Délmagyarország, 1965. december (55. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-12 / 293. szám

Év végi beszélgetés a konzervgyárban A második ötéves tervben kétszeresére növekedett a Szegedi Konzervgyár terme­lése, kétszer annyi árut ér­tékesített belföldön és még ennél is többet külföldön. A termékek kilenc tized ré­sze az idén már első osz­tályú. „Konzerveket bonto­gatni" ültünk tehát össze Ábrahám Antalnéval, a gyár igazgatójával, tartalmas do­bozokat, üvegeket. Címkéjü­kön ilyenféle feliratok ta­lálhatók: az üzem második ötéves terve, az 1965-ös év eredményei, kilátások a jö­vőre. Érdemes megízlelni őket! A gyár és a mezőgazdaság — Elöljáróban talán nem ái-tana néhány szót szólni arról, hogy a konzervipar, ellentétben a legtöbb ipar­ággal, mennyire a mezőgaz­dasági termelés függvénye — kezdi" az igazgatónő. — Üzemünk körülbelül 180 termelőszövetkezettől és ál­lami gazdaságtól, valamint két és fél ezer háztáji gaz­daságból szerzi be a zöld­ség-nyersanyagokat. A szer­ződéses terület a múlt öt évben kétszeresére nőtt, ja­vultak a terméshozamok is, tehát a konzervipar fejlesz­téséhez szükséges alapanyag­bázist biztosítja a szocialista mezőgazdaság. De a külön­böző bizonytalansági ténye­zők. az időjárás alakulása, a gazdaságok felkészültsé­gének mértéke minden év­ben más és más követelmé­nyeket, igen sokszor nehéz­ségeket támasztanak. — Hogyan tudja a gyár a termelőket segíteni az emlí­tett bizonytalansági ténye­zők kiküszöbölésében? — Eszközeink ugyan kor­látozottak, de egyáltalán nem lebecsülendők. Mi lát­juk el a termelőket magas­hozamú, jó minőségű vető­magvakkal, szorgalrqpzzuk a szakaszos vetést, palántá­zást, hogy lehetőleg elke­rüljük a termékek „öasze­érését", a nyersanyag ütem­telen érkezését. Gépieket is adunk, öt év alatt elértük, hogy a paradicsomot min­denütt géppel palán tázzák, a bonsót fele részben gép­pel csépelik. Rövidesen gé­p>esiteni tudjuk a paradi­csom szedését is. Az exportnak nincs plafonja — A termelési eredmé­nyek növekedését futólag már ismerjük, mit lehetne még elmondani ezzel kap­csolatban? — Néhány adatat még felemlítenék. A gyár ex­portjának értéke nemcsak, hogy 226,3 százalékkal lett magasabb 1960-hoz képest, hanem aránya is javult az összes értékesítésen belül. Ez rendkívül örvendetes eredmény, hiszen bátran hangoztathatjuk, hogy a konzervipar exportjának nincs plafonja. Igen nagy mértékbe javult munkánk termelékenysége, az egy munkásra jutó termelés ér­téke 32.3 százalékkal nőtt. A költségszint 4 százalékkal csökkent. Azt sem kell ler tagadni, hogy a munkások átlagkeresete 18 százalékkal nagyobb, mint volt az öt­éves terv elején. — Nyilvánvaló, hogy a beszélgetésben vázolt felfu­táshoz újabb termelőeszkö­zökre volt szükség. Mit épített a gyár ezekben az években? — Nagyon sokat. 65 millió forintot költöttünk beruhá­zásokra. ebből 32-őt gépiek­re. A nehéz és sok kézi munkát igénylő műveleteket mechanizáltuk, automatizál­tuk. Csak emlékeztetőül: új gépisorokat, gépieket helyez­tünk üzembe a paradicsom, a zöldborsó, a zöldbab fel­dolgozására. a zakuszka gyártására, illetve a csoma­golásánál és az anyagmoz­gatásban. — Építettünk is. Először egy. ötszáz vagon árut befo­gadó, most pedig egy ezer vagonos raktárt. Utóbbi jö­vőre lesz kész. Dolgozóink megelégedésére épült fel az új szociális épület. Ellenőr­ző és mikrobiológiai labo­ratóriumot rendeztünk be, s hogy el ne felejtsem: kiépí­tettük a