel­Könyvtár fiókjai között, munkában dolgozok, nyitják iegű tevékenységet folytat­azonban máris kiírták az új, meg a polcokat az olvasók nak a könyvállomány védel­módosított versenyfel adató- eiőtt. Ilyen a kölcsönzés pél- métől kezdve a könyvtárhe kat. Ismét ötéves tartamra, dául Baktó és Kettőshatár lyiség szépítéséig, otthono­sabbá tételéig a könyvtáro-ez év január 1-től 1970. de- _ cember 31-ig szervezik meg könyvtárhelyiségeiben. A ne- sok — így szól a negyedik a vetélkedőnek ezt a külö- gyedévenként részben, éven- feladat. nős formáját. Alig egy év- ként teljesebben és 1970-re „ , . ........ versenyekSis°'folytak lellf- -ékelendő ver- P^enuurn, udiUé, leg azonban csupán ' Szeged ®«nyt tehát az ezekben a S ha valahol csak verseny­közigazgatási területére szer- könyvtárakban dolgozó {gjJ^1"FodorPálnéhá­könyvtárosok részére írták Iúzati csoportvezető erről így ki. A háromhónapos szaka- nyilatkozik: szókban történő részelbírá- — Nehéz a végső értéke­,. ,, . lós tulajdonképpen a részt- lés, hiszen még szegedi vi­lozataba tartózó kolcsonzok ,„„./:i, „ i„m , ... • - • ,,, o _ vevők tájékoztatását szolgai- szonylatban is mas sajatos­ja. Személyes látogatások, ságokkai rendelkezik például statisztikai felülviszgálatok vezik. A versenytök A Somogyi Könyvtár há­három típusa áll Szegeden az olvasók rendelkezésére. A kiemelt fiókkönyvtárakban ilyenek az alsó-, felső- és alaPján adnak tanácsokat a móravárosi, valamint a ró- munka folytatására, kusi, az újszegedi és a pető­A szempontok vizsgálata­kor kiderül, nem holmi me­a rókusi vagy az alsóvárosi fiók. A díjazást az állami és szakszervezeti források fel­használásával tervezzük pré­miumjuttatás, jutalomüdülés Mit vásárolunk Lengyelországtól? 1966-ban tovább szélesed­nek a magyar—lengyel gaz­dasági. kereskedelmi kap­csolatok, s az árucsere, amely 1958 óta meghárom­szorozódott, a tervek szerint tizennégy százalékkal lesz nagyobb a tavalyinál. A magyar népgazdaság számára igen fontosak a len­gyel fűtőanyag-szállítmá­nyok. Ez évben például 900 ezer tonna jó minőségű kő­szenet és 280 000 tonna kok­szot vásárol a magyar kül­kereskedelem Lengyelország­ból. A gyorsan fejlődő len­gyel vegyipar mind több ter­méke jut el hazánkba. A magyar lakásépítési program megvalósításában egyre számottevőbbek a Len­gyelországból érkező kazá­nok. radiátorok és parketta­szállítmányok. A magyar vásárlók köré­ben igen népszerűek a lei*­fitelepi könyvtárszobák — A célt a minőség főhivatású könyvtárosokkal mindennap folyik kölcsön­zés. A különböző telepeken levő úgynevezett fiókkönyv­tároso^^eti^két*vagy 'három emelésrő1 van szó. Nem elég teáét pedig kitüntetésre fog- í is beállítható új változatá alkalommal tartanak szolgá- ugyanis pusztán statisztiká- juk felterjeszteni. j val gyarapítják a hazai tí­formájában. Ez minden év gyei hűtőszekrények, ame­végén megtörténik. Az öt- lyeknek ez évben már akár chanikus jellegű olvasószám- éves verseny abszolút nyer- a szobában bútordarabként /f)1 fV inéi*?*? - a takarékosabb XJil lllll Cfc^*?. gazdálkodásért A Pannónia Szőrmekiké­szítő és Szőrmekonfekció Vállalat szegedi gyárában Gácser Ferencné művezetőt kerestem fel, hogy a cím­ben jelzett kérdésre választ adjon. Gácserné kereken harminc esztendeje dolgozik a szűcsszak mában, amelynek felét ebben a gyárban töl­tötte el, .s hat éve műveze­tő a központi szabászaton. Tehát „nem mai gyerek" mesterségében, de a kérdés mégis meglepte és a válasz­adáshoz segítségül hívta Nagy Ottó anyagnormást, mivel az anyagtakarékosság­nál kettőn áll a vásár: a normáson, hogy milyen anyagkihozatalt állapít meg, s a szabászokon, hogy ók képesek-e a megállapított normákat betartani. A kritikus határpont Az anyagnormékat álta­lában betartják a szabásza­ton, ezt a tavalyi eredmé­nyük is bizonyítja: normán belül dolgoztak. Nagy Ottó mondta el, hogy