Délmagyarország, 1965. december (55. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-23 / 302. szám

Simon Miklós kiállítása KSlonös társaság verődik Össae péntekenként a Kép•őnvűvesTieéi Alap kollektív műtermének előcsarnokában, a Tábor utcában. Jónéhány honapja összejárogat ez a fiatal művészekből verbuválódott csoport; legutóbb már két-három hétig tartó, kamarajellegű kiállításokkal bővült a program. S valóban, ha 16—20 képet akaszt ki egy-egy „tag" a falra, könnyebben rajzanak a gondolatok, forróbb atmoszférájúvá lesz a spontán öszaze jövetel, nő a vitakedv ... Tulajdonképp spontán öezszejárogatásról van szó, nincs „tagsági könyv" és hasonló külső „dokumentuma" a csoporthoz való tartozásnak, csak közös alkotómunka van, s a művek fölötti viták kovácsolják együvé Dér Istvánékat. Legutóbb Simon Miklós képeit láthatták az előcsarnok falán az idetévedt tárlatlátogatók. Hadd tegyem hozzá rögtön: milyen kár, hogy nem vertek nagyobb hírt ennek a tárlatnak! Nem, mintha a képzőművészeti önkifejezés csúcsáig jutott, abszolút értelemben erett műalkotásokról lenne szó. A fiatal, 28 esztendős művész egyelőre csupán keresi saját, legegyénibb hangját — de, hogy nagyon tehetségesen. komoly reményekre jogosítván keresi, ebben nem csupán a szigorú szemmel ítélő, ifjú társak, hanem a közös műterem tapasztalt „öregei" is megegyeznek. Pedig az önműveléshez, a mesterségi fejlődéshez úgy kell összelopkodnia az időt mindmáig — ennek a nem közönséges göröngyökben bővelkedő életutat megjárt, halkszavú, szerény, ám elszánt szemű fiatalembernek. Hiszen mindmáig egy mérlegkészítő ktsz műszerészeként dolgozik, állandóan úton van. az ország, s a megye számos városában, kőröégéboa nap mint nap megfordul, hogy megjavítsa a tönkremont mérlegeket. A aópkvka tonságot a Wilhelm Fíckról elnevezett győri vagon- é6 gépgyárban sajátította el, előzően pedig, mini félárva fiú. a Szóregi út mentén levő Ifjú Gárda otthon lakója volt — Ott kaptam az eiső jelentős biztatást az igazgatóírtét: Czánke Ferenc, Derkovics-ösztöndíjas festőművésztől — mondja elgondolkozva. — Czinke Ferenchez mindmáig szoros barátság fűz, grafikai készségem fejlesztésében eokat köszönhetek neki. Erős akaratára, szívósságára jellemző, hogy 13 éves korában hetenként háromszor 6 kilométert gyalogolt oda-vissza, csakhogy a Vlasies Károly vezette Képzőművészeti Körbe járhasson — tanulni. Később a Vasutas Képzőművész Szakkör tagja lett, s 1964-ben meglepő nemzetközi sikert aratott: két képével szerepeltették egy párizsi Nemzetközi Kiállításon, s itt „Üj híd" cimü képét az I. díjjal, „Udvarban" cimü alkotását pedig III. díjjal jutalmazták. A szegedi képzőművészek Tavaszi Tárlatára is elfogadta a zsűri a Kikötő című festményét. Jelenlegi, kamarajellegű kiállításán 16 műve szerepel. Láthatóan sokat tanult a konstruktív irányzat képviselőitől — különösen, ami a képszerkesztést s a vonalak ritmusának érvényesítését illeti — legújabb alkotásait azonban már inkább az expresszivitás jellemzi, a gondolatok szuggesztivitása, s kifejezésre juttatása. Képei — modern hangvételűéit, ám kiftérthetöek, a mai fiatalság intellektualizmusát rokonszenves elmélyültséggel érzékeltetik. Alkotójuk bizonyára be fogja váltani a hozzá fűzött reményeket... Dér F,ndre Véget ért az izotóptanfolyam A József Attila Tudományegyetem központi izotóp laboratóriumában szerdán véget ért a háromhetes izotóptanfolyam, amelyet mezőgazdasági kutatóintézeti, illetve üzemi szakemberek továbbképzésére