Délmagyarország, 1965. november (55. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-11 / 266. szám

Biennale Miskolcon A hasznos változtatások brigádja Részlet a miskolci biennaléról, A képzőművészeti élet nagy eseményei közé tartozik a Miskolcon megnyílt III. Or­szágos Grafikai Biennale. A kétévenként ismétlődő tár­lat jelentőségét növeli, hogy csak az utolsó két évben és csak sokszorosított eljárással készült műveket lehet bemu­tatni. Jóleső érzés volt felfedezni aa 1964 és 1965-ös Szegedi Nyári Tárlatokról már is­mert lapokat. Kiállításaink rangját, színvonalát bizonyí­totta, hogy a nyári tárlatok kis részét alkotó sokszorosí­tott grafikai anyag legjobb művelői a miskolci biennale vezető mesterei. A kiállító 60 művész közül 15-en, tehát a résztvevők negyedrésze a nyári tárlatokon is szerepelt Kondor Béla, a legutóbbi biennale nagydíjasa külön teremben mutatta be műveit. Ezek nagy részét a szegedi közönség is ismeri, múlt évi gyűjteményes kiállításáról. Vasárnap délelőtt a kiál­lítáa nagytermében a SZOT 13 tagú kamaraegyüttese Ar­cadelt, Bach, Dowland, Jan­nequin kórusokat szólalta­tott mag nemes egyszerű­séggel, emelve a kiállítás ün­nepélyességét Szép és vá­rosunkban is követhető kez­deményezésnek tartom, je­lentős kiállítások nyitvatar­tása alatt, vasárnap délelőt­tönként kamaraegyüttesek félórás önfeledt muzsikálá­sát. Szeged képzőművészeti életének közelmúltban meg­indult pezsgését fokozná a miskolci biennalehoz hason­ló, kisplasztikái és érem­művészeti kiállítás. A ma­gyar szobrászat legneme­sebb hagyománya a kis­plasztika. A két világháború között jelentős művészeink, mondhatni egyedüli kifeje­zési formája jelen pillanat­ban kissé háltérbe szorul, pedig nagymesterei köztünk élnek: Ferenczy Béni, Pátzay Pál, Kere nyi Jenő, Mikus Sándor és az érmészet klasz­szikusává nőtt Borsos Mik­lós. Országos jelentőségű ne­mes feladatot vállalna a vá­ros, ha a magyar kisplasz­tika fejlődésének lehetősé­get adna egy szegedi orszá­gos kisplasztikái és érem­művészeti biennale megren­dezésével. A vállalkozás si­kerét feltétlenül elősegítené, hogy a főváros után Szege­den és környékén él a leg­több szobrászművész. Tóth Sándor Az MSZBT küldöttsége Tbilisziben öt napja, tartózkodik a Szovjetunióban a Magyar— Szovjet Baráti Társaság küldöttsége Varga Gyulának, a Zala megyei pártbizottság első titkárának vezetésével, melynek tagja dr. Bozó Sándor, az MSZBT megyei elnöke is. A küldöttség részt vett a moszkvai november 7-i dísz­szemlén és a kormányfogadáson, megtekintette a moszk­vai forradalmi múzeumot és a borogyinói csata körképet, találkozott az SZKP pártfőiskolájának magyar hallga­tóival. Kedden a magyar küldöttséget fogadta P. N. Fedosze­jev akadémikus, az SZKiP Központi Bizottságának tagja, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnöke. Este a ma­gyar küldöttség a moszkvai Nagyszínház Anyegin-előadá­sán vett részt Szerdán délelőtt az MSZBT-delegáció négynapos láto­gatásra Tbiliszibe, Grúzia fővárosába repült. A nyári és őszi hónapok­ban ismét nagyot haladt a kitűzött cél, a szocialista cím felé a Pattantyús pro­fesszor nevét viselő kábel­gyári műszaki brigád. A fia­tal mérnökökből, techniku­sokból, művezetőkből ver­buválódott brigád, híven