Délmagyarország, 1965. október (55. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-27 / 253. szám

Kubai eiegia A Szegedi Irodalmi Színpad évadnyitó műsora Hétfőn este a Móra Ferenc sel, színvonalasan és hatáso­Müvelődési Otthonban tar- san szólaltatták meg évad" seket; GuiUén volt az főszereplője". totta meg — Kubai címmel — idei első, nyitó előadását a Szegedi Irodalmi Színpad. A produk­ció mindenekelőtt meglepő újszerűségével különbözött sz együttes korábbi teljesít­ményeitől. Újszerű volt már a műsor namáriát összeállítása is. Az eddigi gyakorlattól eltérően Csíkos Gábor, az együttes vezetője és rendezője, a Szegedi Nem­zeti Színház művésze egyet­len költő, a kubai Nicolas Guillén verseiből válogatta össze az egész műsort. Tar­talmilag így a műsor magá­tól értetődően nem volt, nem Rácz Tibor, lehetett olyan sokszínű, mintha több költő hangját hallottuk volna benne, de az összeállítás magasfokú kon­centráltsága, egysége, azt hisszük, atmoszférájának és hatásának intenzitásával bő­ven kárpótolta a sokhangú­ság hiányáért. Minden elő­adást bizonyára hiba lenne ig.V megrendezni, de hogy ez esetenként, alkalmilag le­hetséges, sőt szükséges, ép­pen a hétfői siker bizonyítja. Üjszerű volt ez az előadás másodszor abban, hogy a színpad eddigi estjeinek pu­ritánságával, aszkézisével szemben, amikor a verseken, a költői mondanivalón kívül a színpadi megjelenítés esz­közeinek nem jutott hely a produkcióban, a hétfő esti műsor bátran támaszkodott ezekre az eszközökre. Hétfőn este nemcsak verseket hal­lottunk, hanem a színpad tagjai gyakran énekeltek, sót még táncoltak is. Eleve­nebbek, izgalmasabbak, na­gyobb hatásúak vollak a színpadképek, amelyeknek megkomponálásában az ed­digiekhez képest szokatlanul nagy szerepet kapott a vilá­gitás, a színpadi fény árnyalt, kifejező felhasználása. Üjszerű volt ez a műsor harmadszor abban, hogy tar­talmilag és szerkezetileg, egész kompozíciójában és eb­ből következően hatásában is határozottan felfelé ívelt. A szóló versmondás az előadás végén szavalókorussá ala­kult. s ez nem keresett és hatásvadász formai eszköz volt, hanem a szavalt versek tartalmából következett: ek­kor kerültek sorra azok a versek, amelyekben Guillén • leghatározottabban szólt a máról, a forradalomról. Szép es hatásos keretet adott a produkciónak az Ave Mária: a műsor ezzel kezdődött és ezzel fejeződött be. De a visszatérés nem puszta Is­métlés volt; a dal másodszor magasabb színvonalon, erő­teljesebben, hatásosabban szólalt meg. Ha valaki ezekután azt hinné, hogy a hétfő esti elő­adásban háttérbe szorult ma­ga a lényeg, a vers, a költői mondanivaló, tévedne. Az együttes tagjai mély átélés­ver­est igazi A versmondók közül elő­ször a színpad régebbi tag­jait említjük: Agai Katalint, Gyürki Istvánt, Németh An­és Szegvári Menyhértet De szépen, si­kerrel szerepeltek az újab­bak is: Maurer Adél, Szeg­vari Zsuzsa, Ördögh Szil­veszter, Mayer Ferenc Me­rényi Judit, Judik Péter. La­kos Judit Balog Tibor és A műsorban közreműkö­dött Szegedi Molnár Géza, a Szegedi Nemzeti Színház mű­vésze. Zenei vezető Csala Bene­dek, a Szegedi Nemzeti Szín­ház tagja volt A háromtagú zenekar — Kovács János, Bo­dó József és Fekete István — lendületesen, jókedvvel mu­zsikált. Kovács Máriát szép szólóénekéért illeti dicséret A koreográfiát — melynek előadásában Lévay Zsuzsa és Serley Iván működött közre — Tóth Alexandra ter­vezte. Ö. L. A sárga kocsik birodalmában