Délmagyarország, 1965. november (55. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-12 / 267. szám

Tanácskozik az ország•I lHlJ'lllilMMÍ—B—B—BM -ti w q?mes VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK 1 ••'. - árt-'fK' Tvi IK3K v ' • A M AGYAR SZOCIALISTA ML 1% K A S P A R 1 LAPJA 55. évfolyam, 267. szám Ara: 50 fillér Péntek, 1965. november 12. Csütörtökön délelőtt 11 órakor összeült az országgyűlés. Az üléson részt vett Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMlP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Az ülést Vass Istvánné, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg a legutóbbi ülésszak óta elhunyt képviselőkről: Rónai Sándorról, Szakasits Árpádról, Kossá Istvánról, Bakos Istvánról és dr. Szabó Pál Zoltánról. Az országgyűlés néma felállással adózott az elhunyt képviselők emlékének, s nevüket jegyzőkönyvben örökítette meg. Vass Istvánné ezután arról tájékoztatta az országgyűlést, hogy a legutóbbi ülésszak óta a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Alkotmány 20. paragrafusa alapján gyakorolta jogkörét, és az ennek megfelelően alkotott törvényerejű rendeleteiről, az egyes határozatairól szóló jelentést a képviselők között szétosztotta. Az Elnöki Tanács jelentéséből kitűnik, hogy a két ülésszak közötti időben az Elnöki Tanács összesen 17 törvényerejű rendeletet alkotott. A jelentés beszámol arról is, hogy az Elnöki Tanács Németh Károly Szolnok megyei országgyűlési képviselővel, a Tisza Bútoripari Vállalat volt igazgatójával szemben — az országgyűlés mentelmi és összeférhetetlenségi bizottságának javaslata alapján — megállapította az összeférhetetlenséget és megfosztotta képviselői megbízatásától, mert erkölcstelen életmódja miatt arra méltatlanná vált. Az országgyűlés az Elnöki Tanács jelentését jóváhagyólag tudomásul vette. Vass Istvánné ezután bejelentette, hogy a megüresedett képviselői helyekre a Veszprém megyei választókerületből Albrecht József és Frankó Józsefné, a Heves megyei választókerületből Horváth Ferenc, a Szolnok megyei választókerületből Molnár György, a Baranya megyei választókerületből Matakovics Jánosné, a Borsod megyei választókerületből pedig dr. Papp Lajos soron következő pótképviselőket hívta be. Bejelentette továbbá, hogy Rónai Sándor és Szakasits Árpád elhalálozásával az Elnöki Tanácsban két hely megüresedett Az MSZMP Központi Bizottságától és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségétől javaslat érkezett a megüresedett helyek betöltésére. Dr. Pesta László jegyző ismertette a javaslatot amely indítványozza, hogy az országgyűlés Kádár Jánost és dr. Erdei Ferenc képviselőket válassza az Elnöki Tanács tagjává. A javaslatot az országgyűlés egyhangúlag elfogadta. Az elnöklő Vass Istvánné bejelentette azt is, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége javaslatot nyújtott be a Legfelsőbb Bíróság népi ülnökeinek megválasztására. A jelöltek névjegyzékét a képviselők között szétosztotta. Az országgyűlés a javaslatot elfogadta és a jelölteket a Legfelsőbb Bíróság népi ülnökeivé választotta meg. Ezután dr. Pesta László jegyző Ismertette az interpellációra jelentkezett képviselők névsorát, az interpellációk tárgyát, majd Vass Istvánné indítványára az országgyűlés elfogadta az ülésszak tárgysorozatát. A napirend a következő: O

