Délmagyarország, 1965. október (55. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-21 / 248. szám

ÚJ BÁNYA Az Aknamélyítő Vállala szakemberei új bauxitbánya feltárásán munkálkodnak Kincsesen. A bánya építői elérték a 131 méteres szintet és a lejtakna utolsó szakaszán dolgoznak. Ezzel egyidőben építik a szállítást szolgáló függőaknát is. A bánya érdekessége: nem a felszínen, hanem a bánya mélyén működik majd az új gépház. Képünkön: szorgos munka a 131 méteres legalsó szinten. Közéletünk hírei PATOLICSEV ELUTAZOTT BUDAPESTRŐL Szerdán elutazott Budapestről N. Sz. Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter és az általa vezetett kereskedelmi kormányküldöttség. Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Bíró József külkereskedelmi miniszter, Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes, Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes, valamint a Külügyminisztérium és a Külkereskedelmi Minisztérium vezető munkatársak NEMES DEZSŐ PRÁGÁBAN A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának, valamint a Béke és Szocializmus című folyóirat szerkesztő bizottságának meghívására Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja szerdán Prágába utazott, ahol részt vesz a Béke és Szocializmus szer* kesztő bizottsága által rendezett tudományos ülésszakon. KÁLLAI GYULA FOGADTA AZ ÜJ ANGOL NAGYKÖVETET Kállai Gyula, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke szerdán bemutatkozó látogatáson fogadta Sir Alexander Francis Morley-t, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság új magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. DOBI ISTVÁN LÁTOGATÁSA BORSOD MEGYÉBEN Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke szerdán látogatást tett a Borsod megyei Szentistván község 7. Pártkongresszus Termelőszövetkezetében. Részt vett a látogatáson dr. Papp Lajos, a Borsod megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke, továbbá a járási pártbizottság és tanács több vezetője. Dobi István megtekintette a szövetkezet állatállományát, majd elbeszélgetett a tagsággal. (MTI) JAPÁN SZAKSZERVEZETI KÜLDÖTTSÉG BUDAPESTEN A Szaktanács meghívására hazánkban tartózkodó Japán Független Szakszervezeti Központ öttagú küldöttségét szerdán a SZOT székházában fogadta Karakas László, a SZOT titkára. A japán vendégek itt-tartózkodásuk alatt tanulmányozzák a magyar dolgozók élet- és munkakörülményeit, a szakszervezetek tevékenységét, valamint a két szakszervezeti központ baráti kapcsolatai továbbfejlesztésének lehetőségeit. Nyomdaipari tudományos konferencia Szerdán megnyílt a Papírés Nyomdaipari Műszaki Egyesület V. műszaki-tudományos konferenciájának háromnapos tanácskozása. Háromszáz magyar és ugyanannyi külföldi — angol, belga, csehszlovák, dán, finn, francia, holland, jugoszláv, lengyel, NDK-beli, nyugatnémet, olasz, osztrák, román, svájci, svéd és szovjet — szakember jelenlétében. Földi László, a könnyűipari miniszter első helyettese, az egyesület elnöke megnyitója után megkezdődött a szakmai tanácskozás. Tudatformálás ismeretterjesztéssel A szocializmus teljes felépítésének szerves része a dolgozók szocialista tudatának kialakítása, a marxista eszmék terjesztése, a tömegek megnyerése a szocialista építéssel kapcsolatos feladatok végrehajtásához. A tudományos Ismeretterjesztés 1965/66. évi feladatait oly időszakban hajtjuk végre, amikor a szocialista építés nap mint nap szívós, következetes és fegyelmezett, felelősségteljes munkát követel meg mindannyiónktól. Ebben a munkában — mint azt az MSZMP ideológiai irányelvei is megállapítják — egymástól elválaszthatatlan feladat a gazdasági építőmunka és a szocialista tudatformálás. Ezért is van mindinkább nagyobb jelentősége az élőszóval folytatott tudományos ismeretterjesztésnek. Az MSZMP irányelvei az időszerű ideológiai feladatokról világos útmutatást adnak: a társadalom anyagi feltételeinek érvényesülése egymagában nem teszi szocialistává a tudatot és az egész társadalom fejlesztésében nem az építés ütemének lassítása, hanem a szocialista tudat kialakításának gyorsítása a feladat. Az előzőekből adódóan is alapvető feladatunk az eszmei-politikai nevelőmunka Kiaknázatlan lehetőségek Arany a vízállásokban O

Az arany a vízben hever, csak ki kell halásznunk belőle. S ez nemcsak aranymondás-szerűen igaz, hanem kézzel foghatóan is. Ha valaki kételkednék benne, a Csongrád Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság adatokkal is bizonyítja: arany sárgállik a folyók árterületein, holtágaiban, a csatornák mentén, a vízáliásos területeken. Önmagától megterem Közönséges nád — ebben rejlik az arany. Külföldön ugyanis súlyos valutát adnának érte, ha okos gazda módjára mind rendszeresen hasznosítanánk. Az export növelése az országos gazdálkodás egyik lényeges és soha el nem hanyagolható része, hiszen olyan pénzt hoz az államháztartásnak, amelyért mindazt a cikket megvehetjük, amire szükségünk van, de csak külföldön szerezhetők be. Kereskedünk zsírral, tv-készülékkel, almával, cipővel, még a délibábot is eladjuk, ha hasznot látunk belőle. Miért szégyellősködnénk éppen a náddal, amelyből Csongrád megyében is csak úgy önmagától megterem mintegy 2200 katasztrális holdnyi, csupán le kell aratni és kévékbe kötözni. Csakhogy éppen itt a bökkenő. Az említett nádrengetegből csak 470 holdat birtokol a nádgazdasági vállalat, 560 hold az állami gazdaságok, 1100 hold pedig a tsz-ek tulajdonában van. Ez még nem volna baj, de az igen, hogy tavaly 550 hold szövetkezeti és 180 hold állami gazdasági területen levő nádast nem vágtak le. A kihasználatlanul hagyott nádasok feltételezett termése az alacsonyabb termelőszövetkezeti átlaggal számítva is mintegy 250 ezer kéve. A nádtermelők közül csak a nádgazdasági vállalat választja ki az exportminőségű termést, s tapasztalatai szerint az egésznek 15 százaléka bizonyul kivitelre alkalmasnak. Nyilván a náddal kevésbé törődő tsz-ek és állami gazdaságok is ludasak abban, hogy a második ötéves terv időszakában csökkent ebből az értékes ingyennövényből az exportunk. Van is meg nincs is A jelenlegi kezelési és hasznosítási mód nem felel meg a népgazdaság érdekeinek. A szakvállalat hiába folytat tervszerű gazdálkodást saját nádasaiban, ha az állami gazdaságok — a halgazdaság kivételével -7 és a tsz-ek elhanyagolják, vagy mellékesen kezelik az övékét. A közös gazdaságok egy része csak annyiban kedveli a nádat, amennyiben a gazdaságban szükséges tetőfedésekhez, kerítések húzásához felhasználhatja, illetve a tagok Igényeit kielégítheti. A népgazdaság érdeke valószínűleg fel sem vetődik bennük. Más szövetkezetek felesben takaríttatják be a nádat, a megmaradt részt pedig kj ad többet érte alapon eladják más tsz-nek, megyei tszberuházásl irodának stb. S mivel a hivatalos 4,30 forintos ár helyett kévénként 8, 10, 12 forintokat is megkapnak érte, ez jelentős bevételi forrást jelent számukra. Korábban a nádasok a legmegfelelőbb gazdálkodást folytató nádgazdasági vállalat tulajdonát képezték, 1960-tól kezdve azonban ezek a jó exportminőségű nádat termő területek különféle tanácsi rendelkezések folytán a termelőszövetkezetek használatába kerültek. A vállalatnál csak azok a nádasok maradtak meg, amelyeken a terméshozamnak — mint fentebb említettük — csak mintegy 15 százaléka alkalmas exportra. Jelenleg tehát az a helyzet, hogy van is aranyat érő nád a megyében, meg nincs is, hiszen zömében hiányzik a szakszerű kezelés és kitermelés, továbbá az exportigények kielégítésére irányuló aktív törekvés is. Legalább két lehetőség kínálkozik a népgazdasági szempontok érvényesítésére. Az egyik: a tsz-ek és az állami gazdaságok kezelésében levő nádasokat részben, vagy egészében átadni a szakvállalatnak, amely biztosítaná a jó minőségű, maximális terméshozamot, s az exportigények kielégítése után a belföldi fogyasztók szükségletelt is figyelembe venné. A másik: változatlanul hagyni a meglevő tulajdonjogot, de lehetővé tenni a szakvállalatnak, hogy learassa, Illetve felvásárolja a termést. Több is elkelne Vannak, akik az utóbbi alternatíva életképességét vitatják, mondván, hogy a búzaföldek, kukoricások, répaföldek rendszerint szorosan körülveszik a nádasokat, s azok károkozás veszélye nélkül gyakorlatilag megközelíthetetlenek. Az ilyen észrevételekben azonban alighanem több az elutasítás, mint az aggodalom, hiszen egyetlen kocsinyomon is lebonyolítható a nád elszállítása. Másszóval, amit elvesztünk néhány tucat növény letaposásával, azt bőségesen megnyerjük, ha jó minőségű náddal jelenünk meg a külföldi piacokon. Minden erővel törekednünk kell az export fokozására. Az a mennyiség, amelyet a nádgazdasági vállalat jelenleg külföldre szállít, igen kevés. Több ls elkelne külföldön, pláne, ha feldolgozott nádterméket tudnánk küldeni. A vállalatnak van a feldolgozáshoz szükséges gépe, a külkereskedelem azonban feldolgozott nádterméket egyelőre nem Igényel. Jó volna ennek is piacot keresni, hogy a rendelkezésre álló nádmennyiségből minél több bevételhez jusson az állam. F. N. I. fejlesztése, e munka színvonalának emelése, az eszmehirdetéseken pedig legfőbb fegyverünk a meggyőzés. A tudományos Ismeretterjesztés elmúlt években elért eredményei jó alapot biztosítanak ahhoz, hogy megjelölt eszmei célkitűzéseinket gyakorlati módszereinkkel is szolgálni tudjuk. A megye területén éveken át megtartott többezer előadás, a tudomány helyi alkalmazását szolgáló viták, tanfolyamok, országjáró kirándulások, kiállítások, filmbemutatók, szakkörök és sok más rendezvény eddig is méltán szolgálta eszmei célkitűzéseink megvalósítását. Igaz, ezek önmagukban csak számok, mégis nagyjelentőségű eredményei az élőszóval folytatott felvilágosító, szocialista tudatformáló munkának. De ha a számszerű eredményeket hozzávesszük, hogy e munkában a tudományos élet helyi és országos kiválóságai, a társulat soraiba tömörült értelmiségiek százai adták tovább a tudásuk kincstárában felgyújtott hasznos ismereteket a dolgozók tíz- és százezreinek, akkor láthatók a munka tartalmi értékei is. Azt is látjuk, hogy a tartalmi értékek koránt sem olyanok, hogy egyértelműen meglehetnénk vele elégedve, jövő feladatai között elsősorban a munka tartalmi színvonalának növelése terén kell tovább lépni. • A társulat vezető testületeiben — az elnökségekben, a szakosztályok vezetőségeiben — már a nyár folyamán megkezdődött az az alapos, körültekintő elemző, előkészítő, tervező munka, mely fő célkitűzésében az 1965/66-os ismeretterjesztő évad még jobb és eredményesebb megvalósítását hivatott szolgálni. Melyotc azok a fő gondok, melyek elsősorban foglalkoztatnak bennünket? Amellett, hogy a társadalomtudományi ismeretek terjesztése változatlanul lényeges részét kell hogy képezze munkánknak, meg kell szüntetni a természettudományi ismeretterjesztő munka növekedésének ütemében évek óta kialakult elmaradást. Az összes rendezvényeken belül 1963/64ben 48,1 százalék, 1964/65ben már csak 38,8 százalék volt a természettudományos rendezvények aránya. Pedig a korszerű termelési eljárások megvalósítását célzó tevékenységcinkben e tudományterület elsődlegessége szinte vitathatatlan. A természettudományokon belül különösen előkelő helyet kell biztosítani a fizikai, kémiai, matematikai