Délmagyarország, 1965. december (55. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-23 / 302. szám

Ülést tartott a A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács tzerdan fiiest tartott. Megtárgyalta ás jóváhagyólag tudomásul oette a KGST Végrehajtó Bizottságának 20. üléséről és a magyar—bolgár gazda­sági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság 6. Üléséről szóló tájékoztatót. A külkereskedelmi mi­niszter beszámolt a Magyar­ország és NDK közötti 1066—70. évi hosszúlejáratú államközi kereskedelmi magállapodásról, valamint a Jugoszláviában folytatott előzetes kereskedelmi tár­gyalásairól. A kormány a beszámolót tudomásul (MTI) lövőre már magyar félvezetőkkel készülnek a villanymozdonyok „Próbaúton14 a KGST-dióda A magyar erősáramú ipar- s az lehetővé teszi a mozdo- Az említett félvezetők már ban a Villamos Berendezés nyok méretének lényeges nagy sorozatban készülnek, es Készülék Művek új ága- csökkentését. Tekintve, hogy a gyár további típusok elő­zat, a félvezetőgyártás beve- semmiféle kopásnak kitett állítására is felkészült. A zetésén dolgozik. A vállalat mozgó alkatrészük nincs, kutatóintézet félvezető labo­anód áramirányító gyára élettartamuk szinte korlát- ratóriumában ugyanis már olyan diódák előállítására lan, a felvett áramot pedig megoldották egy olyan mini­rendezkedett be. amelyek csaknem teljes egészében atűr — hüvelykujj nagyságú rendkívül kicsiny méretük hasznosítják. Ilyen félvezető — diódatípus gyártását is, ellenére helyettesítik a több egyenirányítóval eddig csak amely mázsás áramátalakító, egyen- azok a 3000 lóerős mozdo- százezres tömegbén, s igen irányítókat, sőt azoknál nyok készültek Magyaror- olcsón előállítható, üzembiztosabbak, ' szágon, amelyek licencét egy Műszaki eredményünket a hatásfokuk és élettarta- nyugati cégtől vásároltuk, KGST-országok közös ter­mük összehasonlithatatla- eddig azonban. ehhez is veinek elkészítésénél is fi­külföldröl kellett behoz- gyelembe vették, s Magyar­nunk a diódákat. országon szakosították az Az anód áramirányító gyár autóvillamossági generátorok most már olyan készletek- gyártását A termelést évről kel rendelkezik, hogy jövőre évre oly nagymértékben eredményt a vlllanymozdo- hat mozdonyt már magyar növelik, hogy 1971-ben csu­nyok szilícium egvenirányí- diódákkal gyárthatnak. Te- pán az tóinak kialakításával érte kintve, hogy egy ilyen dióda el. A 60 dekás sziliciumkrie- világpiaci ára 32 dollár, s tólyok egyetlen mozdonyhoz 372 íróasztal nagyságú hagyó- példányt kell felhasználni, mányos egyenirányítót he- a ralutamegtakaritás már­lyettesítenek, is igen jelentős. nul nagyobb. Ezeket a diódákat a Villa­mosipari Kutató Intézet fél­vezető laboratóriuma dol­gozza ki, s az első nagy A KÁBELES, A VASAS meg a műszerész A döntés kis dolgokban séget érez társaiért. S az is né valaki, hogy még ipari is nehéz, s különösen az érthető, hogy mégis bízik az tanuló, életre szóló választásokban, eredményben, hiszen még Az olyan nagy fontosságú csak az első év harmadán döntéseket, mint egy szak- járnak, s a kiforratlan osz­ma kiválasztása a sok kö- tály akár év végére is jó közösséggé alakulhat. zül. bizony nem könnyű meghozni. A esalád, a peda­gógusok segítsége mellett kell hozzá belső megfonto­lás, komolyság is. És az­után? Azután talán még na­gyobb szükség van mindket­tőre. A helyesbített döntés Pöröly