Délmagyarország, 1965. november (55. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-06 / 262. szám

Kusonos szerencse A kinek egyszer is kézbesítette már a posta az egyetemi vagy főiskolai felvételi bizottság elutasító határozatát, az nem egykönynyen felejti el. Nem is lehetne megkövetelni senkitől, hogy félvállról vegye az ilyesmit, mert ha valóban komolyan készült a továbbtanulásra, érthetően' fáj neki a kudarc. Igaz, sokan nem túlságosan nagy elhivatottsággal indulnak az egyetemek felé, s értük bizony nem nagy kár, ha kiesnek a rostán. Fontos az, hogy végülis mindenki megtalálja számítását. örömét a munkában. Azt hiszem, világos fejjel mindenki megértheti, hogy annyi hely nincs sem egyetemeinken, sem főiskoláinkon, sem a felsőfokú technikumokban, hogy valahány fiatal, aki oda vágyik, be is kerüljön. Mint amilyen nagy szükség - van mérnökökre, tanárokra, orvosokra, legalább olyan nagy szükség van kiváló képzettségű szakmunkásokra. Tanult emberen nemcsak azt értjük, aki egyetemet végzett: számtalan lehetőség van arra, hogy valaki tanuljon, csak meg kell ragadni az alkalmat. Nincs itt semmi baj! Előbbutóbb minden fiatal talpraáll. akit nem vettek fel az egyetemre. Dolgozik, tanul, megtalálja helvét a társadalomban. Ezt bizonyítja most néhány példánk is. Valamikor a polgári is jó iskola volt, manapság a gimnáziumra is azt mondják, nem elég. Csak az egyetem, az igen! Vagy mégsem csak az? Bánsághi Katalin és Hegedűs István is megpróbált bejutni az univerzitás „pontokkal őrzött" ^apuján, de nem sikerült. Most mind a ketten szakmát tanulnak. Nagyon el van keseredve? — Dehogyis vagyok — feleli Bánsághi Kati. — őszintén szólva csak azért jelentkeztem a magyar—német szakra, mert nem mertem a fogorvosira jelentkezni. Hát ez a kettő hogy kerül össze? — Fogorvos szerettem volna lenni annak előtte és most is. A tanári pályát csak azért választottam, mivel jól beszélek németül, s gondoltam, az egyetemen majd kamatoztatom tudásom. Szerencsére nem sikerült a felvételi. Így most inkább egyenesben vagyok. A fogklinikán dolgozik, mint első éves fogtechnikus tanuló. — Nem sokat tudok még, hiszen csak most ősszel kezdtem. Megtanultam a műszerek nevét, a sablonkészitést, polírozást, ilyesmiket. Havonta egyszer Budapestre utazom az iskolába. Nem sokan járunk Szegedről, ez a szakma még meglehetősen új. Bánsághi Katit a meggondolatlanság csaknem egyetemre juttatta. így viszont szakmát tanulhat, olyat, amit szeret. Hegedűs István esetében is az a megnyugtató, hogy a szakmájában megtalálta, ami neki való. ö még tavaly érettségizett, s most másodéves gépjárművillamossági szerelő a 10. AKÖV-nél. — Már tudom, hogy csak álmot kergettem. A közgazdasági egyetemre jelentkeztem. külkeres szerettem volna lenni. Sok reális alapja nem volt: elég jól ment a suliban az orosz, ennyi. Többe nem is jelentkezem egyetemre, inkább majd később megpróbálok vállalati ösztöndíjjal felsőfokú villamosipari technikumba menni. Jelenleg is tanul és dolgozik. Az AKÖV-nél 120 ipari tanuló sajátítja el szakmáját, nyolc másodéves villamossági szerelő a társa. — Az irányítás, a segítség még elkel, de azért már meglehetősen önállóan dolgozunk. A legtöbbet Molnár Géza bácsitól tanultunk, szerintem ö a legjobb felújító szakember Szegeden. — A munkámmal meg vagyok elégedve, a körülményekkel már kevésbé — folytatja. — Az majd csak akkor lesz jobb. ha felépül az AKÖV új műhelye. Nem tudom, itt leszek-e még addig? Jövő őszre aktuális a katonaság is. Majd meglátjuk! Az egyetem kapui zárva maradtak Bánsá|hi Katalin és Hegedűs István előtt. Nem szomorkodnak miatta. Ma már tudják, hogy nemcsak az egyetem boldogít! F. K. Edződik az ember Hangulatos kis legényszobája van a szülői házban Lázár Istvánnak, a katonai behívó várományosának. Persze remekül érzi magát itthon, amikor hazajön a finommechanikából, de gyakran /gondol már a közelgő költözködésre is. Mert ha