Délmagyarország, 1965. november (55. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-21 / 275. szám

Hatvan új növényfajta Szakemberek hozzávetőle­ges számítása szerint az el­múlt tíz év alatt az ország szántóterületének mintegy háromnegyed részén kicseré­lődtek a növényfajták. A külterjes, kisüzemi gazdál­kodás növényeit sokmillió holdon a tápanyagot, az ön­tözést, a korszerű agrotech­nikát jól megháláló, s gépi művelésre alkalmas fajták váltották fel. A mezőgazdasági minősítő tanács csak az utóbbi 5 év alatt 60 új szántóföldi növény­fajtát ismert el és ugyan­ennyit törölt a köztermesz­tésre régebben engedélye­zettek közül. Különösen nagyarányú volt a fajtacse­re a legnagyobb területen termesztett, legfontosabb nö­vényeknél, a búzánál és a kukoricánál. A cukorrépaföldekről szin­te teljesen „száműzték" a korábban kizárólagos diploid fajtákat: helyüket a nagyobb termőképességű és nagyobb cukortartalmú polipioidok vették át. Az eredmény: évente 400 000 mázsa cukor­többlet. A többi növényféléknél nem került még sor ilyen radikális cserére, de 1—2 űj fajta már mindenütt tért hó­dított. A burgonyatermesz­tésnél nem sikerült megolda­ni a fajtakérdést. A régi faj­ták zömét a nagyfokú lerom­lás, vírusfertőzés miatt ki kellett vonni a köztermesz­tésből, s bár több új hazai és külföldi fajtát állítottak be helyettük, teljesen megfelelőt még alig találtak. (MTI) Egységes jelzések a Dunán A Dunabizottság ajánlásá­ra a nyolc dunai állam elha­tározta, hogy ez év végéig egységesiti az országonkent változó partmenü hajózási Jelzéseket. A Duna magyar szakaszán a vízügyi igazga­tóságok már elkészítették az újfajta, nemzetközi jelzőtáb­lákat. Csaknem hétszáz űj táblával váltották lel a ré­gieket, amelyeknek fehér-fe­ket« jeleit csak viszonylag közelről tudták felismerni a hajósok. Most viszont a köz­úti forgalomjelzőkhöz hason­lóan a víziút partmenti táb­láin is általában piros-fehér színekkel jelölik a tilalmi és egyéb korlátozó rendelkezé­seket, kékkel és fehérrel pe­dig az útbaigazítóét, a figyel­meztetést és a valamire en­gedélyt adó intézkedést. Ax új táblákat foszforesz­káló festék helyett Angliából hozatott különleges fényvisz­szaverő színes fóliával von­ták be. Év végi beszélgetés A kábelművek szegedi gyárában Év végi beszélgetéseink sorozatát a Kábelművek szegedi gyárában kezdtük. A gyártelep kívülről még „lak­tanya szagot" áraszt, de a Icapun belül igazi gyárud­var képe tárai a látogató elé. Új üzemcsarnok, tiszta betonutak, új irodaépület és ragyogó lehetőségek a to­vábbi terjeszkedésre. De mi­előtt a jövőről beszélnénk, érdeklődjünk az elmúlt öt esztendő, a második ötéves terv eredményeiről. Válaszol az igazgató, Halász Árpád. A második ötéves terv szülötte « — 1959-ben született meg sa is. Ahogyan érkeztek a az elhatározás, hogy a Ká- termelőberendezések, azon­belművek Szegeden gyárat nal indultunk a termeléssel, alapít. A hely adva volt — a gépek még két hetet sem egy igen elhanyagolt lakta- álltak. Igaz, nem a végle­nya — csak a berendezések, ges helyen léptek üzembe, kisebb építkezés és a mun­kásgárda hiányzott. Az el­de termeltünk. Vita is volt, hogy szabad-e egyáltalán só kis csoport még ötven- így kezdeni? A tények azt kilencben Pestre utazott igazolták, hogy megérte. szakmát tanulni és év végé­re visszajöttek, hogy elvé­gezzék a honfoglalást. — A program előírásai hogyan szóltak? — 82,5 millió forintot ter­-f/61 a honfoglalásról veztek 'a