a választott névhez, továbbra is az újítások, ésszerűsíté­sek megoldására összponto­sítja energiáját. Mindig ú] (eladatok A brigádnapló: elgondolá­sok és, megvalósítások, töp­rengések és sikerek tarlala. Minden oldalon a mérnöki precizitás jelei. Adatokon, műszaki leírásokon siklik végig a szern, s a kéz mind több valóra vált elképzelést lapoz fel. Szép Lajos, a gyáregység műszaki osztályának vezető­je egesz sor lényképet tesz az asztalra. Érthető „atyai" büszkeséggel párosul ez a mozdulat, hiszen a gepek, szerkezetek, berendezesek képei a brigád szellemi új­szülötteit ábrázolják. — Nehézségeink támad­lak az új profi ltelepités so­rán — mondja a műszaki osztály vezetője. — Nem volt elegendő a sodró kapacitá­sunk, s fennállt az a ve­szély, hogy az új gyártmá­nyoknak csak az előbbiek rovására sikerül helyet szo­rítani a termelésben. Van azonban egy igen po­zitív tulajdonsága ennek a műszaki gárdanak. Az, hogy a tennivalók hatására min­dig megsokszorozódik tettre­készségük. Ez esetben is felnőttek a feladat nagysá­gához, s megalkották az 1+1-es célsodrógépet. „Benjámin" gazdaságosabb Az új „sztár" a kábelgyár­tás „Benjáminja": a legki­sebb gép, amelyet sodrásra alkalmaznak. S hogy ez mennyiben előny? Az eddigi legkisebb sod­rógép, a Diósgyőri Gépgyár konstrukciója, 1+6-os volt; a „bölcsőből" hat szálat fut­tattak, emellé csatlakozott még egy hetedik, s ez így is volt rendjén héterű vezeté­kek sodrásánál. Hanem az új gyártási feladat kéterü vezeték előállítása, s ki­sebb gep híján ezt a két eret a régi gépen kellene sodorni ma is, ha a brigád nem gondolkodik, cselek­szik gyorsan a gazdaságos­sásért. A tett annyira gyorsan kö­vette a gondolatot, hogy míg szeptember elején csak a térieknél tartattak, október 1-én készen is állt, üzembe is helyezték az 1+1-est. A gépnek nemcsak a gyáregy­ség vezetői örültek, a keze­löknek is könnyebbséget ho­zott az új megoldás, meg az sem kis dolog, hogy az 1+6-os 20 kilowattórájával szemben az új konstrukció csak 5 kilowattóra energiát használ fel Az alapanyag mérésének kuiálbi terét — annak el­lenőrzését, hogy mennyi PVC-t használ fel egy-egy dolgozó — ugyancsak sike­rült valóra váltani. Egy tömlözögépre már fel is sze­relték az automatikus ürí­téssel és számlálóval rendel­kező PVC-adagolómérleget. Most arra törekszenek, hogy a többit Is mihamarabb el­lássák az automatikus szer­kezettel. Stopper a műszerfalon Újabban órákat is szer­keszt a Pattantyús-brigád, de nem akármilyen krono­métereket. Az egyiknek pél­dául az a hivatása, hogy megmondja, egy műszak alatt mennyit üzemelt a gép. A tévedhetetlen veszteség­időmérő a gép áramkörébe van kötve, vele jár vagy áll. A másik óra a gyártott huzalok hosszát követi mu­tatójával: tíz méternek egy másodpercnyi elmozdulás fe­lel meg. A szellemes, mág­neses elven működő szerke­zet jobb az eddigi mecha­nikus számlálóóráknál. El­helyezése megoldható a gép műszerszekrényén, tehát a dolgozó állandóan szemmel kísérheti. De nemcsak a munkás, az üzemrész veze­tője is nyomon követheti a termelés alakulását. Az iro­da műszerfalán ugyanis szin­tén elhelyeznek hosszmérő órákat. Az első ilyen óra felszerelése már megtörtént, ezt hamarosan követi a töb­bi beszerzése es felszerelése