A magas falak hangosan nélkül. A húszezer kilométe- nok, mert itt bizony mindig verték vissza a kalapácsok res javítását végzik. A má- hidegebb van egy-ket fokkal, éles, a hegesztőpisztolyok sik — igaz, már öregebb ko- mint a szabadban. nyolcvanezer kilo- _ sercegő hangját. A síneken, esi —, a az aknák fölött az utcák- méter utáni generálra vár. ról jól ismert sárga villamo- — \ régi típusú villamosok sok trónoltak a Szegedi Köz- jobb üzembiztonságára is lekedési Vállalat rókusl vil- törekszünk — hangzik Káro­lanvosjavító műhelyében. F.s iy| István műhelyfönök ma­milyen mások itt, mint a vá- gyarázata. — Több motorko­roxban. A műhelyben meg- esi új motort kap. A 60 ló­szokott látvány az órameze- erősek aztán jobban bírják a döjétől megfosztott motorko- strapát. Mindezt 21 ember végzi. Három brigád, három mű­szakban. Fiatal német költők estje Sokan emlékezhetünk a Magyar Írók Szövetsége nemzetközi költő-konferen­ciájának néhány napja lezaj­lott veszprémi estjére — hi­szen a Magyar Televízió köz­vetlen adásban sugározta műsorát. A többi között ek­kor szaraitok az NDK dele­gációja fiatal tagjának: Sarah Kirschnek Tornai Jó­zsef által fordított versét — egy versbe ötvözött, finoman gunyoros példázatot. A köl­egyik legnagyobb tantermet zsúfolásig töltő érdeklődök — főként egyetemisták, fő­iskolai hallgatók — részvéte­lével rendezett estet Halász Előd professzor, a Bölcsé­szettudományi Kar dékánja nyitotta meg. Német nyel­ven, meleg baráti szavakkal mutatta be a szimpatikus, fiatal kölló-házaspárt. Ezt követően Rainer Kirsch és Sarah Kirsch legkedvesebb verseiből olvasott fel. A hallgatóság tapsai azt esi, s a „kibelezett" csuklós. Itt javító-szerelők szedik ap­róra a szerkezetet, hogy aá­tán az utcákon biztosan köz­lekedhessenek. Ritkán áll le villamos az utcán, s ez az itt dolgozó 21 ember érdeme. Azoké, akik nap mint nap vigyázzák: in­dulhatnak-e reggel a kocsik; Rakusz Ferenc csoportjáé; akik a legjobban dolgoznak; s a többieké, ök legfeljebb csak bosszankodnak, ha nincs megfelelő anyag — s elég gyakran bosszankodnak — Most javulnak a munka- —, de nem állnak meg. Meg­tötársak forró tapsa azt do- bizonyították, hogy a haladó kumentálta a vers elhangzá­sa után, hogy a „példázat" - telibetalált. Hasonló „telitalálatként" sikerült Sarah Kirsch és Rainer Kirsch, a Szegedre látogató költő-házaspár hét­fői felolvasó-estje is a József Attila Tudományegyetem Ady téri épületében. A* német irodalom e nagy re­ményekre jogosító repre­zentánsainak van mondandó­ja a magyar fiatalok szá­mára. A közönség igaz és szép költészetet tolmácsoló, kel­lemes est élményével távo­zott áz egyetemről. D. E. — Tíz csuklósunk, 21 iker­kocsink, 8 motoros és 6 pót­kocsink van. Ezeket kell na­ponként ellenőriznünk, kar­bantartanunk — mondja Szi­kora János, aki két hete ad­ta át a műhely vezetését. Már három házilag készí­tett csuklós Ls szaporítja a villamosvasút kocsiparkját. Itt készültek azok is, a mű­helyben. Jobbak, praktiku­sabbak, mint az ikerkocsik. Több utas fér el bennük, gyorsabban haladnak. Az Újszegedre s Dorozsmára utazók jól ismerik őket. Jö­vőre egy újabb is elkészül. Bár kapacitással bírnánk 2 kocsi átalakítását is. Jelenleg azonban nind rá „keret". Budapestről sem tudnak „alapanyagot" — kiselejtezett villamoskocsit — küldeni. — Három műszakban, meg­állás nélkül folyik a munka. Éjszaka, a napi ellenőrzést végezzük: a fékeket állítjuk be, zsírozzuk az