Délmagyarország, 1965. szeptember (55. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-17 / 219. szám
illisf farffttt a Minisztertanács' Cj <lwl és fe,do,goz6 ,elepek uiesi idriuii a mmsmi idiidtö Tárják a sző|őtermést (Jj prémiumrendszert vezetnek be az építőiparban A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. A munkaügyi miniszter és a pénzügyminiszter közös előterjesztése alapján határozatot hozott a minisztériumi iparban és a minisztériumi kivitelező építőiparban dolgozó alkalmazottak prémiumrendszerének továbbfejlesztéséről. A határozat 1966. január 1-ével lép hatályba. A Minisztertanács megvitatta és tudomásul vette a földművelésügyi miniszter beszámolóját a mezőgazdasági munkák helyzetéről. A kormány felhívja a mezőgazdasági üzemek dolgozóit: jól szervezett és odaadó munkával igyekezzenek leküzdeni a hosszú idő óta tartó rendkívül kedvezőtlen időjárás miatt bekövetkezett nehézségeket, a termelőszövetkezeti tagok családtagjai is kapcsolódjanak be nagyobb számban a munkába. Szükségesnek látja a kormány, hogy az ipari és más üzemek segítsék, minden lehetséges támcgatással mozdítsák elő az őszi betakarítás, szántás-vetés eredményes elvégzését. A kormány megtárgyalta az ENSZ közgyűlésének XX. ülésszakán résztvevő delegáció tevékenységének legfontosabb kérdéseit, és felhatalmazta a külügyminisztert, hogy a delegáció összetételére előterjesztést tegyen az Elnöki Tanácshoz. A Minisztertanács foglalkozott az India és Pakisztán közötti fegyveres konfliktussal, majd napi ügyeket tárgyalt. A Minisztertanács ülésén a minisztériumi iparban és a minisztériumi kivitelező építőiparban dolgozó alkalmazottak premizálásának továbbfejlesztéséről hozott határozat megállapítja, hogy a jelenlegi prémiumrendszer már nem felel meg a gazdasági élet új követelményeinek. A Minisztertanács határ® zata alapján bevezetésre kerülő új prémiumrendszerben az eddiginél általában nagyobb mértékű lesz az a prémiumkeret, amelyet a vállalatok kaphatnak. Ez a keret a vezetők prémiuma nélkül számított eddigi vállalati összes prémiumkeretnek mintegy 70 százaléka. (Ennek legfeljebb 20 százalékát — egy-egy vállalatra vonatkozóan kivétel® esetben — a felügyeleti szerv feladattól függővé teheti.) A prémiumkeretet növelni lehet. A növekedés a vállalat nyereségétől, illetve nyereségrészesedésétől függ. Ha a vállalat eléri a felügyeleti szerv által meghatározott nyereségrészesedési szintet, a prémiumkeret kiegészül az eddigi teljes prémiumkeret mértékére. A nyereségrészesedés összegének további növek® dése esetén a prémiumkeret arányosan növekszik, s elérheti a régi rendszerű prémiumkeret mintegy 130 százalékát. A nyereségrész®edéstől függő prémiumot a nyereségből, az eddigi ny® reségrészesedésen felül tarthatja vissza a vállalat. A prémiumnak ez a része is bel®zámít az érintett dolg® zók átlagkeresetébe minden olyan esetben, amikor az átlagkeresetet v®zik számításba, a táppénz, a fizetett szabadság, a nyugdíjalap, stb. kiszámításánál. A prémiumkeret növelésének az a célja, hogy fokozódjék a vállalatok önállósága, az egy® dolgozók részére olyan prémiumfeladatokat írhassanak elő, amelyek munkakörükre jellemzők, s ne tűzzenek eléjük vállalati szinten megoldandó olyan feladatokat, amelyeknek eredmény® megoldására tulajdonképpen nem is tudnak közvetlen hatást gyakorolni. Ennek megfe.elően a határozat elő ls írja, hogy vállalati szintű mutató teljesítését csak olyan dolgozóknak lehet prémiumfeltételként megszabni, akiknek a teljesítésre számottevő közvetlen befolyásuk van. A népgazdaság és a vállalatok részére egyaránt előnyös, hogy a prémiumok összege a