Délmagyarország, 1965. december (55. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-03 / 285. szám

Napirenden a szegedi táj körzetesítése Az új ötéves terv előkészítéséről tárgyalnak a községekben A Csongrád megyei párt­bizottság és a megyei ta­nács 1963 tavaszán együttes ülésen vitatta meg a szege­di járás perspektivikus fej­lesztési tervjavaslatát, me­lyet később a Miniszterta­nács is jóváhagyott. Ezt kővetően 1964 júliusában a tervek részletes kimunkálá­sa céljából a Dél-alföldi Mezőgazdasági Kísérleti In­tézet üzemszervezési osztá­lyának vezetésével önálló mezőgazdaságfejlesztési ter­vezőcsoport alakult. Mun­kásságának célja az volt, hogv a tsz-ek fejlesztésében megszüntesse az anarchiát, az ötletszerűséget, s tudo­mányos eszközökkel a ter­mőhelyi adottságok figye­lembevételével biztosítsák az egyenletes fejlődést és a szövetkezeti gazdák jöve­delmének arányos növeke­dését. A mérnökökből és más szakemberekből álló kollektíva másfél év alatt országosan is egyedülálló munkát végzett. Kialakítot­ta a szegedi táj immár vég­legesnek tekinthető mező­gazdasági termelési profil­ját Kimutatta: különböző helyeken melyek azok a termelési ágazatok, ame­lyek mind a tsz-ek, mind pedig a népgazdaság számá­ra elsőrendűen hasznosak. S mely termelési ágazato­kat. kell megszüntetni a jövedelmező termelés ob­jektív feltételednek hiánya miatt. A realitásoknak megfelelően Ez a csoport egyben ki­dolgozta a szegedi táj mező­gazdaság fejlesztésének •észletes tervjavaslatát is. Az objektív közgazdasági realitásoknak megfelelően a jelenlegi 78 üzem helyett javaslatuk szerint — végül Js 38 szövetkezeti nagy­üzem marad a szegedi táj­ban. Közel egy hónapja foly­nak a falvakban a kidolgo­eott dokumentációk alap­ján a tervtárgyaló értekez­letek. kollégiumi ülések, melyeken a szegedi járási párt-végrehajtóbizottság és a Járási tanács végrehajtó bizottságának vezetői, kép­viselői és a helybeli szö­vetkezeti vezetők, mezőgaz­dasági szakemberek, pártt.it­károk, tanácselnökök együtt a tervezőkkel vitatják a tervjavaslatokat. Az eddigi tapasztalatok szerint a tsz-ek, tsz-csopor­tok és a gyakorlati szak­emberek döntő többsége rendkívül hasznosnak ítél­te ezeket a tervjavaslatokat. Saját harmadik ötéves ter­vük programjául megsza­vazták. elfogadták azokat. Eddig 8 helyen született döntés arra, hogy a javasolt üzemi méreteket már a tél folyamán kialakítják, mert bizonyítva látják a tudomá- állatfajok tenyésztésével nyos szakemberek megálla- foglalkozni. Ez okozta ed­pitásait: a zavartalan fej- dig is az elképesztően ma­lödés csak jól megalapozott, gas önköltségeket. A homo­nagyobb távlatokra kidolgo­zott tervek alapján lehetsé­ges. Balástyán például a jelenlegi öt tsz helyett jö­vőre már csak három lesz, mert a mostani kis tsz-ek­ben nincs meg a lehetősé­ge az igazán korszerű ter­melésnek. A tervezők itt is, mint mindenütt, nagy intervallu­mot biztosítottak a termés­átlagok túlteljesítésének le­hetőségéhez. A tervszámok már akkor ls realizálódhat­nak, ha 1970-ig elérik rozs­ból például a 8 mázsa hol­dankénti átlagtermést, őszi árpából a 9 mázsát (az or­szágos átlag ettől már ma is lényegesen magasabb). Fűszerpaprikából a 22 má­zsát, paradicsomból az ed­digi 34 helyett a 80 mázsát, burgonyából pedig a múlt évi 21,3 mázsa helyett 50 mázsát termesztenék hol­danként. Ezekhez a felté­telek úgyszólván máris megvannak. Áz elsődleges cél A tervezők az állatte­nyésztés profiljának tudo­mányos meghatározásában mindenütt csak a helyben előállítható takarmánykész­letekre alapoztak. Elsődle­ges céljuk volt a népgaz­daság és a tsz-ek tehermen­tesítése az eddigi nagymér­tékű takarmányvásárlástól és a milliókra rúgó szállí­tási költségektől. Ennek el­lenére is, amint a tervező­csoport bebizonyította, nagy­mértékű lesz a hozamok nö­vekedése az állattenyésztés­ben. íme a rúzsai Napsugár Tsz példája. Tavaly itt az összjövedelmeknek csupán a 11,7 százalékát adta az állattenyésztés, 836 ezer fo­rint értékben. 