amikor új fazon gyártásához kezdenek, előtte már anyagnormát mérnek az árkialakításhoz. Ez persze nem végleges, csak később, több darab ki­szabása után állapítják meg a végső anyagszükségletet. De mivel ezek a próbasza­bások sem hozhatnak vég­leges és megnyugtató ítéle­tet, menetközben ellenőrzik a szabászok munkáját és ha szükséges, változtatnak a normákon. Indokolt a kérdés, hogy vajon meddig lehet elmen­ni az anyagtakarékosság­ban? Vagyis meddig éssze­rű a takarékosság? A mű­vezető precízen válaszol: — A szabászok bérezése az anyagtakarékossággal van összefüggésben. A dolgozó maga is eldönti, hogy hol van az a kritikus határ­pont. ahol a takarékosság a minőség rovására megy. Való igaz, a bérezés be­folyásol. Aszerint fizetnek, hogy ki mennyit teljesített és milyen minőségben. A maximum általában a 100 százaléknál található: 100 százalékos mennyiség és 100 százalékos minőség! Elkép­zelhető még az is, hogy va­laki kiváló minőségű mun­kát végez, s az anyagtakaré­kossága is nagyon jó. Ez esetben valószínű, lassúbb a munkája, mert a szabás köz­ben többet kell spekulál­nia, de hogy meddig lassít, azt is eldönti az a bizo­nyos határpont, amelyen túl kevesebb a fizetése. — Kényes és gondos kér­dés ez —, mondja a műve­zető —, itt megtakaríthatok például ötszáz forintot anyaggal, de a minőségnél elveszíthetünk hatszázat. Vagyis vesztettünk. A két kérdés nagyon összefügg egymással. Az „üres, vé­kony" részek is belekerül­hetnek és van megtakarítás, de nincs minőség. „Vannak elképzeléseim..." Persze ettől függetlenül is sok mindent befolyásolhat a művezető és természetesen a szabászok munkája. Vannak szabászok, akik kalkulálnak miunka közben ós nem a mennyiségre „mennek rá", hanem a minőségre és ve­le együtt a jobb anyagkiho­zatalra. S vannak olyanok, akik fordítva végzik a szám­vetést. Tagadhatatlan, ob­jektív tényezőkkel is szá­molni kell: a méretek nagy­sága nem elhanyagolandó, de a legfontosabb mégis a nyersanyag minősége. — Vannak elképzeléseim —, rendezgeti papírjait Gá­cserné —, hogy javítsunk az anyagmegtakarításbanA Elsősorban a jól begyakor­lott szabászokon dől el a kérdés, ezért sokat foglal­kozom a fiatal szakmunká­sokkal. Ezek a fiatalok hó­napról hónapra javultak, s ügy vélem, jelenleg a sza­bászat szakmunkásai min­den vonatkozásban megfe­lelőon dolgoznak. Ojabb példákat hallok: volt időszak, amikor egy hét alatt szinte megdupláz­ták teljesítményeiket a sza­bászok. A művezető ls sok­szor ott állt némely dol­gozó mellett napokon át, hogy szakmai segítséget nyújtson munkájához. „... de tehetetlen vagyok" ÜJból jogos a kérdés, mi­ért kellett egyik héten két­szer annyit szabni, mint a másik héten? Az ok sajnos nagyon egyszerű:.azért, mert döcög az anyagellátás. Gya­kori a késlekedés, és ebből következően gyakori a ro­hammunka is. — Az előbb említett el­képzeléseim között szerepel, hogy az idei évben szeret­ném, ha egy-két fővel ke­vesebben is el tudnánk vé­gezni a feladatainkat. Er­re képesek lennénk, de né­ha tehetetlen vagyok. Nincs megfelelő ütemezés az ellátásban. Tavaly az első negyedév­ben nem volt elegendő bőr és emiatt lemaradtak. A harmadik negyedévben volt anyag —, akkor rohammun­káztak. Jó munkájukra egyébként jellemző, hogy de­cember közepe táján teljesí­tették a tervüket, s az utol­só napokban már az idei feladatokra szabtak, de bi­zonyos anyagokból az el­múlt negyedévi mennyiséget csak most kapták meg ja­nuárban. Ilyen esetekben a művezető valóban tehetet­len. Ennek ellenére a műveze­tő minden téren segíteni próbál és valóban azt vá­laszolhatja a kérdésre, hogy ó minden tőle elvárhatót megtesz az anyagtakarékos­ság érdekében is. A dol­gozók érdekeltek abban is, hogv a hulladék se menjen teljesen veszendőbe. — Sokrétű munka ás sok­féle felhasználási lehetőség. A sablon elhelyezésekor arra is gondolni lehet, hogy