nyer®éggel, illetve a nyereségrészese iésstl szorosan összefüggjön. Fokozottabb lehetőség nyílik az egyéni prémiumok közötti nagyobb differenciálásra, arra, hogy aki többet lesz a népgazdaság érdekében, az számottevően lobbet kapjon. Ennek érdekében az új intézkedés megszünteti az egyéni prémiumok felső határát. Űj módon történik a vállalatoknál a vezérigazgató, az igazgató és helyetteseik premizálása: a vállalat egészének működésé alapján, a gazdasági ivet követően, utólag kerül mer/állapitÍ3-a prémiumuk mértéce Természetesen megmarad a felügyeleti szerv leheiőiége, hogy előre felhívja e vezetők figyelmét, főként milyen eredméinyek alapján állapítja meg majd utólag® san a prémium mértékét. Ev közben egy alkalommal, az első fél év után prémiumelőleget lehet folyósítani az említett vezető beosztású dolgozóknak. A kormány határozata Intézkedéseket tartalmaz annak eredményesebb ösztönzésére ls, hogy a vállalatok a népgazdaság szempontjából különösen fontos exportkötelezettségeiknek kiváló minőségű gyártmányok szállításával határidőben tegyenek eleget. Az új prémiumrendszert 1966. január 1-vel a minisztériumi iparban és a minisztériumi kivitelező építőiparban vezetik be. Az ipar más területein is alkalmazzák az új határozat néhány intézkedését, de ezeken a helyeken a prémiumkeret általában az eddigi rendszer szerinti keret mértékéig használható fel. Az új premizálási rendszer hatékonyságához szükséges, hogy mindenütt körültekintően alkalmazzák; a vállalatok vezetői a műszaki-szervezési intézkedéseket is az eredmény®ebb munka feltételének megterémtésére irányítsák, szakítsanak a jelenleg sok helyen tapasztalható egyeniősdivel és azoknak juttassák a nagyobb összegű prémiumot, akik többet és jobban dolgoztak a népgazdaság újabb eredményeinek eléréséért. (MTI) Más években szeptember közepére már beértek a szőlők. Az idén azonban a nyári ®őzések miatt még a k® rai fajták is annyira késnek, hogy még a mindenkor elsőnek jelentkező Kistelek és a Szolnok megyei Tiszakürt heves homokján termő ezerjó és mézéd® fehér fajták Is a tőkén vannak. A Magyar Állami Pinc® gazdaság szegedi igazgatósága a szüreti időben mutatkozó eltolódást látva, jelentősen növelte a szüreti munkálatok gyors lebonyolításának összes műszaki feltételeit. Huszonhat átvevő hellyel és tfz korszerűen megépített feldolgozó teleppel maradéktalanul meg tud felelni a Csongrád és Szolnok megyei szölőátvétel követelményeinek. Az újonnan épített, 48 ezer hektoliteres pincetérrel az idén sikerült a tárolási gondokat felszámolni. Felesi® gessé válik a mustnak költséges és minden tekintetben káros Budafokra és Kecskemétre való fuvarozása, amit a múltban nem lehetett elk® rülni. I z a MÁV-nak is súlyos gondot okozott eddig. A mennyiség várható csökkenését jelentékenyen ellensúlyozhatják a termelők, ha minél későbben, de száraz időben és színekre szelektálva szüretelnek. Az ilyen gazdaságos munka sok esetben 10—12 százalék® ártöbbletet eredményez. A magasabb árak elérésének további lehetősége természetesen ezúttal is a szerződéses értékesítés marad, amiről a közös gazdaságokban már mind® nütt meggyőződtek. O. J. A DNFF küldöHsége Csepelen A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front hazánkban tartózkodó küldöttsége csütörtökön a Csepel Vas- és Fémművekbe látogatott A küldöttség tagjai megtekintették a gyár néhány üzemrészét. A dolgozók mindenütt szeretettel, őszinte barátsággal vették körül a vendégeket Az egyedi gépgyárban röpgyűlésen találkoztak a dolgozókkal. A röpgyülésen Dang Kuang Minh, a Délvietnami Nemzeti Felszabadítás! Front Központi Bizottságának tagja, a