Délmagyarország, 1965. október (55. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-15 / 243. szám

Tüdőgyógyászok nemzetközi tanácskozása ' Csütörtökön a Magyar Tudományos Akadémián megkezdődött az Orvos-egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Korányi Frigyes tbc- és tüdőgyógyász szakcsoportjának XXXV. nagygyűlése. A magyar tüdőgyógyászok háromnapos tanácskozására tiz országból külföldi vendégek is érkeztek. Az idei nagygyűlés két fő témát vitat meg. Csütörtökön a tbc késői gyógyeredményei szerepeltek a tanácskozás napirendjén. Pénteken a kongresszus másik fő témájáról, a mellkasi diagnosztika fejlődéséről hangzanak el előadások. Színházi bemutatók a jövő héten A jövő héten a Szegedi Nemzeti Színházban és a Kamaraszínházban két, Illetve három bemutatót tartanak. A Kamaraszínházban az eredetileg 15-ére, mára tervezett bemutatót október 22re halasztották. A Bókay János Az utód című drámájának bemutatója Iránt nagy az érdeklődés: ez az első Bókay-darab, amelyet a felszabadulás óta magyar színház a műsorára tűzött. Október 23-án, szombaton és október 24-én, vasárnap az operaegyüttes Verdi Rlgoletto című operáját mutatja be, két teljesen különböző szereposztásban. Tulajdonképpen mindkét előadás premiernek számít. 23-án a mantuai herceg szerepét Réti Csaba, Rigolettóét Gyimesi Kálmán, Gildát Berdál Valéria, Sparafucilet Slnkó György, Maddalénát Duba Ibolya, Monteronet Gregor József énekli. A 24-i előadásban Szabó Miklós, Szabady István, Mére Ottilia, Rissay Pál, Turján Vilma és Horváth József éneklik e szerepeket. Az operát Szalatsy István vezényli. Rendező Versényi Ida. Díszlettervező Sándor Lajos. VALÓSÁG ÉS FORMA A X. Magyar Képzőművészeti Kiállításról tlj útikönyvek Otozó nép lett a magyar. Az utóbbi esztendők statisztikát adatai bizonyítják, hogy jelentőben megnőtt az utazók, országotvilágot íaini akarók száma. IBUSZ-utasok és „maszek" turisták tízezrei járták be idén nyáron is hazánkat, s látogattak el számos országba. Milyen Jó, ha ezeken az utakon hivatott útikalauzként egv-egy útikönyv is elkíséri Ennek a célnak dicsérendő tervsz.erUségcel tesz eleget a Panoráma — Útikönyvek sorozat. amely képes füzetekben és igényes kötetekben egyaránt segíti megismerni azt a vidéket, amelyre az olvasó ellátogat. BALATONI SOROZAT Tíz füzetből áll, s mind- szerkesztési metódusok szeegylkük egy-egy többé-ke- rint ®f ej3? részben általáz wz z z „, . . nos képet festenek a tájról, vésbé zárt tájegységet ismer- a niás(£ikban gyakorlati] útl tet, középpontjában a kör- mutatót adnak, és az Ismernyék legnagyobb, legismer- tetett fürdőhelyek köztebb üdülőhelyével. Így ke- ?J-dekű címanyagát köz, , ' , „ lik. A harmadik rész rült sorra: Siófok és kör- valamennyi füzetben azonyéke; Balatonföldvár és nos: általános adatokat, környéke; Szemes—Lele— érdekességeket nyújt a BalaBoglár; Fonyód és környéke; tor?ró1- 9sak .egyet, nem tud" Keszthely és környéke; Hé- nak nyujtanl ezek az lgen víz és környéke; Badacsony hasznos füzetek: szép, napéi környéke; Tihany és kör- fényes Időt. De ha netán nyéke; Balatonfüred és kör- borús is Jenne az é nyeke; Balatonalmádi és . „ .. , környéke. Valamennyi kis tengerunk felett, akkor is kötetet a rendkívüli prakti- szórakoztató és célszerű olkusság jellemzi. Egységes vasmányul szolgálnak. TURISTÁK ZSEBKÖNYVE A magyar természetbará- keresése alkalmával, s mit is tok ma már hatvanezres vigyen magával a turista a táborral dicsekedhetnek. El- különféle túrákra. Az Erős sősorban nekik, közülük is Antal vezetésével működött a kezdőbbeknek készült a szerzői munkaközösség nagy Sport kiadónál ez a régi gyakorlati tapasztalattal és hiányt pótló zsebkönyv, tudással úgy írta és állította Mindaz megtudható belőle, össze a zsebkönyvet, hogy hogy mit jó Ismerni ízelítő legyen benne a turisa különböző jellegű tű- ta szépirodalomból, a szakrákon az erdőben, a irodalomból is, tájékoztasvizen, a sziklán, a havon, a sanak a turista 6zálléslehetobarlangban, a nyári cam- ségekről, s egy kis turista pingezésnél és a városok fel- lexikont is adjanak. CAMPING KÜLFÖLDÖN Az új tájak megismerésé- ehhez kíván segítséget nyújnek, a külföldi utazásnak tani ez a — Sport kiadásban nemcsak a legolcsóbb, de a megjelent — kis könyvecske, Jegkötetlenebb és legroman- amely a hangsúlyt a gyatikusabb formája is a mind- korlatiasságra helyezi. Eujobban terjedő campingezés. rópa 22 országához ad camCsakhogy az így útnakindu- píngtúrára részletes ismertelónak még sokkal több is- tést, útmutatást és ezenkívül meretre van szüksége, hogy olyan tanácsokkal is szolgál, minél többet lásson, kényei- amelyek mindenképpen megmesen pihenjen és pénzével könnyítik az utat és élvezeügyesen gazdálkodjék. Mind- tesebbé teszik. ITALI A Fajth Tibor munkája nem- fér meg egymás mellett a esak az Olaszországba uta- tájak, városok írói igénnyel lóknak érdekes, hanem csak- nyújtott leírása. „A magyar nem az útiélmények izgal- utas Olaszországban" címú másságát nyújtja az olvasó- fejezet gyakorlati útbaigazínak is. Sőt szerencsésebb az tásaival. ez utazó, aki útja előtt veszi a kötet valóban megtanít kezébe ezt a reprezentáns „látni", és ehhez a mintegy kötetet Egyik fő törekvése 270 felvétel és csaknem /élugyan is éppen az, hogy a száz térképoldal is csak haszCj film szűkebb értelemben vett útikalauz gyakran száraz adat-* halmazai helyett a szükséges adatok mellett minél több áttekintő ismeretet nyújtson. Olyan ismereteket, amelyek nélkül az utas értetlenül bolyong Itáliában, nem látja meg a látottak valóságos tartalmát, mélyebb szépségét A kötet ennek megfelelően gazdag és sokrétű anyagot ölel fel Itália múltjáról, jelenéről, tájairól, városairól, műkincseiről s embereiről. Sikerre vezetett a szerzőnek az a törekvése, hogy i mindezt nosan segít hozzá. Bűntény a művészpanzióban Grand guignol képsorokkal indul a film. Égnek mereszti a közönség haját Peter Herden és az operatőr — Hans Heinrich — egy hátborzongató tetőmászást imitálva. Herden egy sötét múltú leányekereskedő és kábítószercsempész artistát alakít, akit a Boulanka penzió artista lakói általában gyűlölnek. Mindenkinek tartozik hol anyagi, hol erkölcsi értelemben — csak az a kérdés, ki fogja törleszteni e sok tartozást? Erre a kérdésre épül fel a film. Története nem több egy átlagos bűnügyi riporténál. Végülis minden bűntény egyszerű — csak a kinyomozása bonyolult. Ezt a bonyodalmat aknázza ki a film. Két részre oszthatjuk. Az első. melyhen a gyilkosságig eljutunk, csupán arra való, hogy felkeltse gyanúnkat és kétségeket támasszon a gyilkos személyét illetően. Természetesen mindenkire gondolunk, csak az igazi gyilkosra nem. A második rész a széknél kezdődik, melyben sötétmúltú főszereplőnket nyaka körül egy közönséges ruhaszárító kötéllel találják. Kideríteni, hogy nem e kötéllel ölték meg, hogy nem azok a tettesek, akik ujjlenyomatokat hagytak szanaszét a szobában, hanem éppen azt, aki minden nyomot eltüntetett, méghozzá minél rafináltabban kideríteni — ez a rendező — Helmut Kratzig — és ügyessége nyomán a közönség célja. A bűnügyi film rendezőjének az a feladta, hogy bebizonyítsa, mennyivel okosabb a nézőnél. Sikerül. Míg egyrészt váratlan montázsaival, valami jellemzőre irányított kamerával nyomozói szemet kölcsönöz a nézőnek, ugyanakkor — maga is