még kihoroon az ember egy övrészt, egy gallért vagy egy bezeccet. Érdekeltség és ütemesség A kérdésem visszaüt, ön mit tesz? — kérdeztem Gá­cser Ferenoné művezetőtől. Nem ő, hanem Nagy Ottó anyagnormás mondta, hogy a művezető sokat fáradozik, de néha nem tőle függő aka­dályokba ütközik. Újból az ellátáshoz kanyarodunk vissza, amely az ütemes ter­melés feltétele. Viszont az ütemes terme­lés a művezető anyagi ér­dekeltségének a feltétele. S itt látszik a nagy ellent­mondás. A művezető akkor kap prémiumot, ha a szabá­szat termelése egyenletes, minden üzemi-észt pontosan és időben ellát anyaggal. De csak akkor! Vajon tehet-e a szabászat művezetője arról, hogy a gyár nem kapott időben elegendő nyersanyagot. Nemigen tehet róla. A sza­bászat jól dolgozott, sőt tül is teljesítette a tervét, de nem mindenben, hiszen a januárban érkezett anyagot nem szabhatták ki decem­berben. Tehát az ütemesség csorbát szenvedett: követke­zéskéooen a szabászat mű­vezetője a mült évben egyetlen fillér prémiumot sem kapott. Furcsa prémi­mlumfeltétel. de így igaz. Vagy inkább az anyagellá­tásban van a hiba? Gazdagh István val igazolni a beiratkozottak számának növekedését, ha­nem az is döntően esik lat- j ba, kiket és hogyan sikerül | megnyerni az olvasásnak. | Éppen ezért a követelmé­nyek közt első helyen az ol­vasók száma mellett az ösz­szetételük alakulása szere­pel. Ez tehát a minőség szempontja is. Különösen a minél több felnőtt dolgozót vagy fizikai munkást szer­vező fiókok részesülnek előnyben. Szorosan kapcso­lódik ehhez a tudatos olva­sószolgálati teljesítmény kö­vetelménye. Itt a kérdés így módosul: mit és hogyan? Mi­lyen arányban sikerült nö­velni az érdeklődést az ideo­lógiai, természettudományi és műszaki könyvek iránt. Az eszmei és szakmai nevelés feladata kerül tehát előtér­be. mely színesebbé,, sokol­dalúbbá teszi a könyvtáros munkáját. A harmadik ver­senyszempont a fiókok tár­sadalmi bázisának szélesíté­sével kapcsolatos. Hogyan N. I. 1 pusok választékát. Zsebbe nyúi a hó Eljárást indítottak a gondatlan háztulajdonosok, házfelügyelők és közületek vezetői ellen A napokban szóvá tettük meztették. Ahol különösen lapunk hasábjain, hogy a súlyos hanyagságot tapasztal­nagy hóesés után az intéze- tak, ott feljelentést tettek, tek, közületek egy részének, Az I. kerületi tanács máris valamint több háztulajdonos- megindította a szabálysértési nak. házfelügyelőnek a ha- eljárást a felelősök ellen, nyagsága miatt a város sok Elsőként a Szegedi Nemzeti utcáján szinte járhatatlanok a Színház gondnoka ellen in­gvalogjárdák. A cikk nyo- dítottak eljárást. A színház mán az I kerületi tanács épülete szinte megközelíthe­végrehajtó bizottsága a kerii. tetlen volt, mert a gyalogjár ­leti építési és közlekedési dákat vastagon borította a csoport vezetőjének, László hó. Ugyancsak bírságot róttak Ivánnak irányításával 6 kl a Szegedi Ingatlankezelő tagú ellenőrző bri- Vállalat és a Szegedi Város­padot szervezett, A brigád gazdálkodási Vállalat veze­tagjai járták a várost, s a tőire, amiért nem biztosítot­gondatlan háztulajdonosokat, ták a gyalogjárdák megfelelő házfelügyelőket először szó- tisztaságát. ban, majd írásban figyel Dlovotnif Emil Róbert tárlata Vasárnap nyílt meg a Horváth Mihály utcai képtárban Novotny Emil Róbert Munkácsy-díjas festőművész kiállítása. Az alábbiakban részle­teket közlünk dr. Lánrz Sándor művészettörté­nésznek. a Műcsarnok tudományos munkatár­sának a kiállítás meg­nyitásán. elhangzott be­szédéből. A magyar festészet törté­nete, noha eléggé rövid, alig másfél száz évre tekinthet vissza, hiszen első jelentős festőnk, a XIX. század má­sodik harmadában működő Barabás. Miklós rendelkezik egy sajátos jellemvonással: nagyon kevés olyan meste­rünk van, kinek úgynevezett öregkori oeuvreje lenne. No­votny Emil Róbert azok kö­zül a kevesek