gyár útjait, közvi­lágítását. — Valamennyi beruhá­zást fel sem soroltuk, mégis nyilvánvaló, hogy a Szegedi Konzervgyár ebben az öt esztendőben igen nagyot lé­pett előre. Ügy is mond­hatnánk, hogy most vált igazán gyárrá, a szó teljes értelmében. — Ezt a megállapítási támasztja alá még az is, hogy miként változott meg a termelés szerkezete. Az­előtt termékeink jó része hordós áru, velő, pulp volt, jelenleg pedig dobozos, üve­ges készáru. Sokat fejlődött külső megjelenésük is. Most már az a feladatunk, hogy a dobozos áruk arányát növeljük tovább az üvege­sek rovására. Helytálltak a nehéz években — Az idei év sok meg­próbáltatást jelentett a me­zőgazdaság számára, ez a konzervipart miként érin­tette? — Igen gyenge volt a termés paradicsomból, pap­rikából, meggyből, uborká­ból sárga- és őszibarackból, s emiatt nem tudtunk gyár­tani elegendő befőttet, dzse­met, ízt, savanyúságot, pa­radicsomsűrítményt ós lecsót sem. Drágult a termékek ára. Csak a paradicsomért és a paprikáért tíz millió forinttal többet fizettünk ki, mint amennyi a tervben szerepelt. A rossz időjárás miatt eltolódott több zöld­ség- és gyümölcsféle érés­ideje, a késés és a torlódás nagyon megnehezítette mun­kánkat. Még nyáron is kény­telenek voltunk húsárukat tartósítani, úgyhogy nem­csak a zöldségre, gyümölcs­re, a húsra is kellett vi­gyázni, meg ne romoljon. — Egy szó mint száz: a gyár valamennyi dolgozó­ját, minden munkatársamat elismerés illeti helytállá­sukért. A munkásoknak és a műszakiaknak köszön­hető, hogy úrrá lettünk a nehézségeken, s végül is reménykedve nézhetünk az év végi mérlegre. A ter­melési érték tervét várha­tóan 15 százalékkal túltelje­sítjük, ezen belül a bel­földre szánt 59 millió forint értékű áru helyett 80 milliót, külföldre 152.6 millió helyett 162.2 millió forint értékű árut adunk. A munkások létszáma nem éri el a ter­vezettet. de a termelékeny­ség 20 százalékkal túlha­ladja azt A selejt az enge­délyezett két százalék he­lyett csupán 0,9 százalék lesz. — Az idei év krónikájá­hoz még hozzátartozik az is, hogy hét üzemrészben beve­zettük a termel éken ységi prémium rendszerét. Ez ed­dig 40' ezer forintot hozott a vállalat konyhájára. ami­ből 14 ezret kifizettünk az arra érdemeseknek. Az üzemszervezési tevékenység egymillió forintos megta­karítást eredményezett. Igen nagy gondot fordítottunk műszaki fejlesztésre is. sok gépiét, felszerelést szerez­tünk be. A felkészülést már megkezdték — A harmadik ötéves terv küszöbén állunk. Mik a ki­látások? Hogyan fog nötze­kedni tovább a termelés? — Előreláthatóan 320 mil­lió forintra növeljük a ter­melés értékét, ami azt je­lenti, hogy nem háromezer, hanem 3870 vagon árut bo­csátunk ki 1970-ben a gyár­ból. A jövő évi terv 275 millió forint értékű termék előállítását írja majd elő. A terv lebontását, a nyers­anyagok biztosítását mór megkezdtük. Jó kapcsola­tainknak tudható be, hogy a jövő évi termeléshez ka­tasztrális hold szerint 72,6, mennyiség szerint 99 száza­» lékben leszerződtünk a me­zőgazdasági nagyüzemekkel. A téli átállás december elején megvolt, januárban is ugyanazokat a gyártmányo­kat készítjük majd, mént most — Az éj ötéves tervben is kapnunk beruházást, közü­lük a víztorony építését 1966-ban meg is kezdjük. Oj gyümölcsfeldolgozó üzemet is építünk. Nyilvánvaló, hogy a népgazdaság számá­ra továbbra is fontos a kon­zervipar fejlesztése, s mi, mint eddig, ezentúl ls igye­kezni fogunk minden erő­vel