Délmagyarország, 1965. december (55. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-08 / 289. szám

Hetvenötezer h'iitmzekrény — 170 000 mosógép i — 35 000 gáztűzhely Mit ed jövőre a kereskedelemnek a kohó- és gépipar? A KGM a szokásosnál jó­val előbb megállapodott az Országos Tervhivatallal és a Belkereskedelmi Minisztéri­ummal a közszükségleti cik­kek jövő évi szállításáról. Már csak néhány kisebb kérdés vár tisztázásra. 1966-ban mintegy 5.4 mil­liárd forint értékű közszük­ségleti cikket készít a belke­reskedelem részére a kohó­és gépipar, körülbelül annyit, mint az idén. Ennél a meny­nyiségnél azonban valójában jóval több kerül majd for­galomba, mert külföldről is hoznak majd be különféle háztartási berendezéseket. Jövőre a többi között 75 000 hűtőszekrényt, 10 000 padló­kefét. 170 000 mosógépet, az idei 60 000 helyett 90 000 centrifugát, 21 000 helyett 35 000 gáztűzhelyet, kap a ha­zai kereskedelem a kohó- és gépiparlóL A legtöbb háztartási gép­ből ki tudják elégíteni az igé­nyeket, sőt néhány cikkből, mint például porszívóból, padlókefélő gépből az ideihez képest némileg csökkenteni kellett a tervszámokat, mert egyelőre bőségesen van be­lőlük raktáron. Más gyárt­mányokból, különösen vil­lany- és gáztűzhelyből vi­szont a tervezettnél többet is átvenne a kereskedelem, de az ipar nem bírja ílven mér­tékben növelni termelését. Jövőre például 35 000 gáz­tűzhelyet szállít a KGM a belkereskedelemnek. 14 000­rel többet, mint az idén, va­lószínűleg azonban ez a mennyiség is kevés lesz. To­vábbra is hiánycikk lesz, a csupaszem delta televízió, s nem tudják teljes egészében kielégíteni az igényeket sod­ronyfonalból sem. Viszont a lakosság igénycinek megfele­lően bővítik az áruk válasz­tékát. korszerűbb formákat alakítanak ki. Forgalomba kerülnek például olyan mo­dern vonalú zománcozott edények, amelyeket tálként is fel lehet használni. Üj for­mát kapnak az autoszífonok, korszerűsítik a centrifugát. Az ipar gyártmányfejlesz­tési programjában szerepel 5, 6, 10 és 12 literes vízmele­gítő kialakítása, egyik részük földgáz; a másik típus pedig propán-bután gáz felhaszná­lására. 170-, 1 Rá- és 200 lite­res nagyméretű hűtőgépek gyártását is tervezik. Az azonban még nem bizonyos, hogy az említett vízmelegí­tők és hűtőgépek már jövőre forgalomba kerülhetnek. (MTI) Téli vakáció a rádióban Sokoldalú, sűrített műsor­programot állított össze a rádió ifjúsági- és gyermek­osztálya a téli iskolai szü­net idejére. Az ifjú hallga­tók — koruknak megfelelő­en — mesejátékok, rádiójá­tékok, gyermekoperák, s ösz­szetett, szórakoztató műsorok között válogathatnak ked­vükre. Már december 23-án meg­kezdődik ez a koncentrált müsorsorozat: a világhírű orosz költő, Puskin egyik legszebb meséjét, a Mese Szaluin cárról címűt hall­hatják a gyerekek hangsza­lagról a magyar színháztör­ténet felejthetetlen alakjá­nak, Bajor Gizinek tolmácso­lásában. December 24-én a kiváló angol zeneszerző, Benjámin Britten 1948-ban szerzett gyermekoperáját, A kis ké­ményseprő-t közvetítik, olyan rangos operaénekesek közre­működésével, mint Sándor .Judit, Palánkay Klára, Házy Erzsébet, Kiilkei László és Kishegyi Árpád. A serdülő fiatalok bizo­nyára örömmel veszik tudo­másul, hogy A nagy Hoggar­ty-gyemén-t címmel a 19. század egyik legnagyobb