Délmagyarország, 1965. október (55. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-28 / 254. szám

flz ideológiai irányelvek - a tudományegyetemen Az áltandr A József Attila Tudományegyetem pártbizottsága legutóbbi ülésének határozata alapján rövidesen az oktatók szamara a Nevelési Bizottságok mindhárom karon Összoktatói értekezletet szerveznek — az ideológiai irányelvek gyakorlati alkalmazásanak első lépéseként. Ezeken az illető kar dékánja vagy dékánhelyettese ismerteti az oktató-nevelőmunkáral kapcsolatos, legfontosabb összkari, ideológiai problémákat. Ezt követően kisebb, a rokon intézetek oktatóit összefogó szekciókban folytatódik a feldolgozás munkája. Itt mar a szakosítás konkrét problémáinak megbeszélésére kerül sor, a világnézeti neveidtevékenység fokozása érdekében. A reformtanterv bevezetésével összefüggésben felülvizsgálnak egyes tematikákat, hogy a tematikákon belül nagyobb hangsúly essék az ideológiai problémák illusztrálására, megvilágítására. Felülvizsgálják a párttagelőadók — patronáló tanárok — politikai képzettségét, tevékenységét. A tanszékvezetőknek tanácsolja az egyetemi pártbizottság, hogy beszéljék meg egy-egy kollégium előadójának szakelőadását olyan szempontból, hogy miként vonja le az illető előadó — szaktárgyával összefüggésben — a világnézeti következtetéseket. Az évfolyamfelelősi rendszer politikai-világnézeti jellegének erősítése is lényeges feladat. A társadalomtudományi karok oktatói figyelmét, felhívják arra: törekedjenek az irányelvek felvetette elvi problémák tudományos megoldására. Az oktatók ideológiai ismeretének elmélyítése érdekében azon oktatókat, akik a hároméves marxizmus—leninizmus esti egyetemet elvégezték, az esti egyetem szakosított tanfolyamainak elvégzésérc ösztönzik. — Hol voltatok? — kérdeztem a gyerekeket, amikor este a Bokor utcában találkoztam velük — kezdi a történetet Gulácsy Zoltán, a szegedi III. kerületi általános iskolák vezető igazgatója. — Tanulni. A Dezső bácsinál — kaptam a választ. Kérdezősködött, ki az a Dezső bácsi. Ekkor derült ki, hogy Zilahy Dezső, vagy más néven a „tanár úr" az •utcán is gyűjtögette tanítvány-jelöltjeit, a rosszul tanuló általános iskolásokat. Utána a szülőknél arra hivatkozott. hogy az iskolából küldték, foglalkozzon a gyerekükkel. Addig beszélt, míg felfogadták korrepetitornak. S a „tanár úr" igazán ,jó" nevelő volt. Jutalmazott és büntetett. Mint a szülőket, őt is meg kellett csókolni tanulás előtt, s mikor távoztak a gyerekek. Ha valaki nem tudta az anyagot, a sarokba térdelt, vagy egy-két Hozzászólás Nemzetközi emlékek Szeged múltjában A Dél-Magyarország október ft-i számában Péter László nagyon értékes és egyúttal nagyon elgondolkoztató cikket szentelt városunk nemzetközi hagyományainak. Valóban, aligha van még egy olyan vidéki magyar város, melynek története annyira gazdag volna nemzetközi vonatkozásban, mint éppen Szegedé. Ezen nemzetközi vonatkozású történelmi, művelődéstörténeti mozzanatok között több olyan van, amelynek emlékét köbe vésve kellene megörökíteni. Hogy mit jelent az illető országok közötti kapcsolatokban a megbecsülés és az emlékezés Ilyen megnyilatkozása is, erre vonatkozóan elegendő arra a meleg érzelmi visszhangról tanúskodó tudósításra és méltatásra hivatkozni, melyet Frangois Beudantnak, a Balaton első geológusának emlékére 1962-ben Balatonfüreden elhelyezett emléktábla felavatása alkalmából a France-Hongrie című folyóirat közölt. A jelek szerint komoly visszhangot kiváltó eseménynek ígérkezik a francia forradalom Szegeden