szolgálni a vásárlók és a népgazdaság közös érdekeit. FEHÉR KALMAN A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége a Minisztertanács elnökénél A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának hazánkban tartózkodó küldöttsége, ame­lyet P. J. Seleszt, az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak első titkára, a Legfelsőbb Tanács Szövetségi Tanács Törvényelőkészítő Bizottságának tagja vezet, szombaton délelőtt megkoszorúzta a magyar hősök tiszteletére emelt emlékművet a Hősöli terén, s lerótta kegyeletét a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél is. Kállai Gyula, a Forradalmi Munkás­Paraszt Kormány elnöke és Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke szombat délután fogadta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttségét. A magyar államférfiak hosszabb szívélyes eszmecserét folytattak a delegációt veze­tő P. J. Seleszt-tel és a többi szovjet vendéggel. A baráti találkozásnál jelen volt Vass Istvánné, az országgyűlés elnöke és G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. (MTI) Koszorúzás a Hősök terén Ma megválasztják vezetőségét FIR Az Ellenállók Nemzetközi Szövetségének (FIR) V. kongresszusa szombaton a Magyar Tudományos Aka­démia székházának díszter­mében folytatta tanácskozá­sát A. P. Mareszjevnek. a szovjet hadviseltek bizott­sága főtitkárának elnökleté­vel. Az első felszólaló Emil Redmann, a náci rendszer üldözöttéi nyugat-berlini szervezetének vezetőségi tag­ja volt. Kürt Bachmam Ülést tartott a Csongrád megyei képviselőcsoport Szegeden tagnap, szombaton délelőtt ülést tartott a Csongrád megyei országgyűlési képviselőcsopiort. A képi­viselők dr. Komócsin Mihálynak, a megyei pártbizottság titkárának tájékoztatója alapján foglalkoztak a nők hely­zetével és főként foglalkoztatottságukkal az iparban Csongrád megyében és székhelyén, Szegeden. Méltó pártházat kapott Kistelek Kedves, csaladias ünnep­séget rendeztek tegnap este a kisteleki kommunisták az újjáalakított pártház megnyi­tása alkalmából. Az avatás­nak is beillő rendezvényen részt vett Török József, az MSZMP járási bizottságának első titkára. Köszöntőjében hangsúlyozta az újjászületett pártház szerepét a község kommunistáinak, KISZ tag­jainak politikai és erkölcsi nevelésében, sőt hasznos szó­rakozásában is. Az öt helyi­ségből álló épületben párt­iroda, KISZ szoba, tanácsko­zóterem és ifjúsági klub kap helyet. A pártoktatás, a KISZ és úttörő rendezvények szin­tén otthonukra találnak itt A községi pártbizottság — a tanáccsal, földművesszövet­kezettel és tsz-e-kkel együtt­működve — mintegy 70 ezer forint költséggel végezte a pártház átalakítását. (NSZK) a náci rendszer ül­dözöttéi szervezete elnöksé­gének tagja behatóan fog­lalkozott a háborús bűnök elévülésének kérdésével. Stefan Grajek (Izrael) a varsói gettófelkelés harco­sainak nevében beszélt. Dr. Josef Plojhar cseh­szlovák egészségügyi mi­niszter egyebek közt ezt mondotta: — Engem, mint katolikus lelkészt sokszor megkérdezlek, hogyan egyez­tethetem össze, hogy tagja vagyok egy kommunista | rendszer kormányának? Erre azt szoktam válaszolni, azért dolgozunk, hogy itt a Földön [ ne legyen piokol, s nem azon i vitatkozunk, hogy a halál után vain-e mennyország? — Hangsúlyozta ezután: — Va­lamennyiünk kötelessége, hogy ilyen felelősségteljes korszakban, mint antifasisz­ták egységesen küzdjünk a háború, a fasizmus ellen, a népek barátságáért. Miguel