Délmagyarország, 1965. október (55. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-05 / 234. szám

Szabadkai ifjúsági dz&e>s&zifyy,utU$ Szegeden Egyhetes vendégszereplésre tegnap Magyarországra érkezett a szabadkai Mladost ifjúsági kultúregyesület szimfonikus és dzsesszzenekara, valamint több táncdalénekese. A KISZ Központi Művészegyüttes korábbi vendégjátékának viszonzásaként sorra kerülő magyarországi turnéjuk első állomása Szeged volt: tegnap délután és este két előadásban mutatkoztak be a Nemzeti Színházban az érdeklődő közönségnek. A közel 60 tagú együttes gazdag repertoárját a klaszszikiis tánczene és a modern dzsessz legnépszerűbb darabjaiból állították össze, de több jugoszláv szerző művét is előadták. A Kovács József vezényelte két zenekar közül talán a fúvósokra épülő dzsesszegyüttes váltott ki nagyobb elismerést: a zenekar számos tagja az amatőrszinvonalat meghaladva igen jó ritmusérzékkel és kiforrott technikával játszik. Az énekszólisták népes csoportjából elsősorban is az olasz Rita Pavone stílusában éneklő, igen fiatal Sárity Tamara nevét kell megemlítenünk, de Sztipity Antika kellemes hangja is sok tapsot kapott. A többiek, Bidleg Katica, Dorozsmai Katica, L emaity Dzsuró, Stulity Vladimír és a nagy biztonsággal, diákos jókedvvel éneklő Árpás-test vérek számait ugyancsak taps köszöntötte. • A szabadkai Mladost ifjúsági együttes vendégjátéka nemcsak kellemes zenei élményt jelentett, de tanulságul is szolgált, hogy kitartó zenei neveléssel milyen szép eredményeket lehet elérni a. csak kedvtelésből s nem hivatásként éneklő, zenélő fiatalokkal. A jugoszláv fiatalok ma, kedden este Hódmezővásárhelyen lépnek feL, majd Szegváron és Csongrádon adnak műsort. Ezután még Kecskeméten és Budapesten vendégszerepelnek. Jtinédteli íj d&efcgftefc Lili bárónő: Mére Ottilia A Szegedi Nemzeti Színház vasárnapi közönsége „új" Lili bárónőt láthatott. A kedves Huszka-operett címszerepében Mére Ottilia lépett fel. Az Iván Margit váratlan megbetegedése miatt „beugrott" művésznőnek a lelkesen tapsoló színházlátogatók valószínűen nem is sejtették, hogy Mére Ottiliának alig egy nap állott rendelkezésére a felkészüléshez, s — Szász Károly rendező odaadó segítségével — egy próba után lépett színre. Annál is inkább dicsérhetjük nemcsak vállalkozását, hanem megnyerő szereplését is, mivel mindezt aközben nyújtotta, hogy a Rigoletto Gildájának e havi igényes megformálására • készül. Ez azonban egyáltalán nem volt észrevehető sem az operett hangulatába illő kifejező játékán, sem kultúrált énekén, amellyel jújrázásra is késztette a szép teljesítményt hálásan fogadó közönséget. A szabadság első napja | o /*m«* CSAK A GYALOGOSOK? Szatymazi jelenség: a faluszépítő társadalmi munkában csak „gyalogos" embereket látni. A parádés avatásoknál azonban az autósok követelnek elsőséget. Az új üzletház megnyitásakor ötlött szemébe ez a községi párttitkárnak. És Szatymazon elég sok az autó. Következésképpen alacsony a társadalmi munka értéke: tavaly 1 főre mindössze 8—9 forint jutott. El is marasztalták érte a tanácsi vezetőket. Tehetnek róla? — igaz, néhányan megfeledkeztek tanácstagi megbízatásukról. Nem fáj nekik a faluszépítés gondja. Többen azonban, mint Tóth Géza, a Béke Tsz elnökhelyettese, Gáli László külterületi tanító, Szél András és Szél István, a Finn—Magyar Barátság Tsz tagjai, példásan végzik tanácstagi megbízatásukat — magyarázza a községi tanács vb titkára és elnökhelyettese. Érveket is sorakoztatnak fel mellé: a főbb utcák fásítását és parkosítását, külterületi utak rendbetételét. Elismerik: valóban kevés az egy főre eső összeg. De hát a faluban tavaly nem volt jelentősebb közérdekű munkálat, például vízhálózat-bővítés, ami sok munkahozzájárulást kíván. A tapasztalat azonban