Délmagyarország, 1965. december (55. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-02 / 284. szám

Csodálatos együttműködés „Gyakran hibásak a tervek, sőt olyan eset is elő­fordul, hogy a beruházók késve adják a tervet a kivi­telezőnek, így az anyaglebontás késve készül el, s ez beszerzési nehézségekét okoz. Az 1966-os gazdasági évre még csak ötven százalékban kapták meg a kivi­telezési terveket. Késnek a felügyeleti szervektől a kijelölések is. Megtörtént, hogy olyan kijelölést kap­tak, melynek még nem volt a kiviteli terve a válla­lat birtokában, s az is, hogy olyan munkára nem kaptak kijelölést, melynek kiviteli terve a birtokukban volt, s az anyagot is megrendelték hozzá. A tanácsnak végzendő munkák tervei még most sincsenek a válla­latnál. A késedelmek miatt kénytelenek a kiskeres­kedelem útján, drágábban megvásárolni a szükséges anyagokat, s ez ráfizetésre vezet." A HVDSZ idézett jelentését már felesleges to­vább élezni, elég annvit megjegyezni, hogy a Szegedi Építőipari Vállalatról szól. E vállalat felülügyeleti szerve és leggyakoribb foglalkoztatója, mint beruházó, a városi tanács vb., annak is az építési, illetve tervosz­tálya. Hát nem csodálatos az együttműködés? Kinek térül igy meg? Ismeretes az a rendelet, mely szerint 1961. április l-ig visszamenő hatállyal kártérítést kérhet minden dolgozó, aki nem a saját hibájából szenvedett balese­tet. Ismeretes, legfeljebb sokan nem tudnak még róla, s ami szomorúbb azok sem akiknek leginkább tudniuk kellene. Az SZMT társadalombiztosítási bizottsága ugyanis megállapította, hogy a bekövetkezett balesetek számához viszonyítva csak kevesen éltek törvényadta jogukkal, s még kevesebben kapták is meg a kárté­rítést. Két példa: a Kenderfonó- és Szövőipari Válla­lat központi gyárában a rendeletről szóló étesítést, csupán 23 dolgozónak küldték ki; 16 kért és 10 ka­pott kártérítést.. A Csongrád Megyei Építőipari Vál­lalatnál, ahol 1964 január óta 203 baleset fordult elő, csak azokat értesítették, akik 1965. január elseje után szenvedtek balesetet. Végül hét dolgozó kért kár­térítést, de egy sem kapott. A kár a látszat szerint úgy térül meg leginkább, ha lehetőleg minden esetben a dolgozót teszik fele* lössé a balesetért. S ez a látszat nem csal: az első fél évben előfordult 1678 balesetből csupán 12 esetben állapította meg a jegyzőkönyv az érdekelt vállalat fele­lősségét FEHÉR KALMAN Szintetikus és műselyemszál ,,házassága" A kötszövő ipar gyárt­mányfejlesztésében nagy elő­relépést jelent a szintétikus és műselyemszál összeháza­sitasa, s az igy készülő fe­hérneműk forgalomba-hoza­tala. A kétféle alapanyag együttes felhasználásával si­keres kísérleteket folytatott a Habselyemkötöttáru-gyár és ennek nyomán kezdte meg a velúrbéléses, bolyhos, forma­tartó nadrágok gyártását a fázós nők és gyermekek szá­mára. Ugyancsak kétféle szálból kombinálták össze a habselyemgyár számos más, új készítményét köztük a kötött férfi és gyermekpizsa­mát a csipkemintás színes női fehérneműt, néhány gyer­mekinget, sőt még női ruhá­kat is terveztek az újfajta köt-szövött kelméből. A gyár egyik érdekes újdonsága a csipke blűzanyag és az ugyancsak blúzra szánt kö­tött kordbársony. Ez utóbbi még csak most kerül a ke­reskedelem szakértői elé. Irodalom és „provincia" - ma A vidéken alkotó írók könyvkiadóval rendelkezze­problémájáról, a Pécsett, nek. Debrecenben, s Szegeden Tény, hogy a vidéken munkálkodó írócsoport ok te- dolgozó folyóiratok életét — vékenységéröl egyre több még a múlt rossz „öröksé­szó esik — hivatalos fóru­mokon és baráti beszélgeté­sek alkalmával is. Az Írószövetség nemrég lezajlott közgyűlésén két felszólalás — Pákolitz Ist­ván pécsi költőé ós Juhász Géza debreceni irodalom­történészé — foglalkozott részletesen a vidéken mun­kálkodó irodalmárok hely­zetével: az előbbi — szen­vedélyesen őszinte szavaival — gondjainkról szólott s a végvári vitézek viszontag­ságos, mégis eredményes és hősi életmódjához hasonlí­totta a „provinciában" al­kotók küzdelmét. Utóbbi a nagy vidéki kulturális cent­rumok több évszázados könyvkiadói hagyományaira hivatkozva fejtegette: az egyetemekkel rendelkező vidéki nagyvárosok megér­demelnék azt, hogy önálló másban példaként, említet­ték e folyóiratok kezdemé­nyezéseit. A Debrecenben megjelenő Alföld és a sze­gedi Tiszatáj az elmúlt hó­napokban — az illetékesek véleménye szerint — máris sokat tett azért, hogy a folyóiratok „ feszességén " se­gítve. ne csupán a „vájt fülűek", a „beavatottak" számára nyújtson színvona­las olvasnivalót, hanem —• mind személyi az oldottabb, népművelő jel­,.státus" vonatko- legű hangvételt keresve — iparkodtak tágítani a szoro­san vett „irodalom centri­kus", kizárólagosan csak az irodalom „szakmai" prob­lémáit szem előtt tartó pro­fié" kapcsán — különösen a dologi lehetőségek, az anya­gi ellátottság tekintetében a „végváriság" jellemzi bizo­nyos mértékben, hiszen a fővárosban megjelenő folyó­iratoknál sokkal szerényeb­ben ellátottak — mind anyagilag, ellátottság zásában. Ugyanakkor, ami a szerkesztési lelemény, a koncepció, s a színvonal dolgát illeti, a követelmé­nyek nem kevesebbek a „végvárakban", mint a cent- fiion, jellegen — s a profil­rumban. Épp ezért fokoza­tosan örvendetes, hogy né­hány órával ezelőtt két központi fórumon is el­hangzott olyan értékelő fej­tegetés, melynek summáza­tágítást egy és más terü­leten úgy sikerült végrehej­taniok, hogy az ne történ­jék a színvonal rovására, ne nívótlan kulturális vegyes­felvágottal, „bóvir-áruval töltsék meg az oldalakat. ta: a vidéken megjelenő fo- Az Alföld szerkesztőségé­lyóirstok versenyt. állják a — sőt, nemes egyben­„Nincs helye közöttünk!" Ítélkezett a társadalmi bíróság Amíg egy levél, vagv táv­irat a címzetthez kerül, jó néhány postai dolgozó kezén megy át. Szokták ezt úgy is mondani: „a posta élő lánc". Ha egy léncszcm lazább, gyöngébb a többinél, az egész közösség munkája ká­rát vallhatja. „gyönge láncszem". Megsér- el. Az eljárás alá vontsze­A ban tette a munkafegyelem és a munkaerkölcs normáit. Dol­gozótársait szolgálatuk köz­ben ok nélkül súlyosan sér­tegette, felettesei ellen gúny­verseket szerkesztett. Hely­telen magatartása miatt ügyében — három fegyelmi Szeged I. postahivatal- felelősségre vonást követve K. I. István volt a Télen — tavaszra gondolva A játszóterek iijiye — Társadalmi bizottság kezdeményezése; Évente több inillió forin- A Hazafias Népfront tár- ötlet is azonban több fi­tSut költenek Szegeden új etndalmi bizottságának kez- gyeimet érdemelne, hiszen fiarkok építésére és a meg- de mény ezréére a tervezők az udvarok egvbenyitására — most a társadalmi bíró­ság ítélkezett. Beszélnek a tanúk mély — K. I. István elfo­gadható igazolás nélkül nem jelent meg. A tanúk és a felszólalók egybehangzó vallomásaiból megállapítható. K. I. István elkövette a rágalmazásokat, megsértette a postaszabály­zat rendelkezéseit, valamint a szocialista munkaerkölcs mindenkire kötelező szabá­lyait. Ezekért a cselekménye­kért a társadalmi bíróság levők fenntartására. A