Délmagyarország, 1965. december (55. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-11 / 292. szám

A nehezen nevelhető szülőkről... A szülő iránti tisztelet minden kortan a nevelés középpontja tan állt A „mi" időnkben: „Tiszteld atyádat és anyádat hogy hosszú életű lehess a földön!" veretes megfogalmazásba sűrítették a parancsolatot! Nyilván azért, mert már akkor — sőt azelőtt ls — akadt némi baj a tisztelettel. Nem mai keletű a fenti parancsolat reálisabb átfogalmazása „Tiszteld atyádat és anyádat, ha tiszteletet vársz gyermekeidtől." Es ez már első hallásra ls {.modernebbül" hangzik. Enynytt elöljáróban! Tisztelet és szeretet A tisztelet mennyiségéről és minőségéről azonban érdemes egy kicsit őszintén beszélni. A nevelési csődbe jutott szülők, amikor pánikszerűen keresik a kiutat, gyakran hajlamosak elvetni a súlykot: — Az én apám (vagy anyám) forogna a sírjában, ha látná, hogy ez a komisz kölyök hogy bánik velem ... Mert nincs igazság a földön! Ezt kapom a saját véremtől, amikor én, az én apámat (é3 Itt ezt a két én-t dallamosan elnyújtja a bánatos szülő) úgy tiszteltem, hogy szinte szentnek tartottam. » Egy pillanatig sem szeretnénk vitatni, hogy a fenti apuka, vagy anyuka nem tisztelte a szülőjét. De nagyon nehéz lenne ma már két-három, esetleg négy évtized távlatából megállapítani azt, hogy ebben a tiszteletben hány százalék vott a félelem ! A megszépítő messzeségben elillant az emléke is annak a nyaklevesnek, amelyet akkor — fél emberöltővel azelőtt — igazságtalannak éreztünk. Hát valóban olyan nagy mértékben és olyan őszintén tiszteltük őket? Soha nem vétettünk ellenük? Hát nem azért is ragaszkodunk a munkaviszony jogfolytonosságához, hogy öregségünkre ne szoruljunk a „gyerekekre"? — mint ők, a mi szüleink? Valóban olyan magasfeszültségű vott a mi tiszteletünk? Ha kellő tárgyilagosságra tudnánk magunkat hangolni, akkor bizony rá kellene jönnünk, hogy helyenként a mi szülő iránti tiszteletünk mennyiségével és minőségével is voltak enyhén szólva „problémák". Jóllehet, van valami megható abban, amikor összejönnek a testvérek, már-már nagyapa sorban, és csendesen elkvaterkázva, az úgynevezett „első légkörnél" emlékezni kezdenek néhai édesapjukról, édesanyjukról. Tapasztalatom szerint a terített asztal mellett erre a napirendre mindig a jelenlevő legidősebb testvér „tér rá". Aztán a kisebbek „rálicitálnak"! Minél többen vannak jelen a testvérek, annál hosszabban, annál több jót mondanak a szülőkről. Mindegyik tud róluk valamit, ami az emlékezés fényében embefölöttivé emeli alakjukat. , Gyermeki ideál „Az én apám" és „az én anyám" fogalmának irodalma'Ais van! Méghozzá klaszszikus irodalma, örökbecsű versek és prózai írások őrzik ezt a szemléletet, amit magam is vallok, csak hozzá szeretnék tenni valamit. Petrovics Istvánban azt szerette fia, Sándor, hogy ez a sokat próbált ember nem rettent meg az élettől. Tönkrement, újra kezd te! Mindig újra! Hős volt. Ady Lőrinc, az elszegényedett kurtanemes fia apját hatalmasabbnak látja a királynál, aki „ha nem nézné a fiát, megállítaná ezt a nagy földi komédiát". József Attila anyja, MaLottóház vidéken? Olvasom a Népszavában, hogy átadták a hetedik lottóházat Budapesten, a II. kerület Frainkel Leó utca 84. szám alatt. A nyolcemeletes házban 8—8 garzon - és egyszobás, egy szoba hallos. 