Délmagyarország, 1965. december (55. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-01 / 283. szám

Közéletünk hírei DOBI ISTVÁN LÁTOGATÁSA KOMAROMBAN Dobi István, az Elnöki Ta­nács Elnöke. Komarom me­gye országgyűlési képviselője kedden Komárom városba látogatott. Társaságában volt Nemeslaki Tivadar, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a megyei párt­bizottság első titkára, vala­mint Kroszner László. a megyei tanács vb elnöke. Dobi István megtekintett né­hány üzemet és intézményt. KÁLLAI GYULA FOGADTA AZ ŰJ BOLGÁR NAGYKÖVETET Kállai Gyula, a Miniszter­tanács elnöke kedden bemu­tatkozó látogatáson fogadta Vaszil Bogdanovot, a Bolgár Népköztársaság új magyaror­szági rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetét. (MTI) FOGADÁS AZ ALBÁN NEMZETI ÜNNEP ALKALMÁBÓL Dhori Samsuri, az Albán Népköztársaság budapesti nagykövetségének ideigle­nes ügyvivője az albán nemzeti ünnep alkalmából kedden este fogadást adott a nagykövetségen. Ez még kevés — Sejtettem, hogy igen nél sokkal többet is szá- hegy letudja mulasztását. A tisztelt szaktársaim az utol- mon tart. Közel másfél év- másik, Laci, meg lassacskán só helyen fognak kullogni — tizedes művezetői gyakor- már a Beatlesek-et formáz­mondja Molnár Árpád, a bú- lata, emberismerete megta- za, olyan „gyönyörű" frizu­torgvár művezetője —, de níttatta vele, kitől, mit, s iát visel. Jó gyerek amúgy, mikor kell feltétlenül meg- mégis rászólok, amiért maj­moskodik. — Nemcsak én törődöm a más, igaz, rendesen dolgoz- segítség a házépítéshez stb. dolgozókkal, hanem Juhász — Az emberek elvárják, elvtárs, az igazgatónk is hogy érdeklődjenek felőlük, mindig elbeszélget velük. Még magánéletükbe is szí- amikor a műhelyeket járja, vesen betekintést engednek, Nálunk ez már így szökés. hát hiába beszéltem nekik, nem vették komolyan a bri- kérdeznie: hogy van a be­gádversenyt. Se napló, se teg gyerek, nagypapa, kell-e nak, de ez még kevés ah­hoz, hogy elégedettek lehes­senek magukkal. Ügy bizony, kevés. De le­het-e ennél többet is nyűj- csak el kell találni a mód- Kicsi az üzem. jobban mó­tani? Mi volt ma ebédre? — Lehet, éppen csak meg kell vele próbálkozni — fe­leli. Szavának, mozdulatá­nak élénksége magával so­dorja a hallgatót. De arra még érdemesebb odafigyelni, amit mond. — Nem elég csak a mun­kát kiadnia, ellenőriznie, csak a munkával törődnie a művezetőnek. Ahány ember a műhelyben, annyiféle öröm, gond, probléma, han­gulat. Kérdezze meg Dóró­nét vagy Juhásznét, majd mindennap megkérdezem tő­ját, hogyan nyílnak meg leg- dunk van megismerni egy­jobban a zsilipek. mást. — Van egy-két, hogy úgy ö, kj la.,,-.: mg,n? mondjam szerencsétlenebb ul "rucíl »"B8 . ember a műhelyben, aki jjj tagadas, szép az mind. ugyan szorgalmas, de szak- arnjt Molnár Árpád elmond, mai tudasa gyenge. Ezeket Azt kellene még csak tudni, bátorítani kell, hogy ne ve­szítsék önbizalmukat. Akad azután olyan ifjú, akinek meg mintha a kelleténél több lenne az önbizalma. Az ilyet sem szabad letörni. Tudna példát erre is, ar­ra is? Laci és a Beatles-ek — Nevüket nem árulom őt ki kérdezi meg nem hi­vatalos dolgai felől? — Már hogy engem? Hm. Hát, megkérdeznek éppen. Igaz, mi művezetők nem so­kat tudunk egymás magán­életéről, ez valahogy így ala­kult. A munkában jól meg­értjük egymást, abban sem­mi hiba. De én vagyok a legidősebb közöttük, a ha­el. Jó? Az "egyik dolgozó- todik évtized körül. Bizo­lük, mit főztek ebédre? társunk olykor" elkésik né- nvára mások az ő problé­Ügye, apró figyelem ez, így könnyen