beruhá2asra> olyaB vaiamn. feltételekkel, hogy 1965-re nyelében* t^M éves l^LlUós ter­nyegeoen egy ^orsitott éréket adunk, a Ja •1 SYuL beruházást pedig 1967-ig ben tortént minden: a beru- ° házás, a kivitelezés és a ter­melés, de ugyanakkor a munkáskollektíva kialakítá­vissza fizetjük. — a valóságban mi tör­tént? A beruházás már megtérült Rágyújtunk, felhajtjuk a kávénkat. Az igazgató köz­ben hosszan mesél a gyár­ról, az indulásról. Azt mondja, ha író lenne, a kezdeti időszakról regényt irna. Az emberekről. A be­csületes és a becstelen har­cokról, a konjunktűralova­gokról és sok mindenről. Elgondolkodva válaszol: — A valóságban? A be­ruházást 11 millióval keve­sebbért megvalósítottuk. A termelésünk az idén elérte a 360 milliós értéket, s hat­vanhét helyett 1963-ban visszafizettük a befektetett összeget. — Sok gondjuk volt a születés idején? — A vajúdástól nem men­tesültünk. Nem is a műszaki feladatok jelentették a leg­nagyobb gondot — maxi­mális segítséget nyújtottak a központ vezetői és dolgo­zói — hanem az itteni ve­Merész kezdeményezések Azt mondja az igazgató, hogy hármas feladattal bir­kóztak a második ötéves terv idején: létrehozni a gyárat, kinevelni az új ve­zetö- és dolgozókollektívát, valamint felkészülni a kö­vetkező bővítésekre. — De ennyi kezdeti lé­pés elvégzése közben mi magyarázza mégis a rend­kívül gyors és kiváló ered­ményeket? Lakás 260 családnak Start előtt aa ifjúsági lakóház-épílkésés A magánlakás-építési prog­rambah kitűzött célok meg­valósításából különösen nagy részt vállaltak Szegeden a fiatalok. Ezekben a hóna­pokban a szervezés, az épít­kezések előkészítése adja a munkát, hogy a jövő eszten­dőben minél hamarabb meg­kezdhessék az építkezéseket. A városi pártbizottság fi­gyelt fel elsősorban a ma­gánlakás-építésben rejlő le­hetőségekre, s indította el útjára a mozgalmat, melyet ma már a tanács, az OTP és az illetékes vállalatok is igen szépen támogatnak. Az ifjúsági lakóház-épít­kezések szervezését szinte egy időben több helyen is megkezdték. A nyolcvan üzemből jelent­kező csaknem 400 fiatal szá­mára igyekszik megfelelő lakást biztosítani a KISZ Szeged városi bizottsága. Az elgondolások szerint jövőre máris 125 lakás épül, 60 a Római, 45 a Brüsszeli és 20 az Odesszai körúton. Egye­lőre ugyan csak a Római körút 26. szám alatti épít­kezés körülményei alakultak ki véglegesen, de ez nem je­lenti azt, hogy a többi el­marad. A Római körúti fia­talok építőközössége kedden már meg is alakul, hogy sa­ját kézbe vegye az építke­zéssel járó ügyeket. A be­ruházások lebonyolítása egyébként a megyei tanács mellett működő beruházási irodára vár. zetés megteremtése ós „be­rázódása". Mindenki fiatal volt: a mérnökök, a techni­kusok itt kezdték pályafu­tásukat, de a munkások is. — Milyen termékeket gyártanak? — Eléggé széles a skála Erősáramú vezeték és kis­kábel műanyagcsaládját gyártjuk itt a szegedi üzem­ben. De egy példával il­lusztrálom a mennyiségét is: a magyar kábelgyártás PVC-igénye negyedéven­ként 1500—1600 tonna, eb­ből a mi .