15 másfél szobás, étkezöfülkés, valamint 7 három és fél szobás lakás készült. A szerencsés nyertesek beköltöztek a lakasokba. Egy ideig töprengtem a dolgon és irigyeltem a 3,30 forintért lakáshoz jutott embereket. Később statisztikussá váltam : eladnak Magyarországon minden héten egy jő csomó lottószelvényt. Megközelítően azt is tudjuk, hogy a heti kvantumból mennyit vásárolnak a fővárosi lakók és mennyit a vidékiek. Számok nélkül is világos, hogy a vidéken élő és a szerencsét kergető emberek többet vásárolnak, mint a fővárosiak. Következésképpen aspirálnak a nyereményre is, többek között a tárgy n verem en .vekre is. Mi következik ebből? Ha valaki autót nyer, akkor nincs semmi probléma, hiszen a volán mellé ül es hazavezeti kocsiját. De mi történik, ha mondjuk lakást nyer? Két dolog lehetséges: fogja a „betyárbútorát" és felköltözik Pestre a lottóházba. vagy ha ettől a szándékától eláll, akkor értékesíti a nyert lakost. Ez esetben jól jár egy pesti ember, illetve család, akinek pénze volt és alkalma nyílott a lottólakás megvásárlására. Nem lenne elképzelhető újabb megoldás is? Az orszagtan öt lottókörzetet alakítottak ki, az öt nagyváros központjával. Mi lenne, ha ezekben a központokban is építenének lottóházat, olyan szép, nyolcemeleteset, mint Budapesten? Két dolog lehetséges: ugyanaz, mint az előbb emiitett pesti esetben. De tovább menve újabb variánsok kerülnek előtérbe, ezek a lottókörzeti székhelyek hozzájutnának egy-kért városképet is kialakító épülethez, s persze lakáshoz is. Ha a szelvények forgalmát eloszlását nézzük, nincs ebben semmi rendkívüli. Hiszen vidéken is annyit fizetnek egy szelvényért, mint a fővárosban. Hát akkor miért nem? A kérdést a Sportfogadási s Lottóigazgaéóságnak teszszük fel. G. I. maja is felveszi a hétköznapok harcában a küzdelmet... De abban is egyek ők, hogy mérhetetlenül szeretik gyermeküket! És azok, akik. évente kétszer is elsiratják a szüleiket,' akik szívükben hordják apjuk, anyjuk emlékét, talán nem látják ugyanolyan hősnek őket, mint amilyennek Petőfi, Ady, József Attila látta szüleit? Dehogynem. De vajon lehet-e az a célunk, hogy minket is „úgy" szeressenek, tiszteljenek gyermekeink, mint ahogyan mi szeretjük, tiszteljük szüleinket? '' A mi rohanó életünkben ugyanazok-e vajon az ideálok, mint apáink idejében? Vajon ok az elszomorodásra, ha a mi fiúnk Louis Armstrong hangját szereti? Ugyanis: a mi apánk azért „Az én apápn", mert jobban hasonlított a kor ideáljához. Mit tegyünk tehát? Járjunk pocakosan, farmernadrágban? Növesszünk Beatles-frizurát? Nem! Ennek egyébként • nincs köze a kor igazi eszméihez s biztosan szemünkbe is nevetnének a nálunk sokkal őszintébb (mert őszintébb korban élnek) gyermekeink. De a szélsőséges tettek helyett nagy, ízléses, sőt „sikkes" lépéseket tehetünk feléjük. Mégpedig úgy, hogy kinyitjuk a fülünket és a szemünket az őket érdeklő jelenségek előtt. Fokozottabb megértéssel es a szeretet, a becsülés szorosabb szálaival közelítünk hozzájuk anélkül, hogy a legkisebb mértékben tolakodónak, vagy kíváncsiskodónak tarthatnának. Merjünk tanulni tőlük! Nagyon szeretnek tanítani és nemcsak tudnak, hanem van ls mit tanulni tőlük! Nincs nagy dolgokról szó! Csak egyszerűen arról, hogy tegyük magunkévá a kor apró eszméit. Tanuljunk meg (amit ami apáink jobban tudtak nálunk) gyermekünk fejével ls gondolkodni, szemével látni, fülével hallani... És az ő szivükkel szeretni az életet, a világot, ami éppen úgy az övé|t, mint a miénk is! Kolozsváry Gyula Mestervizsgák a KlOSZ-ban A KIOSZ Csongrád megyei titkárságán negyedévenként vizsgáztatják az egyes szakmák mesterjelöltjeit. Ilyenkor nemcsak kisiparosok, hanem vállalati, szövetkezeti és termelőszövetkezeti dolgozók is a bizottság elé lépnek, sőt, az elmúlt időszaktan az arány az utóbbiak javára tolódott. el. Szegedre Csongrád megye minden