alkatrésze­ket, s a vezetőktől kapott hibalapok szerinti javítással foglalkozunk. Nappal, amikor szünetel a csúcsforgalom, befutnak a kocsik. A nagyobb hibákat ilyenkor javítják. Ekkor a csuklósok is „ráérnek". A műhely egyik sarkában csuklós áll. Felszedett gumi­padlóval, ütközők, áramszedő Az év kilenc hónapja a kereskedelemben A lakosság megtakarítása 1,2 milliárd forint A Belkereskedelmi Mi­nisztériumban összegezték a kiskereskedelem és a ven­déglátóipar kilenchónapi, il­letve a 3. negyedévi for­galmi tapasztalatait, ada­tait. A kiskereskedelem az év kilenc hónapjában 63,7 mil­liárdos forgalmat bonyolított le, 3,4 százalékkal többet, mint tavaly háromnegyed év alatt A bolti élelmisze­ság az elmúlt év azonos lene időszakához képest 3,2 szá- végi zalékkal, 703 millió forinttal több árut vásárolt. Ai har­madik negyedév forgalmát a ruházati cikkek iránt megnövekedett érdeklődés jellemezte. A kiskereskedelem áru­forgalmát nagymértékben kosság. hónapjában a szezon kiárusításokon, az en­gedményes vasarokon teljes áron 2 milliárd 450 millió forint értékű — engedmé­nyes áron számítva 1 mil­liárd 480 millió forint ér­tékű — többségében ruhá­zati cikket vásárolt g la­növelte a hagyományos sze­zon végi kiárusításokon kí­vül a kereskedelmi készlet­nek és a vendéglátóipar for- rendezés. Ennek sorún a galma 9 hónap alatt 900 kereskedelemben feltart, va­millió forinttal növekedett. lamint az ipartól és a kül­A 3. negyedévben 23 mii- kereskedelemtől átvett kész­liárd forint volt a kiskeres- let 3 milliárd 650 millió Figyelembe véve azt, hogy a végleges leértékelésekkel további, mintegy 250 mil­lió forint értékű enged­ményt adott a kereskedeiem, a lakosság 9 hónap alatt több mint 1,2 milliárd fo­körülményeink is\ gyobb munkákat a A na­hamaro­keresik a megoldást, hogyan szüntessék meg a hiányt. S san elkészülő fedett TMK- nemcsak keresik, de meg is műhelyben végezhetjük. Té- találják. lire készen lesz a fedett csar- K. A. kedelem bevétele. A lakos- forintot tett ki. Az év ki- rintot takarított meg. A* oli/asÁ íifa Szülők az iskolai egyenruháról A szegedi Tisza-parti Gimnázium Szülői Munkaközi)*­segenek elnöke és válás:tmányának 26 tagja küldte szer­kesztőségünknek az alábbi levelet. Még egyszer: nem kötelező! Köszönetet mondunk a Dél-Magyarorszag szerkesz­tőségének, hogy időről időre minket, szülőket közvetlenül érintő nevelési és anyagi problémákkal is foglalkozik. Ezt továbbra is igenyeljük, és örömmel olvassuk. Legutóbb az október 19-i számban jelent meg Ilyen cikk, amely — nagyon he­lyesen — a miniszteri ren­delkezések egységes értel­mezésére hívta fel az isko­lák figyelmet. Az iskolai egyenruhára vonatkozó ren­deletet mi is nagyon jól is­merjük, hLszen az iskola igaz­gatója az első szülői értekez­leten tudatta velünk. Ugyan­akkor a nevelőtestülettel egyetértésben elhatároztuk, hogy a rendelet szellemé­ben, az önkéntesség teljes tiszteletben tartásával ajánl­juk az érdeklődő szülőknek a már tavaly népszerűvé vált Iskolai egyenruhát, mert — véleményünk szerint — egyszerű, ízléses, tartós, ol­csó és a szocialusta nevelés céljait szolgálja. Ehhez az ajánláshoz jogunk van, de a kötelezővé tételt mi is ha­tározottan elítéljük. Ezért volt meglepő szá­ntunkra, hogy a helyes cél­zattal megírt cikk egy való­színűleg rosszul tájékozott szülőtársunk leveléből indul ki. Ezért kötelességünknek tartjuk megjegyezni, hogy tudomásunk szerint isko­lánkban semmiféle fórumon és formában nem volt szó az egyenruha kőtelezővé té­teléről. Semmiféle „Lskola­bizottxági döntés" erről nem született. Kérjük a levélírót, hogy szülői szolidaritásból azon­nal közölje velünk annak • szabónak a címét, aki aze­noa jóminőségű anyagból az egyenruhát „jóval 500 forinl alatt" elkészíti. Vagyunk még jópáran. akik csak ez* után szeretnénk megrendel­ni a kosztümöt, cs így — termés2et«>sen nem a Divat­szabó Vállalattal, hanem az ajánlott szabóval csináltat­nánk. Eddig is jogunkban állt a legolcsóbb helyen dol­goztatni. A cikk nyomán intézked­tünk, hogy a nyakkendői egyenruha nélkül is meg le­hessen kapni. Teljes egyetértésben a cikk­íróval reméljük, hogy „a júszá n dék ú kosz t ü ma ján 1 ős­ből akaratlanul ls iskolai egyenruha lesz". Szívből kí­vánjuk, hogy iskolánkban minél több kislány viseljen ünnepi alkalmakkor egy­öntetű, ízléses ruhát. Ugyan­akkor a nevelőtestülettel együtt ígérjük, hogy azokal a tanulóleányainkat, akik ha­sonlóan ízléses, de nem azo­nos szabású ruhában járnak, soha semmiféle megjegyzés­sel nem illetjük. Mivel iskolánk minden ta­nulójának kivétel nélkül van már munkaköpenye, nincs semmi ok arra, hogy azt ne hordják az iskolában, hiszen ezzel védik ruháju­kat, és a nevelési szempont­ból csak helyeselhető egyön­tetűséget segítik elő. Széli Lásilúné cipögyári művezető, a Tisza parti Gimnázium Szülői Munkaközösségének elnöke Hazánk és a lenini forradalom Már évek óta folyt az irtózatos öldöklés az első világháború kü­lönböző frontjain. Galíciában, Wolhjfniában, a Pripet-mocsarak rengetegében, a Doberdón, Fland­riában és a Keleti-tenger mellékén szakadatlanul hullottak azok a szerencsétlenek, akiknek 1914 nya­ran azt ígérték — „visszatértek, amikorra lehullanak a falevelek". 1917 végére ez az iszonyú „hul­lás" a végletekig letörte a hata­lom dölyfének és ostobaságának kiszolgáltatott embert. Ámde fény jött keletről: az orosz nép lenini forradalma megdöntötte és végle­gesen elsöpörte a cári reakciót és meghirdette a békét. Magyarország népe felujjongott. Reménység támadt az emberek szívében. Mindenki Leninről be­szélt és az orosz forradalomról, a békeüzenetről. Minden lap hasáb­jain az üzenet pozitív értékelésé­nek betűi izzottak. Az általános közhangulatot fejezték ki. A polgári liberális Világ hasáb­jain Bíró Lajos írt az eseményről. A „Megjött az orosz békeüzenet" című vezércikkéből, amely 1917. november 3ó-án jelent meg, idéz­zük a következő soíjpkat: — Hogyan fékezzük meg az örö­münket! Hogyan kényszeri tsük magunkra a hideg mérlegelés kö­teles nyugalmát! Hogyan fojtsuk el felszabaduló szivünk dobogá­sát, hogy országokon végighöm­pölygő mámoros üdvriadal ne le­gyen abból, ami egy kiforrt aka­rat és egy hideg megfontoltság el­szánt kinyilatkoztatása kell, hogy legyen. Az elektromos szikra lát­hatatlan szárnyán megjött a vilá­gosságot árasztó keletről az ál­dott híradás és a várva várt üze­net: az orosz kormány drótnélküli táviratban felszólította a hadviselő államok kormányait' és népeit, hogy kezdjék meg a tárgyalást a fegyverszünetre és az általános békére nézve ... — Hát kigázolhatunk — sze­gény, megalázott emberiség — a vértengerből, amely a halottak vé­rét magába itta, de az élők egész erkölcsi létét bemocskolta. Hát el­múlhatok rólunk a kimondhatatlan szenvedéseknek ez a pokla, amely­ben elpusztult lassanként min­den, ami az életet érdemessé tette rá, hogy éljünk. Hát hozzáfogha­tunk végre a sebek