te­raszosan kiképzett, virágok­kal beültetett terek valóban szépek, díszei a .környezet­nek. Áz elmúlt években sok új hinta, homokozó is ké­szült. száz ré száz pihenőpa­dot helyeztek el városszer­te. Az új lakónegyedek kör­nyékén, a nagykörúton, a Belváros terein ré másutt azonban, a parkosítást kö­vetően, jórészt megszűnt a gyerekek legkedvesebb já­tékának, a labdázásnak a • lehetősége. Mert — helyesen •— nem lehet letaposni az üde virágágyakat és meg kell őrizni a szép gyepsző­nyeget is. De hát a gyere­kek legkedvesebb és té­gláik hozzá egyik legolcsóbb játékáról, a labdázásról sem szabad elfelejtkezni. Hiszen egy-egy labdával akár 15 —29 gyerek is jól elszóra­kozhat A Hazafias Népfront vá­rost bizottságán már a ta­vaszra gondolva éppen ezért tűzték napirendre a játszóterek problémáit. A tanács képviselőiből, ter­vezőkből, munkásszülőkből alakult társadalmi bizottság folytatott erről a témáról többször is vitát. Megbeszé­léseik eredménye röviden összegezhető: olyan új par­kok létrehozását szorgal­mazzák, ahol a lehetőségek szerint a lakosság minden korosztályának tagjai meg­találhatják a szórakozási és pihenési lehetőséget. A bizottság tagjai szá­molnak azzal a ténnyel is, hogy társadalmi összefogás­sal olcsóbbá lehet tenni az új parkok építését. • Kezdeményezésük egyik eredményeként a tervezők szabad idejükben, ingyene­sen készítették el a Tolbu­hin sugárút mentén, az Üt­törőházzal szemben levő tér rendezési tervét. Itt a lakosság közreműködésével készül el az új játszótér. Külön területen játszogat­hatnak majd itt az óvodá­sok. s lesz olyan rész, ahol az általános iskolások lab­dázhatnak. a távolabb el­helyezett padokon pedig az idősebbek is megpihenhet­nek. vállalták; elkészítik a „Lab- még sok lehetőség kínálko­dájátékok tere" általános zik városszerte, terveit' is. Ennek alapján db elsősorban a külső várésré­szek még nem parkosított A korszerű, új játszóterek részein lehet majd új ját- létrehozása, kialakítása ér­szótereket berendezni. dekében tevékenykedő tár­A Belvárosban, ahol már sadalmi bizottság megbeszé­kevré a szabad, beépítetten lésein sók más érdekes ja­terület, a lakóházakat elvá- VRslat is elhangzott már. lasztó kerítések lebontása- Ezek közül figyelemre mái­val igyekeznek új területe- tó például, hogy lássák el a ket nyerni a gyermekek jé- játszótereket ivóvízzel, ahol tékához. A népfront kezde- ez lehetséges. ményezésére néhány helyen már egybenyitották az ud­varokat, s az így kialakí­tott nagyobb területeken hintákat szereltek fel, ho­mokozókat építettek. Ez az A sok érdekes ötlet, a megvalósuló javaslatok a Hazafias Népfront mellett alakult társadalmi bizott­ság eredményes munkáját dicsérik. D. J. Lakásépítés Európában Az Európai Gazdasági Kö- több országban fürdőszobá­zösség Titkársága adatokat val vagy zuhanyozóval épült közölt az 1964. évi európai a lakások 90—100 százaléka, lakásépítkezésről. Az elmúlt A kis lakóépületek helyett évben összesen tobb mint 5.6 egyre inkább nagyobb lakó­millió lakás épült, 15,5 ezer- házakat építenek és mind rel több, mint 1963-ban. Szá- több lakás van köztulajdon­zalékosan legnagyobb volt a ban. Ciprus és Irorsíág kivé­növekedés Hollandiában (27 telével valamennyi európai százalék), Nagy-Brilann iában országban több lakás épül 24,4. Spanyolországban 24.3, városon, mint falun. Az ezer és Írországban 20.3 százalék, főre számítva városon, illet­Ami a többi országot illet', a ve falun épült lakások ará­lakásépités Dániában 16.5, nya: Spanyolországban: Lengyelországban 10.9, Jugo- 13.9:1.6, Franciaországban: szláviában 10,3. Franciaor- 15.3:6.2, szágban 9.7. az NSZK-ban 9.5, 7.8:2.4. Bulgáriában 8. Olaszország- 13.9:6.9, ban és Svédországban 7.1 szá- 8,1:4,1. Lengyelországban: Svédországban: Bulgáriában pedig A teremben feszült érdek- , lődés az arcokon. Ismertetik f.