részéből, de Bács, Békés és Szolnok megyéből is jönnek fiatal és idősebb tanulók, hogy mesterlevelet érő tudásról adjanak számot. A napokban már sor került az első vizsgákra. A cukrász, pék, női- férfi szabó és fodrász szakmákban, továbbá az asztalosoknál, kárpitosoknál, fényképészeknél es cipészeknél már véget értek a vizsga izgalmak, befejeztek munkájukat a bizottságok. A további vizsgák ma, 9-én. 10-én és 13-án lesznek. Az öt nap alatt 18 szakma száznál tobb dolgozója igyekszik az elméleti és gyakorlati feladatoknak úgy megfelelni, hogy abból a bizottság a mesterszlnt elérését állapíthassa meg. Benépesül a téli kikötő S| Megnyitották a „kaput" |S Munkában a homokkotrók Tartós, erósebb faggyal vicstermelő Vállalat. Most, még nem köszöntött ránk az hogy előkészítették a már idén a tél, ezért késik a jég- bevontatott úszóházaknak a zajlás is a Tiszán. A Maro- téli kikötőt, tovább folytatson már kezdett pillézni a ják ott a kotrást a másik olviz, s attól tartva, hogy hir- dalon, hogy a még kint levő telen megindulhat a zajlás vízi járműveknek is megfeis, megnyitották a téli kikö- lelő helyet biztosítson, tő „kapuját" a Tiszán hor- Az Ifjúsági Üdülőtelep7 gonyzó úszóházak előtt. A alatti fókatelepen hatalmas Folyamszabályozó- és Ka- homokhegyek emelkednek a vicstermelő Vállalat gyors parton Mintegy 6 ezer köbmunkával fogott a téli kikö- mennyiség és to torkolatanak kotrásához, hogy be tudják vontatni a elégséges ahhoz, hogy a most Szőke Tiszát, a három úszó- is folyó szegedi építkezésekházat és csónaktárolót, a Ti- bez és Csongrád megye más ^KTStS: is folyamatosan ,,,..„, . .. tudjanak szallitani marosi kedvező vízállás eros szel- ' , , . . , . . , .. . . homokot. A kotró most fent lel erkezett most meg, ami- _ , . kor a múlt hét. végén meg- dol*°zik a Mar°,SO" 3 kezdték a telelőbe vontatást, ^méternél. A kedvező téli A Szegedi Fürdók- és Hőfor- vízállással lehetőség nyílt, nás Vállalat külön célprémiu- hogy a hajozas szamara mot tűzött ki embereinek, ha egyébkent elégtelen mélyséidőben és hiba nélkül segítik ** Mamson mind ufeljebb he a téli szállásra az úszó- merészkedjenek. A homokházakat és mólókat. 9Záll?tá' tehat ,fDlyamatOS',S A Béke I. fürdőház úszó- mi"dadd,g az is lesz' amíf kosaranak kicseréléséhez * nem lkö"tat " Jefa> , ., ... ., lás. A Folyamszabályozó- és mans hozzákezdtek. Hazila- ' ' gos kivitelezésben mintegy Kavicstermelő Vallalat nem 70 ezer forintot fordítanak is keszul még *bbahagy™ a erre. Ezt követően cserélik munkat Mindössze a 209-es ki a Szabadság úszóház és számú elevatort * ^ a Szőke Tisza úszókasarát is, "yaha3ot vontatott fel a téli . . .. , ... ,.„ kikötőbe, hogy kesobb kevea Tiszavirag kishajót pedig mólóra teszik és újrafestik. Egyelőre itt vesztegel még a hajóállomás és a révkapitányság stégje a Tiszán, a klinikák előtti vizén pedig ott áll a hídépítők tanyahajója, lejjebb pedig még teljes apparátussal dolgozik a hídépítő vállalat robbantási építésvezetősége. A háborús romoknak a Tiszában levő maradványait emelik ki és takarítják el. hogy szabaddá tegyék az utat a hajóknak. Tavaly clecenjber 20-ig tudtak dolgozni megszakítás nélkül. Remélik, hogy az időjárás most is megengedi a folyamatos munkát. Dolgoznak is mindaddig, amig a jégzajlás meg nem indul a Tiszán és a Maroson. Akkor az utolsóként vontatják majd i zett, amelynek alsó részé- gésának rendszerét is kidolsebb maradjon a kényszerű költözkedésre. Rádió Múlik az idő... Lámlám, a Szabó családban sem halljuk Vörösmarty Lili (Icu), Mányai Lajos (Vezér úr) és Ascher Oszkár (Szilveszter úr) hangját, mert e kiváló