A Népköztársaság Elnöki Tanácsának beszámolója. llku Pál művelődésügy! miniszter beszámolója gj^ az oktatási reformtörvény végrehajtásának tapasztalatairól és további feladatairól. llku Pál művelődésügyi miniszter: Az oktatási reform alapelveit az élet igazolta llku Pál bevezetőben megállapította, hogy köznevelésünk fejlődését vizsgálva határozottan kirajzolódik az előrehaladás néhány jellemző vonása. Azt ugyan nem mondhatjuk, hogy már megvalósítottuk a szocialista munkaiskolát, de azt igen, hogy a gyakorlati foglalkozások, a fizikai munka, vagy a termelési gyakorlatok minden iskolai fokon polgárjogot nyerlek, javult a tanulóifjúságnak a termelői pályák, fizikai munka iránti érdeklődése. Nem számoltuk még fel teljesen a tanulók túlterhelését, de sokat tettünk csökkentése érdekében. A reform alapelvei helyesek — Az előbbiekben az oktatási reform három alapelvének érvényesüléséi-e próbáltam rámutatni. Hallhatók ma olyan nézetek is, hogy baj van a reformmal, válságba került a reform, vagy éppen, hogy napirenden lenne „a reform reformja". Mi ebben az igazság? Bár vannak bizonyos végrehajtási problémák (ezekről is esik majd szó), de a reform alapelvei változatlanul helyesek, s ezek valóra váltásában jelentős eredményeket értünk el. Az élet igazolta minden fontos elvünket és lényeges célkitűzésünket. — A fejlődús igen gyors volt. Igaz, a feltételeket nem kértük elég szigorúan számon, nézeteinkben is voltak merevségek, a minden új dologban szükségszerűen előforduló hibaszázalékon felül ezek még külön is igényeltek korrekciókat, azonban a reform sikerét egyes kiragadott, nem is a lényeget jelentő tartalmi kérdéseken, hanem szervezeti formákon, pl. az 5 plusz 1-en mérni mégis elfogadhatatlan szűkítés, egy nagy ügy megengedhetetlen leegyszerűsítése. — A munkára nevelés — a formák és a tartalom szükséges korrekciójáról most egyelőre nem beszélve — mint elv helyes, és továbbra is megmarad. Köszönjük azt a sok munkát üzemieknek, pedagógusoknak, amit a munkára nevelés érdekében, a tervek kidolgozásában és a gyakorlatban nyújtottak, mindazoknak, akik vállalták a harcot, a nehézségeket, akik nem kímélték erejüket, idejüket, s ha kell, a szabad idejüket sem — mondotta, majd az oktatás számszerű eredményéről szólt. Hangsúlyozta, hogy a hatéves korú gyermekek 98,6 százaléka beiratkozik az általános iskola I. osztályába, s 16 éves korára, a 10 éves tanköljbtezettség végére 90 százalékuk el is végzi a nyolc osztályt. E vonatkozásban is világviszonylatban az elsők között állunk. Ezt bizonyítják az UNESCO összehasonlító statisztikái is. A tankötelezettség idejének meghosszabbítása azt eredményezte, hogy 1959-hez képest a tanulóknak 13 százalékkal nagyobb része fejezi be sikerrel általános iskolai tanulmányait. Nemzetközi viszonylatban is jó eredmény — bár vannak problémák —, hogy felsőfokú tanulmányokra is képesítő középiskolákba jut a tanulók 40 százaléka. G A Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolója. ^jy Interpellációk. Ezután napirend szerint Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára ismertette az Elnöki Tanács két ülésszaka között végzett munkájáról szóló beszámolót Egyebek közt elmondta, hogy a beszámolási időszakban megélénkültek hazánk és a külfölüi országok vezetői közötti személyes kapcsolatok, s külföldi államfőkön kívül több párt- és kormánydelegáció is ellátogatott hazánkba. E látogatások hozzájárultak a népeink közötti barátság erősítéséhez, államközi kapcsolataink bővüléséhez, az együttműködés fejlődéséhez. Az Elnöki Tanács hat önálló, független állam elismerését határozta el. Több állammal nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatot létesített. Követségeinket újabb húsz országgal emeltük nagykövetségi szintre. Kiss Károly végül szólt arról, hogy az Elnöki Tanács ebben az évben tíz egyetemet végzett fiatalt részesített a népköztársaság címerével díszített aranygyűrűs kitüntetésben. Az országgyűlés az Elnöki Tanács munkájáról szóló beszámolót egyhangúlag tudomásul vette. Ezután llku Pál művelődésügyi miniszter tartotta meg beszámolóját. Az oktatási reformtörvény tapasztalatairól és feladatairól szóló vitában felszólalt dr. Fekszi István SzabolcsSzatmár megyei, Varga Zoltánné Győr-Sopron megyei képviselő, Veres József munkaügyi miniszter, Szabó