1970-ben ugyanitt 1 millió 700 ezer forint körül alakul majd az állattenyésztés hozama. Eb­ből 1 millió 200 ezer fo­rintot biztosít a szarvasmar­ha-tenyésztés és -hizlalás. A többi a juhtenyésztés bevé­tele lesz. Felszámolják a közös sertéstenyészetet, nem foglalkoznak baromfitartás­sal sem. Ezek az állatfájok Rúzsán csak a háztájiakban maradnak meg. Méghozzá oly módon, hogy a tartásuk­hoz szükséges takarmányo­kat. is biztosítják részükre. A generális átrendezés után a 100 hold területre jutó számosállat-sűrűség a mosta­ni 14-ről 19,3-ra emelked­tek, míg a haszna a jelenle­ginek mintegy a kétszerese lesz. A tervezők abból az alapigazságból indultak ki, hogy ahol nincs lehetőség az abrak takarmányok gaz­daságos termesztésére, ott nem szabad abrakigényes kon viszont kiválóak a lé­dús szálas takarmányok ter­mesztésének lehetőségei. Ezért itt nagyüzemi viszo­nyok között csak a szarvasmarha-tenyésztés­nek és a juhászainak le­het jövője. Nagyobb beruházói nőikül A tervezőcsoport üzemen­ként meghatározta a beruhá­zások módját és mértékét is. Jellemző, hogy a hatalmas mértékű fejlesztéshez nem igényelnek nagyobb évi be­ruházásokat, mint amennyi pénz eddig is rendelkezésre állt. Viszont előtérbe került a beruházások koncentrálása. Hiteleket elsősorban azok a gazdaságok kaphatnak majd, melyekben biztosított a gyor, megtérülés. S ez nagy önál­lóságot jelent a helyi veze­tők számára is az elfogadott program keretén belül. A községi tervtárgyalások december elejére mindenütt befejeződnek, s ezután a ja­vasolt módosításokkal a ter­vek a felsőbb szervek elé kerülnek jóváhagyás végett. Ez azonban nem sérti a szö­vetkezeti gazdák demokrati­kus jogait. Szabadon hatá­rozhatnak például affelől, hogy a szükséges területi összevonásokat mikor való­sítsák meg. Vannak helyek, ahol ma még nincsenek meg az egyesülés feltételei, azon­ban a gazdák hozzájárulásá­val a felsőbb szervek már az elfogadott program alapján irányítják a beruházásokat. Legutóbb határozat szüle­tett arra, hogy a szegedi já­rási tervező csoport mostani munkájának végeztével nem oszlik fel, hanem önálló esz­közi tervező vállalattá ala­kul át, s a jövőben egész Csongrád megyében őrködik majd a rentábilis tervszerű mezőgazdasági termelés fe­lett. Tudományos szakta­nácsadással szolgál a gazda­ságok részére. A tervezés hírneve E nagyarányú tervezőmun­ka egyik érdekessége, hogy Fazekas Lajos, a Dél-alföldi Mezőgazdasági Kísérleti In­tézet üzemszervezési osztá­lyának vezetője a mezőgaz­dasági termelés tájkörzetei­nek témaköréből kandidátusi disszertációt ls készített, me­lyet az idén védett meg Moszkvában a Szovjet Tudo­mányos Akadémián rende­zett vitában. Ilyen értelem­ben tehát a szegedi járásban megvalósított újrendszerű mezőgazdasági tervezésnek már nemzetközi hírneve is van. Cscpi József A ruházatiak egyharmada szocialista brigádtag A Ruházati Ipari Dolgozók Szakszervezetében az iparág szocialista brigádvezetői ta­nácskoztak. Mérlegelték a szocialista brigádmozgalóm alakulását és a további fej­lesztésének távlatait. A megbeszélésen a szakszerve­zet főtitkára figyelemre méltó bejelentést tett: a ru­házati iparban csaknem minden harmadik dolgozó szocialista brigádtag. A szo­cialista brigádok tevékeny­sége nagymértékben hozzá­járult ahhoz, hogy az ipar­ág az év első kilenc hónap­jában, az időközben jelent­kez anyagellátási nehézségek ellenére 100,5 százalékra teljesítette tervét. Segített a házilagos tervezés A beruházások késésének gyakori oka, hogy a tervező irodák nem győzik tervekkel a kivitelező vállalatokat A szűk tervezési kapacitás bő­vítése és a gyorsabb tervszol­gáltatás céljából a kormány úgy intézkedett, hogy a meg­felelő képzettségű szakembe­rekkel rendelkező trösztök, nagyvállalatok