színészek már nincsenek az élők soraiban. Egészen különös eset. hogy a Tibort alakító Zenthe Ferefic tovább játszik, ö ugyanis csak a szerep szerint halt meg. amikor két és fél évvel ezelőtt belefulladt a Dunába. Most már új „beosztása" van: Zenthe Ferenc Kárpáti riportert személyesíti meg. a népszerű műsorszámban. Televízió Ülök a Hungáriában és várom a megrendelt ebédet. A mellettem levő asztalnál egy ismeretlen férfi már a levesnél tart. Tányérja még félig van, de hogy köny. nyebben kanalazhasson, félrebillenti. Most már egészen biztos tudom, hogy nem hallgatta a tévé legutóbbi illemtanóráját. Ott Feleki Ka- " mill nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy a tányért evés közben még a leves végén sem illik megemelni... M. K. Űrrepülés a nagyközönség számára A. Popov szovjet építész el a szputnyik bolygónktól elkesntette egy olyan ob- 25 ezer kilofnéter távolságr jektum terveit, amely lehetővé teszi, hogy bárki „kirándulást tegyen a Koz- Az utasok ugyanolyannak moszban", hogy az űrből fogják látni a Földet, a Namegtekinthesse bolygónkat pot, a csillagokat és a bolyés az űrhajó utasának érez- gókat, amint ezt az űrhajóze magát sok elbeszélték. Az égitestEz a „szputnyik" egyide- modellek fényeffektusa érjüleg ezer embert tud „fe- dekében a szerző ibolyándélzetére venni". A „repü- túli sugarak iránt különélés" teljesen biztonságos. sen érzékeny speciális fesPopov voltaképpen egy tékek alkalmazását javasolhengeralakú szobát terve- ja. Popov az égitestek mozbe darujaikat, uszályukat, bűvár tanyahajójukat a Tápé alatti teli kikötőbe. Ugyncsak a lehetőség legvégső határáig akar dolgozni a Tiszán és a Maroson a a Folyamszabályozó- és Ka« ben a Föld makettje he- gozta. lyezkedik el, ennek központ- A szerző véleménye szójától tíz méternyire pedig rint az űrrepülés effektusa a karzaton az „utazóközön- annyira teljes lesz, hogy az ség" számára fenntartott objektumot még a jövő űrhelyek vannak. Itt érzékel- hajósainak oktatására is ni lehet hogyan távolodik felhasználhatják. A törpeparadicsom ügye A Dél-Magyarország október 15-i számában „Ravasz törnék" címen megjelent cikkre, a lap november S-i számában közölt helyreigazítás után is vissza kell térri. A szóban forgó cikk annyira alaptalan es felelőtlent, vádaskodó, nogy — ha már nyomdafestékét látott — nem jntézhetü el sem olyan helyreigazítással, amit az érdekelt leutaló magától értetődd szerénységgel rejtett kl. sem olyan bocsánatkéréssel, amit a szerző nem nyilvánosan tett. Kötelességemnek érzem ezért, hogv a cikkhez a szükséges megjegyzéseket megtegyem: ezt megkövetel! szakmai felelősségem is. közéleti tisztességem is és külön a Dél-Magyarország szerkesztöségehez és olvasóihoz fűződő kapcsolataim is. Nem is a szocialista újságírás normáiból indulok ki. mégcsak nem is minden nyilvánosságra kerülő irás köteflező tisztességét idézem lel. hanem egyszerűen a nvonidaf-sték törvényeire utalok. Minden szöveg, amit kinyomtatnak, azt a minimális kötelezettséget rója a szöveg irójárr, hogy alaptalan rllitások somzatáva'l. különösen pedig meggondolatlan vagy éppen felelőtlen vádaskodásokkal ne tegye probira a nyilvánosság türelmét. Ez a rövid cikk pedig nem kevesebb, mint 3 alapvető tévedést tartalmaz és mindezeken felül olyan vádat fogalmaz meg amit csak teljes laiékozstlansága. alapvető tévedései és feíelötlensége magyarázhat meg. Vegyük sorjában. 