ebből is leszűrhető: a tehetősebbek keveset tesznek a közösségért. — Nemcsak a társadalmi munkára vonatkozik ez. Általában nem élik a falu közéletét. Előadásokon, ünnepségeken ritkán látni ezeket; nem vállalnak olyan tisztséget, amiért nem jár fizetés — mondják. A gazdagok többsége a múltban szegény ember volt, a népi hatalomtól kapta a földet. Miután megízlelte a barackfák „aranyat" érlelő szépségét, belefeledkeztek kertjük örömeibe. A közösségért, azért a társadalomért, amely felemelte, vajmi keveset tesznek. — Gyakran kérdezik tőlünk: miért kell társadalmi munkásokat toborozni? Pózért könnyebben kapnának embert... A falu több száz család közös otthona, a költségvetés nem bírja a községfejlesztés megannyi kiadását. Lakói saját maguknak szépítik. A csak saját portájukig látó emberek többsége ma is tanyán él. Otthonuk egyedülálló sziget a mezőben. Talán a „történelem" is ludas elzárkózásukban. Persze, Szatymazon is vannak igaz hívei a közéletnek. Németh Ferenc, Pálházi József, Szél Ferencné, Szél Jánosné, Zelei Jánosné, Cácser Dávidné és még sokan évek óta tevékeny társadalmi munkások; A nőmozgalom, a Vöröskereszt, a Hazafias Népfront helyi bizottságának kezdeményezései mindig megértésre találnak náluk. Tettekkel bi zonyítják azt. A szabadság szó kétféle értelemben szerepel ebben a filmben. Először is a háború végét, a felszabadulás első napját jelenti. Ezen a közvetlen, nyilvánvaló jelentésen felül azonban a szabadság, mint filozófiai probléma is megjelenik a filmben, s azt hisszük, ez a lényegesebb benne. Annál inkább, mert a háborúnak, a harcnak a „szabadság első napján" sincs tulajdonképpen vége. A harc tovább tart, ropognak a gépfegyverek, zúgnak a tankok, s az emberek, akik kétségbeesetten lövöldöznek, éppúgy meghalnak és megsebesülnek ebben a harcban, mint korábban, amikor még tartott a háború. A cselekmény azzal kezdődik, hogy egy német kisváros lakói a felszabadító csapatok elől elmenekülnek. Csak egy orvos, dr. Rhode marad — három lányával együtt — a városban, mert erkölcsi kötelességének tartja, hogy ne hagyja cserben a sebesülteket ós a betegeket S még el sem ül a harci zaj, amikor az idős német orvos lakásába volt hadifoglyok hatolnak be. Olyan férfiak, akik öt évig raboskodtak a városka melletti lágerban, s most Ingét, az orvos legnagyobb leányát, megerőszakolják. Később azonban akad egy sebesült lengyel tiszt — Jan — aki védelmére kel az orvos lányainak. A filozófiai problematika kibontása ezzel a mozzanattal kezdődik. Aleksander Ford, a film világhírű rendezője a szabadság eszméjének lényegét kutatja. Van-e, lehetséges-e igazi szabadság? Olyan, amelyikben nem vész el az emberség? Ébredhet-e bizalom az egykori ellenségek között? Ezek a kérdések nem mesterkéltek: a konkrét szituáció veti fel őket. Jan társai ugyanis tiltakoznak a Inge, a német lány (Beata Tyszkiewicz) és Jan. a sebesült lengyel tiszt (Ta deusz Lomnicki) Az útépítő-jogász Már többször beszéltem vele. Dr. Dóczi Andrásnak hívják, s a Szegedi Városgazdálkodási Vállalat útépítő osztályának a vezetője. Alacsony, barázdált arcú, 50 év körüli férfi. Idegember. Pillanatok alatt reagál mindenre, felméri a helyzetet s intézkedik. Megjárta a megyét De ki is ez az ember? Azt hallottam róla, jogász volt. — Igen kezdi vallomását, amikor egyszer időt szakítottunk, hogy a munkán kívül róla is beszéljünk — jogász voltam. Aztán jött a munkára", de ha egyszer megtanulja, nem szívesen keres más állást. Szerintem ^ Tönkremegyek. De jobb, mint bármelyik mas fi- . haza ebédelni. Félt. Kérdi is mindig, minek dolgozom zikai munka. Így került dr. Dóczi András 1945-ben a Hódmezővásárhelyi Közúti Vállalathoz. Aztán gyorsan peregtek az események. Letette a szakmunkásvizsgát és rövid idő alatt élmunkás lett. — Minden