megjön az a papír, akkor a legényszobát legénységi szoba váltja majd fek s a lezser melegítőt feszes katonai egyenruha. — A fiúk közül sokan tartanak tőle, emlegetik a reggeli tornát, a gyakorlatozást, kúszást, ilyesmit. Én nem félek a két évtől. Világéletemben szerettem sportolni, most ezzel is úgy vagyok. Nem baj, hadd jöjjön, jól esik az a mozgás, edződik az ember. A Radnóti autószerelő szakközépiskolájában végzett. Zsebben a szakmunkáslevél, megvan a „jogsi" is, úgyhogy már bele is képzelte magát egy katonai teherautóba vagy dzsipbe. Reméli, hogy a gépkocsizókhoz kerül. Már csak azért is, mert szereti a kocsikat, a szerelést meg a technikát általában. A Radnótiban végig szinötös volt a szaktárgyakból. Csak azokból, mert elsőben, másodikban a többitől, ahogy mondja „eljárt az esze", s ez később meg is bosszulta magát. Éppen a felvételijén. Mert az érettségi után Estve Jött a parancsolat, violaszín pecsét alatt. (Csokonai Vitéz Mihály: Szegény Zsuzsi a táborozáskor) egyetemre jelentkezett. A jogi paragrafusok vonzották, s vonzzák még mindig; a kudarc ellenére is. Az egypontos „vereség", amelyet a felvételi bizottságtól szenvedett el, nem szegte kgdvét, az angyalbőr esztendei után ismét próbálkozik. Talán levelező hallgató lesz, talán nappali. Nem könnyű előre tervezni. Most inkább a közéli jövő. a katonaélet köti le gondolatait. És még valaki: Judit, akinek harmadik éve udvarol, s aki talán most ugyanúgy érez, mint Csokonai szegény Zsuzsija a táborozáskor. Fölfelé a szakmában — Hogy van-e nálunk ,.politechnikus"? — kérdezi viszsza Sarnyai Vencel, a XI. számú Autójavító Vállalat igazgatója. — Tizenkét szakmunkás dolgozik itt közülük, három jelenleg katona, kilenc pedig ipari tanuló. Ügyes, értelmes gyerekek, meg vagyok velük elégedve. Az egyik a sok közül Szalóki Géza. Négy évig tanulta az autószerelő szakmát a politechnikai oktatás keretében, s miután 1963-ban érettségizett a Rózsa Ferenc gimnáziumban, minősítő vizsgát tett belőle. Augusztus 1-én beállt a vállalathoz ipari tanulónak, de miután felvették a műegyetemre, ősszel Budapestre utazott. — Az ott töltött két évről jobb, ha nem beszélünk — mondja. — Nem ment a tanulás. Csak egy félév vizsgáit tettem le hiba nélkül. Szóval visszajöttem, s most augusztus óta megint az autójavítóban dolgozom. Hányan jártak ide annak idején a gimnáziumból? — A mi osztályunkból rajiam kívül négyen. Kettő most is itt van, egyik innen ment katonának, a negyedik főiskolára jár. Bár Szalóki Géza sem adta még fel. A műegyetemi „kirándulásnak" az a tanulDoboz és paragrafus Ketten készítik a dobozt: ő és a gép. Csakhogy a kapcsolómasina régi munkaerő már a cipőgyár műhelyében; ő meg. Darázs Franciska mindössze mésfél hónapja került ide. A nagyszemű, hosszú szempillájú kislány a jogi doktorátus meg egy majdani előadói állás aspiránsa. Meglehet rá minden reménye, felvételije sikerült, máris az állam- és jogtudományi kar gólyájának tekintheti magát, bár az idei évnyitó még nem szólította az előadóterem padjaiba. Franciska ugyanis előfelvételes. Egy évet dolgozik az üzemben, közben konzultációkon is részt vesz, aztán jövő szeptemberben birtokba veszi helyét a másik „műhelyben", a tudományéban is. Annak a birtoknak a megszerzése bizony nem volt könnyű. Sokat kellett tanulni érte, mégpedig egyfolytában: a május 9-iki virágos ballagást virágtalanabb idők követték. A június 14-iki sikeres érettségi csak lélegzetvételnyi szünet volt a lélegzetállító izgalomra; aztán újabb hajrá a felvételi napjáig. — Hát akkor mindenről tc kellett mondani, táncról, moziról, de még a tévé is megszűnt a számomra — emlékezik most a nekibuzdulás nyári napjaira. Legjobban persze a tánc hiányzott, mert hát mégis csak jobb vidáman tangózni a Hungáriában, mint ráncolt homlokkal járni a történelem számrengetegét. Hanem a históriai séták meg az irodalomban tett kirándulások végülis meghozták a várt