Ídlgl ^^í?1*?*1...^?' a tényállást, majd egyen­ként beszólítják a tanúkat. K. I. Istvánról így szól az első tanú: — Ha csak tehette, kötöz­ködött mindenkivel... És azután sorolja a példá­kat. Egy munkatársát részeg­séggel vádolta K. I. István, A sértett kérésére vizsgála­tot tartottak. Megállapítot­ták, nem felel meg a való­ságnak az állítás. A rágal­mazó K. I. áz eset után dur­ván, sértőn viselkedett a sértettel, aki „kérni merte" az ügy tisztázását. A tár­gyaláson ez is kiderült. K. I. István cselekedeteit még hosszan sorolhatnánk. Mindenkivel, a felekkel is gorombán, emberhez nem méltón beszélt. Hibáira szé­pen figyelmeztették, s kér­ték, változtasson helytelen magatartásán. Mi volt erre a válasz? Durvaság, újabb sértegetés, amint többen szóltak erről is a társadalmi bíróság tár­gyalásán. Egy felszólaló eze­ket állapította meg: — Nem való az olyan em­ber közénk, aki a vele együtt dolgozókat nem be­csüli, piszkálja őket. lvezni javasolta. A nyilvá­nos ülésen több mint 100 dolgozó vett részt, akik mé­lyen elítélték K. I. István magatartását". A tárgyalás bizonyít Az ügy tanulságait sokan elemezték a tárgyalás után. A társadalmi bíróság tagjai arról beszéltek, hogy örül­nek a dolgozók érdeklődésé­nek, aktív támogatásának. Annak, hogy mindenki előtt bebizonyosodott: senki sem sértheti felelőtlenül a közös­séget, a fegyelmet, az er­kölcs írott és íratlan szabá­lyait. Az I. postahivatalnál az nz első társadalmi bírósági tárgyalás zajlott le. Felada­tának megfelelt. Matkó István nek színvonalas profi lszéle­sitési kísérletei közül ki­emelték a zene. a színját­szás. képzőművészet, a tu­dományos élet eredményei­nek ismertetését szolgáló írásokat; a Tiszatáj kezde­ményezései közül különösen a képzőművészeti közízlés fejlesztése, a „vizuális kul­túra" eredményeinek is­mertetése érdekében indí­tott „Miért szép" cikksoro­zat, valamint a mai kubai és inetnami irodalom ismer­tetését szolgáló összeálHitás minősült példamutatónak.. Ismételten hangsúlyozták az értékelők, hogy n „nép­művelő", ismeretterjesztő jellegű írások úgy „vegyék célba" olvasóközönségünk­ket, hogy egyrészt mindez ne t'onjon maga után szín­vonalcsökkenést, másrészt ez az igyekezet semmiképp ne történjék a rangos szép­irodalmi művek rovására. Hogyan tovább? Erre a kérdésre egy mondatban ta­lán így válaszolhatnánk: a vidéken megjelenő folyóira­tok írói méginkább fordul­janak a nagyközönség felé, szélesítsék olvasói bázisu­kat olyanképp, hogy a pub­likált írásokat ne csak a „beavatottak" keressék mo­hón, hanem egyre inkább gazdagodjék belőlük a „nyá­jas olvasó", az átlagolvasó is — s mindez ne a szín­vonal zuhanásával, hanem sz igényesség szem előtt tartásával következzék el. D. F,. zalékkal nőtt, Finnországban 19.5, a Szovjetunióban pedig 6.3 százalékkal csökkent. Az elmúlt évben az Egyesült Államokban ls csökkent a lakásépítés, mégpedig 3,4 szá­zalékkal. Megváltozott az országok .sorrendje abban a tekintet­ben, hogy egy év alatt hány lakás épült 1000 lakosra szá­mítva. A Szovjetunió 1958— 1963-ig elsó volt ebben a te­kintetben. Az elmúlt évben a sorrend a következőképpen alakult: Svédország — 11,4 NSZK - 10,7; Szovjetunió ­10.2; SVájc — 9.7; Olaszor­szág — 8.8: Hollandia — 8,4; Dánia és Spanyolország — 8.2 lakás. Az Egyesült Álla­mokban 1000 lakosra számít­va 8.3 lakás épült. Javult a lakások minősé­ge. Az elmúlt évben a leg­A döntés A társadalmi bíróság ha­tározatát így rögzíti a pa­pír: „A Szeged I. postahivatal kézbesítőtermében tartott nyilvános tárgyaláson 14 ta­nút hallgattak meg, 5 ön­kéntes felszólalás hangzott Egyeztetik az építőipari évórendszabályokat Vagyok a kard, ragyok a láng Heine-est a Fegyveres Erők Klubjában A Technika Házában szer­dán befejeződött a háromna­pos építőipari biztonságtech­nikai konferencia, amelyen több száz hazai, valamint a szocialista országokból mint­egy harminc szakember vi­tatta meg a balesetek meg­előzésének legfontosabb fel­adatait. A konferencia egyik legfontosabb határozatának megfelelően sor kerül a szo­cialista országok építőipari óvórendszabályainak egyez­tetésére. az egységesítés irányelveinek kidolgozására. A konferencia megbízta a magyar szakembereket, hogy a háromnapos vita alapján állítsanak össze javaslatokat a KGST államok megrende­lésére gyártott építőgépek biztonsági előírásainak és az építőipari óvórendszabályok összehangolásáról, a balesetek okainak azonos elven alapuló vizsgálatairól és az egysége­sítési lehetőségek kutatásá­ról. A javaslatokat jövő év­ben terjesztik elő újabb vi­tákra. (MTI) A két kooprodukciós szín­pad: a KISZ i-árosi bizott­ságának és a Szegedi Tanár­képző Főiskola KlSZ-esei­nek irodalmi színpada a Fegyveres Erők Klubjában mutatkozott be kedden es­te a szép .számban megje­lent fiatal közönség előtt, örvendetes jelenség, hogy napjainkban fellendült a műkedvelő előadások szá­ma; Vörösmarty-emlékest, Ionescu-bemutató, s most a Heine-est aratott szép kö­zönségsikert — s mindez néhány nap leforgása alatt! Az első- és másodéves hallgatókból álló főiskolás irodalmi színpad csupán egy verset, az időszámításunk után harmadik századbeli kínai költő Vu-Csi Enek a költészetről című költemé­nyéi szólaltatta meg a. szín­pad vezetője, Pomezanszki György másodéves hallgató dramatizálásában. A vers tulajdonképpen a költő ars poétikája, mely az ókori materializmust és dialekti­kát kifejtő konfucsianista és taoista filozófiát elegyíti a költészetnek mai esztétikum szerinti felfogásával. A sze­repi ők — Bicskei Gábor, Salánki István, Fejes Kata­lin, Boross Erzsébet — pa­pírról szavaltak, s a műsort különböző reflektormegvi­lágításokkal színezték. Ez ugyanis abból a helyes el­képzelésből születeti, hogy a csupán versből álló prog­ram ne legyen túlzottan fá­rasztó — s így ez ügyes elképzelésnek bizonyult. Amit a főiskolások fény­nyel akartak elérni, ugyan­azt valósította meg a KISZ városi bizottságának iro­dalmi színpada — zenével. Ok Chopin és Liszt zongo­radarabjait — Kerek Fe­renc előadásában — ját­szották a bemutatott Heine­versek alá, s ez kétségtele­nül fokozta a költemény hatását. Dr. Csaplár Ferenc bevezetője után a forradal­mi etűd hangjaira hirdette Dubecz György az est mot­tóját: Vagyok a kard, va­gyok a láng. Szilágyi Já­nos rendező ebből a szem­pontból válogatta ugyanis össze a verseket, melyek tehát zömmel a nagy né­met költő forradalmi gon­dolatait tükrözték Sáfrány Katalin, Fejes Ágnes, Vá­rarii Erzsébet, Elthes Kond, Szabó Jenő, Nagy Gizella, Csóti József, Nóvák Zol­tán és Botos Mária tolmá­csolásában. Az ügyesen be­épített Heine-szövegére irt Schubert-dalokat Kökéndi József énekelte. ISiknlcnyi István Csütörtök, 1365. december 2. DÉL-MAGYARORSZÁG 5 s I

Next

/
Thumbnails
Contents