is. Úgyhogy közel az idő, amikor az egyes gépek ter­melése másodperc pontos­sággal „mutatja magát" az irodai műszerfalon. A t»-igád kapcsolata ele­ven és állandó az üzem dol­gozóival. Most próbálkoznak például egy lefejtőberende­zéssel. Már többen kérték: „Aztán csinálják meg az én gépemre is". Az ilyen va­rakozas még csak jobban kötelezi a Pattantyús-brigá­dot, hogy megfeleljenek a bizalomnak. A munkások maguk is gyakran állnak elő hasznos és jó javaslatokkal. Leg­utóbb például Kovács II. Józsefné indítványával fog­lalkoztak a fiatal műszakiak, s mivel eg.v művelet megta­karítása valóban elérhető általa, hozzáláttak kivitele­zéséhez. Látható, hogy nem volt véletlen a névválasztás: igazi Pattantyús-követők a brigád tagjai. Ezt bizonyít­ják napról napra, s nem szavakkal, hanem az ered­mények nyelvén. S. M. ínyencek Lausanncban A közelmúltban lezaj­lott genfi magyar hetek kiemelkedő közönségsi­kere nyomán — mint­egy a magyar hetek folytatásaként — szer­dán Lausanne legna­gyobb éttermében, a Metropolban megkezdő­dött a magyar konyha­művészet hete. Ennek során budapesti szaká­csok 15 féle magyar ételkülönlegességet mu­tatnak be a svajciaknak. A magyar gasztronó­miai hétre egyébkent Genfből Lausanneba ér­kezett Pécsi József és népizenekara. GYORSPOSTA • GYORSPOSTA i GYORSPOSTA* GYORSPOSTA viLÁGOS LESZ A A Felsővárosi .feketefölde­ken a Sándor utca végét a Makkosházi úttal összekötő dűlőúton — kutyaszorítón — igen sokan járunk felnőttek I és gyermekek. Ez az utca szá­munkra túl „romantikus", ugyanis az esti sötétben fél­ve járunk haza. Azok az események, amik ott történ­nek, nem tűrnek nyomdafes­téket. Ráadásul a napokban meggondolatlan személyek dróttal elzárták a keskeny utcát, s csak a véletlenen múlt, hogy a sötétben nem történt súlyosabb baleset. Jó lenne, ha a II. kerületi ta­nács megcsináltatná a meg­ígért közvilágítást — írták szerkesztősegünkhöz küldött levelükben 25 aláírással a Gáz utca lakói. TERSÁNSZKY J. ]ENŐ CÉZÁR és a szerelem Ha naplót írnéik róla, körülbelül így festene. AZ ELSŐ NAP: Be kínos volt, be kinos! Hivatal­ból jövök haza aznap, mikor áthe­lyeztek. Még nem ismerem a kis­városi utcát. Hát egy rácskapunál, egy borjú­nyi szentbernáthegyi rohan a kapu­nak. És ordít, vonít kínjában es dü­hében, hogy nem marhat le. Ezer szerencse, hogy a kapu zárva. Így is úgy ugrok félre, mint a lövésre BZ a nyúl, amelynek szülei nem voltak párducok Núbiában. Ez semmi volna. De az ablakban, ahol el kell haladnom, egy bájos leányfej s egy idősebb hölgyé, nyil­ván az anyjáé. A remülettől a lépteim elvesztik a ritmusukat s úgy megyek, mint mikor járni tanultam. Pont az ab­lak alatt pedig megbotlom. Be kinos! Ilyen gyáva fráter! De mit tegyek? Ez az idegek gyáva­sága, nem a lelkületé. Azazhogy hagyjuk ezt. MÁSNAP. Amikor jövök, a kutyát — ezúttal messziről — kinn látom feküdni a járda szélén. De már nem vonul­hatok vissza, mert az ablakban ott van a bájos ismeretlen, anyjával, s röstellném. Kacagtatóan undorító, ami ben­nem végbemegy, amikor közvetlen közelből, a kutya, ahogy meglát, föl­kel és jön elém. Nem ellenséges ezúttal. Ügy látszik, csak a nadrá­gomat akarja megszagolni. De a nadrágomban a lábaim már reszketnek és a szemeim előtt dűl­nek össze