Délmagyarország, 1965. december (55. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-25 / 304. szám

Kellemes karácsonyi kívánunk olvasóinknak VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK) M-Mmmm A MAG Y4R SZOCIÁLIST A MUNKÁSPÁRT LAPJA 55. évfolyam, 304. szám ARA: 1 FORINT Szombat. 1965. december 25. BÉKÉS KARACSONYI ÜNNEPEK K

ét napra megcsendesedik a robogó élet lármája, belesimul minden a kis családi lét békéjébe; fenyős-ünneplös hangulat tölti meg az otthonok levegőjét. Kellemes a kalács illata, a homoki bor zamata, s a frissen főtt traktás ebéd íze. S jó a pihenés derűs nyugalma, mely az év háromszáz kemény munkásnapjából sarjad. Nem mások verítékéből jött ünneplős étel kerül tányérunkra, a miénk, amelynek minden falatjáért becsületesen megdolgoztunk. Nem krisztusos-bibliós ige adja nyugalmunkat, hanem a szocializmus megvalósuló igazsága, nem másokét elorozva, hanem a magunkén ünneplünk. Persze, hogy jó érzéssel, s nem azzal a szorongással — amit bár a tőkés ritkán érez —, hogy amíg én meleg szobában, eszemIszommal töltöm az időt, addig künn a városszéleken rongyosan, piszkosan fogyaskodnak, s koplalnak milliók. Talán a legnagyobb becsülni való éppen az — mögöttünk levő két évtizednyi munkánkban —, hogy nyugalmunkat ünnepeken nem zavarja társadalmi igazságtalanság: lerombolódtnk hideg méltósággal é» átokkal körbefont társadalmi válaszfalak, v munkás, parasztembernek nem kell hiábavalóan az égre jajdulnia, hogy i,isten, vedd el nyomorúságos életemet, fn-abadíts meg a fagyos, éhség kínjától''. A fűtetlen szoba s a karácsonyi éhség szomorú könnyeit mi már nem ismerjük. De ezt manapság gyakran elfelejtik olyanok is, akiket a koplalás tüdőbaja már-már a sírba döntött. S olyanok is, akik ilyenkor, karácsony táján, valamelyik úricsalád szobájából, asztaláról, vagy bukszájából várták az irgalmas, krisztusos gesztust, hogy legalább egy kis túzifa. egy kis kalács kerüljön haza. Pedig felejteni bűn! Bűn a felejtés, miközben csak a hibákat, bajokat hányforgatják, fitymálják hét és félmillió ember heroikus, két évtizedes harcát, azért, hogy fölemelje ezt a nemzetet arra a gazdasági, szellemi magaslatra, amely tisztessége*, biztonságos megélhetési alapot kínál mindenkinek. Ne felejtsük el ezt a közelmúltat, hiszen ezáltal jobban értjük és becsüljük a jelent. Tudom, hogy most, az ünnepi hangulatban a családokat foglalkoztató gondolatok közé az aggodalom jegyei is vegyülnek: „hát hogyan is leszünk, mit hoznak az ár- és bérpolitikai intézkedések?" S az életkörülmények alakulásának latolgatására megy el egy-egy délután. vagy este. Jó, hogy ez is téma, hiszen bennünket érint, persze, hogy beszélünk róla. Az ár- és bérintézkedések végleges formáját méricskélik, hoevan alakulnak majd? „A béremelések. juttatások és az áremelések aránya miként érint bennünket?" Ünnepi vezércikkben aligha lehet ezeket a kérdéseket részletesen vizsgálni. mégis kár lenne elhallgatni, hogy a béremelési intézkedéseket természetesen szívesen fogadják a családok. az áremelő hatást már kevésbé értik Bár a kettő kiegyenlíti egymást: a kisjövedelműeket előnyösen, viszont a nagyobb jövedelműeket átmenetileg hátrányosan érinti. Az építőipari termelés fokozása érdeke a társadalom minden rétegének, és a bérek javítása e fontos szakmában elősegíti a termelékenyebb munkát. Évek óta társadalmi ügy a pedagógusok bérrendezése. A szülők mellett elsősorban ők foglalkoznak a következő nemzedék nevelésével, képzésével. jellemfő: álásával. Munkájuk és a társadalomban betöltött szerepük alapján senki sem vitatja el illetményük rendezésének jogosságát. Hasonlóképpen az egészségügyi középkáderek életkörülményeinek javítása is össztársadalmi ér.lek. Klinikákon. kórházakban éjjel-nappal dolgoznak a beteg emberek gyógyulása érdekében. Nem szorul magyarázatra a művezetők. főművezetők pozitív Irányú bérkorrekciója. A termelés első számú parancsnokai ők, munkaszervezőkészségükön, tudásukon és szorgalmukon múlik nagymértékben a zavartalan, kiegyensúlyozott termelőmunka ftoo miilió forintot osztanak föl a nehéz