Délmagyarország, 1965. november (55. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-12 / 267. szám

Tanácskozik az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) gimnáziumi oktatás területén. Néhány elgondo'.ásunkról azonban kiderült, hogy nem mindenben voltak helyesek, egyik-másik tervünk pedig a gyakorlatban eltorzult, vagy megvalósításához nem lehetett mesterei,ilenl a szükséges feltételeket. Itt van pL a középiskolai tanulók számának gyors növekedése. Azt a fontos és helyes elvet, hogy a középiskola a következő évtizedben váljon általánossá, nem mindenben értelmeztük helyesen. Megvalósításit főként a középiskolák nappali tagozatainak fejlesztésévi 1 véltük elérhetőnek. Nem mindig fizámoltunk a népgazdaság teherbíróképességével és azzal sem. hogv részben a dolgozók iskolái útján la elérhetjük ezeket a célokat. Az elmúlt. 4—5 esztendőben a középiskolát bázis nappali tagozatának, fejlesztése olykor erőltetett volt. — Az áltaJárlOR iskolát végzett gyerekek 40 százaléka (évi 67—70 ezer tanuló) bejut a középiskolák nappali tagozatába: ezzel azonban középiskoláink befogadóképességét kimerítettük. A következő években — bár ,«z általános iskolából kikerülő gye reátok száma tetemesen növekedni fog — a középiskolák 1. osztályába több gyereket felvenni már nem tudunk. Így az általános Iskola 8. osztályát elvégzett, tanulók számának növekedése és a középiskolások * zárnának változatlan azíntje átmeneti feszültséget okoz. Szakmunkásokat kér a népgazdaság — Népgazdasági igény, hogy a szakmunkástanulók számát jelentősen növeljük. A középiskolai létszámokat tehát einnek gondos figyelembevételével kell megállapítani. A középiskolákba azokat a tanulókat kell felvenni, akik a tanuláshoz kedvet éreznek, szorgalmat, erős elhatározást mutatnak, és általános iskolai tanulmányaik során tanújelét adták, hogy a továbbtanuláshoz megvan a tudásuk és a képességük. — A munkára nevelést kezdetben erősen leszűkítettük, csak a fizikai munkára korlátoztuk, ób üzemben, termelőszövetkezetben kívántuk megszervezni. Figyelembe kellett vennünk, hogy gimnáai izmainkban nem voltak műhelyek. Azzal azonban nem számoltunk reálisan, hogy az üzemek nem képesek a szakközépiskolák, ipari tanulók, műszaki egyetemi hallgatók mellett még a gimnazistákat is foglalkoztatni, továbbá, hogy a mezőgazdaságban nean volt elegendő szakember. Ezt a felfogásunkat még 1960-ban helyesbítettük. — Az 5 plusz 1-gyel kapcsolatban a legtöbb probléma a szakmai előképzés körül csoportosult, Elgondolásunk az volt, hogy négyévi elméleti és gyakorlati szakmai tanulmányok után a tanulók minősítő vizagát lesznek, így rövidített idő alatt szakmunkásokká válhatnak. Úgy véltük. hogy ez a munkára nevelés pedagógiai céljainak elérése mellett hasznos velejárója lesz. de a gyakorlatban fő célkitűzéssé vált — Ezt mérlegelve, a Művelődésügyi Minisztérium már 1962-ban helyesbítő intézkedéseket telt. Kezdte szigorúbban számonkérni a feltételeket, s ahol ezek hiányoztak, az 5 plusz l-es forma helyett 2 órás gyakorlatot írtunk elő — mondotta és hozzátette: — A munkára nevelés elve változatlanul megmarad; a szakmai előképzést azonban töröljük a célkitűzésből. Felmerül a kérdés; mi legyen az 5 plusz l-es formával? Ez a forma változatlanul hasznos, de csak ahol a tárgyi és személyi feltételek — mégpedig lehetőleg az iskolában —- megvannak. — Szakközépiskolái céljaink megvalósításához igen Jelentős tartalmi és szervezési munkát kell elvégeznünk. Ezt hivatott elősegíteni a kormánynak az a döntése, hogy felállítja az Országos Oktatási Tanácsot, amely — az oktatásügy b-n érintett tárcák részvételével, a művelődésügyi miniszter tanácsadó