János Baranya megyei, Simon István Veszprém megyei, Benke Lajosné Pest megyei, Gicz Ferenc Vas megyei, dr. Kovács Magdolna Szabolcs-Szatmár megyei és Valkó László Borsod megyei képviselő. Ezután az elnök a csütörtöki ülést berekesztette. Az országgyűlés ma délelőtt 10 órakor folytatja munkáját. (A továbbiakban llku Pál művelődésügyi miniszter beszámolóját és Veres József munkaüeVi miniszter felszólalását Ismertetjük.) A második 5 éves terv időszakában a közoktatásra, a felsőoktatásra és a kultúrára fordított összegek évente mintegy 12 százalékkal nőttek, tehát lényegesen gyorsabban, mint a nemzeti jövedelem. Ez igen örvendetes, és kormányunk megkülönböztetett gondoskodását mutatja. A ráfordításoknak több mint kétharmada a közoktatás és a felsőoktatás céljait szolgálja. Ez tette lehetővé mintegy 3580 általános iskolai tanterem és 530 műhelyterem, valamint 760 középiskolai tanterem építését. E fejlesztés értékét növeli, hogy a társadalom igen jelentős segítségével valósult meg. A tantermek 29 százalékát, a tanműhelyek 92 százalékát építették helyi erőforrásokból. A helyi erőforrások kiaknázása ezután is sok lehetőséget nyújt, de úgy kell gazdálkodnunk, hogy a beruházások megkezdéséhez még több esetben adhassunk központi támogatást. Az új tantermekből sajnos 2150nel az elavultakat kell pótolnunk, s így csak 1415 szolgálta a tényleges fejlesztést. Ma 31 570 általános iskolai tantermünkben 44 473 tanulócsoport dolgozik, azaz 100 tanteremre 141 osztály jut. Ez az arány a váltakozó tanítás mértékét mutatja. A hárommillió koldus Magyarországában a 14 éveléka járt iskolába. Most viszont oktatás terén, kultúrában, műveltségben a legfejlettebb kapitalista országokkal is vetekszünk, sőt megelőzzük őket. ILku Pál a továbbiakban az egyes isicolatípusok néhány legfontosabb kérdésével foglalkozott. Rámutatott, hogy száz tanórából ma még csak mintegy hatvanat tartanak meg szaktanárok. Szakrendszerű oktatásunk továbbfejlesztésének egyik legbiztosabb eszköze és módszere a pedagógusok letelepítése a községekbe és kisvárosokba. További feltétele a körzeti iskolai hálózat bővítése. Ezen a területen csak lassan haladhatunk előre. A társadalom ugyan felismerte a körzeti iskolák jelentőségét, és ma már 1046 ilyen iskolánk működik, ezek nincsenek ellátva megfelelően tanteremmel és felszerelésük még gyenge. Változatlanul fontos a körzeti iskolahálózat további fejlesztése ós ennek most már elengedhetetlen feltétele, hogy megoldjuk az autóbusszal, a vonattal való bejárást és a helyi erőforrások felhasználásával is biztosítsuk a diákotthoni elhelyezést. Felhívta a miniszter a figyelmet, hogy az értelmeilen túlterhelést fel kell számolni, azonban ez semmiképpen sem járhat a gyermekek folyamatos és intenzív tanulmányi munkájának fellazításával, mert egészséges megterhelés nélkül sem értelmi erőik, sem munkaerkölcsük nem alakulhatna ki. — A gyakorlati foglalkozást, amit ma többnyire politechnikának neveznek, a szülők túlnyomó többsége örömmel üdvözli. A politechnikai oktatás gyorsan elterjedt, a csaknem 2700 nagy létszámmal dolgozó általános iskolából mintegy 2600-ban megvalósult. A többiben is hamarosan meg kell teremtenünk a politechnikai oktatás feltételeit — mondotta, majd hozzátette, hogy a jövőben tervszerűen tovább kell építenünk az általános iskolai tantermeket, hogy csökkenthessük a két műszakos oktatást. Jelentősen fejlődött az elmúlt öt esztendőben napköziotthon-hálózatunk is. Míg az 1960,61. tanévben kereken 110 000 gyerek volt napközi otthonban, addig ebben a tanévben már több mint 175 000 gyerek számára biztosítottunk ott helyet. Mindemellett különösen a falvakban jelentősebben kell fejlesztenünk az idényjellegű napközik hálózatát, hogy a mezőgazdasági munkaidőben az anyák jobban bekapcsolódhassanak a termelőmunkába. Arányok, igények a pályaválasztásban Megkülönböztetett gondoskodás A pályaválasztás gondjával a 14 éves korosztály kerül először szembe. A szakmunkástanuló-iskolák I. évfolyamos tanulóinak a száma 1960 óta állandóan emelkedik. 