eredményt. Június 24-én végképp fellélegezhetett: 18 és fél pontot mondhatott magáénak, többet, mint amennyi éves akkor volt. Hogy érzi magát a dobozkészítőben? — Jól. Eleinte egyhangúnak találtam, de aztán egyre jobban megkedveltem a kapcsozást. Hétszáz doboz a napi teljesítmény, volt már, amikor nyolcszázat sikerült készíteni. Valahogy örömöm telik benne, ha többet csinálok. Búcsúzóul még hozzáteszi, hogy sok mindent másképp iát, teljesebb képe van a világról, mióta együtt dolgozik a gyáriakkal. .Mert sok mindent tanult ugyan az iskolapadban. de a munka megbecsülését itt. az üzemben tanulta meg igazán. S. M. sága számára, hogy a tanulás is munka, amit nagyon komolyan kell venni. Ha tavaszra . szakmunkás lesz, majd megpróbálja a felső1fokú technikum esti tagozatát. S ha sikerül, később ismét a műegyetemet. Kisebb kerülőt tett Körösi László, így már előbbre is jutott, ö 1962-ben végzett a Rózsa Ferencben, 1963 augusztusában szakmunkás lett. — Azért az egyetemmel csak megpróbálkoztam — meséli. — Tavalyelőtt felvételiztem a jogi karon, de egy ponttal kevesebbem lett a szükségesnél. Nem baj, most már elsőéves vagyok a Bláthy Ottó Felsőfokú Villamosgépipari Technikum levelező tagozatán. Már zárthelyit is kellett írni. Remélem, sikerült. Az autójavítóból, csak itt Szegeden, negyvenen tanulr?uk. Nem sok ez? — Nem. örülünk a fiatalok ambíciójának — veszi vissza tőlük a szót Sarnyai Vencel —, mert szükségünk van tudásukra. Körösi László például 1600 forintot keres nálunk, mint szakmunkás. S meri jó szakmunkás, szívesen látnánk magasabb munkakörben is. Bar ezek a fiatalok szeretik a fizikai munkát. Volt már köztük, akit adminisztrátori feladattal akartunk megbízni, de kérte, hagyjuk a helyén. Tehát nem az íróasztal után kepeszkodnek, hanem nagyobb tudást, magasabb képzettséget akarnak szerezni. S ez megegyezik a vállalat érdekeivel is. Szóvá tesszük Megcsonkított fák A DÁV nagyarányú munkát végez a szegedi III. kerületi tanács megrendelésére a Petőfi Sándor sugárúton, a nagykörúttól a Vértanúk teréig. Korszerűsítik a közvilágítást ezen a szakaszon. Ez igen örvendetes, az viszont már kevésbé, hogy ennek a munkának a kapcsán a DÁV emberei nekiestek a Petőfi sugárúti fáknak a közút, illetve az úgynevezett lovaglóút mentén. Azokat valósággal megcsonkították. A vezetékekhez az új oszlopokat nyilvánvalóan fel kellett állítani. Néhol azonban ezt akadályozták a közeli fák • odahajló ágai. S mit tettek ilyenkor? Valósággal lenyakalták a fákat, a szakszerűség nem nagy dicséretére. A III. kerületi tanács erről mit sem tudott, s ezt sérelmezi is. Annál inkább, mert a lecsonkolt fák vastag gallyait azóta is ott hagyta a DÁV, nem szállította el, noha ez kötelessége lenne. Gazdag János, a DÁV üzemvezető-helyettese sajnálatát fejezte ki, hogy a III. kerületi tanács értesítése nélkül olyan szakszerűtlenül végezték el a fák nyesését. Ezt az ott dolgozó csoportvezető saját „szakállára" rendelte el, s ezért már felelősségre is vonták. A DÁV ugyancsak intézkedett, hogy a gallyakat napokon belül elszállítsák az útból. Csak akik megérdemlik Ne legyen fizetéskiegészítés « prémium Ptémium vagy nyereség- nincs korlátozás. A prémlrészesedés? - Sokszor tették umfeladat kiírásába és öszfel a kérdést az ipari válla- szegszerüségébe sem szólhat latok gazdasági és műszaki bele a minisztérium. Megvezet® eddig. És joggal. Az szűnik tehát az az aidatlan elmúlt evekben a nyereseg- , részesedés rendszere cs a hogv premiumíelprémiumfeladatok között adatokat kelljen kreálni, soknem volt lényeges összefüg- Szor szinte kitalalni, ahhoz, gés. Sőt, sokszor ellentétes irányú érdekeltséget jelenhogy jól dolgozó vezetőket tett a két ösztönzési forma, jutalmazni lehessen. Ha egy A vállalatvezető egy-két, vezető a számára kötelezősokszor nem az egész válla- előírtnál többet és joblat tevékenységét jellemző . _ . , _„„,,, m„„ , termelési mutató teljesítése ban