hadifogolyként elhunyt katonáinak emlékére tervbe vett emléktábla elhelyezése is. Az emléktábla előtt tisztelgő francia vendégeket nc felejtsük el tájékoztatni arról az emberies magatartásról sem. melyet Szeged lakossága tanúsított annak idején a francia hadifoglyok iránt. De az a nevezetes esemény sem hagyható említés nélkül, melynek a szegedi vár 1794-ben volt a színhelye: akkor ugyanis az itt őrzött francia hadifoglyok megünnepelték a Bastille lerombolásának évfordulóját, mégpedig olyan keretek között, hogy a budai főparancsnokság tüstént szigorú utasítást küldött a szegedi helyőrség parancsnokának az évforduló megünneplése alkalmából felállított szabadságiak és egyebek azonnali megsemmisítésére. A nagy sietséget az a félelem diktálta, hogy ilyen esemény a lakosság körébon visszhangot keltve hozzájárul a forradalmi eszmék terjedéséhez. Ettől Szegeden is tartani lehetett, annál is inkább, mivel a szegedi katonai parancsnokság 1793-ban tett jelentése szerint a helybeli lakosság körében „egészen nyugtalan és bolond fpk" voltak. Az 1879-i „víz vész" alkalmából a külföld részéről megnyilvánult nagyfokú áldozatkészség emlékét legméltóbban emlékoszloppal lehetne megörökíteni. Az árvízi tragédia ugyanis, melyről Larousse, ismert enciklopédikus kis szótárában negyedszázad múltán is említés történt Szeged nevénél, nemcsak Európa, hanem a világ figyelmét ráirányította Szegedre, ée földünk egészen távoli részeiből is érkeztek adományok. A városunkba ellátogató külföldiek között nagyon kevés lenne azok száma, kik nem olvashatnák hazájuk nevét azon országok között, melyeknek lakossága a katasztrófa hírére az áldozatkészségnek, a szolidaritásnak ma sem halványuló jelét adta, még olyan távoli országokban is, mint pl. Kína, Japán, Kuba, Haiti stb. Ma csak néhány utcaelnevezés őrzi mindennek emlékét, minthogy nemrégiben az az emléktábla lekerült a helyéről, amelyet 1881.-ben helyeztek el az akkor polgári leányiskola céljára szolgáló épület külső falán. Péter László a cikkében, nagyon helyesen, nyomatékosan rámutatott a további kutatások fontosságára, megjelölve több területet is, ahol a kutatások Szeged nemzetközi kapcsolatainak ismerete szempontjából értékes eredményekkel járhatnak. A cikkben említetteken kívül ilyen területet képeznek pl. Szeged régebbi történetében található orosz vonatkozások is. A Dmitrij AgrenyevSzlavjanszkij Európa-szerte sok sikert aratott „énekes társulatá"-nak itteni többszöri szereplése a múlt század végén különleges színfoltot alkot városunk történetében. Felmerül a kérdés: találhatók-e ennél régebbi időkben orosz vonatkozások Szeged múltjában? Igen, így már a XVIII. században is. Irodalmi téren feldolgozásra, 111. publikálásra vár az orosz irodalomnak a szegedi sajtóban való tükröződése is. Érdemes volna a Szegedi Állami Levéltárban őrzött XVIII. századi szerb nyelvű iratokat is tüzetesen átvizsgálni, mert ezek Szeged és Belgrád kapcsolatainak szempontjából alighanem értékes adatokat tartalmaznak. A teendők között sor kerülhetne Szeged múltjának fontosabb nemzetközi vonatkozásait dokumentáló anyag összeállítására és a múzeumban való elhelyezésére. A látogatók számára kétségtelenül nagyon értékes látnivalóul szolgálna egy ilyen gyűjtemény, még akkor is,. ha az nagyrészt fényképmá-! solatos anyagot tartalmazna. Es bőven akad ilyen emlék. Gondoljunk csak azokra a nyomtatványokra, metszetekre stb., amelyeket Szegednek a török uralom alóli felszabadulása alkalmából külföldön bocsátottak közre. A gyűjteményben helyet kaphatnának az árvíz idején a külföldi lapokban megjelent egyes rajzok másolatai, Jacques Normand Aux „Inondés de Szegedin" című alkalmi költeménye, Alexandre-E5dmond Morin szegedi vonatkozású rajza és több más, egészen napjainkig. A teendők számbavétele során újból előtérbe kerül olyan folyóirat kérdése is, melyben a Szegeddel és történetével kapcsolatos kutatások eredményei napvilágot ' láthatnának. Remélhetőleg ennek a kérdésnek megoldására is egyszer sor kerül. Dr. Palásti Láazlö Fejlesztik a szolgáltatásokat az építőipari munkásszállásokon Az ÉM Szolgáltató Vállalat — amely csaknem 23 000 építőipari dolgozó elszállásolásáról, ellátásáról gondoskodik — jelentősen fejlesztette szolgáttatásait. Az utóbbi két évben a vállalat 26 szállóépületében paplannal váltották fel a takarókat ás minden ágy matracbetétet kapott. Az éttermek elavult bútorainak kicserélésére csaknem ötezer modern széket és 1200 múanyagboritású asztalt szereztek be. amelyből bőven jutott a szobák berendezeseinek felújítására is. Sóval a jégpáncél ellen Éppen a legkedvezőbb időpontban — ősz elején — fejezte be laboratóriumi vizsgálatait az Ütügyi Kutató Intézet annak megállapítására. hogyan lehet a legjobban megelőzni az utakon a jégpáncél kialakulását, illetve hogyan lehet a már kifejlődött jeget felolvasztani. Jobb eljárást keresve megvizsgálták, nem lehetne-e nálunk is alkalmazni a külföldön, tehát némileg más viszonyok között már jól bevált sózást, amitől még most is sokan idegenkednek, arra hivatkozva, hogy a só megtámadja a betont és a gépkocsik fémalkatrészeit. Az UKI szakembereinek azonban sikerült megtalálniuk azt a módszert r— a közönséges konyhasó megfelelő adagolásában —, amely pillanatok alatt felolvasztja a jeget, illetve megakadályozza a víz összefagyását, de sem a betonnak, sem a kocsiknak nem árt. Az ország legforgalmasabb 6000 kilométernyi úthálózatának jégmentesítésénél az új módezer bevezetése több millió forintos évi megtakarítást eredményezne. (MTI) pofon volt a büntetése. S hogy mit kellett megtanulniuk? Amit Dezső bácsi aláhúzott a könyvben. De azt aztán szóról szóra. Az első „lebukás" — Tartott ez körülbelül 20—25 gyerekkel mindaddig, míg be nem hívattuk Dezső bácsit, s el nem tanácsoltuk. A gyerekeknek is megtiltottuk, hogy nála tanuljanak — kapcsolódik a beszélgetésbe Barta József, a Hámán Kató általános iskola igazgatóhelyettese. — Lezártnak tekintettük az ügyet, mert nem jött többet az iskola környékére. — A szemüveges, hajlotthátú, 55 év körüli, behízelgő modorú „tanár úr" Szegeden lebukott. Ezért egy időre áttette .székhelyét Kiskunfélegyházára . „Kihelyezett osztályt" nyitott — közölte bosszankodva Annus Antal, a szegedi városi tanács oktatást csoportjának vezetője. „Megegyeztünk.. Horváth Ferenc, a Rózsa Ferenc gimnázium igazgatója fedezte fel. hogy idén nyáron újra „oktatott" Zilahy Dezső, Kálvária tér 6. szám alatti lakos, aki — mint kiderült — soha életében nem volt tanár. Gimnáziumi érettségije ' van, semmi több. És persze — mert enélkül nem ment volna a diákok összegyűjtése —, állítása szerint jó összeköttetései. Igaz, azokat áz iskolaigazgatókat, tanárokat még csak nem is látta, akikre hivatkozott. A fő az volt. hogy a nevüket tudta. Ebitől „lett" a kapcsolat. Azután már nemcsak általános iskolásokkal foglalkozott, hanem középiskolások korrepetálását is vállalta. Mennyiért és hogyan? Erről beszéljenek nyári tanítványai, s szüleik. A Tömörkény gimnázium igazgatói irodájába Diós József igazgató három kislányt hív be. Félénken, megszeppenve ülnek le az igazgató elé. — Hogyan kerültek Zilahy Dezsőhöz tanulni? — érdeklődöm: Cz. E. kezdi a beszámolót: — Matematikából és angolból buktam. Évzáró után édesapám egy levelet talált az ajtónkra tűzve. Zilahy Dezső írta, s arra kérte a szüleimet. keressék fel a pótvizsgára való felkészítésem ügyében. Délután el is jött. Az igazgató úrhn* fűződő jó kapcsolatára hivatkozott. s garantálta, hogy átmegyek. — ö majd elintézi — mondta. Megegyeztünk. Hogyne egyeztünk volna — idézi a történteket az apa. amikor öt is megkerestem. — Nekem az volt a legfontosabb. hogy a lányom útját egyengessem. — Mennyit fizetett? — Zilahynak 300 forintot az angolért, a főiskolásaknak és egyetemistáknak, akiket matematika oktatásra alkalmazott, ugyananyvt Húszan a kis szobában Cz. E. elmesélte, hogy tizenöten, húszan gyűltek öszsze nap mint nap reggel 8kor a Brüsszeli körút 23. alatt, egy kis szobában, ahol az ott lakó fiút — tudomasa szerint — lakashasználatért oktatta a „tanár úr". (A lakáshasználat csak ráadás volt az 1400 forintos tandíjra.) A módszerek most is a korábbiakhoz, hasonlóak voltak, azzal a különbséggel, hogy a lányoknál már nemcsak atyai csókokkal próbálkozott Dezső bácsi. Ezt mondta B. K. is, aki matematikából és történelemből bukott. N.-ékhez az osztály főnöknőre hivatkozva férkőzött be. „Tekintettel volt" anyagi helyzetükre, ezért „csak" fiüO forintot kért munkájáért. Még az utolsó hetekben is vett fel tanítványokat. mert az ő módszerével — büszkélkedett — egy hét is elég a felkészüléshez. Egy Bori nevű lány is járt Zilahvhoz tanulni. Ahhoz ült mindig, s ölelgette Persze mas sem maradt ki a kedves kedési kísérleteiből. De nemcsak kedveskedett, hanem ajánlatokat is tett. Amikor visszautasították, megfenyegette a lányokat, nehogy elmondják otthon, mert „elintézi", hogy megbukjanak a javítóvizsgán. Diós József igazgatót pedig — aki erre is felháborodottan emlékezik — arra akarta rávenni, hogy semmisítse meg a vizsgabizottság határozatát. A Rózsa Ferenc gimnáziumban is hasonlóan beszéltek a gyerekek: ö. K. és L. V. Arra is fény derült — egy levél is tanúsítja —, hogy folytatni akarta az „oktatást", ami számára jól jövedelmezett. Becsapott emberek Azok a diákok, akik belekóstoltak Zilahy Dezső oktatási módszerébe, nem mentek vissza hozzá. Ellenben a szülök feljelentették az áltanárt. mert egyiküktöl-másikuktól ezreseket csalt ki „tanítás" címén. Igaz. egész nap kínozta a gyerekeket — tehát „adott" a pénzért valamit —, de ezt nem nevezhetjük tanításnak. Tanítványai többsége megbukott. Akiknek sikerült átcsúszniuk a javítón, azokat is csak saját szorgalmuk segítette. Drága árat fizettek azok a hiszékeny szülők, akik gyerekeiket Dezső bácsira bízták. Felelősségre is vonta már a III. kerületi tanács az áltanárt, mert jogtalanul korrepetált. A szabálysértésért a legmagasabb bírságot, ezer forirltot rótták ki rá. De ezt Zilahy játszva kifizeti. hiszen a nyári bevétele körülbelül 20 ezer forint volt. A Pedagógus Szakszervezet mindenesetre már okult az ügyből. Megszervezték a korrepetitor-hálózatot Kovács Attila A betegek gyógyulásáért Véradás a kórházhan Tegnap délelőtt a szegedi I-cs kórház egészségügyi dolgozói jelentkeztek önkéntes Véradásra. S ezt ebben az évben már másodízben teszik, hogy vérükkel is segítsék betegeik felgyógyulását. Mint mondják, ők is félnek a „szúrástól", de erősebb bennük az a tudat, hogy a beteg embereknek vérre van szükségük. ök tudják leginkább, mennyit jelent egy-két deci vér. Néha emberéletet. Mikor a kórházba értemi már harmincegyen túlestek a véradást követő