hatáskörét ki kell terjeszteni a kisebb be­ruházások, valamint a meg­levő üzemek helyi ismerete­ket igénylő rekonstrukciós technológiai terveinek önálló kidolgozására, az egyéb szak­mai tervező munkák össze­hangolására, tehát a generál­tervezésre is. A Nehézipari Minisztérium irányítása alá tartozó több iparág jól ki­használja a házilagos terve­zés lehetőségeit. -A kiterjedt feladatok ellátására fejlesz­tették a trösztök tervező rész­legeit és ma már valamennyi igen sok tervet készít házi­lag. Minden az emberért történik M inden az emberért, az ember javára történik. Sok­szor hangoztattuk a szocializmus alapelvét, amely néha mégis közömbösen cseng fülünkben. Pedig he­lyes és igaz alapelv, hogy a legfőbb érték számunkra az ember, kifejezi társadalmi, gazdasági rendünk lényegét, mélyen humanista céljait, azt, hogy nálunk megszűnt a ki­zsákmányolás, a kiváltságos kisebbség uralma a dolgozó többség felett, s a munkásosztály vezette néphatalom va­lóban az egész társadalom ás az egyes emberek érdekeit is szolgálja. A nagy összefüggések azonban gyakorta elho­mályosulnak a mindennapi munka és gondok közepette. A szocializmus megszüntette a nagy vagyon- és osz­tálykülönbségeket, de a termelőeszközök tulajdonba vétele, a javak igazságos elosztásának lehetősége nem számolhat fel egy csapásra minden társadalmi egyenetlenséget. Az anyagi javak korlátlan bőségének korszakától még távol vagyunk, nem elégíthetünk ki minden szükségletet. A ja­vak munka szerinti elosztásának még a mainál is követ­kezetesebb alkalmazása vezet a gondok enyhíséséhez, a jó­lét korszakához. Társadalmunk adott lehetőségeihez ké­pest különböző szociális juttatásokkal segíti a családi ter­hek viselését: nemrég felemelték a kétgyermekesek csa­ládi pótlékát, egyes kategóriákban az alacsony nyugdíja­kat. Állami eszközökből mind hatékonyabban segítik a la­kásépítkezéseket stb. . Ha nincs nálunk mindig és mindenütt kellő vonzereje rendszerünk mély humanizmusát hangoztató jelszavaknak, ez elsősorban azért van. mert helyes elveink megvalósítá­sában nem vagyunk elég következetesek. Az állami és a •szövetkezeti lakásokat nem mindig a leginkább rászorulók kapják. Rendszerünk humanitását akkor is megsértjük/ amikor eltűrjük a pazarlást, a fegyelmezetlenséget, a kor­szerűtlen munkát, holott még jócskán van kielégítetlen szükséglet! Mint vásárlók, fogyasztók, minden esetben igényesek vagyunk, mint termelők viszont, néha antiszociális módon gondolkodunk és cselekszünk. Ez a társadalmi célszerűség­től idegen „termelői" szemlélet sok gondot okoz az egyes munkahelyek emberi viszonylataiban is. Mindenekelőtt ott ahol az emberben csak a tervek, az előírások teljesítőjét látják. Ha veszélyben van a tervteljesítés, elvárják, hogy a dolgozók ne kíméljék erejüket, de jogos bér- és szociális igényeik kielégítését könnyedén elhárítják. Néhol az üzemi balesetek, a foglalkozási megbetegedések alakulását fi­gyelve, kizárólag a kárbament munkanapokra gondolnak, a számokkal kifejezhetetlen emberi szomorúság és szen­vedés iránt érzéketlenek. A termelés, a munka a legemberibb tevékenység. Nem csupán a kész termékek szolgálják az emberi szükségletek kielégítését, hanem magában a munkában is az ember al­kotó szükséglete, újat teremtő képessége nyilvánul meg. Ez utóbbi azonban gyakran még csak igény. Ahhoz, hogy a munka valóban általános életszükségletté váljon, a terme­lés jellege, technikai színvonala is korszerűsítésre szorul. És persze az emberek gondolkodásmódja, szemlélete is. Az örömteli munkakedv kialakítása nem utolsósorban a helyi vezetésen múlik: az erkölcsi és anyagi elismerés eszközei­vel, a munkafeltételek korszerűsítésével, a dolgozókról való sokoldalú gondoskodással kell naponta bizonyítani, hogy a legfőbb érték valóban az ember. A szocialista társadalom magáévá tette mindazokat a nemes eszméket, elkepzeléseket, amelyeket