közül való, akiknek oeuvreje felmutat ilyen periódust. Nem azért, mintha ő maga öreg lenne, hiszen pusztíthatatlan élet­kedve. bátor optimizmusa, sok fiatalt megszégyenítő frissesége maga a testet öl­tött örök fiatalság — s ezt az érzést sugározzák alkotásai is. Nem témavilágában gaz­dag ez a képi anyag: hiszen a szeretett unokát látjuk rajt több változatban, a lágymányosi élmények táp­lálják plktúráját, vagy ép­pen a mártélyi művésztelep ad motívumot, hogy ne mondjam, ürügyet ahhoz, hogy képet alkosson. Mert Novotny elérkezett a festé­szetnek arra a fokára — s ez jellemzi éppen legutóbbi képeit — mindőn a külső vi­lág már csali ürügyet szol­gáltat belső világunk kivetí­tésére, alkalmas témát kínál erre. S ez az oka éppen an­nak. hogy képel ennyire frissek, ennyire magukkal tagadnak: érződik raj-tuk az ihlet hevessége, a festői ér­zés intenzitása. Novotny Emil Róbertet vásárhelyi festőnek tartják és ő is annak tartja magát —, de nem a Tornyai—Ku­rucz—Kohán vonal képvise­lője ő; új színt oltott bele a piktúrába. új magatartást, mely az ővé, de amely nyil­ván bőségesen talál majd kö­vetőkre. Jellemző rá a festé­szet ősi eszközeivel, a szí­nekkel való biztos bíznitu­dás —ezekben fejezi ki ma­gát, visszaadva egyúttal a színeknek ősi jelentéstartal­mukat, melyet azok sok-sok századokon át hordozlak, de amelyről az irodalmias múlt­század ' olyan szívesen meg­feledkezett. Egyik méltatója „festői festőnek" nevezi őt — s talán ennél nagyobb di­cséretet alig lehet mondani művészről. De ne álljunk meg a fe­lületnél. Egy rendkívül ro­konszenves, melegszívű em­bert látunk a képek mögött, aki a szépet keresi, a har­móniát kutatja, s ezt építi képi világában. S ezt a fes­tészet par excelence eszkö­zeivel teszi — s nem azért mert pusztán ösztöneire kell támoszkodnia, mint jó né­hány művésznek, hiszen pár­ját ritkítja kivételes művelt­sége, szaktudása, kultúrája, I hanem mert így érzi ezt igaznak és helyesnek. Ezt a képi nyelvet hosszú-hosszú évek során alakította ki, hi­szen élete valóságos művé­szettörténet, s ha mesélni kezd. tudományos forrás­számba megy mindaz, amit elmond. 1925 óta kiállító mű­vész, a KUT tagja, az egy­kori Tamás Galéria, a Fényes Adolf-terem falai — ha be­szélni tudnának — kötete­ket mesélhetnének róla és képeiről. A Szegedi Ingatlankezelő Vállalat a felszólítás nyomán tegnap reggel 65 építőipari munkást, több segédmunkást, valamint nyugdíjas házfel­j ügyelőket is bevont a hóelta­karításba. így tegnap délre — természetesen ehhez a hó­| esés szünetelése is hozzájá­' rult — nagyjából sikerült ren­det teremteni a szegedi ut­cák gyalogjárdáin. Eljárást indított az I. ke­rületi tanács több magánház­tulajdonos és házfelügyelő ellen is. így például megbír­ságolják Sz. I. Szappanos ut­ca 5/a, U. I. Maros utca 16., L. I. Újszeged, Középfasor 17 szám alatti háztulajdonq­sokat, illetve házfelügyelöket. A bírságolás módszerét to­vábbra is alkalmazzák indo­kolt esetekben. Az I. kerületi tanács ellen­őrző brigádja nemcsak bír­ságolást javasolt, hanem meg is dicsért több házfelügyelőt, akik rendkívül példamutató­an végezték munkájukat, s a gyalogjárdát mindig idő­ben letakarították. Így pél­dául dicséretet kapott a Tele­ki utca 7/a, 7/b szám alatti ház házfelügyelője, a Lenin körút 18, 20, a Jósika utca 5, a Madách utca 2, a Gogol- ut­ca 1, a Kölcsey utca 7, a Széchenyi tér 12. valamint a Hajnóczy utca 31. 33. számú ház házfelügyelője. Az I. kerületi tanács vég­rehajtó bizottsága javaslattal fordult a városgazdálkodási vállalathoz, hogy a hóekék nyomába" küldjenek gépko­csin embereket, akik az út szélére feltornyozott havat legalább a gyalogátkelőhelye­ken eltakarítják. Télco még célszerűbb ha ágyneműiét felsőruháját a Patyolatnál mosatja tisztíttatja. XS. J» 107 Csütörtök. 1966. január 20. DÉL-MAGYARORSZÁG 5

Next

/
Thumbnails
Contents