üzemünkbai kö­rülbelül 1000 tonnát dol­gozunk fel. — S „berázódtak" a mű­szakiak? — Kiválóan. Sok műveze­tőnk, műhelyvezetőnk van, aki szinte szakképzettség nélkül jött annak idején, ma viszont jól képzett szak­emberek. — Volt egy nagy erős­ségünk; a konvenciók nem kötöttek bennünket, mivel kezdőnek számított min­denki. A profilátvételkor a gyártása technológiát szinte itt dolgoztuk ki. Például amikor a kábeldob gyártá­sát elkezdtük, megindult egy általában elfogadott technológia Ma a kábeldob gyártásánál a termelékeny­ség kereken megháromszo­Kender­fonógyár A Kender fo­nó- és Szövő­ipari Vállalat : fiataljai 15 la­kást szándékoznak felépíteni a Dugonics utca 26. szám alatt. A terveket a Csong­rád Megyei Tanácsi Tervező Vállalat KISZ-i#ái készítik, a kivitelező a Szegedi Épí­tőipari Vállalat. A Petőfi Sán­Orvos- dor sugárút, a egyetem Bécsi körút, aa Alföldi utca és a Batthyány utca által ha­tárolt háztömb belsejeben 86 lakás építéséhez kezdenek. A közművesítéshez és a kisa­játításhoz a tanács csaknem 2 millió forinttal járult hoz­zá. A tervdokumentációt de­cember 3I-ig elkészíti a Sze­gedi Tervező Vállalat KISZ­szervezetének kollektívája, a kivitelező a Csongrád Me­gyei Építőipari Vállalat lesz. A megyei épí­Epitokes tővállalat és a tervezők szegedi terve­zők sajútma­guknak is építenek majd la­kásokat. Az Odesszai kör­úton két 20 lakásos házat építenek fel, hasonlóan a Népkert sori új házakhoz. Ilyen lesz mellettük a KISZ­bizottság által szervezett kö­zösség lakóépülete is. Az ifjúsági lakóház-építési mozgalomban mindkét sze­gedi központú tervező inté­zet KISZ-istái derekasan ki­veszik részüket, a többszin­tes, modern társasházak ter­veit társadalmi munkában készítik el. Ugyancsak tár­sadalmi munkában mérik fel a telkeket a geodéziai vállalat fiataljai. F. K. rozódott, az önköltség pe­dig a felére csökkent. — Milyen módon, hogyan? — Gépesítettünk és a leg­ideálisabb eljárást vezettük be. Példákat mondok: ami­kor átvettük az ún. robban­tózsinór gyártását, az asszo­nyok szinte féllábon állva dolgoztak. Fél év alatt több­ségük beteg lett, nem bírta a munkát. Büntetésnek szá­mított ezen a területen dolgozni. Száz asszony kín­lódott így. Hónapokon át vizsgálgattuk, hogy mit le­hetne tenni. Az egész üzem­részt gépesítettük, ma öröm­mel dolgoznak azon a mun­kahelyen. — Ebben az esztendőben milyen előrehaladás történt? — Mint említettem, ter­melési értékünk eléri a 360 milliót. Ezt az eredményt elsősorban a merész kezde­ményezéseknek, a műszaki fejlesztésnek köszönhetjük. Ujabb példa: a mikroszepa­rátor-gyártásnál 4 gépen 60 asszony negyedévenként 2 millió darabot gyártott Mű­szaki kollektívánk egyetlen gépet konstruált, amely ne­gyedévenként 15 asszony közreműködésével 4 millió darabot gyárt Egyébként csak annyit, hogy ebben az esztendőben műszaki fej­lesztés révén körülbelül 100 —120 ezer munkaórát taka­rítunk meg, az első féléves eredmény 76 ezer óra. — Valami új termék, ér­dekesség? — Exportra is termelünk. A hagyományos telefonzsi­nór gyártását például meg­változtattuk, most a világ­színvonalat képviseli gyárt­mányunk, amely kétszeri hő­kezelés után biztos alakem­lékező. Tovább bővül a gyártelep — A jövő milyen perspek­tívákat tartogat? — Még annyit, hogy a kezdeti 34 fős állományunk jelenleg 760-ra emelkedett, s a dolgozók többsége nő. Az átlagkereset naponta meg­haladja az 53 forintot. Las­san rendbejővünk egyéb té­ren is, kommunáiis és szo­ciális létesítményeink kielé­gítik az igényeket. Egyéb­ként a jövő további fejlődést ígér a gyár számára. — Sor kerül újabb beru­házás megvalósítására is? — Igen, sőt ez már folya­matban levő dolog, mivel a tervezők kezében van a bő­vítési program. Körülbelül 180—200 millió forintot köl­tünk a gyár bővítésére, ez több mint kétszerese a kez­deti beruházás összegének. — Mit jelent ez a gyakor­latban? — A jelenlegi árakat