rea­lista regényírójának, Tha­ckeray-oek regényét is bemu­tatja a rádió január 6-án és 7-én — Z&lnay Vilmos ét­írásában. A király sakkozik és A kőszegi példa címmel Hegedűs Géza két történelmi tárgyú művének bemutatásá­ra is készül a kiemelkedő szereplőgárda: Gábor Mik­lós, Ungvári László, Szend­rő József, Váradi Hédi és a többiek. Csohány Kálmán kiállítása Az emberi érzelmeket és gondolatokat talán egyetlen képzőművészeti műfajjal eem lehet oly lenyűgöző egyszerűséggel kifejezni, mint a papírlapon feketén kígyózó, szeszélyesen futó rajzvonalakkal. Ezek a hal­latlanul változatos mozgás­variációk. grafikusszerszá­mot tartó kéz alakító tevé­kenysége által formálódnak es híven szteoografálják az ábrázolóművész közölniva­lóját. Meggyőzően bizonyít­ja ezt Csohány Kálmán, bu­dapesti Munkácsy-díjas gra­fikus tarlata is, mely ezút­tal a szegedi múzeum kép­tárában került, a Műcsarnok által, megrendezésre. Osohány, lelki történése­ket kutató, idegszál érzé­kenységű vonalhálóival, a tudatvilág rejtett jelenségeit is felszínre képes hozni. Egy-egy évszakhoz kötődő tovatűnő hangulat (Ösz), vagy vallanó élmény (Nyá­ri emlek). soha vissza nem térő varázsának megraga­dása, éppoly elmélyülten foglalkoztatja, mint az örök párellentétet képező élet és halál, alig megválaszolható misztériumának költői esz­közökkel való szimbolizálá­sa (Az öregség két arca). Kötetlen stílusú, fantázia­dús kompozícióinak néme­lyikén, a felemelkedni tö­rekvő — de sokszor ellen­állásba ütköző — emberi szellem küzdelmes diadal­vágyát, a rézkarc por exe­lence nyelvén, szuggesztíven fejezi ki. E poétikus áttéte­lezettségű ábrázolások tar­talmi jelentésük szerint, hol tragikusan lesújtó (Bezárt kapuk), hol örömtelien győ­zelmes (Szárnyas lovas) ér­zést keltenek bennünk. Bemutatott műveinek egy része tollal vagy ecsettel spontán könnyedséggel lét­rehozott tusrajz. Alkotásai­nak többsége azonban mély­nyomásos eljárással készí­tett rézkarc, mely műfajilag a legkorszerűbb hangot megütő grafikai technikának tekinthető. Előadásmódja — bár mindig az adott tarta­lom lényege határozza meg — mégis akár a nyitott, szabad vonalvezetésű lapjai, akár a tónusos, fény-árnyék kontrasztokra épített ábrá­zolásai. népi szemlélethez kapcsolódó egyéni zamattal töltődik meg. Óvatos mara­tással, leheletnyi finomsá­gokat sikerült elérnie, más­kor viszont a hangsúlyosan érzékeltetett vonalárkok, bársonyos melegségűekké válnak. Esztétikai éheze­tünket, a hegedűszólóhoz hasonló, tisztán csengő vo­nalfutam adja. melynek pu­ha „zenei aláfestést", a sö­tét és világos grafikai me­zők amorf együttese nyújt. Csohány filozofáló alkotá­sainak szemlélése közben megszilárdul tudatunkban az a tény, hogy az ember testi mivoltában éppoly al­katrésze a világnak, mint a szerves lények vagy az élet­telen tárgyak bármelyike (A négy elem). A materiá­lis valóság fölé szellemünk révén emelkedünk. De a tudomány nyomán óriási mechanizmussá fejlődött ci­vilizáció, nem választhatja el a modern embert, a ter­mészet ősi közösségétől. Éppúgy érdeklődéssel kell figyelnünk a kozmikus meonyboltozatot (Csillagok és emberek), mint a fák mellett elhúzó szárnyasok röptét (Madársorozat). A jelenségek és tünemények értelmét vizsgálva, s ön­magunk helyét keresve a világban szükséges élnünk. A kiváló grafikusművész