az utca házai, mint egy berúgott bál és az ég rogy alá és a föld hullámzik talpam alatt, mint a tenger. A kutya orra három ujjnyira a lábikrámtól. így haladnánk el édes­kettesben az ablak alatt. Rohanj neki! Iramodj! Míg beléd nem mar ez a fenevad! — sistergi minden idegem. Kivált, amikor .a kutya, pont az ablak alatt, egyszerre elém kerüL Csak pacsit akar adni? Dehát nem fogadom el. Hallatlan büszke vagyok. A levegőbe tartom az orromat. De a kutya nem enged. Szökdösni kezd előttem. Két ízben a kabáto­mat végigsimítja mancsával, s lába bele is akad a kabátzsebembe. Az ablakból hallom a mamát: — Cezar! Nem jössz vissza mind­járt! — majd nekem címezve a sza­vakat: — Ne féljen, kérem, nem bánt, csak játszik. Cézár! Te en­gedetlen ! Erre illenék, hogy visszanézzek. De ezt sem teszem. Nem mosolyog­tak ugyan rajtam. De annál rosz­szabb. Mert sajnáltak. A veszélyen túl düh csap fel ben­nem. Na, ilyesmi nincs többé! Szer­zek valahol egy fegyvert. É6 ha megint hazzám közeledik az a dög, egyszerűen lelövöm. Nonono! Néhány perc múlva már inkább azon töprenkedem, hogy kel­lene a másik utcán kerülni ezentúl, feltűnés nélkül, mivel negyedórányi út. NEHANY NAP MÚLVA. Estefelé tartok haza. Messzebbről láttam már. hogy egy vézna fiú. egy csomaggal a hóna alatt, benyitott a ház kapuján. Nyilván nem tudott a kutyáról. Mikor odaérek a ház elé, nagy je­lenet. A kutya ráugrott a fiúra, úgy hogy az szegény hanyatt esett az ijedtségtől, sőt el Í6 ájult. A háziak éppen most rohannak ki a fiu orditásárs. Az idősebb hölgy kétségbe van esve. Elriogatja a kutyát és feltapásztaná a fiút. Erre en segítek. Ügy viszem be a tornácra — karomban. Persze semmi baja. Egy pohár víz és már csak reszket éppen, egy kissé. Én a háziakkal ismerkedem és csillapítom zavarokat. Fejtegetem felváltva a mamának és lányának a félelem természetrajzát. De nagyobb előszeretettel a lánynak. Valóságos hősnek érzem magam, annyi bizonyos. Már alig rezzenek össze, amint az eb ott ólálkodik kö­rülöttünk és szagolgat. TIZEDNAPRA, Ahogy' jövök és látom a kutyát az utcán, dehogy átkozom már! ..Drága, jó kis kutyuskám!" — így becézem magamban. Neki köszönhe­tem, hogy mindennapos vagyok a háznál s az ifjabbik, bájos gazdája egy hét múlva hivatalosan a meny­asszonyom. Ez lenne ennek a históriámnak rö­vid naplója. Ha másutt olvasnám, kevesebb hatéit adnék neki. A panasszal felkerestük a II. kerületi tanácsot, ahol ELSZÁLLÍTJÁK A TÖRMELÉKET „KUTYASZORÍTÓ" Koncz Mihály vb-elnökhe­lyettes a következőket mond­ta: — A „kutyaszorító" ügye minket is szorít. A legutóbbi vb ülesen is tárgyaltunk ar­lól, hogy ezt a résen meg­rendelt munkát a DÁV miért nem végezte el. Most újra felvesszük a kapcsolatot a DÁV-val, hogy minél előbb iktassák be a nagy munkák mellett a Gáz utca közvilá­gításénak korszerűsítését is. Mi is ezt tettük. Felkeres­tük a Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalatnál Hörömpő József főmérnököt, így válaszolt: Legkésőbb a jövő hét első napjaiban dolgozóink felszerelik az öt közvilágítási lámpatestet, s ezzel a „romantika" helyett világosság lesz a Gáz utcá­ban. A Víz- és Csatornaművek Vállalat jóvoltából nem le­het szellőztetni, állandóan zárva kell tartani az ablako­kat a Gutenberg