és koordináló testületeként — biztosítja az oktatás-nevelés elvi, politikai, pedagógiai, módszertani és szakmai egységét. továbbá koordinálja az iskoláztatási tervszámok bontását, és részt vesz az iskolarendszer szervezetét érintő és más lényeges oktatáspolitikai kérdések, javaslatok kidolgozásában. A megyét tanácsi végrehajtó bizottságok mellett is létrejönnek oklatasi tanácsok. Szeretnénk, ha ezek összhangot teremtenének a területükön levő valamennyi alsó- és középfokú oktatási Intézményt, szakmunkásképzőiskolát érintő kérdésben, pl. az iskolai ós diákotthoni helyiségek, műhelytermek gazdaságos kihasználásában, a tanerők arányos foglalkoztatásában, a beiskolázások arányainak kialakításában. Kívánatos lenne, ha erre vonatkozólag is megfelelő jogokat kapnának. llku Pál a felsőoktatásról szólva elmondotta, hogy elkészültek az új tantervek és programok, s Írják az új jegyzeteket, tankönyveket is. — A hallgatókra már a szakmai képzőn során úgy kell hatni, hogy kommunista szakemberek!-j váljanak. Mindenekelőtt a marxizmus oktatását kell megjavítanunk, mégpedig úgy, hogy a marxizmus ne csak tananyagszerű ismeretévé váljon a hallgatóknak, hanem a meggyőződés erejével irányítsa egész emberi magatartásukat. — A marxizmus—leninizmus tanszékek előtt álló legközvetlenebb feladat. hogy biztosítsák a tudományos, az oktató és a nevelő munka közötti egységet, az eddigieknél még következetesebben valósítsák meg az oktatás élet közelségét, — A 61/III-as törvény létesítette új intézmények a felsőfokú technikumok is. Feladatuk, hogy érettségi és megfelelő üzemi gyakorlat után, két-három év alatt az ipar, a közlekedés, a mezőgazdaság, a kereskedelem és az egészségügy egyes szakterületei számára kellő elméleti és gyakorlati felkészültségű szaktechnikusokat képezzenek. Ma a középfokú technikumi képzés fogyatékosságai. gyengéi következtében az egye lemet végzett mérnökök jelentős része olyan másodszintű munkakörben dolgozik, amelynek jő ellátása nem igényel ötéves — és ennek megfelelően drága — egyetemi képzést. Az üzemek azonban arra kényszerűinek, hogy mérnökeik egy részét olyan munkakörbe állítsák be, amelyeket gyakorlati tapasztalatokban gazdag és elméletileg jól felkészült szaktechnikusok is elláthatnának. Ennek az állapotnak a megszüntetésére szerveztük a felsőfokú technikumokat. Azt is meg kell azonban mondanunk, hogy az átszervezésben nem jártunk el elég körültekintően. Jó néhány felsőfokú technikumunkban nem kielégítő az oktatás színvonala; temre, mint mások. Mi itt a valóság? Egyetemeinkre, főiskoláinkra meghatározott tervszámok alapján vesszük fel a hallgatókat. Mivel a tervezettnél jóval többen jelentkeznek, az ismert szempontok alapján szükségszerűen válogatnunk keli közülük. A jelentkezések azonban nagyon aránytalanok a különböző egyetemek és főiskolák között, llku Pál kiemelte: a jövőben jóval nagyobb szerepet kell kapnia a felvételek eldöntésében a magatartásnak. Jobban mérlegre kell tennünk a felvételizők erkölcsi jellemvonásait, melyeknek alapvető eleme a népünkhöz, hazánkhoz való hűségük, llku Pál az esti és levelező hallgatók munkájáról ezeket mondotta: helyesnek és igazságosnak tartanánk a fluktuáció tervszerű megszervezését a nappali, valamint at esti és levelező tagozatok között, oly módon, hogy azokat. a fiatalokat, akik a nappali tagozaton mások helyét elfoglaljak, de magatartásukkal rossz példát mutatnak, tanulmányaikat elhanyagolják, és vizsgáikon megbuknak, az esti tagozatra irányítjuk, az esti tagozatról pedig a legjobbakat — ha ezt maguk is kívánják — a nappali tagozatra visszük. A pedagógusok elismerése és gondjaik Az új felvételi rendszerről A legfiatalabb iskolatípus llku Pál ezután a Legfiatalabb iskolatípusról, a szakközépiskoláról beszélt. — Az érettségizett szakmunkásokat képző szakközépiskola a társadalom azon igényéből is született, hogy a gimnáziumok és a szakmai képzést is nyújtó középiskolák közti egészségtelen arány megváltozzék. Az első szakközépiskolai osztályok szervezése irta csak 6 év telt el. 1959 60-ban az első osztályba 200, az idd tanévben 16 ezer tanuló iratkozott be. Ez 6500-zal több, mint az összes ipari, mezőgazdasági és közgazdasági technikumok I. osztályosainak szima. — El kell ismernünk, hogy a tapasztalat a szakközépiskolákra vonatkozó elgondolásainkból három lényeges dolgot nem igazolt kielégítően. Először: bebizonyosodott, hogy sok olyan szakma van, ahol nem szükséges a szakmunkások középiskolai képzése, és a hároméves szakmu n kásképző-iskolák szakközépiskolává alakításának nincsenek meg a tárgyi, személyi feltételei. Egyébként is a népgazdaság számára nagy gondot jelentene a munkába állás egy évvel való eltolódása. Másodszor: az egyetlen szakmára történő szakközépiskolai képzésnek is megvannak a maga nehézségei. Van ugyan olyan igény, hogy az iskola lehetőleg napra és adott munkahelyre képezzen embereket Ez azonban kivihetetlen. mert sem az iskolarendszer, sem a tantervek nem bírják el a gyors változásokat. Harmadszor: a szakminisztériumok újabb vizsgálatai azt mutatják, hogy nincs szükség a termelés minden ágában felsőfokon képzett, un. szaktechnikusokra. Több olyan munkaterület is van (pl. vájár, statisztikus, könyvelő, tervező), melynek ellátáséra középfokon képzett szakember is megfelel. — Mindezt figyelembe véve a következő elhatározások érlelődtek meg: A szakmunkásképzés bázisa továbbra is a régi szakmunkásképző-iskola marad. Ezt számszerűleg jelentősen fejleszteni, tartalmában pedig korszerűsíteni kell. A Munkaügyi Minisztérium most az újabb határozatokkal jogot és ösztönzést kapott arra, hogy közreműködésünkkel új tanterveket dolgozzon ki. O

A szakközépiskola képzési célját és tartalmút tehát megváltoztatjuk. A jövőben nem egyetlen szakmára fog képezni, hanem a rokonszakmák 1— 1 Csoportjára, s célul tűzi ki, hogy végzett tanulói — a termelőmunkától a részfolyamatok irányításáig — soltféle feladat ellátására légyenek képesek. Az idevonatkozó terv pontos kidolgozása még ellőttünk álló feladat. Az azonban változatlan, hogy érettségit nyújtó, a továbbtanulás szempontjából teljes jogú középiskola lesz. S még valamit: a végzettek nagyobb része munkálna fog állni. A jelenleg működő szakmát adó középiskolák, valamint több gimnázium ls az 1966 67. ianévtól kezdve fokozatosan a mondottaknak megfelelően átalakul. O

A középfokú technikusokat a jövőben nem az iskolá-kban, hanem az üzemekben képezik majd ki a szaktárcák irányításúval — a gyakorlati termelőmunka mellett és arra alapozva. Nem lehet ugyanis valaki jó technikus a termelési folyamat alapos ismerete nélkül. — 1963-ban vezettük be az új egyetemi és főiskolai felvételi rendszert. Társadalmi fejlődésünk nemcsak lehetővé tette, hanem meg is követelte, hogy megszüntessük a származás szerinti megkülönböztetést. Ügy rendelkeztünk, hogy a pályázók a felvételin elérhető pontszám felét középiskolai tanulmányuk alapján kaphatják, ezzel egyrészt elismerjük a középiskolában négy év alatt tanúsított szorgalmat és szerzett tudást, másrészt ösztönözzük a középiskolai tanulókat, hogy még szorgalmasabban, még elmélyültebben dolgozzanak. A felvétel további fontos feltételeként a jelentkezők közösségi magatartását szabtuk meg, Ma már megállapíthatjuk, hogy ez a felvételi rendszer kiállta a próbát. — A felvételi rendszert — pozitívumai