rendeztek. A Művelődésügyi Minisztérium, illetve az Országos Atomenergia Bizottság kívánságára így a szegedi egyetem is hozzájárul az atomenergia békés alkalmazását szolgáló feladatok megvalósításához. A radioaktív izotópok egyre szélesebb körű alkalmazása ugyanis olyan sok szakembert igényel már, hogy kiképzésükhöz a Budapesti Műszaki Egyetem keretei szűknek bizonyultak. Szegeden most harminc technikus számára tartottak elméleti és gyakorlati órákat. Ez utóbbiakon rendelkezésükre álltak a laboratórium modern, nukleáris műszerei, sugárzásmérő berendezései. A tanfolyam hallgatói az Országos Atomenergia Bizottság által kijelölt vizsgabizottság előtt adnak majd számot a tanultakról, s az eredménytől függően oklevelet kapnak. Negyedmilliós töprengés A szükség törvényt bont, igaz, de törvényt is teremt. Különösen áll ez az újítókra, s köztük is igen erősen Király Károlyra, akinek belső törvénye az új keresése. Szikár, elevenarcú ember, filénk taglejtesekkel kíséri szavait, s e szavak nyomán szinte magam előtt látom az elmondottakat. Mindenki számára letelt a • munkaidő, neki nem. Otthon is műszaki talányok és megoldások zsongnak a fejében. S hiába z.sörtőlődik a feleség, a szoba mindinkább egy műhely vagy egy elektrotechnikai laboratórium benyomását kelti. m Mert az elektrotechnika és az elektronika problémái különösen érdeklik a töprengő férfit. A munkájából támadt otthoni széjjelség már kevésbé. Föl se veszi, ha egyegy gondolat végigkövetésére rámegy az éjszaka vagy a vasárnap. Nem tud nyugodni a technika ihletétől. Nyugtalansaga csak akkor múlik, mikor már fölmutatA múzeumi füzetek új számai A Csongrád megyei múzeumi füzetek (belül viszont Csongrád megyei múzeumok füzetei) cimű sorozat két új kiadvánnyal gazdagodott. Sajnos, a borító- és a címlap között mindkettőn ellentmondás van a számozásban, így nem dönthető el, melyik közülük a 3. és a 4. szám. Mindenesetre a kisebb terjedelművel, Vida Zoltán A makói hagyma című 25 lapos dolgozatával röviden végezhetünk. Címe megtévesztő, mert nem ad. mint várnánk, bármi vázlatosan, áttekintő képet tárgyáról, s nem közöl, ami még létjogát jelenthetné, valamely részletkérdésről új adatokat önkényesen egybeszedett, a korábbi — ezt is hézagosan, következetlenül fölhasznált — szakirodalomból kölcsönzött, pongyola fogalmazásé írás, a tárgyhoz nem tartozó történeti kitérőkkel. Magáról a kérdésiről semmi újat sem mond. Annál jobban sajnáljuk, hogy nem terjedelmesebb Páhi Ferenc és Schneider Miklós Csongrád megyei történelmi olvasókönyve, amely 180 lapon, nyolc hasonmással Pusztaszertől — Pusztaszerig címmel értékes és tanulságos, az iskolai oktatásban és népművelésben, valamint a helytörténeti kutatásban egyaránt hasznosítható dokumentumokat tartalmaz. Hiba nélkül persze ez síincs. Hiányoljuk pl. Engels 1894. május 15-1 levelét a hódmezővásárhelyi paraszt.mozgalmaikról, s azt hisszük, jobb lett volna Rózsa Sándor körözőlevelének kivonatott részét közölni, nem a személyleírását, s inkább Oláh Mihály fölszólalását az MKP szegedi értekezletén, semmint a helyi kérdéseket nem tárgyaló Gerő Ernőét. Talán a pusztaszeri földosztást is inkábba Délmagyarország, mintsem a debreceni Néplap más gyűjteményben már úgyis szereplő tudósításából vehették volna. Ilyen mű nem lehet meg mutató nélkül, mely minden név előfordulási helyére utalj névmagyarázataiból is ki kell küszöbölnie a pontatlanságot. Pl. hibás Diósszilágyi Sámuel mindkét évszáma (helyesen: 1882—1963), s