fi­gyelembe véve mintegy 8— 900 milliós termelési érték létrehozását jelenti évente. Az újabb beruházás azon­ban — bár jövőre kezdődik — hosszabb időt vesz igény­be, s körülbelül 1973-ra fe­jeződik be. Újabb üzemi épületeket is építünk, a je­lenlegi termelő területet há­romszorosára növeljük, de a beruházásból csak 45 millió forintot fordítunk építkezés­re, a többit gépekre költjük. G. I. Fogalomzavar K" állai Gyula elvtárs — mint ismeretes — a többi kö» zött ezt mondotta az országgyűlés legutóbbi ülés­szakán: „Több jelenség arra mutat, hogy társadalmunk egyes rétegeiben erősödik az anyagiasság szelleme. Van­nak, akik a közösség javára végzett becsületes munka he­lyett életük értelmét ós célját a szerzésben, sőt a hará­csolásban látják". Világos beszéd. Mégis egy termelőszövetkezeti olva­sónk némi csalódottsággal tette szóvá: „Na, itt van ugye: máris attól félnek, hogy meggazdagszik az ember. Hát mit csináljanak a pénzzel? Gondoltam, veszek télre egy televíziót, meg ezt, azt, de még majd rámfogják, hogy ebben látom az élét értelmét." Az illető egyéniségét, jellemét, erkölcsi felfogását idei 310 munkaegysége érzékletesen dokumentálja. Akár esett, akár fújt, vette reggel a tarisznyáját és ment oda, ahol szükség volt rá. Szinte minden köznapját a közösnek adta. Háztáji földjét mindig vasárnap tette tisztába, emiatt nem akart máskor otthon maradni. Éveken át mégis úgy volt, hogy osztottak is valamit, meg nem is zárszámadáskor, de ő jobban bízott a holnap ígéreté­ben, mint hívő az istenben. Egész nyáron tán kétszer, ha felvette ünneplő kabátját, foltos, sárc® lötyögött rajta ébredéstől lefekvésig. S ebben az esztendőben végre kijött a lépés. A ve­zetőség már bejelentette, hogy biztos a 40 forint egysé­genként. Leült számolni, összeadta azt, amit a szövet­kezettől kap majd, azután a szép kukoricatermés után járó prémiumot, a háztájiban termett burgonya árát, meg a két szerződött hízóét. Takaros summa jött ki. Mire költse? Földet nem vehet, Vicus már férjhez ment, • házat korábban megrenováltatta. Az asszony tette szóvá a televíziót, hogy legalább a téli estéket „agyonüssék" vele. Megállapodtak, hogy vesznek egyet, mihelyt átadják a hízókat. „Mondja meg őszintén, miért fáj most ez a kormány­nak? Hát a pénzemmel nem azt csinálok, amit akarok?" Hosszas vita következett. Pedig a miniszterelnök ért­hetően, világosan mondta: mi az anyagias harácsolókat ítéljük el, a kocsmában ülőket, a seftelőket, az életen gúnyolódókat, a cinikus haszonlesőket, az autót, nőket, mámort hajhászókat. A dolgos ember boldogulása, jöve­delmük fokozatos gyarapítása társadalmi cél, a párt és a kormány legfőbb törekvése. .Maradjunk csak az autónál. Mi lenne, ha én is autó­ra gyűjtenék? Kit bosszant ez?" Nem bosszant senkit. Váljék egészségére. A munká­val szerzett jólét csak növeli a szocializmus tekintélyét, rangját. Aki helytáll a maga posztján a dolgozók rend­szerében, annak nemcsak erkölcsi babér jár, hanem minden más is, amivel örömdűsabbá teheti az életét. Végül egyetértettünk. De bennem még mindig mo­toszkál, milyen sokat is kell tennünk, hogy fészket rak­janak az emberek fejében életünk köznapi igazságai. F. NAGY ISTVÁN Szigor és mosoly Vsz-tagok említették, hogy elnökük, aki világéle* tében barátságos ember hírében állott, amióta el­nöki beosztába került, gyökeresen megváltozott. Mintha félne mosolyogni, fesztelenül közvetlen modorban beszélni társaival, félne tréfálkozni és évődni