ellenére is — minden évben sokan bírálják: leggyakrabban a nagy számban elutasítottak miatt. Többször felvetik, hogy egyes jelentkezők kevesebb pontszámmal Jutnak be az egyeA szónok a továbbiakban elismeréssel szólt a pedagógusok munkájáról. — Az Iskola és az élet, a gyakorlat összekapcsolás:. u*l tanáraink és egyetemi oktatóink jelentős része kezdeményezőként vélt részt. Az általános iskolák nevelói az iskolatelevizlót nagy ölömmel fogadiák, s annak lolkes segítőivé is váltak. Eldugott kis falvak nevelői meglepően értékes, saját maguk által kipróbált módszerekkel keresik fel az Iskolatelevízió szerkesztőségét — mondotta, majd a nevelés hiányosságairól szólt. - Meg kell állapítanunk, hogy a nevelés helyenként túl óvatos, gyakran csak az értelemhez szól, az érzelmekre nem épít, nem elég meggyőző a nevelői munka. — Pedagógusaink nagy többsége munkával nagyon is túlterhelt. Több ezer úgynevezett képesítés nélküli pedagógus az oktató-nevelő munkával küszködve most szerzi meg pedagógiai képesítését, A pedagógusellátottságban helyzetünk ugyan javul: ebben a tanévben képesítés nélküli nevelöket már nem kellett alkalmaznunk. De a több mint 90 000 pedagógus jelentős része — főleg a természettudományi és nyelv szakos tanárok — ma is jóval többet dolgoznak, mint amennyire óraszámuk alapján kötelezve lennének. Nem ritka az olyan tanár, aki heti 30-35 vagy több órában tanít. — Sok erőfeszítést tettünk, hogy a pedagógusokat megszabadítsuk a túlterhelésüket még fokozó adminisztrációtól. oktatásügyünk és n pedagógusok helyzetének javításában mindenek elöu pcdagóguelakáSOkra van szükségünk. Ezt átérezve a tanácsok az elmúlt 5 esztendőben nagy erőfeszítéseket tettek a pedagógusok lakáshelyzetének javítására. A különféle erűk összefogásából 3135 nevelői lakás készült el, A kormány gazdasági bizottsága as elmúlt napokban tárgyalta a pedagógus-lakásépítések és vásárlások ügyét, s olyan határozatot hozott, amelynek megválóéit,ásíval jelentősen javítani tudunk a helyzeten. — Pedagógusaink életkörülményei megjavl iának, van még egy kérdése, s ennek megoldására méltán rászolgálnak nevelőink: a pedagógusok fizetésének rendezése. Ezt a dolgozók ls régóta támogatják, a kormány Is mindig elismerte jogosságát, de gazdnsáei helyzetünk alakulásától kellett függővé tennie a megoldást. Reméljük, a: 1096. évben mód nyílik a fizetésrendezésre, s ezzel segítjük pedagógusainkat, hogy tevékenységüket még inkább az iskolai munkának szenleljék. — Kérem beszámolón megvitatását és elfogadását. Kérem tisztelt képviselőtársaim tanácsait, segítségét - mondta befejezésül a művelődésügyi miniszter. Veres József munkaügyi miniszters A képzésformák arányait a népgazdaság igényei szabják meg Veres József munkaügyi miniszter egyebek közt hangoztatta, hogy művelődéspolitikánk végrehajtása során kettős feladatot kell megoldanunk: emelnünk kell az általános műveltség színvonalát, ugyanakkor gondoskodnunk kell a népgazdaság szakember-szükségletének biztosításáról. E kétirányú, egymástól azonban el nem választható feladat között iskoláztatási politikánk — egyes hiányosságoktól eltekintve — megteremtette az összhangot. Az egyetemekről, főiskolákról kikerülő mérnökök, orvosok és egyéb szakemberek mindegyike megtalálja helyét, munkáját társadalmunkban, sőt többségük még el sem hagyja a felsőoktatási intézmény kapuit, máris várja munkahelye. Ugyanez vonatkozik általánosságban a szakmunkás fiatalokra is. A miniszter örvendetes eredményként nyugtázta, hogy az 1964—65-ös tanévben az általános iskolát végzettek csaknem 77 százaléka tovább tanul, hozzáfűzte azonban: cseppet sem megnyugtató, hogy a nyolc általánost végzetteknek