iskolában, pedig 800 tanuló jár ide. A lakók helyzete sem köny­nyebb. A kiásott csatornaar­kot már régen betemette a vállalat, de a kimaradt föld­kupacok gazdátlanná váltak, Emiatt minden elhaladó jár­mű után porfelhőbe vész az utca. Jó lenne, ha a Víz- és Csatornaművek Vállalat a nagyobb esőzés, havazás be­állla előtt elszállítaná az ott maradt törmeléket — pana­szolta olvasónk, dr. Csorba István tanár. * — Sürgősen intézkedem és néhány napon belül elszállít­tatjuk a törmeléket a Guten­berg utcából — ígérte Sul­ién' László, a Víz- és Csa­tornamüvek Vállalat főmér­nöke. Negyvenéves a Szegedi Egyetemi Énekkar — „Volt egy dédelgetett álomképünk: a: „Éneklő Magyarország ...". Valvravállasát megakadályozta a ha­borv.... Most újra énekelni kezd az ország... Kívánom, hogy az önök énekének hangja — mindig erősebb le­gyen az ágyudörgésnél..." E mondatok 1954-ben Általunos Munkás Dalegy­hangzottak el a .szegedi tu- letnek „daltársi üdvözlet­dományegyetem auditórium tel" végződő, meleg köszön­maximumában, az Egyetemi tését 1926-ból, mint Doh­Énekkar ünnepi hangverse- nányi Ernő elismerő szavait, nyén. Kodály Zoltán biztató Messner salzburgi profeez­szavai, buzdítása szárnyakat szor megemlékezését, vagy •adott akkoriban az énekkar Svesnyikov elismerését, további működéséhez. Negy- Jogos büszkeséggel «m­ven éven át mindmáig je- legetik budapesti szerep­lentékeny kórusa maradt a léseik sorát, azt, ho*y többször kisegítették a pesti egyetemeket a felszabadu­lást követő évek bon, a mű­nagy magyar zeneszerző-zse­nik: Kodály és Bartók mű­vészete propagálásának, a 20. század zeneirodalma leg- egyetemet s a tudomány­kiválóbb müvei tolmácsoló- egyetemet, felutazva egy­sának — r.em csupán az egy tanévnyitó vagy más egyetemi ünnepségeken, ha- ünnepélyre. Két kiemelkedő nem számtalan rádiószerep- szólista is termeti soraik­lésükkel, sőt külföldi hang- ban: a jelenleg Parizsban élő Pósa Mária operaénekes­nő és Szalma Ferenc. az versenykörotakon is. Negyven esztendeje, 1925 novemberében rendelte el — Operaház kiváló basszista ja. Kertész Lajos karnagynak az Egyetemi Tanacs hatá- a Szocialista Kulturáért ki­rozata alapján — az akkori tüntető jelvény tulajdono­rektor, dr. Reisz Frigyes az sának apró dolgozószobája kis esz­énekkar megszervezését, s az elmúlt negyven év »o­bő tárháza, valóságos múzeuma a negyven rán Bécsben, Innsbruckban, tsndő eseményeinek. Salzburgban, Varsóban, Szczecinben Fribovrgban, Baselben is lel Krakkó ban, Ma is több mint ötven ak­Poznanban, tiv taggal rendelkezik ez Zürtcliben, onekkar, s tekintetlel arra, hogy a ta.nári pálya erősen csendült a szegedi egyetem „elnőiesedett", női karrá, fiai s leányai ajkán a Jé- változott az egykori férfi­zus és a kufárok, az Esti kar. Mi mást kívánhatnánk dal, a Cohors Gcmrc3a ne- a jubileum alkalmából a vű diákköszöntő, a Dogojai lelkes, éneklő egyetemista táncok — s ki tudná fel- lányoknak, mint amit Kodály sorolni, mi minden — a — annak idején: széles és színes repertoár- madott Szegedi bői. A kórus vezetői szeretettel őrzik a Szegedi A fölte­Egyetemi Énekkarnak boldog életet és éppoly megmaradást.' IJér Endre Csütörtök. 1965. november 11. DEL-MAGYARORS2AG 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents