Délmagyarország, 1965. november (55. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-20 / 274. szám

Közelebb a szaktárgyakhoz — közelebb az ideológiához Főiskolai tapasztalatok az ideológiai irányelvek feldolgozásáról Minden egyetem és főtt- sabb színvonalú nevelőmunfcnla alapvető feladata az ok- kához adottak a feltételek, nevelés és a tudo- sőt a főiskola e tekintetben kedvező helyzetben van. 1959 óta sok fiatal oktató került a főiskolára. Akkor 58-an, ma 160-an tanítanak a főiskolán. Többségük, több mint 50 százalékuk negyven évesnél nem idősebb. Diplomájukat a mi egyetemeinken, a felszabadulás után szerezték, s a marxizmus—leninizmust — jelentékeny hányaduk legadabb — kötelező tantárgyként tanulta az egyetemen. Ezenkívül negyven oktató már elvégezte a marxista— lenmiita esti egyetemet, ebben az évben pedig 13 főiskolai oktató tanul ott Most azt kell elérni a főiskolán, hogy ez a hatalmas tudásanyag ne csak a tudományos kutatásokban és az oktatásban, hanem az ideológiai világnézeti nevelőmunkaban tt hatékonyabban érvényesüljön. Erre nagy szükség ia van. Igaz ugyan, hogy a főiskolán — sajátc® helyzetéből következően — a hallgatók között kevésbé érződik a divatos és felkapott nyugati eszmék romboló hatása, mint például az egyetemi fiatalok korében. De azért itt is van bőven tennivaló. Jelentkezik a közömböMég, néha a cinizmus, bajok vannak a közösségi érzéssel is, s nem ritka — különösen az első és másodévesek között — a tanulmanyi fegyelem súlyos megsértése. mányos kutatómunka egységének megteremtése. Annak butoeítaaa tehát, hogy ez a három tevékenység egyarant magas színvonalon, egymással szerves kapcsolatban, egymasra hatva enedmenye•en folyjék. Az egyetemeken sokáig kiemelkedő szerepet töltött be a tudományos kutatás, hozza kepest elmaradt, alacsonyabb színvonalú volt az oktatás, de főképpen a nevelömumka. A Szegedi Tanárképző Főiskolán viszont fordított helyzet alakult ki: a színvonalas oktató- es ne velomun kához a tudományos kutatások nem tudtak felzárkózni. Ez a helyzet csak a legutóbbi evekben változott meg, amikor intenzivebbé vált a főiskola oktatói gárdájának tudományos kutatómunkája, s jelentősen megnőtt a publikációk, a kísérletek ás a vizsgálódások száma. A főiskolai munka harmas követelményének egysege ezzel tulajdonképpen megteremtődött. Középpontban a növelés Nem viaszaiepés a korábbi állapotokhoz, hogy most az ideológiai irányelvek megjelenése után a szegedi főiskoláin tt az ifjúság nevelésének kéndesei kerültek az oktatót kar érdeklodesenek középpontjába. Nem a tudományos munka hattertoe szorítását jelenti és akarja ez, hanem a világnézeti nevei es magasabb színvonalra emelését, abban a szellemben, ahogyan az ideológiai irányelvek ezt megfogalmazták; a kettő között semmiféle ellentét nincs. Mint Orgovány Zoltán adjunktus, a főiskolai pártszervezet titkára elmondotta, a pártszervezet, meiy az irányelvek feldolgozását szervezi és vezeti, sok előkészítő tanácskozás és megbeszélés után — egyetértésben az állami vezetéssel — szintén a neveléssel kapcsolatos problémák, feladatok kimunkálását állította a főiskola tanárai elé legfőbb feladatként A pártszervezet augusztusban elkészült munkaterve szerint az irányelveket két tanácskozáson beszelik meg a főiskola oktatói. Méghozzá nem együttesen, mindanynyian egyszerre, hanem a rokonszakmák és tárgyak oktatói — úgynevezett tanszéki csoportokban — külön-külön beszélnek róluk. Az első ilyen tanácskozások, amelyeken az Ideológiai nevelőmunka helyzetét és feltételeit vitatták meg, már leaajlottak. A második megbeszélésre most novemberben kerül sor. Ezeken a főiskola tudományos és kulturális tevékenységének problémáit vitatják majd meg. Kedvező feltételek Mi derült ki a már megtartott konferenciákon'.' Mindenekelőtt aa, hogy a magaA marxizmus-leninizmus oktatása Hogyan akarnak ezen változtam? Az irányelvek alapján meggyorsítják azoknak az ideológiai munkát javító folyamatoknak a kibontakozását, amelyek már korábban megkezdődtek. A marxizmus —leninizmus oktatásában például már régóta probléma volt, hogy bizonyító anyagát, hogy úgy mondjuk példatárát, nem a szaktargyakból vette. A hallgatók — bármilyen szakosak voltak is — ugyanazokat az előadásokat hallgatták, ugyanazzal a szemleletessel, illusztrálássá!. Ez a módszer egyrészt — mivel nem volt szotob kapcsolatban a hallgatók szaktárgyával — nem bizonyult elég hatasoanak és eredményesnek, másrészt erősítette a hallgatókban azt az érzést, hogy a marxizmus —leninizmus valami tudományok felett álló tudomány, amelynek az egyes szak tar gyakhoz nincs köze. Ezért a főiskolán azt kérik a marxizmus—leninizmus oktatóitól, hogy kerüljenek közelebb a szaktárgyakhoz, hogy az előadások szövegét, anyagát annak megfelelően állítsak össze, hogy milyen szakos hallgatókat tanítanak. Ennek a törekvésnek máris vannak eredményei. Rigó Jázon tanársegéd például jelenleg a kibernetika problémáival foglalkozik, hogy a matemaMegjelent az 1966-os KINCSES KALENDÁRIUM Sok érdekss és szórakoztató olvasnivalót, kép«s híradót és hasznos tudnivalót nyújt az új Kincscs Kalendárium KAPHATÓ AZ iíjsácábkso^NÁL m A PÚVÁ* KÉHMSTF^KMH, tika szakos hallgatók számára tartott marxizmust magyarázó előadásaiban felhasználhassa ennek az új tudományágnak tanulságait, tapasztalatait. Hasonló célból tanulmányozza dr. K. Tóth Ferenc docens, a biológia és dr. Jónás Irma adjunktus a történettudományok kérdéseit. A szaktárgyak oktatóinak feladatai Ez azonban a dolognak csak az egyik oldala. A marxizmus—leninizmus oktatóinak az a feladata, hogy közelebb kerüljenek a szaktárgyakhoz. A szaktárgyakat tanítóké viszont az, hogy az ideológiához kerüljenek közelebb, hogy a szaktárgyak oktatása ne nélkülözze a világnézeti tartalmakat. Ennek gondos kidolgozására nemcsak azért van szükség, mert előfordul a nevelési lehetőségek elhagyása egy-egy anyag tárgyalása közben, hanem azért is mert ilyen tekintetben néha bizonyos ügyetlenség, sőt vulgarizálás is jelentkezik. A testnevelési tanszéken például nemrégiben vitát rendeztek arról, hogyan érvényesül az atlétikában a dialektikának az a törvényszerűsége, mely szerint a mennyiségi változások egy bizonyos határon túl új minőségbe csapnak át. Nem feladatunk egy ilyen vitában állást foglalni, de úgy gondoljuk, valóban a vulgarizálás veszélyét rejti magában. Közelebb a szaktárgyakhoz, közelebb az ideológiához! — így fogalmazta meg a főiskolai pártszervezet az ideológiai irányelvek alapján az oktatók legfontosabb nevelési tennivalóit. A feladatmegjelölés jó, s ha a végrehajtás is színvonalas és eleven lesz, bizonyos, hogy a főiskolán megvalósul majd az irányelveknek az a része, amely az ifjúság eredményesebb világnézeti nevelése vonatkozik. Enciklopédisták egyilttműködése Az európai szocialista országok enciklopédistái megállapodtak, hogy szorosabb kapcsolatokat létesítenek egymással. A Moszkvában véget ért tanácskozáson meghatározták az együttműködés konkrét formáit: információk és szerkesztők cseréje, kölcsönös segítségnyújtás a lexikonok összeállításában, külföldi szakértők bevonása a munkába. Lehetségesnek tartották közös enciklopédiák kiadását A négynapos tanácskozáson Bulgária, Magyarország, az NDK, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia kiadóhivatalainak képviselői vettek régzt. Munkások és a Tiszatáj kapcsolata Növekvő eredménnyel tö- tettek a Tiszatáj irodalmi rekednek arra a Csongrád folyóirattal. Közölték, hogy megyei Állami Építőipari valamennyien előfizetői a Vállalat szocialista brigádjai, lapnak, olvassák az abban hogy kulturáltabbá tegyék a megjelenő írásokat, és igény, munkások életét, elősegítsék lik, hogy időnként találkoa. a művelődést. Ebben minden hassanak szegedi írókkal, segítséget megadnak számuk- megvitathassák velük írásaira a vállalat politikai, társa- kat. dalmi és gazdasági szervei, Más üzemekben, így a Szeszervezetei. így született gedi Vasontödében, valamint meg legutóbb az a hatarozat, a Móra Ferenc Tsz-ben haamelynek értelmében Bódi sonló kapcsolat létesült a Tiszatáj és szocialista brigádok József festő brigád.,a Tisza- kozötJt Mindez egyebek k(> táj irodalmi olvasókört alaki- ^t azt bizonyítja, hogy a tanak. szocialista munka emberei A tizenhét tagú szocialista növekvő érdeklődést tanúsímunkásbrigád tagjai a vál- tanak a szocialista irodalom lalati pártbizottság és a szak- iránt, amelynek népszerű szervezeti bizottság kozremű- képviselője a szegedi Tiszaködésévcl kapcsolatot terem- táj. FORRÁSK ÚTI vasárnapok A nagy költséggel megépített művelődési otthonok csak úgy tölthetik be hivatásukat, ha tömegek látogatják. Országosan probléma ez, csak itt nem, Forráskúton, ebben a Dorozsma környéki homoki faluban. Lakodalmas bál Enyhe, esőt ígérő novemberi vasárnapon már 2 óra körül mozgalmas az élet a művelődési otthon tájékán. Hangulatos gyermeksereg zsibong az udvaron. A főbejárat előtt vőfély várja az érkezőket, teljes díszben. Lakodalmas bál kezdődik. Kilenc kocsi indul a menyasszonyért, zenekarral. A menet élén a vőfély, szamárháton. Mindenki az utcán, kisérjük a lakodalmasokat, akik megtévesztésig hasonlítanak az igazához, csak azt nem tudja senki, hogy ki lesz a menyasszony. Végül is befordul a kocsisor az egyik ház udvarára, ahol a kifeszített szaimako telet a szamár hatalmas hangorkánnal átszakítja és zene kíséretében az érdeklődőktől megduzzadt hatalmas sereg betóduf az udvarra. Leánykérés következik rigmusokkal. Elő is kerül a menyasszony kissé szégyellősen, jói maszkírozva, csak a kissé nagyobb lábbeli árulkodik, hogy a másik nemből való. Találgatások következnek: ki lehet? A tréfás esketés után a menet a művelődési otthonba tart, velük a falu apraja-nagyja. A násznép a színpadra, érdeklődők a nagyterembe és elkezdődik a záróráig tartó hangulatos mulatság. Nagy érdeklődés kíséri a kállatósok fogadósat, a szakácsok esküjét, a tánccsoport szereplését és természetesen a menyaszszcmytáncot Autósor az udvaron A bujkálás holdvilágon szűrte fényszórók aradataba kerül a művetödesi otthon. Ki kerékpáron, ki motoron, ki autón érkezik, hogy reszt vegyen a mulatságon. Danuviák, Pannóniák, Moszkvicsok ós Volgák sorakoznak megőrző nélkül, példás rendben az udvaron. Távolabb birkapaprikas fő bográcsokban a násznép részére. A nagyteremben szól a zene, táncolnak a fiatalok, pereg a filmfelvevő, mert hiszen a forráskútiafcna másutt te kíváncsiak. Másreszt, ha elkészül a film, sejá* magukat is megnézik néhányszor a művelődési otthon társalgójában. A hagyományok felújítása Nem is az a fontos, hogyan szórakoznak a forráskütiak — erröi beszélgettünk Miklós Sándorral, a Népművelési Tanács vezetőjével, Horváth Dezső főelőadóval és Kálmán Ferenccel, a művelődési otthon igazgatójával — hanem az, hogy megszeretik kultúrházukat, látogatják nemcsak ilyenkor, de valahányszor népművelő előadások vannak műsoron. Elvitathatatlan jelentősege van a hagyományok felújításának, újraél ésének. Még azt sem tanácsolhatjuk, hogy ennek nyomán más művelődési otthonok is rendezzenek Lakodalmas bálát. Meg kellene azonban némi minden feluban a népművelőknek, milyen hagyományok voltak, amelyek felújításával meg tudnák! nyerni a falusiakat a népművelő munka számáraEbben a munkában sokat segíthetnek a népművelés zsenge, fiatal hajtásai, a honismereti szakkörök. Bőr csök Vince Mesén mosolygó L. 24 Kis versike. Gurászta címen, szerényen húzódott meg a lap negyedik oldalán, hétköznapon, csütörtökön. Afféle hirfejnek szánta a szerkesztő, napi kis hirek elejére. Van a versben egy-két varázslatos szó, szép életérzések takarója. Pedig a szerzője nem baldachinos ágyban álmodik, nem koktél közben mosolyog, s nem is puha bársonyban jár-kél a lakosztály egyik végéből a másikba. Márky Imre szegény, hét évtizseden túli, beteg ember. Csaknem kétrét görnyedve jár-kel Szeged utcáin; hogy valahonnan beteremtse a napi kenyeret. Szakállas, fáradt, sárga arcából úgy villan elő fekete szeme, égőn, vibrálón, mint az életért harcoló nemes vadé. Reggel úgy indul, hogy délre hoz valami étket az aszszonynak, akit olyannak lát, mint hajdanán a nászágyon, s akiért ma is úgy küzd, mint férfikora teljében. Szerény otthon a Kossuth Lajos sugárút elején. Lehet, hogy a nyugdíjrendezés őket is érte, s ha igen, valamicskével jobb a helyzetük. A városi tanács dug néha-néha valamennyit, amit lehet közsegély címén. Meg az újságíró kollégák közül egyik-másik — nagyritkán. Sovány élettámasz. Nagy írók régen kitartottak (vastagabban támogattak) a szegénység malmában őrlődó tollforgatok közül néhány tragikus sorsút. Ma is van ilyen, de nem a nyilvánosság előtt. Híres színészek pénzeltek elesett öregeket, akik kenyér és szerződés nélkül maradtak. Nemcsak Ódry, meg Somlay, mások is. Tudom, hogy megszólal most egyegy hang és azt mondja: az akkor volt, de most van nyugdíj, az állam segít, aggok otthona is van, meg még sok minden. Egészén maa a helyzet, Szerencsére, valóban egészen más. A tőkés nyomorúság tömegmérete a múlté, a nyomorgó munkanélküli milliók a nyugaté. Ez a más helyzet nem tesz szükségessé személyes jótékonysági akciót Azaz... ez nem a „mas a helyzetben, hanem embereken es szituációkon múlik. Elesettek ma is élnek még, akiknek volt munkahelyük, voltak barátaik és kollégáik. Az a haj, hogy ezek a „kollégák" megfeledkeznek gyorsan. Bizony, a jóllakott ember körülményesebben érzékeli a vékonyabb kenyerű sóhaját. Valamiféle bitang erkölcs alapján nem érzi elég jói, noha egykor esetleg neki is zsírtalanabb volt a levese. „Furcsa." erkölcs, amelynek semmi köze sincs az „egeszen mas helyzet'-hez. Az életért küzdő vén poéta, ha egy pillanatra megáll a nagy viaskodásban, elmosolyodik és azt mondja nyomorúságos vackán nézelődve: „szép az élet". Olyan nagy a belső ereje, hogy műltmézesítő gondolatok burjánoznak fel benne, s papírra lökődnek, nevetű rímekbe, életigenlő küzdelmet dicsérve. Ez a fakó élet kinyilik, hiszen rózsás csuporban valahol egy pohár tejet ivott ellés után az első fejésből. Ez a — gurászta. Fölvillanyozza a sző: a regen elveszettnek hitt, s ízleli, mintha most hallaná először. S e szó köré fonódik szegényes életének régmúlt szép és újra érzett szépe: egy pohár tej az első fejésből. S az emléken kiáradó hevüléssel írja: „s én mesén mosolygok"... Az élet derűjében fürdik, pedig nincs évszakos ünneplős ruhája, váltásnyi ágyhuzata. Mennyire fonák: talalkozni telehasú, jó körülmények között élő, magasabb szeilarm, lelki igény kielegitesei elért emberekkel, akik az élet értelmetlenségének beteges, peneszes hangulatát arasztjak maguk korul. Pedig nincsen semmi bajuk: hátha még olyasmi módon élnenek, mint Marky Imre. Szép az élet, mert küzdelmes. Értelmesen küzdelmes ez a „más helyzet", amelyet szocializmusnak nevezünk. Még Márky Imrének is szép. Pedig az öreg költő nem jutott el a koreszme teljes megértéséig, s az ö körülményeiben, személyes életsorsában nem sokat változtatott a társadalom. De igenli az életet; viaskodik vele, nap-nap után leteperi, hogy ő maradhasson felül. Ez az örök viadal az élet: ez és nem más. Mások másképpen viaskodnak, de vannak, akik nem viaskodnak. Most nehezebb a küzdés, mert az élet nem feher és fekete. Igaz, korábban sem volt az, csak olyannak gondoltuk. Most viszont egyre jobban lemeztelenül előttük, s a valóiság talajan szertefoszlott sok korábbi illúzió (s jó, ha elmúlnak az érzelmekből, hitekből az üres légvárak). Persze nem nyomtalanul, megárkolta a lelkeket, s nemcsak érzelmi vonatkozásban érezhető a hatás. Felfogásbeliségben is. A küzdelem hiábavalóságáról beszelő ember életerzese nem a miénk. A belenyugvás mögött élő gondolat az, hogy elháríthatatlan nagy akadalyok állnak az emberiség elött„ aa emberi lét megváltoztathatatlan. A föllépő magányérzet ebből az állapotból, a belenyugvásból fakad, amelynek a cinizmus, a nihil is kifejezője. Aa Ulúzióvesatettség táplálja ezt az életérzést; a begubódzottság állapotát. Ez a polgári társadalomban megoldhatatlan ellentmondást szül: az „elidegenedés "-ró! van szó. De nálunk volt és van megoldás! S csak nálunk — a szocializmusban van megoldás: a közösségben elő, azért küzdő eletszemieiet es cselekvő ma4 QÉL4AAGY ARQRSZ AG Szambái. muiamfa* »