nem is írt ő könyvet Tömörkényről, viszont Hollósymonográfiája készen vár kiadásra. Kárász Benjáminnak is tudhatók életrajzi adatai: 1792-ben született, 1874-ben halt meg. Reök Ivánt és Gerliczy Félixet sem úgy írják, ahogy a könyvecskében szerepel. A szőregi csata sem 1849. mint 100 alapszervezet 10 ezer aktivista i- % Újjáválasztják a Vöröskereszt alapszervezeteinek vezetőségét Szegeden a Vöröskeresztnek 113 alapszervezete van. Ebből 70 üzemi, a többi területi. Több mint 10 ezer ember dolgozik társadalmi munkában az alapszervezetekben. A széles körű aktivahálózattal az alapszervezetek valósággal átfogják a várost, s lényeges szerepet vállalnak közegészségügyi problémák megoldásában, az egészségügyi felvilágosításban. Az alapszervezetek jelenlegi vezetőségét két évvel ezelőtt választották. s napjainkban ismét újjávélaaztások zajlanak le március 31-ig. — Szinte valamennyi alapszervezetünkre jellemzőn jó munka — mondotta Krekuska Istvánné, a Vöröskereszt. Szeged városi titkára. — Az újjáválasztás azért is szükséges, mert számos alapszervezetünkben több vezetőségi tag azóta máshol, új munkaterületet kapott, a csonka vezetőségeket tehát ki kell egészíteni. Számos alapsaervezetünkben 10—15 éves munka fűződik egy-egy emberhez. Például a MÁV igazantóságnál Takács Mihályné, a szegedi kendergyárban Bohata Józsefné, a DÉLROST-nál Erdélyi Józsefné, a falemezgyárban Ruszt Pál né. a szalámigyárban Flórián Lajosné, a Gyógyszertár Vállalatnál Fekete Vilmosné, a gyufagyárban Benkö Lajosné, az Állami Áruházban Patkós Margit dolgozik hosszú esztendők óta a Vöröskeresztben. S a neveket sorolhatnánk még tovább annak bizonyítására. hogv valamenynyi alapszervezetünkben lelkesen és hozzáértéssel dolgoznak a társadalom érdekében. A Vöröskeresztben dolgozó vezetőségi tagok és aktivisták ott vannak munkájukkal, ha a város tisztaságáról van sző. a különböző egészségügyi tanfolyamok szervezésénél, a véradó szolgálatban, az üzemi, az ifjúsági, az iskolai Vöröskereszt-munkában, az idősek gondozásában és a családvédelemben, az alkoholizmus elleni bizottság munkájában. Mindenütt megbecsülik őket, hiszen az egészségvédelemben fontos őrszolgálatot. teljesítenek a város és lakosai érdekében. Szimfonikus sztrájk A Birmingham-i 80 tagú Szimfonikus Zenekar Beethoven Eroica szimfóniájának előadása helyett — kártyázással töltötte az estét! A muzsikusok kijelentették, hogy „leteszik a hangszereket", mit sem törődve azzal, hogy a hangversenyt a rádió és a televízió is közvetítette volna egész Angliában. A konfliktust az váltotta ki, hogy Wilfred Pook első hegedűst a második hegedűsök közé akarták sorolni, holott 12 «Mtendeje az első hegedűk pultjánál muzsikált aug. 3-án, hanem 5-én zajlott le. Mindez azonban csak szeplő, a szentesi levéltár két tudományos munkása jó arányérzékkel és hozzáértéssel válogatott n megye történetének írásos emlékeiből, Anonymustól 1945. március 15-éig. Érdekes pL Szegednek mint a megye székhelyének története. A tatárjárás során elpusztult Csongrád helyett már 1247-ben Szeged a székhely, sót a török kiűzése után is a megye első közgyűlése. 1723. október 0-án Szegeden ülésezett. Pár év múlva a megye legnagyobb birtokosa, Károlyi Sándor Szegvárt tette meg székhelyül, majd halóla után Forgách főispán az 6 abadszal oki birtokához köze1 esö Csongrádra szerette volna átvinni rezidenciáját. A megye urai 1758-ban érdekes és sokban még napjainkban is érvényes érveléssel kérték Szegedet székhelyül. Márta Terézia Miben így is döntött, á.m a nagybirtokosok ellentétes érdekeinek semlegesítéséül még egy évszázadig Szegvár maradi a központ. 