bűvészkedik! — eltereli a figyelmét a beiktatott artistamutatványokkal, a szórakoztató karakterekkel. De mint a legtöbb bűnügyi film, végül kiSsé „rendező ex machina" oldódik meg ez is: a kutya fogja magát és akkor szalad el a gazdája elől, amikor az szeretné megfogni. így aztán mindkettőjüket a nyomozó fogja meg. N. F. Huszonhat idős arc fordult a szegedi II-es kórház ebédlőjében dr. Nárai Sándor kórházi Vöröskeresztelnök. felé. ö üdvözölte tegnap, olvasmányként I csütörtökön délnyújtsa: a tájakat, városo- i titán azokat az kat változatos módszerekkel 1 embereket, mm Összetartozás írva le és „megszólaltatva" Itália műemlékeit, beszélő köveit. Az előbbiek egybevetve e munka legnagyobb értékét jelentik. Vagyis azt, hogy amikor szf es útirajzot kapunk, egyben megkapjuk mindazt a sok hasznos és gyakorlati ismeretet is, amelyre az Olaszországba utazónak szüksége lehet. A jó tagolású könyvben így akik hosszú, áldozatos munka után a kórházból mentek nyugdíjba. I ötvenöten vannak nyugdijasok, de többen már betegek. Róluk sem feledkeztek meg a kórhá,zban. Meglátogatták őket lakásukon, s kis csomaggal kedveskedtek nekik. A „hivatalos" üdvözlés után, ami nem is volt olyan hivatalos, mint inkább baráti, felröppentek a történetek, régi emlékek. Azok, amelyek akkor játszódtak le, amikor még ők is a kórházban dolgoztak. Aztán kérdezősködtek, mi van azóta? Mi változott? Az orvosok,• ápolónők pedig válaszoltak. Egy nagy családi beszélgetéssé vált az ünnepség. Igazgató-főorvos és kapus, nővér és takarítónő találkozott. Az egész ünnepségen legjobban az a mondat tetszett, amit az egyik nyugdíjas bácsi a társához fordulva mondott: Hiába, az egész- i ségügyben nem lehet széthúzni, mert azt csak a beteg sínyli meg. Nem lehet, s nem is szabad. Az összetartásnak a példája volt a délutáni összejövetel,is. Idősek és fiatalok összetartásának. A felszabadulás 20. évfordulóját a képzőművészet reprezentatív kiállítással ünnepli. A fejlődés eredményei egységes képben nehezen foglalhatók össze. Megsokasodtak a munkalehetőségek, differenciálódott a nyelvezet, a kiállítási művészét mellett fontos szerepet kapott az épületdíszítő tevékenység, köztéri szobrászat, illusztráció. Ez az oka talán annak ls, hogy a jubileumi seregszemle alig lépi túl a nagyszabású munkabeszámoló kereteit. örvendetes ez, egyrészről, mert a megszakítás nélküli alkotómunkát bizonyítja, de elgondolkodtató is, mert az ünnep a társadalmi számadás jelentőségét csökkenti. A Műcsarnokban kiugranak az egyéni produkciók, de elmosódik az összkép karaktere. Éppen az évforduló idején küzd képzőművészetünk a legtöbb belső ellentmondással; fiatalos forrongása inkább az elkövetkező évtized nagy lendületének ígéretét hordozza. A történelmileg ls értékelhető húsz esztendő sok tisztázatlan problémája megoldást nyert napjainkban, a szocializmus közös tartalmi ihletése más-más hangszerelésben szólal meg. De talán éppen az egyéni formanyelv szenvedélyes vágya szüli a hibákat, a melléfogásokat is. A nemzeti hagyományok és a kortársi művészet hatása, a külföldi modern törekvések kapkodó átvétele a szükséges ábrázolási segítség helyett néha ellentétesen hat. A belülről induló vizuális és emberi élmény megtörik, elsikkadnak a társadalmilag fontos témák. A 700-nál több műtárgy megtekintése után a látogató kellemes emlékkel távozhat. Az ízléses rendezés a szemet villanyozó vagy megnyugtató színeket, formákat csoportosította, bepillantást adott a műhelytitkokba, formai alkímiába. Nem elégítette kl azonban megismerési vágyunkat o társadalmi érdeklődés tekintetében, hiányérzeteink maradtak a szocialista képzőművészet valóságot tükröző szerepéről. A festészetben megtalálhatók a második nagybányai nemzedék mestereinek és a nyomukba lépő, stílusukat továbbfejlesztő fiatalabbak munkái. Bernáth Aurél, Szentivinyi Lajos, Jakuba János lírája nem hagy kétséget a látványokhoz fűződő bensőséges kapcsolatról. Kulturált színharmóniájuk egy sereg más képen is felfedezhető. Az ő valóságélményük azonban már összetettebb, és többféle kompozíciós hatást egyesít. Miskolczy László, Kokas Ignác, Tamás Ervin, Sarkantyús Simon, Vati József, Bér Rudolf, Szinte Gábor az érzelmi reagálásnak más hangsúlyt adnak. A világ erőteljes színeit, a természet atmoszférikus szépségét, a munka, a pihenés mozdulatait, a foltok dekoratív jelentését vagy a felület ritmusát emelik ki. Megújult a Munkácsyból eredő, Alföld közvetítette felfogás is. A parasztság életének bonyolultabb, kevésbé idillikus összefüggései, a gyermekkor mélyre vésődött emlékei szólnak bele a képi vallomásokba. A finom, szordinós színek, az alázatos látvány-örömek kevesebb követőre találnak most, mint azelőtt. A mozgalmas jelenetek helyébe a körülírt, sokoldalúan jellemzett figura, vagy néhány tárgy került, a gesztikulácíót sok helyütt ikonos mozdulatlanság váltotta fel. A kompozíció szerkezete, a motívumok ritmusa az érdeklődés homlokterébe került. Az arc nem egyedüli hordozója a pszichológiai jellemzésnek, az egyéniség a mozdulatokban rejtőzik el, a környezet csak a legfontosabb tények közlésére szorítkozik. Mindez a nézőt is elmélyültebb tevékenységre kényszeríti. Ha szuggesztív az ábrázolás, az erősebben TAR ISTVÁN: 1945 átfogalmazott valóság ls hat, felidézi és" kiegészíti a természeti élményt. Ezért üdvözöljük azoknak a mestereknek munkáit, akiknek megállapodott formakultúrája a tartalmat is zengőbben közvetíti. Barcsay Jenő és Kmetty János képelnek konstruktív biztonsága, Domanovszky Endre tüzes színdinamizmusa, Kurucz D. István, Kolián György drámai faluélménye, a 82 éves Czóbel Béla virágainak poézise, Imre István akvarelljeinek vonzó életöröme ezt a teljességet hordozza. Hangsúlyozottan hiányoljuk a szocialista építés, az üzemi munka képbe kívánkozó jeleneteit. Pap Gyula Kohászain, Gyémánt László Építkezésén, Somogyi János traverzes képén kívül alig találni említésre méltót ebben a témakörben. Megnyugodva állunk meg Németh József, Szalay Ferenc, Szurcsik János és Vecsési Sándor képei előtt — az új népi realizmusban övék a vezető szerep. Az elődök formanyelve feszesebbé, egyszerűbbé kovácsolódott kezükben. Szalay Ferenc Tsz-közgyülésén munkában keményedett tenyerek veszik át a főszólamot, a tömegből kibontott arcok pedig típust teremtő erővel állnak helyt társaikért. Németh a mozdulatok képi egységét fejezi ki tömbös formálással. Nem riad viszsza a szimbolikus tartalomtól sem, a vízsugár, az éltető elem megjelenítésével. Szurcsik János monumentális parasztasszonyai mellett a kiállítás egyetlen felszabadulási témájú festményét állította ki. A régi élmény ugyan illusztratív utakra csábította, és egyfajta karikatúrafelfogás felé vitte a képileg nem eléggé értelmezett kompozíciót, mégis dicsérni kell vállalkozását, amely a differenciált tartalomra törekszik. Vecsési dekoratív jelbeszéde megőrizte az érzelmi vonzást. Hasonló melegség fűti Ridovics László és Konfár Gyula képeit, bár kifejezési módjuk drámai, sötét-világos ellentétre épül. Nem maradhat említés nélkül, még a rövid beszámolóban sem Barcsay Jenő mozaikja, Blaski János Üvegablaka. Mindkettő a műfajnak, a technikának megfelelő egyszerűsítéssel, sűrítéssel, az emberek ritmusos összetartozásáról, Illetve harci elszántságáról tudósít. A grafika a sokszorosító eljárások virágkorát éli. A rézkarc, a litográfia, és más, változatos technika igazolja az elméletet, amely szerint a kis méretre szorított fekete-fehér rajzi nyelvezet a gondolati és érzelmi tartalmat meghatványozhatja. Ebben az illusztrációs munka és grafikusaink életközelsége is segített. A rajzolók leszállnak a tudat mélyére is, felszínre hozzák a szorongást, a bonyolult lelkiállapotot. A vonalak, foltok, féltónusok és sötétvilágos kontrasztok páratlan kifejezési lehetőséget tartogatnak. Múlt és jelen belefér a gondolatgazdag lapokba, a nehéz bányamunka éppúgy, mint a haláltáborok borzalmas valósága* a levegőt meghódító, és atomhaláltól rettegő emberiség nagy ellentmondásának víziója. A kötöttség nélküli tevékenység veszélyeket is jelent. A lemez és kő megmunkálása néha modorosságra, a komplikált tartalmi közlésvágy erőszakos, az egyéniségtől idegen mondanivalók felkutatására buzditja a művészt. így jut el a valóság talaján két lábbal álló fiatalember esetleg a szürrealizmus határáig. az absztrahálás olyan fokáig, ahol a jelenségeket alig lehet követni. Az európai körültekintés — úgy látszik — pozitív eredményeket hoz a grafikában, a virtuóz technika és az erŐ6 önkontroll pedig minden bizonnyal megóvja ezt a művészeti ágat a szélsőségektől. Az egymást követő generációk közös mezőnye az összképre serkentően hat. Hincz Gyula neve kínálkozik az élre és Kondor Béláé — az ő hatásuk mérhető le leginkább a fiatalok munkáin. Mellettük Feledi Gyula, Raszler Károly, Kass János, Reich Károly, Gacs Gábor, Pásztor Gábor, Csohány Kálmán és Gross Arnold haladnak fej fej mellett. Szobrászatunk az utóbbi Időben szívesen cseréli fel a mintázófát hegesztöpisztollyal, kalapáccsal. Az acél, a rézlemez felületi hatása, vagy a részletformák egybeillesztésénél keletkező fúga nem segíti mindig szerencsésen a szobrok téri életét. Az új technika higgadt tehetségeket is lázba hoz —, de mértéktartásuk nem hagyja a plasztikai gondolatot elsikkadni. A legmaradandóbb esztétikai élvezetet a középgeneráció nyújtja. Szenvedélyes, de egyensúlyos formaalakításuk hiteles tartalom kibontására képes. Somogyi József, Herényi Jenő, Szabó Iván, Schaár Erzsébet, Tar István akár forradalmi indulatot, akár az anyaság gondolatát, akár a női test szépségét vagy szellemi életünk nagyjait mintázzák — az anyagot igába törő hevességgel, vagy bölcs — értő közvetlenséggel szólnak. Pátzay Pál, Ferenczy Béni, Mikus Sándor. Borsos Miklós és Vilt Tibor is a lényeget mutatják meg, egyértelmű formákban. A sokat vitatott szobrok közül itt Kalló Viktor Bánj/ászát és Vargha Imre Prometeuszé t említem. Az előbbit a téves formaátírás emberi melegségétől fosztotta meg, az utóbbi keveréknyelven beszél, a naturalista építést felesleges felületi játékokkal párosítja. A tárlat kifejezési változatosságát üdvözöljük, de a stílust kutató lendület sem pótolhatja a valóság teljesebb tükrözését. A jubileumból aligha volt helyes kihagyni jelentős mestereinket. (Többek között Holló Lászlót, Kisfaludi Stróblt, Koneesni Györgyöt, Martyn Ferencet, Szász Endrét.) Országos demonstrációról lévén szó, a vidéken élő képzőművészek tömeges távolmaradása is szembetűnik. Tájékozatlanság, vagy hamis stflüselhatárolás szorította kl munkáikat a Műcsarnokból — ez szinte ellenőrizhetetlen. Kimaradt Szeged, Pécs, Debrecen, (Szegedről csak Tóth Sándor kisplasztikáit látjuk), névjegyre csökkent Szolnok, Tatabánya alkotói gárdája. Miskolc és Vásárhely vezető szerepét ma már senki sem vitatja — ez azonban nem jelentheti az ország más pontjain tevékenykedők kiállítási jogának csorbítását. D. FEHÉR ZSUZSA Péntek, 1965. október 15. DÉL-MAGYARORSZÁG