és üllő Lele Ferenc ott csepere­dett apja dübörgő, parazsas, szikrás műhelyében, korai Jószai Zoltán érettségi bi­zonyítvánnyal a zsebében kezdett el szakmát tanulni, rádió-, televízióműszerész lett. Eredetileg a paragrafu­sok vonzották, a jogi dok­torátus volt a terve, aztán mégis a hangok és fények készülékeinek „doktora" lett. , , , — Ezt jobban szerettem, ismerőse a szakma, amely- ^ mór gyermekkoromtól — lyel végül teljesen összekö- mondja —, majd hozzáteszi, törte életét. Édesapja most hogy valóban olyan ez, mint a kazánkovács szövetkezet- ®Ztc°fVOSÍ ^^l^uTtt a Színhely: A HÜM 624-es ben dolgozik, ö másodéves fcésrölék^panasz/t* kell' vré számú iparitanuló-intézet A.z ipari tanutó a lO-es AKÖV gighallgatni. A vizsgálat első szereplő: Pipicz Magdol­na, ipari tanuló kislány. Kis­lány termetre is; mosolya is kedves, gyerekes. Ez a kis­lanycsság, s az amúgy is pi­ros arcon át-átvonuló újabb egyik műhelyében. éppúgy föltevések sora; ha „.. , , .... , a képernyőn nincs kép, an­Zomok, kemenykotesu fiu nak legalább 10 féIe oka le_ és 18 éves. Ha nem mondta het, ezeket kell okosan la­volna, hogy kovács, feltéte- tolgatni, hogy a műszerész pTruK1 3é 1 esV°eUentétben lezném, hogy birkózó. Utóbb mihamarabb telibe találja a állnak azzal, amit beszél, kiderül, hogy az ia: kötött­Szavai felnőttes komolyság- ben országos ifjúsági baj- Ezt a szellemi párbajt a ról tanúskodnak. nokságot nyert már. hibóz° technika és az em­— Félévig jártam gimna- hamar kezd«tt t** technikai tudása kőzött xtumba. Nem ment egeszen A poronyei namar Kezoerx rosszul, de nem is ment va- el birkózni, most már régi játékosan jő, izgalmas, elve­iami jól a tanulás — mond- harátok azzal is, mint a töb- Mtes munkának tartja Jó­ja. - Szerintem oda csak bj kovacsgzersEámmai. A ne- **** Zoltán- Arra. hogy mi­olyannak erdemes járni, aki , változatlanul képp kell nyomozni, szúkí­szereti is, tudja is a tantar- "ez szakma vaitozatianui ^ •/•~[r t - t u gvakat, utána pedig egye- nehéz manapság is; a fúj- tGnl a variacioa Korét, sok tatót, igaz, villany lihegteti jó tanácsot kapott már a már, de azért igazi kovács- szentesi GELKÁ-ban, ahol műhely a műhelyük, a kö- dolgozik, s ahonnan tanulni szörülésen, fúráson kívül íár Szegedre. Ök, az minden munkát csak acél- „rtv-sek" már csak szakmai temre készül. A barna szemű kislány, ha késve is, de még időben meggondolta a dolgot. In­kább olyan pályát válasz­tott, amihez kedve is, ké­kelte a kémia, vonzotta a műanyaggyártás. Most ká­belkészítést tanul a Magvar Kábelműyek szegedi gyár­egységében, s ott is fog dol­gozni a három év leteltével. De addig még sokat kell pessége is van. Mindig erde- izmok végezhetnek ei a va- képzésben vesznek részt, hi­. ^^ valamennyiük mögött ott az elvégzett négy gim­A heti négy nap gyakor- ná7_]Umj ^^ szakisme­laton sok szakmai fortélyra ' tanították már meg felnőtt retet, .szakrajzot. anyagisme­mesterei, s a legidősebb ko- retet kell még tanulniok, el­vács, Péter bácsi. Lele Fe- méletet a köznapok gyakor­szorgoskodni az intézetben, renc kedvvel csinálja, sze- latáhoZj a kedv meg s a kábelgyári tanműhelyben £ ZS- a képesség mellé. egyarant. Egyelőre meg nem dem> miért haromaT, ls dolgoznak a műanyag- tanulják ezt a szakmát, s üzemrészben, a lakatos is- miért nincs elsőéves az idén, mereteket kell előbb elsajá- azt válaszolja hogy aligha­. , , . , . nem