és biológiai ismeretek terjesztésének. Meg kell állítani az ipari és mezőgazdasági területen az elmúlt évben tapasztalt csökkenő tendenciát az ismeretterjesztés minden ágában. Bár a mezőgazdasági területen a csökkenésnek megvoltak a maga „objektív" okai (ragadós szájés körömfájás stb.), de az üzemekben jelentkezett lemaradást semmi nem Indokolta, ha csak el nem fogadjuk azokat az „okokat", hogy a „sok minden" mellett az ismeretterjesztésnek nem tudtak „helyet szorítani". Szociográfiai jellegű felmérés is bizonyítja, hogy az üzemeken belül végzett „sokfajta" oktatási, nevelési törekvés csak a dolgozók egy részét — nem is mindig a nagyobb részét — érinti. összhangot kell teremteni az előadások és a hallgatók száma és növekedése között. Szintén gyakori eset, hogy az egyes ismeretterjesztő rendezvény sikertelenségét az adott terület dolgozóinak „érdektelenségével" magyarázzák, holott ha megnéztük, az érv mögött legtöbbször azt találtuk, hogy az érdeklődés felkeltés — másszóval a szervezés — csak egy ember, nem ls mindig a legilletékesebb gondja. Az ismeretterjesztő rendezvények zömét mint eddig is, így a jövőben is, az úgynevezett egyedi előadások fogják képezni, de a rövidebb sorozatok rendszerére, az imeretterjesztő akadémiákra, szabadegyetemekre, tapasztalatcserék rendezésére, szakkörök és országjáró kirándulások, tanfolyamok és nyelviskolák szervezésére kell fordítani a fő figyelmet. Csak ezek — az ismeretterjesztés fejlettebb formái — biztosítják azt, hogy a dolgozók sokoldalú ismereteket szerezzenek. Tehát a módszerek és formák megválasztásában a fontosabb nevelőhatás elvének kell érvényesülni. Ebben az ismeretterjesztő évadban az akadémiai formák mellett a szabadegyetemek szervezése került jobban előtérbe. Szinte a tudomány valamennyi területét érintik a szabadegyetemi előadások. A társadalomtudományok közül közgazdászok a világgazdaság nagy kérdéseivel, a tsz, illetve a ktsz vezetők a szövetkezeti vezetés közgazdasági problémáival, a népi ülnökök a szocialista jogszolgáltatás tudnivalóival, történészek és történelmi események iránt érdeklődőit diplomáciatörténettel és hadtudományi kérdésekkel, az irodalom és művészet kedvelői a modern irodalmi és művészeti törekvésekkel, Európa nagy múzeumaival és képtáraival ismerkednek a szabadegyetemi formák keretében. De a filozófia, a pedagógia és a nemzetközi kérdések legfontosabb tudnivalói is részel a szabadegyetemi sorozatainknak. A természettudományok közül a biológia alapkérdései, a világ földrajzi érdekességei, a kibernetika, az orvostudomány legújabb eredményei adják térgyát szabadegyetemi tagozatainknak. Az előadók kiválasztásánál a messzemenő igényesség elve vezet bennünket. Szóhoz jutnak az egyes tudományok helyi kiváló szak értői, országos, sőt nemzetközi tekintélyű szakemberek, akadémikusok, egyetemi tanárok, tudományos és kulturális intézetek vezetői és tudományos munkatársai. A szabadegyetemi tagozatainknak nagyobb része Szegeden lesz, de a megye többi városaiban is sor ke riil szahadegyetemi soroza tokra. Mivel az ismeretterjesztés eredményességének alapvető forrása az előadói munka, nagy fontosságú feladatként kapnak helyet azok az ankétok, előadói konferenciák, melyekkel segítséget kívánunk nyújtani az előadói munka színvonalána:. emeléséhez. Az ismeretterjesztés lehetőségei nagyok, de a propagandamunka eredményességétől, az e munka szervezésében érdekelt állami és társadalmi szervek jó együttműködésétől is függ: dolgozóink milyen széles körben szereznek tudomást a kü lönböző ismeretterjesztő Irmákról, hogy azok látagol sával gyarapítani tudják-* eddig szerzett ismereteik kincsestárát. DR. SZALONTAl JÖZSEF, a TIT megyei titkára Csütörtök. 1965. október 81. DÉL-MAGYARORSZÁG 2