delegáció vezetője beszélt a vietnami nép felszabadító harcáról. A tudomány szerepe a nemzetközi együttműködésben SZIMPOZIONT RENDEZ HAZÁNKBAN A TUDOMÁNYOS MUNKA SOK VILÁGSZÖVETSÉGÉ A Tudományos Munkások Világszövetsége szeptember 20 és 30 között szimpoziant és közgyűlést tart Budapesten. A szimpozion témája: A tudomány haladásának problémái a fejlődésben levő országokban, és a nemHatezer asszony és lány az olvasómozgalomban ígéretes kezdeményezésként indult egy évvel ezelőtt a Magyar Könyvkereskedelmi Vállalat „Nők könyvesBefelezte tanácskozásait a magyar-román gazdasági együttműködési vegyes kormánybizottság Szeptember 15-én és 16-án Budapesten tartotta VI. ülésszakát a magyar—román gazdasági együttműködési vegyes kormánybizottság. Az ülésen megegyezés jött létre a két ország között 1966—70-re szóló hosszúlejáratú kereskedelmi szerződés megkötésére irányuló intézkedésekben. Az ülésszak befejeztével készült jegyzőkönyvet magyar részről Apró Antal, a magyar forradalmi munkásparaszt kormány elnökhelyettese, román részről G. Radulescu, a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnökhelyett®e írta alá. polca" című olvasó-toborzó akciója. Most felmérték az eredményeket s belgazo'ódott: joggal számítottak a könyvkultúra propagandistái nagy érdeklődésre a leányok, asszonyok — elsősorban a vidékiek — részéről. A „Nők könyvespolca" néhány hónap alatt országos mozgalommá szélesedett, s jelenleg több mint 600 tagot számlál. Ugyanakkor ma is százával csatlakoznak az akcióhoz a gyárakban, hivatalokban, a termelőszövetkezetekben, illetve az otthon, háztartásokban dolgozó nők. Az eddigi hatezres tagság 18,3 százaléka budapesti nő, a legnagyobb a falusiak részaránya — 76,3 százalék. 1965 első felében a „Nők könyvespolca" tagjai egyenként több mint 170 forintot költöttek könyvekre — többszörösét az országos átlagnak. szer ls űjra meg újra változtatásra szorul. Hogy ugyanis megtartsa vagy fokozza ösztönző erejét, hogy helyesen hangolja össze az egyéni és közérdeket, hogy megfeleljen a tagok igazságérzetének, ahhoz az kell, hogy újra és újra hozzáigazítsák a gazdasági feltételek változásaihoz, az elért gazdasági, politikai, erkölcsi fejlettségi szinthez. Ez népgazdasági méretekben is érvényes: az anyagi érdekeltségi rendszer állandó felülvizsgálására és változtatásra szorul, különben bizony® pontokon éppen az ellentétébe csaphat ót, s nem viszi előre a fejlődést, hanem hátráltatja. Mindezeken a pontokon azt is megfigyelhetjük, hogy az anyagi érdekeltség csorbulásának vagy következetlen alkalmazásának negatív morális hatása van, mert sérti a szocialista tudatot és igazságérzetet. Az anyagi érdekeltség elvének következetes és ugyanakkor hajlékony, a változó feltételekkel számoló alkalmazásában kifejezésre kell jutnia egyrészt az elvégzett munka és a szükségletek kielégítése közötti összefüggésnek, másrészt az egyéni és a társadalmi érdekek kapcsolatának. Az ilyen anyagi érdekeltség tehát nemcsak az egyén hasznát szolgálja, hanem egyúttal közvetlenül érzékelhetővé is teszi az egyén számára munkájának összefüggését a társadalom egész tevékenységével. Saját ellentétébe csap át azonban az anyagi érdekeltség akkor, ha valahol megszűnik a kapcsolat a végzett munka' és az egyéni jólét alakulása között, ha az életszínvonal nem megalapozottan, jobb munka eredményeként emelkedig, vagy ha a jobb munka nem nyeri el jutalmát, ha a „jó munkás" és a „jól kereső munkás" fogalma nem ®ik egybe, vagy ha az anyagi érdekeltség konkrét formája az egyéni érdeket elszakítja a közösségi érdektől és szembeállítja vele. Itt kell megemlíteni azokat a jelenségeket