az emberiség nagy humanista gondolkodói valaha alkottak. Ezek valóra váltása — vagyis rangot, méltóságot adni az embernek társadalmi méretekben és egyénenként is — nem kis időt; munkát és felelősséget igényel. KOVÁCS JÓZSEF Az anyagi ösztönzés a mezőgazdaságban A marxizmus—Ipninizmus esti egyetemének jubileumi ülésszaka Tegnap tovább folytató­dott a Csongrád megyei marxizmus—leninizmus esti egyetem fennállásának 10. évfordulója alkalmából ren­dezett tudományos ülésszak. A háromnapos tanácskozás második napján a politikai gazdaságtan tanszék prog­ramjában dr. Nagy Lajos tanszékvezető egyetemi do­cens, a közgazdaságtudomá­Eltűnnek a károk Ai árvíz elvonult, de hát­rahagyta millárdos kárait. Az államvezetés azonnal és peldaszprtien szervezte meg a helyreállítást, ami alig né­hány hónappal az árvíz után ragyogó eredményekben gyü­mölcsözik. Egymásután ad­ják át az új lakóépületeket, uteasornkat a károsultaknak. Nemrég kis ünnepség zaj­lott le Mohácson és a kör­nj-ező árvíz-sújtottá falvak­ban. Kis ünnepség, minden pompa nélkül. A kívülállók­nak talan nem sokat jelen­tett. de annal többet annak a 67 családnak, amely átvette a helvi építő ktsz-ek jóvoltá­ból jóval a határidő előtt el­készült házakat. Beköltözés előtt nyok kandidátusa A jövedel­mi érdekeltség és a jelen­legi gazdasági mechanizmus a mezőgazdaságban címmel tartott előadást. Korreferen­sek voltak: dr. Csendes Béla, az MTA KGTI főmunkatár­sa, a közgazdaságtudomá­nyok kandidátusa, Tóth Ká­roly egyetemi adjunktus ós Égető Emese tanársegéd. A tartalmas vitában termelő­szövetkezeti elnökök is fel­szólaltak. A tanácskozás után meg­kértük dr. Nagy Lajos egye­temi docenst, foglalja össze olvasóinknak a vita legfon­tosabb tanulságait. — Mindenekelőtt azt sze­retném hangsúlyozni — mondotta —, hogy a tanács­kozás anyaga megegyezett az MSZMP Központi Bizottsága legutóbbi ülésének állásfog­lalásaival a gazdasági me­chanizmus reformját illető kérdésekben. — A többi között rámu­tatott a tanácskozás, hogy a jövedelmi érdekeltség össze­függ az árrendszerrel. A je­lenlegi időszakban a terme­lőszövetkezetekben kicsi a felhalmozás. Ennek Oka — mint a KB ülése is hang­súlyozta — az alacsony ár­színvonal. — A tanácskozás második fő problémája vortt a ter­melőszövetkezetek közötti jövedelemdifferenciák csök­kentése. É különbségek alapvető és legfontosabb oka a föld minőségében mutat­kozó eltérések. Ezzel kapcso­latban megállapította a ta­nácskozás, hogy a jövede­lemkülönbségek megszünte­tésének útja nem az áron keresztül történő elvonás, hanem megfelelő adórend­szer kiépítése. E rendszernek természetesen a legszoro­sabb kapcsolatban kell áll­nia a földek minőségével. — Az ülésszak egyik leg­fontosabb vonásának tar­tom, hogy a résztvevők a gazdasági reform legtöbb kérdésében egyetértettek. A korreferátumokból és a fel­szólalásokból ez határozot­tan kitűnt. — Vita alakult ki az ülés­szakon arról a kérdésről, hogy a mezőgazdaságban az árcentrumnak az átlagos vagy a legrosszabb feltéte­lek szerint, kell-e alakulnia. Vitakérdésként szerepelt az a probléma is, hogy a vál­lalatszerű gazdálkodásnak mennyiben vannak meg a feltételei és a lehetőségei a termelőszövetkezetekben. Éa végül vitáztunk arról is, hogy a bruttó jövedelmi ér­dekeltség érvényesülésében mi a különbség az állami vállalatok és a szövetkezeti gazdaságok között. Mindez­zel kapcsolatban további ku­tatásokra és vitákra van szükség, A tanácskozás ma a mun­kásmozgalom története tan­szék programjával folytató­dik. Előadásit tart. dr. Rácz János egyetemi adjunktus Az üzemi bizottságok szere­pe a magyar népi demokra­tikus forradalom kibontako­zásában címmel. Korrefe­rensek: dr. Fehér István egyetemi adjunktus és Sár­közi István egyetemi adjunfc­tos. Péntek, 1965. december 3. DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Thumbnails
Contents