fizikai munkát végzők biaonyoe körében. Természetesen a Irta: Siklós János bérkorrekciók kapcsán a „terülj asztalkám" illúzióját nem táplálhatja a reálisain gondolkodó ember. Nem veszik ilyen szívesen az emberek a hús, a tüzelő és a tejtermékek árának növelését. Ez érthető és természetesen magyarázatot várnak. (Nem maradunk el a „helyszíni" magyarázattal sem.) De magyarázat nélkül is kiderül, hogy a kiskeresetűek jövedelmét szem előtt tartotta a kormány. megfelelő intézkedéseket foganatosított. A zsír és a szalonna árának csökkentésével, a családi pótlékok gyermekenként havi 50 forintos emelésével (két és ennél több gyerek után) ellensúlyozza a hús és a tüzelő árának emeléséből származó többletkiadást. A kis nyugdíjak és özvegyi járadékosok esetében is ellensúlyozza a hús, tüzelőár emelkedésével járó pluszköltségeket. Ezek a vonások világosan mutatják, hogy az ár- és bérpolitikai intézkedések a kisebb jövedelmű családok érdekeinek alapos figyelembevételével történtek. Igaz, hogy a nagyobb jövedelműek életkörülményeit átmenetileg kedvezőtlenül érinti a nyugdíjhozzájárulás emelése. De az egyenlőbb szociális teherviselés érdekében történik — meggyőződésem szerint —. s nem ejtenek zokszót, mert látják, hogy a kisebb keresetű családok anyagi körülményeit óvja a kormány. S ez jó érzést szül, mert megegyezik az emberek igazságérzetével és a társadalom humanitásával. Ugyanilyen meggondolásból ered a nagy jövedelműek adójának emelése és az adó elől elvont jövedelmek szigorúbb ellenőrzése. Ez a tisztes hasznú, kisegzisztenciák érdekeit is szolgálja. A mezőgazdasági termékek felvásárlási árának emelése — vágómarha, sertés, gabona stb. esetében — előse gíti a mezőgazdasági termkéfajták nagyobbmérvű termelését és egyben a termelőszövetkezetek önálló anyagi gazdálkodására irányuló törekvésekel is. Nem a szövetkezeti parasztság közvetlen jövedelmét, hanem a gazdaságok erősödését szolgálják az intézkedések. S ez a munkásoknak, a városi lakosságnak éppen olyan érdeke, mint a szövetkezeti parasztságnak. A társadalmi oszt ók-szövetségnek a gazdasági szövetség is szerves része. Ezekkel az intézkedésekkel érintett termékek jobban közelítenek valóságos előállítási költségükhöz, értékükhöz. Csökkentik az állami dotációt, amelynek terhét az egész társadalom viseli. Ebben is kifejeződik a társadalmi igazságosságra való törekvés. M

ost mire van szükség? Munkára és tömegméretű bizalomra. A realizáló intézkedések meghozzák majd a jóirányú. pozitív hatású eredményeket. Igen. Bizalomra van szükség, mint ahogyan minden nagy lépésünknél bizalmat kértünk — és kaptunk — dolgozó népünktől. így volt ez az ellenforradalom leverése után, a konszolidáció idején, a mezőgazdaság szocialista átalakításakor. S népünk nem csalódott pártjában, kormányában, az eredményeket meghozta az idő és népünk becsületes munkája. Ez mo6t is így lesz, hogy ha szorgalmasan dolgozunk és végrehajtjuk azt a gazdaságpolitikát. amely alkalmas termelőtevékenységünk megsokszorozására. Mi már megtanultuk, hogy békés, kiegyensúlyozott körülmények között a társadalmi egyetértés megszületik bonyolult kérdésekben is. S ezért a békés nyugalom megőrzését tartjuk a legfontosabb kötelességünknek. Nem óhajként, hanem a szocialista tábor gazdasági és fegyveres erejére támaszkodva, barátságban a háborús erők ellen küzdő népek száz- és ezermillióival. Tudjuk. hogy nem jóhiszeműségük, emberbarátságuk tartja vissza őket egy világméretű tömegmészárlástól, hanem a velük szembenálló, hatalmas gazdasági és fegyveres erő. Lélekrajzukra talán legjellemzőbb, hogy hosszú tárgyalások útján sikerült elérni Vietnamban a 30 órás fegyverszünetet. Vandái magatartásuk bizonyítéka az is, hogy szentképekkel és bibliával, géppisztollyal és bombával érkeznek Vietnam földjére, de karácsony estéjének ünnepén — csak hosszú huza-vona után voltak hajlandók — bombák helyett szentképet kézbe venni. Az imperialisták agresszív, háborús törekvése nem változott meg, s mi ezt nagyon jól tudjuk; s számon tartjuk. A felnőtt generációnak van személyes tapasztalata azokról a