1. Állítása szerint a törpeparadicsom „szétterül a föld felett, s emiatt még kapálni sem lehet rendesen". Kétségbe kell vonni, hogy a szerző valaha is látott kecskeméti törpe fajtájú paradicsomot, amely éppen arról nevezetes, hogy alacsony törzsű, merev sjárú és minden más fajtánál kevésbé terül szét a földön. Ha mégis látott a szerző olyan törpeparadicsom-táblát, amelyet felvert a gyom. azt pontosan annyira róhatja fel a paradicsom nemesítőjének, mint ahogy Gutenbergnek, a könyvnyomtatás feltalálójának nem tehet a szemére vetni a szerző cikkét. 2. A szerző szerint, miközben hatalmas méretekben növekedett a szükséglet a paradicsom iránt, „a termelés, a sok -újfajta- ellenére sem fejlődött úgyszólván semmit", Bármelyik statisztikai közlésből megállapíthatta volna a cikkíró, hogy mind a paradicsom területe, mind az egy holdra jutó átlagtermés az elmúlt évtizedek során lényegesen fejlődött hazánkban, nem utolsósorban a kecskeméti nemesítő munka eredményeként. (1931—40 között kereken 60 q, 1954—58 között 75 q, 1959 óta pedig 80 q körül vott egy kh paradicsom átlagtermése hazánkban.) 3. Hivatkozik a cikk a bolgár termelőszövetkezetekre, ahol szerinte a hektáronkénti átlagtermés 600—1000 q között váltakozik, pedig „mégcsak több műtrágyát ez retállótrágyát sem kell használniuk, mint nekünk". Először is, nem igaz, hogy annyi. Igaz, hogy sokkal magasabb, több mint kétszerese a mi átlagtermésünknek, de ez nem 600.q feletti, hanem 330 q körüli hektáronkénti és 190 q kh-kénti átlagtermést jelent. Ez azonban nem a paradicsomfajták, hanem a belterjesebb művelési mód (rengeteg kézi munka, öntözés stb.) miatt van. Az pedig, hogy nagyobb hozamhoz nem kell több műtrágya és istállótrágya, kb. olyan hitelű állítás, mint kövér embereknek az a naiv illúziója, hogy ók nem fogyasztanak sok kalóriát 4. Következő állítása a cikknek: „a paradicsom a modern termelési viszonyok között nem törpe, hanem kötözött karós növény". Minősíthetetlen tévedés. Ezek szerint a nagyobb munkatermelékenység, a kisebb önköltség, a magasabb műszaki színvonal és a korszerű mezőgazdasági termelés tehát karós-kötözött paradicsomot kíván ma? Éppen az ellenkezője áll, bár igaz, hogy Bulgáriában a paradicsom zömét karozással termelik. Mégpedig, azért, mert náluk ennek van hagyománya és egyelőre van hozzá elegendő munkaerejük (nálunk 80—100, náluk 3—400 munkanapnyi élőmunkát fordítanák egy kh paradicsomra). A jövő azonban ott sem a karós paradicsom, s a fiatalabb szakemberek már ott is a karózás nélküli művelés mellett vannak. 5. Azt is megkockáztatja a cikk, hogy „a bolgár termelőszövetkezetek ennek megfelelően tízszer olcsóbban juttatják el árujukat a fogyasztókhoz, mint a mi gazdaságaink". Ismét tömény tévedés ez a felelőtlen mondat. Először is más a termelői ár és más a fogyasztói ár, és amíg a paradicsom a termelő gazdaságtól eljut a fogyasztóhoz, addig kereskedelmi szervek is közreműködnek, és bizonyos árlépcsők követik egymást. Másodszor: akár a termelői, akár a fogyasztói árakat hasonlítjuk össze, szó sincs tízszeres különbségről a bolgár és a magyar paradicsom között, akármilyen szorzószámokkal számítjuk át az arakat. Harmadszor, egy mázsa paradicsom önköltsége Bulgáriában nemi alacsonyabb mint nálunk (éppen a nagy ráfordítások miatt, a nagyobb átlagtermés ellenére). 6. „Tudom előre — írja a cikk —, az érintett, nemesitők azzal érvelnek, hogy -fában szegény ország vagyunk-. s nem tudunk annyi karót előteremteni, amennyi kellene". Rosszul tudja, mert a nemesítők nem olyan ostobák, hogy ilyen felesleges és kitalált érveléssel hozakodjanak elö. Nem azért nem kell karó, mert kevés a fánk, hanem azért, mert a korszerű nagyüzemi paradicsomtermeszteenek nem a karózás a művelési - módja. 4 DÉL-MAGYARORSZÁG Szombat. 19*5. december tl. i