lapjai néha vizióháriusan meseszerűek. Légből alászál­ló, pallóst tartó angyalai (Látogatás), valamint térben lebegő lányfigurái (Ég és föld), hol belső világunk, lelkiismeretünk ítélnerejére utalnak, hol pedig a termé­szeti valóság törvényszerű összefüggéseit példázzák, mindkét esetben látomásos, jelképszerű felfogásban. Rajzainak alakjai általá­ban egyszerű, hegyvidéki parasztok. A falusi nép hi­tét, érzés- és gondolatvilá­gát Csohány jól ismeri, sót magát közéjük tartozónak vallva, földijeinek gyermeki hagyományait (B etleheme­sek), vagy szülőhelyének szilébe vésődfitt környeze­tét (Pásztói temető), ki nem hűlő humánummal és a pásztorművészek kezével je­leníti meg. Szelesi Zoltán Jubiláló művészegyüttesek A tízéyes „Szeoed" ünnepi műsora Mezőgazdasági Könyvbarátok Köre alakult A könyv ós olvasók, a tudomány és termelés kap­csolata szorosabbá tételének szerencsés formáját találta meg a Mezőgazdasági Könyv- és Folyóiratkiadó Vállalat azzal, hogy meg­szervezi a Mezőgazdasági Könyvbarátok Körét. • E kezdeményezéssel a ki­adó megteremti annak lehe­tőségéi, hogy az új smk­könyveket időben, központi irányítással kaphassák kéz­hez a szakemberek, s a me­zőgazdaság területén dolgo­zók. A könyvbarátok kö­re tagsági igazolványával rendelkezők térítés nélkül kapják kézhez a kör tájé­koztató kiadványait; meg­küldik nekik a könyvkiadá­si terveket, s ezek alapján ritkaságokra vagy kis pél­dányszámú művekre is elő­rendelést joguk van. 1.5 szá­zalékos kezdvezménnyel; előjegyzés esetén biztosít­ják számukra ezeket a szak­könyveket, továbbá, óién te legalább négy. összesen 100 forint értékű könyv kész­pénz-vásárlásának i gázolásá­vá! megküldik számukra a Kör Évkönyvét. A tagok az ajándékkönyvet a betétlap ellenében minden év decem­berének 1. napjától a követ­kező év februárjának 28. napjáig vehetik át az ellá­tó könyvesboltban. Ennek az eszmei, baráti mozgalomnak bárki tagja lehet, aki érdeklődik a me­zőgazdasági szakirodalom iránt A tagok nem fizet­nek tagsági díjat, tagsági igazolvány azonban — le­lteiben — kérniök kell a Kör Központjában — a ki­adóban: Budapest, Báthori u. 10. szám alatt A Kör legfontosabb cél­kitűzése, hogy a szakköny­vek zökkenőmentesen jut­hassanak el azokhoz, akik­nek szólnak. A tagok a.ktív részvétele — tanácsaik, kí­vánságaik tolmácsolása — megfelelően alakíthatja a mezőgazdasági könyvkiadás irányát, s befolyásolhatja a megjelenő szakkönyvek szá­mát is. A tematikai tervel a lövőben a kiadó a tagok javaslatai, észrevételei mesz­szemenő fi eve lem bevét* lével állítja össze. Az ÉDOSZ idén jubiláló Szeged népi együttese tíz esztendővel ezelőtt, tehát ak­kor alakult, amikor a nép­tánc-mozgalom fejlődésének csúcsán állt. 1955-ben éppen tíz év telt «el a felszabadu­lás óta, s ez a műkedvelő mozgalom, mely még-a fel­szabadulás előtt kezdődött, de csak utána kapott igazi lendületet, akkorára felért a csúcsra; megvalósította le­hetőségeit. Mindez, ami eb­ben a tízezreket megmozgató műkedvelő munkában benne rejlett, 1955-re teljesen és tökéletesen kibontakozott. Akkor ugyan még nem lát­szott, hogy a néptánc ha­gyományos formája már fel­élte tartalékait. Az ÉDOSZ népi együttese is egymás­után aratta hazai és kül­földi sikereit. Néhány év után azonban mégis jelent­keztek a válság tünetei; mindenki