uzsonnán is. Vidámak voltak. Tulajdonképpen a maguk munkáját is segítették. Jöttek olyanok ls, akik csak néhány perce tudtak meg, hogy a Véradó állomás dolgozói a kórházba érkeztek. Egyikükmásikuk már nagy gyakorlatú véradó. A gyermekosztály dolgozói szinte teljes létszámban. Jó példával járt elöl vezető főorvosuk, dr. Náray Sándor is. öt követte dr. Berkes Pál igazgatófőorvos is. Már második alkaJ lommal vesz részt a véradó mozgalomban. Gyors egymásutánban telnek a 2—3 decis palackok. Aa éltető vért talán éppen CIc fogják felhasználni valamelyik betegük megmentése érdekében. Egymás után szaporodik a jelentkezők számai 51, 52... 64... Délután a fehér dobozokban autóra került az itt öszszegyűjtött vér: közel 16 liter. Az orvosok pedig viszszatértek betegeikhez, aki'14 talán nem is tudják, miért késett öt percet a vizit... K. A. GYORSPOSTA • GYORSPOSTA GYORSPOSTA* GYORSPOSTA A boltvezető kötelessége Molnár Károly olvasónk arra kért felvilágosítást, helyesen jártak-e el ügyében, amikor is a rossz zsebrádiótelep kicserélésével a nagykereskedelmi vállalathoz utasította a kiskereskedelmi bolt vezetője. Ezt sérelmesnek találja, mert véleménye szerint a vevő semminemű vásárlási kapcsolatban nem áll a nagykereskedelmi vállalattal, így azt tartana helyesnek, ha a boltban cserélnék ki a hibás árut. — A vásárló panasza jogos — kaptunk tájékoztatást dr. Máté Jenőtől, az Állami Kereskedelmi Felügyelőség helyettes vezetőjétől. — Minőségi reklamáeiö esetén, a rendelkezések érteimébon, a boltvezető köteles kieserélni a reklamált árut, vagy visszafizetni a vételarat. Semmiképpen nem helyes, hogy a boltvezető a nagykereskedelmi vállalathoz küldte, mert ez nem intézkedés, esak „könnyű" megoldás választása, a vásárlók lerázass. Szállítás háztól házig „Megdöbbenve olvastam, majd személyesen is tapasztaltam, hogy a Kígyó utcában levő háztól házig szállítási irodát kihelyezték Szeged-állomásra. Sokkal egyszerűbb volt bent, a város szívében felkeresni az irodát, leadni a -megrendelést. Most viszont naponta igen sokan kénytelenek vagyunk kivitlamosozni Szeged-állomásra" — panaszolta szerkesztőségünkhöz írott levelében Fenyő Mátvás szegedi lakos. * — A „háztól házig" szállítás a MÁV Igazgatósághoz tartozik — kaptunk választ érdeklődésünkre Papp Lajos MAV föintézötól. — A MAVnúl. mint köztudott dolog, o-sz á «o ;a n lét szá m-ál szervezés volt. Gazdaságosságra, megtakarításra törekedtünk akkor, amikor több munkakört összevontunk, s így a kisebb létszámmal ugyanazokat a feladatokat tudjuk megoldani. Igy került sor a Kígyó utcai iroda kihelyezésére Szeged-állomás gyorspénztárához. Ez az intézkedés nem helyi jellegű, hiszen az országban másutt is az állomásokon helyezték el a áztnl házig szállítási irodákat. Egyébként a Kígyó utcai helyiséget már régen át kellett volna adnunk a városi tanácsnak, mivel erre többször felszólítást kaptunC. Kérjük tehát a lakosságot, mindezeket vegve figyelembe és árufeladás végett Szegedállomás gyocspénztórát keresse fel. További automatizálás a konzerviparban A konzervipar a feldolgozott és közfogyasztásra kerülő áruk túlnyomó többségéi kis egységben: dobozba* vagy üvegben hozza forgalomba. Ezért az egész gyártás során, de különösen i kiszerelésnél magas színvo nalú gépesítettség szüksége* E cél szolgálatában, magvai feltalálók automatikus, folyamatos vákuumozó, vákuumozást ellenőrző és zárógépet szerkesztettek, konzervei üvegekhez. A gép a kísérletek sorai elérte az összes célul tűzött mutatókat. Csütörtök, 1965. október 38. QÉLrMAGrARORSZÁG 5