nehezellik a munkát, tftani; kalapaesot reszelnek, ^ mintha az is kicSendülne a hangjából, hogy 6 nem­igen érti meg ezeket, hiszen szép szakma az övé; az em­ber izma. jelleme kemény és erős lesz tőle, mint avas. fúrót köszörülnek ő és tár­sai, a kék köpenyes, piros fejkendős lányok. Igen, a társai. Sokat kell vitatkoznia velük, úgyis mint az osztály KlSZ-titká­rának. Érvek és ellenérvek csapnak össze az „örök té­ma", vagyis a közismereti tárgyak ütközőpontján. A kis Magda próbálja meggyőzni őket: nemcsak azért tanu­lunk, hogy ne „vágjanak el", hanem elsősorban azért, hogy „gyári lány" létünkre műveltek legyünk mi is. el­érjük a kor kulturális szín­vonalát. — Sajnos, nem sok siker­rel — teszi hozzá, ha nem is lemondással, de azért bá­natos árnyalattal a hangjá­Paciense a technika Jóvágású, magas fiatalem­ber jön be. Utcán alig hin­Nagy az intézet, sok az ipari tanuló; a három prö­mierplanban lótott arc után fiatal arcok sora tűnik fel s távolodik el a folyosón, a lépcsőházban. A tanterem meg a tanműhely, a füzet és szerszám közös neveltjei, a jövendő szakemberei ők; a munkát tanulják, azt a tan­tárgyat. amely napról napra fontosabb s becsültebb is lesz életünk iskolájában. S. M. autóvillamossági generáto­rokhoz 300 000 diódát kell Magyarországon előállítani. Ez a félvezető kristály is felhasználható egész sor te­rületen, a kísérleti példányt például egy autóbuszban szerelték fel. s ott egyen­irányítóként kiválóan műkö­dik. Az eddig említett félve­zető típusok gyártása már megoldottnak tekinthető, s most napirenden van a nem­zetközileg is újdonságnak számító, úgynevezett vezé­relhető dióda-kísérletsoroza­ta. Ennek az egyenirányító­nak az áramfelvétele már aszerint szabályozható, hogy milyen munkát kell kifejtenie. A laboratóriumban már el­készültek azok a csempe nagyságú hűtőelemek, ahol elektromos áram hatására és az elemek belsejét meg­töltő félvezető kristályok se­gítségével a lap egyik olda­láról a másikra átáramla­nak az elektronok. így az egyik oldalon csökken, a má­sikon növekszik a hőmér­séklet Végül is a két oldal között 55 fokos hőmérséklet­különbség keletkezik, s a hideg oldal alkalmas bármi­lyen hűtőberendezés bélelé­sére. (MTI) A politikai munka és a pártcsoportok E> ártcsoport valamennyi pártszervezetben van — leg­alábbis papíron. A feladatát tökéletesen betöltő pártcsoport azonban mór ennél jóval kevesebb. Pedig ahol a pórtcsoportok gyakorlati munkája hiányzik a pórtélet­ből, ott észrevehetően háttérbe szorul a politikai munka. Ott nemcsak a döntés, de az eldöntendő kérdések vitája is kizárólag a nagyobb fórumok feladata lesz, s az „egy­szerű" pórttag előbb-utóbb úgy érzt s— s joggal —, hogy az ő aktivitása és véleménye nélkül is megvannak. Ahol a pórtcsoport passzív, ott „elfogynak" a vélemények, javas­latok, csökken az agitációs munka ereje, tartózkodóvá vál­nak a kommunisták, a mindennapi élet kérdéseiben el­szaporodnak a különvélemények. S mindennek hatása elóbb-utóbb a pártszervezet munkájában is jelentkezik: csökken a tagok aktivitása, rendszertelenné lesz a tag- és tagjelölt felvételi munka stb. Mindezt nem engedheti meg magának egyetlen párt­szervezet sem. A pártszervezetek politikai ütőereje nem­csak abban van, hogy a tagság egyetért a felsőbb párt­szervek határozatával, hanem abban is, hogy a párt tag­jai képesek megnyerni munkatársaikat e határozatok