velük, pedig azelőtt ilyen volt a természete. S amikor megkérdezték, miért változott meg ilyen nagyon és ilyen előnytelenül, azt válaszolta, más az, ha elnök az ember. Régebben csak barát volt és küzdőtárs, most pedig felelős vezető, gon­dokkal terhelt ember, akinek fegyelmet kell tartania, vigyáznia kell vezetői tekintélyére is. Rendkívül hibás okoskodás ez, és a vezetői maga­tartás félreértése. Igazuk volt azoknak, akik elnökük megváltozását mély sajnálkozással említették. Mert ugyan mi köze van a tudatos fegyelemnek a komor ábrázathoz, a kimért beszédhez, a szigorúan megkövetelt „három lé­pés távolság"-hoz? Miért ne lehetne egy közösségben éppen a vezetők és a tagság jóbarátsága a fegyelem ú a jól végzett munka alapja? A szervezés idején azt hallották, hogy a tsz majd olyan lesz, mint egy nagy család. Olyan hangulat, olyan szellem uralkodik majd a szövetkezetekben is, amilyen­nek a családban kell uralkodnia. Márpedig a családot elsősorban az együvé tartozás érzése teszi meleggé. Az okos családfő nem komor ábrázataval, rideg kérlelhetet­lenségével teremt rendet és fegyelmet, hanem éppen emberségével alakít ki olyan légkört, amelybe nem illik bele a rendbontás, s amelyben mindenki kötelességének tartja, hogy megfeleljen a követelményeknek. A család­nak alkotóeleme a mosoly. Enélkül nem család a család, ós nem közösség a közösség. Vaskos tévedés azt hinni, hogy a fegyelem csupán a szigorból sarjadhat. Szükség van erre is, de nem csupán ez kell. A tudatos fegyelemnek mélyebbek a gyökerei, megteremtésének sokkal szélesebbek a lehetőségei. Az idei rendkívüli ősz igen sokakban keltett aggodalmat. At­tól féltek, hogy a nagy terhek súlya alatt a szokottnál súlyosabb követelményekkel, rengeteg munkával küsz­ködve idegesség, parancsolgatás, goromba hangnem kap­hat lábra jónéhány helyen. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a tsz-ek egész sorában éppen az ellenkezője tortént. Ahol az elnök emberségesen, a meleg barátság hangján kért megértést a felelős percekben, ott tauraállott az egész falu. A parasztemberek többsége nagyon is érzi már, hogy övé a közös, .az ő egyéni sorsa ott dől el a nagy táblákon, s éppen ezért nem közömbös számára, hogy mit produkál a szövetkezet S ahol az elnök a nehéz napokban küzdőtársakat, munkatársakat látott a szövetkezet tagjaiban, nem munkára hajtott, hanem a „miénkbe" hívott áldozatot hozni, helytállást bizonyítani, ott nemcsak a tagok, hanem a hozzátartozók is min­den reggel részt kértek a tennivalókból. Mert nem árt ismételni: nem csupán mogorva, szi­gorú ábrázattal lehet fegyelmet tartani és senki se ringassa magát abban a tévhitban, hogy a pattogó hang, a rideg utasítgatás szüli meg a tekintélyt Különösen nem a szövetkezetekben, ahol mindenki a gazda jogán, a gazda önérzetével kell hogy éljen és dolgozzék. S az elnök mosolya, szíves kézszorítása éppen ezt az önér­zetet növeli napról napra. Az elnök mosolya a társ mosolya, amely jelzi az összetartozást is, biztatás van benne, s a jó társak helytállásának elismerése. Roppant jólesik ez minden tsz-tagnak, igen megnyugtató érzés számukra, ha a vezető, az egyenlők közőrt az első önnön magatartásával is szinte követeli: becsüljük meg egymást, barátsággal, emberséggel is. így kell ennek lennie azok között akik a magukéban vannak, akik kö­zösen, egymást segítve keresik a boldogulást. KÉKESDI GYULA Kgsáirnth im ******* Q^augyarqrszA* 3

Next

/
Thumbnails
Contents