munkhelyre szívesen mentem. Nem számított vidék, vagy város. Csak lássam a napi fáradság eredményét. Megjárta egész Csongrád háború, a fogság. A tankok ^ asz„falt8imítd . .,„ szántotta utak, s mi foglyok - , s a fortyogó ta^ rek ? mondja, ha otthagyom a munkát, mikor csak ,a közepén tartok, rendjén van? — S a gyerekek? — Ök se látnak sűrűn, azért nincs velük probléma. Az egyik, a kicsi kitűnő tanuló a gimnáziumban. A másik ötödéves geológus, de még tartja a jelest. A „gyerek" — Hát a harmadik „gyeutat építettünk... És 1945 után, amikor hazajöttem, élni kellett. Az útépítő szakmát ismertem. Tudja, nehezen megy az ember „fekete A tavalyinál több divatárut kaptak az üzletek cashmillon . és orlon sálak mennyisége és választéka. Az idei kedvezőtlen időjárás miatt már a nyár végén hiánycikk volt a női ernyő. A nagykereskedelem a hazai kapacitás teljes kihasználásával igyekezett feltölteni az üzleteket, az igazi esős szezonra még mintegy 40 000—45 000 import ernyő is érkezik. pel. A segédmunkások szívesen dolgoztak mellette. Igaz, nem lazsálhattak, de megvolt az eredmnéye. „Tud dolgozni" Tizenegy év szakmai gyaAz őszi-téli felkészülés a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalatnál is befejeződött. A vállalat tájékoztatása szerint a tavalyinál több divatárut adtak az üzleteknek. A divatcikkek közül jónéhány azonban már a szezon kezdéskor teljes választékban várja a vásárlókat. Egymillió kendő kerül forgalomba. őszre tisztaselyem, nylon és műselyem, télire pedig gyapjú és műszálas anyagokból. A kendő változatlanul divat, talán mert a kalapnál olcsóbb, célszerűbb viselet és nem rontja el a frizurát sem. A szezonra 1,3 millió sál készült. Az olcsóbb sálakból szinte korlátlan mennyiség van a kereskedelemben, s 50 százalékkal nagyobb a készlei szintetikus alapanyagú sálakból. örvendetesen növekedett a keresett — külföldi könnyű, meleg nyakravalók minőségével vetekedő — A férfiak fontos divatcikkéből, a nyakkendőből viszont nemcsak a mennyiségi! hanem a választék is megfelelő. A következő három hónapra a legkeresettebb selyem és terltál nyakkendőből egymillió került az üzletekbe. A férfi kalapdivat tavaly óta annyiban változott, hogy a karima keskenyebb. a kalap enyhén csúcsos. Több mint 100 000 férfi kalapot adtak át üzleteknek az őszi-téli idényre. (MTI) Elmosolyodik, összeszaladnak a ráncok a homlokán. — „ö" 1961-ben született. Sok pénzt lehet vele megtakarítani népgazdasági szinten. Kohósalakot használtam német lányok védelmezése ellen, s egyik így a másik meg amúgy, de végeredményben mindannyian megszületett szabadságuk megsértését látják benne. Igazuk van-e? A film nem siet a válasszal. És nemcsakhogy nem siet, de nem is egyszerűsít. A problémát teljes . bonyolultságában mutatja be. S nem spekulatív módon, nem pusztán a probléma filozófiai oldalára figyelve, hanem gazdag életanyagba ágyazva. Ez a módszer jellegzetes Ford munkásságában. Ford azok közé a modern filmrendezők közé tartozik, akik nem használják azokat a formabontó, újszerű eszközöket és eljárásokat, amelyeket a filmművészet az utolsó tíz évben kidolgozott Ford filmjeinek formanyelve hagyományos. Művei mégis modernül izgalmasak, egyszerűen azért, mert tartalmuk, problematikájuk, mondanivalójuk mai. Gondoljunk csak például az amerikai Williams drámáira. Ott sincs semmiféle modern technikai-szerkezeti eszköz; drámáinak .