kimondva alig hi­hető, hogy mennyire nem felesleges. Persze Molnár Árpád en­hány percet. Az hiszi meg- máik. s megint mások az faggatom, miért késett? So- enyéim, ha. Sót, délután úgy kell Családja van? szinte hazazavarnom, mert félórát, órát is ráver még. A normarendezések tapasztalatai Szegeden Olyan egységes adatok, sággal sok mindent elkerül- zik ez a megállapítás azokra amelyek minden vállalatra vonalkozoan pontos képet nyújtanának, nincsenek. Igaz, hogy ilyen összesítést nem is lehet elvárni, hiszen nem csupán a vállalatok között, hettek volna. Csökkentek-e a keresetek? A normarendezés a darab­de még egy üzemen belül is bérben dolgozóknak mintegy hány hónappal megint 120 lényeges eltérések vannak. 05—30 százalékát érintette s százalék fölött teljesítenek. A kormányhatározat, amely számukat egváltalán nom be- Ugyanakkor érdemes meg­a normák rendezését előírta, folyásolta Altalános lapasz- jegyezni, hogy a tanácsi ipar­egységesen intézkedett: a la[at, hogy sok vállalatnál, Pan nagy a teljesítési normákat mindenütt felül csak' az általános normakar- szóródás: 75 százaléktól 130 kell vizsgálni, s általa az bantartást végezték el az első százalékig található teljesí­iparban 1,5 százalékos terme- jplév folyamán. A normarendezés nem lékenységemelkedést elérni. gar a rendelkezés utalt s°kat javított ezen a helyze­Nem a keresetek csökkenté- arra hogy a normarendezé- len. a két távoli pólus ezután sével, hanem a termelékeny- sok' no érintsék a dolgozók is megmaradt, legfeljebb a ség tartalékainak a feltárása kereseteit, általános tapasz- periférikus területen a sze­révén! Kérdés, hogyan készí- talat hogy mégis csökkentek mélyek száma csökkent. tették elő és hogyan hajtőt- a keresetek* körülbelül 30 Ilyen — 50 százalékos — kü­50 forintos nagyságrendben, lőnbségeknek nem szabadna A reklamációk zöme termé- előfordulni. Ott is baj van, szetesen onnan érkezett, ahol ?ho1 csak 70—80 szazalekra a normarendezés a fizetés képesek a normakat leljesite ták végre a normarendezése­ket a szegedi üzemekben? Az előkészítés felületes volt Az előkészítő munka bi­zony alaposabb és körülte­kintőbb lehetett volna. Álta­nl, de ott is, ahol 130 száza­lék fölött teljesíthető a nor­ma. Sem a túl szigorú, sem a tűi laza normák nem felel­nek meg és nem reálisak. Körültekintőbb munkát igényel Aktuális a kérdés: van-e egyáltalán fejlődés a norma­készítés módszereiben,, vagy csökkenését is jelentette. Per­sze a reklamáló dolgozók ügyében megnyugtató intéz­kedést nem tudtak tenni. A normarendezést legtöbb lanos tapasztalat, hogy a gyá- helven kizárólag a normások rak vezetői inkább admi- feladatának tekintették. A nisztratív oldalról közelitet- műszakiak kevés segítséget tek e kényes es rendkívül nyújtottak ebben a nagyon fontos gazdasagi-, műszaki szerteágazó munkában. Pedig tevekenvseghez. _ összehangolt feladat lett vol­A gazdasági vezetők szűk na a normák rendezése az körében részletesen tanács- anyagnormák felülvizsgála- mindent ugyanúgy végeznek, koztak ugvan a normarende- iával és helyes kialakítása- mint valamikor? Az egész zések lebonyolításáról, de a va] a veszteségidők csökken- óolog problematikája talán munkásokkal való tanócsko- tésével és a munkanapok éppen ebben rejlik: a nor­zás már kevésbé volt ilyen aiapos elemzésével. mák kialakításához nem ele­részletes. A termelési tanács- Ez 'HX összehangolás leg- Kendő csupán a stopperóra kozások nagyon jó fórumot főbb gyárban elmaradt. s A és a valamikori nomástanfo­jelentettek volna, de itt csak paprikafeldolgozó