behegesztésé­hez. a nagy építőmunkához, amely fájdalmas börtön helyett meleg otthonná akarja átalakítani sokat szenvedett gyermekei számára ezt a megcsúfolt földgolyót... — Úristen, Úristen, kinek kö­nyörögjünk, és hová fohászkod­junk, hogy ez a boldog remények­kel terhes perc el ne múljon meddőn? Hogv imádkozzunk és hogyan átkozódjunk, hogy ez a reménység szét ne foszoljon, hogy ezt az alkalmat el ne szalasszák, hogy szomjasan sóvárgott és eped­ve epedett jobb jövőnket vétkesen el ne játsszák! Bíró Lajos ezután köszönetet mond a lenini orosz népnek a kezdeményezésért és így folytatja: — De nem hagyhatjuk ki az úgynevezett ellenséges országokat sem és meghatva gondolunk azok­ra a nemes olasz, francia, angol, vagy román és szerb férfiakra, nőkre, akik egy őrjöngő nemzeti gyűlölet tombolása közepette meg­alltak a testvériség gondolata és á béke követelése mellett. Nem feledkezhetünk meg Stockholmról, nem Bernről és nem Rómáról... De a kibontakozás lényegét a lenini békeműben látja és ezt fél­reérthetetlenül leszögezi. így: — Minthogy a szikratáviratban szétküldött békeüzenetben — az eddigi jelentések szerint — rész­letes javaslatok nem voltak, az orosz kormány „eddig ismert ja­vaslatai" csak azok lehetnek, ame­lyek mái- a nagy bolseviki-győze­zelem után három héttel ezelőtt szétrüppentek a világba és ame­lyeket minden újságolvasó ember ismer. November kilencedikén a ^ovjetek kongresszusa békehatá­rozatot fogadó11 el, amely egyebek között ezt mondja: „Á béke... csak azonnali béke lehet annexiók, vagyis idegen területek eltulajdo­nítása nélkül és idegen nemzeti­ségek erőszakos bekebelezése nél­kül, valamint kártalanítások nél­kül is". Az orosz kormány azt ja­vasolja minden hadviselő félnek, tegyen azonnal lépéseket ilyen bé­ke érdekében .,. Bíró tisztán látja a II. Vilmns-i német imperializmust. Ennek elle­nében a német néphez kiált: — Bár ki tudná szabadítani a • lelkét a nagynémet részegség há­lójából. Bár le tudná rázni magá­ról és el tudná söpörni azokat, okik a munka és a béke útja he­lyett az örök vérontás és az örök gyűlölet útjára akarják vinni. A német nép ezekben a napokban a maga sorsát fogja eldönteni. A mi sorsunkat is. Egész Európa sorsát! A szovjetek ama emléke­zetes gyűlése Anglia, Franciaor­szág és Németország osztálytuda­tos munkásaihoz fordult segítsé­gért a béke munkájában. Ha fel­hívása visszhang nélkül marad és eredmény nélkül hangzott el, gyá­sza ós bukása lesz az egész em­beriségnek. Az orosz munkásoké lesz az örök — bár tragikus — di­csőség; az egész többi Európáé az évezredes szégyen és gyalázat... Bíró a következő évben kémé: nven beszélt a közelgő őszirózsái forradalom nevében: — A kormány és a pártja üs­sék fel a történelem könyvét. Ért­sék meg belőle u mát és a hol­napot. Jó annak, aki megérti eze­ket a példátlan időket. Aki nem érti meg, az megérdemli, hogv el­lenfelei véresre karcolják, a bará­tai elhagyjak, az irigyei kineves­sék és az események átgázoljanak felette... Az idők szavát a magyar pro­letariátus megértette, s ennek szel­lemében cselekedett is. A lenini békemű első nagy harcosai között örök dicsőség illeti meg a magyar proletariátust. A mai nemzedék­nek nedig megmaradt a hatalmas tanulság: Támogatni a lenini bé­keművet annyi, mint urává válni az eseményeknek a saját haza és az emberiség nagyratörő céljainak szolgálatában .... r. M. Szerda, 1965. október 37. DÉL-MAGI ARORÍZAG $

Next

/
Thumbnails
Contents