vég­rehajtására. S ez az esetek többségében nem a taggyűlé­seken dől el, hanem a munkahelyeken, az ott dolgozó párt­tagok tevékenységén. Egyes pártszervezeteknél a túlzott „gazdasági" szemlélet elsorvasztja a politikai munkát, A termelési tanácskozás jellegét öltő taggyűlésen másodrendű kérdéssé válik a tudatformáló, nevelő munka, s az a párt­tag, aki azt hallja a taggyűlésen, hogy a lényeg a tervtel­jesítés, a termelés, a többi csak „elméletieskedés", mit te­gyen, ha társai a munkásosztály vezető szerepéről, a szo­cialista nemzeti egységről kérdezik, mert ilyen vagy olyan gyakorlati példával találkoztak? A pórttagoknak nagyon sok, a termelésen kívül eső kérdésre kell okos, meggyőző választ adniuk, sok aprónak tűnő, de nem lebecsülendő kérdésben kell határozott el­viséggel állást foglalniuk. A pártcsoportoknak, helyzeténél fogva, módja van rá, hogy „két taggyűlés között" is ilyen esetekben egységesen lépjen fel. A pártcsoportnak súlya kell, hogy legyen a pártdemokrácia fejlesztésében, a tag­gyűlések aktivitásában, a pártépítésben. Képtelenség egy rövid cikk keretében akárcsak kör­vonalazni is azokat a lehetőségeket, amelyek a tevékeny pártcsoportmunkában rejlenek. Annyi azonban bizonyos, hogy a pártszervezetek valóban hathatós politikai munkát kifejteni a pártcsoportok nélkül aligha képesek. A párt­csoportok aktív munkája híján szegényebbé válik a párt­élet. A kommunisták véleménye kifejezésének, a párt tö­megkapcsolatai erősödésének, az agitációs munka elmélyí­tésének az aktív pártcsoport elengedhetetlen feltétele. Gyakorlati kérdés ez: a gyakorlatban kell választ ad­ni rá. Nagy Jenő Ki az igazi hazafi? A magyar Pen Club közgyűlése Szerdán este a Kossuth Klubban tartotta meg ezévi közgyűlését a magyar Pen Club. Passuth Lászlónak, a ma­gyar Pen Club alelnöké­nek megnyitója után a tag­Club alelnökéről, Földessy Gyula. Halasi Fischer Ödön, Bartáné Szusich Mária. Bo­ros Ferenc, Lyka Károly. Szakasits Árpád, Terscsényi György és Acher Oszkárról. Ezután Tímár György tit­kár beszámolt az elmúlt közgyűlés — 1964 december ság egyperces néma felál lássál adózva emlékezett — óta eltelet időszak mun­ban. Érthető, hiszen felelős- Rttbinyi Mózesról, a Pen kajáról. A haza és a hazafiság ér­zéseket gyújt, számvetésre serkent Sokféleképpen be­széltek már ebben az ország­ban hazafiságról. Mi hát er­ről a ma emberének a vé­leménye? Aíit ad a haza. ki ma or­szágunkban az igazi hazafi? — erről beszélgettünk és kértünk véleményeket. Tóth József a kenderfonó­gyár vizesfonodájóban r két­szeres szocialista címet ki­érdemelt Üj Élet-brigád ve­zetője. Az üzem törzsgárdá­jához tartozik. Így beszélt: — Húsz esztendővel ez­előtt urak, bankárok, intéz­tek az ország ügyeit. Mun­kanélküliség, éhezés, robot volt a nép osztáyrésze. Ak­kor is szerettük a hazánkat, ha nem is volt a miénk, ag­gódtunk sorsáért, vártuk a jobbat. Ez a jobb eljött a szovjet hadsereg felszabadító harca nyomán. A haza — amelynek boldogulásáért annyi igaz hazafi küzdött 1944 előtit — a miénk, dol­gozó embereké. A hazámhoz ragaszkodom, szeretem. Van­nak gondok, bajok, de orszá­gunkban az a politika, hogy lakóinak egyre szebb legyen az életük. — Igazi hazafi az, aki tisztességgel, szívvel-lélekkel elvégzi a munkáját. Hiszem, hazafias tett volt, hogy gyárunkban a rekonstrukció­val járó nehézségek (építke­zés és egyúttal termelés) közben