186.3ban Szeged kezdeményezte, hogy megszerezze a megyeszékhely rangját, ám a tekintetes vármegye ellenezte, és Szentest kérte központjául. 1878-tól Szentes a megyeszékhely, u többire pedig már emlékszünk: 1950től H ódmeeüvásá rhel y, 1961től ismét Szeged. Ez persze kuriózum, de korántsem a jelentős történelmi mozzanatok közül való. A kötet igazi értéke a jobbágy-, majd paraszt-, végül munkásmozgalmak dokumentálása, Dózsa. Rákóczi, Kossuth és 1918—19 helyi histórikuma. A kivégzett vásárhelyi lázadó. Pető Ferenc vallomásában 1753-ban mondja: Erdélyből kapott hírt. hogy „Rákóczi Bercsenyive! vár bennünket ..." A fejedelem 17.35ben meghalt, de a nép örökéletűnek hitte, s visszavárta, akár utóbb Kossuthot! Szép és tanulságos munka ez a történelmi szöveggyűjtemény, várjuk folytatását, elsősorban az Oltvai Ferenc gondozásában készülő szegedit, de reméljük, sor kerül a mégye többi városának hasonló monumentumára is. Ha már Orosháza káprázatos példáját, fölszabadulás utáni helyismereti kutatásunk legnagyobb tettét, a példátlanul gazdag kétkötetes várostörténeti és néprajzi monográfiáját, nem is tudjuk követni, legalább az ismertetett mű színvonalán tegyük meg a magunkét. Könyves László hatja az eredményt. De akkor se végleg, mert jön az újabb kérdőjel — kérdőjelek pedig mindig vannak a kábelgyárban —, s ő megint érzi a válaszadás kötelességét. A gyáralapító törzsgárdához tartozik, a kiváló újító jelvény bronzfokozatának tulajdonosa, ö is segített nevelni és növelni, erőssé, sokra-képessé tenni az üzemet. A termelés latjában sokat, hozzávetőleg negyedmilliót nyom az a sor újítás, amelyet az, üzembeli. az otthoni „agy-ostromlások" eredményeztek. — A sokból a legfontosabbak? — Egyik — én villamos szikrás kislyukfúrógépnek kereszteltem el — a szikraforgáesológépek egyik fajtája. Nagv szükség volt rá annak idején, hát megpróbáltam elkészíteni. ;:!>:; A kábelben akkor, 1962ben a szigetelőgép tüskéi körül érződött legjobban a termelés „fájsz"-a. Nyolc orát se dolgoztak, máris elkoptak az edzett acél tüskék, s készítésük rengeteg forgácsolómunkát kívánt. — Akkor is otthon kezdtem a kísérletekhez, ott is született meg a modell. Segítségével a keményfémes tüskék életét egy teljes hónapra sikerült hosszabbítani. Mikor aztan benn a gyárban hozzáláttak a gép megkonstruálásához. otthon az én kis gepem mér dolgozott is, gyártotta az erős tüskéket, hogy egy nap késedelem se legyen. A másik nevezetesebb készülék, az elektronikus szakadásjelző is a szükséglet szülötte. Régen különböző számításokkal próbálták meghatározni, hol szakadtak el a vékonyabb vagy alumínium vezetékek a gyártási művelet során. A szigetelőanyag mindent takart, s a számítások sok hibával, a tévedések tetemes selejttel jártak. Az új berendezés most centiméteres pontossággal „rámutat" a szakadás helyére. S nem igényel különösebb szaktudást sem, egy betanított munkás dolgozik rajta, nagv örömmel és ez Király Károlynak is naRy öröme. Már csak azért is. mert bizonyíthatja vele: nem Igaz az a véleménv, hogy a munkások idegenkednek az újtól. Ha látják benne a „rációt", megszeretik, ahogyan ez a munkás is élvezi, hogy ő a hibákat olyan könnyen és egyszerűen felfedezi a készülék segítségével. m — £s most mi nyugtalanítja? — Egy speciális szigetelésmérő kellene nekünk. Nem gyártja a magvar műszeripar. Külföldről is meg lehetne hozatni, de én hazai alkatrészekkel akarom elérni azt az érzékenységet, precízséget, amit az importműszer „tud". — És hogyan áll jelenleg a megvalósítás? — Most nincs rá elég időm, de majd az ünnepeken szakítok. Ha nem lesz sok vendég. nyugodtan lehet „pepecselni". Más karácsony előtt készít ajándékot, ő, Király Károly meg éppen az ünnepek alatt. Ajándékot a gyárnak, „valutamentést" a népgazdaságnak. Sok sikert hozzá! 