valami mást akart. Nemcsak a közönség, ha­nem maguk az együttesek is érezték, hogy munkájuk, te­vékenységük valahol meg­rekedt. Akármit csináltak, mind korábbi munkájuk egyszerű variáció járnak tűnt. Mindezt maga az ÉDOSZ Szeged nevű népi együttese is szinte kézzelfoghatóan ta­pasztalhatta. Nem lett volna azonban ez az együttes az, ami volt, az a nyugtalan, kísérletező, sokat akaró tár­saság, ha ebbe belenyugszik. Kutatni, kísérletezni kezdett, hogy megtalálja azt az új utat, amely a fejlődés ed­dig ismeretlen szakaszait nyitja meg előtte. Nem fél­t-e a kudarcokból, bátran és határozottan kereste a ki­bontakozás lehetőségeit. Nem titok, hogy sokáig nem találta meg: a kísérletek erőfesztesei nem mindig jártak sikerrel. Fennállásuk tizedik évfor­dulója alkalmából rendezett műsoruk azonban, amelyet hétfőn este mutattak be a Szegedi Nemzeti Színházban, azt bizonyította, hogy a sok­esztendős és fáradhatatlan kísérletezés, útkeresés régül is meghozta gyümölcseit. Az ÉDOSZ rátalált a helyes út­ra, arra az útra, amelyen járva ismét visszaszerezheti a közönség elvesztett érdek­lődését. Milyen ez az új út? A néptáncmozgalom a kezdet kezdetén a népi táncokat a maguk hamvassagában, érintetlenségében vitte szín­padra. Amikor aztán erek n tehetőségek kimerültek, s a közönség közömbössé vált az állandó ismétlések és variá­ciók iránt, a mozgalom a fejlődés újabb állomásait kei-este és meg is találta. Ebben a szakaszában a nép­táncmozgalom már nem elé­gedett meg a nép táncai­nak szimpla színpadra vite­lével, hanem többet akart: dramatikus táncokat muta­tott be. Olyan táncokat te­hát, amelyek vagy valami­lyen történetet, megszerkesz­tett cselekményt, vagy pe­dig valamilyen érzést, lel­kiállapotot vittek színre. Azonban ez sem hozott minden tekintetben meg­nyugtató eredményt. A fejló­A kagyoaUnyes rtptAar f ^ i , < « * ,, llSII-ílfl (Somogyin é teteétete!) ®s az újdonság: « Bartók-zenére írt stilizált néni balett,.! dés legújabb állomása: a műzenére írt, népi elemek­re épülő, de önálló tánc­kompozíció. Az ÉDOSZ népi együttese, amely hosszú érek kísérle­tező és kutató munkájával jutott el eddig, jubileumi műsorával keresztmetszetét adta ennek a fejlődésinek. Olyan nagyszert! régebbi da­rabok szerepeltek ebben a műsorban, mint például a Mezes Károly koreográfiá­jává! ás dr. Wnldmann Jó­zsef zenei összeállításával színpadra vitt FAadósorban cimü tánckom pozíció, mint ÍMtor Gyula és Sátáíes Bé­la Pocsaji legényese, vala­mint a nagysikerű Szeged felöl, Mezev és Waldmann pompás közös munkája. A legnagyobb figyelmet persze érthetően a legújabb fejlődési fok, a müzenére irt stilizált népi tánc kel­tette. Bartók Béla Hajnal, Este a székelyeknél és Med­vetánc című művének zené­jére mulatta be ezeket a produkcióit az együttes. A koreográfiát Lutor Gyula ír­ta. A tánc, amit láttunk, nem népi táncolás, nem is egy történés drarnatikai fel­dolgozása, hanem egy drá­mai telítettségű indulat, egy felfokozott lelkiállapot es ér­relpmriWp kivetítése a lánc nyelvén, a tánc eszközeivei. A jelmezek fekete-fehér egy­szerűsége. a mozdulatok drá­mai indulatossása a népbal­ladák világát idézte, de nem a népi idill felbomlásának sremszőgéből. hanem vala­mi egészen modern látás-, módból. A közönség meleg elisme­réssel fogadta a .szokatlan