is a legjobban igye­keztünk a munkánkat vé­gezni. A 'hazát úgy kell gyarapítani, szeretni, hogy ki-ki a maga munkáját tö­kéletesiti. Hiszen csak így, o jobb munkánk után várha­tunk még többet. Az igazi hazafiak pártfo­golják az általános emberi haladást, tisztelik a világ népiéit Szolidárisak vagyunk a harcoló vietnami néppel és elitéljük az imperializmus mesterkedéseit Dr. Török László, a Ti­sza-parti Gimnázium és Vízügyi Szakközépiskola igazgatója, ő a következőket állapította meg. — A haza szeretetét so­hasem lehet elválasztani a társadalmi haladás ügyétől, amely a felszabadulásig ma­gában foglalta a nemzeti el­maradottság gyűlöletét is. Most, nemzeti felemelkedé­sünk lendületes korszakában az igazi hazafi úgy szolgálja leghívebben a haladás ügyét, hogy minden energiájánál küzd az emberek gazdasági és szellemi jólétéért, az új társadalomért. Vagyis: be­csületesen helytáll azon a poszton, ahová állították. Ez szerintem az első és legfon­tosabb. Társadalmunk eröfeszfcései — így a nevelés is — arra irányulnak, hogy a társadal­mi érdek, a haza érdeke és az egyén boldogulása teljes egységbe fonódjék össze. E cél megvalósításáért az iga­zi hazafi a társadalom ér­dekeit az egyéni érdek fölé helyezi. — Az igazi hazafit alkotó tettekre serkenti a nemzeti büszkeség érzése, amely szép anyanyelvünk ápolásában, haladó múltunk tiszteleté­ben és szocializmust épitő jelenünk eredményeinek megbecsülésében és helyes értékelésében nyilvánuL meg. A liemaetl büszkeség azonban nem zárja ki, sót megkívánja más népek munkájának, eredményeinek, nemzeti sajátosságainak tisz­teletét. A szocialista hazafi mindig túlnéz országa hatá­rain, helyesen tájékozódik a nagyvilágban, tisztában van a nemzetközi frontokkal és meg tudja különböztetni a barátot az ellenségtől. Jól tudja, hogy a szűken értel­mezett nemzeti érdekeket alá kell rendelni a nemzet* közi haladás ügyének, éa ezért egyéni áldozatokra is képes. * Demen László, a XI. Autójavító Vállalat lemez­lakatosa. Ifjúmunkás, most végzi a Gépipari Techni­kum negyedik osztályát öt évvel a felszabadulás előtt született. — Szerintem országunk­ban az az igazi hazafi, aki nemcsak magának él, hanem törődik munkatársaival, üze­me dolgaival, s általában se­gíti a társadalom fejlődését. Nem lehet jó hazafi az, aki nem beosüli a munkát, il­letve hanyagul, rosszul vég­zi el feladatait. Én már le­töltöttem sorkatonai idő­met a páncélosoknál. Nem volt könnyű, de hasznos, jó iskola volt, mert sok min­dent tanultam. Társaimmal elsajátítottuk a hadi techni­kát, hogy esetleges táma­dással szemben megvédjük országunkat., ami hazafias tett De úgy gondolom, hogy hazafias tett volt a ki­képzési feladatok jó végre­hajtása is. — Mit ad nekem a haza? Munkát, tisztességes megél­hetést. Biztosítja, hogy ta­nuljak. Munkámat megbe­csülik. A jövőm biztosnak érzem, s tervezem, hogy ha­marosan megnősülök. Persze én is még jobban, könnyeb­ben szeretnék élni, és ha­zámban a munkánk alapján erre számítjunk is. * A hazáról, szeretetről — a teljesség igénye nélkül — a múltba, a jelenbe és a jö­vőbe nézőn szóltak a mon­datok. A más és más véle­mények elválaszthatatlan egységbe tartoznak, mert az igazi hazaszeretet alkotóele­mei. Ott lüktetnek ezek munkás életünkben, s új telitekre serkentenek. Morvay Sándor Csütörtök, 1965. december 23. ttát-MAGYARORSHÁG 3

Next

/
Thumbnails
Contents