csupán 33 százaléka jelentkezett a szakmunkás-utánpótlást biztosító szakmunkástanuló-iskolákba, s nagyobb részük középiskolákba kérte felvételét. Ez annál is elgondolkoztatóbb, mert az idei szeptemberi 1-i adatok szerint, a szakmunkástanuló-iskolákban a felvételek lezárása után még mindig mintegy 4000 hely volt üresen, zömmel a nagyvárosokban. — Munkaerő-gazdálkodás szempontjából a beiskolázások jelentékeny hiányosságokat mutatnak — folytatta —, mert mig az egyik oldalon túlképzésről beszélhetünk, a másik oldalon jelentős az elmaradás. — Az arányok eltolódása következtében egyik oldalon a népgazdaság egyes ágazataiban — így a mezőgazdaságban, az építőiparban, a vasiparban, a forgácsoló és melegüzemi szakmákban stb. — szinte már krónikussá vált azakmunkéshiánnyal küzdünk, másik oldalon pedig nagy gondot okoz a gimnáziumból kikerült és a felsőoktatásba be nem vonható szakképzetlen fiatalok egy részériek munkába állítása. Míg egyik oldalon küzdünk a: alkalmazotti — ezen belül az adminisztratív — létszám indokolatlan emelkedése ellen, addig a másik oldalon magunk teremtjük meg ennek az emelkedésnek a feltételeit, hiszen a gimnáziumból kikerülő fiatalok főként adminisztratív munkákra alkalmazhatók. ha szakmai képzést nem kapnak. — A tervezéssel és az oktatással foglalkozó szerveknek, főhatóságoknak szoros együttműködéssel kell biztosítaniuk, hogy az egyes iskolatípusokban kiképzett fiatalok szakmai Összetétele, képzettségének tartalma a lehető legnagyobb mértékben megfeleljen a munkaerőszükségletnek, s összhangban legyen fejlesztési terveinkkel — mondotta. Veres József a továbbiakban a szakmunkástanulóképzés eredményeiről, gondjairól bt—.élt. - 1961-65 között 200 millió forintot fordítottunk a Munkaügyi Minisztérium beruházásaiból a szakmunkásképzés fejlesztésére, s ezen felül jelentős összegeket költöttek hasonló célokra a különböző szaktárcák is. E beruházások azonban szükségesek is, mert a harmadik ötéves terv időszakában jelentősen nőnek a szakmunkásképzéssel szemben támasztott követelmények. Ezekben az években az általános iskolákból a korábbinál nagyobb létszámú korosztályok kerülnek ki. Mind egyéni, mind társadalmi érdekből az a legcélravezetőbb, ha e fiatalok jelentős százalékát szakmunkásképz'sben részesítjük. A miniszter rámutatott, hogy a szakmunkásképzés a munkaerő-szükséglet összhangjának megteremtését jelentékenyen segíti majd az oktatást tanácsok tervezett felállítása. A tanácsok hatáskörének bővítésével lehetővé kell tenni, hogy az államhatalom helyi szerveinek beleszólásuk legyen a különböző iskolatípusok hálózatának területi kialakításába. A tanácsoknak kell gazdálkodniuk az egyes megyékben levő általános, közép- és szakiskolák tantermeivel, s a tanácsokra kell bízni a gazdálkodást a rendelkezésre álló pedagóguslétszámmal is. A következő esztendőkben ugyanis a tanácsokra hárul az a feladat, hogy az országos irányelvek szem előtt tartásával megszüntessék a különböző iskolatípusoknál mutatkozó helyi pedagógusfelesleget, illetve hiányt. A továbbiakban a miniszter részletesen szólt a szikműnké ské^záa tartalmi színvonalának emelésével kapcsolatos feladatokról. — Oktatási rendszerünk magas színvonalú, és jónak mondható. Változtatnunk kell azonban az oktatás Struktúráján és beiskolázási politikánkon. Űgy vélem, az eddiginél is céltudatosabban kell törekednünk az egyéni és társadalmi érdekek összehangolására, hogy népünk műveltségi színvonalának emelkedése együtt járjon a népünkben rejlő alkotó energia további kibontakozásával — mondotta felszólalása végén Veres József. Pcntek. 1965. november 12. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 *