8. M Eldugult víznyelők Szegeden a fő- és mellékutcáikban mintegy 3 ezer víznyelő aknát tart számon a Szegedi Víz- és Csatornaművek Vállalat. Az esővíz és hólé ezeken az aknákon fut le a Tiszába. Sajnos, ez a lefutás olykor nem zavartalan. mert a víznyelő aknák eliszaposodnak, eldugulnak, s az utcákon megáll a víz. A víz- ós csatornaművek korszerű iszap.szippantó kocsival adott esetben a víznyelők dugulását gyorsan megszünteti. A háromezer víznyelő szám szerint is sok, különösen akkor. amikor egymás után sörön is • jeleznek dugulásokat. Mi ennek az oka? — Nem a természetes eliszaposodásról van itt szó — mondja Üjvári József, a Viz- és Csatornaművek Vállalat termeltetési osztályának vezetője. — Megfigyeltük már, hogy egyes utcákban az utcaseprők a víznyelőkbe söpri k a szemetet.. Üjvári József ösztönző megoldást is javasol a víznyelők eldugulásának megszüntetésére. A két vállalat, a víz- és csatornaművek, valamint a városgazdálkodási vállalat közös megoldással érdekeltté tehetné az utcaseprőket abban, hogy a víznyelők ne duguljanak el idő előtt. /fgg régi primadexnna halálára A nevét nem közölték a lapok gyászkeretben, halálhíre nem döbbentette meg a mai idők színházjáró közönségét, mert hiszen nem Ls ismerték. Akik tudnak róla, akik emlékeznek még a negyven-valahány év előtti ünnepelt szegedi primadonnára, Viola Margitra, wkit abban az időben az ország egyik legtehetségesebb ós legünnepeltebb primadonnájának ismertek el, bizonyára megdöbbentette tragikus halálhíre. 1916-ban került Szegedre a tehetséges kis fiatal győri szubrett, aki a Legénybúcsúban mutatkozott bo a szegedi közönségnek. Több sikeres alakítása után az Erdészlány főszerepében maiadandó sikert ért el. Később elkerült Szegedről, hogy három év múlva már mint befutott primadonna arassa tovább sikereit a Csárdáskirálynő, Lotti ezredesei. Ezüst sirály. Aranymadár. Fi-fi, Cigányprímás, Hamburgi menyasszony, a Három grácia és a Bajadér főszerepeiben, melyekben végleg meghódította a város közönségét. Három év után Miskolcra szerződött, s onnan P«st.re. a Király Színházhoz került. Nemsokára férjhez ment és viszsza is vonult a színpadtól. Ezután már csak hosszú évek után hallottunk hírt felőle. 1923-ban e sorok írójának adott interjújában arra a kérdésre, hogy miért nem játszik már szubrettszerepeket, azt felelte, hogy abból már kiöregedett. Moet már csak a primadonnaszerepek maradnak számára, s ki tudja — mondta maliciózusan — később talán erről a csúcsról egészen. le fogok esni mondjuk a ruhatárosi, vagy jegyszedői szerepkörbe. Igaza lett! Néhány évvel ezelőtt hallottuk, hogy a Nemzeti Színházban jegyszedő. Azóta többször voltam Testen a Nemzeti Színházban Ls, de nem mertem megkeresni, még érdeklődni sem felőle, nehogy a régi illúziók elszánjanak. Hiszen oly rossz érzés csalódni.,. Jobb, ha a légi kép marad meg emlékezetemben, s talán ő is szívesebben veszi, ha ezzel a gondolattal helyezem sírjára a régi szegedi . közönség emlékezéskor zorú .iát.. Jenő István Csütörtök, 1965. december23.DÉL-MAGYARORSZÁG b