Angel (Spanyolország) azok­nak képviseletében szólott a kongresszus részvevőihez, akik a Franco-fóle fasiszta uralom ellen ma is folytat­ják a harcot. Francois Schweitzer (Franciaország) az önkéntes külföldi harco­sok franciaországi szervezete alelnökének beszéde után a belgiumi volt zsidó ellen­állók szervezete képviseleté* ben Max Szyffer, majd Veszelin Georgiev, a bolgár küldöttség vezetője, az am­. tifasiszta harcosok bizottsá­gának elnöke, utána Miran­da Laval (Franciaország) a volt rawensbrücki foglyok nevében beszélt. Dávid Diamant. a francia­országi zsidó ellenállók se­gélyszervezetének képvisele­tében szólott a kongresz­szushoz, majd a Demokra­tikus Ifjúsági Világszövet­ség üdvözletét Grigorij Szo­kolovszkij tolmácsolta a ta­nácskozás részvevőinek. A délelőtti ülés utolsó fel­szólalója Renato Bertolini, Olaszország küldötte volt. A délelőtti ülés befeje­zése után a kongresszuson részvevő lengyel küldöttség — élén Wladzimierz Le­chowicz-csal, a delegáció vezetőjével, a FIR alelnöké­vel a Bem József téren meg­koszorúzta a 48-as szabad­ságharc hős tábornokának szobrát. A délutáni plenáris ülésen további hozzászólások hang­zottak el és bizottsági be­számolókat ismertettek. A kongresszus ma délelőtt tartja utolsó ülését Ekkor kerül sor az ellenállók nem­zetközi szövetsége vezetősé­gének megválasztására. Átadta megbízólevelét a Holland Királyság nagykövete Kisházi Ödön, a Népköz­társaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke szombaton fogadta Hermán Constantin Schoch rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövetet, a Holland Királyság új ma­gyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. Hermán Constantin Schoch nagykövet megbízóle­vele átadásakor beszédet mondott A beszédre Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke válaszolt. Ez­után a nagykövet bemutatta a kíséretében megjelent J. T. Warmenhoven nagykövetségi titkárt. Az Elnöki Tanács helyet­tes elnöke ezután szívélyesen elbeszélgetett a nagykövet­tel. Tizenkétezer képeznek A betakarítás és a többi őszi munka zömének befe­jeztével országszerte megkez. dődtek a traktorvezetői tan­folyamok. A tervek szerint az idén 12 000 fiatalember, zömében termelőszövetkezeti dolgozó, szerez a betanított munkás-képzés keretében traktorvezetői képesítést. A tervezett 400 tanfolyam kö­zül körülbelül 100 nyílt már meg, mintegy 3000 hallgató­val. A tanfolyamok többsé­gét a gép- és gépjavító ál­lomások rendezik, de sok működik a termelőszövetke­zetekben is. Az állami gaz­daságok mbst már csak ke­vés traktorost képeznek ki, alig többet, mint amennyit saját munkásgórdájuk után­pótlásához szükséges. A mezőgazdasági üzemek úgyszólván állandó trakto­új traktorost ki a télen ros-hiánya elsősorban eddig sem a kiképzettek számán múlott, hanem azon, hogy a tanfolyam elvégzése után a traktorosok jelentós része a mezőgazdaságon kívül he­lyezkedett el. Javulást ígér ezen a téren az az új in­tézkedés, amely szerint, ha a traktoros a képesítés megszerzését követő két éven belül otthagy­ja a mezőgazdaságot/ rész­ben vagy teljesen köteles megtéríteni a tanfolyamnak az állam által fedezett költ­ségét. Ez pedig jelentős ősz­szeg, mert egy-egy traktoros kiképzése — attól függően, hogy helyi, körzeti, vagy bentlakásos tanfolyamon ta­nul — kereken 1200, 1700, il­letve 2800 forintba kerül. (MTI) Vasárnap, 1965. december 12. OtL-MAQY AHORiiAQ 3

Next

/
Thumbnails
Contents