Délmagyarország, 1965. december (55. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-04 / 286. szám

KSST-tanácskozás Moszkvában A KGST közgazdasági állandó bizottsága Moszkvában befejezte ülésszakát, amelyen Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, , Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság. Románia és a Szovjetunió küldöttsége vett részt. Az ülésszakon megtárgyalták a KGST-országok gazdasági együttműködésének közgazdasági kérdéseit. (MTI) Magyar—guineai árnesere A november 29 és december 3 között Budapesten . folytatott tárgyalások eredményeként pénteken a Külkereskedelmi Minisztériumban aláírták a Magyar Népköztársaság é.s a Guineai Köztársaság közötti. 1966. évre szóló árucsere-forgalmi jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv mellékletét képező árulisták alapján a Magyar Népköztársaság a jövő évben különböző fémtömegcikkeket, textiliákat, gyógyszereket és járműalkatrészeket szállít többek között olajos magvak, déligyümölcs és bányaipari termékek ellenében. (MTI) Kétszáztizenké! szövőgép r • u A textilművek szövődéjében eddig 1110 automata szövőgép dolgozott, most azonban számuk 212-vel gyarapodott. Az újabb gépek szerelését december 15-i határidőre vállalta az üzem, de mivel folyamatossá tudták tenni a munkát, december első napjaiban befejezték a szerelést. A gépeket fokozatosan állítják üzembe. Miután az apróbb beállításokat is elvégzik rajtuk, január 1től már valamennyi teljes kapacitással dolgozik. Aqrárszakoktatók tanácskozása Országos Tanácskozást rendezett pénteken a MEDOSZ és a Földművelésügyi Minisztérium az agrárszakoktatási intézmények oktatói részére. A tanácskozást Kovács István főtitkár nyitotta meg, majd dr. Dobi Ferenc, a MEDOSZ titkára tartott előadást a szakszervezet szerepéről. feladatairól az agrárszakoktatási intézményekben. Dr. Szűcs Kálmán, a Földművelésügyi Minisztérium Szakoktatási és Kísérletügyi Főigazgatóságának vezetője az oktatók világnézeti nevelésének és továbbképzésének feladatait ismertette Visszapillantó tükör Félmilliót ér az a mellükre Szeged között. Nincs „nagy" a „Nagy Szűcs" valóban tűzött jelvény, félmillió ki- terve, de ami van, az mégis szép szál ember. Különjáralométert. Ennyit tettek meg nagv: balesetmentesen vezet- tos, és ez nemcsak hazai utabalasetmentesen a 10-es ni tovább a nyugdíj nevű ál- kat jelent a számára, hanem AKÖV gépkocsivezetői: Ra- lomásig. a környező országok forgalkita József, Pusztai István és v n • ... - mas útvonalainak bejárását, Szűcs I. Imre. Aeit egy heteaiK erzek spjráiként csavarodó szerS\k út, kemény n*: ka, Utaztunk mi már együtt pentinjeinek „megmászását" husszú ide kilométerei \zek. Pusztai Istvánnal a Szeged— Abbázia és Konstanca, Ahogyan Rakita bácsi meg- £.cs vonalon. ö mondja, Zakopane és Poljána, román, jegyzi: igen sokat kellett mindjárt kézfogáskor és iga- jugoszláv, cseh, lengyel táazérl az arany fokozatért za van, sokat jártam arra a iak- városok, emberek. Az „biciklizni". közelmúltban. Ügy látszik, IBUSZ-bérelte kocsiban peAzok az ónos esők... nincs különösebb jelentése di§ a látványoknak örülő » . „ ..... .. , „ „ annak, hogy a buszvezető magyar turisták. Épségben vite? 3 J il" háttal az utasnak, szemben hozza és viszi őket. az érvara ban, a Marx téri rao- az útnak beiyezkedik ei tük való felelősség gondoladern epuletben beszelgetunk Nálfl legalábbis nincs. d ta nem is annyira szorongásX^XXXVtó günd«l a ^ta mögötti embe- wl, mint inkább jóleső ér+ rekkel, sokakat ismer is a réssel tölti el: ennyi embert rol u,altról, élmanyekrol va gyakrabban utazók közül bíztak a kezedre, gondosan M „ - Az utas nagy kritikus, vezesB hat! - Most mar könnyebb a jó. megfifíveli Wy a fö' Ez a törekvés mindig sibuszvezetés bezzeg régen ^ t Sf hát asrerint kel került. Pedig a nehéz peramikor meg ponyvaskocsival tennj a d^,lgunkat _ a cek olvkor nehéz órákká nöjártunk Bajara, egészén mas pirQS arcú |yérülő hajú {ér. vekedtek. Egyik jugoszláviai v fi aki igen eredményesen útja során minden szabad, i-^V^UZ™ 2*7*™ vigyáz utasaira, mert 'lám, azaz pihenési idejüket kocsif ' " , ,,'f. " megvan mindhárom fokozat javításra áldozták sofortara „Balesetmentes köziekedé- saival; a három busz kozul az sokat, aztan ismét vissza sért„ jeivényekből g 6 is egyik „lerobbant". Mikor azj°val felül van már a félmii- tán űtrakeltek kétnapos fálanhoz, hogy nehany kilome- Hón A GA_7942.es rend- radtsággal szemén és tagjain, t6r ",tan.uUgyanf a periét számú autóbusz kerekei már ugyancsak nehéz dolog volt ismétlődjék meg hoben-ho- a ezredik kUométerkő a „sofőrkísértetet", az álmot ban, mindig egyformán. Nem tójékát járiák elhessegetni. A szó szoros tudják azt a fiatalabbak, _ Pusztai bácsj beiön _ értelmében kézzel szedte akik mar pompás Ikaroszok- . bizakodtak a forgalmi- magára a hűvösséget, kinyúlt ban indultak útra es jo ne- b ha zord idóben késett a kocsiablakon, s mikor le. kik is, meg persze a mai -' -- >--•-••- - * a- —< a kocsija. És igazuk lett hűlt a tenyér, nyakát, melutasoknak is, hogy nem tud- mindig Ha jeges úton s ha lét frissítgette vele. 3ak- , . ... ,, „jégpáncél-autóbusszá" vád- Azt a hetedik érzéket o Ezeket a kocsikat aztan t n _ k megérkezett is említi. Olyan ez, mint a lehet szeretni. A harmadik, e • • • ami a keze a végállomásra. sakkban. Mindig több lehe alatt volt - _ Gondozni kell a kocsit, tőséggel kell számolni, csak pontosabban kezük alatt, b4n.ni vele ^ itt sokkal gyorsabban kell mert Pusztai Istvánnal vol- körültekintéssel vezetni _ átgondolni a „lépéseket", tak valtotarsak a 601-esen -, summázza szakmai elveit. Jobbról jön egy jármű, ha meg is szolgálta a szerete- Am h körültekintés- az ezt csinálja, akkor... És tet gondozást. 160 ezer kilo- hez keU bizonyos hete- ha amaz ezt teszi, akkor... meter fojavitas nelkul, szép djk érzék a azon &s sok üyen akkor van. fel eredmeny volt ez annyira m ftmj van arra u gondol. kell készülni mindegyikre, szép, hogy az Esti Hírlap is h mi történhet. IIven hogy kanyarban, keresztező„kiszerkesztette annak ide- szempontbó, különösen „tisz- désben ne kerüljön váratlan Jen" . , . .„ .... ,,, .„..*, telnivaló" a vasúti átjáró! „matt-helyzetbe" a kocsi. A balesetaelkuli félmilliót Jónéhány megrázó karambol- -Azember úgy meg tudja 1954-toI tartjaic számon. 0 hoz érkezett már a sínek veretni ezt a szakmát! Ha ezt megelőzően. KaKiia Da- meUé_ mindannviszor nehéz újra kezdeném, biztosan ezt cs.1„r!ía5 -1,9 eve, uolgoziK a szivvel vezetett tovább, de a választanám megint. Tudom vallalajpal, azóta jóval_toto látottak figyelmeztetését jól minden zörgését a motorbet ment mar a kulonbote megiegyezte nak töródök veIe s meg is buszokká Nem sok híja Je- vá]tótárs a váitótársról, ő hálálja, egyszer sem hagyott het a milliónak. . is a meleg barátság hangján még cserben, pedig hatvan" Azok a legveszeiyeseo- beffzé] R^kj^ Józsefről, ösz- három májusa óta 140 ezer bek, azok az onos esőn saeszofctak a munkában az kilométer van már benne, mondja amint az utak ne- é k á Barátsággá lett Mindhármójuknál rákéraehóviha°rrnaU fs Mutyibbak - a a deS ^ vriré valami 8 Hogy a^ófúvásokat nem Sf hírei Tehet "ab^n ^mit félte, arra példa adódik az liTy Xgv saTát Nincs- Babonaság az. Miötvenes januárból. Járhatat- ™en megbtahat az em nek? ~ vo,t a felelet Val0" lant jelentett a rádió, de ő t®t!éDen me°Dlznat M em" ban, minek is kellene. Van, csak megkísérelte az lka- ami minden kabalánál szeKabálám neve: rencsehozóbb: a biztos tu^ 1 , 1 - dás, a szakma szeretete meg szakiuaas a biven gondozott hűséges Szűcs 1. Imre, ahogy ma- gép. Simái Mihály rosszal. — Olyan ez a gép, mint a bivaly, rettenetesen erős. Es meg lehet bízni benne. Ha bőven van utas, nyomja aguk közt mondják a sofőrök, kerekeket a súly, jó a tapadás; akkor ez átviszi az embert mindenen — dicséri „jószágát" a gazda bizodalmával. Akkor is átvágták magukat a bajai út ljóbuckáin, s ha eltört lapátot hoztak is, végül mégis sikerült hazajuttatni az utasokat. Most a vasútpótlónál dolgozik Rakita József. Egy tiszteletreméltóan öreg, de azért jó kocsival hozza-viszi az embereket Űjszeged és SzcméSyaulő ~ vízen is Kétéltű személyautót mutattak be a sajtó és a szakma képviselőinek a Szentendrei Határcsárdánál. Egy NSZKbeli. wuppertali gyár által gyártott négyszemélyes kétéltű személygépkocsiba angol gyártmányú Standard Triumph motort építettek be. A csinos kocsi szárazföldön óránként 126 kilométeres sebességgel, vízen 20 kilométeres sebességgel halad. A vízben a farba beépített két propeller hajtja az autót. Űi üzem építéséhez kezdenek a Bajai úton A Szegedi Szerszámko- ni. A beruházás viszonylagovács, Redőnykészítő és Mű- san gyors menetét jellemzi, köszörűs Ktsz részére a jövő hogy az új üzemet 1967 deesztendöben új üzemet építe- cember végére teljesen el nek a Bajai úton. A beruhá- kell készíteni és 1968 január zás programját az OT és a elsején már termelni szánszövetkezet fellettes szerve dékoznak benne, jóváhagyta, a terveket már A ktsz jelentős mennyiségű r;Sezaetn?8sea h^fií ^-számot készít, amelykijelölték. nek oagy részét külföldi orAz új üzem létrehozására szágokban értékesítik. Az új — építkezésekre, gépekre - líe- üzemben exportra kerülő terreken 10 millió forintot köl- mékeket gyártanak majd, s tenek. Az építkezést a jövő a beruházás révén az eddigi 6 év elején kezdik el s 1966- milliós termelési érték heban több mint másfél millió lyett körülbelül 22—23 millió forintos értékű építkezési forint értékű exportárut munkát kívánnak elvégeztet- gyártanak. A kétéltű kiskocsi (MTI Foto — Balassa Ferenc felvétele) A kétéltű jármú a szentendrei Duna-ágban i Az ember és a gép A

z automatizálás az eddiginél jóval gyorsabb ütemben növeli az amúgy is állandó munkanélküliséget Nyugaton. Az Egyesült Államokban például — amint a New York Herald Tribüné írja —.„... a szabadjára engedett technológia nem teremt annyi munkaalkalmat, mint amennyit megszűntet". Immár a kedvező gazdasági szakaszban is egyre magasabb szinten állandósul a munkanélküliek száma, s a szint növekvő tendenciájú* miközben az előbbiek többszörösét kitevő részleges munkanélküliek szama is egyre nő, s ezen belül — jórészt az automatizálás folytán — azoké, akik még annyit sem töltenek munkával évente, amennyi a munkanélküli segély megszerzéséhez szükséges. Az automatizálás társadalmi hatásait már 1951-ben az amerikai munkaügyi miniszter így foglalta össze: „Félelem a változásoktól, félelem a technológiától, félelem az elbocsátástól, félelem a munkanélküliségtől, félelem a gépektől és félelem a tudománytól általában." Ehhez hozzá kell tennünk, hogy a második világháborút követően a termelés az egész tőkés világban nagymértékben nőtt, de ahogy kimerültek a különböző esetleges tényezők, a fellendülés üteme csökkenő képet mutat* Eközben azonban — természetesen — fokozódott a versengés a tőkés államok között a világpiacért. Ez pedig megkövetelte a legfejlettebb technika mind gyorsabb és átfogóbb alkalmazását. S ez a folyamat az, mely a fent említett munkaalkalom-csökkenésben számottevő szerepet játszik, s ma már nemcsak a munkásokat, hanem az elektronikus számítógépek és egyéb ügyviteli-kereskedelmi automaták elterjedése révén — az alkalmazotti rétegeket is nyomasztóan érinti. „A legújabb technika — írja a Financial Times — valóságos intellektuális forradalmat hoz, s az ügyviteli dolgozókat arra a sorsra juttathatja, mint az automata szövőgépek annak idején a kézitakácsokat.'' Az pedig a tőkés jellegéből következik, hogy a viszonylag nagy fejlődés az ipari és mezőgazdasági termelési kapacitások fokozódó kihasználatlanságának jegyében folyik. Jól szemlélteti ezt bármelyik tőkés ország de főként az USA és Anglia esete: 1963-ban Angliában például közel egymillió ember élt munkanélküli segélyből, s az ipari üzemek kapacitásának kihasználtsága csak 90 százalékos volt. M

indebből az következik, hogv a foglalkoztatottság kérdésének problémája a kapitalizmusban megoldhatatlan, bár a technikai-tudományos feilődés példátlan méretű, a munkanélküliség a tőkés fejlődés kísérő jelensége marad a jövőben is. „Az automatizálás olyan válsággal fenyeget, amelyhez képest az 1929-33-as ártatlan tréfának fog tűnni" - írja Wiener, a kibernetika atyja. Ezek a tények azonban - melyek állandóan mélyítik a munka és a tőke közötti ellentétet — nem befolyásolják a kapitalizmus apologétáit azokban a törekvéseikben, hogy a munkás és tőkés érdekazonosságát bizonyítgassák. „Technológiai munkanélküliségnek" nevezik, amiből — szerintük - egyenesen következik, hogy nem a gazdaságitársadalmi berendezkedés a'„ludas", hanem a technika fejlődése. Ez a „megoldás" azonban egyre kevésbé képes elleplezni a valódi okokat, annál is inkább, mivel a szocialista országokban ténylegesen felszámolták a munkanélküliséget, s az egyre gyorsuló technikai fejlődés nem váltja ki megjelenését. Ezt a tényt The Financial Times is kénytelen elismerni: „A gépesítés és automatizálás gyors fejlődése a szovjet iparban feleslegessé tesz munkásokat, és mégsem okoz munkanélküliséget. Ez az új létesítmények munkaerő keresletének és a meglevő üzemek bővítésének következménye." Figyelembe kell venni itt, hogy a technikai fejlődés egyre gyorsuló ütemben „fogyasztja el" az egyes szakmákat, s teremt helyükbe újakat. Az átképzés és átállás, mint megoldás csak társadalmi méretekben és tervJ szerűen képzelhető el, míg a tőke „piacra dobja" a munkaerőt, nem segíti az átképzést, s főként nem segíti a termelés területi változásai esetén, amit az amerikai hivatalosan annak nyilvánított nyomorvidékek (régi ipari, bányászati körzetek) példája tanúsít a legjobban. Ma is érvényes a marxi megállapítás, mely szerint a munkanélküliség csak a kapitalizmusban jár együtt a technikai haladással. L. T. Roder amerikai gyáripari vezető szerint ma már ..tisztán technikai szempontból elég tudásunk van ahhoz* hogy annyi élelmet termeljünk, amivel minden éhező jóllakik. édesvízzé változtassuk a tengervizet és öntözzük a sivatagokat „de" mindez ma gazdaságilag nem kivitelezhető." Ami viszont „gazdaságilag" kivitelezhető, az ma azt jelenti, hogy a földön az emberek százmilliói éheznek, holott — megfelelő felhasználásuk esetén — a ma meglévő eszközökkel ez már felszámolható lenne. Az automatizálásban rejlő lehetőségek hatalmasak, eredményeit valamennyi ember javára kellene felhasználni. A történelemben most adódik olyan lehetőség, hogy minden ember gondolkodást igénylő munkát végezhessen. Megszünteti az automatizálás, mindenekelőtt a pusztán csak fizikai munkát és mindazokat a szellemi munkákat, amelyek nem igényelnek alkotó gondolkodást. Az automatizálás eredményeképpen tehát hatalmas erők szabadulnak fel fizikai és szellemi ..rutinmunka" alól és használható olyan területeken melyek produktív szellemű tevékenységet igényelnek. Épp ez egyik legfőbb célja a szocialista társadalmaknak, s nincs messze az idő. amikor ezeket a munkákat valóban kizárólag gépek végzik, felszabadítva az ember — idejét. — C

akhogv míg a tőkés társadalmakban a technikai fejlődés a monopolista érdekek szolgálatában áll, ezek hasznát növeli, s .a dolgozó tömegeknek ebből töredéket juttat (a nyugati államokban az automatizált gyárakban dolgozók bérei alig különböznek a még fejletlenebb technikával dolgozó üzemek munkásainak béreitől) a szocializmusban eredményei az egész népet szolgálják. S a kapitalizmus aligha valósíthatja meg a teljes automatizálást — éppen annak társadalmi kihatásai miatt. De mind a mai helyzetet tekintve is sokan adnak hangot Nyugaton annak, hogv a munkás, az ember a gép alárendeltje lesz. hovatovább a gép alkatrészévé válik. Ez a ..gépiesülési" érzés tölti el az angol, vagy amerikai munkások és alkalmazottak jórészét — s nem is alaptalanul! A munkás valóban gépe függvényévé válik (s a gép a monopóliumé!), csakhogy ennek nem a gép, a technikai fejlődés, a tudomány az oka, hanem a gép tőkés módon történő alkalmazása. A. Gy. Szombat, 1965. december 4. DÉL-MAGtARORiiAG 3 \