is, amelyeket a „frizsider-szocializmus" fogalmával szoktak jellemezni. Megfigyelhető, hogy a szocializmus építésével emelkedő jólét, különösen egy® rétegekben az egyéni (családi) szükségletek hiportrófins kifejlődésével jár: egyoldalúan a tartós fogyasztási cikkekkel kielégít hető szükségletek kerülnek előtérbe, e cikkek beszerzése válik sok jól kereső dolgozó fő gondjává, s ez az egoizmus az individualizmus kifejlődésével fenyeget, ennek sajátos, „szocialista" válfaját jelenti. Sokan készek az anyagi érdekeltség számlájára írni ezt, egészen odáig, hogy az „elpolgáriasodás"-t az anyagi érdekeltség szükségszerű velejárójának tekintik, s féltik tőle a szocializmust. Ezért az anyagi érdekeltség érvényesítésére törekvő szocialista országokat „balról", ultraforradalmi szólamokkal bírálják. Sajátságos, hogy ellenkező oldalról és ellenkező előjellel némely polgári közgazdász és politikus is hasonló álláspontot képvisel: a tartós fogyasztási cikkek tömeges elterjedéséhez és az életszínvonal növekedéséhez azt a-reményt fűzi, hogy a szocializmus „elpolgáriasodik". V7 9 moffltplóe azonban helytelen és alapAádUltiglteJQ fofon mindkét oldalról. Az Itthoni vitákban helyesen mutattak rá arra, hogy a szocializmus építésének egyik legfőbb és közvetlen célja a népjólét állandó emelése, s ennek egyik szükségszerű megnyilvánulása az alapvető fogyasztási cikkekkel, majd a tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottság színvonalának emelkedése. Teljesen megalapozatlan dolog az, ha valaki ettől várja a szocializmus bukását, vagy ettől félti a szocializmus jövőjét. A kommunista magatartás a kispolgár álláspontjáról önfeláldozásnak látszik, pedig nem az, hanem a belső meggyőződés, az eszmei érdek érvényesítésére való törekvés. A tőkés társadalomban bizonyos értelemben valóban önfeláldozás az aktuális egyéni anyagi érdekek érvényesítéséről való lemondás a távolabbi cél, a kapitalizmus megdöntése, a szocializmus győzelme érdekében. A szocialista társadalomban azonban, a munka szerinti elosztás talaján elvileg nincs ellentét (már a szocializmus építése idején sincs) az egyéni anyagi érdekeltség és az eszmei érdekeltség között. A társadalmi érdekek és az egyéni érdekek összhangja persze a szocializmusban sem abszolút és változatlan. Ha az volna és ha nem volna közöttük semmiféle ellentmondás, akkor nem kellene tudatosan törekedni az érdekek összeegyeztetésére. A valóságban azonban a köztük levő összhang mindig csak di-amikus. megkö Zelitően megvalósuló és szakadatlanul változó összhang lehet, melynek — véleményünk szerint — alapvető kritériuma és biztosítéka a társadalmi érdek elsőbbségének elve minden partikuláris érdekhez képest. Az anyagi érdekeltség alkalmazásárak a szocialista tudat fejlődésére tett hatása attól is függ, hogy gyakorlatilag átfogja-e a dolgozók összességét a munka szerinti elosztás és az anyagi érdekeltség egész rendszere, s hozzászoktat-e minden munkaképes embert ahhoz, hogy saját egyéni jólétének növelését kizárólag jó munkájával, tehát a társadalom jólétének arányos növelése útján keresse — vagy pedig vannak ebben a rendszerben széles, nem kívánatos, erkölcstelen és törvénytelen rések, amelyeken átszivárog a polgári-kispolgári önzés, sőt a parazitizmus is. Az ilyen rések betöméséhez, illetve keletkezésük elkerüléséhez feltétlenül szükség® a közérdek elsőbbségének elismerése és érvényesítése. A munka szerinti SSfUS kezetesebb érvény®ítésére való törekvés megfelel a szocialista erkölcsi felfogásnak, az igazságosság szocialista alapelvének. Ez természet®en még „a burzsoá jog maradványa", de csak rajta keresztül