építésmódja szinte konzervatív. De az életanyag, amely ebben a hagyományos keretben feltárni, izgalmasan mai. Akárcsak Ford filmjeiben. S nemcsak mai, hanem korlat után a Városgazdái- fe] ^ útépítéshez. Nem kell kodasi Vallalathoz került. — Akkor már a szakma kiváló dolgozója voltam — teszi hozzá a jogász. S ennél a vállalatnál sem vallott szégyent. Igaz, csak ritkán került kezébe a simítófa, de mint főnököt megszerették az emberek. Mesélték is: „Mikor a Dóczi bácsi mérges volt, akkor volt a tánc. Letérdelt az aszfalt mellé, mi meg csak néztük. Ez az ember aztán tud, dolgozni". Napi 10—12 órát van a munkahelyeken. Bervájával járja végig az útépítéseket. Tanácsot ad, veszekszik, ha nem megy rendesen a munka. — Persze csak ritkán. Dolgoznak aZ emberek, nincs okom panaszra. Csak az aszszony... ... ? — Hát ha nem megyek cement, a salak magától köt. Csak a felső burkolatot kell rátenni, aztán kész. Először járdaépítésnél próbáltuk ki. Most a Marx téren már kocsiút is készül ezzel az eljárással. Igaz rakoncátlankodik egy kicsit, pereskedünk miatta. De majd rendbejön az „ő" szénája is. Jó kocsiútnak is, csak nehéz elfogadtatni. A jogász alig emlékszik már az íróasztalra. — Nem tudnék én már irodában ülni. így sincs nyugtom, ha nem vagyok kint az emberek között. Húsz éve építi az ország útjait, s 'egyengeti a ballépést elkövetőkét. A vállalat társadalmi bíróságának az elnöke. ítéletei is olyan szilárdak, mint az útjai, melyeket a saját elképzelései szerint épít. Kovács Attila változatos, színes, drámaian izgalmas is. Amikor Jan védelmébe veszi a lányokat, s társai, több-kevesebb tiltakozással, de végül Ls belenyugszanak a helyzetbe, a németek ellentámadást indítanak a városka ellen. S Inge, aki mindig gyűlölte a fasizmust, a náci ideológiát és a háborút, most mégis Ottóhoz, harcoló vőlegényéhez megy, s egy templomtoronyból — ha undorodva, reszketve és sírva is —, de mégiscsak lövöldöz azokra a lengyel katonákra. akik védelmükbe vették őt. Mint ebből a vázlatból kiderülhetett — ha valaki eddig nem tudta volna — Ford nemcsak filozófus, sőt elsősorban nem az, hanem művész, aki hatalmas, gazdag életanyaggal dolgozik. Azonban arra is képes, hogy ennek az életszerűségnek filozófiai töltést adjon. S ez teszi filmjeit jelentőssé, fontossá, kordokumentumokká. A film cselekménye húsz évvel ezelőtt játszódik. De a film nem történelmi film, a szó konvencionális értelmében legalább biztosan nem, hanem olyan mű, amelynek mondanivalója a mához ér el. Ezért nem lehet közömbösen, szenvtelenül, érdektelenül nézni. 0. L. Küszöböd előtt Szokatlan hangvételű háborús film. A cselekmény a második világháború egyik legdrámaibb időszakában és helyén játszódik. A németek Moszkvát ostromolják, a harcok a fővárostól egy kilométernyire folynak. Vaszilij Ordinszkij, a film rendezője azonban nem a drámát, a monumentalitást emeli ki ebből a harcból, hanem a lírát. Rendkívül sok finomsággal és oldott líraisággal mutatja be a háború okozta egyéni tragédiákat. A történet egy légelhárító ágyú legénységének sorsát mutatja be. Az ágyú és személyzete Moszkvától nem messze, egy kis tanya mellett táboroz le, hogy védelmezze a várost. Először csak gyakorlatoznak, aztán megjelennek az első német harckocsik és a kis egység eredményesen veszi fel ellenük az első harcot. Am a támadások fokozódnak, s az egység elszenvedi az első veszteségeket. Később pedig mindannyian meghalnak. De amíg ez a cselekmény lebonyolódik, apró, lírai epizódok egész sora érzékelteti a háború szörnyűségeit. Megismerünk egy kedves, fiatal lányt, aki akkor tudja meg, hogy valaki nagyon szereti őt, amikor az már nem él. Aztán megismerkedünk fiatal katonákkal, akik valahonnan a messzi hátországból jöttek Moszkva védelmére, s izgatottan várják az első találkozást a fővárossal. A pályaudvaron kiszállnak a vonatból, s aztán rögtön a földalattira ülnek, amely csak a város másik végén áll meg velük. A várva várt találkozás a fővárossal, elmarad ... A lírai hangvételű film stílusos képei Igor Szlabnyevics színvonalas operatőri munkáját dicséri. Hatásos Básznyer kísérőzenéje is. w Kedd. 1965. október 5. 0tL-MAGYARQRSZA9 5