kompozíciót. Nagyobb elis­meréssel, mint várni lehe­tett volna. Mégis, nyugodtan mondhatjuk, hiba lenne a műfajnak ezt az újdonságát kizárólagossá tenni. Ennek a többivel együtt kell szere­pelnie az ÉDOSZ együtte­sének műsorában is. Mert. ez csak egy lehetőség. Jogo­sultságát nem szabad mono­polizálni, egyeduralommá változtatni. Annál inkább, mert az együttes új produkcióiból azok is szép sikert, meleg elismerést arattak, amelyek a hagyományoshoz közelebb illó módon kísérellek meg újat adni. Közülük minde­nekelőtt a Lutrvr Gyula ko­reográfiájára előadott fér­fias erejű Virtusból című kompozíciót említjük, vala­mint Lutor, Mezey, Wald­mann és Stamirs közös mun­káját, az először itt, élő­adott Pálfalvi szvitet. A nagyszerű jubileumi műsorban közreműködött még Pálé Ferenc és Bús Fe­renc né szólóénekesek, vala­mint a kamara kórus és az együttes népi zenekara. Ko­pács József és Rajta János vezetésével. ö. V. Az egyetemi énekkar hangversenye Negyvenéves fennállását ünnepelte a József Attila Tu­doményegyetem Énekkara az egyetem Dugonics téri dísz­termében hétfőn este. Az ünnepi hangversenyt megelőzően dr. Mezősi Jó­zsef egyetemi docens, az énekkar tanácselnöke jubile­umi emlékkiállítást nyitott meg az aula előterében. A kiállítás — melyet dr. Devich Andor és Végvölgyi András rendezett — érzékletes képet nyújt az énekkar múltjáról, melyben nehéz periódusok váltakoztak sikeres eszten­dőkkel. Egyebek között lát­hatók a tarlóban dr. Dohná­nyi Ernő elismerő sorai 1940­ből amikor 15 éves fennállá­sát ünnepelte az együttes, az 1948-ban Budapesten rende­zett első nemzetközi munkás­kórus hangversenyén való szereplés dokumentuma, s az 1947-es svájci és ausztriai, valamint az 1963-ban rende­zett lengyelországi hangver­seny körút emlékei, plakátok, nyilatkozatok, elismerő kri­tikák. A hétfő esti ünnepi hang­verseny első számaként Ko­dály: Cohors generosa című müvét adták elő ez énekkar jelenlegi tagjai, az egyetem Ságvári Endre gyakorló gim­náziumának és általános is­kolájának növendékével együtt — az egykori énekkari tagok tiszteletére. Az együt­test az énekkarral immár több mint negyedszázada odaadó munkával foglalko­zó Krríész Lajos egyetemi énektanár vezényelte. Az egyetemi énekkar Montever­di: Ünnepeljünk. Palestrina: Pleni sunt cocli, valamint Mendelssohn: Búcsú az er­dőtől című tolmácsolásáért is meleg ünneplésben részesült az aulát zsúfolásig megtöltő közönség részéről. Forró sikert aratott, per­cekig tartó vastapsban részé­sült az ünnepélyen fellépő Szalma Ferenc, az Állami Operaház kiváló énekesé, az Egyetemi Énekkar volt tag­ja. Különösen a Don Carlos és a Nabucco cimü operák­ból való áriák elóadásával ragyogtatta kivételes képes­ségeit; áradó-telt, erőteljes basszusa pompásan érvénye­sült. A kitűnően Intonáló énekkar különösen Bartók: Jószágigé­ző, Kodály: Süket sógor. Li­geti: Pletykázó asszonyok, Kodály: Harangszó, és Béke­dal, Bárdos György: Tavaszi köszöntő, Vavrinecz: Tavaszi nóták és Matvejev: A ga­dambokhoz cimű művelnek tolmácsolásával jeleskedett a továbbiakban. Zongorán kí­sért Kertészné Kain Kató. a műsorközlő Klem m Márta volt. aki kedvesen adta elő dr. Varga Károly Ünnepel­jünk című alkalmi köszöntő versét is. n. B. Szerda, lD&j. december 8. DÉL-MAGYARORSZÁG 5

Next

/
Thumbnails
Contents