érhető el a szükségletek szerinti el®ztáshoz szükséges termékbőség és tudati-erkölcsi szint. A munka szerinti elosztás elősegíti azt, hogy a tömegek gondolkodásában és érzelmeiben meghonosodjék az emberi személyiségnek munkája szerinti értékelése és megbecsülése, s ez legyen a régi világtól örökölt, elavult, igazságtalan, antihumánus presztizskritériumok (a személyiség saját munkájától független, a születés, a vagyon, a munkamegosztásban elfoglalt privilégizált hely szerinti stb. értékelése) helyébe. Ezzel ösztönöz a személyiség helyes megbecsülésére, a helyes' önképzésre és Önnevelésre, a képességek társadalmilag hasznos kifejezésére, a közvélemény méltánylására. E tendencia iránya telj®en megfelel a párt káderpolitikája kidolgozott elveinek, a káderek szakmai, politikai és erkölcsi szempontból való elbírálásának is. A Központi Bizottság 1964 decemberi ülése ráirányította a közvélemény figyelmét gazdasági helyzetünk, fejlődésünk kérdéseire, a mai helyzetnek jobban megfelelő gazdasági-irányítási és anyagi érdekeltségi rendszer kiabkftá sának problémáira. Ez a központi kezdeménye zés szél®körű demokratikus eszmecserének ét alkotó aktivitásnak a forrásává vált, s ez minden bizonnyal hozzá fog járulni e kérdések jobb megoldásához zetközi együttműködés szere. pe. A rendezvényre előreláthatólag 200 külföldi tudós és a kérdésben érdekelt szakember. állami vezető érk® zik. Eddig 150-en jelentkeztek, köztük 18-an Afrikából, 16-an Latin-Amerikából, 24en Ázsiából. A munka két plenáris üléssel kezdődik, majd különböző szekciókban előreláthatólag mintegy 60 előadás hangzik el. Ezekután kötetlen vitaülések lesznek. A megb®zélések eredményeit a záróülésén foglalják össze. A plenáris ülésen J. D. Bernal professzor (Nagy-Britannia) a fejlődésben levő országok tudományos kutatásáról tart előadást, 1. I. Artobolevski professzor a tud® mány szerepéről azokban az országokban, amelyek egy generáció alatt a teljes fejlődést érték el, Bognár József professzor pedig Prioritások a tudományos kutatás és a tudomány alkalmazása terén a gazdasági fejlődés érdekében címmel foglalja össze véleményét. Három előadó, az Indiai D. Husein Zaheer, a ghanai D. Y. Ewusie és a kubai Dr. Antonio Nunez Juménez a tudománynak a fejlődés ütjára lépő országokban betöltött szerepét és fejlődésének problémáit taglalják. A szekciókba tartozó egyes előadások anyagát a résztvevők nagyobbrészt már előre megkapják, hogy így felkészülhessenek a vitára. Az első szekció témája: Prio; ritások a tudományos kutatás és a tudomány alkalmazása terén a gazdasági fejlődés érdekében. Itt foglalkoznak majd a tudomány szervezésének és tervezésének problémáival, különös tekintettel a fejlett és a fejlődő országok egyenlőtlen fejlődésére és a neokolonializmus veszélyére, az elméleti és az alkalmazott kutatás közötti egyensúllyal, valamint a tudomány alkalmazásának 1® hetőségével a gazdasági fejlődés érdekében. A második szekció a tud® mány alkalmazásának néhány speciális problémájával foglalkozik a gazdasági fejlődés érdekében, igy a nyersanyagbázissal, a víz-, az energiafelhasználás lehetőségével, a mezőgazdaság és az ipar fejlesztésével, a városfejl®ztéssel, de Ide tartoznak egészségügyi és népszaporodási problémák iA harmadik szekció vitája a tudományos és műszaki személyzettel való ellátottság bizt®itását vizsgálja a fejlődő országok szempontjából. Ebbe a témakörbe tartozik a tudomány® és műszaki káderek képzésének módja és Iránya, a nemzetközi együttműködés szerepe ugyanebben a kérdésben, valamint a szakembervándorlás a fejlett országokban. Péntek. 1965. szeptember 10. DÉL-MAGYARORSZÁG 481