karácsonyokról, amikor csillagszórós megindultság helyett a halálfélelem csalta a szemekbe a könnyeket. Ünnepi kalács és homoki bor helyett a háborús ínség és az élet végére járó halál fogta le az érzéseket. A rettegés karácsonyait átéltük frontokon és a hátországban. Akkor egyetlen óhajunk volt: érjünk legalább mégegyszer békés karácsonyt családi tűzhely mellett, szeretteink körében; érjünk még békés Időket, amikor haláltosztogató puskák és ágyúk helyett az életet jelentő szerszámok zaja hangzik körülöttünk. Nemcsak a mi nemzedékünknek, az utánunk következőknek is drága a békés, nyugodt alkotó élet. Gyermekeink az iskolapadokban azért tanulnak, hogy ezt a társadalmat naggyá, gazdagga tegyék, okos, szorgalmas munkájukkal. Iparitanuló intézetekben szaktudását gyarapító leány és fiú holnap a termelés frontján kér magának helyet apja és anyja mellett, alkotni akar fiatalos energiával. Nem halálra készülünk, nem meszesgödrökben akarunk elpusztulni, életre, munkára, boldogságra születtünk. Ezért nemcsak a háborús tapasztalatokat hordozó generációnak vágya a béke védelme és fenntartása, érdeke minden értelmes, érző embernek. Nem kívánságra nyugszik a vitág, nem rimán koriásra mennek ki Vietnamból az amerikaiak, hanem szívós. küzdelmes munkánk és harcunk nyomán. Szocialista hazánk erejének növelése és a szocialista tábor egységéért folytatott küzdelmünk az emberiség békés életviszonyait is szolgálja. Ünneplésünk és nyugalmunk, építőmunkánk ezer ága-boga nem vonja el figyelmünket a háborús kalandokra merészkedő tőkés rendszer urairól. Talán furcsán hatnak a fenyőgyanta illatában ezek a békéért küzdve kiáltó gondolatok. Éppen most, karácsony ünnepén. Dehiszen az egyén békéje, a család békéié összefügg az emberiség békéjével. Mint ahogyan semmittevéssel nem lehet gyarapítani a hazát, jobbítani az életviszonyokat, éppen úgy nem lehet a „saját külön békét" biztosítani, az csak az emberiség együttes békéjével lehetséges. B

oldog, szép karácsonyok sorjáztak el a mögöttünk levő két évtizedben. Egy-egy lépéssel mindig előrébb lépttünk, gazdagabbak, okosabbak, tapasztaltabbak lettünk. Megoldott dolgainkra jóleső érzéssel tekintettünk vissza és pihenő perceinkben örömmel mondogattuk: „Na ezen is túlvagyunk, ez is sikerült!" Sikerült, mert egyéni „apró" sikerekből tevődnek össze az egészen nagy sikerek. Valamit megoldottunk és ezután újabb valami jött, ami nehezebbnek, bonyolultabbnak ígérkezett. De azt is megoldottuk! S mindig magasabbra, magasabbra jutunk. A permanens, örök alkotás, az életet mindig újrateremtő munka ad értelmet és célt mindennapjainknak is. Ilyenkor ünneplosen megállunk egy pillanatra, tekintetünk körbejár a tiszta szobán, mustráljunk a ténfergő gyerekeket, az ünnepre sokat dolgozó asszonyt, és valami jóleső belső megelégedéssel mondjuk magunkban: Szép az élet, szép a harc és a küzdés. S ebben a viadalban olyan jó megállni egy p>ercre és körülnézni. Körülnézni a családban és a hűséges gyerek- és asszonyszemekből kiolvasni: érdemes volt, érdemes lesz holnap. Ez a haza a miénk, dolgozó embereké. Miénk ünnepeken és hétköznapokon, s a fenyő körül örömködő gyerekek kapják örökül, nagy dolgú, szép erkölcsű anyáktól és afáict&l ajándékba. Nyári színek télipompája Az újszegedi Haladás Tsz üvegházaiban most is a nyár szépsége virít. A káprázatos színek pompáját tárják a rózsák a vendég elé. A sötét bársonyos pirostól a fehérig az összes átmenettel találkozik itt az eml>er. Az új zegedi szövetkereti rózsák iránt külföldön is megnőtt az érdeklődés. Ezekben a hetekben Prágába exportálnak. Bodai Károly, a rózsakultúra vezetője mondotta el. tekintettel a növekvő hazai ós külföldi keresletre 19SG-ban megkétszerezik az üvegházi rózsatermelést. A többi között négyezer négyzetméter alapterületen újabb rózsaházat építenek. A közös rózsatermelés idei bevétele elérte a 2 5 millió forintot. S jövőre a fajták skálájának további szélesítése révén még nagyobb haszon ígérkezik. Képünkön: Tóth Margit kertésztanuló a prágai rózsákat csomagolja a hosszú útra. (Somogyi Károly né felvételeit