1961-ben 52 000en, 1965-ben már 64 000-en jelentkeztek szakmunkástanulónak. Ezen a területen is találkoztunk azonban érthető, de nem elfogadható törekvésekkel — mondotta és emlékeztetett arra, egyes úgynevezett divatos szakmákra több a jelentkező. Kiemelte: ezen a helyzeten mielőbb változtatni kell, többek között az iskolai pályaválasztási tanácsadás fejlesztésével is. Ha a pályaválasztás szemszögéből vizsgáljuk a különböző középiskolai típusok iránt megnyilvánuló érdeklődést, meg kell állapítanunk, hogy ifjúságunk törekvése egészségesebb, mint a kialakult középiskolai arányok. A középiskolák elsőosztályos tanulóinak egyre nagyobb száma jár olyan középiskolába, amely szakmai műveltséget is ad. 1960ban csak 14 000 ilyen középiskolásunk volt az első osztályban, ebben az évben már 27 000 van. A gimnáziumok és a szakmai képzést is nyújtó középiskolai típusok között aa arány hagyományosan rossz. A felszabadulás után a középfokú technikumok megszervezésével jelentős erőfeszítéseket tettünk a gimnáziumok egészségtelen túlsúlyának csökkentésére, ezzel azonban távolról sem oldottuk meg a kérdést. öt évvel ezelőtt a középiskolai tanulóknak majdnem 70 százaléka járt, és még ma is 60 százaléka jár gimnáziumba. Ez az arány még mindig egészségtelen, nemcsak a népgazdaság szemszögéből, hanem a társadalmi igényekhez képest is. A gimnáziumok első osztályába felvett 40—15 000 tanulóval szemben ugyanis évek óta csak mintegy 30 000-en jelentkeznek, s körülbelül ez a szám a reális a közép- és felsőfokú szakmunkaerő utánpótlása szempontjából is. A 10—15 000 főnyi többlet a technikumokból ós a szakközépiskolákból férőhely hiánya miatt elutasítottakból tevődik ki. Egyik legfontosabb teendőnk tehát, hogy egyre emeljük a szakmai oktatást is nyújtó középiskolai osztályok számát, a gimnáziumokét pedig csö'-ker/:" A középiskolától többet követel az élet — Ma a középiskolák első osztályosai között a lánytanulók aránya 58,2 százalék, ezen belül a gimnáziumok első osztályaiban minden 100 tanulóból 68 a leány, az ipari technikumokban azonban csak 17, a mezőgazdasági technikumokban is csak 27. Ez az arány nemcsak egészségtelen, de sem munkaerő-gazdálkodásunknak, sem o helyes pályaválasztásnak, sem demokratikus elveinknek nem felel meg. Már 5—6 évvel ezelőtt, az iskolareform munkálatainak kezdetén megmutatkozott, hogy egész iskolarendszerünk legproblematikusabb területe a középiskola. Egyrészt összekötő kapacsnak kell lennie az általános iskola és az egyetem között, tehát előkészít a továbbtanulásra. Másrészt mivel a; Ifjúságnak, csali egy része t nulhat tovább — a középiskolának olyan képzést is kell nyújtania, amely megkönnyíti a tovább nem tanulók elhelyezkedését a különféle, társadalmilag hasznos munltakörökben. Nehezíti a megoldást, hogy a középiskolát számos megcsontosodott hagyomány és elavult vélekedés köti a múlthoz, ugyanakkor már a jelen — s még inkább a jövő egész más igényeket támaszt. Ezeket Csak ugy lehet kielégíteni, ha kritikai álláspontról bátran hozzálátunk a megoldáshoz. — A gimnáziumot pl. az iskolareformban egységes műveltséget nyújtó iskolává alakítottuk át. Ez az egységesség azonban korántsem jelent valamiféle szellemi uniformist. Ellenkezőleg. Oktatási törvényünk megjelenése óta igen megfontoltan, de jelentős számban a'akulnak tagozatos osztályok. Az eredmények biztatók. Sok haszonnal járt a gimnázium koiszerüsitá,:en az 5 plusz l-es oktatási >rma is, továbbá az újabban egyre inkább terjedő heti 2 órás gyakor.ati oktatás. — A reform már eddig is sok problémát megoldott a (Folytatás a 3. oldalon.)