dolgozlk. akkor ™g mellett tört lándzsát, mert het jutalmazni, minden ezen múlt a prémiuma. Emi- mondvacsinált ürügy nélkül, att gyakran kevesebb lett A , , ica7ÍIatóit é' a nyereség, mint amennyi- A vauaiaroK igazgatóit es nek a létrehozására a válla- főmérnökeit a következő lat dolgozói képesek lettek években a vállalat összeredvolna. ménye alapján, utólag preA kormány közelmúltban mizálják. Ez az intézkedés megjelent határozata alapján 196G. január 1-től az iparban és építőiparban dolgozó műszaki és. adminisztratív vezetők prémiumrendszere megváltozik. A változások röviden így foglalhatók össze: a vállalatok álta-, remélhetően a vállalatok jobb gazdálkodását segíti majd, mert az igazgató elsődleges anyagi érdeke is az lesz,' hogy a mérlegbeszámoló minden tekintetben jó Iában az eddiginél nagyobb, eredményeket tartálrhazzíbn. az 1965. évi prémium hetven Régebben például voltak százalékának megfelelő ösz- oIyan országos vállalatok, szeg felett szabadon rendel- , , ,. ,.,... kezhetnek. Ennek az összeg- aho' az igazgato a selc" ke* nek odaítéléséről a vállalat százalékos csökkentéséért vezetői döntenek, ők írják kaphatott csak prémiumot. elő. milyen feladatokért, kik Érthető, ha Ilyen esetben ezt kaphatnak premiumot. A , , . . ,, keret felhasználásba, kivéte- tekintette fő feladatanak es les esetekben, a pénzösszeg természetesen ezt szorgalmaximum húsz százalékáig mazta munkatársainál is. szólhat bele a felügyeleti így a helyes elgondolások szerv — minisztérium, ipar- ... . igazgatóság - többnyire a nfTn ecyszer szuksegszeruen műszaki fejlesztésre vagy az eltorzultak a gyakorlatban, exporttervek teljesítésére vo- „„ -i natkozó prémiumfeladatok Termeszetesen az uj előírásával. prémiumrendszer sem csoA prémiumrendszer alap- daszer. A végrehajtás során vető módosítását jelenti, dől el, hogy rendelet maradhogy az összeg a nyereség- e vagy pedig a dolgozók és részesedés alakulásától függ, az egész népgazdaság érdetehát a vállalatok — a nye- ke" jő irányba terelő gyareségrészesedési napok szá- korlat. Az a ecl, hogy ne mától függően az alapösszegen kívül i még további prémiumkeretet kapnak. Ez a növekedés nem terheli a „centizgessenek" a prémiumkifizetéseknél, a jó munka alapján azok, akik megérvállalatnál egyébként is fel- demlik differenciáltan kaposztható nyereséget, másszó- janak jutalmati ne Egyenek val tehát „plusz-penz". , hereit helyek, ne legyen fiItt álljunk meg egypüla- zetéskiegészítési hallgatólanatra. Az enntett musáakiak körében a rendelet megje- gos megegyezes: „kapsz kétIenése óta az a legizgalma- ezer forintot, plusz havonta sabb kérdés: több lesz, vagy háromszáz prémiumot". Perkevesebb a prémium? Egy hh bátran keli fel_ mondatban így foglalhatjuk *ZP' P, 0alran keU tel össze: ez személy szerint tő- hasznaim a rendeletadta lelök és a vállalat tevé- helőségeket, élni kell vele. ker.ységétől függ. Mert, ha Merni jutalmazni, ha azt kia:19aVévi pTi™kerelet érdemelték, vagy egyáltalán s/az szazatoknak tekintjük, , 6' 6' akkor általában ennek het- nem adni semmit, ven százalékát minden to- A rendelet érdekeltté teszi vánaí tfkÜi ™?kapják a a gazdasági vezetőket a nyevi.Halatok. Az elert nyere- , ségrészesedési napok után reseS noveléseben, mert ha még ez emelkedhet, az 1965. jól dolgozik a vállalat, több évi keret 130 százalékáig, jut nekik és több a dolgotokat az idei évhez mérten Z(sknal' harminc százalékkal több lehet a kifizetett prémium. Új a rendeletben, hogy megszűnik a felső határ, mert eddig az alapfizetés legfeljebb negyven százalékát tehette ki a prémium. Egy-egy különösen fontos feladat esetén a vállalat igazgatója akkora prémiumot állapíthat meg. amennyit szükségesnek ítél. n. K. Facsemeték megérkeztek Sregerti Fölinűvesazöve • kezet Szent István tár 3. szám alá. Kanható külön, böző alma. körte, kajszibarack, őszibarack féleségek. N-S. 18 317 Szombat, 1965. november 6. OU-MAGY ÁROR5ZAG 7