vállaiatot l.varnon tanult és elsajátított ismertették a határoza- ]ehetne dicsérni csupán mi- ismeret. A normakészítés tot, hogy ilyen rendelkezés ve] „tt a veszteségidők csök- sokkal összetettebb és körül­van. azt végre kell hajtani, kentésére alapos tanulmányo- tekintőbb feladatokat jelent. A helyi viszonyokról, az ]<at. felméréseket végeztek: Munkaidő elemzést és a üzem sajátosságairól annál 07 alkalommal, mintegy het- ve'e kapcsolatos tanulmányo­kevesebb szó esett, a felada- ven dolgozót érintő munka- kal nagyon kevés helyen vé­tók értékelése inkább álfa- nap felvételt készítettek, Beztek az idei normarende­lán os területen mozgott. maid annak alapján olyan zéssel kapcsolatban, már pe­A társadalmi szervezetek, intézkedéseket — munkaszer- dig anélkül csak sablonos — párt és szakszervezetek — vezést tettek hogy a ré- rendezest lehet vegezni. Ezért sem nyújtottak olyan segít- sebbi veszteségidő csökken­séget az előkészítés időszaka- (en ban, amelyet joggal elvárt 50 százalékos különbségek! Néhány vállalat a norma­nem tudott mindenütt együtt­járni a normarendezés az ál­talános műszaki fejlesztéssel. A szegedi üzemek norma­rendezési munkájáról meg­állapítható. hogy ott végez­ték el helyesen a feladatai­volna minden üzem munkás­kollektívája. Kivételt talán csak a Szegedi Ruhagyár pártszervezete képez, ahol testületileg vitatták meg a rendezés kapcsán új bérezési kat, ahol a normarendezést normarendezésekkel kapcso- formát próbált kialakítani — összekapcsolták az általános latos tennivalókat. ez mindenesetre dicséretes — műszaki fejlesztéssel, a ter­A gyengébb és felületesebb bár ez nem sok sikerrel járt. melékenység rejtett tartalé­elökészités — ebben persze Több üzemnél anyagnormá- kainak a feltárásával, szerepet játszott a határozat kat is érintő intézkedések késői kiadása is! — sok he- születtek a normarendezéssel lyütt azt eredményezte, hogy összekötve. Az elmondottaktól függet­lenül az is megállapítható, hogy a normarendezések sablonosan hajtották végre Nem vitatható, hogy az új eredménye kézzelfoghatóan is jelentkezett a szegedi üze­mekben: a ruhagyárban, a kábelmüveknél és másutt máris több ezer óra megta­karítást értek el a normák helyes, jó kialakításával. a normák felülvizsgálatát, normaidőket a legtöbb üzem­amelvből viszont a gyakori ben helyesen alakították ki. reklamációk sorozata követ- Sót olyan esetek is előfor­kezett. Több gyárban arra dúltak, ahol nem szigorítani, hivatkoztak, hogy a felettes hanem éppen „lazítani" kel­szerv nem, vagy csak késle- lett. A szőrmegyárban pél­kedve intézkedett. Ez a kifo­dául a szabászok néhány Mégis helyes lenne, ha a jö­munkájánál kellett „vissza vő esztendő elején újból fe­vendezni" a normaidőt. Iülvizsgálnák, s elemeznék: Persze olyan üzem is ta- helyes volt-e a normarende­Iálható, ahol a szigorított nor- zés, s milyen tapasztalatokat lét a végrehajtásban, s ép- mák máris lazáknak bizo- szereztek fél év alatt, pen ezért a nagyobb önálló- nyúlnak. Különösen vonatko- Gazdagh István pás azért sem fogadható el. mert a felettes vezetők egy­általán nem kötötték meg a vállalatok vezetőinek a ke­a munkákra, ahol nem a gé­pek teljesítése a döntő meg­határozó, hanem a kézimun­ka. Az ilyen helyeken való­színű volt némi visszatartás, s most a rendezés után né­— Hogyne. Feleségem és asszonylányom. Feleségem gyakran betegeskedik. Tudnak itt az üzemben róla? — Igen. Az igazgató elv­társ szokott érdeklődni fe­löle. És a lánya? — Itt dolgozik az üzem­ben 6 is. De erről ne kér­dezzen, nem szívesen beszé­lek róla. hogyan került ide. — Hallgat egy ideig. — Tudja, nem lelkesednek túl­ságosan a nőkért ebben a gyárban. Ez itt köztudo­mású. Helyemben bizonyára így fogalmazná meg beszélgeté­sünk tanulságát: — Sejtettem, igen tisztelt olvasóim, hogy nincs még minden rendben az embe­rekkel való bánásmód körül. Hiába beszélünk róla olyan gyakran, sokan nem veszik még mindig elég komolyan. Igaz, rendesen dolgoznak, de ez kevés ahhoz, hogy elé­gedettek legyenek maguk­kal. Fehér Kálmán Közgyűlés, árnyoldalakkal Vezetőségválasztó közgyű­* lést tartottak tegnap a Szegedi Szerszámkovács, Redőnykészitő és Műköszö­rűs Ktsz-nél. A színhely a vasutasok kultúrotthonának nagyterme volt. E kisipari termelőszövetkezet igen fon­tos munkát végez, elismert kéziszerszámai határainkon túl is keresettek. Évi ter­melési értékük megközelí­ti a 20 millió forintot, s a szövetkezet előtt újabb táv­latokat nyit a jövőre terve­zett 10 milliós beruházás. A ktsz-ben mintegy 200 ember dolgozik, viszonylag elfogadható jövedelemmel, hiszen az átlagkeresetük meghaladja az 1700 forin­tot havonta. Ezek után ter­mékeny és jó közgyűlésre számított a kívülálló, de sajnos csalódnia kellett. Hogy miért? Ezt kötöttem csokorba. A közgyűlést nem előzte meg semmiféle előkészítő munka — s ez szinte ért­hetetlen, hiszen ilyen mér­földkő négyévenként egy­szer adódik a szövetkezeti tagság életében! De annál inkább megelőzte egy elv­telen választási kampány, amelynek színezete a régi választási korteskedésre ha­sonlítható, mivel nem a szövetkezet összességének érdekeiben folyt, hanem a személyeskedés perifériá­ján kalandozott. S mivel minden előkészítés kimerült ebben a csatározásban, így a közgyűlés sem vezethetett máshova, mint a személyes­kedő vitákhoz. Közelebbről. A hideg te­remben — ezt is elfelejtet­ték ellenőrizni — reggel nyolc órakor gyülekezett a tagság. Kilenckor kezdtek és délután fél kettőig meg­szakítás nélkül — szünet nélkül! — tartott a vita. A közgyűlés elnöke, valószí­nű nem is készült a rendez­vény lcvezelésére, sok apró hiba után átadta a szót a vezetőségnek, hogy tartsa meg a négyéves munkájá­ról szóló beszámolót. Mivel a vezetőség még erre sem készült fel megfelelően, a főkönyvelő tartott egy igen száraz ,.mérlegbeszámolót" túlzsúfolva számokkal. „Ennyi „M" forint, annyi „M" forint, ennyi százalék, annyi százalék... A tagság ásítozott és beszélgetett. Szomszédaimat megkér­deztem: — Értik? - Nem ­mondták ök és ki-ki felkelt, kiment, majd visszajött. Azt is megkerdeztem egyik szomszédomtól tudja-e. mi az az „M" forint. Nem tud­ta, a másik szomszéd sem, de ő nem akarta a tájéko­zatlan ember szerepét ját­szani, megjegyezte: — Való­színű a megtakarított fo­rintot jelenti. — Persze ilyen beszámoló után ml következhetett, mint a fel­szólalók elkezdték a vezető­séget csepülni — joggal. Kimondva, vagy kimon­datlanul mindenki felszóla­lásából érződött a „válasz­tási erőpróba" és a vele já­ró személyeskedés. Az in­dulatoktól átfűtött szavak között azonban rengeteg jo­gos bírálat is volt. A mun­kahelyi szervezetlenség, a norma rendezések hanyag végzésé, amelynek során a dolgozókat egyáltalán meg sem kérdezték, a pártszer­vezet és a gazdasági veze­tők torzsalkodasa és szem­benállása egymással, a szö­vetkezeti vezetők közötti „jog különbségek" és eh­hez hasonló más dolgok. Egyetlen példát: nemregi­ben hat kiváló dolgozó jel­vényt, vagy oklevelet osz­tott ki a vezetőség, de „ön­maga között" — mondta a* egyik felszólaló, hiszen mindössze egyetlen fizikai dolgozót tiszteltek meg e kitüntető címmel. Sajnos, még az elfogult­ságoktól egyáltalán nem mentes hozzászólásokat sem lehetett nyugodtan elmon­dani és meghallgatni, mivel az ötórás közgyűlés idejére elfelejtettek szüneteket be­iktatni es járkáltak az em­berek. Az uzsonna kiszol­gálásáról nem is beszélve. Végül a jelölő bizottság ja­vaslatát, amelyet elfelejtet­tek előterjeszteni — a sza­bályokat felrúgva — a gyű­lés elnöke szavazás nélkül átadta a gépíróknak, hogy másolják le, majd nagyne­hezen szavaztak. Ez a moz­zanat viszont szabályosan zajlott le. Ennyit a közgyűlésről. Remélhetően az új vezető­ség tanul belőle és az egyébként kiválóan dolgozó és jó eredményeket felmutató szövetkezet munkájára mas vonások lesznek ezután jel­lemzők. G. I. Honvédelmünk magasiskolája A főépületen sokatmondó név áll: Zrínyi Miklós Ka­tonai Akadémia. Amit itt tanítanak, s ahogyan, ami­lyen módszerekkel, eszközök­kel. annak alapján elmond­hatjuk: nem állunk a vi­lágszint mögött. Tanteremből tanterembe járunk. Mindenütt folyik a munka. Az egyik helyiség­ben felsőbb matematikát ta­nulnak. Differenciál-, integ­rál számitások jeleitől zsú­foltak a táblák. — A fela­dat ívhidak szilárdsági ten­gelyének megállapítása — halljuk az előadó szavait, majd ismét csend: új téte­lek sorjáznák a táblán, plusz, mínusz ... — Nyelvi laboratórium — mondja kalauzunk, Bor­bás Maté vezérőrnagy elv­társ, az akadémia parancs­noka a következő tanterem előtt. Tizennyolc fős a labor, külön a fölkékben a hall­gatók, előttük a műszerfal, magnó, szemben valük az irányító. Orosz nyelvű okta­tás folyik éppen, ez a köte­lező az akadémián, de ta­nulnak angolt, németet, franciát és más nyelveket Elektrotechnikai oktatás számítógépek. Korszerű had­sereg, harc- és hadvezetés ilyen eszközök nélkül el sem képzelhető. Nézem az egyik műszert. is. Több nyelven beszélő Képernyő, zöld feny, köze tisztek kerülnek innen év­ről évre magasabb katonai időnként megmozdul. Egy beosztásokba. Az audio-vi- tanuló papírra vetíti a lá­zuális nyelvi laboratóriumot lottakat. Számomra szabá­meg elsőként hazánkban. Ja- lyos sinus-görbének tűnik az nuárban indul a legújabb módszerű nyelvi oktatás, az alva tanulás. Mérnök őrnagyot mutat­mányos kör áll az itt ta­nuló tisztek rendelkezésére. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia, mely nemrég ün­nepelte fennállásának 15. év­lordulóját, néphadseregünk pén éles fehér csík, amely legmagasabb oktatási intéz­ménye. Vezetői és hallgatói munkások, parasztok, értel­miségiek, illetve azok fiai. Ma érettségivel kerülhet a fiatal a tisztiiskolara. On­eredmény. De hogy valóban az-e, nem tudom. Viszont nét csapathoz megy, majd azt tudom, hogy ilyen mű- minimum öt évi gyakorlati szerekkel felderíthető és munka után, a kiváló ered­nak be az elektronikai tan- pontosan bemérhető a legse- ményűek közül kerülnek ki széken. Sorolja, mivel fog­lalkoznak: mikrohullámú technika, impulzus techni­ka. mikromérö műszerek és mérések — és így tovább. Rendelkezési-e áll minden, ami szükséges: rádiólokáto­rok, rávezető berendezések, besebb röptű repülőgép és rakéta is többszáz kilomé­terről. Következhet áz elhá­rítás. Mindez néhány perc alatt. az akadémia hallgatói. Há­rom vagy négy évig tanul­nak. hogy néphadseregünk kiváló képzettségű, nagy­műveltségű, kommunista Még sok-sok tanterme van vezető szakembereivé válja­az afcadémiának, sokféle nak. eszköz, laboratórium, tudo- KACZUR ISTVÁN Síwo-íU, M65. december 1. DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Thumbnails
Contents